Szergej Lavrov az
EU-Oroszország csúcstalálkozó után a szíriai helyzet rendezésére
irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekre adott összegző
nyilatkozatában kicsit helyére rakott mindenkit. Úgy orosz módra.
Tehette azért, mert a komplett EU vezetés betojt öregemberekből álló
bagázs szerepében tündökölte végig a talákozót, Catherine Ashton az EU
külügyi főképviselőjének posztján billegő bányarém pedig sírógörccsel
távozott a megbeszélésről. Az orosz diplomácia vezetője, mint jó
osztályfőnök a maguknak túl sokat megengedő nebulók között, megrázta
nekik egy cseppet a pofonfát.
Lavrov az újságíróknak kifejtette: “Oroszország
nem támogatja kiemelten egyik felet sem Szíriában. Nem vagyunk
jóbarátok sem Aszaddal, sem családjával. De súlyos aggodalmunkat
fejezzük ki azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy ez az ország, amely a
kereszténység közel-keleti bölcsője, terroristák és szélsőségesek
ostroma alatt áll, akiknek nincsen semmilyen vallásuk, akik kolostorokat
és mecseteket fosztanak ki és égetnek fel, akik öregeket, asszonyokat
és gyerekeket gyilkolnak le, és akiknek az emberi normák ismeretlen
fogalmak. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy némelyek leegyszerűsített
primitív követelődzésekre helyezik a hangsúlyt. A legkönnyebb azt
hangoztatni, hogy Aszad mondjon le, és minden rendben lesz. De
emlékezünk csak Jugoszláviára, ahol mindenki ugyanígy követelte, hogy
Milosevics mondjon le. Végignéztük, ahogy ugyanezek a követelések
hangzottak el Szaddam Husszeint illetően. Aztán jött Líbia és Kadhafi.
Látjuk, mi lett mindezekből. Ma annak a rögeszmének lehetünk tanúi,
amely rendszerváltást követel Szíriában, csak mert néhány ember
személyes gyűlöletet táplál Aszad iránt. De felnőtt emberek nem
viselkednek így.“

Ennek
a nyilatkozatnak az üzenete, bár látszólag a Genf 2 békekonferenciával
kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, nagyon sok mindent -nagyon sok
mindenkinek- nagyon tisztán tartalmaz.
Oroszország elindult. Állítsa meg aki elég bátor hozzá.
Gergely deák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése