Mr. Végítélet globális válságkörképe
A
globális gazdasági válság minden országot sújt, de vannak olyan
államok, amelyek aránylag kis visszaeséssel átvészelik a krízist. A
válságot évekkel előre megjósoló Nouriel Roubini a Forbes
magazinban kifejti, hogy azok a fejlett gazdaságok jártak jól, amelyek
az elmúlt években szigorú költségvetési politikájuknak köszönhetően
jelentős tartalékokat halmoztak fel, amelyekből most futja anticiklikus
gazdaságélénkítő költekezésre. A recesszió kevésbé érinti azokat a
gazdaságokat, amelyek kevésbé függnek az exporttól, nagy belső
kereslettel rendelkeznek és kiterjedt jóléti intézményrendszert
működtetnek. Előnynek bizonyul még Kína közelsége és a fejletlen - vagy
szigorúan szabályozott - bankszektor is. A legrosszabb helyzetben az
elmúlt években eladósodott, a gyors növekedést és a fogyasztást
kölcsönökből fedező országok vannak: a könnyen jött tőke ugyanis
könnyen megy.
Jelenleg nincs olyan ország, amely idén jobban fog
teljesíteni, mint a tavalyi évben. A fejlett államok többsége
recesszióba fordult, a fejlődő országok növekedése jelentősen
lelassult. Kik és miért úszták meg aránylag kis visszaeséssel a
válságot? - kérdezi az iráni származású New York-i közgazdászprofesszor
a Forbes magazinban.
A legnagyobb válság-oázis
mindenképpen Kína - olyannyira, hogy ma a legtöbb közgazdász szerint
azon múlik a gazdasági válság sorsa, hogy a kínai fogyasztás és
termelés növekedése képes-e megfékezni a globális recessziót. A Mr.
Végítéletnek is nevezett Roubini szokásával ellentétben elismeri, hogy
a jelek bizakodásra adnak okot: az ázsiai országból érkező
makrogazdasági adatok arra utalnak, hogy jóval nagyobb lehet az idei
növekedés a korábban várt, és társadalmi szempontból katasztrofális
következményekkel (a munkanélküliség drámai növekedésével) járó 6
százaléknál. A kínai gazdaságélénkítő csomag hatására - amelyet,
ellentétben az amerikai csomaggal, nem a nagyvállalatoknak és a
bankoknak adott a kormány, hanem a lakosságnak - a növekvő belső
kereslet ellensúlyozni látszik az export kiesését, így a gazdasági
növekedés lényegében töretlennek tűnik. Persze Peking csak azért
fordíthatott csillagászati összegeket gazdaságélénkítésre, mert az
előző évtizedek során rendkívüli tartalékokat halmozott fel. Kérdéses
persze, hogy a szociális intézményrendszer hiányosságai miatt meddig
lesz képes a kommunista vezetés a tartalékok terhére szinten tartani a
gazdaságot - teszi hozzá Roubini.
Ausztrália - csakúgy, mint
Indonézia és a Fülöp-szigetek - nem kis részben Kína közelségének
köszönheti, hogy aránylag kis mértékű visszaeséssel megúszta a globális
válságot - legalábbis eddig. Kína ugyanis továbbra is biztosítja a
keresletet az ausztrál ásványkincsek iránt. Természetesen mindez
önmagában nem lenne elég: az elmúlt évek szigorú költségvetési
politikája nélkül Ausztráliának is nagyobb recesszióval kellene
szembenéznie.
India idei növekedése ugyan minden bizonnyal
elmarad a korábbi 8-9 százaléktól, de még így is az irigylésre méltó 6
százalék közelében lehet. Ennek okai Roubini szerint ismét a nagy
tartalékok és az élénk hazai kereslet. India legfontosabb exportcikkei
az informatikához kapcsolódnak, és ezen a téren a válság ellenére nem
tapasztalható nagy visszaesés. Az ázsiai ország nagy szerencséjére az
ország bankjai meglehetősen konzervatív befektetési politikát
folytattak - kerülték a kockázatot tőkekihelyezéseket és magas önrész
illetve hitelbiztosíték ellenében folyósítottak kölcsönöket -, így nem
kell tömeges hitelbedőléstől és a nyomában járó pénzügyi krízistől
tartani. Az ország gazdaságának kifejezetten jót tett az
energiahordozók világpiaci árának csökkenése is, hiszen így olcsóbbá
vált a termelés, és vele nőtt a versenyképesség.
Roubini a
latin-amerikai országok közül Brazíliát és Perut emeli ki. Mindkettőre
jellemző, hogy az elmúlt években jelentős növekedést produkáltak, és
közben sikerült megőrizniük a bankszektor stabilitását is: a szigorú
hitelezési szabályoknak köszönhetően egyik országban sem dőltek be
tömegével a rossz hitelek. Brazília és Peru egyaránt jelentős belső
kereslettel rendelkezik, ezért kevésbé vannak kitéve az export
visszaesésének. A növekedés éveiben a fiskális szigornak köszönhetően
jelentős tartalékokat halmoztak fel, amelyekből most futja
gazdaságélénkítésre.
Észak-Amerikából és Európából mindössze négy
ország került fel az amerikai közgazdászprofesszor listájára. Kanadával
kapcsolatban ráadásul Roubini nem is igazán derűlátó: elismeri, hogy az
országot egyelőre jóval kisebb válság sújtja, mint déli szomszédját, de
hozzáteszi, hogy a kanadai gazdaság talpra állását nagyon
megnehezítheti Amerika gyengélkedése
Lengyelország relatív
sikeressége azért is különös, mert a térséget - a közép- és
kelet-európai volt szocialista országokat - sújtja Európában a
legnagyobb válság. Lengyelország ennek ellenére még Nyugat-Európával
összevetve is irigylésre méltó mutatókkal rendelkezik. Az első
negyedéves adatok szerint a növekedés éves szinten 0,8 százalék volt,
ezzel az ország Ciprus után az EU legjobb teljesítményét tudhatja
magáénak. A lengyel csoda hátterében elsősorban a korábbi évek
kiegyensúlyozott növekedése áll: ellentétben a térség más országaival,
Lengyelországba nem ömlöttek az eurómilliárdok. Számít a méret is:
Lengyelország a régió legnagyobb állama, és a tekintélyes hazai
kereslet miatt kevésbé függ az exporttól, mint a többi közép-európai
gazdaság. A stabilitáshoz persze elengedhetetlen a Nemzetközi
Valutaalap által biztosított 20,5 milliárd dolláros rugalmasan
lehívható hitel is - teszi hozzá Roubini.
A második európai oázis
Norvégia. Az északi ország gazdasága ugyan recesszióba fordult a
tavalyi utolsó negyedévben, de a visszaesés mértéke becslések szerint
1-2 százalék közötti lesz, ami jóval alacsonyabb a hasonló fejlettségű
országokénál. A norvég gazdaság ellenálló képességének titka egyrészt a
skandináv országokra jellemző kiterjedt jóléti állam, amely segít a
recesszió következményeinek enyhítésében. A siker másik kulcsa az
elmúlt években felhalmozott megtakarítás: a norvég költségvetés a
közelmúltban rendre többlettel zárt, és nem ritkán két számjegyű volt a
költségvetési bevételek tartalékképzésre fordítható aránya.
A
harmadik európai mintaállam Franciaország, amely azon kevés európai
országok egyike, amelyeknek sikerült tavaly elkerülnie a recessziót, és
minden bizonnyal 2009-ben is ő nyújtja majd a legjobb teljesítményt az
Unió nagy országai közül. Franciaország relatív sikerességének a titka
is a kiterjedt szociális intézményrendszer és az erős belföldi kereslet.
Roubini
említést tesz még a Közel-Keletről és Afrikáról is. „A térség
országairól általában elmondható, hogy védettek voltak a pénzügyi
krízistől, de a kereslet csökkenését megsínylik." Mint ahogyan a világ
más részein, itt is azokat sújtja kevésbé a válság, akik az elmúlt
években tartalékokat képeztek, szigorú fiskális politikát folytattak és
fékezték a lakossági és vállalati eladósodást: Egyiptom, Katar és
Libanon.
Roubini a globális válságkörkép után a tanulságokkal sem
marad adós. „Mi a közös a fenti országokban? Az egyik fontos szempont a
pénzügyi stabilitás, amelynek oka lehet a pénzügyi szektor
fejletlensége vagy a szigorú szabályozás megléte is. A másik közös pont
az erős belső kereslet. A listán szereplő országok mindegyikének voltak
kellő tartalékai keynesiánus, anticiklikus fiskális és monetáris
gazdaságpolitikához - szemben azon országokkal, amelyek a hitelbőség
éveiben a fogyasztást kölcsönökből fedezték, és ezért most súlyos
recesszióval kell hogy szembenézzenek."
http://www.forbes.com/2009/08/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése