2008. október 2., csütörtök

Melyik a világ legnagyobb keresztény országa? Kína!

A vallás főképpen az értelmiség és a gazdasági elit körében hódít
The Economist
 
Manapság közhelyszámba menő állítás, hogy a világ jövőjének egyik legmeghatározóbb tényezője Kína lesz, illetve sok tekintetben már ma is az. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy ez milyen esetleges kulturális, civilizációs sajátosságokat - illetve feszültségeket - jár. A szekularizációs elmélet globális hanyatlása, az ennek nyomában megjelenő vallási újjáéledés politikai, geopolitikai következményei szintén egyre komolyabb prioritássá lépnek elő a nemzetközi kapcsolatokban. 
Mindezt figyelembe véve különösen izgalmas jelenségre világít rá a The Economist cikke, amely a kínai kereszténység meghökkentően nagy arányú növekedéséről számol be. A lap által idézett Pew Forum amerikai intézet adatai szerint a keresztények száma jóval magasabb nem csak a hivatalosan elismertnél, de az ez idáig napvilágot látott becsléseknél is: mintegy 130 millióra tehető. Ez azt jelenti, hogy immár több keresztény hívő van Kínában, mint kommunista párttag (a pártban 74 millió tagot tartanak nyilván), és több keresztény, mint a világ bármely országában. Vagyis Kína lett a világ legnagyobb keresztény országa!
A kínai keresztények többsége úgynevezett házi gyülekezeteket látogat. E gyülekezetek - noha alapvetően protestánsok - nem tartoznak hivatalosan egyik ismert felekezethez sem, nincsen egyedi liturgiájuk, nincsenek fizetett lelkészeik, tisztviselőik, és legfeljebb huszonöt tagot vehetnek fel. Ez esetben az állam megtűri létezésüket, annak ellenére, hogy nem minősíti őket elismert egyházaknak. E sajátos jellemzők bizonyos értelemben hasonlatossá teszik e házi gyülekezeteket a korakereszténység idején általános keresztény közösségekhez. Abban az értelemben is, hogy akárcsak annak idején, a kis létszám kényszerű megtartása most is a gyülekezetek rendkívüli elszaporodásához, tehát a kereszténység térbeli terjedéséhez, proliferációjához, a társadalom fokozottabb behálózásához vezet.
A kínai kereszténységre jellemző, hogy az értelmiségiek, a nyugati tanulmányaik után hazatérők között, vagyis az értelmiségi, gazdasági elit körében is nagyon népszerű. A The Economist kínai keresztényeket idéz, akik szerint míg Európában a kereszténység a hagyományokhoz és a rituálékhoz kapcsolódik, vagyis egyfajta tradicionalzmust jelenít meg, addig Kínában éppenséggel a modernitáshoz, az üzlethez és a tudományokhoz kötődik, vagyis a társadalmi és intellektuális haladást képviseli.
Mindez egyre sürgetőbben veti fel a kérdést, hogy mit kezdjen az állam a jelenséggel. A lap szerint a keresztények és a kommunisták óvatosan méregetik egymást, de nem kerülhető el az a következtetés, hogy a kereszténység egy nap politikai tényezővé fog válni. "Ha tudni akarják, milyen lesz Kína a jövőben, akkor vegyék tudomásul, hogy az a kereszténységgel fonódik össze" - fogalmaz Zhao Xiao, egy kereszténnyé lett egykori pártfunkcionárius.
Ezek után persze a következő kérdés az, hogy vajon követi-e a kínai kereszténység e tekintetben is a korakeresztény időket: tudniillik a korabeli államhatalom közelébe jutva a hosszú időn keresztül üldözött keresztény egyház - némi állami segédlettel - csakhamar átvette a birodalmi vallás helyét. Kína esetében egy másfél milliárd lélekszámú birodalomról, az elkövetkező évtizedek világgazdaságának és következésképpen világpolitikájának egyik legfontosabb szereplőjéről beszélünk.

http://www.economist.com/world/asia/displaystory.cfm?story_id=12342509