Nem válaszol az
e-mailre. Hiába ígéri, hogy lead valamit időre, nem teszi. Szabotál. Az
ön felvetéseire az orrát húzza, kritizál, mindenben a rosszat látja.
Beszólásai durvák, de mielőtt ön megsértődhetne, mosolyogva hozzáteszi,
hogy az egész csak vicc volt. A társasága sokszor kényelmetlen, reakciói
kiszámíthatatlanok. Gyakran mogorva, rossz kedvű, hisztis. Az egyik
pillanatban cukinak, kedvesnek és segítőkésznek tűnik, a következőben
úgy tesz, mintha ön ott sem lenne: hideg, elutasító, viselkedése bántó.
És mi történik, ha ön nyíltan rákérdez, hogy mi a gond? Meglepetten
tagad, kifogásokat, mentségeket gyárt, önre terheli a felelősséget.
Ismerős?
Ha
igen, akkor ön is belefutott már a tipikus passzív-agresszív
viselkedésbe. Sajnáljuk. Nem valami kellemes. Ráadásul a legnagyobb
gond, hogy nagyon nehéz megfelelően kezelni ezeket az embereket. Néhány
jó tanácsot azért ad a pszichológia, most ezeket szedtük össze, de előbb
nézzük meg, pontosan mivel is állunk szemben.
Mindent csak fű alatt
A
passzív-agresszív viselkedés legfontosabb jellemzője a rejtett
ellenségesség. Az agresszió, az ellenséges érzések nem kerülnek nyíltan
kifejezésre, emberünk olyan, mint aki eleget akar tenni a társak
igényeinek, kéréseinek, de valójában negatív, passzívan ellenáll. És
mindenért, ami felhúzza, bosszút áll. Álcázottat, kicsinyeset. A
munkatárs, aki a határidő lejárta után sem nem küldi át az ön munkájához
elengedhetetlen anyagokat, az asszony, aki ehetetlenre borsozza a későn
hazaérő férj vacsoráját, a pasi, aki megígéri, hogy kicseréli a
villanykörtét, de aztán hetekre elfeledkezik róla. Persze mindannyian
viselkedünk néha így. A passzív-agresszió is csak egy stratégia a sok
közül, amivel a nehéz helyzeteket kezelni próbáljuk, de akadnak olyanok,
akiknek ez állandó jellemzőjükké válik, alkalmazzák az élet minden
területén, a munkán át a párkapcsolatig.
Preston C. Ni kommunikációs
coach szerint a krónikusan passzív-agresszív embereknek négy közös
jellemzője van: viselkedésük ésszerűtlennek tűnik, társaságuk
kényelmetlen, ellenségességüket nem fejezik ki direkt módon, és
kifogásokat, mentségeket találnak a viselkedésükre. A passzív-agresszív
ember szarkasztikus, szereti a rosszindulatú pletykákat, rendszeresen
piszkálódik, kritikus. Az emberekkel való érintkezés során gyakran nem
reagál a másikra, elhanyagol, hátba szúr, kétszínű és tudatosan
igyekszik manipulálni az embereket. Hajlamos az önbüntetésre, azaz az
áldozatszerepre, a függőségekre és szereti sajnáltatni magát.
Feladataiban pedig jellemző rá a halogatás, az időhúzás, az információk
visszatartása, a felelősség tagadása, a kifogáskeresés. Gyakran hagyja
félbe a dolgokat, és sokszor kevéssé hatékony a feladatai megoldásában.
Ellenálló, merev és makacs.
Mielőtt
azonban azt hinné, hogy a passzív-agresszív ember valójában a Sátán
egyenesági leszármazottja, tudnia kell, hogy nem azért viselkedik így,
mert neki ez jó. Egyszerűen így tud. Ezt tanulta. A passzív-agresszív
embernek kevés az önbecsülése, dühös, de fél a saját haragjától, fél az
autonómiától és sokszor a hatalomtól is. Bizonytalan, így hát a
manipulációkon, játszmákon keresztül keres elégtételt, így szerez
kontrollt. Tele van önellentmondásokkal: dühvel és jóindulattal,
előzékenységgel és daccal, függőséggel és intimitástól való félelemmel,
burkolt önérvényesítési késztetésekkel. Ráadásul sokszor nincs is
tisztában azzal, miért ellenséges. Nem lehet túl vidám a bőrében élni.
Ez persze nem menti fel a viselkedése alól, és nem lesz könnyebb a mi
életünk sem mellette. Mégis, hogyan kellene őt kezelni?
Tudatosság, az a kulcs
Mielőtt
valakit elkönyvelnénk passzív-agresszív személyiségnek, érdemes
megnézni, hogy nem a szituáció befolyásolja-e a viselkedését. Ha például
a kollégánk nem válaszol egy levelünkre, lehet, hogy simán csak
elfoglalt vagy nincs aznap net közelében. Egy ember viselkedése mögött
számos ok húzódhat meg, érdemes tehát ezek közül minél többet számításba
vennünk. Így legalább elkerüljük, hogy mindent személyes sértésnek
vegyünk. Hiába tesz gúnyos megjegyzéseket, hiába okoz sok apró
kellemetlenséget, hiába néz keresztül magán. A hiba nem önben van. A
másik ember viselkedése ugyanis inkább róla szokott szólni, nem rólunk.
Ha azonban valakinél egy viselkedés rendszeresen megjelenik, ha gyakran,
az élet több területén mutat hasonló jellegzetességeket, akkor az a
személyiségéből fakad. Például abból, hogy passzív-agresszív.
Aki
nyíltan támad, nyíltan ellenséges, az kiszámítható, de a
passzív-agresszív alakoknál sohasem tudhatja, hogyan reagálnak majd
egy-egy helyzetben. Kiszámíthatatlanok, így nincs velük szemben
tökéletes stratégia. Csak tippek.
1. Felejtse el Teréz anyát!
A legfontosabb, hogy ne próbálja őt megváltoztatni. Nem fog menni. A majd én megmentem
típusú hozzáállás cuki, de csalódás a vége. A passzív-agresszív
viselkedés gyökerei mélyek és komplexek, ráadásul ezek az emberek ritkán
tudnak beszélni az érzéseikről, vagy arról, mi zajlik bennük. A
változásukhoz arra van szükség, hogy felismerjék, van boldogabb út is az
életben, illetve öntudatra, érettségre és motivációra van szükségük.
Ezt pedig senki sem tudja megadni nekik. Még ön sem.
2. Ne menjen bele vitákba!
Ha
nyíltan támad, nyíltan kritizál, azzal követeléseket, elvárásokat
támaszt, ami a passzív-agresszív emberben csak erősíti a dühöt, és így
azokat a viselkedéseket is, amivel a dühét ki tudja fejezni. Minél
nyomasztóbbnak érzi ezeket az elvárásokat, annál erősebben áll ellen.
Számon kéri a pasitól, hogy miért nem hívja vissza rögtön? Lesz
mentsége, viszont legközelebb sem fog telefonálni. Azért sem. Megkéri a
feleségét, hogy kísérje el a rokonokhoz, akiket egyébként nem kedvel?
Megígéri, de nem ér haza. Ja, és a közös autójuk is nála van.
Ráadásul
a passzív-agresszív ember nyílt szembesítéskor egyszerűen tagad. Mivel a
póz szerint ő semmiben sem hibás, ön lesz rossz arc, amiért veszekszik.
Ő egyszerűen csak a szegény áldozat. Ne legyenek kétségei: ebben jó
lesz. Egész életében gyakorolta.
3. Támadás helyett lágyság
Ha mégis muszáj vele konfrontálódni, ne támadjon. A hé, nem tartottad be a határidőt felütés helyett az eggyel lágyabb feltűnt, hogy lejárt a határidő típusú
problémafelvetés hatékonyabb. Ilyenkor ugyanis van rá esély, hogy nem
helyezkedik azonnal védekező állásba. Hasznos lehet az is, ha az ember
elmondja: érzi, érti, hogy haragszik rá a másik. Nyilván ezt is tagadni
fogja, de hosszú távon erősíti a bizalmat az, hogy hiába érezzük az
indulatát, nem reagálunk rá negatívan.
4. Jól jönnek a keretek
Ha
a passzív-agresszív ember csak a tág környezetének része, például a
munkatársa, érdemes tőle megfelelő érzelmi távolságot tartani, és
amennyire lehet, formálisan kommunikálni. Legyenek kijelölt, átbeszélt
feladatok, határidők, legyenek tiszta keretek.
5. A következmény motivál
Hasznos
az is, ha előre tisztázza egyes viselkedések konkrét következményeit,
így a passzív-agresszív ember inkább hajlandó lesz együttműködni,
ráadásul így nincs értelme a kifogások, mentségek gyártásának sem.
Úgysincs belőle haszna.
6. Önbizalom építése
Preston
C. Ni szerint az együttműködés elősegítésére hasznos eszköz lehet az
is, ha megpróbáljuk minél több tevékenységbe bevonni a passzív-agresszív
személyt, minél több dologról megkérdezni a véleményét, lehetőséget
adni neki egy-egy probléma megoldására. Ő ugyanis nem hisz eléggé
magában, így érdeklődéssel és bizalommal érdemes építeni az
önbecsülését. Persze megvan az esély, hogy a felvetéseire csak
panaszkodás és fintorgás lesz a válasz, ilyenkor ne reagáljon. Engedje
el a témát.
Kitartást kívánunk!
(Sákovics Diana, Divany.hu )