2008. december 30., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 11 - A Szentlélek beszél a türelemről

A szentlélek a türelemről
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni Személy a Szentlélek, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma egy fontos és szép erényről, a türelemről foglak tanítani benneteket.
„ A türelem rózsát terem!" - mondja a közmondásotok. Így is van. Aki türelmes, az lelki kincseket gyűjt magának. Az emberrel bizony nem születik együtt a türelem. Az újszülött csecsemő nem tud várni semmire, nagy sírással jelzi igényét. A dackorszakos kisgyermek toporzékolva, sírva követelőzik, ha nem kapja meg azonnal, amit akar.  Az iskolások - ha nincsenek türelemre nevelve - nem tudják kivárni, míg rájuk kerül a sor, önző módon mindenhol előretolakodnak. A felnőttek között is hány és hány olyan van, aki dühös megjegyzéseket tesz a sorbaállásnál. Tehát, ha nem születik veletek ez az erény, akkor ki kell nevelni gyermeketekben és saját magatokban is.
Hogy lehet türelemre szoktatni a gyermeket? Már pici korban kell kezdeni. Abban a pillanatban, hogy megnyikkan, nem kell felvenni és órákig dajkálni a kisbabát, mert így megszokja, hogy egy kicsit várni kell a sorára. A 2-3 éves kisgyermeket is akkor nevelitek egészségesen, ha megtanítjátok a türelmes várakozásra. Hiába nyafog, hozzá kell szoknia, hogy anyuka először befejezi az elkezdett mosogatást vagy tésztagyúrást, és csak pár perc múlva kapja meg, amit akar.
A kis és nagyiskolások akkor vannak okosan nevelve, ha nem teljesül azonnal minden óhajuk, hanem hosszabb, rövidebb ideig várniuk kell. Ha vágyakozik egy drága játék után vagy egy komolyabb ajándék után, pl. mobiltelefon, bicikli, hifi torony, autó, akkor se kapja meg azonnal, ha anyagilag megalapozottak vagytok. Edzeni kell a lelkét, hogy megtanuljon türelmesen várni. Az így nevelt gyermekekből lesznek a türelmes felnőttek.
Az élet milyen helyzeteiben van legnagyobb szükség a türelemre?
1.) Először is a nehéz emberekkel való bánásmódkor. Elmesélek egy esetet. Egy férj a munkahelyén öntelt viselkedése és nagy szája miatt összeszólalkozik a főnökével. Feldúlva érkezik haza, és rosszkedvét a családján tölti ki. Beleköt a feleségébe, gyerekeibe, anyósába. Semmi sem tetszik neki. Ha a feleség türelmes és így neveli gyermekeit is, nem szól vissza, akkor az ideges férj is lecsillapodik és béke lesz a házban. De amikor a férj kiegyensúlyozott állapotban kerül, türelmesen kéri, hogy máskor uralkodjon hangulatain, mert az ilyen kirohanás árt a gyermekeik lelkének. Az ilyen türelmes feleség nemcsak a család békéjét állítja helyre, hanem örök érdemeket szerez magának az Égben.
2.) Másodszor nagy szükség van a türelemre, ha betegség ér titeket. Az egészség nagy kincs, de nem a legnagyobb. A hívő, igazi mély hittel rendelkező ember el tudja fogadni betegségét. Ez azért van, mert tisztában van vele, hogy a szenvedésnek értelme van. Fel lehet ajánlani Istennek a saját lelke üdvösségéért, mások lelkéért. Tudja, hogy a felajánlott szenvedés, bármilyen kicsi vagy nagy, mindennél nagyobb érték Isten szemében. Még ha élete végéig is hurcolnia kell betegségét, akkor is türelemmel viseli, mert hiszi, hogy ez a szenvedés és az egész földi élet csak ideiglenes, de utána a boldog örök élet vár rá türelméért. A betegnek nem csak a betegséget és fájdalmait kell türelemmel viselnie, hanem az ágyhoz kötöttséget és kiszolgáltatottságot.
Hány és hány fekvő beteg van, aki türelmetlen, szekánt viselkedésével pokollá teszi családtagjai vagy kórházi ápolói életét. Folyton ugráltat mindenkit maga körül. Rögtön megsértődik és kiabál, káromkodik, ha nincs ott azonnal, amire vágyik. Áldott legyen az az ágyban fekvő, beteg gyermekem, aki megértő és türelmes ápolóihoz, családtagjaihoz! Aki megérti, hogy nem ő van egyedül a világon, akivel környezetének foglalkoznia kell.
3.) Szükség van a türelemre, ha ti vagytok az ápolók. Bele kell képzelni magatokat a szegény, tehetetlen, fájdalmak között vergődő felebarát vagy hozzátartozó helyzetébe, mivel nem tud felkelni az ágyból, egy pohár vizet se tud hozni magának. Lelki támaszra is vágyakozik: egy-két együttérző, meleg szóra. Szörnyű nyomasztó a betegnek, ha úgy telnek napjai -még ha ki is szolgálják - hogy senki egy szót se szól hozzá, mintha csak egy tárgy lenne. Valahogy így érzik magukat az elfekvő osztályokon a betegek. Tőletek, forrón szeretett engesztelő gyermekeim elvárom, hogy betegjeiteket türelmesen és szerető szavakkal ápoljátok. Jutalmatok nagy lesz érte a Mennyben.
4.) Negyedszer szükségük van a türelemre a választottjainknak. Egyre több kegyelemmel halmozzuk el őket, de ezeknek az ajándékoknak az idejét ki kell várniuk. Az új kegyelem akkor érkezik meg, mikor jónak látjuk és nem múlik a választott lelkek érdemein. Ingyenes ajándék.
Végezetül azt szeretném elmondani nektek, hogy milyen a Szentháromság egy Isten türelme. VÉGTELEN.
1.) Hogy nyilvánul meg ez a végtelen türelem az egyénnel szemben? Megszületik az ember, gyermek lesz, ifjú lesz, felnőtt lesz. Mi mindenkit saját hasonlóságunkra teremtettünk, tehát a végén tökéletesnek akarjuk látni. Ezért életében kegyelmeket küldünk neki, melyeket - szabadakarata szerint - vagy elfogad, vagy visszautasít. Gyengeségénél fogva hajlik a gonosz kísértéseire és gyakran elbukik. Ha megbánja ezeket az eleséseket, Mi lehajolunk hozzá és felemeljük, megtisztítjuk, hogy új lappal indulhasson. Már az első halálos bűnnél eltaposhatnánk, elvehetnénk földi életét, és kárhozatba küldhetnénk, de nem tesszük, mert végtelenül türelmesek vagyunk, és nagyon szeretjük. Előre ismerjük sorsát és tudjuk, hogy lesznek életében jobb napok, mikor majd közelebb kerül Hozzánk a szíve, és elfogadja kegyelmeinket, irgalmunkat.
Még ahhoz is türelmesek vagyunk, aki halála pillanatáig sem hisz Bennünk és nem szeret Minket, és nem tér meg. Jézus Uratok az első ítéletkor, mikor személyesen találkozik az ilyen kilátástalannak tűnő bűnös lélekkel, mint haldoklóval, utoljára bűnbánatra szólítja fel és felajánlkozik neki, hogy Őt válassza, ne a gonoszt, mert így megmenekül az örök haláltól, a pokoltól és a tisztítóhelyre, a remény helyére kerülhet. Tehát a Szentháromság türelme az ember születésétől egészen a haláláig tart.
2.) Hogyan fejeződik ki Isten türelme az egész emberiség sorsával szemben? Tekintsetek vissza az Ószövetségben leírt vízözönre! Akkoriban a bűn olyan mértékben elhatalmasodott az emberekben, hogy Isten haragra gyúlt. Mégsem pusztított el mindenkit, mert Noét és a hozzátartozó embereket és állatokat meghagyta, hogy ki ne pusztuljon teljesen az Ő teremtése. Ma az emberek romlottsága még nagyobb, mint Noé idejében volt. A próféciák szerint kb. 2000-ben már el kellett volna pusztulnia a Földnek. De Isten végtelenül türelmesen vár.
Az engesztelők imái felszállnak a trónjáig a felajánlott szenvedésekkel és áldozatokkal együtt, és ezért tart még a haladék, amit kaptatok. Ebből a kegyelmi időből már nagyon kevés van hátra. Már csak a Mennyei Atya szavára vár az Ég és Föld, és megindulnak a rátok váró nagy események. Ennek első és nagyon közeli megnyilvánulása lesz a Nagy Figyelmeztetés. Ez a legnagyobb isteni irgalom megjelenése lesz az emberiség számára. Ha ez elmaradna, nagyon kevés ember lelke jutna el az Örök Életre. Tehát az egész teremtéssel szemben is látszik Isten végtelen türelme, hogy figyelmeztetés nélkül nem zúdítja rátok a nagy Büntetést.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Örömmel látom, hogy nagyon várjátok már a Nagy Figyelmeztetést és az Én kiáradásomat. Boldog vagyok, ha hívogattok, mert legcsodálatosabb pillanat lesz számomra, ha lelketeket fényemmel bevilágíthatom, ha milliókat előkészíthetek a megtérésre. Váratlanul és nagyon hamar itt leszek. Mégse az időpontot kutassátok, hanem készen álljatok, hogy bármelyik percben fogadhassatok! Legyetek tele szeretettel és tisztasággal! Türelemmel várjatok, félelem ne legyen bennetek, mert lángoló szeretettel jövök közétek és lelketekbe.
Megáldalak benneteket a türelem lelkével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Az 5 Szent Seb Rózsafüzér imádkozása előtt
Én: Drága Jézusom! Még csak pár napja múlt Karácsony. Képzeletbeli szemlélődéssel magam elé képzellek Téged, a kisded Jézust és ezzel a szép rózsafüzérrel szeretném megköszönni Neked emberré válásodat. Hogy otthagytad értünk a tündöklő Mennyországot, és egy időre leköltöztél erre a nyomorul, bűnökkel terhelt Földre, hogy megszabadíts minket a kárhozattól. Engedd meg, hogy képzeletben a legnagyobb tisztelettel megcsókoljam kicsi gyermekkezedet köszönetül áldozataidért, Sebeidért, Könnyeidért, Véredért.
Kérlek, zárd kicsi karjaidba és öleld Szent Szívedre minden engesztelő gyermekedet, akik itt vannak a templomban. Amen.
Jézus: Drága, engesztelő Gyermekeim! Ti testvéreim is vagytok a Mennyei Atyában. Én nemcsak a képzeletetekben vagyok itt, hanem valóságosan itt ülök Édesanyám ölében, mint kicsi gyermek. Itt állunk Évámtól jobbra. Ezt csak egy valaki láthatja közületek most, ha elfogadja kegyelmünket. Mikor Éva kérte kezemet, hogy megcsókolhassa, valóságosan belehelyeztem tenyerébe. Oly jól esett ez Nekem, hogy nyájatokra rámosolyogtam. Most felemelem csöpp kis kezemet, mely később szöggel át lesz szúrva és egy fekete keresztet nyújtok felétek. Ez a kereszt jelképe azoknak a szenvedéseknek, melyek rövidesen az egész emberiségre várnak. Ne féljetek, veletek leszek. Megáldalak titeket az egész Szentháromság nevében.
2008. december 29. hétfő

2008. december 27., szombat

Ha válság, akkor Keynes

„Az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest”
Az elmúlt fél évszázad gazdasági válságaikor a közgazdászok mindig leporolják John Maynard Keynes a gazdasági ciklusokra és a válság természetére vonatkozó elméletét. Most sincs ez másképp most sem: a nagy tanácstalanságban egyre többen fordulnak tanácsért a brit közgazdász műveihez. John B. Judis, a The New Republic szerkesztője Keynes legfontosabb gondolatainak áttekintésével arra keresi a választ, hogy vajon használható-e még a gazdasági válságok leküzdésére adott fél évszázados elmélet.
„Ha a gazdaság recesszióba fordul, szinte biztos, hogy a közgazdászok és az elemzők egyre többet hivatkoznak John Maynard Keynesre - írja Judis. - Amíg szárnyal a gazdaság és a piac olajozottan működik, nem sok hasznát veszik a kapitalizmussal kapcsolatos keynesi szkepticizmusnak. Ha viszont beüt a recesszió, és hirtelen úgy tűnik, hogy a gazdaság csikorgó fogaskerekeit csak Washington mentheti meg, akkor hirtelen Keynes-reneszánsz tör ki. A mostani, a harmincas évekbeli gazdasági világválság óta legnagyobb krízisben sincs ez másképp: az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest."
Judis arra emlékeztet, hogy Keynest nem csak a gazdasági válság kapcsán érdemes tanulmányozni. „Keynes nem csak a lassuló gazdasággal foglalkozott, hanem átfogó elméletet dolgozott ki a kapitalizmusról, amelyet a gazdaság szárnyalása idején is érdemes alkalmazni." Sőt, valójában többről van szó egy átfogó közgazdaságtani elméletnél. Keynes politikai filozófiai perspektívába ültette gazdaságtani elképzeléseit: elsősorban az egyenlőség, a méltányosság és az igazság előmozdítása érdekelte.
Kezdetben a korban elfogadott neoklasszikus közgazdaságtani elméleteit követte. Mestere, Alfred Marshall nyomán úgy gondolta, hogy a beavatkozásmentes szabadpiac természetes egyensúlyt teremt kereslet és kínálat között, és így lehetővé teszi a teljes foglalkoztatást.
Az első világháború után aztán folyamatosan balra tolódott. A háború után ugyanis csak nem akart szűnni a munkanélküliség, pedig a neoklasszikus közgazdaságtan szerint ennek kellett volna történnie. Ha emelkedik a munkanélküliek száma, akkor csökken a fogyasztás és nőnek a megtakarítások, ami a kamatok csökkenéséhez és a gazdaság élénküléséhez, munkahelyteremtéshez vezet - vélték a neoklasszikusok. A hagyományos megoldások azonban nem segítettek, sőt, a kiadáscsökkentés és a fiskális szigor csak tovább növelte a munkanélküliséget, amelynek következtében egyre nagyobbra nőtt az elégedetlenség, végül sztrájkok robbantak ki, aztán pedig beütött a gazdasági világválság.
Keynes a húszas évek végén arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozásmentes piac munkanélküliséget okoz. Rájött, hogy recesszió idején valóban csökken a fogyasztás, csakhogy ez nem a megtakarítások növekedését hozza magával, hanem a befektetési kedv csökkenését: ha csökken a fogyasztás, akkor bizonytalan a haszon, és nem éri meg vállalkozásba kezdeni. Így nem lesznek új munkahelyek, ami a fogyasztás további visszaesését eredményezi. Vagyis nem a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem épp fordítva: a várható kereslet dönti el, hogy mekkora lesz a termelés.
Keynes elmélete szerint tehát nem a megtakarítás, hanem a fogyasztás a fontos. A kormány ezért nem kiadáscsökkentéssel, fizetéscsökkentéssel és alacsonyan tartott hitelkamatokkal kerülheti el a recessziót, hiszen ezek az intézkedések csak a bizonytalanságot növelik, és megnehezítik a hitelezést. Recesszió idején a legjobb orvosság a költekezés, még akkor is, ha nő az államadósság. Az adócsökkentés a szegényeket nem segíti, márpedig a gazdaság talpra állításához fontos, hogy mindenki költekezzen. Ezért bölcs redisztribúcióra van szükség, amely biztosítja, hogy az alacsonyabb keresetűek is sokat költhetnek, és ezzel élénkíthetik a gazdaságot.
Mindez természetesen az állam gazdasági szerepvállalásának növekedésével jár, ami viszont nem egyenlő a szocializmussal. Keynes fontosnak tartotta, hogy nemzeti bank felügyelje az ország pénzügyeit, és támogatta, hogy a munkások is beleszóljanak a termelés irányításába, de a marxizmussal nem szimpatizált. „A tőkéről ugyanazt gondolom, mint a Koránról" - írta Bernard Shawnak, a demokratikus szocialista fabiánusok vezéralakjának 1934-ben. 1939-ben „liberális szocialistaként" azonosította magát: támogatta a társadalmi igazságosságot előmozdító közösségi intézkedéseket, de az egyéni szabadságjogokat - köztük a magántulajdonhoz való jogot - is fontosnak tartotta.
Használható-e ma is a keynesi recept? - teszi fel a nagy kérdést Judis. Keynes azt remélte, hogy sikerült olyan univerzális elméletet kidolgoznia, amely bármikor alkalmazató. Kritikusai szerint azonban a harmincas évekre kidolgozott megoldások nem ültethetők át a mai körülmények közé.
Judis szerint a keynesi modell segítségével előre lehetett volna látni, hogy rossz irányba mutatnak a gazdasági folyamatok: 2000 óta 33 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak aránya. Csak azért nem volt látványos a folyamat, mert a Bush-kormány a nyaklótlan hitelezéssel fenntartotta a fogyasztást.
Keynes gazdaságfilozófiája értelmében mindenekelőtt a munkanélküliség csökkentésére kell törekedni. Ehhez állami beruházásokra és jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Például kórházakat kell építeni, így az építőipari munkásoknak lesz állása, és a kórház elkészültével pedig orvosokat és nővéreket lehet alkalmazni, és az intézmény működéséhez szükséges eszközök gyártói is újabb munkahelyeket teremthetnek.
A második legfontosabb lépés az állami újraelosztás növelése, hogy a szegények is költekezhessenek, és a fogyasztás növekedésével talpra állhasson a gazdaság. Az adócsökkentés a legkevésbé hatékony ellenszere a recessziónak - figyelmeztet Judis.
Ha nem csak válságban, hanem gazdasági fellendülés idején is használható a keynesi elmélet, akkor vajon miért csak krízis elején vesszük elő? A válasz Judis szerint egyszerű. Az amerikai jobboldal az állami szerepvállalás növelését célzó javaslatokra azonnal rásüti a szocializmus bélyegét.
„Barack Obama előtt mégis rendkívüli lehetőség áll" - véli Judis. A rendkívüli népszerűségnek örvendő amerikai elnök képes lehet átfogó gazdasági reformokra. De a keynesi modell alkalmazása önmagában nem elég a gazdasági válság megfékezéséhez. Keynes ugyanis nem számolt - nem számolhatott - a globalizáció hatásaival. A mostani válság leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy Kína és Japán tovább hitelezzen Amerikának. Ezért Obamának globális szinten kell megreformálnia a kapitalizmust, és a világgazdaság egészére kell kiterjesztenie a keynesi gazdasági modellt.

http://www.tnr.com/story_print.html?id=b5f61f74-dde6-43ea-a433-9feb0f752c3b

2008. december 26., péntek

Kiárusítás után csődhullám?

The Independent
Tekintélyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy számos nagy brit áruházlánc csődbe mehet 2009 első negyedévében. Szakértők szerint nem lenne meglepő, ha már januárban, a most kezdődött rendkívüli téli leértékelések után 15 országos lánc zárna be - írja a londoni napilap.
Idén már több mint egy tucat áruházlánc jelentett csődöt - köztük több olyan, amelynek száznál is több egysége több ezer embert foglalkoztatott,  és félő, hogy az ünnepek utáni kiárusítások befejeztével újabbak lesznek kénytelenek lehúzni a rolót. A pénteken kezdődő akciók során egyes boltokban akár 90 százalékos kedvezményeket is kínálnak. Egyebek között rendkívüli leárazásba kezd a Tesco, a Harrods és a Marks & Spencer is. Piaci szakértők szerint kétséges, hogy az árukészlettől ilyen alacsony áron megválni kénytelen üzletek vajon képesek lesznek-e a bérleti díjakat fizetni.
A The Independent által megkérdezett közgazdászok szerint jó üzletet csinálhatnak azok a vásárlók, akiknek még van pénze. A szakértők azonban óva intenek mindenkit attól, hogy hitelre vásároljanak a jelenlegi rendkívül bizonytalan gazdasági helyzetben.

http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/analysts-say-15-retailers-face-collapse-within-month-1211412.html

2008. december 24., szerda

A gázkitermelő kartell nem jutott közös álláspontra

RIA Novosztyi
Vlagyimir Putyin a Moszkvában megrendezett, úgynevezett Gázexportáló Államok Fórumán (GECF) elmondott záróbeszédében kijelentette: „Az olcsó gáz korszaka végéhez közeledik.” Ugyanakkor – állapítja meg a hírügynökség elemzése –, ha ez az olcsó ár a most sebtében összetákolt gázkartellen múlik, aligha lehet komoly reményeket fűzni megvalósulásához. A GECF tagországait ugyanis sokkal több minden választja el, mint ami összeköti.
Erre eleven példa annak a szándéknak a meghiúsulása is, hogy a Fórumot egyfajta gáz-OPEC-ké alakítsák. Ugyan létrejött valamilyen szervezet, de az eredendő céllal ellentétben ott egyetlen szó sem hangzott el arról, hogyan alakítsák az árakat. És ez nem véletlen. Az ellentétek már korábban is szembeötlőek voltak, legutóbb novemberben, amikor a világ gázellátásának 60 százalékát adó három állam, Oroszország, Irán és Katar létrehozta a maga különalkuját, de közös árpolitikát az akkori helyzet sem tudott kierőszakolni, ahogy ehhez még a globális gazdasági krízis sem elegendő most.
Szergej Smatko orosz energetikai miniszter szerint a moszkvai Fórum arra szorítkozott, hogy meghatározza a gázszolgáltatók szerepvállalását, irányelveket adjon a folyékonygáz-technológia területén történő együttműködésnek; új technológiai megoldások és a modernizáció kérdése volt a harmadik téma, és végül a kitermelési projektekről történő, eljövendő információcsere. Szó tehát nem volt az árakról, de – Iránt leszámítva – hallgatólagos egyetértés igen azzal kapcsolatban, hogy az OPEC-példája – olajkitermelés-csökkentés, mint árstabilizáló tényező – a gázkereskedelemben nem releváns. Elvégre – szemben az olajjal – globális gázpiac nem létezik. Ez a legfontosabb vita Teherán és Moszkva között, Irán ugyanis közvetlen áremeléssel szeretné kényszerhelyzetbe hozni a Nyugatot, miközben Moszkva minden tekintetben függ a nyugati gázfelvásárlástól.
A másik vitás kérdés a gáztovábbítás útvonalának meghatározása. Moszkva nem csak a maga készleteit akarja saját vezetékrendszeren értékesíteni (Gazprom), de azon igyekszik, hogy – Iránt és a Kaszpi-tengeri térséget megkerülve – egész Közép-Ázsia gázkészlete is orosz vezetékeken jusson el Európába.
Hasonló ellentétek állítják szembe Moszkvát Katarral is, utóbbinak ugyanis megvan a saját projektje, mely elsősorban a folyékonygáz-szállításra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor Katar is ellenzi az iráni radikális megoldások tervét, hisz tisztában van vele: ha limitálja szállításait, azonnal mások állnak a helyébe.

http://www.rian.ru/analytics/20081224/158006631.html

2008. december 23., kedd

Oroszország: új hadiipari költségvetés

Kommerszant
A parlament hadipari bizottsága döntött az orosz hadsereget ellátó ipari komplexum új költségvetési sarokszámairól, az összegekről éppúgy, mint az új prioritásokról. A bizottság elnöke, Vlagyiszlav Putyilin a Kommerszantnak elmondta: évtizedek óta most először valósul majd meg, hogy a honvédelmi-katonai igények 100 százalékban kielégülnek, ami azt jelenti, hogy a szektorra 4 összesen trillió rubelt kívánnak költeni (ez valamivel több, mint 100 milliárd euró). A tervezett intézkedések a 2009-2011-es, három évet átölelő időszakra vonatkoznak, és messzemenően figyelembe veszik azt az új gazdasági és pénzügyi helyzetet is, mely kialakult az országban és a világban.
A tervek elsősorban arra irányultak, hogy egyrészről megfelelő piacot biztosítsanak a hadiiparnak, másfelől, hogy a vállalatok hiteligényét kielégítsék – jegyezte meg a politikus.  Ez lehetővé teszi az érintett szektor valamennyi szereplőjének, hogy hatékonyan működjön és az állam által garantált bevételekből megfelelő megtakarításokat is eszközöljön az új beruházások biztosítására, illetve a technológiai fejlesztésre.
Ennek megfelelően a garantált megrendelések 2009-ben 28 százalékkal nőnek majd, 2010-ben pedig ismét 20 százalékkal. Pénzben kifejezve ez azt jelenti, hogy a garantált megrendelések volumene 2010-hez viszonyítva 2011-ben 41 milliárd rubellel fognak növekedni.
A katonai költségvetési tervek az említett három éves időszakban 48 új vadászgép hadrendbeállítását írják elő. Továbbá 300 új tankot fog kapni a hadsereg, megközelítőleg 2000 páncélozott hordozójárművet, 14 hajót, 30 teljes, Iszkander típusú – legmodernebb rakétaelhárító – rendszert. Ez nem csak az igények teljes – vagyis 100 százalékos – kielégítését jelenti majd, de azt is, hogy a védelmi felszerelés megfeleljen a kortárs technológiai színvonalnak.
A rekonstrukció a haderő 40 szektorát érinti, továbbá megerősítik az FSZB – a szövetségi titkosszolgálatok – anyagi forrásait és technológiai felszereltségét is; ugyancsak teljes technológiai rekonstrukciót ígérnek a határvédelemnek. A tengeri partvédelem új hajókat kap, melyre a költségvetés 12 milliárd rubelt szán. Putyilin azt is megerősítette: a következő három évben a hadsereg alkalmazottai számára 100 új lakást építenek.

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1098328

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 10 - A Mennyei Atya szavai a karácsonyról

Mennyei Atya a Karácsonyról
Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én szólok hozzátok, a ti Mennyei Atyátok, eszközömön keresztül, a Karácsonyról. Nagy örömmel látom, hogy ti, akik itt vagytok, hűségesen, rendszeresen és kitartóan jöttök Házamba. Megértettétek az engesztelés művének fontosságát. Ha hiszitek, ha nem, ezekkel a hétfői délutánokkal sok-sok lanyha lelket mentetek Nekem. Szerető és hálás Atyátok vagyok és minden jócselekedeteket, így ezt is, feljegyzem az „Élet Könyvébe”.
Már csak 1-2 nap választ el benneteket a kereszténység egyik legszebb ünnepétől: Karácsonytól. Az Én szeretett Fiam kétszer született meg; az idők kezdete előtt, a teremtés előtt, másodszor Szűz Mária hozta a világra, az Én legkedveltebb, legtisztább szeplőtelen Leányom. Fiam velem egyenértékű mindenhatósággal, hatalommal, bölcsességgel született, teljes szabadakarattal. Emberré válását közösen határoztuk el, együtt az egész Szentháromság. Láttuk, hogy teremtésünk a vesztébe rohan és ez az egy lehetőség van megmentésére. Felmerül egyik-másik ember logikájában, hogy miért nem Én, az Atyaisten áldoztam fel magam az emberiségért, miért Fiamat küldtem? A kérdésre kérdéssel válaszolok. A földi szülőknek mi a nagyobb fájdalom? Ha ő beteg és ő hal meg, vagy ha fia? Higgyétek el, nagyobb fájdalom volt nekem látni gyermekem kínszenvedését és kínhalálát, mintha testbe költözve Nekem kellett volna végigcsinálnom. Lelkemben ugyanolyan intenzitással szenvedtem, mint Ő. Mivel Jézus Krisztus maga a szeretet, önként és egyúttal engedelmességből vállalta az emberré válást. Olyan életet választott magának, amelynek minden helyzetében példát mutathat nektek, erőt és bátorítást adhat lépéseitekhez.
Most Jézus születését szeretném feleleveníteni és világosabbá tenni előttetek. A múlt héten Édesanyátok elmondta nektek, hogy neki – szeplőtelen fogantatása következtében – nem kellett átélnie semmilyen kellemetlenséget a 9 hónap alatt és semmi fájdalmat nem érzett a szülés alatt. A következőképpen történ. Éjszaka volt, lefeküdt a szegényes istálló szalmájára, de nem jött álom a szemére. József a tüzet élesztgette, háttal volt, így észre se vette, mi történik. Mária feltérdelt és magában imádkozni kezdett. Elragadtatásba esett. Arca ragyogott a boldogságtól, mosolygott és testéből egyre erősebb fény áradt, mely beragyogta az egész istállót. A fehér tündöklő fény egészen beburkolta térdeplő alakját.
Hirtelen megnyílt a hasfala és onnan a szalmára kikerült az újszülött kis Jézus gömbölyű, rózsaszín, formás kis alakja. Belőle is áradt a ragyogó fény. József közben a tűzrakás alatt imádkozott és elragadtatásba esett, így nem vette észre a különös fényt. Mária arra ébredt fel kábulatából, hogy a kis újszülött felsírt. Lehajolt Jézuskájához, imádattal nézte, ahogy kapálódzik, megcsókolta és szólt Józsefnek, hogy hozzon valamit, amibe bepólyálhatják. József sietett, hozta a meleg holmit, és térdelve imádta a kicsi Gyermeket. Mária a boldog kismama, még mielőtt felöltöztette volna Jézuskáját, magasba emelte és felajánlotta Nekem, a Mennyei Atyának ezekkel a szavakkal: "Íme itt vagyok, Atyám és felajánlom Neked egyetlen gyermekemet, a Te dicsőségedre." Azután bepólyálta és jászolba fektette. Nem tudtak betelni imádatával. Egy édesanya, aki megszüli földi gyermekét, örömében le se tudja venni a szemét kisbabájáról, ha csak 5 percre elszakítják tőle, már hiányzik neki. Hát akkor képzeljétek el, mit érezhetett a Szűzanya mikor a Messiásban, Isten Fiában gyönyörködhetett! Mekkora hála és szeretet gyúlhatott a szívében, hogy reá esett a választásom.
Ti kedves, Engesztelőim! Gondoltatok -e arra, hogy ti ugyanilyen boldogok lehettek? Szűzanyátok vehette, csókolgathatta, ölelgethette isteni gyermekét, ti viszont a szentáldozásban egészen eggyé válhattok vele. Fizikailag: hiszen az Oltáriszentség a gyomron keresztül a vérkeringésbe kerülve táplálja sejtjeiteket, alkotórészetekké válik. Lelkileg is egyesülhettek vele, mert Istensége, mely jelen van a Szentostyában, alakítja személyiségeteket, szeretetre, szelídségre, alázatra hangol.
Nézzük, miért van olyan szoros kapcsolatban a szeretet szó a Karácsonnyal! Az Én Fiam azért született a Földre, hogy megtanítsa az embereket az igazi szeretetre.
1.) Az Ószövetség szeretetről alkotott fogalma egészen más volt, mint amit Jézus tanított: „Szemet szemért, fogat fogért.” Félreismertek Engem, a szerető Atyát. Bosszúálló, megtorló Istennek képzeltek, akitől rettegni kell. Az Én Fiam végre bemutatott az embereknek, mint megbocsátó, irgalmas, szerető Atyát.
2.) Egész életével példát mutatott nektek a szeretetre. Kapott-e édesanyja több engedelmességet, gyengédséget, figyelmességet fiától, mint Szűz Mária? Segített-e gyermek apjának nagyobb igyekezettel, mint a kis Jézus: ezzel a szülők iránti szeretetet állította elétek példának. Ha a mai gyermekeknek és fiataloknak nem a rockénekesek, a sportolók és az erőszak-filmek, szexfilmek színészei lennének a példaképei, hanem maga Jézus Krisztus, akkor engedelmesek és szelídek lennének szüleikhez és nevelőikhez.
Jézus példát mutatott nektek, hogyan kell szeretni a barátaitokat és ellenségeiteket is. Ha Ő lenne az emberek példaképe, nem lenne annyi veszekedés, verekedés, gyilkosság, gyűlölet és haragtartás. Ha úgy szeretnétek az elesetteket, a betegeket mint Ő, nem lenne annyi szomorúság a Földön.
Ó, drága Kincseim, akik hisznek Bennem és hallgattok Engem, ti már ízlelgetitek a jézusi szeretetet. Ő mondogatta nektek, hogy arról lehet felismerni, hogy hozzám tartoztok, hogy szeretitek egymást. Valóban szeretitek egymást? Azonnal segítetek, ha a másik bajban van? Nem ítélitek el mások hibáit? Tudtok –e elég áldozatot hozni családtagjaitokért, szomszédaitokért, munkatársaitokért? Mert könnyű szeretni azt, akivel csak a templomban találkoztok, de milyen nehéz azt, akivel együtt kell lakni vagy dolgozni.
Most karácsonykor, Jézus szeretetének ünnepén kezdjétek növelni magatokban a Jézusi szeretetet. Legyetek türelmesek, megértők a nehéz emberekhez, legyetek könyörületesek a bajba jutottakhoz. Mosolyogjatok mindenkire és sugározzátok magatokról az Én Isteni szeretetemet. Karácsonykor támad a családokra legjobban Ellenségem. Idegességet, békétlenséget, haragot akar szítani. Ne engedjétek! Térdeljetek le a kis Betlehem elé és kérjétek a karjait szeretettel kitáró kicsi Jézust, hogy minden családtagotok szívét töltse meg szeretettel, békével! Kérjétek Szentlelkemet, hogy jöjjön minél hamarabb és hozzon fényt, hitet, reményt, szeretetet az emberek lelkébe! A Szentlélek Úristen készülődik már, csak az Én intésemre vár. Rövid idő, és megtisztítja ezt a bűnös és szenvedő világot. Addig is készítsétek a lelketeket sok imával, böjttel, önmegtagadással, bűnbánattal, szentgyónással.
Lángoló isteni szeretetünk tüzét küldjük nektek mindhárman: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
2008. december 22

2008. december 19., péntek

Válságkezelés és demokrácia

The Moscow Times
„A demokrácia alkalmatlan a válságkezelésre. Jobb időkben a társadalmak még csak-csak megengedhetik maguknak a konszenzuális döntéshozást, de ha komolyra fordul a helyzet, akkor jobb, ha nem folytatják a demokratikus finomkodást. Tiszta szerencse, hogy Oroszországban az elmúlt évek során a mostani gazdasági válságok kezelésére alkalmas rendszer alakult ki" - ironizál Alexei Bayer, moszkvai születésű New York-i közgazdász az angol nyelvű moszkvai lapban.
Emlékeztet rá, hogy míg az Egyesült Államokban hosszas kongresszusi viták előzték meg a 700 milliárd dolláros bankmentőcsomag elfogadását, az autógyáraknak szánt támogatás pedig végül elvérzett a szenátusban, Oroszországban fennakadás nélküli válságkezelésre van mód. A Kreml dönt, és már költik is dollár százmilliárdokat.
A baj csak az - fejezi be az élcelődést Bayer -, hogy míg az Amerikában a demokratikus döntéshozás során jól meghatározott, szigorú feltételeket szabtak a megmentett bankoknak, Oroszországban egyáltalán nem lehet tudni, hogy milyen feltételekhez kötötte Moszkva a rendkívüli segélyt. Az orosz devizatartalékok augusztus óta 150 milliárd dollárral csökkentek, a kormány 36 milliárd dollárt adott a bankoknak és 200 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot hirdetett, de egyelőre semmi jele a válság enyhülésének.
A diktatúrák hívei előszeretettel hivatkoznak a peloponnészoszi háborúra, ahol az autokratikus Spárta legyőzte a demokratikus Athént. Sokak szerint Amerika is számos nem demokratikus döntést hozott biztonsága érdekében a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után: a szabadságjogokat korlátozva szélesítette a titkosszolgálatok hatáskörét és foglyul ejtett emberek tömegét tarja fogva bírósági ítélet nélkül. Mindez Bayer semmit sem bizonyít. „Az állami irányítás alatt álló tervgazdaságok ikerinflációhoz, az innováció befagyásához és gazdasági visszaeséshez vezetnek."
Ami pedig a jövőt illeti, Bayer szerint a válság jövőre tovább mélyülhet, Moszkva pedig súlyosbíthatja az önkényes, nem demokratikus döntéshozással.

http://www.moscowtimes.ru/article/1039/42/373148.htm

2008. december 18., csütörtök

A válság még jól is jöhet Amerikának

Financial Times
A közgazdászok és a publicisták többsége szerint az gazdasági válság az Egyesült Államok hegemóniájának végét jelenti. Van, aki szerint ez jó hír, mások inkább sajnálkoznak, de Amerika világpolitikai súlyának csökkenését szinte mindenki biztosra veszi. Pedig lehet, hogy a végén az Egyesült Államok fog nevetni - írja Ricardo Hausmann harvardi közgazdászprofesszor és Latin-Amerika szakértő a brit gazdasági lapban.
Hausmann elismeri, hogy az amerikai tőzsdeindexet óriásit zuhantak. Csakhogy a világ többi tőzsdéjén még nagyobb volt a pánik. Ráadásul Amerika konkurensei - Oroszország, Irán és Venezuela - nem csak a pénzügyi válság, hanem a legfontosabb költségvetési bevételüknek számító olaj világpiaci árának esésével is meg kell hogy birkózzanak. „Emlékeznek még rá, hogy nyáron, az orosz csapatok grúziai bevonulásakor még mindenki azzal riogatott, hogy Oroszország majd az energiaszállítás leállításával fenyegetve sakkban tartja Európát? Most úgy áll a helyzet, hogy az orosz politikusok naponta imádkoznak, hogy végre újra kinyisson a tőzsde."
A válság hatására pénzhiány alakult ki, és ez leginkább a fejlődő országokat sújtja. Igaz ugyan, hogy nagy a bizonytalanság, de még mindig az Egyesült Államok jut legkönnyebben kölcsönhöz - a latin-amerikai államok például már egyáltalán nem számíthatnak a külföldi hitelezőkre.
Mindez azonban nem jelenti, hogy Amerika ne lenne bajban - figyelmeztet Hausmann. Súlyos hiba lenne, ha az Egyesült Államok a hazai fogyasztás növelésével próbálna úrrá lenni a válságon, hiszen az a hiány növekedésével és a gazdaság lassulásával járna. A protekcionizmus is veszélyes: a piacvédelem hatására ugyanis csökkenne az export, ami szintén a visszaesést fokozná.
 Az Egyesült Államok akkor jár el bölcsen, ha az újabb hiteleket visszaforgatja a világgazdaságba, hogy így fékezze meg a globális recessziót. Ráadásul - teszi hozzá Hausmann - a pénzszűkében lévő országoknak nyújtott amerikai hitel és a külföldi államkötvények vásárlása erősítené az Egyesült Államok geopolitikai súlyát.

http://www.ft.com/cms/s/a6de7bdc-caaa-11dd-87d7-000077b07658,Authorised=false.html?_i_location=http%3A%2F%2Fwww.ft.com%2Fcms%2Fs%2F0%2Fa6de7bdc-caaa-11dd-87d7-000077b07658.html%3Fnclick_check%3D1&_i_referer=http%3A%2F%2Fglobusz.net%2Fnode%2F1090&nclick_check=1

Blair: vallás a globalizáció szolgálatában

The International Herald Tribune
„Ha nem sikerül összeegyeztetni a hitet a globalizációval, a világ nem csak veszélyesebbé válik, de a jólét globális növekedése is lelassulhat" - írja Tony Blair a párizsi székhelyű nemzetközi lap véleményrovatában. A volt brit miniszterelnök, a vallások közötti párbeszédet és együttműködést erősíteni szándékozó, illetve a globális szegénység felszámolására törekvő Faith Foundation alapítója szerint a különböző vallásoknak nem gyengítenie, hanem erősítenie kellene a globalizációt.
Tony Blair emlékeztet rá, hogy a vallás ma sem vesztett jelentőségéből, sőt a hívők száma a világ egyes részein nő. De míg a vallás és a vallások közötti dialógus elősegítheti a szegénység felszámolását, a fundamentalista szélsőségesek ennek az ellenkezőjére törekszenek. A modern világban a vallási sokszínűséget tényként kell elfogadnunk, ezért csak akkor remélhetjük az emberek békés egymás mellett élését, ha képesek elfogadni, sőt támogatni a más vallásúakat. A toleráns hit segíthet megerősíteni a globális társadalmat. „A másik lehetőség a feszültségekkel, konfliktusokkal és erőszakkal terhes világ."
A jelenlegi gazdasági válság is mutatja, hogy milyen fontos a bizalom: a globális gazdaság csak akkor lábolhat ki a jelenlegi helyzetből, ha az emberek bíznak egymásban. A nemzetközi terrorizmus elleni fellépés sikere is elképzelhetetlen a különböző vallású emberek közötti együttműködés nélkül - figyelmeztet Blair.
http://www.iht.com/articles/2008/12/18/opinion/edblair.php

2008. december 17., szerda

Egy levél, amit Dr Hammer írt a világfőrabbinak a Rákkal kapcsolatban

"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."
(Edmund Burke)

És most egy levél, amit Dr Hammer írt a világfőrabbinak

a Rákkal kapcsolatban


Dr. Hamer 1986. június 22-én kelt levele a világfőrabbinak,
Menachem Mendel Schneerson-nak
Dr. med. Ryke Geerd Hamer
Sülzburgstr. 29, 5000 Köln 4
1986. június 22.
Dr. med. Menachem Mendel Schneerson főrabbi úrnak
770 Eastern Parkway Brooklyn, New York 11213

Igen tisztelt Főrabbi Úr!

Ahogyan azt nekem Denoun rabbi elmondta, Ön a világ minden zsidójának
legfelsőbb szellemi vezetője. Jelenleg Ön a világ összes szabadkőműves
páholyának spirituális vezetője is, akik mindannyian Cion
templomának (= új világrend = világköztársaság = világdiktatúra - a
ford.) felépítésén dolgoznak. Ön orvos is, és nagyon jól beszél
németül. Ezért címzem a levelemet Önnek.

Amennyire örültem annak, hogy Ön elolvasta a könyvem a Rák a lélek
betegsége, rövidzárlat az agyban,
szervezetünk számítógépében, és
nyilvánvalóan meg is értette azt, hiszen már ki is adta a
rendelkezést, hogy az Önök minden zsidó páciensét ezek szerint
kezeljék
; annyira csalódott vagyok, hogy még mindig nem adta ki
páholyainak a rendelkezést, hogy a nem-zsidó páciensekre vonatkozóan a
Rák Vastörvényének (Új Orvostudomány) bojkottját feloldja. Kérem, ne
mondja azt, hogy nem mi voltunk!, mert mindenről tudomásom van.

Az elmúlt öt évben (1981-86) az Ön szabadkőműves páholyai követték el
az emberiség történelmének legborzasztóbb bűncselekményét azzal, hogy
bojkottálták a Rák Vastörvénye felfedezését (az Új Medicina
nyilvánosságra hozatalát, alkalmazásának bevezetését - a ford.).
Több
százmillió ember számára ez a kínkeserves halál(ra kezelésé)t
jelentette
.
A szabadkőműves páholyok és Izrael, melynek szolgálatában
az összes szabadkőműves páholy tevékenykedik, és építi Cion
Templomát, együttesen viselik az összes felelősséget és a kollektív
bűnösséget az emberi történelem legcsúnyább bűncselekményéért. A
feleségem is a bojkott-terror áldozata lett. A családomat évek óta
szisztematikusan terrorizálják. Eddig négyszer kíséreltek meg ellenem
merényletet.


Igen tisztelt Főrabbi Úr, Ön a világ legjobban informált embere,
gondolom én. Ön azt is pontosan tudja, hogy minden szó, amit leírtam
Önnek, igaz. Cion Temploma, amin az Ön páholytestvérei dolgoznak, öt
éve Izrael Auschwitzévé vált (a világot Izrael Auschwitzévé tette),
amibe Izrael saját magát manőverezte bele. Szerintem az Önök által
elkövetett bűncselekmény meghaladja az emberi elme képzelőerejét.
Akkor is, ha a páholytestvérek a Talmud kettős morálja szerint
dolgoznak, korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy emberek képesek
lehetnének ilyen borzasztó, kegyetlen, óriási bűncselekményre.

Főrabbi Úr, akár beismeri, akár nem, a történelem majd igazol. A
bűncselekmény minden nappal egyre csak növekszik. Ez után a levél után
Önnek nem marad több lehetősége hallgatni, mert ez a levél a világban
nem fog eltűnni. (Hamer doktor ezt a levelet ezután minden könyvének
mellékletébe beletette eredetiben.) A betegeimért kérem Önt: adja ki
végre a páholyainak, hogy a Rák összefüggéseinek felfedezése ellen
folytatott bojkottot feltétel nélkül oldják fel. (Magyarán hozzák
nyilvánosságra az Új Orvostudományt!
- a ford.) Minden rabbi követni
fogja rendelkezését innen New Yorkig; minekutána Ön, mint orvos
meggyőződött arról, hogy a Rák Vastörvénye a rák kialakulásának
jelenségét hűen leírja.

Naponta jönnek hozzám rabbik és páholymesterek, vagy azok küldöncei,
hogy valamiféle feltételekről tárgyaljanak velem, melyek betartásával
a bojkottot meg lehetne szüntetni. De már megbocsásson, azt nem lehet
feltételekhez kötni, hogy abbahagyják, hogy embereket továbbra is
halálra kínozzanak (rákkezelés, rákgyógyítás címén - a ford.)!


Tisztelt Főrabbi Úr, ha a cionizmust ilyen áron - az emberiség
legnagyobb bűncselekményével - kell megvalósítani, az az egész
emberiség számára szégyen. Dobja el a Talmudját a kettős morállal
együtt, mert nem bizonyult igaznak. Haldokló pácienseim érdekében
térden állva kérem Önt, legyen Önben emberi együttérzés, ne kínozzák
pácienseinket, mint ahogy nem kínozzák a zsidó pácienseket.
Csak ez az
együttérzés enyhítheti e borzalmas bűncselekmény súlyát. Kérem,
azonnal adja ki a rendelkezést, szüntessék meg a bojkottot, hogy a
haldokló pácienseket is meg tudjuk menteni!

Annak reményében, hogy felelősségével és annak minden következményével
tisztában van, és ebben a felelősségben a helyes döntést fogja hozni,
maradok tisztelettel:

Dr. med. Ryke Geerd Hamer

És most következik
Egy konferencia jegyzőkönyve, amelyet Erik Bryn Tvedt jogász
hivatalában tartottak, 2008. december 17-én

Résztvevők: Erika Pilhar, Olívia Pilhar, Ing. Helmut Pilhar, Vera
Rechenberg, Arina Lohse, Dr. Esra Iwan Götz főrabbi, Bona García
Ortin, Dr. Ryke Geerd Hamer

A konferencia résztvevői azért találkoztak, mert aggodalmukat fejezik
ki abból a szempontból, hogy csak Németországban minden nap 1500
embert kezelnek halálra kemoterápiával és morfiummal. Az Új
Orvostudomány segítségével szinte mindegyikük túlélhetné.

(Magyarországon ez napi 400 ember, amiből legalább 200 gyermek!) A
konferenciának ez az állapot a témája, melynek következtében eddig
több mint 20 millió nem-zsidó páciens halt meg, csak Németországban!

A konferencia résztvevői megállapították:

1. Az Új Orvostudományt (GNM) 27 éve fedezték fel, és azóta ismerik.
Körülbelül 27 éve - a világfőrabbi Menachem Mendel Schneerson egyik
Talmud-cikke alapján - a világ összes rabbiját kötelezték arra, hogy
gondoskodjanak róla, hogy minden zsidó vallású pácienst a Germán Új
Medicinával (korábban Új Orvostudomány) kezeljenek. Ennek a terápiának
98%-os a túlélési aránya.


2. A borzasztó az volt, amit Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is megerősít,
hogy ugyanazon Talmud-cikk szerint a nem-zsidó páciensek számára el
kell lehetetleníteni, hogy a Germán Új Medicina szerinti kezelést
kapjanak. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy - Dr. Esra Iwan Götz szerint
is - nemcsak tudta minden zsidó rabbi, hogy az Új Orvostudomány igaz
és helytálló, és gondoskodtak róla, hogy egyetlen egy zsidó pácienst
se kezeljenek kemoterápiával és morfiummal; hanem minden zsidó
professzor, beleértve az onkológusokat is, akik a többség, egyidejűleg
kétféle kezelést végeztek: a zsidó páciensek kezelését és a nem-zsidó
páciensek félrekezelését.


3. Amit Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is megerősít, hogy az Új
Orvostudomány bojkottja nem tudatlanság, nem félreértés, nem ismeretek
vagy információk hiánya, hanem célirányos, megtervezett és világméretű
népirtás, tömeggyilkosság.


4. Ezen irtózatos bűncselekmény következtében az elmúlt 27 évben,
számítások szerint, több mint 2 milliárd ember halt meg. A konferencia
résztvevői szükségesnek tartják, hogy sürgősen és haladéktalanul
tájékoztassák a nyilvánosságot, hívják rá fel a közfigyelmet,
és
utaljanak erre az emberiségellenes bűncselekményre.
A zsidók között is
vannak olyan irányzatok, mint a PROGRESSZÍV JUDAIZMUS VILÁGUNIÓ,
amihez maga Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is tartozik, akik nem tudnak
ezzel a bűncselekménnyel azonosulni. Ezen okból felszólítunk minden
becsületes embert, hogy vesse be magát azért, és vegyen részt abban,
hogy ennek a bűncselekménynek véget vessünk, hogy minden nem-zsidó
páciens is hozzájusson az Új Orvostudomány szerinti kezeléshez.


Dr. Esra Iwan Götz főrabbival együtt felszólítunk minden rabbit, és
főleg az orvosi területen tevékenykedő onkológust: Állítsátok meg e
bűncselekményt, és fejezzétek be a nem-zsidó páciensek világméretű
tömeggyilkosságát!

Sandefjord, 2008. december 17.

Aláírók: Erika Pilhar, Olívia Pilhar, Ing. Helmut Pilhar, Vera
Rechenberg, Arina Lohse, Bona García Ortin, Dr. Esra Iwan Götz
főrabbi, Dr. Ryke Geerd Hamer

A konferencián résztvevők aláírásának hitelességét Erik Bryn Tvedt
jogász hivatalában megerősítették.

http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=353&c_start=0

Oroszország: kilátások 2009-re

Nyezaviszimaja Gazeta
A moszkvai napilap – szakértői véleményeket összesítve – elemzést publikált az oroszországi gazdasági krízis kihatásairól. Az írás megállapítja: a 2009-es évben a válság következtében „adószeparatizmus” léphet fel és valószínűsíthetők a tömeges tiltakozások is. Nagy valószínűséggel a válságot nem lehet 2-3 évnél rövidebb idő alatt leküzdeni, a kormányzat által tervezett intézkedéseknek pedig láthatóan kevés hatásuk van az eseményekre. Egészében megállapítható: a válság Oroszországot sokkal mélyebben fogja sújtani, mint a többi országot.
A GDP eddig valószínűsített idei 6 százalékos csökkenése nem tartható – jelentette ki az FBK stratégiai elemző vállalat igazgatója, Igor Nyikolajev. – Sokkal realisztikusabb 10 százalékos esésről beszélni. A hivatalos becslések jövőre is esést prognosztizálnak, de a közétett 4 százalékos adat szerinte teljesen hibás, szerinte legalább 15 százalékos csökkenés fog bekövetkezni.
Az, hogy a kormányzati intézkedések sokkal kevésbé lesznek hatékonyak, mint a nyugati államokban, Nyikolajev szerint három körülmény magyarázza. Mindezért elsősorban a strukturális és intézményi reform elmaradása, illetve nem megfelelő véghezvitele a felelős. Majdnem hasonló súllyal esik latba e téren, hogy a nyersanyagok, melyek az orosz export túlnyomó többségét teszik ki, hosszú időn keresztül nyomott áron kelnek csak el a nemzetközi piacon. Teljesen felesleges abban reménykedni – nyilatkozta a Nyezaviszimaja Gazetanak a szakember –, hogy az OPEC termelés-csökkentő elhatározása jelentős mértékben emeli az olaj, s ennek nyomán a földgáz árát. Harmadik ok a borúlátásra, hogy az orosz tőzsde esése relatíve nagyobb a többi tőzsdéjénél, és a rossz makroökonómiai adatok nem adnak lehetőséget e téren sem a gyors javulásra.
Az INSOR gazdaságkutató intézet vezető elemzője, Jevgenyij Gontmaher megerősíti ezeket a jóslatokat. Szerinte a vidéki régiók termelő szektoraiban a bevételek legalább 15-20 százalékkal fognak csökkenni a következő három évben. Különösen nagy veszteségeket kell majd elkönyvelnie a fémiparnak és a vegyiparnak, melyeknek technológiai megújítása elmaradt. Az itteni veszteség elérheti a 30-40 százalékot is – jegyezte meg Gontmaher. Könnyen előfordulhat, hogy egyfajta „adószeparatizmus” jöhet így létre, azaz a helyi kormányzók megtagadhatják, hogy befizessék a szövetségi büdzsébe az adóhátralékokat.
A szakértő szerint e helyzet az orosz gazdaság előnyére is válhat, mert egyfajta modernizációs kényszer nehezedik a gazdaságra, amit – ha kellő szakértelemmel hajtanak végre – a jelenlegi válságot túlhaladó, azon túl ható eredmények érhetők el. A kormányzatnak komoly és feltáró magyarázatot kell adnia a lakosságnak, melyben őszintén elmondja azokat a tévedéseket, elsorolja azon mulasztásokat, amelyekért felelős.
A Levada-Központ szociokultúrális kutatóintézet vezetője, Alekszej Levinszon a tömeghangulat szempontjából közelíti meg a válságot. A Nyezaviszimaja Gazetanak adott interjújában máris egyfajta pánikhangulatról beszél, ami reális helyzetfelismerést tükröz, hisz különösen a nagy városok középrétegei fognak szenvedni a válság következtében. Szerinte a központi vezetés mindennek nincs tudatában.
A lap végül ismét Nyikolajevet idézi, aki megismétli: az eddigi kormányzati intézkedések teljesen hatástalanok voltak. A profitadó leszállítása 24 százalékról 20-ra egyáltalán nem befolyásolta a helyzetet, hisz 2008-ban a vállalkozások 53 százaléka nem termelt profitot. Valamelyest merészebb lépés lenne az áfa csökkentése, de ezt a Kreml egyenlőre még föl sem vetette, pedig Nagy-Britanniában az elmúlt évben végrehajtottak egy jelentékeny áfa-csökkentést, melynek pozitív hatása volt. A kormánynak – szerinte – ugyanakkor rögzítenie kellene néhány alapvető nyersanyagárat, különben az infláció a tervezett 10 százalék helyett 16 százalék lesz.

http://www.ng.ru/economics/2008-12-17/1_risks.html?mthree=3

2008. december 16., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 9 - A Szűzanya szavai az Adventről

Szűzanya: Az Adventről
Drága, engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Édesanyátok és Éva hangján szólok hozzátok. Ma az Adventről tanítalak benneteket.
Az egyházi évben 2 ünnep van, melyet megelőz a hosszú előkészület. Egyik a Karácsony, melyet az adventi hetek vezetnek be, a másik a Húsvét, melyre a Nagyböjttel készültök.
Most röviden beszámolok életem ide illő szakaszáról. Mindketten, Szent József és Én is Dávid király családjából származunk. Édesanyám, Anna elmúlt 50 éves, mikor születtem neki. Már egész kicsi koromban Istennek ajánlottak. A templomban éltem papok és tanítónők neveltek, és eljegyzésemkor visszaadtak szüleimnek. Szüzességi fogadalmat tettem és azt jegyesem elfogadta. Szent Józseffel Názáretbe költöztünk. Nagynéném, Erzsébet és férje Zakariás elkísértek az útra. Külön kis szobát rendezett be nekem József. Még csak 15 éves voltam. Egy szép, fehér selymet fontam az ablak felé fordulva, énekelve, imádkozva. Kértem az Atyát, küldje el végre a tiszta és termékeny szüzet, aki megszülheti a Messiást. Egyszer csak elkezdett lebegni a függöny az ablak előtt és nagy fény árasztotta el a szobámat. Ott termett előttem kb. 1 méterre egy ragyogó, gyönyörű angyal. Megijedtem és csodálkoztam egyszerre. Felugrottam és a falhoz lapultam.
De az angyal így szólt: „Ne félj, Mária! Én vagyok Gábor, az Isten angyala. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes. Az Úr van veled. Áldott vagy te az asszonyok között. Most méhedben fogansz, és fiat szülsz, akit Jézusnak fogsz hívni. A Magasságbeli fiának nevezik majd."
Én így válaszoltam: Hogyan történhet ez, ha én nem ismerek férfit?
„Nem ember révén leszel anyává, a Szentlélek száll le rád és a Magasságbelinek ereje árnyékol be téged. Az Örökkévaló várja a válaszodat"- mondta az angyal.
Mellemen keresztbetéve kezemet, meghajolva így válaszoltam: Íme az Úr szolgáló leánya. Legyen nekem az Ő szava szerint. Így fogantam meg abban a percben, ahogy beleegyeztem. Mikor felocsúdtam ebből az elragadtatásból, aggódni kezdtem, hogy emiatt nagy baj lehet. Hogy fogom ezt Józsefnek megmondani? Még agyon is kövezhetnek, ha kiderül, hogy nem Jegyesemtől vagyok áldott állapotban. De a Szentlélek benső szavakkal megnyugtatott, hogy majd Ő igazol engem Józsefnél.
Ó, Gyermekeim! Nem is képzelitek, milyen könnyű és boldog volt ez az állapotom. Ez alatt semmit nem szenvedtem 9 hónapon át. Minden kellemetlenséget, nehézséget és fájdalmat -amit minden asszony át szokott élni ez idő alatt és szülés alatt is, elvett tőlem Isten. Azért, mert szeplőtelenül, áteredő bűn nélkül jöttem a világra. Látjátok? Ha Éva engedetlensége nem történt volna meg, ma minden asszony ilyen könnyen, fájdalmak nélkül, vajúdás nélkül élné meg az anyaságot.
Az én Jegyesem észrevette állapotomat és nagy lelki szenvedésen ment át. Ha nem lett volna olyan nagy szent és jóságos, akkor feljelentett volna engem a papoknál, mint házasságtörőt, hogy halálra kövezzenek gyermekemmel együtt. Néhány napig gyanakodott és szenvedett, de természetfeletti módon megtudta és elhitte, hogy Isten gyermekét hordom a szívem alatt. A 9. hónap végén Betlehembe kellett mennünk népszámlálásra, hogy ott szülessen meg Üdvözítőtök, ahogy a Szentírás előre megjövendölte.
Adventi várakozás ideje, én is vártam. Most elmondom, hogy Én, Mennyei Édesanyátok hogyan vártam Kisfiamat. Már fogantatásom első percében határtalan öröm töltött el. Az eszembe se jutott, hogy megérdemlem, hiszen nem voltam tudatában szeplőtelen fogantatásomnak-olyannak láttam magam, mint a többi leányt. Arra se gondoltam, hogy most csodálni fog a világ, mert hasonló vagyok Istenhez. Szinte megsemmisültem az alázatosságban. Örömmel töltött el, hogy boldoggá tettem Istent az IGEN-emmel. Mint minden anya, én is találgattam, hogy milyen külső vonásai lesznek Szent Fiamnak, ha megszületik. Mikor egyedül voltam, nagy szeretettel simogattam a szívem alatt a bőrömön keresztül, énekeltem hozzá, becézgettem, dédelgettem, Jézuskámnak szólítottam. De boldogságomba 9 hónapon át belevegyült a nagy fájdalom: eszembe jutott a próféták jövendölése az Üdvözítőről: „Ő a fájdalmak embere. Az Ő Sebei szereztek nekünk gyógyulást. A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze." Nem tudtam előre, hogy pontosan mit kell majd átszenvednie, de azt tudtam, hogy a betervezett megváltás, a kínszenvedése és kínhalála elkerülhetetlen. Ebben a tudatban kellett várnom megszületésére, és ebben a tudatban kellett leélnem a következő 33 évet. Tudom, a többi földi édesanya is sokat szenved, ha el kell vesztenie gyermekét, de a halálra-várakozással nem kell egyiknek se ennyi sok évet félelemben tölteni.
ADVENTBEN vagyunk, ez a ti várakozásotok ideje. Először is várjátok a Karácsonyt, Fiam születésnapját. Nagy készülődésben vagytok és gondban, kit mivel lehetne megajándékozni a szép ünnepen. A televízió reklámok özönét teríti elétek, az üzletek rogyásig megtelnek ajándékozni való árukkal. A szülők nem győzik egymást túllicitálni, hogy ki vesz drágább és szebb játékot gyermekének, hogy elhenceghessen vele az óvodában, iskolában. A háziasszonyok recepteket cserélnek pompás ünnepi vacsorákhoz. A nagy készülődésben az emberek sokasága elfelejti a lényeget.
Már nem is tudják, minek az ünnepe Karácsony. A megkérdezettek így válaszolnak: A Szeretet ünnepe. A béke ünnepe. Már eszükbe se jut, hogy Jézus születésnapját kellene ünnepelni. Kinek szoktak ajándékot adni? Akinek születésnapja van. Legalább ti, drága engesztelő Gyermekeim, készítsetek ebben az Adventben ajándékot Szent Fiamnak. Lelki ajándékokat vár: áldozatot, önmegtagadásokat, böjtöket, virrasztásokat. Ugye tudjátok, miért várja ezeket tőletek? Mert kegyelemmé alakítja és kiosztja a közömbös és hitetlen lelkek között. Szomjazik és éhezik a hitükre és szeretetükre. Tehát az Advent elsősorban lélekmentéssel teljen nálatok. Másodszor az Advent megújulást jelentsen számotokra. Új egyházi év kezdődik, új ember szülessen bennetek. Törekedjetek levetni hibáitokat, bűneiteket, önzéseteket, önszereteteteket, és kérjetek a Szentlélek Istentől erényeket a lelketekbe:
  • 1) Lelki tisztaságot: hogy ne essetek vissza ugyanabba a bűnökbe, hogy a legkisebb bűnt azonnal bánjátok meg, hogy nagyon gyakran végezzetek szentgyónást.
  • 2) Kérjetek szeretetet: tegyetek jót mindenkivel, bocsássatok meg mindenkinek, szeressétek ellenségeiteket is.
  • 3) Kérjetek alázatot: Tudatosítsátok magatokban, hogy minden erényetek Isten ajándéka.
Ezek a legszebb és legértékesebb születésnapi ajándékok Jézusomnak.
Adventkor nem csak Megváltótok születésnapjára készültök és várakoztok, hanem az Úr Jézus 2. eljövetelére is. Mondogassátok gyakran: Jöjj el, Uram, Jézus, jöjjön el a Te Országod! Most és itt a templomotokban kérlek benneteket, hogy ezt együtt és hangosan 3-szor mondjátok el Velem: JÖJJ EL, URAM, JÉZUS, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!!! Ezután így köszönjetek egymásnak: MARANATHA, ami azt jelenti: Jöjj el, Uram, Jézus!
Kedveseim! A végső időkben éltek. Csak hívogassátok! Hamarosan el fog jönni angyalaival és szentjeivel nagy isteni dicsőséggel és hatalommal, hogy a Föld megtisztítása után elhozza nektek az Új Világot. Ott nem lesz szomorúság, szenvedés, betegség, halál, béke és szeretet uralkodik. Jézus lesz a királyotok és Én a Királynőtök. Ott fogunk Szent Fiammal lakni köztetek. Szemtől-szembe láthattok minket. Nem fogtok ráismerni a Földre: félig mennyei, félig földi elemekből fog állni. Gyönyörűek és érintetlenek lesznek a folyók, tavak, tengerek, erdők, rétek és a virágok. Mindenkinek mindene meglesz, amire csak szüksége van. A Sátán meg lesz láncolva és be lesz zárva a pokolba, és ezért senki nem tud bűnt elkövetni, nem lesz kísértés.
Most megkérem eszközömet, hogy olvassa fel a nagyfalui Madarász Éva választottunk könyvéből a neki adott látomást az Új Világról (47.old.).
Drága Kincseim! Addig, míg tart a tanítás itt állok Évám mellett, s mikor elkezditek imáitokat együtt mondom veletek. Így engesztelésetek értéke nagyra nő. Minden egyes szándékotokat felajánlom a Mennyei Atyának, és Ő meghallgatja kéréseiteket. Éva kezét keresztül édesanyai áldásomat adom rátok.
2008.december 15. hétfő

2008. december 15., hétfő

A pelenkától a puskáig

Hogyan próbálják átvészelni az amerikai cégek a válságot?
 
A 2001. szeptember 11. után Tom Engelhardt hírleveleként indult, majd a Nation Institute támogatásával működő internetes kritikai tallózó-elemző TomDispatch társszerkesztője, Nick Turse nemrégiben könyvet írt az amerikaiak hétköznapi életének „militarizálódásáról". Alább ismertetett  cikkében azt feszegeti, hogyan próbálnak boldogulni a gazdasági válság közepette azok az amerikai vállalatok, amelyek ma is részei, illetve korábbi szállítói a hadsereghez kötődő ipari „komplexumnak".
Régebben is e komplexumhoz tartoztak olyan cégek (például a General Motors vagy a Ford), amelyek termékei mindennaposnak számítottak az amerikai háztartásokban, miközben - ahogyan Eric Prokosch fegyverszakértő mondja - kidolgozták „a gyilkolás technológiáját". Idővel közülük sokan felhagytak a „halálos fegyverek" gyártásával, de a védelmi minisztérium beszállítói maradtak.
Ma is akad a fogyasztói kultúra neves vállalatai között olyan, amelyik katonai megrendeléseket teljesít: az Apple, a Nestlé, a Heinz, a Procter & Gamble vagy a Walt Disney Company. Ezek a cégek azonban a katonákat is csak mindennapi cikkekkel látják el, a fegyvergyártásban nem vesznek részt. Némiképp beárnyékolja azért például a Whirlpool múltját, hogy 1957-ben minden korábbinál hatásosabb, több ezer nyíllövedékkel (flechette) töltött gránátot fejlesztett ki az amerikai hadseregnek, amelyet a vietnami háborúban is bevetettek. Ma szintén csak konyhai gépeket szállít a katonáknak.
Akad azonban olyan vállalat is, amely nem szakította meg több évtizedes kapcsolatát a hadiiparral. A National Presto Industries kuktagyártással kezdte, majd a második világháborúban sokmillió dolláros szerződés keretében gyújtószerkezeteket készített a hadseregnek, és 1953-ban külön üzemet épített a tüzérségi lőszerek előállításához. Egy válságidőszakot átvészelt, amikor 1959-ben elveszítette a katonai megbízásokat, de a vietnami háború újra fellendítette az üzletet. A háború véget ért, és közpénzből tartották fenn a „takarékra állított" üzemet, de a cég is igyekezett visszatérni a konyhagépek piacára: olajsütőt, salátadarabolót, krumplihámozót gyártott. Később, amikor ez nem hozott elég pénzt, ismét a jövedelmezőbb hadiipar felé fordult, kisebb lőszergyártókat vásárolt fel. Miközben az inkontinenciával küszködő felnőtteknek kezdett pelenkát gyártani, 2005-ben ismét szerződött a Pentagonnal, lőszereit Irakban és Afganisztánban is használják. A háború újra fellendítette az üzletet.
Egy-egy vállalat (például a napalmgyártó Dow Chemical) nehezen szabadul „rovott múltjától", pedig már rég kiszállt a fegyverüzletből, és átengedte a terepet az igazi „halálkalmároknak" - olyan cégóriásoknak, mint a Lockheed Martin és a Boeing. Turse (aki alaposan feltérképezte a hadiipari komplexumot) felveti, hogy a mai, válság sújtotta gazdaságban az adófizetők pénzéből újra sok juthat a Pentagonnak. Nagy a kísértés, hiszen a házi eszközöket gyártó Presto épp a harcászati felszerelésekből gazdagodott meg a Bush-korszakban, és az előbb említett óriásokkal ellentétben részvényei ma többet érnek, mint valaha. Ez talán arra készteti a többi vállalatot is, hogy (ismét) beszálljanak a fegyverjátékba. Alig néhány hete a három nagy autógyártó érvelt azzal, hogy ha nehéz helyzetükben nem kapnak állami támogatást, akkor veszélybe kerülhet a nemzetbiztonság. Mindaddig, amíg szükség van ilyen termékekre és szolgáltatásokra - mert az adófizetők nemcsak pelenkát vagy salátakaszabolót vesznek ezektől a cégektől, hanem hagyják, hogy Amerika külföldön háborúzzon -, nem hiába reménykednek a vállalatvezetők a fényes jövőben.

http://www.tomdispatch.com/post/175014/nick_turse_back_to_the_future_with_the_complex_

2008. december 14., vasárnap

A fénykereszt felszentelése


2008.december 13-án délelőtt a Magyarok Nagyasszonyának Szent Korona Lovagrendje tagjai adakozásából fénykeresztet állított a kútvölgyi engesztelő kápolna udvarán. A kertben főtisztelendő Regőczy István atya által kijelölt helyszínen történt felállítás utáni mérésnél az alábbiak derültek ki:
1. A kereszt jobb karja pontosan a parlamentben lévő Szent Koronánkra mutat
2. A kereszt bal karja az Anna réti engesztelő kápolna alapkövére mutat
3. A kereszt É-i homloka a Nagykevélyen keresztül a visegrádi fellegvárra néz (itt őrizték a Szent Koronánkat)
4. A kereszt D.-i homlokzata Kiskunlacházán keresztül Sükösdre tekint. (Jézus üzeneteinek helye "Vállaljatok fel engem és a többi az én dolgom...")

A felállított kereszt magassága 7.38 m (Jézus keresztje a Golgotán 738 m magasan állt). A kereszten nincs corpus, mert a dicsőséges eljövetelt hirdeti. A világon több, mint 7000 fénykereszt van, hazánkban ez a negyedik, mely emeltetett. 2000 november 15-én II. János Pál áldását adta mindazokra akik e kereszteket felállítják. Több jelentés érkezett a fénykeresztek közelében elhárult természeti katasztrófákról, mint tájfun, forgószél, stb.

A válság segítheti a kínai-japán megbékélést

The Boston Globe
A hétvégi fukuokai csúcstalálkozón a kínai, a japán miniszterelnök és a dél-koreai elnök félretéve, az országaik közötti évtizedes ellentéteket és vitákat, megállapodott a gazdasági válság elleni közös fellépés szükségességéről - számol be a bostoni napilap. Ven Csia-pao kínai és Taro Aso japán miniszterelnök, illetve Li Mjung Bak dél-korai elnök abban is egyetértett, hogy a három ázsiai országnak közösen kell fellépnie az észak-koreai atomfegyver-kísérletek leállítása érdekében.
A The Boston Globe emlékeztet rá, hogy a kínai-japán kapcsolatok 2001-ben romlottak meg, amikor Koizumi Dzsunicsiro volt miniszterelnök meglátogatta a hősi halottak emlékének szentelt Jaszukuni sinto kegyhelyet, ahol mártírként emlékeznek meg a kivégzett japán háborús bűnösökről. Japán és Dél-Korea viszonya sem volt felhőtlen: Japán hivatalosan a mai napig nem kért bocsánatot a második világháborúban elkövetett kegyetlenségekért, többek között a katonák által elhurcolt és szexuális rabszolgaként tartott több százezer nő szenvedéseiért.
Bár konkrét döntés nem született, a térség három vezető gazdasági hatalma megállapodott, hogy az elkövetkezendő 12 hónapban nem hoznak behozatali korlátozásokat. A válság által leginkább érintett Dél-Korea 50 milliárd dolláros kölcsönt kap Japántól.
Dél-Korea korábban 130 milliárd dolláros támogatást nyújtott a bankszektornak, és további 25 milliárd dolláros adó- és kiadáscsökkentési programmal és  a jegybanki alapkamat leszorításával igyekszik az exportérzékeny ország gazdaságát támogatni. Japán 131, Kína 586 milliárdos gazdaságélénkítő csomaggal próbálja enyhíteni a válság hatásait.

http://www.boston.com/news/world/asia/articles/2008/12/14/financial_crisis_unites_asian_nations/

2008. december 13., szombat

Szívélyes német-brit civakodások

Frankfurter Allgemeine Zeitung
A német-brit nyilatkozatháború új tetőpontját érte a minap. Úgy tűnik, a két ország vezetőinek véleménye nemcsak a pénzügyi válság kezelésével kapcsolatban, hanem lényeges külpolitikai kérdésekben is eltér egymástól. A német pénzügyminiszter, Peer Steinbrück (SPD) értetlenséget keltett Londonban, amikor a napokban úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági válságot nem lehet az államadósság növelésével enyhíteni. Német politikai körökben azt is gyanakodva fogadják, hogy az új brit politika az eddig magasztalt szabad piacgazdasági elvek helyett egyre hangsúlyosabban az állami beavatkozás szükségességéről beszél.
A német kritika Londonban azért is kelt megütközést, mert Gordon Brown politikája az országban számos ellenzőre talál: sokan elhibázottnak tartják az elmúlt évtized gazdasági látszatgyarapodását, az ingatlanok értékének égbeszökését, a fogyasztás mértékének gyors emelkedését és a banki hozamok indokolatlan megsokszorozódását. A brit miniszterelnök maga elsősorban a német választások közeledtével, tehát taktikai elemekkel hozza összefüggésbe Steinbrück és mások nyilatkozatait.
Kétségtelen azonban, hogy a véleménykülönbségek más területeken is megmutatkoznak. Németország (mint exportra utalt erős ipari ország) és Nagy-Britannia (mint a kereskedelem és a szolgáltató ágazatok őshazája) más-más érdekeket követ a klímavédelem területén. Ezen kívül a szigetország egyelőre még saját olaj- és gázkészleteire támaszkodhat, Németország viszont kénytelen e nyersanyagokat Oroszországból importálni. Súrlódást okoz a két ország kapcsolataiban az is, hogy Sarkozy francia elnök eddigi német orientációját erősödő brit rokonszenvekre látszik cserélni (igaz, ez a viszony igen törékeny, hiszen a két ország fontos kérdésekben, mint pl. Törökország EU-felvétele, homlokegyenest ellenkező álláspontot képvisel).
És végül: a közelmúltban komoly vitapontok merültek fel a két ország között Európán kívüli kérdésekben is. Nagy-Britannia igazságosabb tehermegosztást követel az afganisztáni nemzetközi haderő finanszírozása terén, és főleg Németországtól vár komolyabb anyagi teherviselést. A szigetországban egyre kevesebben mutatnak megértést azzal az érvvel kapcsolatban, hogy Németország „az elmúlt század történelmi tapasztalatai" miatt csupán korlátozott nemzetközi katonai szerepvállalásra hajlandó. Most annak ideje jött el, hogy közösen kell védelmeznünk más nemzetek szabadságát - hangoztatják Londonban

http://www.faz.net/s/RubFC06D389EE76479E9E76425072B196C3/Doc~E3239CEABC27942C2AEE9CB88F1BF2984~ATpl~Ecommon~Scontent.html

