Kenyeret vagy krumplilángost?

Közzétették a tavalyi Magyarországon termelt élelmiszer-ipari és haszonnövények betakarított mennyiségét. A búza termésmennyisége 25 százalékkal, a kukoricáé 41 százalékkal haladta meg a 2012. évit - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerdán. Az őszi betakarítású növények termésmennyisége magasabb volt tavaly az előző évinél, kivéve a krumlit és a cukorrépát. A rendkívüli szárazság következtében a nagy vízbázisú haszonnövények bizony megfelelő vízgazdálkodás hiányában, amit mi mindenképpen alapellátási és optimális termelhetőségi szempontok szerint követelendőnek tekintünk, többre nem képesek. Ezt be kell látni és a többi kultúrnövény szempontjából is jóval többet javítana az átlagon. A megfelelő és biztonságos hátországi kialakításnak ez szerves része kell, hogy legyen. Felkészülni mindenkor a természet által generált kihívásokra kell elsősorban maradéktalanul, mert az emberi hibák könnyebben orvosolhatóak.

További terméstények:

-Búzából 2013-ban az egy évvel korábbinál 2 százalékkal nagyobb területről (1088 ezer hektár) 25 százalékkal több (5 millió tonna) termést takarítottak be, a termésátlag hektáronként 4630 kilogramm volt.

-Kukoricát 5 százalékkal több területről, 1 millió 254 ezer hektárról takarítottak be, mint 2012-ben. A 6 millió 725 ezer tonnás termés 41 százalékkal haladta meg az előző évit. A termésátlag 34 százalékkal nőtt, hektáronként 5360 kilogrammra. A 2008-2012 közötti átlagtól viszont így elmaradt a kukorica 6 millió 725 ezer tonnás betakarított termésmennyisége, 7 százalékkal.

-A cukorrépa 18 ezer hektárnyi betakarított területe 6 százalékkal kevesebb, míg a 879 ezer tonnás termésmennyisége közel azonos volt a 2012. évihez hasonlítva. A hektáronkénti 49 940 kilogrammos termésátlag 6 százalékkal növekedett.

-Napraforgóból 3 százalékkal kevesebb területről, 594 ezer hektárról 1 millió 470 ezer tonna termést takarítottak be, 12 százalékkal többet, mint 2012-ben. A hektáronkénti 2480 kilogrammos termésátlaga 16 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

-A repce esetében a 2012. évinél 23 százalékkal nagyobb területen, 202 ezer hektáron 27 százalékkal több, 524 ezer tonna termett. A növény hektáronkénti 2590 kilogrammos termésátlaga 2013-ban 3 százalékkal nőtt az előző évhez képest.

-A burgonya 20 ezer hektáros betakarított területe 21 százalékkal kisebb a 2012. évinél: összesen 443 ezer tonnát - 19 százalékkal kevesebb termést - takarítottak be.

-Lucernát 126 ezer hektárról takarítottak be, ami 5 százalékkal kisebb, mint 2012-ben. A növény termésmennyisége azonban 21 százalékkal magasabb volt 2013-ban, mint egy évvel korábban, összesen 561 ezer tonna termett. A hektáronként 4430 kilogrammos termésátlag 27 százalékkal haladta meg az előző évit.

Drótos Tamás - Tóth János összeállítása
Hernád Völgye Háztáji Közösség

Nem hinni a halálkultuszban

Az Athena intézet az egyik írásunkat törvénysértőnek nevezte. Mármint vélhetőleg törvénysértőnek. Vagyis nem törvénysértő, de ők nagyon akarják, hogy az lehessen, és bizonyára hozatnának is gyorsan olyan törvényt, hogy annak nyilváníthassák.

No de mi is bántja a zsidót a melegholokauszttal kapcsolatos cikkünkben? Először is: a zsidó nem tudja elviselni, ha a képmutatását és az álszentségét leplezik le. Márpedig a Tóra az Tóra, és amit leír, azt leírja. Ha egyszer a zsidók számára a Mózes törvénye előírja a buzik kivégzését, akkor előírja. Akár zsidó, akár nem! Ezen nincs mit változtatni, és nincs mit magyarázni. Fáj, ha erre emlékeztetnek benneteket? Persze hogy fáj. Hát hadd fájjon!

A zsidóság nagyon szívesen elégetné az összes szent könyvét, ha tehetné, de akkor nem adhatnák ki magukat zsidónak, jónak, az igazság őrzőinek. Mert mire is hivatkoznának? Így legalább intelligensebb díszpéldányaik a helyenként meghamisított könyveikre tudnak hivatkozni. Amit nem tudsz megsemmisíteni, annak állj az élére, ugye?

A holokausztos ajvékolás pedig nem a történelmi tényeknek, hanem a hitnek szól. Teljesen mindegy, hogy ki mit nevez és fogad el ténynek, egy másik embernek nem kell azokat ténynek elfogadnia. Erre bőven van példa a tudományos életben. A holokauszttal kapcsolatos összes állítás törvényileg ténynek nyilvánítható, és tiltható a tagadása, bizonyos tudományos közmegegyezés szerint. De hogy ebben ki hisz és ki nem, az más kérdés. A hitet nem lehet előírni. Ahogy a liberális zsidók szokták hangoztatni: a vallás magánügy!

