Arundhati Roy és Salman Rushdie vitája
The Guardian, Outlook India
The Guardian, Outlook India
A
mumbai terrortámadás után India megfenyegette Pakisztánt, hogy ha nem
tudja, vagy nem akarja felszámolni a területén működő terrorista
szervezeteket, akkor nem tartja tiszteletben Pakisztán szuverenitását,
és katonákat küld az országba. Arundhati Roy indiai írónő a The Guardianben
megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a terrorizmus
elleni fegyveres harc nem lehet sikeres: a szélsőséges eszmék csak
akkor számolhatók fel, ha történelmi igazságot szolgáltatnak a
pakisztáni muszlimoknak. Salman Rushdie brit-indiai író az indiai Outlookban
száll szembe Roy tézisével. Szerinte a terroristák célja a hatalom
megszerzése, és ha sikerülne is kompenzálni a történelmi
igazságtalanságokat, a szélsőségesek akkor sem cserélnék kapára a
bombát.
Roy emlékeztet rá, hogy a mumbai terrortámadás után
rendkívül feszültté vált India és Pakisztán viszonya. India kilátásba
helyezte, hogy ha a pakisztáni kormány nem tud vagy nem akar fellépni
az országa területén működő terrorista szervezetekkel szemben, akkor
India nem tartja tiszteletben Pakisztán szuverenitását, és csapatokat
küld a szélsőségeses csoportok felszámolására. John McCain nyomatékot
adott az indiai követelésnek: arra figyelmeztette Pakisztánt, hogy az
Egyesült Államok nem avatkozik közbe, ha India saját kézbe veszi a
pakisztáni terroristahálózat felszámolásának ügyét. Az amerikai
szenátor másokhoz hasonlóan India szeptember 11-éjének nevezte a mumbai
támadást. A demokráciában felnőtt indiai elit pedig egyre radiálisabban
követeli a pakisztáni rendőrállam bevezetését.
Roy
felháborítónak tartja, hogy a hírcsatornák csak az előkelő szállodák
gazdag nyugati áldozatiról számoltak be, azt sugallva, mintha a
terroristák által lemészárolt helyi lakosok nem is számítanának.
Az
igazi problémának azonban a szélsőségesek elleni harccal kapcsolatban
elterjedt nézeteket tartja. A terrorizmussal kapcsolatos ismertebb
elméletek Roy szerint két nagy csoportra oszthatók. Sokan úgy vélik,
hogy a szélsőségesek - és elsősorban az iszlám fundamentalista
radikálisok - gyűlölete belső, vallási és ideológiai forrásokból
táplálkozik. Az ilyen megközelítések értelmében a konkrét társadalmi,
történeti és politikai viszonyoknak vajmi kevés szerepe van a
terrorizmus kialakulásában. Kétségtelen, hogy a szélsőségesek egy
részének gondolkozásmódjára illik a leírás: az öngyilkos merényleteket
a zsidók, a síiták és a demokrácia elleni szent élet-halál harccal
igazoló fundamentalistákra.
A másik magyarázat is
elfogadhatatlannak ítéli az erőszakot, de a terroristák megértésében a
körülményekből indul ki: abból a politikai és társadalmi kontextusból,
amelyben a szélsőséges eszmék kialakulnak. Ezek az elméletek Roy
szerint képesek a terrorizmus valódi okainak feltárására. A
szélsőségesek egy jelentős része ugyanis nem született vallási
fanatikus. A terroristák többsége a társadalmi-politikai körülmények
hatására kerül a szélsőséges csoportok vonzáskörébe. Az egyik indiai
adó által telefonon megkérdezett mumbai terrorista is a kilencvenes
évekbeli muszlimok elleni akciókat és Kasmírt hozta fel indítékul.
Roy
szerint a pakisztáni terrorizmusért először is a brit gyarmatosítók
tehetők felelőssé. Az egykori gyarmat szétszakadásakor összesen
nyolcmillió muszlim és hindu menekült el Indiából illetve Pakisztánból,
hátrahagyva minden ingóságát. Az Egyesült Államok is hibás a kialakult
helyzetért: az afganisztáni háborúk során destabilizálta a térséget.
Most azokkal az iszlámista szervezetekkel harcol, amelyeket a
Szovjetunió elleni harcban ő maga hívott életre. „A terrorista
kiképzők, az agitátor mollák, és a világuralomra törő iszlámista
fanatikusok elsősorban a két afganisztáni háború termékei." A
történelmi háttér ismeretében adhatunk választ arra a kérdésre, hogy
hogyan lehet úrrá lenni a mostani válságon - véli Roy.