2008. december 12., péntek

Nouriel Roubini: egy évre felejtsük el a tőzsdét


A hosszú recesszió és a defláció réme

Ha van egyedülállóságában is tipikus amerikai karrier, akkor a Forbes magazinban most publikáló Nouriel Roubinié az. Az ötvenéves közgazdász a világ egyik legjobb egyetemének tartott New York University tanára, a rangos RGE Monitor nevű gazdasági és elemző intézet elnöke, továbbá igen sikeres üzletember - előkelő helye van a Foreign Policy 100 legbefolyásosabb értelmiségijének listáján.
Isztambulban született, majd iráni szülei visszaköltöztek Teheránba, a sah bukása után a család Tel Avivban telepedett le, majd tovább vándorolt Olaszországba - ahol Roubini az első közgazdasági diplomáját szerezte. 1983-ban települt ált az Egyesült Államokba; doktori fokozatát a Harvardon szerezte, Jeffrey Sachs volt a témavezetője. A Clinton-időszakban magas pozíciót töltött be a pénzügyminisztériumban és az elnök gazdasági tanácsadó bizottságában.
Roubini a Forbes magazinban megjelent írásban fölöttébb sötét kimenetelt lát a mostani válságból, amely megrendítheti az egész világ gazdaságait. Nem hagy kétséget afelől, hogy a válság nyomán az Egyesült Államokra  a második világháború óta nem tapasztalt hosszúságú recesszió vár, amely mélységében is messze meghaladja az 1974-75-ös és az 1980-82-es válságot, s egyaránt óva inti olvasóit a válság súlyát alábecsülő optimista véleményektől  és a fölerősödő populista hangoktól. Számítása szerint a recesszió vége leghamarabb 2009 végén érkezhet el, addig viszont akár négy százalékos GDP-csökkenés is lehetséges, s a munkanélküliség elérheti a 9 százalékot.
Prognovisa szerint a „V" alakú recesszió helyett inkább „U" alakúra kell fölkészülni, azaz az alsó szinten akár hosszabb ideig elidőző visszaesésben is gondolkodhatunk, sőt - hogy a még sötétebb jövőkép sem maradjon ki - akár a a kilencvenes évek Japánjának „L" alakú recessziója sem zárható ki. 
Demokrata kötődése folytán kivált aggódik amiatt, hogy  Obama egy fél évszázada nem tapasztalt mélyponton veszi  át az elnökséget, amikor a pénzpiaci krízis hatásában a nagy gazdasági világválsághoz hasonlítható. A költségvetési hiányt 2009-2010-ben akár az ezer milliárd dollárt is elérheti, s a válság miatt több millió ember veszítheti el otthonát.
Abszolút reálisnak látja a fejlett országok rémének,  a deflációnak az elérkezését az infláció szintje egyes országokban jövőre akár egy százalék alá is csökkenhet, s ezen lényegesen a jegybanki kamatdöntések sem változtathatnak.
Kevesli a törvényhozás  700 milliárd dolláros bankmentő csomagját,  az elégséges tőkeinjekció mértékét ezermilliárd dollárra becsüli. A tőkepiacok sem érték még el  a mélypontot, az S&P 500 akár 20 százalékot is zuhanhat még. Szintén borús jövőt jósol azonban a fejlődő piacok részvényeinek is, különösen azokban az országokban, ahol jelentős makropiaci kilengések tapasztalhatók. Azt javasolja, hogy legalább egy évre mindenki felejtse el a kockázatos eszközök vásárlását, hiszen a részvények, és a nyersanyagok árai is zuhanni fognak, s a defláció miatt még az arany ára  is csökkeni fog.

http://www.forbes.com/2008/11/12/recession-global-economy-oped-cx_nr_1113roubini.html

Terror és történelmi igazságtalanságok

Arundhati Roy és Salman Rushdie vitája
The Guardian, Outlook India
A mumbai terrortámadás után India megfenyegette Pakisztánt, hogy ha nem tudja, vagy nem akarja felszámolni a területén működő terrorista szervezeteket, akkor nem tartja tiszteletben Pakisztán szuverenitását, és katonákat küld az országba. Arundhati Roy indiai írónő a The Guardianben megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a terrorizmus elleni fegyveres harc nem lehet sikeres: a szélsőséges eszmék csak akkor számolhatók fel, ha történelmi igazságot szolgáltatnak a pakisztáni muszlimoknak. Salman Rushdie brit-indiai író az indiai Outlookban száll szembe Roy tézisével. Szerinte a terroristák célja a hatalom megszerzése, és ha sikerülne is kompenzálni a történelmi igazságtalanságokat, a szélsőségesek akkor sem cserélnék kapára a bombát.
Roy emlékeztet rá, hogy a mumbai terrortámadás után rendkívül feszültté vált India és Pakisztán viszonya. India kilátásba helyezte, hogy ha a pakisztáni kormány nem tud vagy nem akar fellépni az országa területén működő terrorista szervezetekkel szemben, akkor India nem tartja tiszteletben Pakisztán szuverenitását, és csapatokat küld a szélsőségeses csoportok felszámolására. John McCain nyomatékot adott az indiai követelésnek: arra figyelmeztette Pakisztánt, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik közbe, ha India saját kézbe veszi a pakisztáni terroristahálózat felszámolásának ügyét. Az amerikai szenátor másokhoz hasonlóan India szeptember 11-éjének nevezte a mumbai támadást. A demokráciában felnőtt indiai elit pedig egyre radiálisabban követeli a pakisztáni rendőrállam bevezetését.
Roy felháborítónak tartja, hogy a hírcsatornák csak az előkelő szállodák gazdag nyugati áldozatiról számoltak be, azt sugallva, mintha a terroristák által lemészárolt helyi lakosok nem is számítanának.
Az igazi problémának azonban a szélsőségesek elleni harccal kapcsolatban elterjedt nézeteket tartja. A terrorizmussal kapcsolatos ismertebb elméletek Roy szerint két nagy csoportra oszthatók. Sokan úgy vélik, hogy a szélsőségesek - és elsősorban az iszlám fundamentalista radikálisok -  gyűlölete belső, vallási és ideológiai forrásokból táplálkozik. Az ilyen megközelítések értelmében a konkrét társadalmi, történeti és politikai viszonyoknak vajmi kevés szerepe van a terrorizmus kialakulásában. Kétségtelen, hogy a szélsőségesek egy részének gondolkozásmódjára illik a leírás: az öngyilkos merényleteket a zsidók, a síiták és a demokrácia elleni szent élet-halál harccal igazoló fundamentalistákra.
A másik magyarázat is elfogadhatatlannak ítéli az erőszakot, de a terroristák megértésében a körülményekből indul ki: abból a politikai és társadalmi kontextusból, amelyben a szélsőséges eszmék kialakulnak. Ezek az elméletek Roy szerint képesek a terrorizmus valódi okainak feltárására. A szélsőségesek egy jelentős része ugyanis nem született vallási fanatikus. A terroristák többsége a társadalmi-politikai körülmények hatására kerül a szélsőséges csoportok vonzáskörébe. Az egyik indiai adó által telefonon megkérdezett mumbai terrorista is a kilencvenes évekbeli muszlimok elleni akciókat és Kasmírt hozta fel indítékul.
Roy szerint a pakisztáni terrorizmusért először is a brit gyarmatosítók tehetők felelőssé. Az egykori gyarmat szétszakadásakor összesen nyolcmillió muszlim és hindu menekült el Indiából illetve Pakisztánból, hátrahagyva minden ingóságát. Az Egyesült Államok is hibás a kialakult helyzetért: az afganisztáni háborúk során destabilizálta a térséget. Most azokkal az iszlámista szervezetekkel harcol, amelyeket a Szovjetunió elleni harcban ő maga hívott életre. „A terrorista kiképzők, az agitátor mollák, és a világuralomra törő iszlámista fanatikusok elsősorban a két afganisztáni háború termékei." A történelmi háttér ismeretében adhatunk választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehet úrrá lenni a mostani válságon - véli Roy.
Az Egyesült Államok által indított terrorizmus elleni háború nem vezetett sikerre: Amerika minden katonáját leköti az iraki és az afganisztáni hadszíntér. Részben az egekbe szökő hadikiadásoknak köszönhetően a gazdaság romokban áll - mintha csak valóra vált volna a terroristák vágyálma. Ezért Roy szerint Indiának nem szabad az amerikai receptet követnie.
„Ha Pakisztán összeomlik, akkor kis csoportok kezébe kerül a hatalom - és a nukleáris arzenál." Ez aligha állhat India - és az Egyesült Államoknak - érdekében. Pakisztán destabilizálása tulajdonképpen a szélsőségesek malmára hajtják a vizet: az ország területén működő terrorista szervezetek a pakisztáni államot is riválisnak tekintik. És azt sem bánják, ha néhányan elesnek - sőt, a „mártírok" csak erősítik a terroristák legitimitását. „A terrorizmus ellen az igazságtétellel kell harcolni - különben polgárháborús helyzet áll elő."
Salman Rushdie, aki 1988-ban Homeini ajatollah gyilkosságra felszólító fatvája ellen Nagy-Britanniába menekült, az angol nyelvű indiai Outlook magazin hasábjain száll szembe Roy véleményével.
„Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a terrortámadás célpontja nem Mumbai, hanem Bombay volt" - írja Rushdie, arra utalva, hogy a szélsőséges fegyveresek célpontja a nyugati civilizációt képviselő város volt.
Rushdie korántsem olyan megértő Pakisztánnal szemben, mint Roy. A brit-indiai író képmutatással vádolja a pakisztáni kormányt, aki nem hajlandó elismerni, hogy a terroristák korábban az ország vezetésének támogatását élvezték. Pakisztánban a fél évszázados függetlenség alatt nem sikerült stabil demokráciát kialakítani. A vezetés korrupt, a titkosszolgálatok együttműködnek a szélsőségesekkel. Az iszlám szélsőségesek egyre nagyobb politikai befolyásra tesznek szert.
A mumbai terrortámadást Royhoz hasonlóan sokan a történelmi igazságtalanságok következményeként értékelték. Főleg a baloldalon terjedtek el az erőszakért a pakisztáni elmaradottságot és Kasmír megszállását okoló elméletek. Rushdie szerint azonban a terrorizmusnak semmi köze a történelmi igazságtalanságokhoz. „Az iszlám pakisztáni politikai térnyerésének semmi köze az  1947-es sérelmekhez."
„Tegyük a szívünkre a kezünket: ha Kasmír kérdése holnap rendeződne, ha Izrael és Palesztina tartós békét kötne, akkor vajon feloszlana az al-Kaida?" Rushdie szerint senki sem gondolhatja komolyan, hogy az iszlámista terroristák kapára cserélnék a fegyvereket. A szélsőségesek ugyanis nem békét, nem a történelmi igazságtalanságok kiigazítását, hanem hatalmat akarnak.
Rushdie különösen visszataszítónak érzi Roy a médiával kapcsolatos megjegyzéseit, amelyek azt sugallják, hogy a sajtó csak a nyugati áldozatokkal törődött, a terroristák helyi áldozatival nem: a lapok, a televíziók és a rádiók egyaránt megemlékeztek az indiai halottakról, és arról is beszámoltak, hogy többen hősiesen védték a szállók vendégeit. Abban pedig semmi különös - és semmilyen politikai hátsó szándék - nincsen, hogy a hírcsatornák elsősorban az égő hoteleket mutatták.
„Az igazi és fontos kérdés az, hogy hogyan viszonyuljon az új indiai elnök Pakisztánhoz" - írja Rushdie. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Pakisztánban egyre erősebbek a terrorszervezetek. A brit titkosszolgálatok jelentése szerint a Nagy-Britanniában leleplezett terrortámadások háromnegyede pakisztáni csoportokhoz kötődik. Az al-Kaida, a tálibok és egyéb terrorszervezetek egyaránt Pakisztánban rendezték be főhadiszállásukat.
A megoldás szerinte az lehetne, hogy az Egyesült Államok szigorú feltételekhez köti a Pakisztánnak nyújtott segélyeket: ha nem lép fel a szélsőséges szervezetek ellen, akkor nem folyósítják a támogatást.

http://www.guardian.co.uk/world/2008/dec/12/mumbai-arundhati-roy

Az Egyesült Államok és a muszlim világ történelmi mélyrétegei

Az iszlámista terrorizmus nem a sérelmekre épül
Sokan állítják, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politikája által okozott sérelmek motiválják az iszlámista terrorizmust. Melvin E. Lee, az Egyesült Államok haditengerészetének tisztje, a 6. flotta egyik kapitánya azonban úgy véli a Middle East Quarterly hasábjain, hogy az ilyen vélekedések félreértik az „ellenséget és annak természetét". A konfliktust ugyanis nem a sérelmek okozzák, hanem az iszlámista ideológia, valamint az európai felvilágosodás idején artikulálódott és az amerikai politikai kultúrába beépült természetes jogok közötti inkompatibilitás eredményezi. Lee szerint egyedül az iszlám „alapvető reformja" fogja megoldani a konfliktust.
Többen azt gondolják, hogy az egykori Oszmán Birodalom első világháborús részvétele volt az eredete az iszlám Nyugat-ellenességének, s ha a győztesek meghagyták volna a birodalom egységét, akkor ma a Közel-Kelet toleráns, fejlődő térsége lehetne a világnak. Lee szerint azok is tévednek, akik Winston Churchillt, és azok is, akik Arthur Balfour brit külügyminisztert (1916-1919) hibáztatják, mert a dzsihádizmus és annak Amerika-ellenessége valójában az első világháború előtti időszakra nyúlik vissza. Amerika és az iszlám államok közötti kapcsolatok régebbiek, mint az amerikai függetlenség. A mai dzsihádizmus nem a felhalmozódott sérelmek következménye, sokkal inkább kulturális okai vannak, melyek az iszlám társadalmak és az Egyesült Államok közötti interakció „integráns tényezői".
A függetlenné válás után az amerikai kormány azonnal összeütközésbe került Marokkó, Tunisz, Algéria és Tripoli „kalózsejkségeivel". Ezek az államok évszázadokon át kalózkodásból, a kereskedőhajók kifosztásából, a legénység elhurcolásából és az érte kapott váltságdíjból éltek. Az európai kereskedőnemzetek gyakran kötöttek szerződést a kalózfőnökökkel bántatlanságuk megvásárlása érdekében. 1784 után az amerikai kereskedőhajók ellen egyre gyakoribbá váló földközi-tengeri kalóztámadások miatt az amerikai kormány béke-megállapodást javasolt Marokkónak, amit azonban elutasítottak, így 1796-ban George Washington hat hadihajót küldött kereskedőflottája védelmére a térségbe. 1801-ben Thomas Jefferson háborút indított Tripoli ellen, amerikai hajók bombázták a várost és elérték az amerikai túszok szabadon bocsátását. Újabb kalóztámadások után 1815-ben James Madison hajórajt indított Észak-Afrika partjaihoz, mely vereséget mért a kalózflottára, így Algír, Tunisz és Tripoli jóvátételt volt kénytelen fizetni.
E kalózháborúk a mai konfliktus szempontjából is jelentősek. Az alapító atyák úgy hitték, hogy ezek a háborúk az amerikai forradalom folytatását jelentik. Az amerikai gyarmatok ugyan megszabadultak a brit zsarnokságtól, de a kalózok legyőzése nélkülözhetetlen volt a nemzetközi színtéren való cselekvési és kereskedelmi szabadság elnyeréséhez. Jóllehet nem ez volt az elsődleges, a vallás már ezekben a konfliktusokban is szerepet kapott. Washington és John Quincy Adams az észak-afrikai kikötőket „banditafészkeknek" tartották, Jefferson és Madison pedig a vezetőket „piti zsarnokoknak" nevezte. A „despotikus Törökország" a korai amerikai republikánus identitás antitézisévé vált. Ami Amerikából vagy Európából közönséges kalózkodásnak tűnt, azt a kalózvezetők dzsihádként legitimálták, mondván, a Korán feljogosítja, sőt kötelezi a muszlimokat a hitetlenek elleni harcra. Ezt Jefferson franciaországi tartózkodásakor Tunisz párizsi követe is megerősítette kettejük találkozójakor, de szintén ugyanígy érvelt később Ali Hasszán algíri bej Richard O'Brien algíri amerikai konzulnak. A dzsihádra számos utalás történt az amerikaiak és a kalózközpontok (az Oszmán Birodalom nyugati végei) közötti szerződések szövegében is.
Az amerikaiak békülékeny magatartást tanúsítottak a térségben, megértőnek mutatkoztak a vallási és ideológiai indítékok iránt, és a kereskedelmet tartották a legfontosabbnak. 1821-ben John Quincy Adams nem is volt hajlandó segítséget nyújtani a görög szabadságharcosoknak, jóllehet a közvélemény (Európában is) követelte ezt. Az alapító atyák nagy fontosságot tulajdonítottak a vallási türelemnek, ezenkívül a Tripolival kötött 1797-i szerződésben nyíltan ki is mondták, hogy az Egyesült Államok nem keresztény állam, hisz nincs államvallása, törvényeiben pedig nincs utalás semmilyen vallásra.
Ezt követően az Egyesült Államok folyamatosan jelen volt a térségben. Míg Jefferson és Madison azt gondolta, az amerikai katonai jelenlét a Mediterráneumban feltétlenül szükséges az amerikai érdekek megvédelmezése szempontjából, 1831-ben Andrew Jackson barátsági és szabadkereskedelmi szerződést kötött az Oszmán Birodalommal, minek következtében egy hét évvel későbbi jelentés szerint feleslegessé vált a térségben az amerikai flottajelenlét. Washington ki is vonta a hajóit, mire a kalózok újra fosztogatni kezdték az amerikai kereskedőhajókat, így a polgárháborút követően a hadihajók ismét megjelentek ezeken a vizeken.
A polgárháború idején fellángolt a vita a természetjog és a szabadság szerepéről az Egyesült Államok politikájában. Amerikai misszionáriusok jelentek meg a Közel-Keleten, mivel azonban a muzulmánok nemigen akartak kikeresztelkedni, tevékenységüket elsősorban a segítségnyújtásra és az oktatásra koncentrálták, nem pedig a térítésre. Ezzel párhuzamosan a szultán nagyobb elnyomásban részesítette a keresztényeket és a zsidókat. Az iszlám intoleráns, fundamentalista irányzatai teret nyertek az Arábiai-félszigeten és Észak-Afrikában. 1840-ben Martin Van Buren elnök az Oszmán Birodalmat „a legantiszemitább országnak" nevezte. A század utolsó negyedében a muzulmánok és keresztények közötti küzdelem balkáni és isztambuli elmérgesedése miatt Ulysses Grant hat hadihajót küldött a tengerszorosokba az amerikai állampolgárok védelmére. 1882-ben Chester Arthur elnök a Földközi-tengeri Hajórajt Alexandriába irányította, hogy segítse az amerikaiak és az európaiak evakuálását a városból a keresztényellenes erőszak nyomán. Grover Cleveland elnök pedig angol-amerikai intervenciót javasolt az Oszmán Birodalom ellen, amiért pogromokat hajtottak végre örmény keresztények ellen. 1903-ban a keresztényellenes zavargások közepette merényletet kíséreltek meg Bejrútban az amerikai konzul ellen, mire Theodore Roosevelt a város elé küldte a flottát. Pár hónappal később a flotta Tangerbe hajózott, miután az ottani amerikai konzulátusról elraboltak egy görög üzletembert. Az összes incidens mögött - Lee szerint - a keresztény kisebbség és a zsidó közösség elleni muzulmán erőszak húzódott meg. Az oszmán politikai reformok kudarca kevésbé toleráns iszlámot eredményezett, amit az USA elutasított.
A 20. században az amerikai kormányok tartózkodók maradtak az arab és oszmán politikával szemben. Woodrow Wilson az első világháborúban nem üzent hadat Isztambulnak, hogy ne ingerelje megtorlásra a törököket a birodalomban élő keresztények és zsidók ellen, mert szerinte a Porta az Egyesült Államokra vallásos, nem pedig diplomáciai lencsén keresztül tekintett. A kereskedelmi kapcsolatok ugyanakkor szépen fejlődtek a térséggel: a második világháború utáni évtizedben az Egyesült Államok itteni áruforgalma 167%-kal növekedett. A következő évtizedben ez a szám 226%, a rákövetkezőben pedig 321%. Mindennek persze diplomáciai és stratégiai felhangjai voltak.
A hidegháború alatt az USA arabbarát politikát folytatott, hogy ellensúlyozza a Szovjetunió térségbeli térnyerését, amit még 1945 januárjában Dean Acheson későbbi külügyminiszter javasolt. Eisenhower Nasszer mellett foglalt állást Izraellel, Franciaországgal és Angliával szemben a szuezi válság idején. A hidegháború alatt és közvetlenül utána a muzulmánok és nem muzulmánok, a muzulmánok és a világi erők, valamint az arabok és a nem arabok közötti tizenkét konfliktusból tizenegyben az Egyesült Államok az előbbieket támogatta. Az 1980-as években segítette a szovjet Vörös Hadsereg ellen harcoló afgán mudzsáhedineket, később pedig a boszniai muszlimokat a szerbek és a horvátok ellen. Az 1967-i hatnapos háború előtt megpróbálta lebeszélni Izraelt a harcok kirobbantásáról, az izraeliek kérése ellenére szállított modern fegyverzetet Szaúd-Arábiának és nyomást fejtett ki Tel-Avivra annak érdekében, hogy tegyen engedményeket a Palesztin Hatóságnak az 1990-es években. Az egyetlen kivétel az, hogy az ENSZ-ben Washington konzekvensen Izraelt támogatta és segítette a zsidó állam katonai ütőképességének növelését.
Eközben az iszlámista ideológusok és az amerikai tisztviselők közötti súrlódások folyamatosan nőttek. Az Egyesült Államok törekedett az energiabiztonság fenntartására, ennek érdekében pedig autoriter és korrupt rezsimeket is támogatott. Az iszlámisták úgy érveltek, hogy Washingtonnak a népet, nem pedig a diktátorokat kellene támogatnia. Számukra az Egyesült Államok és Izrael vált minden baj okozójává. Így gondolkozott már Szajjid Kutb, a Muzulmán Testvérek ideológusa és később Oszama bin Laden, az al-Kaida alapítója. A hasonló szellemiségű pakisztáni medreszékben azóta évente egymillió diák részesül a dzsihád ideológiájából. Szerintük a demokrácia nem megoldás az iszlám társadalmak problémáira. Az iszlámisták a legritkábban említik a felvilágosodás eszméit, a toleranciát, a törvények hatalmát, az egyéni jogokat, vagyis valójában elvetik a demokráciát. Az iszlám államok éppen azért stagnálnak, mert képtelenek befogadni a felvilágosodás eszméit. Ilyen körülmények között a dzsihádizmus szépen fejlődhet. Hevesen elutasítja az európai felvilágosodás minden eszméjét: a demokráciát, a szabadpiacot, a toleranciát, a vallásszabadságot, a világi kormányzást, a vallás, a politika és az egyén szétválasztását. Figyelmüket a felvilágosodás legtisztább mai megtestesülésére, az Egyesült Államokra koncentrálják. Azért maradnak le a Nyugattól, mert nem fogadják el, hogy az ember az értelem és a racionalitás segítségével javíthat életfeltételein. A dzsihádizmus olyan vallásos jelenség, mely elég nagy népszerűséggel és hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy fenyegesse az amerikai kísérletet és az európai felvilágosodást. Amerikának bátorítania kell a vallási vezetőket az iszlám reformjára, az ennek ellenálló imámokat el kell lehetetlenítenie. Terjesztenie kell a nyugati értékeket. A hosszú távú amerikai érdekeket meg kell védenie, az amerikai külföldi segélyprogram is reformra szorul. Csak korrupciómentes demokráciákat szabad támogatni, elő kell segíteni az iszlám világban a törvények hatalmának, a toleranciának és a demokráciának a terjedését. A történelem azt tanítja, hogy az „erővel megtámogatott diplomácia" az egyetlen hatékony eszköz a megfelelő kapcsolatok fenntartására. A katonai gyengeség hozzásegítené a dszihádistákat ahhoz, hogy továbbra is amerikai érdekeket támadjanak.
http://www.meforum.org/1830/the-fallacy-of-grievance-based-terrorism