Szíriában
három éve folyik egy belháború, mely eddig 150 ezer halottat, másfél
millió menekültet és egy tönkretett, szinte a földig lerombolt országot
eredményezett. Aszad haderejének haditechnikája jó, az elmúlt évek
alatt a hadserege is felnőtt a feladathoz, komoly támogatást kapott a
Hezbollahtól, a tartuszi orosz támaszpont kiváló információs hátteret
biztosít számára és ennek ellenére három éve harcol a nehézfegyverzetet
nélkülöző nemzetközi banditák ellen. Laikusok számára érthetetlen ez a
hosszú belháború, de a hozzáértők jól tudják ennek az okait.
Mindenekelőtt a korlátlan pénzügyi háttérrel rendelkező iszlám országok
különösen magas zsoldja, a vallási fanatizmus, az etnikai gyűlölködés
és a hatalommámor a belháború fenntartói, kiegészülve a nyugati
cionista háttérhatalom által a rendkívül primitív, kannibalisztikus
szokásokat ápoló terroristák haditechnikai, politikai és média
támogatásával. Százezernyi terrorista a rendkívül magas halálozási
arány ellenére mindig újra és újra feltölti sorait és így képes hosszú
és kemény harcok megvívására a betondzsungelekben. A városi harc
szabályait úgy határozhatnánk meg, hogy nincsenek szabályai. Döntő szó
a kézifegyvereké és a harci tapasztalatoké. A németek által a varsói
felkelés leverésekor kidolgozott harci eljárásokon sokat változtatni
eddig nem sikerült, melynek a lényege a nehézfegyverzettel és
légierővel rommá lőtt és bombázott ellenállási fészkek gyalogsági
erővel történő megtisztítása és a romoknak a földdel egyenlővé tétele -
robbantásos módszerekkel. Szisztematikusan, lépésről-lépésre,
háztömbről-háztömbre, kerületről-kerületre, városról-városra.
Ukrajnában pontosan ez a szírializálódásos belháború kezd
kialakulni. A cionista ukrán kormány érzi a veszélyt, és igyekszik ezt
a folyamatot a kezdetén elfojtani, akár a legbrutálisabb módszerekkel
is. Csakhogy egyrészt nincs hozzá ereje, másrészt már elkésett.
Szíriával ellentétben itt az elnyomó idegeneket teljes mértékben
kiszolgáló hatalommal szemben nem egy nemzetközi, fanatizált
zsoldoscsürhe harcol, hanem kiváló harci tulajdonságokkal rendelkező
katonanép hazafiasságtól vezérelt szabadságharcosai. Fegyverzeti
ellátásuk napról-napra javul, bár nehézfegyverekkel nem rendelkeznek,
de a gyalogsági fegyverek legveszélyesebb, legkorszerűbb változataival
már igen. Ez lehetővé teszi számukra a városi harc sikeres megvívását,
különösen úgy, hogy az ukrán hatalom hadseregének harci morálja egyenlő
a nullával. A harci jelentésekben egyre gyakrabban szerepel
helikopterek, repülőgépek, csapatszállító repülőgépek, felderítő
repülőgépek lelövése, páncélozott járművek kilövései, nagy
veszteségeket okozó rajtaütés szerű támadások sorozatai. Ezek arra
mutatnak, hogy a szabadságharcosok a szíriai tapasztalatokat sikeresen
ötvözik az afganisztáni tapasztalatokkal, és a csecsen háború
tanulságaival. Az is fontos tényező, hogy a haditechnikát nem ezer
kilométerekről kell beszerezni, hanem egy kis "szomszédolással". Ez azt
jelenti, hogy nincs sérülékeny utánpótlási útvonal. Ha Aszadnak három
év kellett ahhoz, hogy eredményeket tudjon felmutatni, Porosenkónak (a
nyalókásnak) harminc év sem lenne erre elég. Már csak azért sem, mert
az országa totális gazdasági összeomlás határán áll, nincs termelés, és
a hagyományos piacait elveszítette. A NATO és az USA támogatni fogja,
de csak úgy, ahogy a szíriai kannibál csürhét. Mert most ők is komoly
bajban vannak, mivel változott a felállás, és sokkal bonyolultabb és
költségesebb egy hatalmi gépezetet támogatni, mint a hatalom ellen
lázadókat.
Ezt az USA nem is tudja egyedül megoldani. Oly sok sötét akcióban
érdekelt a világ számtalan pontján, hogy a különben erős hadereje igen
megosztott és közvetlenül be sem avatkozhatna, mert ez könnyen
világháborús helyzetet idézne elő. Gazdaságilag viszont nem bírja a
terhelést, ezért igyekszik európai szövetségeseit bevonni ebbe a
műveletbe. Mindenekelőtt Németországot, akinek már most is rengeteg
gondot okot az EU-n belüli megosztottság, valamint az orosz kapcsolatok
romlása, mely magával vonhatja a kínai kapcsolatok romlását is. Ha
Németország (és Franciaország) tevékeny és meghatározó szerepet
vállalna az ukrajnai belháborúban, az gazdasági összeomlást válthatna
ki az orosz piac és energiaellátás megszűnése miatt. Az egész EU-ban,
mely igen rövid időn belül politikai válságok sorozatába torkollna, és
a radikális erőket hozná helyzetbe. Ez az EU végét jelenti.
Azt is látni kell, hogy Oroszország nagyon taktikusan él a helyzet
kínálta lehetőségekkel, és a világ több pontján aktívan növeli a
befolyását. Ezekre választ az atlantisták jelenleg adni képtelenek,
annyira lefoglalja őket az Ukrajnában kialakult, számukra rendkívül
kedvezőtlen helyzet. Porosenkónak a tudomására hozták, hogyha igen
rövid időn belül nem lesz képes rendezni a helyzetet, mehet a
süllyesztőbe. Képtelen ennek az elvárásnak megfelelni, és ezért egy
olyan taktikát alkalmaz, mely a gonoszság csúcsteljesítménye. Fiatal,
17-18 éves iskolásokat (a két utolsó végzős osztályok tanulóit)
besoroztatja katonának, és szinte kiképzés nélkül küldi harcba őket.
Veszteségeik óriásiak lesznek, ez a korosztály meg fog semmisülni. Ezt
a cionmédia nagy áldozatként tárja a világ elé, és igyekszik ez által a
gyűlöletet a végsőkig felkorbácsolni. Ezrével kerülnek tömegsírba ezek
a fiatalok, a betondzsungel áldozataiként. A belháborúk, a
polgárháborúk a háborúk közül a legkegyetlenebbek. Egy idő után a
kivégzések, a kínzások, az erőszak és a törvénytelenség mindennapossá
válik, sőt, normálissá. Ilyen világban mit is tudnának elérni
gyerekekkel, gyerek katonákkal. Afrikában még működik ez valahogy, de
Ukrajnában a haditechnika és a hadtudomány mai magas fokán
elképzelhetetlen a működése.
Erre a nyugat épp úgy nincs felkészülve, mint a gazdasági gondokra.
Kénytelen lesz szembe fordulni az USA-val, illetve az azt irányító
cionista háttérhatalommal. Erre fogja kényszeríteni a közvélemény és a
nemzetgazdaságok leromlása. Ha el akarják kerülni az Európai
Szabadságharcot, szakítaniuk kell az eddigi gyakorlattal. Ez az
ukrajnai háború valódi tétje.
Ez ma még csak hipotézis, de oly sok a valós eleme, hogy joggal várhatjuk a megvalósulását.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése