A Kúriára várnak a devizahitelesek

Holnap hirdeti ki döntését a legfelsőbb bíróság egy, a devizahitelesek számára kulcsfontosságú ügyben. A Kúria még a múlt héten tárgyalt az esetről, ám az ítélethirdetést mostanra napolták el. Az ügy előzménye, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerősen érvénytelenítette egy ügyfél OTP Bankkal kötött szerződését, arra hivatkozva, hogy a pénzintézet a teljes hiteldíj mutató (THM) kalkulálásakor nem számolt a vételi és az eladási árfolyam különbségével. A bank a Kúria elé vitte az ügyet.

A Kúria a döntéshozatal előtt mind a legfőbb ügyésztől, mind a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF) állásfoglalást kért. Mindkét fél azt a választ adta, hogy az árfolyamrés nem költség, hanem egy külön tranzakció. Szász Károly, a PSZÁF elnöke külön is figyelmeztette a Kúriát, hogy egy elmarasztaló döntésnek szélsőséges esetben súlyos következménye, akár bankpánik vagy államcsőd is lehet.

A felperes képviseletét ellátó Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület egyik alapítója, Lázár Dénes érvelése szerint azonban a hitelszerződés része a devizaváltás, hiszen ahhoz kötelezően kapcsolódik. Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy az OTP Bank a válság kirobbanásáig minden nap hozzávetőleg egy százalékos árréssel dolgozott, majd 2008 októberét követően ez megnőtt.

Az ügy kulcsfontosságú: jóllehet hazánkban nincs precedens jog, de a bíróságok a későbbiekben mankóként használhatják a mai döntést. Információink szerint számos olyan ügy áll a bíróságokon, melynek ítélethirdetésével a Kúria állásfoglalására várnak. Egy másik, hasonló ügyben, ahol a felperes, Kásler Árpád szintén az árfolyamrés miatt perelte be az OTP Bankot, a Kúria már az Európai Bírósághoz fordult és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.

(Népszava) Bal-Rad komm: “…akár bankpánik vagy államcsőd is lehet.”
Néhány dolog kimaradt a cikkből. A jelző nélküli Magyarországon 52 bank működik!
Közel hárommillió ember-magyar-pedig már pánikban van!
Az ország gyakorlatilag már 20 éve csődben!

Most akkor mi van? Ha bepánikol az 52 bank közül 45-hát Istenem! Már lefölözték a tejcsit rendesen, hát veszteség nem érte őket!
Nagyobb csődbe az ország sem kerülhet már-legfeljebb az elit! Azokért meg egyáltalán nem kár! (Egy országot, magyarok millióit tették tönkre! A kutya sem fogja őket sajnálni!) MA VAN “AZ ITÉLET NAPJA”!

Bankoknak, politikai elitnek végre illő lenne már tudomásul venni:
AZ OTTHONVÉDELEM MÁR NEM IS IGAZÁN AZ OTTHONVÉDELEMRŐL SZÓL CSAK!

Annál már sokkal többről szól! A rendszerrel szembeni társadalmi ellenállás fészke lett az otthonvédelem! AZ OTTHONVÉDELEM MÁR A JELENLEGI TÁRSADALMI REND-A KAPITALIZMUS-ELLENI HARC ZÁSZLÓVIVŐJE!

Tudja ezt már mindenki! Állampolgárok, hatalom, biróság, rendőrség!
Ez már a magyar nép aktiv harca a politikai maffiák, és a velük szövetséges vérszivók ellen! MA VAN “AZ ITÉLET NAPJA”!
Mindegy milyen itélet születik! Az otthonvédelmi harc a magyar nép rendszerellenes háborújává eszkalálódik.

HARCRA FEL MAGYAROK! TÖRTÉNELMET IRUNK!

A nemzet, vagy a bankok? – Jogállam, vagy bankdiktatúra?

A Bal-Rad és a Szabad Riport közös helyszíni tudósítása, – a Kúria előtti otthonvédelmi demonstrációról.

2013. Július 4. – Budapest, Markó utca V. kerület.

11:35

Hatalmas rendőri készültség várja az otthonvédőket!

A már a helyszínen helyszínen tartózkodó tudósítónk jelentése szerint, – már most – kifejezetten nagy a rendőri készültség, a Kúria előtt.

A rendőrség nagy erőkkel és rengeteg felszerelt kamerával várja a 13:30 órakor kezdődő otthonvédelmi demonstráció résztvevőit! – Az utcában jószerével még csak rendőrt lehet látni! – De ők készülnek!

Mint ismeretes, a Kúria ma hirdeti ki a határozatát, – egy, a devizahitelesek számára kulcsfontosságú ügyben. A Kúria még a múlt héten tárgyalt az esetről, ám az ítélethirdetést mostanra napolták el. Az ügy előzménye, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerősen érvénytelenítette egy ügyfél OTP Bankkal kötött szerződését, arra hivatkozva, hogy a pénzintézet a teljes hiteldíj mutató (THM) kalkulálásakor nem számolt a vételi és az eladási árfolyam különbségével. A bank a Kúria elé vitte az ügyet…

13:35

Oszlatás lesz?

Helyszíni tudósítónk jelentése szerint, az otthonvédelmi demonstráció színhelyén körülbelül 300 otthonvédő jelent meg. Az ország minden részéből jöttek. – A rendőrök száma is körülbelül ugyanennyire, 300-ra tehető.

Eléggé parázs a hangulat. Még fél óra van a bírósági tárgyalás kezdetég. – A környék minden jármű elől lezárva.

Egy neve elhallgatását kérő forrás szerint; A rendőrség két órát engedélyez az otthonvédelmi demonstrációra. – Ha fél 4-kor nem ér véget magától a tüntetés, – akkor oszlatás kezdődik. (Tudjuk, hogy ez mit jelent).

(A szerkesztőség megjegyzése: Balogh Béla, a Koppány otthonvédő csoport elnöke Fb-on megosztott információi szerint; – ma Budapest belvárosában, – technikai okokra hivatkozva, – zárva tartanak a bankok. – Miért is? – Csak nem megijedtek a bankár urak és hölgyek, az otthonvédők dühétől?)

14:45

Várakozás…

Még nem történt meg az ítélethirdetés. Az emberek várnak. A bíróság épülete előtt kb. 350-en vannak, a tárgyalóba pedig információk szerint bejutott úgy száz otthonvédő.

Zajlanak a beszédek, a hangulat parázs, – de kollégánk nyugodtnak látja az embereket. – Mindenki vár az ítéletre.

14:50:

A Kúria elkaszálta a devizahiteleseket! – Megszületett az ítélet
Tudósítónk jelentése szerint: Mégis érvényes az az OTP-s devizahitel-szerződés, amelyről tavaly decemberben a Fővárosi Törvényszék úgy határozott, semmisnek kell tekinteni. Az otthonvédők felháborodással fogadták a precedensnek vehetőt ítéletet. – A tüntetők elhagyják a helyszínt – vonulás kezdődik.
A menet célja: Orbán Viktor miniszterelnök rezidenciája.

15:05

Elindult a menet. A koppányosok Kásler Árpádot szidalmazzák, árulónak nevezik.
Amin mellesleg nem lepődünk meg, – azok után, hogy Kásler rendszeresen gyáván kivonja magát a kockázatokkal járó otthonvédő akciókból, - és gyerekcsínynek nevezte az otthonvédők múltkori bankellenes fellépését, meggyanusítván őket, a titkosszolgálatokkal való együttműködéssel. >>

15:40

A menet a Margit-hídon van. Hőség. (A kifárasztás a kezdetét vette. – a szerk.)

16:45

A TEK lezárta a miniszterelnök rezidenciájának környékét

A menet jelenleg a Városmajor, Fogaskerekű környékén jár. – Embert próbáló vonulás ebben a hőségben mind az otthonvédőknek, mind a rendőröknek. – A rendőrök közben folyamatosan kapnak friss, hideg ivóvíz utánpótlást, – melyből a tüntetőknek is osztanak! – Az otthonvédők a Facebookon köszönik meg.

Közben jött egy fontos info:

A HVG értesülései szerint: “A Terrorelhárítási Központ lezárta a kormányfő otthonának környékét. 16 órától a szükséges ideig, de legkésőbb augusztus 4-én éjfélig lezárják a Cinege út kijelölt részét. A lezárt terület a XII. kerület Kútvölgyi út és Cinege út kereszteződésétől a Béla király út és Cinege út kereszteződéséig terjed ki, beleértve a Csipke utca és Cinege út kereszteződésének lezárását is a Budapesti Német Általános Iskola és Gimnázium Csipke utcai kocsibejárójánál.”

Az információt leellenőriztük: Igaz.

Vagyis a tüntetők nem jutnak el a miniszterelnök házáig.

18:40

Kidöglött mindenki!

A nagy hőségben sok otthonvédő lemaradt a menettől. Hullafáradtak, akárcsak az őket kísérő rendőrök. A miniszterelnök házához meredek úton kell fölcaplatni, és ezt a nagy melegben, – vagy 12 kilométer megtétele után, – egyre kevesebben bírják.

A hőségben való lassú menettől, – több kísérő autó kuplungja leégett, vagy hűtővize felforrt. Ezek félre álltak.

A célig még kemény kilométerek volnának hátra, meredeken fölfelé. Egyre többen állnak meg, autók, gyalogosan lévők, s ülnek le az út szélére. – Egyenlőre várják az elölről jövő hírvivők értesüléseit.

A rendőrök segítik a fáradt embereket, – továbbra is hideg ivóvizet osztanak.

Bal-Rad – Szabad Riport

Vona megosztja Ózdot

Vona Gábor a cigánysátor Ózdra telepítése ellen gyűjtött aláírások átadására Ózdra utazik. Ezzel a Jobbiknak végképp sikerült megosztani a kérdésben egyébként egységes embereket. A cigánysátrat senki nem látja szívesen Ózdon - de Vonát sem sokan.

Az önkormányzat független - Vona által a Jobbikból kizárt - képviselői által kezdeményezett tiltakozóakcióra hamar rátelepedett a Jobbik, kihasználva a politikai lehetőséget. Elvitathatatlan, hogy az aláírásgyűjtés időszakát a - tényleges helyi szervezet híján - Miskolcról és különböző helyekről odavitt aktivisták becsülettel végigdolgozták. Bár szimpatikusabb lett volna, ha mindezt, az eredeti kezdeményezés szellemiségét tiszteletben tartva, nem pártszínekben, hanem szerényen, magánemberként teszik. Ahogy a kezdeményezők sem csináltak politikát belőle, sőt a helyi érdek miatt magával a - számukra nem túl szépemlékű - Jobbikkal is hajlandóak voltak összefogni, amivel saját köreik bizalmát is kockáztatták.

Azonban gyakorlatilag már kampányidőszak van, úgyhogy a Jobbiknak pont kapóra jött a lehetőség, különös tekintettel, hogy pár héttel korábban óriásit buktatak az ózdi rendezvényükkel, mikor is Vonának még a megszokott buszos megerősítéssel sem nagyon akadt közönsége. Ellenben a cigánysátor ellen a két független képviselő által megszervezett tüntetésen közel ezer ember gyűlt össze.

Úgy tűnik, Vona vérszemet kapott. A legkevésbé sem zavarja őket, hogy ezzel megosztják az egységes helyi akaratot, a pártpolitika bélyege pedig visszatetszést kelt az emberekben.

Bányai Péter

A portugál kormány szétesése és a görög mentőhitel sorsa aggasztja az európai piacokat.

Mindenki elpártolt a portugál kormány mellől: a lisszaboni tőzsde reggel hatszázalékos eséssel nyitott, vezető indexe a PSI 5,4 százalékos csökkenése még az egyiptomi válságot érző európai piacokon is a legrosszabb érték volt, Portugáliában pedig 15 éve a legnagyobb zuhanás. Az állami kézben lévő Banif bank részvényeinek ára 43 százalékot esett.
Nem jobb a helyzet az állampapírok piacán sem: a tízéves kötvények hozama jóval a veszélyes hétszázalékos szint fölé, 8 százaléka közelébe kúszott, a tegnapi 6,4 pontos szintről kilőve folyamatosan emelkedik. A CDS egy nap alatt 97 pontot emelkedett, délelőtt 501 ponton állt az ötéves állampapírok esetében.
Mindez azt mutatja: gyakorlatilag nincs jó megoldás a kabinet jelenlegi válságára. A piacok ugyanis azt is büntetik, hogy Pedro Passos Coelho miniszterelnök kedd este nem jelentette be lemondását, annak ellenére, hogy kabinetje gyakorlatilag szétesett. Miután hétfőn, a hivatalával szembeni meggyengült bizalomra és a társadalmi elfogadottság hiányára hivatkozva távozott Vítor Gaspar pénzügyminiszter, kedden, utódjának személye elleni tiltakozásul lemondott Paulo Portas külügyminiszter.
Ez már önmagabán is elég lenne az amúgy is nehéz helyzetben lévő kormány bukásához. Ám Portas egyben a kisebbik koalíciós partner, a CDS vezetője, akit a párt összes kormánytagja szerdán követhet.
Passos Coelho lemondta mai berlini útját – a német fővárosban az ifjúsági munkanélküliség elleni uniós programot indítják el, ez a probléma szintén súlyosan érinti a dél-európai országot. Elmarad a mai kormányszóvivői tájékoztató is – ez önmagában még nem is lenne érdekes, az indok annál inkább: folytatják, amint „a politikai helyzet világossá válik”.
A portugál kormány 2011 nyarán került hatalomra, néhány hónappal az után, hogy az ország 78 milliárd eurós mentőhitelhez jutott az Európai Bizottságtól, az Európai Központi Banktól és a Nemzetközi Valutaalaptól. Az ennek fejében (még a választások előtt aláírt nyilatkozatukkal) vállalt szigorú költségvetési konszolidáció miatt mára 25 százalékra apadt a kormányfő népszerűsége, a 18 százalékos munkanélküliség és a megszorítások miatt rendszeresek az utcai tiltakozások és a sztrájkok.
A kormány áprilisban már a bukás szélére sodródott, amikor az ottani alkotmánybíróság az idei költségvetés több intézkedését – például a 13-ik és 14-ik havi illetmények elvételét – megsemmisítette. Akkor költségvetési zárolásokkal tudta az ország elkerülni az államcsődöt, és azóta a hitelező trojka is elfogadta az időközben újraírt büdzsét. Sőt, nyár elején a portugálok tíz- és ötéves állampapírjaikkal is visszatértek a piacokra. A jó hangulatot az általános európai nyugalmon túl az is javította, hogy Portugália haladékot kapott a mentőhitel visszafizetésére.
A visszaszerzett bizalom azonban mostanra eltűnt, és az is kérdés, a 78 milliárdos nemzetközi hitel elegendő lesz-e az államcsőd elkerülésére. Ez különösen annak fényében aggasztó, hogy a görögöknél is újra erősödnek a válság jelei – emeli ki a Reuters. Athénnak ugyanis két napja van arra, hogy bemutassa, hogyan teljesíti a hitelezők által megszabott feltételeket. A privatizációs tervek eddig nem teljesültek, a közigazgatás reformja továbbra is várat magára, miközben a kormány ott sem stabilabb, mint Lisszabonban. A görögöket azonban fenyegeti az a veszély, hogy a trojka nem folyósítja a segélyhitel következő részletét.
A két országból érkező aggasztó hírek nyomán az euró is gyengült: a dollárhoz viszonyított árfolyama 1,30 alatt volt, ez május vége óta a legrosszabb érték.
(Világgazdaság Online )

Gazdag István: Katasztrófaéra: túlélni az összeomlást

Akár tetszik, akár nem, az emberiség egy olyan korszakhoz érkezett, amikor a nagy rizikótényezők konvergenciája eddig még sohasem tapasztalt nagyságú és mind az egyének, mind az államok szintjén beláthatatlan következményekkel járó válságokat gerjeszthet. Már több mint hétmilliárdan vagyunk a Földön, és egyre többen a nyugati vagy amerikai fogyasztási modell szerint életet akarják élni. A népesség és a fogyasztás szakadatlan növekedése azonban óhatatlanul is az objektív valóság falába fog ütközni, mégpedig inkább előbb, mint utóbb.

Először is, az energia- és nyersanyagigény exponenciálisan növekszik, miközben a források kezdenek kimerülni, nevezetesen az olcsó kőolaj, amely pedig alapvető fontosságú a globalizált piacgazdaság zavartalan működéséhez. Olcsó kőolaj nélkül nincs szállítás, nincs termeléskoncentráció, nincs lépcsőzetes gazdálkodás, tehát modern életmód sincs, mert a városi agglomerációk éppen időben történő ellátása is lehetetlenné válik, nem beszélve bolygónk hétmilliárd lakójának az élelmezéséről.

Másodszor, a mezőgazdaság mind jobban függ az ugyancsak egyre ritkuló édesvízforrásoktól, miközben a gépesítés mint a zöld forradalom pillére, szintén a kőolajtól függ. Ráadásul az intenzív mezőgazdasági művelés kimeríti a földet és tovább terheli az ökoszisztémát, amelyre pedig a nyugati életmód már amúgy is roppant nyomást gyakorol hatalmas mennyiségű hulladék és minden elképzelhető formájú szennyezés formájában, környezeti, egészségügyi, élelmezési, biológiai katasztrófákkal fenyegetve világszerte. Eközben vészesen hanyatlik a biodiverzitás, a szárazföldön és a tengerekben megállíthatatlanul és egyre gyorsabb ütemben folyik az állat- és növényfajok kipusztulása, a kedvezőtlen éghajlati változások által súlyosbítva. Mindennek drámai következményei lesznek a világ népességére, a mezőgazdasági termékek árrobbanásával, éhínségekkel és egyre gyakoribbá váló éhséglázadásokkal, háborúkkal, a politikai extrémizmus erősödésével és történelmileg is példátlan migrációs hullámokkal.

Harmadszor, mivel gazdasági rendszerünk a növekedésen alapul, bármire készek vagyunk a növekedés fenntartásáért, még a vég nélküli eladósodásra is, holott teljesen nyilvánvaló módon a valós növekedés folyamatosan csökken a ’70-es évek óta. A leginkább eladósodott országok között (mint Japán és az Egyesült Királyság) legveszélyesebb helyzetben a világ jelenleg még vezető gazdasága, az Egyesült Államok van, egészen kolosszális adóssággal: államadósságának mértéke 17 ezer milliárd dollár, a vállalatok, bankok és háztartások adósságával együtt 50 ezer milliárd, ha azonban hozzávesszük a társadalombiztosítás és a bankok mérlegen kívüli adósságát is, akkor 250 ezer milliárd dollárra tehető az összeg. Gyakorlatilag visszafizethetetlen. Annál is inkább, mert az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Kína, India és Brazília, előbb-utóbb kétségbe fogják vonni a dollár nemzetközi tartalékvalutaként játszott szerepét. Akkor pedig az USA gazdasága stagnáló válságból hiperinflációs válságba fog átbillenni, katasztrofális következményekkel – sajnos – nem csak az amerikaiakra nézve.

Világunknak, a bőség és pazarlás világának vége, rövidesen beköszönt az ínség és hiány korszaka. Márpedig a történelem és az antropológia azt tanítja, hogy az ember mint biológiai tényező – akárcsak az összes emlős – harcol a forrásokért, a területért és a szaporodásért. A hiány tehát elkerülhetetlenül a feszültségek növekedéséhez, vagyis háborúkhoz, a politikai szélsőségek térnyeréséhez, éhínségekhez, tömeges népvándorlásokhoz fog vezetni. A világnépesség exponenciális növekedésének és fogyasztási módjának konvergenciája a források kimerülésével, az ökológiai problémák súlyosbodásával és végül a pénzügyi rendszer összeomlásával az általunk ismert globális gazdaság végét vetíti előre – maximum egy évtizeden belül. Az elkövetkező években a szociális, politikai, gazdasági, energetikai, ökológiai és pénzügyi kockázati tényezők csak egymást fogják erősíteni anélkül, hogy bármi is megfordíthatná a tendenciát egészen addig, amíg egy kiszámíthatatlan esemény, az „utolsó cseppnyi” megrázkódtatás össze nem omlasztja az egész jelenlegi struktúrát.

Számos társadalmi, gazdasági, földrajzi, kulturális és antropológiai tényező fogja befolyásolni a csapás kiterjedését és sebességét. A globális válságra legjobban felkészült országok között mindenekelőtt a hagyományosan rendkívül szolidáris társadalmú és homogén népességű Japánt említhetjük, amely a 2011. márciusi tóhokui földrengés és szökőár során is példamutató helytállásról tett tanúbizonyságot (ellentétben például a Katrina hurrikán idején mutatott amerikai fejetlenséggel). Rajta kívül még Oroszországnak jók az esélyei az általános összeomlás átvészelésére (elegendő természeti erőforrás, a nehézségekhez szokott kultúra, alacsony népesség egy rendkívüli mezőgazdasági potenciállal rendelkező óriási területen), és kisebb mértékben a skandináv országoknak (feltéve, hogy képesek lesznek megbirkózni a bevándorlással), néhány dél-amerikai fehér államnak (Argentína, Chile, Uruguay és valószínűleg Brazília) meg talán Kanadának (ha nem destabilizálja vagy egész egyszerűen nem annektálja a déli szomszédja).

Kríziselviselő képességüket tekintve a legtörékenyebb országok Nyugaton az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország, a harmadik világban Egyiptom, Nigéria, Pakisztán és Szaúd-Arábia, és mindenhol a metropoliszok, Mexico Citytől Lagoson, Párizson, Londonon, Atlantán, New Yorkon és Los Angelesen át Delhiig, amelyek minden valószínűség szerint városi gerillaharcok és tömegmészárlások színterei lesznek. Míg 1950-ben a világnépesség 30 százaléka élt városi övezetben, 2030-ra ez az arány 60 százalékra fog nőni, és már most is 25 olyan város van a világon, amelynek a lakossága meghaladja a tízmillió főt. A közeljövő kínai, indiai és nyugat-afrikai megapoliszaiban akár 50 millióan is élhetnek majd, de hogy közülük hányan fogják túlélni az általános összeomlást, az már más kérdés. Rousseau „Vissza a természethez!” jelszava napjainkra aktuálisabbá vált, mint valaha volt, de immár nem pusztán filozófiai elvként, hanem a szó szoros értelmében véve.

2013. VII. 3.

Az Európai Parlament (EP) plenáris ülése szerdán megszavazta az alapjogok magyarországi helyzetéről

Az Európai Parlament (EP) plenáris ülése szerdán megszavazta az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló, úgynevezett Tavares-jelentést. Az EP plenáris ülése 701 képviselő jelenlétében 370 igen, 249 nem és 82 tartózkodás mellett fogadta el a Tavares-jelentést, amelynek fő megállapítása az, hogy a magyarországi jogi változások rendszerszintűek voltak, és eltávolodtak az unió szerződésének kettes cikkében foglalt alapértékektől, és ha ez a trend nem változik “időben és megfelelő módon”, akkor az annak kockázatához vezethet, hogy Magyarországon sérülhetnek az alapértékek.
Az immár az EP hivatalos álláspontjának tekinthető jelentés több ajánlást megfogalmaz mind az uniós intézmények, mind Magyarország számára.

E szerint az unió „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.” A jelentéstevők szerint az Orbán-kormány által kezdeményezett törvényalkotás ezektől az értékektől távolodik el. Míg azonban mindezeknek az értékeknek a tiszteletben tartását a felvétel előtt álló országoktól számon tudja kérni az EU (ezek a koppenhágai kritériumok), a tagok esetében ezek vélelmezett megsértésének kivizsgálására már nincs mód.

Ezért a jelentéstevők – általánosságban – javasolják egy új „koppenhágai mechanizmus” kialakítását is. Ezzel folyamatosan felügyelhetnék azt, amit Magyarországgal szemben egy kivételes jelentésben értékeltek: hogy az ország jogrendszere összhangban van-e az európai alapértékekkel.

“Súlyosan sérti és korlátozza Magyarország függetlenségét a Tavares-jelentés, melyre a Fidesz-frakció kezdeményezésére csütörtökön várhatóan határozatot szavaz meg az Országgyűlés, válaszul az Európai Parlamentnek” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Dobogókőn.

“Nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, mely alapján – népszavazással is megerősítve – beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni” – jelentette ki a kormányfő.

(MTI)

Az államadósság elleni küzdelem a kormány talán legnagyobb kudarca. Orbán Viktor három éves kormányzása alatt eddig sosem látott megszorításokat vezetett be: 40 új adó, 2700 milliárdos megszorítás. Az eredmény mégis lesújtó.

A friss államadóssági adatok szerint nemhogy csökkent volna, de nőtt az államadósság. A kormányváltás óta 1265 milliárd forinttal. A GDP arányában nézve 82,9 százalékról 83,4 százalékra.

Orbán Viktor: Harcolni fogunk!

Magyarország elleni támadásként értékelte Orbán Viktor miniszterelnök Strasbourgban az Európai Parlament tegnapi plenáris ülésén a Tavares-jelentést, amely elsősorban a magyar kormány alkotmányozási és jogszabály-alkotási gyakorlatát bírálja. A vitában a magyar kormányfő nem vesztegette a szót arra, hogy megcáfolja vagy támadja a jelentés állításait - erről inkább egy memorandumot juttatott el a képviselőknek - , hanem arról beszélt, hogy a dokumentumot azok szavazzák le, akik Magyarország barátai, és a jelentés veszélyes egész Európa számára is. A Tavares-jelentést az európai baloldal diktátumaként kísérelte meg beállítani. Az egy óra helyett két és fél órásra nyúlt eszmecsere így pártpolitikai színezetet kapott, az események tehát a Fidesz kommunikációs stábjának szája íze szerint alakultak. http://nol.hu/kul...lni_fogunk

Kelet és Nyugat között

Orbán Viktor és kormánya a saját csapdájában vergődik Kelet és Nyugat között, félúton. Beleragadunk-e ebbe a katlanba, merre fogunk kitörni, és mi lesz a cél? Elengedi-e a Nyugat Magyarországot? Befogad-e a Kelet minket az áruló zsidóinkkal és atlantista talpnyaló politikai osztályunkkal együtt?

Éveken keresztül a keleti orientáció szükségességét jelenítettük meg írásainkban, majd meghirdettük a nyugati zárás politikáját is. Úgy látszik nem volt hiábavaló. Elvitathatatlan tény, hogy a kormány által hangoztatott keleti irányú külpolitikai célok elvi alapjait az MNA megnyilvánulásai készítették elő. Az emiatt felénk irányuló negatív kritikákat az úgynevezett nemzeti oldal részéről nem vettük figyelembe, és erre minden okunk megvolt. Tíz évvel ezelőtt kinyilvánítottuk, hogy a jövő hazánk számára csak a Kelettel szoros együttműködésben lehetséges, de egyáltalán nem mindegy, ki és hogyan fogja lefolytatni ezt az orientáció-váltást – és keleti partnereink hogyan viszonyulnak mindehhez.

Orbán -és környezete- Soros György -és a CIA- pártfogoltjaként kezdte politikai tevékenységét, vagyis a Nyugat bérencei. Ez akkor is tény, ha újabban Orbán Viktor és párttársai egyre kritikusabb hangvételt alkalmaznak a Nyugattal szemben, és a keleti nyitás politikáját emlegetik. Ezzel szemben az elmúlt napokban is olyan megnyilvánulásaik voltak, amelyekből egyértelműen látszik, hogy elkötelezett atlantisták. Amit az alábbiakban megosztunk kedves olvasóinkkal, érzékelteti azt, hogy a jelenlegi miniszterelnök nem egy kispályás játékos, még ha rossz oldalon áll is. Amit végre akar hajtani, azt úgy szokták meghatározni, hogy mindent feltesz egy lapra. Ezzel csak egy a baj: ő ebben a játékban nem nyerhet. De ettől függetlenül merész húzás.

A Fidesz vezetője most azzal a stratégiával próbálkozik, amely a kétkulacsos politika etalonja lenne hosszú időre. Mindazonáltal a Fidesz továbbra is testvérpártja az izraeli likudnak, és soha nem felejthetik el, kinek köszönhetik a politikai karrierjüket. Hosszú évekkel ezelőtt a Szocdem párt biztonsági vezetője, Werner László személyesen szervezett meg egy műveletet, melynek során a Fidesz egyik titkos anyagait tároló páncélszekrényt törték fel. Fogalmuk sem volt mit fognak ott találni. Az ellopott dokumentumokat lefénymásolták, és elrejtették biztosíték gyanánt. Ám az egyik ilyen dokumentum mégis kiszivárgott, mint ékes bizonyítéka a merész műveleteknek. Ezt a dokumentumot magam is fogtam a kezemben. Többek között hosszú oldalakon keresztül sorolták fel, hogy az első választások előtt a Fidesz milyen támogatásokat kapott a Soros alapítványtól. Ez a dokumentum egyértelműen bizonyította, hogy a szociális állam szétverését a Soros alapítvány segítségével hajtották végre. Tehát a Fidesz vezetősége nem tagadhatja meg azt, honnan kezdte pályafutását.

Emiatt Orbán katonai vonatkozásban (EU, vagy a NATO) véletlenül sem merne szembefordulni gazdáival. A kormány képviselői több alkalommal kiálltak a NATO mellett, és biztosították a Nyugatot hűségükről, valamint további befektetéseket és fejlesztéseket kívánnak folytatni együtt, például a pápai légibázis területén. Navracsics pedig felszólította az Egyesült Államokat, hogy sokkal nagyobb mértékben folyjon bele a közép-kelet-európai politikába, mert ha nem teszi, akkor az oroszok veszik át a helyüket, ami a Nyugat számra egyáltalán nem lenne jó. Orbán dicsőítette az afganisztáni részvételünket, mintha bármi keresnivalónk lenne ott. Persze jól tudjuk, hogy a demokráciát kell védeni mindenáron.

Orbán Viktor két dologgal tisztában van. Hatalma megőrzéséhez mindenáron stabilizálnia kell a hazai gazdaságot. Ahhoz pedig két dolog kell, megrendelés és tőke. Azt viszonyt tudjuk, hogy a nyugat a hasznot nem nekünk termeli. Összeomlóban az egészségügy és a nyugdíjrendszer. Ha a nyugat a hasznot kiviszi az országból, saját termelőegységekre esély sincs, mert a bankokkal való összeugrás miatt nincs hitel, a saját tőke még kevesebb, és ráadásul megrendelés sincs több. Minden olyan ágazatban, ahol van magyar potenciál, a nyugat azonnal megjelenik, a magyar cégeket kitúrja, és saját termelőegységeket telepít a helyére. Tehát ahhoz, hogy olyan termelőegységek keletkezzenek, melyek ide fizetnek, és a hasznot is itt költik el, magyar cégek kellenek, amelyek rentábilisak, vagyis megrendelésekkel rendelkeznek, és komoly bevételeik vannak. Mindehhez tőke csak úgy jöhet, ha Orbán részlegesen végrehajtja a keleti nyitást, ahol lenne számunkra megrendelés, és akár tőke is akadna. Orbán tehát meglépi azt, amely a legmerészebb lépés, katonapolitikai szempontból letérdel a nyugatnak, gazdasági szempontból pedig megpróbál keletre kuncsorogni.

Az ő elgondolásuk szerint ez nekünk egy ideális állapot lenne. Teljes szabadság a Nyugat felé, mehetünk, ahová csak akarunk, nincs vízumkényszer, és mint szövetségest fogadnak az általuk nagyra tartott fejlett nyugati világban. Gazdaságilag pedig megerősödhetnénk, ráadásul úgy, hogy a Fidesz kormány mint a hazai ipar felvirágoztatója vonulna be a magyar történelembe, mint egy új Széchenyi. Ha a magyar ipar valóban felvirágozna, mindez egy tökéletes állapot lenne hazánk számára. Létrejönne a kapu nyugat és kelet között. Egy mérsékeltebb katonai kötődés a nyugat felé, politikai kapcsolatokkal, amely biztosítja Orbán számára, hogy ne jusson például Jörg Haider sorsára, és emellett egy gazdasági együttműködés a kelettel. Ez a nyitási lehetőség egyébként a nyugatnak is kiváló lenne, mert azt ugye tudjuk, hogy a magyar ipar előtt nem lehet kaput nyitni, mert nincs magyar ipar. Itt csak nyugati tőkén létrehozott külföldi ipar van, nekik pedig Orbán piacot hoz. Kell ennél jobb? Itt csak egyetlen bökkenő van: az oroszok.

A keleti nyitás politikájának van egy másik vonzata is, amely sokkal többet hozhat Orbánék konyhájára. A Fidesz vezetés a NATO hűségnyilatkozattal egy időben nekiesett az EU-nak. Elhangzott Orbán szájából, hogy minket becsaptak, hogy az EU nem tudja mi a jó nekünk, és elnyomnak bennünket. Minden erejével azon dolgozik (legalábbis látszólag), hogy sokkal nagyobb helyet könyököljön ki nekünk, mint amekkora a nyugat szerint jár, ráadásul ezt megfejelte egy keleti nyitásos retorikával is. Ha Orbán harciassága sikerrel jár, és elfogadják a magyarokat, mint egy fokkal magasabb rangú fél, akkor talán sikerül visszaszorítani a külföldi rátelepülést a magyar iparra. A nyugat tőkét biztosít, és hagyja a magyarokat boldogulni. Ennek az ára pedig az, hogy kelet felé a magyar nem terjeszkedik, befejezi a keleti nyitás politikáját. Magyarországról csak a nyugati cégek terjeszkedhetnek, mint kiinduló bázisról, cserébe hagyják, hogy a magyarok levegőhöz jussanak. Ez lenne a legteljesebb álom Orbánék számára. Megfelelő politikai klímájú hely, nem kell feladni a nyugati orientációt, veszélybe sodorva a létezésüket.

Ha ebből a két verzióból bármelyik megvalósul, a Fidesz hosszú távra bebetonozza magát a hatalomba. Miért is olyan veszélyes manőver ez? Leginkább azért, mert egyrészről a nagyhatalmak nem szeretik, ha meg akarják leckéztetni őket. Másrészről azért, mert ha a nyugat valóban olyan rosszul áll, akkor nem fog tőkét biztosítani, és nem fogja hagyni a magyar ipar erősödését. legfőképpen azért nem, mert végső soron minden katonapolitika, még az is, hogy ki gyárt seprűt. Így egy labilis országot nem fognak hagyni megerősödni, örök bizonytalan pontként a határvédelmi sávban. Orosz részről pedig semmiféle komoly gazdasági kapcsolatról szó sem lehet, ha képtelenek lennének politikailag és katonailag terjeszkedni, hasonló módon a határbiztonság miatt, mint ahogy a nyugat is gondolkodik. Moszkva már jelezte a hasonló gondolatokat fejében forgatóknak, semmiféle kétkulacsos politikát nem tűrnek el.

Amennyiben ez a kétes művelete a kormánynak nem jön be, a Fidesznek igen szomorú sorsa lesz, és káoszba sodorják az országot (nem ilyenbe, mint a mostani, hanem sokkal rosszabba). A legkevesebb a polgárháború. Ezzel ugyanis elvetik a polgárháború magjait, amelyek nagyon hamar fognak szárba szökkenni. Mint a mesebeli paszuly. Az ország tovább süllyed a bizonytalanságba, maradnak a rabszolgatartó állapotok, a banki adósoknak reménye sem marad (mint ahogy azt már a kormány is jelezte), tovább folyik a népesség elvándorlása, demográfiailag a magyarság összeomlik. Tehát Orbánék nem kis tétekkel játszanak hazárdjátékot. De hát tudjuk, aki egy embert megöl az gyilkos, aki tízet tömeggyilkos, aki egymilliót, nos ő hadvezér. Orbán most feltett mindent egy lapra, ami ráadásul három esélyes, vagyis jó esélyekkel próbálkozik. Kettő-egy arányban lehet pozitív a végeredmény, vagyis van 66 százalék esély, ami a jelenlegi rossz helyzetben igen jó arány.

Ha Orbánék maradnak, mit nyerünk mi, magyarok? A cigány-magyar háború eltolódik 5-10 évet. Lesz egy bizonyos kör, amelyik anyagilag stabilizálódik egy időre, az ország másik része marad rabszolga, de legalább boldog rabszolga lesz, mert bégethet a hülyeséghez, és annyit megkeres, hogy nem pusztul éhen - éppen csak hogy. Hosszú távon viszont semmit nem nyertünk. Csak hosszabb lesz az agonizálás.

Tálas András

Egy nyugállományú rendőrtiszt nyílt levele-kommentár nélkül

A személyes érintettség és egyenlőre a tehetetlen szemlélődés miatt ragadtam tollat, hogy egy kicsit más szemszögből világítsam meg a rendvédelmi dolgozók és nyugdíjasok jelenlegi körülményeit. Teszem ezt azért, mert a médiák szinte kivétel nélkül valamilyen felső sugallatra a rendőrség törvényesen nyugállományban lévő tagjait „parazitának”, „élősködőnek” titulálva görbe tükröt állít a társadalom elé. Sajnos ezzel célt ért az akarat, mert mára a köztudatba beleégett, hogy hosszú éveken keresztül az államkasszát a szinte csak a rendvédelmi nyugdíjasok ürítették ki. Volt időszak mikor a lakossági felmérések eredményeként a tűzoltók és a rendőrök, társadalmi megítélése lényegesen kedvezőbb volt. Pedig akkor is történtek rendőri túlkapások, voltak korrupt rendőrök, előfordultak hivatali visszaélések, és mégis polgár barátiabbnak ítélte a közvélemény a Rendőrséget.
Ma már nem számolnak be a rendőrök eredményes felderítéseiről a javuló közbiztonsági tendenciákról, pedig ezek léteznek. Senkinek nem fordul meg a fejében, hogy a szabálysértési bírságok alsó és felső határát nem a rendőrség foglalja törvénybe, de ha belecsúszunk a traffipaxba egyszerűbb a rendőrt szidni mintsem egy kis önkritikát gyakorolni. (Egyébként csak megjegyzem, hogy a befolyt évente jelentősen nagy összegű bírságokból a rendőrség költségvetésébe egy fillér sem csorog vissza, hiszen etikátlan lenne ilyen formában érdekeltté tenni a rendőröket.)
Ennek tükrében nem csoda ha annak van hírértéke, ha a testületet vagy annak tagjait valamilyen formába ki lehet kezdeni, le lehet járatni, melyre egyébként időt fáradságot nem kímélve törekszenek is a média egyes képviselői. Szaklapokon kívül nincs olyan sajtó orgánum, amely például csak nagyvonalakban ismertetné egy budapesti (pl.: VIII. kerületi) rendőr munkáját. A rendőr családján kívül tudja-e valaki, hogy mennyi lemondással, milyen körülmények között, mennyi többletmunkával, mi mindent kell eltűrnie és mindezek mellet, hogyan kell a szabályzatnak megfelelően helytállnia az év minden szakában.
Tudja-e valaki, hogy egy – két évig a pályakezdő rendőrt küldik ki az összes rendkívüli haláleset helyszínére, hogy szokja a körülményeket, a szagokat, a látványt. Ha már „rutinos” és lelkileg felkészült mehet kiértesíteni a családot, hogy a hozzátartozójuk tragikus körülmények között meghalt (erre nem mindenki képes). Hétvégénként sport mérkőzéseket, kulturális rendezvényeket, hétköznapokon ha politikusaink, vagy más államfők, miniszterek jönnek mennek azok útvonalát biztosítják.
Ritka azaz ünnep, amit családi körben tart. Ha fiatal és nincs gyermeke, nyilvánvalóan a húsvét és a karácsony egy részét szolgálatban tölti, minden második szilveszter is így alakul. Március 15-én berendelés a Nemzeti Múzeum előtti ünnepség, augusztus 20-án a Gellért-hegy, és a rakpartok körzetének, míg október 23-án Köztársaság-tér, Corvin-köz, Magyar Rádió előtti megemlékezés biztosítására. A nagyobb demonstrációk tüntetések esetén már a vidéki csapaterős századok is berendelésre kerülnek, akik gondoljuk csak el, milyen lelkesen jönnek a fővárosba sorfalat állni, a családjuktól távol több napon keresztül.
Mivel szólásszabadság van nyugodtan lehet a rendőrrel szemben bármilyen sértő kifejezéseket használni felmenőjét, lemenőjét is szidhatják, mert a rendőr nem botránkozik meg. Ha a demonstráló ügyes a tömegből nyugodtan le is köpheti a „droidot”, vagy meg dobhatja, majd jót vigyorogva hősként tovább állhat, mert csapaterőben a rendőr csak a felettes utasítására intézkedhet. Miután két kollégáját kiütötték mellőle, és már felgyújtják a fél kerületet, hiába a konfliktuskezelő tréning elszabadulnak az indulatok. Nem beszélve az általános alap feladatok napi rendszerességgel történő végrehajtásáról. Nem egyszer fordult elő, hogy tetten ért elkövetők elfogása után a bűnözők családtagjai a bírósági tárgyaláson nyíltan, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben megfenyegették a rendőrt.
Azt, hogy később kik szúrták ki a tárgyalásra beidézett rendőr gépkocsijának kerekét, és verték szét a szélvédőjét sajnos bizonyítani nem lehetett. Szerencsésnek mondhatta magát nem úgy, mint a kollégája, aki pihenő napján meghiusította a zsebesek akcióját, akik erre úgy fel dühödtek, hogy falkába verődve lehúzták a Blaha Lujza téri villamos megállóba és addig rúgták, míg mozgott. Hiába fedte fel rendőri mivoltát, nem számíthatott senkire. Nem akarok sztorizni, de unásig sorolhatnám a „stressz mentes, nyugodt rendőri munka szépségeit”. Az események kivizsgálása hónapokig eltart a tárgyalások jórészt szabad, vagy pihenő napokra esnek.

Félre értés ne essék nem az a célom, hogy sajnálják a rendőrt, hiszen nem kötelező ezt a hivatást választani! Pusztán csak egy pici szemlélet váltást szeretnék elérni ezzel a néhány sorral. Évtizedekkel ezelőtt szinte a világ minden országában törvényekben rögzítették a rendőrök, tűzoltók stb. jogait és kötelezettségeit Magyarországon a legmagasabb 25 év szolgálati viszony után lehet a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével élni. Minden ország küszködik a maga gazdasági válságával, de nem emeli a nyugdíj korhatárt az átlagéletkor felé. Sajnos mostanra szinte minden bajnak az okozója a rendvédelmi dolgozó lett. Nyilvánvalóvá vált a rendőrök, határőrök, tűzoltók stb. számára, hogy a letöltött 25 év hivatásos szolgálati viszonyt, már senki nem ismeri el törvényes jogosultságnak. Semmibe vették a múltjukat, elvették amire mások és családjaik előtt büszkék voltak. Már én is szégyennek érzem, hogy a Határőrség – Rendőrség integrációja idején, az átszervezés során átadtam a helyem egy fiatalabb tisztnek és törvényesen korkedvezményes nyugdíjassá váltam. Természetesen a teljes nyugdíj folyósítása érdekében nyugállományba vonulásomkor naivan a nyugdíjpénztári megtakarításomat én is átutaltattam a nagy állami közösbe. Ha az új törvény szerint már nem leszek nyugdíjas, akkor visszakapom az ebben a tekintetben jogszerűtlenül elvett megtakarításom? Álláspontom szerint a hozzám hasonló helyzetben lévőket finoman fogalmazva jog és anyagi hátrány ért.
Azt gondolnánk mi egyszerű állampolgárok, hogy Magyarországon a jogállamiság és a jogbiztonság szilárd, megdönthetetlen alapon áll, senkit nem érhet joghátrány, melynek garanciális keretet biztosít alkotmányunk. Ennek ellenére azt kell tapasztalnunk, hogy ez már a múlt ködébe burkolózott és már csak emlékeinkben él, hogy kiszámítható jövőt terveztünk magunk és majd felcseperedő családtagjaink részére.
Bizony történelmi időszakot élünk, melyre nem hogy Európában de a világon sehol nincs példa. Azon országokban, ahol a jogállamiságot felelősségteljesen komolyan veszik egy törvény módosítását, alapos előkészítő munka előzi meg. Képletesen fogalmazva, a jogászok nem egy életlen bárddal, hanem apró szike finom vágásaival operálnak ügyelve a jogharmonizációra, hogy minél kisebb fájdalommal és vesztességgel járjon a beavatkozás. Ma már mindent és mindenki mást feláldozva büszke politikusaink kezdeményezésére akár néhány hónap alatt alkotmányt is módosítanak annak érdekében, hogy visszamenőlegesen elvegyék, megszüntessék többek között a rendvédelmi dolgozók törvényben rögzített, szerzett jogait. Nagyon sokan vagyunk, akik nem értik, hogy a törvény előtti egyenlőség alapelvei a nyugdíjazás tekintetében miért nem vonatkozik visszaható hatállyal, például a polgármesterek, parlamenti képviselők, illetve más prominens személyek tisztelt körére.
Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom nagy része egyetért ezzel a jogi aktussal, sőt kis kárörvendéssel nyugtázta a médiákban elhangzottakat, de!
Bele gondolt a kárörvendők köréből valaki, hogy az a kormány, amely a saját rendőrségének ilyen határozott elszántsággal durván nekimegy a későbbiekben mi mindenre lesz képes, kikre vagy mire lenne egyáltalán tekintettel, ha a saját rendfenntartó szervét ily módon ledarálja. A kétharmados felhatalmazás nem a jogi alapelvek kiforgatásáról és azzal való visszaéléséről, hanem a szavazók nagy fokú bizalmáról szól Hölgyeim és Uraim!! Ezen tessék elgondolkodni!
Mindenki tudja, hogy az ország gazdasága nehéz helyzetben van, tudomásul vesszük, hogy szükséges a népszerűtlen intézkedések bevezetése, hogy a szinte üres államkassza, jobb helyzetbe hozása nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy az ország talpra állítása érdekében áldozatot kell/enne hozni MINDENKINEK de! A nyugdíj átalakítása után a keresetpótló járadék, vagy szolgálati járandóság mellett miért tiltja a törvény a vállalkozási formák további működését. A viszonylag fiatalon nyugállományba vonult rendőrök, tűzoltók stb. jelentős része hivatalosan indított valamiféle vállalkozási formát, mely jövedelméből tisztességesen adózik az állam felé. Miért jó az, az államkasszának, hogy egyeseknek csak járadékot fizet, és vissza nem kap semmit, holott a nyugdíjas egyéni vállalkozó jelen helyzetben a nyugdíjának 75-80%-át vissza fizeti adók, illetve egyéb járulékok formájában. Természetesen, aki a nyugdíja mellett feketén dolgozik, arra sújtson le a törvény minden erejével.
Miért jó az a gazdaságnak, hogy 2012-től vissza kell adni a vállalkozási engedélyeket, nem fizetnek ezután iparűzési adót, személyi jövedelem adót, illetve egyéb járulékokat. Sajnos nem csak a vállalkozások dőlnek be ezáltal, hanem a lakás és a gépkocsi törlesztő részletek is. Ezt csak az átalakított nyugdíjból már képtelenség fedezni.
Nehéz indulatok nélkül megfogalmazni, hogy mit érez az ember mikor bizonytalanságban él. Idegesen fekszik le esténként, hajnalig álmatlanul forgolódik, azon töri a fejét, hogy mi lesz a családjával az ovis és az iskolás gyermekeivel, miből fizeti majd a törlesztő részleteket. Reggel kezdődik egy újabb gondterhelt nap, várjuk a híreket! Megint csúcsot döntött a svájci frank, jó kis mentőöv a devizahiteleseknek csak sajnos magasról dobták és a hajó már rég elment. Az hogy családok, vállalkozások mennek tönkre, senkit nem érdekel. Nincs összefogás nincs együttérzés nincs együtt gondolkodás. Még a politikai életben sem.
A tisztelt ház tagjai közül olyan ember egyéni indítványa alapján történnek törvénymódosítások, aki nevétől pár éve hangos volt a sajtó, hogy milyen szemérmetlenül nagy összegeket vett fel az országgyűlés kasszájából számla bemutatása nélkül. Vérlázító volt, de mi már azt elfelejtettük és az urnához járuló szavazók többsége újra bizalmat szavazott neki, hogy képviselje érdekeiket.
Hogyan is tudná átérezni a politikus, a képviselő a választók nehéz helyzetét, tisztelet a kivételnek rég elfelejtették, hogy honnan jöttek, milyen körülmények segítették jelenlegi pozíciójukba, korábban mi mindent tettek, hogy mit is ígértek a választások előtt.
Ha én tükörbe nézek nincs mit szégyellnem.
egy nyugállományú rendőrtiszt
(név és cim a szerkesztőségbe n)

A kazár zsidó, mint rendszerveszély

Többször írtunk róla, hogy számunka a zsidó nem jelent különösebb veszélyt, mivel ismerjük őket, és tudjuk mire számíthatunk velük kapcsolatban. Mindazonáltal a zsidóról azt is tudni kell, hogy a Moszad törvénye szerint minden zsidó potenciális ügynök, aki pedig zsidóként nem akar az lenni, bármikor megölhető, mint áruló. Ezzel a zsidók is tisztában vannak. Éppen ezért különlegesen nagy veszély a rendszeren belül maradt, ellenséges érzelmű zsidó.

Miért tartjuk veszélyesnek? Azért, mert intelligens, de ennek ellenére érzelmi vezérlésű és általában igen aktív. Alapjában véve ezek pozitív tulajdonságok, de nem egy ellenséges beállítottságú társaság vonatkozásában. További tulajdonságai is figyelemre méltóak, úgymint a gyors döntési készsége, a cél elérése érdekében hozott áldozatvállalása, és a siker érdekében minden erkölcsi és világi törvény mellőzése. Ehhez hozzájárul a mérhetetlen faji gőg, mely mindenki fölé helyezi saját magát.

Az a megközelítési mód, mely a zsidóságot nem ismerőkre jellemző, teljesen téves. A Talmudra, a vallási törvényekre és más, szabadkőműves és forradalmi tételekre való hivatkozás értelmetlenség, mert a zsidó mentalitás nem ezekből fakad, hanem pontosan ezek a mentalitás termékei. Nem a zsidóság lelki beállítottását tükrözik, hanem a tudatos célorientációt, melyet kifelé és befelé egyaránt érvényesíteni akartak és akarnak a szellemi vezetőik. A cél mindig az alárendeltségből való szabadulás és ezzel együtt a hatalmi pozíciók megszerzése, vagy teljes ellenőrzés alatt tartása. Egyrészt önvédelmi okokból, másrészt pedig az alapvető materialista, a földi boldogulást elsődlegesnek tartó lelki alapállás miatt. Ezért soha nem illeszkednek be közösségi szinten egyetlen társadalomba sem, és ezért veszélyesek minden más faji alapú közösségre nézve. Ebből adódóan minden szociális jellegű társadalom ellenségként kezeli őket, ami érthető és jogos az adott nép érdekeinek a sérelmei miatt, viszont alapjában véve nem ellenkezik a természet (ragadozó) törvényeivel, csak az erkölcsi törvényekkel.

Azokban a társadalmakban, ahol a materiális értékek az elsődlegesek, nyílt teret kap a zsidóság, ott viszont, ahol a közösségi érdek az elsődleges, eleinte kisebb, majd fokozatosan súlyosbodó gondjaik keletkeznek. Az atlantista világ totális materialista képletű, míg a Kelet minden gondja és baja ellenére idealista, és ráadásul a közösségi társadalom híve. A világ megosztottsága is ennek a következménye.

Jelenleg két olyan nagyhatalom van, amely a Nyugattal szemben hídfőállást képez. Ez Kína, és Oroszország. Kína esetében nem igen vannak rendszerben maradt zsidók, volt ugyan egy időszak, mikor a zsidó szándékosan fertőzte a kínai vért, létrehozni akarván egy kínai zsidó vonalat, azonban ez az időszak éppen a háborúk kezdetén volt, és megszakadt. A kínai zsidó ág létezése egy legenda. Esetükben nem kell számolni ezzel a veszéllyel.

Oroszországban ez már sokkal veszélyesebb kérdés. Háromféle zsidó van. Az egyik az, amelyik nem tud a saját zsidóságáról. Velük kár különösebben foglalkozni, saját környezetemben is van ilyen, különösebb gond nincs velük. Van egy másik fajta, aki tudja magáról, hogy zsidó, és ezt ki is nyilvánítja. Akár vallási formában, akár nemzetiségként. Velük a gazdanépeknek sorozatosak a konfliktusaik. Ahol megjelennek, ott magukkal hozzák azt a sok negatívumot, amely velük jár. Ahová beférkőznek, ott elvégzik a maguk romboló munkáját, ők képezik az ötödik hadoszlop gerincét. Sok művész, vezető politikus, közélei személyiség van közöttük.

A legveszélyesebb azonban az, aki tudja magáról hogy zsidó, és erről mélységesen hallgat. Mindenhová beépül, olyan mint egy számítógépes vírusprogram. Teljesen mindegy, hogy az a Greenpeace, nemzeti szervezetek, vagy titkos ügynökség. Belül pedig folyamatosan végzi a genetikai kódjából adódó bomlasztást. Belső árulások, félretájékoztatás, magánakciók, amelyekből csak bonyodalmak vannak, többkulacsos játékok.

Ezeket a személyeket olyannyira nehéz kiszűrni, hogy nagyon sok éves tapasztalat kell hozzá, hogy lebukjanak, leginkább úgy, hogy ha valaki erre szakosodik. Ezek a személyek a legerősebb birodalomban is homokszemek a fogaskerekek között, ami pedig minden esetben elvégzi romboló munkáját. A legerősebb szervezetek is buktak már meg ilyen aknamunkán. Oroszország vonatkozásában felmerülhet ez a fajta veszély. Ezek a személyek a félelem miatt betartják vezetőik felé a játékszabályokat, de sokszor kétkulacsosak, és bomlasztanak mindent, ahol fontos tevékenységgel megbízzák őket. Ilyenkor a folyamatok lelassulnak, sok melléfogás történik. Sajnos melléfogást és nagyon lassú reakciókat is láthatunk orosz vonatkozásban, és főleg olyan melléfogást, amilyen például a líbiai légtérzár elfogadása. Az egyszerű emberek ilyenkor megdöbbenve kérdezik maguktól: valaki megőrült odafenn? Itt sem történhetett más, mint a felső politikai vezetést félretájékoztatta saját megbízott apparátusa a várható eseményekről. Megkapták-e a jutalmukat? Egyáltalán azok kapták-e meg, akiknek kellett volna? Ilyen esetek miatt elképzelhető, hogy a harminc-negyven év örökségeként az orosz rendszer még magában rejt ilyen félresikerült egyedeket. Ezek kiszűrése a birodalom fennmaradásának záloga, mert ahogy Napóleon megjegyezte: "ezek a féreg zsidók szétrágják az én gyönyörű Franciaországomat!", úgy más birodalmakat is képesek szétrágni. Belülről, ahogy a férgek szokták.

Putyin elnök minap tett megjegyzése, amelyben jelzi, hogy számol a zsidósággal, számunkra is jelzés értékű. Legutóbb a moszkvai zsidó központban tett táblaavató ünnepségen (a legjobb helyen) mondta el, hogy a legelső kommunista bűnbandák 85%-ban zsidókból állak. Akik tízezreket végeztek ki, és ezt, mint tényt közölte. Az is valószínű, hogy Putyin elnököt a zsidók nem túl gyakran fogják meghívni hasonló rendezvényekre. Ezek mind-mind jelzés értékű események, amelyek mutatják, tisztában van a történelmi tapasztalatokkal.

Már csak egyetlen lépés maradt hátra ahhoz, hogy valóban megszilárdítsa Putyin a saját rendszerét. Valamennyi zsidót kitenni minden fontos helyről, és legelső sorban bevezetni azt a fajta szűrést, amely jelenleg nem valószínű, hogy megvalósul Oroszországban, a zsidó genetikájú személyek kiszűrését. Azt jól tudjuk, hogy a zsidóságukat vállaló személyek nem lehetnek tagjai semmilyen szolgálatnak. Azonban a rejtőzködő zsidók kiszűrése még fontosabb lenne, és reméljük, nem is marad el. Ez lesz a birodalom fennmaradásának záloga.

A harmadik világháborút sikeresen megvívni is csak akkor lehetséges, ha ezek a homokszemek kikerülnek a fogaskerekek közül. Persze mindezek mellett az orosz példa messzemenőkig a legjobb és leginkább követendő példa. A zsidó szellemiség kiiktatása a legfontosabb.

Kemény Gábor

Hogyan tovább Amerika?

Háborúk

Az utolsó fél év mérlege szerint az Egyesült Államok ma rendkívül rosszul áll a vesztes háborúk vonatkozásában, beleértve a legújabb hadszínteret is.

Irakban és Afganisztánban nagyszabású szárazföldi hadműveleteket folytattak, és az afganisztánit annak ismeretében kezdeményezték, hogy Afganisztánt az elmúlt 200 évben senkinek sem sikerült elfoglalnia (ettől függetlenül folyamatos háborús övezet). Az Afganisztánban harcolt orosz katonai vezetők egyértelműen kijelentették: ha Afganisztánt nem sikerült elfoglalnia az orosz (szovjet) hadseregnek, akkor másnak sem fog. A végeredmény ma már egyértelmű. Vietnamhoz hasonlóan a lassú kivonásnak álcázott menekülés lett a vége.

Irakban szintén a feje tetejére állt minden. Az északi kurdok a törökországi kurd PPK kapcsolataik révén az orosz-iráni tengelyhez állnak közel, mivel Asszad most elhúzta az orruk előtt a mézesmadzagot, az önálló Kurdisztánt. Ezzel Észak-Irak leszakad az amerikai érdekövezetről. A szíriai háború még jobban kiélezte az ellentéteket az iraki síita és szunnita vallási irányzatok között. Az USA eleinte a síitákat támogatta (Szaddam Huszein szunnita volt), de ez a kapcsolat is erősen olvadozik, és Irak egyre több gazdasági megállapodást köt Iránnal. A lakosság nagy része síita, akikből nagyon sokan harcolnak jelenleg a szunnita Al-Kaida ellen Szíriában. Irakból az USA gyakorlatilag kivonult, hátrahagyva gazdasági érdekei miatt 150 000 civil zsoldost, többnyire volt katonákat. Az afganisztáni kivonulás után Irak igen gyors elvesztése fog bekövetkezni.

Szíriában a Nyugat Katar és a CIA által támogatott terroristái szintén vesztésre állnak. Ez a háború Izraelt volt hivatott stabilizálni, valamint a nyersanyaglelőhelyeket megszerezni, de ez sem jött össze, így minden hadszíntéren teljes a csőd.

A líbiai volt számukra az elmúlt 2 év egyik sikeresnek mondható művelete, hiszen a legmagasabb fokú protokollt felrúgva bérgyilkosaik elkapták Kadhafit. A rendszer ezek után valóban felbomlott, bár a siker nem tartott sokáig, Líbia olajszállítása bizonytalan, mivel az országot nem sikerült stabilizálni, és a politikai és törzsi ellentétek miatt gyakoriak a fegyveres összetűzések. Szíria miatt sok terroristát kellett kivonni a területéről, a lakosság pedig elégedetlen a Nyugat és a lázadók (patkányok) által hatalomra juttatott államvezetéssel, ami nem is csoda, hiszen a Kadhafi-rendszer elképesztő szociális biztonságot nyújtott a lakosság számára.

Sikertelen volt a grúziai háború is. Annak ellenére, hogy az oroszok nem a legkorszerűbben felszerelt erőiket vetették be, és létszámban sem álltak jobban, mint a grúzok, a grúz vereség megalázó volt. Az USA és Izrael komoly technikával látta el a grúz csapatokat a kézifegyverek és a gyalogsági hadviselés szintjén. Ennek ellenére tönkreverték őket. Ez az amerikai technológia veresége is volt egyben.

Jelenleg Dél-Amerikában próbálnak még egy újabb háborús gócot létrehozni, amire Venezuelában a népi milícia (partizánhadsereg) létrehozásával válaszolnak.

Nem járt sikerrel a kaukázusi és a kínai területeken működő CIA bomlasztás sem. Bár a kínai eseményekről alig-alig jut ki hír a teljes hírzárlat miatt, de egyelőre a rend megbomlásáról nem lehet beszélni. Ugyanez a helyzet az orosz területeken is. Az ügynökök nem hivatkozhatnak arra, hogy nincs pénz, vagy lehetőség, mert mindenből számolatlanul áll rendelkezésükre. Az eredménytelenségnek más okai vannak.

Ez tehát az USA műveleteinek eredménye a világ különböző részein, amelyekből csak a leglényegesebbeket emeltük ki. Az USA katonai szempontból jelenleg mindenhol vesztő helyzetben van.

Gazdaság

A gazdasági világválság hatására az USA pénzügyi moguljai sorra vezetik be az újabb és újabb stabilizációs intézkedéseket. Ezek az intézkedések 4 éve teljesen hatástalanok. A bankszektor ugyan haszonnal működik, de az az érem egyik fele csak. Az ipar termelése fogy, a termékek mennyisége csökken. A bankok nullás hitelekkel, hosszú lejáratú nagyon kedvező kamatokkal, és az állam alacsony kamatú kötvény kibocsájtásokkal próbálja stabilizálni magát. A lényeg, hogy a dollár vásárlása ne álljon le. Az ipari fellendülésre pedig úgy várnak, mint a messiásra.

Az USA gazdasága régen nem látott mélyponton van. Katonai költségvetésük folyamatosan csökken, ami még most is hatalmas, de csak számadatokban. Valós tartalmában lecsökkent. Mert nem mindegy, hogy száz dollárért mit adnak itt, és mit adnak ott. Ráadásul a dollár mesterséges fenntartásához korlátlanul nyomja a FED a pénzt. A dollár valós fedezete a nullával egyenlő. A dollárt semmi egyéb nem tartja életben, mint az, hogy az egész világ ezt a pénz fogadta el a kereskedelem alap pénzeszközének, így bedőlése egyelőre nem érdeke senkinek, mert azon mindenki vesztene. A kínai és orosz pénzek és tőzsdék elleni cionista offenzívák éppen azért történtek, mert már mindkét ország jelezte, megszabadul dollár tartalékaitól. Ettől összeomlana a dollár. Először a kínai jüan, majd hetekkel ezelőtt a rubel ellen indultak meg tőzsdei manipulatív offenzívák. Sorosék rákapcsoltak.

Társadalom

A USA demográfiai aránya az elmúlt évek alatt teljesen felborult. A fehérségére sokáig büszke ország lakosságának nagy része mára már nem fehér. Hatalmas a mélyszegénység, milliós gettók állnak a nagyvárosokban, ahol a bűnözés már követhetetlen mértékű. Az amerikai rendőrség lassan egy katonai alakulat lesz. A társadalmat semmi más nem tartja fent, mint a hatalmas összegű kölcsönökből finanszírozott szociális juttatások. Ha ezek megszűnnének, Amerikában percek alatt kitörne a polgárháború. Panarin professzor kiválóan írta le az USA polarizációs folyamatait. A spanyol ajkú, néger, fehér, kínai fajták hogyan különülnek el egymástól, milyen ütemben folyik a szétköltözésük. Egy háború már képtelen lenne úgy összetartani a társadalmat, mint ahogy a második világháború idején. A társadalom már nem ismeri a lemondás, a húzd meg magad, mert a fiaink harcolnak elvet, csak azt, hogy kell. Jogom van hozzá. És ha nem kap, pillanatok alatt elveszi. Az amerikai egy lezüllött, beteg társadalom, tűrőképessége nulla. Belső feszültségei nagyok, melyet az utóbbi idők sorozatos vesztes háború lelkileg csak fokoznak.

Az USA a szemünk láttára veszti el világcsendőri rangját. Amilyen gyorsan megkapta a kommunizmus bukásával, olyan gyorsan veszti el. Ezen folyamatok három megoldandó problémát vetnek fel, melyeket meg kell oldaniuk.

- Fellendíteni a gazdaságot
- Győztes háborút kell produkálni a mélypontra süllyedt büszkeség miatt
- Társadalmi megoldásokat kell keresni

Ha ezt a három pontot összekötjük, akkor látható, hogy nem akármilyen feladattal kell megbirkózni a cionista USA kormánynak. Ha az első két pontot nézzük, egy gyors, nagy befektetésű háború a gazdaságot nagymértékben élénkíti, akár még stabilizálhatja is, azonban győztes háborút kell produkálni, de erre már kevés egy banánköztársaság elleni háború. Amerikának szüksége van egy komolyabb, nagy veszteségekkel járó háborúra, amely megtizedeli a társadalmat, feloldva a társadalmi feszültségeket, ami megnyerhető, és a hatalmas hadi megrendelések miatt fellendíti a gazdaságot is. Az USA gazdasága amúgy is alapvetően hadi gazdaság, tehát alkalmas a háborús tömegtermelésre.

Már csak egyetlen kérdés maradt hátra. Hol? A legkézenfekvőbb egy dél-amerikai háború lenne. A most megkezdődött brazíliai tiltakozási hullámmal már ezt készítik elő? A Bolíviával és Venezuelával szembeni fenyegetések is ezt készítik elő? A déli határok felé szállított jelentős mennyiségű amerikai harcjármű már ezt készítheti elő? Ez lenne a leglogikusabb. Nincs sok idejük, lépniük kell.

Van még egy lehetőség, mellyel egyre többet foglalkoznak. Ez pedig a tömegmészárlás mértékű belső háború. Csakhogy világhatalmi szinten azzal mindent elvesztenének. Erre pedig egyetlen megoldás maradt. Egy világméretű járvány, amely lefoglalja az országokat addig, amíg az Egyesült Államokon belül lezajlik a lakosságot hatalmas mértékben megtizedelő, leginkább a szegény gettókat felszámoló belháború. Mellékesen jegyezzük meg, hogy nem véletlenül készül az elmúlt két évben megszámolhatatlan mennyiségű zombi film. Valószínűleg a társadalmat készítik fel egy tömeges járványra. Amelyet aztán az egész világra elterjesztenek. Mondhatják, ja persze sok filmet nézett. Csakhogy tudjuk azt is, hogy Hollywood létrejötte óta, a cionista felforgatás eszköze, és már sokszor használták ilyen célokra, előkészíteni valami mocskos ügyet. Értelmet nyernek a hatalmas FEMA táborok, a műanyagkoporsó lerakatok, és a megmagyarázhatatlan nagyságú rendőrségi fegyver és lőszer vásárlások.

A közeli és a közép távú jövő döntő jelentőségű lesz ebből a szempontból. Figyelni kell a folyamatokat, mert a patkány akkor a legveszélyesebb, ha sarokba szorul. Márpedig nekik igencsak szűkül az a sarok.

Kemény Gábor

Egyiptom újra forrong

Vasárnap óta heves tüntetések folynak Egyiptom területén. Az egyiptomi ellenzék több százezre becsüli a tüntetők számát de vannak akik több millióról beszélnek.

Egy bizonyos, a napok óta tartó tüntetéseknek több halálos áldozata van és a sebesültek számát 200-300 fő közé tehető.

Az ellenzék élesen bírálja a Mohamed Murszi által vezetett iszlamista kormányt, továbbá alkalmatlannak tartja Egyiptom vezetésére és egyben lemondásra szólította fel a kormányt.

Mohamed Murszi kitart megbízatása mellett és drámai tv beszédében közölte, hogy esze ágában sincs mandátumát visszaadni és akár élete feláldozásával is kitart az egyiptomi demokrácia mellett.

Az elnök továbbá kifejtette, hogy a kormányba lépése óta eltelt egy évben nem tudott átütő lépéseket demonstrálni, hiszen egy korrupt kormányt kellett leváltani és annak minden hozományát felszámolni.

Az ügy pikantériája, hogy a hadsereg is kiadott egy közleményt melyben felhívja a kormány figyelmét a lehetséges katonai beavatkozás lehetőségére. Ezt ma reggel megerősítette a főparancsnokság, nyilatkozatukban kiáll az egyiptomi szabadság mellett és kijelentik, hogy a hadsereg a vérével védi meg a hazát és a népet.

A hadsereg főparancsnoka nyilatkozatban utasítja el a katonai diktatúra lehetőségét, viszont ha a hadsereg még a legális kormányt támadja azt addig csak katonai puccsnak nevezhetjük és a kormány eltávolítása után nem tudni melyre hajlik a katonai vezetés.

Murszi szerint a katonai puccsok ideje lejárt és kérte a hadsereg vezetőit,hogy az ultimátumot vonják vissza.

Eközben az utcákon egyre fokozódó helyzet alakul ki és szemtanuk szerint egymást lövik az emberek a pattanásig feszült helyzetben a hadsereg végső órákról beszél.

Alföldi Pál

Mi áll a háttérben?

Az Egyiptomban kialakult helyzet igen érdekes lehet számunkra, hiszen nem két egymással hadakozó erőről beszélünk, hanem bekapcsolódott egy harmadik is, a hadsereg.

Ez az erő nagyban fogja befolyásolni az egyiptomi politika jövőjét.

Hiába söpörte el az arab tavasz Hoszni Mubarak elnököt 2011-ben, és vette át a hadsereg az ideiglenes kormányzást másfél évre, hogy aztán az első demokratikusan választott elnöknek, Murszinak átadja a hatalmat, a Tahrir téri kedélyek sosem nyugodtak le igazán.

Az elmúlt év sem volt mentes a tüntetésektől: utcai akciók kísérték az alkotmány decemberi elfogadását, és a tavalyi parlamenti választást is, amely az iszlamista pártok győzelmét hozta. A legtöbb szavazatot a Szabadság és Igazság Pártja (FJP), a Muzulmán Testvériség politikai szárnya szerezte, ám az alkotmánybíróság érvénytelenítette az eredményt. A tervek szerint áprilisban indult volna újabb maratoni választás – egészen június végéig tartott volna –, ám a megmérettetésre várhatóan csak jövőre kerül sor.

A jelenlegi helyzetnél az ellenzék (mérsékeltek,mérsékelt iszlamisták,keresztények) igen komolyan megingatta a rendszert, hiszen ha nem is nyíltan, nem is tudatosan, a hadsereg az ellenzék kezére játszik. Ezzel gyengítve a jelenlegi kormányt, mert a hadseregnek a hivatalos hatalmat kéne szolgálnia.

Az arab tavasz után kialakult politika helyzetnél, a hadsereg végrehajtotta ami elvárható volt tőle, és bár már sokan katonai diktatúrát láttak kialakulni, a fegyveres erők vezetője, Abdel-Fattah al-Sziszi okosan rendezte a politikai kérdéseket! Sokan úgy gondolták, hogy a tábornok Murszi embere, és teljes mértékben kiszolgálja majd az iszlamista erőket.

Az események azonban az ellenkezőeket hozzák, hiszen a katonai erők ultimátumot adtak a jelenlegi kormánynak, valamint kilátásba helyezték az irányítás átvételét.

Egy bizonyos, az egyiptomi hadsereg nagyon jó kapcsolatokat ápolt az USA hadseregével, (fegyver beszerzések) és ápol a mai napig is. Továbbá nem szabad elfelejteni az USA szerepvállalását, az arab tavasz "fedőnevű" ügynökök által kirobbantott tüntetés sorozatban.

A most kialakult helyzetben is nagy valószínűséggel benne van a kezük, mert a jelenlegi kormány (a Muszlim Testvériség politikai szárnya) nem felel meg a cionista érdekeket szolgáló nyugatnak.

Ha Sziszi tábornok a befolyásuk alatt van, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy Egyiptomban nyugalom egy jó darabig még nem lesz. De legalább addig még olyan kormány nem kerül a hatalomra, aki teljes mértékben kiszolgálja a nyugat kénye -kedvét.

Sziszit erősíti a hadsereg, és a köré felsorakozott tábornoki kar. Ilyen politikai helyzetnél kár elemezgetni, ki kerül ki győztesen. Kár érte.

Jordán Mihály

2013 A NAGY JÁTSZMÁK ÉVE

Úgy tünik az „arab tavasz” nem lezárt ügy, hanem évekig eltartó folyamat lesz az arab országokban. A líbiai háború közel egy évig tartott, azóta sem rendeződtek ott a viszonyok. A szíriai háború már másfél éve tart és nem tudni meddig húzódik még, azért mert ez is a nagyhatalmak játékterületévé vált. S most itt van újra Egyiptom, ahol igen nehezen mennek a dolgok. Mubarak elűzése után jó fél évig tartott a katonai kormányzás és utána még sok idő telt el, mire Morsi elnöksége és kormánya megszületett, a többségi választások után. Csakhogy Morsi – utólag már látjuk – több hibát követett el. Mubarakot és a fő bűnösöket azonnal ki kellett volna végezni és legalább a legfőbb hivatalokból Mubarak bandáját ki kellett volna vágni. Ez nem történt meg. Mubaraknak legalább olyan széles támogatottsága van az üzleti körökben és a nép között, mint nálunk a kommunistáknak. Ezekkel szemben Morsi tehetetlen volt. És közben a gazdaságot nem tudta beindítani, hanem tovább romlott a nép helyzete. Mivel a forrdalom után a tömegek azt hitték jobb lesz a helyzet Mubarak elűzése után, de mélyen csalódtak. Ennek a fokozott elvárásnak az elnök nem tudott eleget tenni és a Mubarak párti üzleti körök, a hadsereg Mubarak párti vezetői a tömegek elégedetlenségi hangulatát fölszították, meglovagolták és a hadsereg vezetésével katonai puccsal eltávolították Morsit és kormányát. Persze Morsinak lehetetlen helyzetet kellett volna megoldania, hiszen igen nagy tömegek nem támogatták és ráadásul demokratikus módon próbált intézkedni. Hát itt az eredménye a demokratikus kormányzásnak. Jellemző, hogy Amerika és az EU dörzsöli a markát, hogy sikerült Morsit leléptetnie és újra megnyílhat az út egy cion-bérenc rendszer felé, amit a hadsereg vezetői is képviselnek, hiszen mind Mubarak örökösei. Mivel igen nagy megosztottság lett az országban, ezért itt is elhúzódó polgárháború lesz kilátásban. A tank egy mai kép és az új puccsista vezetők, akiket a hadsereg jelölt ki. Egyiptomban a II. világháború óta mindig katonai puccsal változott a rendszer. Első elnökük Nasser is így jutott hatalomra és Mubarak is. Egyedül Morsi lett törvényesen megválasztva és ez lett a sorsa. Ha új választást is tartanak, annak sem lesz jó eredménye, mert nem lesz nyugalom Egyiptomban. Ez pedig Izraelnek és Amerikának kedvez.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/egyiptomi-helyzet

Menekülttáborok Debrecentől Győrig

Pénteken több száz ember tüntetett Győrben, a Vámosszabadiban létesítendő menekülttábor ellen. Az ott lakók nem azért költöztek a nyugodt környékre, hogy bevándorló bűnözőktől kelljen félteniük a családjaikat!

Mert bizony okkal félnek! A debreceni menekülttábor - mely úgy működik, hogy a határon összefogdossák az illegális bevándorlókat, azonban a táborból szabad kijárásuk van - elrettentő példa. Lehetne, ha a hatóságok és a média nem hallgatna. Egy-egy rablásról ugyan szó esik néha, de a súlyosabb történések, csakúgy, mint a cigánybűnözésről, nem illik beszélni. Nemrég Debrecenben hat "táborozó" erőszakolt meg egy fiatal lányt. De arról is szól a helyi közbeszéd, hogy kiskorú lányok tűnnek el.

Májusban ott is felvonulással tiltakoztak a menekülttábor ellen. Csakhogy a lakosság véleménye pont annyira nem érdekli a védett lakóparkokban élő "elitet", mint például a cigánysátor esetében - amit annak ellenére erőltetnének, hogy senkinek nem kell!

Juhász Pál

A mindent látó szem – És hol a felháborodás?

Fontos figyelmeztetni az embereket az állami megfigyelésnek az élet szinte minden területét behálózó rendszerére, megállítani azonban nem fogjuk tudni. Legalábbis egyelőre. A Bibliából tudjuk, hogy egy totális megfigyelést és kontrollt megvalósító diktatórikus világkormány felállítása vár az emberiségre. A figyelmeztetés mellett azonban fontos azt is kihangsúlyozni, hogy ez a globális hatalom nagyon rövidéletű lesz. Volt már sok legyőzhetetlennek tűnő diktátor a múltban, de idővel mind elbuktak. Mind! A végső diktatúra esetében sem lesz másként.

A háttérhatalom fokozatosan minden ellenállást megtör és hozzászoktatja az embereket az állandó megfigyeléshez, majd miután a teljes gazdasági összeomlással végleg a szakadékba taszította a világot, az emberiség készen áll majdaz Antikrisztus által kínált megoldás elfogadására, ami átmeneti békét és jólétet hoz. – Joseph Candel

GCHQ Főhadiszállás, Cheltenham, Gloucestershire

A Tempora elnevezésű brit-amerikai megfigyelési program történelmi fordulópontnak tekinthető. A titkosszolgálatok sikeresen megvalósították az abszolút megfigyelést anélkül, hogy a nyilvánosság figyelemét a legcsekélyebb mértékben is magukra vonták volna. A kormányok pedig szándékosan elhallgatták a megfigyelés mértékét.

Az „infosztáda” kifejezés nem képes hűen kifejezni mit is takar az Internet. A valóságban a világháló egy olyan globális kommunikációs tér, ami a fejlett világ lakosságára vonatkozó minden magáninformációt tartalmaz. Ha valaki képes lenne megtanítani egy mindent látó szemnek az Internet használatát, a zsarolási lehetőségek végtelenek lennének.

A brit (GCHQ) és az amerikai (NSA) titkosszolgálatok pontosan ezt a mindent látó szemet hozták létre Tempora néven. Igazán találó metafora a fizikai világból egy olyan programra, amit valahogy így jellemezhetünk: Minden ház, minden lakásának valamennyi szobájába kamerákat és mikrofonokat telepítettek, minden levelet felnyitnak és lemásolnak, minden telefont lehallgatnak. Minden eseményt rögzítenek és mindenhez hozzáférhetnek, amikor szükségessé válik. Felháborító kilátások, nem igaz? Pedig pontosan ez történik a valóságban. Pontosan erről írt a Guardian. Az NSA és a GCHQ közvetlenül az adatrendszerre kapcsolódnak rá optikai kábelek segítségével. Minden adatot képesek lemásolni és tárolni, és később szükség szerint előhívni.
[Időkjelei: Azóta kiderült, hogy az USA a teljes Guardian.co.uk oldalt blokkolja a közel-keleten, Afganisztánban és dél-Ázsiában állomásozó csapatai számára. Az amerikai védelmi minisztérium pedig blokkol minden cikket, ami a minisztérium által titkosított információt tartalmaz az NSA kiszivárogtatási botránnyal összefüggésben. Elvileg a Guardian által eredetileg közzétett cikk reposztjait is blokkolják, nyilatkozta a Pentagon szóvivője.]

A program mögött rejlő illetők pedig arra sem vették a fáradtságot, hogy mindezt tagadják. A brit titkosszolgálat annyit közölt, hogy nem nyilatkozik az ügyben, de bármit is tesznek, azt a terror elleni harc érdekében teszik, a legszigorúbb jogi korlátok között. Az NSA hasonlóképpen érvelt a PRISM botrány kirobbanása óta. „Mindent egy jó ügy érdekében teszünk,” állítják.
Ez azonban csak látszat.
Vajon az emberek abba is beleegyeznének, hogy a nappalijukba videó kamerát szereljenek, ha ezzel segíthetik a terrorizmus elleni harcot? Megelégednénk egy ígérettel, hogy csak akkor fognak kukkolni bennünket, ha egy számunkra ismeretlen titkosszolgálati alkalmazott ezt szükségesnek találja? Persze, hogy nem. Egy ilyen programot előterjesztő kormány nem sokáig maradna hatalmon. [Vagy mégis?]
Hol a felháborodás?
Ennek tükrében érdekes, hogy az angolszász világban milyen visszafogott volt a reakció. Igaz, hogy a Guardian és a Washington Post is részletesen beszámolt az ügyről, de politikai körökben szinte kizárólag német politikusok fejezték ki felháborodásukat.
És joggal. Már önmagában az a tény, hogy az amerikai, brit és még ki tudja mely hatalmak ilyen hihetetlen hatalommal ruházták fel saját magukat, égbekiáltóan felháborító. Milyen szórakoztatóak lehettek a beavatottak számára a közelmúlt nyilvános vitái az adatrögzítésről, az online adatvédelemről, vagy a Facebook és Google ezekkel kapcsolatos gyakorlatáról.
Az állam közben már rég mindent tudott.

Keith Alexander-t, az NSA vezetőjét idéző dokumentum – „Miért ne gyűjthetnénk össze minden jelet minden időben? Ez egy jó kis nyári házi feladat a Menwith-nek”

És pontosan ez volt a cél, ahogy Keith Alexander, az NSA vezetője megfogalmazta: „Miért ne gyűjthetnénk össze minden jelet minden időben?”
Az is kiderült, hogy a titkosszolgálatok a botrány kitörése után is folyamatosan hazudtak. Viviane Reding, az EU igazságügyi biztosa azt mondta, hogy amerikai illetékesek biztosították afelől, hogy európai állampolgárokról nem gyűjtöttek adatokat tömeges terjedelemben. Valóban nem, ezt brit kollégáik tették meg helyettük, így az adatgyűjtés Európa esetében nem az NSA hanem a GCHQ által folyt.
A következő hetek és hónapok fogják megmutatni, hogy a világ demokráciái felállnak-e a nyugati titkosszolgálatok diktatórikus módszerei ellen vagy sem.
„Aki feladja a szabadságot a biztonságért, egyiket sem érdemli.” – Benjamin Franklin


Forrás: spiegel.de

http://idokjelei.hu/2013/07/a-mindent-lato-szem-es-hol-a-felhaborodas/