Valamiért
 divat az összes keresztény felekezetben, hogy az emberek mindenféle 
alaposabb bibliaismeret nélkül prófétai könyveket igyekeznek értelmezni,
 és az utolsó időkre vonatkozó jövendöléseket akarnak összerakni. A 
bibliai nyelvek ismerete nélkül ez eleve hibás eredményekre vezet, és 
elég vad spekulációk kerülnek elő. Van ennek egy érdekes valláspolitikai
 vonzata is. A vallási elméleteket propagandacélokra felhasználó, 
világot irányító erők érdeke, hogy az emberek ne lássanak tisztán, és a 
világban zajló folyamatokat ne tudják bibliai szempontok szerint 
értelmezni. Ezért olyan összeesküvés-elméleteket gyártanak, amelyekkel a
 tájékozatlan emberek tömegei meggyőzhetők, de csak a hatalmon lévők 
érdekei szerinti módon, hogy mikor, hol és hogyan jön el az 
antikrisztus, a fenevad, és még sorolhatnánk, hogy mik. 
Mivel
 a most hatalmon lévő elit egy velejéig romlott társaság (beleértve a 
papság felső rétegeit is, felekezettől függetlenül), emiatt 
természetesen az ő érdekeiknek megfelelően a leggonoszabbnak azok vannak
 beállítva, akik tehetnek őellenük, mert fenyegetik a hatalmukat. Nem 
véletlen, hogy a nemzetiszocializmust vagy a nemzeti kommunizmust, a 
nemzet és a társadalom érdekeit néző ideológiai képleteket kezelik a 
legsötétebb ellenségként éppen azok, akik a nemzetek és a társadalmak 
elpusztítására törekednek. Ezek nemzetek feletti erők, érdekcsoportok, 
akik semmit sem tudnának kezdeni az erős nemzetállamokkal. Külön 
vallások jöttek létre pont azzal a céllal, hogy az embereket 
filoszemitává és jó demokratává neveljék, és a rendezett államiságot, 
erős hatalmi rendszereket negatívnak tüntessék fel. Emiatt egy ország 
erős rendőrséggel és katonasággal már mindjárt diktatúra. Egyébként az 
is érthetetlen, hogy a diktatúrával pontosan mi a probléma. A 
királyságok intézményét évszázadokig igen hatékonyan lehetett 
működtetni, amik tény, hogy diktatúrák voltak. Egy cégnél az 
ügyvezetőnek kizárólagos és abszolút hatalma van, tehát sok kis 
diktatúrának a szervezett rendje építi fel a kapitalista gazdasági 
rendszert. Ha nem így lenne, a gazdaság azonnal összeomlana.
 Mégsem követel senki demokratikus cégvezetést, mert tudja, hogy egy 
ökörség. A demokrácia is egy ökörség, mert valójában nincs, nem volt, és
 soha nem is lesz a tömegeknek beleszólásuk a sorsuk irányításába. Ez 
önmagában is egy képtelenség. Elhitetni lehet az emberek tömegeivel, 
hogy négyévente egyszer dönthetnek a semmiről és ettől majd jobb lesz 
minden, de valójában mivel senki sem tudja, hogy kire szavaz és miért, 
és az az illető mit fog csinálni, ezért maga a folyamat is értelmetlen 
(a kiadott információk rendkívül minimálisak, az ígéretek is, és ami 
keveset ígértek, azt is nagyon gyorsan megszegik). Álcázott diktatúra, 
semmi több, amit nem nevezünk nevén.
Érdekes
 az a törekvés, ahogy az "antikrisztus világuralmának eljövetelét" 
várják és próbálják levezetni sokan, majd világgá kürtölni. Érdekes 
módon mindig a demokrácia és a cionizmus ellenségei között sejtik az 
antikrisztust és a nagy gonosz eljövendő világhatalmat. Persze az iszlám
 országok egy része az USA-t tartja a nagy babilonnak és sátáninak 
(jogosan), de ezt ugye a nyugatiak és a nyugati álkeresztények elintézik
 annyival, hogy a muszlimok terroristák. Persze a NATO nem az szerintük,
 hiába öldös naponta nőket és gyerekeket, bombáz le kórházakat és 
iskolákat. 
Kényszeredett
 a levezetés holmiféle világkormányról, amikor szándékosan nem veszik 
észre a teológusok és a fizetett újságírók, hogy a világkormány már régen létrejött, és most éppen szétesőben van.
 Várják azt az embert, aki majd istenként imádtatja magát, de nem 
akarják észrevenni, hogy minden nyugati ellenőrzés alatt álló ország és a
 hozzájuk kapcsolható minden média az amerikai elnököt próbálja 
tökéletesnek bemutatni, az igazság bajnokának és minden jó forrásának. 
Vagyis bálványozzák. Világvalutáról beszélnek, és nem akarják 
észrevenni, hogy minden valuta dolláralapú és a dollárra épül minden 
gazdaság, közvetve vagy közvetlenül. A dollármonopólium megtörése éppen a
 világkormány bukásának a jele. 
