„A
pálinkafőzést pedig úgy kell tekintenünk, mint egyedül a zsidók élelme
módját, akik amennyit a közteherből magokon viselnek, két annyit
terhelnek vissza a föld lakóira. S hogy a kereset ezen ága nagyon
csekély, mutatja azon 313-ból álló kevés szám, amennyire az adózó nép
pálinkafazékai az idei dicális öszveírásban feltétettek. Mert ha ezen
számot háromszorosan vesszük is, mégis az adózó nép csak mintegy
huszonnegyed részének adna jövedelmet. Ide nem értvén azt, hogy a
zsidókon kívül lévő fazékbirtokosok legfeljebb is csak három esztendőben
egyszer teremni szokott kevés szilvájokat főzik ki parányi edényeiken;
következőleg azokat mint kereset módját nem használják. (…) A marhával
kereskedés tulajdonképpen (ha az egy-két kupecet, kik időről időre
néhány kevés számú marhát ez ez vagy amaz kis vásárra hajtogatnak,
kivesszük) a mészárszékeket árendáló zsidók kezében van: s ezek kezén
forognak a mi többnyire igen nyomorúlt korcsmáink is, melyeknek körében
határoztatik egész borral és pálinkával való kereskedésünk.”
***
„Az
adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a
zsidók szemlátomást való szaporodása. Az 1804-diki populáris öszveírás
2290 zsidó férjfiat számlál, az 1826-dikiban pedig 2872 találtatott ezen
nemes megye kebelében; következőleg a zsidó népesség 582 férjfival, s
ha az asszonyokat is ide számláljuk, legalább is 1164 lélekkel
szaporodott, még pedig azon időben, mely alatt a keresztyén adózó nép
száma több mint 16 ezerrel kevesedett meg. Senki sincs a Tekintetes
Vármegye itt ülőtagjai közül, akinek a zsidók ezen szaporodására a
szomszéd Galíciának sorsa eszébe ne jusson. Távol vagyok attól, hogy
azon rémítésekre menjek vissza, melyeket Eisenmengernek s a hasonlóknak
tudósításai terjesztettek el. De bátran említem azt az iszonyú
rajzolatot, melyet Pr. Schulze Galiciának az Izrael fiai által történt
lesüllyedéséről, az egész ausztriai birodalom láttára, előállított.
Méltán mondja ő, hogy amely országban a zsidók megszaporodnak, az
vagyoni végromlás szélén áll. S maga az a nevezetlen ugyan, de
köztiszteletben álló politikus, aki a zsidókat Franciaországba
visszahívatni tanácslá, világosan megintette a hozzánk hasonlókat,
mondván: nem kicsiny és szegény státusba való a zsidó, hanem nagyba és
gazdagba. Itt segíti az industriát, ott megöli.”
Kelt. 1830. Esztendő, Szatmár megye