Más oldalról pedig a zsidóság burkoltan dogmává tette és tetette a holokausztot, megkérdőjelezhetetlen ténnyé. Egy vallássá. Önmagában a hitetlenség kinyilvánítása egy tudományos állítással szemben semmitmondó dolog, nem kellene hogy bárkit is bántson. Ez csak akkor bántó egyesek számára, ha a tudományos érvelések látszatát próbálják arra használni, hogy széles tömegekben vakhitet hozzanak létre. Tegyük fel a költői kérdést: most akkor ez így van vagy sem?

Próbáljátok csak meg nyilvánosan is kötelezővé tenni a halálkultuszotokba vetett vak és kizárólagos hitet, és mindjárt meglátjátok, hogy az igaz hit hogyan rombolja le ezt a cionista eretnekséget. Ezt a valódi, zsidó pogányságot. Mindaddig pedig, kételkedni és hitetlenkedni szabad. Elvégre vallásszabadság van, vagy nem?

Tamási Attila

Herczeg Ferenc: Pro Libertate!

Olvassátok csak mit ír a "szabadkőművesekről" és a "kormány" és "uralkodók" viszonyáról! Ma már annyiban "változott", hogy nem a háttérhatalmi "kéz" mozgat, hanem a háttérhatalmi "láb" rugdos!





http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=6439

Tovább romlik a magyar gazdaság - jön az újabb válság

Súlyos gondok vannak a magyar gazdasággal. Hiába erőszakolta ki a kormány nagyon súlyos adó emelésekkel és új adókkal, hogy a hiány és a gazdasági növekedés az előírt legyen (papírforma szerint), ezen a módon nem javult a gazdaság teljesítő képessége.

A legnagyobb baj továbbra is a termelő vállalkozások megszűnésével van. A kormány ígéretei és politikája ellenére nincs gazdasági erősödés, a belső és külső piacok nem erősödtek, ott a magyar árukra nagyon kicsi a kereslet. A belpiac fő baja, hogy nincs vásárlóerő. Két súlyos folyamat is érzékelhető az országban, ez pedig a területi és anyagi különbségek növekedése. Területileg probléma, hogy vásárlóerővel csak azok a területek bírnak, amelyek a nyugat fő áruszállítási útvonalain van, főleg észak-nyugat Magyarország és pár ipari terület. A többi megye és terület gazdaságilag szinte lenullázta magát. A vásárlóerővel bíró területeken pedig a társadalmi rétegződés deformálódott erősen, egyre jobban elszakadnak egymástól a gazdag és szegény rétegek. Ha pedig sok pénz kevés kézben koncentrálódik, a vásárló erő ezen a területen is csökken. A befektetési kedv egyre csökken. Még soha a rendszerváltás óta olyan kevés vállalkozást nem indítottak mint most, de soha olyan sok sem szűnt meg.

Új válság közeledik

Már kezdik rebesgetni egy újabb globális válsághullám kezdetét. A magyar válsághullám is hamar bekövetkezik, a kép annyival lesz színesebb, hogy megjelennek majd mellékkörülményekként azok a tényezők is, ahol korábban foltozni próbálták a rendszert. A magyar rendszerre visszaüt a túlzott hitelállomány, és annak további növelése értékpapírokban. Ahol a túlzott vállalkozói támogatásokkal toldoztak-foldoztak, ott ez üt vissza. Megfigyelhető, hogy mióta kialakultak a különböző gazdasági válságok, azóta ez minden esetben hullámzó periódusokban alakul ki. Jelenleg már a második nagy válsághullámot gyűrtek le a magyar kormány, de minden esetben némi javítást produkálva rosszabb lett a helyzet, amint ami a hullám előtt volt. A 2010-es államcsőd közeli helyzetet papíron átmeneti fellendülés követte, de már láthatóak a következő hullám jelei. Sosem tudható, melyik lesz az, amelyik mindent borít magával. Eddig minden nagy világválság háborúba torkollott. A kérdés már csak az, hogy mikor fognak elkezdeni nyíltan beszélni erről.

Válságsújtott ágazatok

Összességében kijelenthetjük, hogy sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem tud kiugróan meglendülni. A mezőgazdasági mutatók semmit nem javultak, és nehezíti a helyzetet az, hogy gyakorlatilag a nagy felvásárlóktól függ mindenki, akik pedig saját kényük kedvük szerint manipulálják a piacokat. Az iparnak nincs fizetőképes kereslete. Nem kell állandóan azzal az egy kettő nagyobb nyugati céggel példálózni, aki gyakorlatilag kirabolja népet és a hasznot kihordja az országból, a valóságos ipari termelés csökkent. Már-már történelminek számító cégek szűnnek meg, bútorgyárak, könnyűipari gyárak válnak üres épületekké. Amennyiben a kormány nem vezeti be a közmunka intézményt, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket, már összeomlott volna a munkaerőpiac. Magában az útadó, és a megemelt adók sem hoznak javulást, ezek semmi másra nem jók mint arra, hogy a statisztikát javítsák. Ezzel valamennyi nyugati gazdasági elemző cég tisztában van hazánk vonatkozásában, és ennek hangot is adnak. De valamennyi ilyen intézkedés visszaüt, mert a hatás-ellenhatás újra jelentkezik. Megemelik a benzin jövedéki adóját? Kevesebb fogy, elvesztette, amit megnyert volna, lehet duplán emelni. Ez a példa mindenre igaz. A nyugati cégek azt is felróják hazánknak, hogy a volt szocialista berendezkedés miatt nincs úgynevezett vándorló munkavállalói réteg, mivel hazánkban szokás az ingatlan birtoklás (otthonunk van), és nem a bérlés. Így a cégeknek kell menni a munkások után, ahelyett, hogy a munkások költöznének az iparterület közelébe. Így a már meglévő cégek mellé nem jönnek újak, mert a szabad kapacitást nem tudják kiaknázni.  