A
 demokrácia-imádat önmagában is egy istentelen dolog, mivel önmagában a 
demokráciát egyáltalán nem lehet sem jónak, sem az igazság forrásának, 
sem tökéletesnek nevezni. Egyébként is minden országban más, és elég 
jelentősen más. Az imádat ahhoz köti az embert, amiben bízik, és a 
demokráciában, a kapitalizmusban, a választási rendszerekben, a 
pártokban bíznak az emberek. Tehát a fenevad rendszerét imádják. 
Tökéletes csak az lehetne, ha mindenütt az Isten törvényei szerint 
élnének az emberek, és csak aszerint, ehhez viszont nem kell demokrácia,
 sem kapitalizmus. 
Az
 antikrisztusi világrend tehát nem most jön létre, hanem éppen most 
bukik el. Oroszországot ne próbálják már összemosni az USA-val, meg 
Putyint Obamával. Gondoljunk csak arra, hogy Putyin éppen most tiltotta 
be a káromkodást Oroszországban. Ezzel szemben az USA-ban mi van? Ez a 
rendelet egyébként nagyon jól kirajzolja a két ország közti kontrasztot.
 Az USA-ban divat a káromkodás, és ha csak egy akciófilmet megnézünk, 
akkor megállapíthatjuk, hogy államilag támogatott, reklámozott és 
elismert valami (mivel nem tesznek ellene, természetes, sőt, menőnek 
tartott dolog). Az USA-ban és az EU-ban védett és támogatott dolog a 
buzulás, Oroszországban be van tiltva a reklámozása. Hogy mer valaki 
arról írni, hogy nincs itt tényleges ideológiai ellentét?
A
 holokauszt-vallásról is érdemes pár dolgot kihangsúlyozni. Ez az egész 
felhajtás nem más, mint a zsidó nép végtelen önimádata, önigazolási 
próbálkozása és önsajnálata. Egy halálkultusz, aminek az imádását 
törvényben rögzítették. Imádatot követel, mert Istenben lehet 
kételkedni, Istent lehet káromolni a nyugati társadalmakban, de a 
holokausztban nem lehet kételkedni, és nem lehet káromolni sem (kisebbíteni vagy kigúnyolni). Vagyis Isten elé helyezték!
 A zsidó sérthetetlen (gondoljunk csak azoknak bebörtönzésére és 
zaklatására, akik bármi terhelőt is mernek írni, vagy mondani a 
zsidókról), ez megmutatja végtelen zsarnokságát és kizárólagos hatalmi 
pozícióját. Az emberek félnek a  holokauszt és a zsidóság ellen szólni, 
ami jól mutatja, hogy a megfélemlítés mértéke teljes körű. Egy igen jól 
felépített, totalitárius diktatúrában élünk. Zsidó diktatúrában, mert az
 antikrisztusi kor (a jelenkor) uralkodó népe a zsidó. Jó, ha eszébe jut
 a zsidóimádó keresztényeknek, hogy Izraelben ma is járja az a szólás, 
hogy "megöltük Jézust, büszkék vagyunk rá". Vannak az ortodox zsidók 
részéről evangélium-égetések is, csak hogy egyértelmű legyen. Az, hogy 
majd minden zsidó megtér, egy baromság. Eddig sem tértek meg, és ezután 
sem fognak. 
El
 kellene olvasni sokaknak az antikrisztusról szóló részeket, újra és 
újra. Nincs sok belőlük, de oda kellene figyelni, és komolyan venni a 
használati útmutatót: nem hozzátenni és nem elvenni belőle. 
A
 fenevadak esetében ha már valaki tudja, hogy Dániel próféta is 
fenevadakról beszélt mint világbirodalmakról, miért nem gondolja tovább?
 Eredetiben kell elolvasni, úgy könnyebben érthető.
 Tamási Attila





Zita Mária Adelgunda Mikaéla Rafaéla Gabriella Jozefa Antónia Lujza Ágnes Bourbon–pármai hercegnő 1892. május 9-én született Viareggióban, Olaszországban. Apja, Róbert az utolsó uralkodó, trónjától 1859-ben megfosztott pármai herceg, anyja Mária Antónia portugál infánsnő volt. Apja első és második házasságából is 12-12 gyermek született, Zita a 17. gyermeke volt.

A
 háború után Zita az Egyesült Államokban maradt, Európába csak gyermekei
 esküvői alkalmából utazott át, majd 1952-ben, hogy idős anyját ápolja, 
Luxemburgban telepedett le. 1962-től a felső-bajorországi Pöckingenben 
élt, élete utolsó évtizedeit Svájcban, a Zizers község apátságában 
kialakított idősek otthonában töltötte. Bár visszavonultan élt, de a 
világ dolgaitól nem szakadt el. Szellemi frissességét egész életén át 
megőrizte, több napilapot járatott, rádiót hallgatott, hajnali ötkor 
kelt, és hithű katolikusként minden reggel részt vett a misén. Kiterjedt
 levelezést folytatott, és rajongott unokáiért. Egyikük, Katalin Mária
 főhercegnő visszaemlékezése szerint: „Nagymama egyébként sose 
ajándékozott, viszont minden idejét nekünk, az unokáinak szentelte. 
Értünk jött az iskolába, és sokat mesélt.”