2011. október 8., szombat

A három szellemiség

A Szentírásban három különféle embercsoport jelenik meg, amit szellemiség szerint csoportosíthatunk a rossz, a jó, és a nagyon rossz kategóriákba. Semleges az emberi természet miatt nincs.
Az első ószövetségi könyvekben az "ember" szó pejoratív jelentésű, a bűnbeesett, testi emberre utal. Úgy is értelmezhető, hogy "csak ember", "bűnös ember" de nem a szellemi ember. Ahol ember van írva az újszövetségben, sok helyen ott is ilyen értelemben kell embert érteni (nyilvánvalóan ahol Istentől küldött ember van írva, ott nem). Ahogy János evangéliumában olvashatjuk:
"Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. (...) Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."
Világos tehát, hogy az ember önmagában mint az élettelen por vagy homok, az Isten segítségét igényli, hogy lelkileg élővé váljon.
Ahogy az újszövetség is írja: "akiket Isten szelleme vezérel, azok Isten fiai". Ennek a kijelentésnek a misztériuma sokkal nagyobb, mint azt az átlagember gondolná. A mondatban ugyanis egyértelműen ki van nyilatkoztatva, hogy az "Isten fiai" kizárólag átvitt értelemben értelmezhető, és szellemi tartalmú. Egy olyan kapcsolatot próbálunk vele allegórikusan leírni, amelyre nem léteznek emberi szavak, és a mi kúltúrkörünkben ez közelíti meg leginkább annak a jelentését és tartalmát, amiről beszélünk. Ez a hívő embert jelöli, aki a legfontosabbnak az Igazság megélését és megőrzését tekinti, aki gyakorlatban is megvalósítja az Isten parancsolatait: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (...) És szeresd felebarátodat, mint önmagadat."
A kora keresztény időszakban megjelent eszmei vadhajtások miatt mind Szűz Mária, mind Jézus személye körül viták bontakoztak ki és félreértések, tévtanítások jelentek meg. A negatív teológia ezt úgy igyekszik kiküszöbölni, hogy Isten tulajdonítmányait tagadja, hogy a félreérthető nézetek eltávolításával jusson közelebb szellemi értelemben Istenhez. Vagyis nem azért negatív, mert rossz, vagy nem hatékony, hanem mert a rossz nézeteket negálja, azaz tagadja, hogy a megmaradó helyes nézeteket erősítse. Így kell értelmeznünk a Koránban leírtakat is: [Isten] "Nem nemzett és nem nemzetett és nincsen neki fia". A negatív teológiának a zsidó és keresztény vallásban is vannak képviselői, a kényes kérdésekben az egyértelmű, tagadó állásfoglalás tehát mindhárom vallásra jellemző. Az újszövetségben jó példa, amikor látszólag Jakab a hit kizárólagossága ellen érvel, némi éllel: "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek". Nagyon érdekes egyébként, hogy a zsidóság keresztény-ellenességét manapság kevésbé veszik észre, mind az iszlám állítólagos keresztény-ellenességét. Vannak bolondok, akik még mindig a zsidóság és a kereszténység testvéri kapcsolatára utalnak, elfeledve és készakarva nem tudva, hogy ez a zsidóság már rég nem az a zsidóság, amelyik a próféták idejében létezett.
A zsidóság említésével már el is jutottunk a harmadik csoporthoz. Krisztus korában a zsidóság ugyanis eljutott arra a szintre, amelyet már közel sem lehet Istentől eredőnek beállítani. Ugyanez van, ha az izraeliek feslett életére gondolunk, akiknek botrányait nap mint nap hallani. A zsidóság arra lett kiválasztva, hogy Isten igéjét mint "papok nemzete és szent nép" terjessze és hirdesse, és Krisztus megjelenésének idejére erre a feladatra teljes mértékig alkalmatlannak bizonyult. Olyannyira, hogy a zsidóság tevékenysége nemcsak hogy nem volt hasznos, hanem egyenesen kártékonnyá vált. Amikor azt mondja Krisztus, hogy azért jött el, hogy az "ördög munkáit lerontsa", akkor ez javarészt a zsidó hitbéli tévelygések miatt kialakult, eltorzult állapotokat jelenti. A zsidóság, aminek a jó példát kellett volna mutatnia, a bűn és a romlás példáját mutatva a sötétség sátáni tanításait képviselte és hirdette, a próféták megölésével, az árvák, özvegyek, szegények és ártatlanok megkárosításával, üldözésével. A zsidó szellemiség és életmód olyannyira torzzá vált, hogy csak a zsidó vallás legsötétebb tévelygésekre használt szava, a "sátáni" vagy "démoni" jelzővel volt csak körülírható.
Ahol a szent iratok a sátán szóval jellemzik a gonoszt, ott mindig a zsidó eredetű gonoszságra, bűnre kell gondolnunk. Miért? Mert a sátán szó héber szó, héber összefüggésekre, a héber könyvekre és a héber gonoszságra utal. Jelent ellenséget, de tévelygést (a szó gyökét elemezve) is. Jézus és Keresztelő János a zsidókra választékosan használta a legkeményebb szavakat és kifejezéseket. "Mérges kígyóknak fajzatai", "Ti az ördög atyától valók vagytok", gyülekezetükre pedig: "Zsidóknak mondják magukat, de nem zsidók, hanem a sátán zsinagógája" - csak hogy néhány példát említsünk.
Gondoljuk csak végig, hogy manapság sem a fegyverek okozzák a legnagyobb kárt, hanem a liberális szellemiség. Európa nemzetei a zsidó eredetű liberalizmustól haldoklanak és pusztulnak, ugyanúgy, ahogy két évezrede az Izrael körüli népek. Ez a folyamat akkor kezdődött: a zsidóság szétterjedt az egész világon, mindenütt kis kolóniákat alakított ki, gyorsan magához ragadta a gazdasági-politikai befolyást, és az irányítása alá került népeket, mint természetes ellenségeket a liberális-talmudi szellemiséggel pusztította. A liberális-talmudi szellemiség a hadviselés legkifinomultabb, legveszélyesebb, és egyben legsötétebb formája. A legerősebb nemzeteket, amit semmiféle fegyver nem irthatott ki, a zsidók liberalis-talmudi eszmeisége irtotta ki, elkorcsosítva, életképtelenné téve, megrontva és elrothasztva őket. A mai cionizmus csak a nevében más, a lényege ugyanaz, mint két évezrede. Nem kell tehát atomfegyver az emberiség (és végül a zsidóság) végső kiirtásához, ehhez bőven elég a talmud szellemisége is.
A három szellemiség tehát az emberi szellemiség, a hívő szellemiség és a sátáni-talmudi szellemiség. Az első a nem-hívő világ sajátja; a második a hívő embereké, a harmadik pedig a sátáni szellemiség, amely a zsidóság sajátja. A zsidóság (elsősorban a cionista zsidóság) nem fajilag, hanem szellemileg más embertípus, a sátáni világ képviselője.

Tamási Attila

Csüggedés

Az ördög elhatározta, hogy kiárusítást rendez. A kiárusítás napján eszközeit közszemlére tette, és mindegyikre ráírta az eladási árat. Számos eszköz sorakozott egymás mellett: gyűlölet, irigység, féltékenység, csalás, kívánság, hazugság, büszkeség és így tovább. Ezektől távolabb volt egy ártatlannak látszó szerszám. Nagyon kopott volt és ugyanakkor igen magas ár volt ráírva. Az egyik vásárló rámutatva a szerszámra, megkérdezte: “Mi annak az eszköznek a neve?” A Sátán így válaszolt: “Az a csüggedés szerszáma.” “De miért olyan magas az ára?” “Mert hasznosabb nekem, mint a többi eszköz. Könnyen belophatom az emberi szívbe akkor is, ha más szerszámokkal nem tudom megközelíteni. Nagyon kopott, mert csaknem mindenkinél föl tudom használni, mivel kevesen sejtik, hogy az az én szerszámom.” A csüggedés ára nagyon magas, mert kedvenc eszköze a Sátánnak, és még mindig sikeresen használja Isten népe ellen.