Akik elárulják szövetségeseiket

Orbán most pályázatokkal, közpénzek elnyerésével fordul szembe az EU-val. Olyan kiírásokat csinálnak sok esetben EU pénzekre, melyek nem felelnek meg az EU verseny szabályoknak. Most éppen 170 milliárd forint ragad bent, melyek útépítésre megítélt pénzek és az EU benntartotta szabálytalan pályázati kiírás miatt. Kérdés persze, hogy egyáltalán kapunk-e annyit Brüsszeltől, amennyit befizetünk. Így nem valószínű. A Nyugat Orbán jelenlegi politikáját egyértelműen árulásnak fogja fel. Látjuk, hogyan helyezkedik szembe a Brüsszeli vezetés a Fidesz irányvonalával. A büntetés pedig az ország nagyon nehéz helyzetbe juttatását hozhatja. Minél több a megvont pénz, annál több munkahely szűnik meg itthon. A cégek ugyanis kénytelenek nagyon gyorsan reagálni a kialakuló válsághelyzetekre, tanultak már a 2008-as esetből. A most megszűnő cégek legtöbbjénél a bajok már akkor elkezdődtek, de abban az időben még felvehető hitelekkel megpróbáltak talpon maradni. Most a hitelek már a hitelek törlesztésére kellenének, de a jelen bankpolitika miatt nincs hitel, így munkahelyek tízezrei szűnnek meg. A Fidesz mindezzel láthatóan nem tud, de lehet nem is akar mit kezdeni. Őket lefoglalja az, hogy a propaganda eltakarja a bajokat. Ami pedig nem szúr szemet, az nem is fáj.

Jellemző az árulókra az, hogy nincsenek gátak, amelyek megszabnák, meddig lehet elmenni. Az áruló ember azonban, ha egyszer azzá vált, örök életre az is marad, és minden egyes árulása egyre könnyebb lesz, míg végül pontosan olyanná nem válik mint egy kaméleon, és oda vált, ahonnan érdekei szerint hasznot remél. Kormányunk pontosan ilyen kaméleon jellem. A liberális élharcosként induló Orbán-féle Fidesz mára átváltozott kékből nemzeti színbe, és a Likud testvérpártja Izrael helyett egyfolytában Moszkvába mászkál. Ha kell, szó nélkül köpik le volt kenyéradóikat, ha a másik oldalról a legkisebb biztosítékot látják magukra nézve. Persze, a történet ezzel nem érne véget, mert nehéz Orbán Rebeka nevét lekaparni, elég messzire világít a hajdani szándék, mi az irány. Jól tudjuk, hogy nem változott az irány, csak most tesznek egy kis kitérőt, hátha így nem süllyed el a sok léket kapott Fidesz-bárka. A mostani folyamatok, melyek az EU elárulásával folytatódnak, nem őszinte, és nem alátámasztott folyamatok, csupán arról van szó, hogy Orbán nem hajlandó belátni hibáit, inkább eljátssza a rinocérosz bőrű bolondot, aki úgy tesz, mintha az elmúlt 25 évben csak Csipkerózsika álmot aludt volna.

A vízfej, amivel nem tudnak mit kezdeni

Teherként húzza magával a magyar rendszer az eszméletlenül nagy bürokráciát is. Megdöbbentő, hogy a bürokráciában dolgozók aránya a produktív dolgozókhoz képest hazánkban az egyik legrosszabb mind európai, mind világ vonatkozásban. Ezzel a teherrel a rendszer nem tud mit kezdeni, megfizetjük az óriásira nőtt vízfejet, vagy tovább nő a munkanélküliség. Leépíteni nem tudja, mert nem tud munkát adni helyette, átképzésre nincs se pénz, se megvalósítható elképzelések. Így marad a fogyatkozó ipar nyakán az eszméletlen bürokrácia. Ekkora bürokratikus gépezet fenntartásához egy újabb iparosítás lenne szükséges, amire a látszateredményeket produkáló, néhány évente leváltott pártokrata rendszer alkalmatlan. Ahogy telik az idő, ez mind nyilvánvalóbbá válik, és a feldíszített statisztikák alapján kontárkodást megint az egyszerű magyar munkás érdeke bánja. Magyarországnak, a magyar gazdaságnak minimum egy új iparosításra, stabil, válsághullámoktól védett magyar pénzre és a köpönyegforgató rendszerváltók eltávolítására van szüksége!

Kemény Gábor

Braziliai Futball VB: Megkezdődtek az összecsapások!

Heves összecsapások (ezek pályán kívüli meccsek egyenlőre) törtek ki Brazíliában tegnap a kormányerők és a Futball VB ellen feltüzelt tüntetők között. Már a tavalyi év végén is történtek imázsromboló, bizonyíthatóan szabotázs jellegű „turpisságok”.

Ugyanis valami „új spanyol nyelvű” cion-média napvilágra hozta - egyértelmű provokatív céllal - a VB költségvetését az amúgy is „fájdalmasan szegény” országban. Vevő pedig akad, minden kacatra. Az irányár 14 milliárd dollárról tanúskodik és ezt alapos közvélemény-kutatás után a lobbisták (mert ugye ők biztosra mennek) úgy határoztak, hogy ideje bedobni a köztudatba a csillagászati számokat, had buzduljon a nyomorgó nép. Had végezze el a „nagytakarítás” piszkos részét. Azt nyilván elfelejtették megemlíteni, hogy a többszöröse a bevétel egy ilyen esemény után. Az általános népet (és ez a nép felületessége) láthatóan mindig kizárólag a költés érdekli, ebből levezetve, hogy tőle már megint csak elvonások lesznek. Márpedig egy üzletbe fektetni is kell, aki hasznot is remél. Nem véletlenül szúrja a világiak szemét egy tőlük független berendezkedés búsás haszna, ami saját fejlesztésére „szórná el a bevételt” és nem visszaforgatná a zsidó bankárvilágba. Még a végén egy leheletnyit megerősödne az a „nyomor”! Amikor a rendezés jogát odaítélték Brazíliának, ezek a jól felfogott üzleti körök azt remélték (nem is titkon), hogy ők is lefölözhetik a nagyobb hasznot, így még engedték volna a játékok megrendezését. Most viszont kiestek a pikszisből - Brazília nagyon okosan állami és honi cégekkel végeztette a kivitelezés egészét, egy fricskát nyomva a lógó zsidó orra. És már nem bánnák, ha mondjuk a nyár kezdetéig páldául Közép-Európa venné át a rendezés jogát.

Érdekes kiszivárogtatás! Mit ad Isten itt meg pont - véletlenül - gőzerővel épülnek a „háttérstadionok díszpáholyai”! Gondolkozzatok! Márpedig, mint tudjuk véletlenek nincsenek!

Gölöncsér Miklós

Cirkusz, kenyér nélkül

Huszonöt év után érdekes fordulatot vehet a demokratikus cirkusz Magyarországon. Szerdán várhatóan döntés születik arról, hogy a februártól kezdődő kampányidőszakra érvényes plakátolási tilalmat kiterjesztik a hidakra, aluljárókra és fákra is.

A villanyoszlopokra már eleve tilos plakátot helyezni. Lehet aggódni a demokráciáért - akinek hajlama van még ilyesmire -, mert az újabb törvényeknek köszönhetően csak a drágább bérelhető felületek maradnak elérhetőek, azokat meg már lefoglalta a Fidesz. Arról nem is beszélve, hogy a kisebb pártok költségvetése nem fogja megengedni a kampányt az idei évben. Nem nagy veszteség - de gondoljunk csak bele, alig két évtizeddel azután, hogy Orbán liberális semmirekellőként felszólalt az egypártrendszer ellen, Magyarországon ismét egypártrendszer van, - Orbánnal az élen.

Az érdekes csavar csak ezután fog következni: a baloldal ugyanis annyira le van maradva, hogy az idei kampány már nemhogy januárban, de tavaly lezajlott. A Fidesz kormánypozícióból folytatta le a kampányt a rezsicsökkentéssel és egyéb hangulatjavító intézkedésekkel. Most pedig hatalmas stratégiai előnyben van -, mert a Fidesznek idén gyakorlatilag nem kell kampányolnia. Feltűnően kevés plakát lesz majd látható emiatt, és a kormány még azt a kártyát is kijátszhatja, hogy a szegényes plakátkampány után az agresszívan plakátolgató baloldalt megbélyegezze, mondván, hogy "az emberek nyomorognak, ezeknek meg ennyi pénze van, hogy mindenhol reklámozzák magukat. Biztos külföldi tőkéből."

Nehéz eldönteni, melyik a nagyobb tragikomédia: a baloldal szerencsétlenkedése, vagy az a tény, hogy a magyar nép egy újabb történelmi lehetőség kellős közepén újból csak birka módra tűri, hogy megvezessék. A baloldalnak ezek után már csak egy teendője van: vonyítani, hogy betiltották a plakátragasztást. Ezzel teljes lesz a belpolitikai helyzetkomikum, - lehet mulatozni, akinek ez még ínyére van.

Fenyvesi Áron

Kézlevágásra készül a horda!

Amint azt előre megjósolta, “baráti tűzbe” került Meggyes Tamás, Esztergom volt fideszes polgármestere, akit gyanúsítottként hallgatott ki a Központi Nyomozó Főügyészség.

A sokáig “érinthetetlennek” tartott parlamenti képviselő mentelmi jogát tavaly novemberben függesztette fel a Ház, az ügyészség pedig hűtlen kezeléssel gyanúsítja a korábbi esztergomi városvezetők életbiztosításával összefüggésben. Ez várható volt, miután a polgármestersége idején közpénzből kötött életbiztosításokkal összefüggésben két, hozzá hasonlóan biztosítás-kedvezményezett egykori alpolgármestere és az ügyletben döntő önkormányzati bizottság két volt tagja is gyanúsított már. Meggyes panasszal élt.
Az ügyet Meggyesnek még a mentelmi joga felfüggesztése előtti, a Népszavának adott nyilatkozata teszi érdekessé. Ebben érzékeltette, hogy az igazságszolgáltatásban politikai megrendelések érkezhetnek a “barátok” felől is. “Nem bújok a mentelmi jog mögé, (…) a hatóságok előtt is elmondom, hogy nem követtem el bűncselekményt, de még csak etikailag kifogásolhatót sem” – mondta. A két korábbi alpolgármesterről megírtuk, “érdemi, védekező” vallomást tettek. Bár Knapp János 5,4 millió, míg Németh József 2,2 millió forintot felvett az életbiztosításból még a 2010-es önkormányzati választás előtt, a botrány kirobbanása után visszajuttatták a pénzt, amit Meggyes egy adminisztrációs hiba miatt fel sem tudott venni.
Az, hogy a Fidesz a gazdasági és magánéleti botrányai ellenére évekig támogatott, védett Meggyesnek “elengedi a kezét”, azután vált egyértelművé, hogy a tavaly nyári tisztújításkor se elnök, se elnökségi tag nem lett az esztergomi pártszervezetben. Egyértelművé vált, hogy nincs politikai jövője a pártban, a szakítás oka pedig az lehetett, hogy a Fidesz számára politikailag vállalhatatlanná vált. Sokak szerint már 2010-es újraindulásakor is vállalhatatlan volt a jobboldali szavazók jó részének. Kihívója, a független Tétényi Éva kétharmados győzelmet is tudott aratni felette a polgármester-választáson. A helyi szóbeszéd szerint akkor még az biztosított “védettséget” neki a pártban, hogy “többet tudott a fiúkról, mint ők róla”.
Hogy azóta mi változott, nem tudni, mindenesetre pártja láthatóan nem engedi meg, hogy 2014-ben is induljon, és megossza a jobboldali voksokat. Sem választókerületi elnök, sem egyéni képviselő-jelölt nem lett, majd az esztergomi Fidesz elnöke úgy jelentette be, hogy Meggyes a teljes helyi kormánypárti frakcióval együtt kivonul a közéletből és nem indulnak a 2014. őszi önkormányzati választáson, hogy döntésükről csak nekik “felejtettek el” szólni. Most gyanúsítottá vált, az ellene meginduló büntetőeljárás pedig ha lehetetlenné nem is teszi a hírek szerinti független polgármester-jelölti ambícióit, az esélyeit nem növeli. Látványos fordulat, hogy a sorozatban botrányos ügyekbe, perekbe keveredő Meggyes mentelmi jogát átlagosan öthavonta próbálta kikérni az ügyészség az Országgyűléstől, mióta 2006-ban parlamenti képviselő lett – most először sikerrel, pedig ő nem is fordult szembe pártjával, mint például a földmutyit “borító” Ángyán József.
(Népszava)

Esztergom egykori kegyurát most látványosan meghurcolásszák-amit majd a “választások” utáni vélhető újrázásban a feledés jótékony homályába csomagolnak! De most a példastatuálás kedvéért, két és fél hónappal a “választások” előtt látványosan a deresre húzzák!Lássa a köznép, hogy ők bizony komolyan gondolják azt a kézlevágást.
Egy vesztes, piti, bukott kis csirkefogót beáldoznak!

Orosz cég vásárolhatja meg az INA részvényeit

Kész tényként kezelik a hétfőn megjelent horvát lapok, hogy a Mol megválik az INA-ban meglévő részvényeitől, az ügylet lebonyolításhoz a horvát kormány is kész lenne eladni saját részvényeiből.

Kormányközeli forrásra hivatkozva hétfői számában a Jutarnji list azt közölte, hogy Zágráb elégedetten veszi tudomásul, miszerint a Mol el kívánja adni a részvényeit az INA-ban.

A cikk szerint a horvát kormány azzal a feltétellel támogatna egy orosz céget az INA részvényesei között, ha az komoly befektetésekre vállalna kezességet a legnagyobb horvát olajipari vállalatban. „Ez azt jelenti, hogy a horvát kormány az új tulajdonosnak kénytelen lenne a saját INA részvényeiből 18 százalékot eladni, így 74 százalék körüli tulajdonrészt szerezhetne az új tulajdonos. A horvát fél tisztában van azzal, hogy egyetlen cég sem szeretne befektetni több milliárd dollárt egy vállalatba, anélkül, hogy ne birtokolná a részvények többségét” - írja kormányközeli forrásra hivatkozva a lap.

A Jutarnji list szerint, ha a Rosneft vásárolná meg az INA részvényeit, akkor ez nem csak gazdasági, hanem politikai döntés is lenne egyben. Sisakban (Sziszek)olajfinomító helyett kőolajtározókat és kőolajszármazékok tárolására alkalmas raktárakat hoznának létre. Az itt tárolt anyagokat az adriai kőolajvezetéken keresztül továbbítanák.

A lapban közöltek szerint ezzel megnőne az esélye annak, hogy az oroszok megtartják a rijekai (Fiume) finomítót még akkor is, ha veszteségesen működtetik, mivel az oroszoknak kijárata lenne a mediterrán térségre, amelyet elveszítettek a közel-keleti lázadások és háborúk miatt.

A Vecernji list hétfői száma szerint a magyar fél próbálkozik ugyan a Mol-INA- ügy megoldásával, de nem fog a végkimerülésig tárgyalni. A lap információi szerint, ha tavaszig nem születik megoldás, a Mol eladja a részvényeit az INA-ban.

A Mol elégedetlen a tárgyalások gyorsaságával, mivel szerintük így "évekig lehet tárgyalni", ezért akár heti szintű tárgyalásokra is készek lennének az INA-val kapcsolatban. "Gyorsabban, gyakrabban és előbb az üzletről" – foglalja össze dióhéjban a magyar fél álláspontját a lap.

MTI

Felgyorsultak az események Ukrajnában

Kijevben Janukovics államfő és az ellenzék képviselői a válság lezárása érdekében több vitás pontban is megállapodtak keddre virradóra. Többi közt megegyeztek abban, hogy hatályon kívül helyezik a gyülekezést korlátozó törvényt. A megállapodásnak megfelelően a Verhovna Rada Visszavonta kedden a január 16-án elfogadott törvényeket. A jogszabályok hatályon kívül helyezésére 361 képviselő szavazott igennel, 2 nemmel a 450 tagú parlamentben.
Mikola Azarov miniszterelnök lemondott. Döntését azzal indokolta, hogy a két hónapja húzódó zavargások veszélyeztetik az ukrán gazdaságot. A politikus személyesen kérte Viktor Janukovics államfőt, hogy fogadja el a lemondását „a politikai kompromisszum és a válság békés rendezése érdekében”.
“Ma mindennél fontosabb Ukrajna egységének megőrzése. Ez minden személyes ambíciónál is fontosabb” – írta közleményében Azarov, aki 2010 óta áll az ukrán kormány élén.
Az alkotmány értelmében a miniszterelnök lemondása az egész kormány távozását jelenti. Bár az oroszországi születésű Azarov a kormányellenes tüntetők egyik legkeményebb bírálója, lemondása várhatóan nem elégíti ki a demonstrálókat, akik ragaszkodnak Janukovics elnök távozásához és új választások kiírásához.
Közben az orosz lapok arról cikkeznek, hogy csak idő kérdése, meddig marad hatalmon Viktor Janukovics ukrán elnök. A Vedomosztyi nevű orosz napilap keddi kommentárjában azt írja, az államfő a választásokat is el fogja veszíteni, függetlenül attól, hogy mikor tartják azokat.
Konsztantyin Szimonov, az orosz Nemzeti Energiabiztonsági Alapítvány vezérigazgatója abban is biztos, hogy Julija Timosenko volt ukrán kormányfőt kiengedik a börtönből, így az ellenzéki politikusnak esélye lesz arra, hogy úgymond „copfos Mandelává” váljon és államfő legyen.
Az elemző ugyanakkor azt gondolja, hogy az általa “kibővített narancsos koalíciónak” nevezett ukrajnai ellenzéknek nincs és nem is lehet gyorsan megvalósítható gazdasági programja. Az ukrán gazdaságnak viszont alapvető korszerűsítésre van szüksége és ezt valakinek meg kell fizetnie.
Kettészakadhat az ország
Az orosz szakértő úgy véli, hogy Oroszország a narancsos erőknek nem fog pénzt adni, és komoly kétségei vannak afelől is, hogy a problémákkal küzdő Európai Unió segíteni fog, amely amúgy sem szokta politikai feladatait pénzosztással megoldani. (Legfeljebb az általa felbujtogatott erőket szokta pénzelni!)
Maradnak tehát az ukránok, így viszont gyorsan esni fog az életszínvonal, (hová még?) az emberek pedig nem fogják megvárni a gazdasági átalakítás eredményét, és a következő ukrajnai választásokon ismét a keleti országrészből fognak elnököt választani. Ez így megy tovább, mert Nyugat-Ukrajna-Galicia-meg fogja akadályozni, hogy a keletet képviselő elnök Oroszország “karjaiba fusson”.
Konsztantyin Szimonov szerint mindebből az következik, hogy Ukrajna két részre szakadása, a két erős makrorégió, Kelet- és Nyugat-Ukrajna különválása lehetne az “ideális megoldás a háború elkerülésére”
Az ukrán parlament mai döntése pedig ezt a kehetőséget nyitotta meg.
“Éljen és virágozzék a Szabad és Független Galicia!”

Magyarországra nézvést pedig ez a szomszédság sok jóval nem kecsegtet. “Palesztina északkeleti határunk mentén?”

http://balrad.wordpress.com/2014/01/28/felgyorsultak-az-esemenyek-ukrajnaban/

Elhúzódó polgárháborúra és invázióra készül az ukrán kormány

Az ukrán kormány döntést hozott a Berkut és a Hrifon különleges belügyi erők létszámának jelentős növeléséről - ez az információ szivárgott ki a kabinet hétfőn, zárt ajtók mögött tartott tanácskozásáról. Jelenleg a Berkut (szirti sas) rohamrendőri alakulatnak mintegy négyezer, a Hrifonnak (griffmadár) ezer tagja van. A kormány döntése alapján a belügyminisztérium irányítása alá tartozó két alakulat létszámát 30 ezer főre növelik.

Emellett az igazságügyi minisztérium utasítást kapott ara, hogy tegye törvényessé a népi milíciák létrehozását, amelyek a közrend helyreállításában vesznek majd részt. Az ülésen javaslatként hangzott el, hogy az állami költségvetés tartalékkeretéből különítsenek el összeget lőszerek és fegyverek vásárlására a belügyi egységek és az újonnan létrehozott népi milíciák számára.

Az információkat kiszivárogtató forrás szerint szigorú titokban rendkívüli állapot bevezetését tervezi a kormány, az ukrán hatóságok elhúzódó polgárháborúra és idegen katonai beavatkozásra készülnek fel.

http://www.hidfo.net/2014/01/28/elhuzodo-polgarhaborura-es-invaziora-keszul-az-ukran-kormany

A török elnök nagyméretű hologram formájában üzen népének:

Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat, a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.

 

 

Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott. Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…

1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva, nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam (a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban, amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról.

Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).

Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeiket szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe van.

Hol van innen a híres zsidó szolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantropikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni. (49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később ellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…

Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve? Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha… Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal. Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nem kívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára. Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról. Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok… vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés: Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus!

A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával… Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.

Internetfigyelő

Lemond az ukrán miniszterelnök

Az ukrán kormány hivatalos honlapjára kitett közlemény szerint Nyikolaj Azarov miniszterelnök bejelentette lemondását. Ebben azzal magyarázza döntését, hogy az országban uralkodó káoszt békés úton kell megoldani.

A miniszterelnök kiemelte, kormánya extrém körülmények és az ország területi egységének megbontására tett kísérletek közepette igyekezett egyensúlyi helyzetben tartani a gazdaságot, a belpolitikai válságot pedig mindeddig békés eszközökkel igyekeztek kezelni.

Azarov lemondását Janukovics elnök egyelőre nem fogadta el.

http://www.hidfo.net/2014/01/28/gyorshir-lemond-az-ukran-miniszterelnok

Az alábbi nyilatkozatot tette közzé saját honlapján és az ukrán kormányzati portálon Mikola Azarov, – a hivataláról a mai napon lemondott ukrán miniszterelnök:

“Országunkban mára olyan súlyos konfliktushelyzet alakult ki, – mely fenyegeti Ukrajna társadalmi és gazdasági fejlődését és fenyegetést jelent az egész ukrán társadalomra és minden állampolgárára nézve.

Kormányunk mindent elkövetett, hogy erre a konfliktushelyzetre békés megoldást találjon. Mindent megtettünk és teszünk is azért, hogy megakadályozzuk a vérontást, az egyre növekvő erőszakot és az emberi jogok megsértését.

A kormány nehéz körülmények között dolgozik, – hogy biztosítsa a gazdaság működését, valamint a szociális rendszer fenntartását, az egyre jobban eluralkodó extrém körülmények között is. Ám az országban zajló egyre élesebb konfliktusok kiszélesedése, elterjedése, – további fontos és halaszthatatlan lépéseket igényelnek részünkről, – hogy elhárítsuk az egyre növekvő veszélyt, mely az állampolgárokat fenyegeti.

Ezért annak érdekében, hogy az országnak szélesebb lehetőségeket biztosítsak a társadalmi és politikai kompromisszumok megkötéséhez, – mely által a konfliktusokat még békésen rendezni lehet, – ezért hoztam egy személyes döntést, – és arra kérem Ukrajna elnökét, hogy fogadja el lemondásomat Ukrajna miniszterelnöki posztjáról.

Az elmúlt nehéz időkben, években, – miniszterelnökként mindent megtettem, hogy Ukrajna egy demokratikus európai országnak megfelelően fejlődjön. Vállaltam azt a döntést, hogy felelősséggel vezessem az ukrán nemzetet, és most őszintén nézhetek a szemébe, hazánk minden állampolgárának.

Hálás vagyok az Ukrán elnök belém helyezett bizalmáért. És hálás vagyok minden parlamenti képviselőnek, aki az évek során támogatta a kormánynak azt a rendkívül nehéz munkáját, hogy bevezetvén a komoly reformokat, modernizáljuk az országot.

Hálás vagyok minden ukrán állampolgárnak, akik támogatták a kormány munkáját, s vele együtt engem is személyesen, – kik hisznek és bíznak ezen politikánkban, melyet helyesnek tartottunk és tartunk.

De ma az a legfontosabb, hogy megőrizzük Ukrajna területi egységét és integritását. Ez sokkal fontosabb, bármelyikünk személyes ambícióinál. – Ezért hoztam meg ezt a döntést.”

Mikola Janovics Azarov

***

Eddig a miniszterelnök lemondó nyilatkozata. Az alábbiakban pedig, – az amúgy orosz származású Azarov életrajzából közlünk rövid szemelvényeket:

Mikola Janovics Azarov, orosz származású ukrán politikus, született Kalugában, 1947. december 17-én…

1971-ben végzet moszkvai Lomonoszov Egyetem geofizika szakán, geológus, geofizikus diplomát szerzett. Az egyetem után a tulai szénbányáknál, a Tulaugol vállalatnál kezdett el dolgozni részlegvezetőként, majd később főmérnök lett. 1976–1984 között a novomoszkovszki Moszkva-környéki Szénipari Tudományos Kutató- és Tervezőintézet munkatársa volt, ahol kezdetben laborvezetőként, később osztályvezetőként dolgozott.

1984-ben költözött a mai Ukrajna területére, Doneckbe. Politikai karrierje a Szovjetunió felbomlása után 2002-ben indult, Viktor Janukovics mellett. Először miniszterelnök helyettes, pénzügyminiszter, majd ügyvivő miniszterelnök is volt. Jelenlegi második miniszterelnökségi ciklusa 2012. december 13-ától, – 2014. január 28-ig, mostanáig tartott.

Szabad Riport Tudósító Iroda

Források: Azarov honlapja, Ukrán Kormányzati Portál, Wiki

Több száz embert küld el az Electrolux

Megválik 200 dolgozótól a magyarországi Electrolux − értesült a Napi Gazdaság. Az információt lapunk kérdésére Gönczy Sándor, az Electrolux Lehel Kft. ügyvezető igazgatója is megerősítette: a nyíregyházi gyárban körülbelül ennyi fizikai dolgozónak jár le határozott idejű szerződése január 31-ével, ezeket nem hosszabbítják meg.

Gönczy szerint ezért nem elbocsátásról van szó, a lépést a vártnál alacsonyabb volumen és a korábbi hatékonyságnövelő beruházások indokolják. Az ügyvezető igazgató tavaly november végén 2013-ra mintegy 10 százalékos magyarországi termelésbővülést prognosztizált, e szerint 4,5 millió termék készült Jászberényben és Nyíregyházán. A volumen növekedése 200 fős létszámbővülést eredményezett a cégnél, ahol a tavalyi átlagos létszám 3600 fő volt.
Ma már visszafogottabbak a cég várakozásai, Gönczy szerint ugyanakkor gőzerővel zajlik az új termékek fejlesztése. Nyíregyházán februárban-márciusban befejeződik a régi termékek teljes cseréje (az elmúlt egy-két évben 13 új termék gyártása kezdődött el a magyar Electroluxnál). A jászberényi hűtőszekrénygyárban is megindult az új termékek fejlesztése, a gyártás várhatóan idén decemberben vagy jövő januárban startol.
(napi.hu)

Az illetékesek megemlíthetnék, hogy hány milliót is kapott a cég-állami támogatást-munkahelyteremtésre?

Románia is bejelentette területi követeléseit

Mostanra a román közéletben folyó viták középpontjába került egy esetleges katonai beavatkozás kérdése Ukrajnában. A sajtó azzal foglalkozik, hogy Románia vissza kell szerezze a "saját földeket", amin jelenleg a mesterségesen létrehozott ukrán állam gyakorol hatalmat. Az Adevarul újság új kiadványában nemrég feltette a kérdést: "Ukrajna a polgárháború szélére sodródott. Egyáltalán nem kizárt az ország Európa-párti nyugati és oroszbarát keleti részének szétválása. Felkészült-e Románia arra, hogy megvédje az észak-bukovinai, a hercai, az észak- és dél-besszarábiai románokat?"

A publicista szerint Ukrajna a Szovjetunió romjain létrejött mesterséges állam, amellyel szemben Romániának megalapozott területi követelései kell legyenek. „A román államnak nem kell kizárnia, sőt gondosan fel kell készülnie arra a helyzetre, amikor azonnalivá és szükségessé válna egy esetleges beavatkozás, akár katonai is” – olvasható a kiadványban.

Az Adevarul újság az esetenként kormánypárti politikusokat is érintő, pimasz oknyomozó riportoktól eltekintve a román kormány szócsöveként működik, a megjelentetett publicisztikák gyakran a kormány egyelőre nem hivatalos törekvéseit tükrözik. Mikor Traian Basescu elnök nyíltan Moldova bekebelezéséről kezdett beszélni, az Adevarul már hosszú ideje Moldova és Románia "újraegyesülésének lehetőségeiről" publikált írásokat.

Mindez jól mutatja, hogy Romániában nem egyszerűen felmerült az ukrajnai román lakosság védelmének kérdése, hanem Romániának határozott területi követelései vannak Ukrajnával szemben és a külügy aktívan közreműködik Ukrajna felforgatásában. Teszik mindezt annak reményében, amit a nyugati országok ígértek nekik - a CIA az utóbbi években sikeresen fordította a szomszédos országokat Ukrajna ellen.

A hírek szerint nem csak Romániának, de Lengyelországnak és hazánknak is ígéretet tettek a nyugati országok, hogy Ukrajna feldarabolását követően szabadon az anyaországhoz csatolhatóvá válnak a kisebbség lakta területek, az amerikaiak pedig az Oroszországból Európába irányuló gázimport ellenőrzésében érdekeltek.

http://www.hidfo.net/2014/01/28/romania-bejelentette-teruleti-koveteleseit