Az
Egyesült Államok által indított terrorizmus elleni háború nem vezetett
sikerre: Amerika minden katonáját leköti az iraki és az afganisztáni
hadszíntér. Részben az egekbe szökő hadikiadásoknak köszönhetően a
gazdaság romokban áll - mintha csak valóra vált volna a terroristák
vágyálma. Ezért Roy szerint Indiának nem szabad az amerikai receptet
követnie.
„Ha Pakisztán összeomlik, akkor kis csoportok kezébe
kerül a hatalom - és a nukleáris arzenál." Ez aligha állhat India - és
az Egyesült Államoknak - érdekében. Pakisztán destabilizálása
tulajdonképpen a szélsőségesek malmára hajtják a vizet: az ország
területén működő terrorista szervezetek a pakisztáni államot is
riválisnak tekintik. És azt sem bánják, ha néhányan elesnek - sőt, a
„mártírok" csak erősítik a terroristák legitimitását. „A terrorizmus
ellen az igazságtétellel kell harcolni - különben polgárháborús helyzet
áll elő."
Salman Rushdie, aki 1988-ban Homeini ajatollah
gyilkosságra felszólító fatvája ellen Nagy-Britanniába menekült, az
angol nyelvű indiai Outlook magazin hasábjain száll szembe Roy véleményével.
„Mindenekelőtt
azt kell leszögeznünk, hogy a terrortámadás célpontja nem Mumbai, hanem
Bombay volt" - írja Rushdie, arra utalva, hogy a szélsőséges
fegyveresek célpontja a nyugati civilizációt képviselő város volt.
Rushdie
korántsem olyan megértő Pakisztánnal szemben, mint Roy. A brit-indiai
író képmutatással vádolja a pakisztáni kormányt, aki nem hajlandó
elismerni, hogy a terroristák korábban az ország vezetésének
támogatását élvezték. Pakisztánban a fél évszázados függetlenség alatt
nem sikerült stabil demokráciát kialakítani. A vezetés korrupt, a
titkosszolgálatok együttműködnek a szélsőségesekkel. Az iszlám
szélsőségesek egyre nagyobb politikai befolyásra tesznek szert.
A
mumbai terrortámadást Royhoz hasonlóan sokan a történelmi
igazságtalanságok következményeként értékelték. Főleg a baloldalon
terjedtek el az erőszakért a pakisztáni elmaradottságot és Kasmír
megszállását okoló elméletek. Rushdie szerint azonban a terrorizmusnak
semmi köze a történelmi igazságtalanságokhoz. „Az iszlám pakisztáni
politikai térnyerésének semmi köze az 1947-es sérelmekhez."
„Tegyük
a szívünkre a kezünket: ha Kasmír kérdése holnap rendeződne, ha Izrael
és Palesztina tartós békét kötne, akkor vajon feloszlana az al-Kaida?"
Rushdie szerint senki sem gondolhatja komolyan, hogy az iszlámista
terroristák kapára cserélnék a fegyvereket. A szélsőségesek ugyanis nem
békét, nem a történelmi igazságtalanságok kiigazítását, hanem hatalmat
akarnak.
Rushdie különösen visszataszítónak érzi Roy a médiával
kapcsolatos megjegyzéseit, amelyek azt sugallják, hogy a sajtó csak a
nyugati áldozatokkal törődött, a terroristák helyi áldozatival nem: a
lapok, a televíziók és a rádiók egyaránt megemlékeztek az indiai
halottakról, és arról is beszámoltak, hogy többen hősiesen védték a
szállók vendégeit. Abban pedig semmi különös - és semmilyen politikai
hátsó szándék - nincsen, hogy a hírcsatornák elsősorban az égő
hoteleket mutatták.
„Az igazi és fontos kérdés az, hogy hogyan
viszonyuljon az új indiai elnök Pakisztánhoz" - írja Rushdie. Nem lehet
szó nélkül elmenni amellett, hogy Pakisztánban egyre erősebbek a
terrorszervezetek. A brit titkosszolgálatok jelentése szerint a
Nagy-Britanniában leleplezett terrortámadások háromnegyede pakisztáni
csoportokhoz kötődik. Az al-Kaida, a tálibok és egyéb terrorszervezetek
egyaránt Pakisztánban rendezték be főhadiszállásukat.
A megoldás
szerinte az lehetne, hogy az Egyesült Államok szigorú feltételekhez
köti a Pakisztánnak nyújtott segélyeket: ha nem lép fel a szélsőséges
szervezetek ellen, akkor nem folyósítják a támogatást.
http://www.guardian.co.uk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése