A mennyeknek országa a lelki szegényeké, akik önmagukban semmit nem találnak, amire hagyatkozhatnának. Teljesen világos előttük, hogy ők Jézus nélkül semmik, és semmijük nincs. Minden erőfeszítésük egy Istennek tetsző élet után kudarcba fulladt. Ők búslakodók, akik bűneik nyomorúságán sírnak. Így lesznek szelídek, másokkal szemben jogaikhoz nem ragaszkodók. Csendben bele tudnak törődni mindenbe, mert az Istentől való igazságot éhezik. Önmagukban semmiféle igazságot nem lelnek. Ez másokkal szemben irgalmassá teszi őket, ami által tiszta szívűek lehetnek, semmihez nem kötve, semmihez nem ragaszkodva, hogy mindent Istenben találjanak meg. Így lesznek béketeremtőkké egy békétlen világban, és így tudnak elszenvedni minden üldöztetést, gyalázást és gonosz hazugságot az igazságért, mint Jézus követői.
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2009. augusztus 5., szerda
Válság-oázisok
Mr. Végítélet globális válságkörképe
A
globális gazdasági válság minden országot sújt, de vannak olyan
államok, amelyek aránylag kis visszaeséssel átvészelik a krízist. A
válságot évekkel előre megjósoló Nouriel Roubini a Forbes
magazinban kifejti, hogy azok a fejlett gazdaságok jártak jól, amelyek
az elmúlt években szigorú költségvetési politikájuknak köszönhetően
jelentős tartalékokat halmoztak fel, amelyekből most futja anticiklikus
gazdaságélénkítő költekezésre. A recesszió kevésbé érinti azokat a
gazdaságokat, amelyek kevésbé függnek az exporttól, nagy belső
kereslettel rendelkeznek és kiterjedt jóléti intézményrendszert
működtetnek. Előnynek bizonyul még Kína közelsége és a fejletlen - vagy
szigorúan szabályozott - bankszektor is. A legrosszabb helyzetben az
elmúlt években eladósodott, a gyors növekedést és a fogyasztást
kölcsönökből fedező országok vannak: a könnyen jött tőke ugyanis
könnyen megy.
Jelenleg nincs olyan ország, amely idén jobban fog
teljesíteni, mint a tavalyi évben. A fejlett államok többsége
recesszióba fordult, a fejlődő országok növekedése jelentősen
lelassult. Kik és miért úszták meg aránylag kis visszaeséssel a
válságot? - kérdezi az iráni származású New York-i közgazdászprofesszor
a Forbes magazinban.
A legnagyobb válság-oázis
mindenképpen Kína - olyannyira, hogy ma a legtöbb közgazdász szerint
azon múlik a gazdasági válság sorsa, hogy a kínai fogyasztás és
termelés növekedése képes-e megfékezni a globális recessziót. A Mr.
Végítéletnek is nevezett Roubini szokásával ellentétben elismeri, hogy
a jelek bizakodásra adnak okot: az ázsiai országból érkező
makrogazdasági adatok arra utalnak, hogy jóval nagyobb lehet az idei
növekedés a korábban várt, és társadalmi szempontból katasztrofális
következményekkel (a munkanélküliség drámai növekedésével) járó 6
százaléknál. A kínai gazdaságélénkítő csomag hatására - amelyet,
ellentétben az amerikai csomaggal, nem a nagyvállalatoknak és a
bankoknak adott a kormány, hanem a lakosságnak - a növekvő belső
kereslet ellensúlyozni látszik az export kiesését, így a gazdasági
növekedés lényegében töretlennek tűnik. Persze Peking csak azért
fordíthatott csillagászati összegeket gazdaságélénkítésre, mert az
előző évtizedek során rendkívüli tartalékokat halmozott fel. Kérdéses
persze, hogy a szociális intézményrendszer hiányosságai miatt meddig
lesz képes a kommunista vezetés a tartalékok terhére szinten tartani a
gazdaságot - teszi hozzá Roubini.
Ausztrália - csakúgy, mint
Indonézia és a Fülöp-szigetek - nem kis részben Kína közelségének
köszönheti, hogy aránylag kis mértékű visszaeséssel megúszta a globális
válságot - legalábbis eddig. Kína ugyanis továbbra is biztosítja a
keresletet az ausztrál ásványkincsek iránt. Természetesen mindez
önmagában nem lenne elég: az elmúlt évek szigorú költségvetési
politikája nélkül Ausztráliának is nagyobb recesszióval kellene
szembenéznie.
India idei növekedése ugyan minden bizonnyal
elmarad a korábbi 8-9 százaléktól, de még így is az irigylésre méltó 6
százalék közelében lehet. Ennek okai Roubini szerint ismét a nagy
tartalékok és az élénk hazai kereslet. India legfontosabb exportcikkei
az informatikához kapcsolódnak, és ezen a téren a válság ellenére nem
tapasztalható nagy visszaesés. Az ázsiai ország nagy szerencséjére az
ország bankjai meglehetősen konzervatív befektetési politikát
folytattak - kerülték a kockázatot tőkekihelyezéseket és magas önrész
illetve hitelbiztosíték ellenében folyósítottak kölcsönöket -, így nem
kell tömeges hitelbedőléstől és a nyomában járó pénzügyi krízistől
tartani. Az ország gazdaságának kifejezetten jót tett az
energiahordozók világpiaci árának csökkenése is, hiszen így olcsóbbá
vált a termelés, és vele nőtt a versenyképesség.
Roubini a
latin-amerikai országok közül Brazíliát és Perut emeli ki. Mindkettőre
jellemző, hogy az elmúlt években jelentős növekedést produkáltak, és
közben sikerült megőrizniük a bankszektor stabilitását is: a szigorú
hitelezési szabályoknak köszönhetően egyik országban sem dőltek be
tömegével a rossz hitelek. Brazília és Peru egyaránt jelentős belső
kereslettel rendelkezik, ezért kevésbé vannak kitéve az export
visszaesésének. A növekedés éveiben a fiskális szigornak köszönhetően
jelentős tartalékokat halmoztak fel, amelyekből most futja
gazdaságélénkítésre.
Észak-Amerikából és Európából mindössze négy
ország került fel az amerikai közgazdászprofesszor listájára. Kanadával
kapcsolatban ráadásul Roubini nem is igazán derűlátó: elismeri, hogy az
országot egyelőre jóval kisebb válság sújtja, mint déli szomszédját, de
hozzáteszi, hogy a kanadai gazdaság talpra állását nagyon
megnehezítheti Amerika gyengélkedése
Lengyelország relatív
sikeressége azért is különös, mert a térséget - a közép- és
kelet-európai volt szocialista országokat - sújtja Európában a
legnagyobb válság. Lengyelország ennek ellenére még Nyugat-Európával
összevetve is irigylésre méltó mutatókkal rendelkezik. Az első
negyedéves adatok szerint a növekedés éves szinten 0,8 százalék volt,
ezzel az ország Ciprus után az EU legjobb teljesítményét tudhatja
magáénak. A lengyel csoda hátterében elsősorban a korábbi évek
kiegyensúlyozott növekedése áll: ellentétben a térség más országaival,
Lengyelországba nem ömlöttek az eurómilliárdok. Számít a méret is:
Lengyelország a régió legnagyobb állama, és a tekintélyes hazai
kereslet miatt kevésbé függ az exporttól, mint a többi közép-európai
gazdaság. A stabilitáshoz persze elengedhetetlen a Nemzetközi
Valutaalap által biztosított 20,5 milliárd dolláros rugalmasan
lehívható hitel is - teszi hozzá Roubini.
A második európai oázis
Norvégia. Az északi ország gazdasága ugyan recesszióba fordult a
tavalyi utolsó negyedévben, de a visszaesés mértéke becslések szerint
1-2 százalék közötti lesz, ami jóval alacsonyabb a hasonló fejlettségű
országokénál. A norvég gazdaság ellenálló képességének titka egyrészt a
skandináv országokra jellemző kiterjedt jóléti állam, amely segít a
recesszió következményeinek enyhítésében. A siker másik kulcsa az
elmúlt években felhalmozott megtakarítás: a norvég költségvetés a
közelmúltban rendre többlettel zárt, és nem ritkán két számjegyű volt a
költségvetési bevételek tartalékképzésre fordítható aránya.
A
harmadik európai mintaállam Franciaország, amely azon kevés európai
országok egyike, amelyeknek sikerült tavaly elkerülnie a recessziót, és
minden bizonnyal 2009-ben is ő nyújtja majd a legjobb teljesítményt az
Unió nagy országai közül. Franciaország relatív sikerességének a titka
is a kiterjedt szociális intézményrendszer és az erős belföldi kereslet.
Roubini
említést tesz még a Közel-Keletről és Afrikáról is. „A térség
országairól általában elmondható, hogy védettek voltak a pénzügyi
krízistől, de a kereslet csökkenését megsínylik." Mint ahogyan a világ
más részein, itt is azokat sújtja kevésbé a válság, akik az elmúlt
években tartalékokat képeztek, szigorú fiskális politikát folytattak és
fékezték a lakossági és vállalati eladósodást: Egyiptom, Katar és
Libanon.
Roubini a globális válságkörkép után a tanulságokkal sem
marad adós. „Mi a közös a fenti országokban? Az egyik fontos szempont a
pénzügyi stabilitás, amelynek oka lehet a pénzügyi szektor
fejletlensége vagy a szigorú szabályozás megléte is. A másik közös pont
az erős belső kereslet. A listán szereplő országok mindegyikének voltak
kellő tartalékai keynesiánus, anticiklikus fiskális és monetáris
gazdaságpolitikához - szemben azon országokkal, amelyek a hitelbőség
éveiben a fogyasztást kölcsönökből fedezték, és ezért most súlyos
recesszióval kell hogy szembenézzenek."
http://www.forbes.com/2009/08/
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
- kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
- a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
- esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
- magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
- elszegényítés, éhínség,
- a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok
parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek
magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
- a mezőgazdaság további liberalizálása, az – időlegesen olcsó –
import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése,
a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
- a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok
rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs
kísérleteket végző óriási külföldi “agrobusiness”-eket beengedjék, sőt
saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
- élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
- egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal,
kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi
privatizáció;
- differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
- a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
- az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása:
ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
- közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
- a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a
nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a
számukra szükséges gyógyszerekhez,
- az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény
országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként
ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához
vezethet.
- az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli
növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását.
(Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó
esélyeik vannak a felépülésre),
- a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
- a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal,
ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek
használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre:
- abortusz és sterilizáció bátorítása;
- a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
- a gyermekek számának csökkentését a “struktúra-átalakítási programok”-ba is bele kell foglalni;
- anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
- a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni,
amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások
számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket
tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell
alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a
Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány
tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen
csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány
felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)