A kádári múlt
ügynök emberei rendszerváltóként tündököltek az 1990 utáni politikai
életben. S ami ebből következik, soha nem a nemzet érdekében döntöttek,
hanem, a megbízójuk utasításai szerint. Érthető hát, hogy a
rendszerváltás fából vaskarika lett. Rendszerváltás nekik,
„rendszerváltás” nekünk.
Lakatos Pál
Részlet következik a 2003-ban megjelent „Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című könyvemből.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): Antall József, mint miniszterelnök a
politikai ellenfeleit olyan borítékokkal fenyegette, amelyekben az
illetők beszervezési dokumentációja volt.
Kőrösi Imre (a
továbbiakban K. I.): Igen, ez szörnyűséges zsarolás. Ezt megélte
egyébként az általam nem nagyon tisztelt Torgyán József is. Amit Antall
csinált, az államtitoksértés volt. Fel is hívtam a figyelmét arra, hogy
neki sincs joga arra, hogy bárkinek a dossziéját egyszerűen csak
elővegye, mert vagy generálisan rendezzük ezt a kérdést, mint ahogy
Magyarországon kívül valamennyi környező ország megtette, nemcsak a
magánosítás formájában, hanem az ügynökkérdés kezelésében is, vagy
hagyjuk az egészet a fenébe. De ahhoz sincs joga, hogy például Csurka
Istvánnak azt mondja, az alakuló MIÉP-ben – akkor még Magyar Igazság
Pártban –, nagyon sok ügynök van a harminc tagból. Mondtam neki, hogy ez
a módszer – ha tiszteli a polgári demokráciát – nem megengedett. Ez
minden esetben kétélű fegyver, akár belső, akár külső politikai
ellenfeleinkről van szó. Tudniillik, ugyanezt a zsarolást követte el
velük szemben, de még alattomosabban a Horn-csapat, amikor Kósa Ferenc
Kossuth-díjas művészt, filmrendezőt, MSZP-s országgyűlési képviselőt
átküldték, és közölték, hogy hagyja abba az MDF a privatizáció
felülvizsgálatát, mert ha nem, akkor kiteregetik az MDF-es képviselők
ügynökmúltját. A szocialisták akkor ezt nem tették meg, látszólag
abbahagyták ezt a piszkos politikai zsarolást, és akkor mi folytatjuk
ezt 1991-ben. Antall József, szocialista kérésre eltávolítja Torgyánt a
kisgazda frakcióból, de nem sikerül teljes egészében a terv, mert a
kisgazda 36-ok ott maradtak a húsos fazék mellett. Vagy éppenséggel az
MDF-ből kiváló MIÉP-ből sem lehetett nagy pártot csinálni, mert az
ügynökök – Antall korábban idézett megjegyzése után – haladéktalanul
eltávoztak Csurka mellől. A harminc fős alakuló csapatból alig maradtak a
Magyar Igazság és Élet Pártjában. (Ez lett aztán a Csurka-féle párt
végleges neve.)
L. P.: Antall József, beszervezése után jelentett?
K. I.: Ugyanúgy, mint Csurka István vagy Bilecz Endre, vagy sorolhatnám
a volt képviselőket, akik félig meggyónták az igazságot, és azt
állították, hogy nem működtek együtt a tartótisztjükkel. Ilyen nincs, ez
gyakorlatilag lehetetlen! A titkosszolgálatoknak nem lehetett
butaságokat beszélni, vagy dezinformálni őket, csak az hiszi el, aki nem
ismeri a szolgálatok működését. Magyarországon a titkosszolgálatok után
teljes egészében átvették az ÁVH politikai rendőrségének szerepkörét,
személyi állományában is szinte teljes egészében megegyeztek.
L. P.: Mint ahogy 1990-et követően a Nemzetbiztonsági Hivatal is – feltételezem – átvette a III-as főcsoport-főnökség embereit.
K. I.: Nagyon kevés kivétellel, igen, öt-hat főtiszt eltávolítása volt
csak napirenden. Ez utóbbiak menesztésének az volt az oka, hogy nagyon
magas beosztásba kerültek az általuk korábban beszervezett személyek,
akik aztán, lelkiismeret furdalásuk miatt, eltávolították beszervezőiket
a hatalomból. Néhány emberről van csak szó, ők az újsütetű képviselők
és politikai vezetők személyes bosszújának áldozatai. Egyébként, aki
személyes bosszút állt, az a saját rendszerén állt bosszút, nem pedig a
szolgálatból kitaszítottakon. Gyakorlatilag a politikai rendőrség,
amelyik az ávóból alakul, személyi állományában és módszereiben is
azonos az elődjével, és közel másfél millió embert foglalkoztatott
ügynökként, hálózati személyként, gazdasági besúgóként. Innen nem
lehetett szabadulni, a titkosszolgálatoknak szigorú elemzéses
rendszereik vannak, írásos nyoma van a jelentéseknek, és a jelentéseket
olyan tisztek elemzik – akiket az ügynökök természetesen nem ismernek –,
hogy a harmadik hazugság után, vagy ha éppen nem jelentettek, azonnal
megkeresték, és az összes előnyt megvonták tőlük. Tudniillik az
ügynököknek hatalmas előnyöket biztosítottak. Nemcsak Pokorni volt
fideszes pártelnök édesapjára volt ez jellemző. A céggel együttműködő
emberek családja minden esetben előnyösebb helyzetbe került. Nemcsak az
MSZMP KB-nek voltak előnyt élvező emberei! Akik együttműködtek a
politikai rendőrséggel, azok sokszor a civil emberek szempontjából
érthetetlen módon gazdagodtak, vagy jutottak más lehetőségekhez. A
„rendszerváltozásunk”egyik legsúlyosabb problémája ez, hogy az ügynökök
valóban végig szerepet játszottak az átalakításban, majd utána a
politikai vezetésben is, minden kontroll nélkül, és annak előnyeitől sem
lettek megfosztva. Sem a politikai, sem pedig a gazdasági vezetők,
utóbbiak jelentős része egyébként ügynökként együttműködött a múlt
rendszerrel, ha nem volt párttag. Tehát a mai milliárdosok is jelentős
részben ügynökök voltak, mint ahogy a sztárbűnözők és sztárügyvédek is.
Hivatalosan is együttműködő személyek voltak, miután az ügyvédi kamarák
kialakítását is az MSZMP KB társadalmi kapcsolatokat felügyelő osztálya
ellenőrizte. Erre külön funkciót hoztak létre minden megyei és városi
pártbizottságban.
L. P.: Antall József beszervezése kapcsán
említette a viharkabátos embereket, és azt mondta, hogy közülük nagyon
soknak a fényképe megtalálható a Terror Háza Múzeumban, és bizony a mai
politikai utódokkal rokoni kapcsolatba hozhatók. Mondjunk neveket!
K. I.: Pető Iván, Bauer Tamás... Rengeteg nevet felsorolhatnánk. Azt
mondjuk, hogy az apák bűneiért a fiúk nem felelnek. Erről Antall
Józseffel kétszer is beszéltem. Nagyon sántít ez az állítás. Tudniillik,
ha azt mondom, hogy nem felelünk a szüleink, nagyszüleink bűneiért, a
Karikás Frigyesekért, a Szamuely Tiborokért, a Kun Bélákért, a Petőkért,
a Princzekért, a Bauerekért, a Péter Gáborokért (Péter Gábor unokája
hatalmas vagyonnal rendelkezik, jelenleg Svájcban él), sem politikailag,
sem gazdaságilag, akkor én, mint ezek fia, hogy kerültem a
rendszerváltozást követően vezető szerepbe? Hatalmas előnyöket élvez a
mai politikai és gazdasági vezetők jelentős része, akiknek az
édesanyjuk, édesapjuk, nagyapjuk részt vett a magyar nemesség, a magyar
értelmiség, a magyar érzelmű, hazai érdekeket képviselő emberek fizikai
kiirtásában is. Súlyos problémákat vet ez fel. Féloldalú igazságokkal
van teli az egész magyar politikai „rendszerváltozás” gondolkodásmódja.
Mennyire felháborodik a sajtó vagy a politikai ha valaki szóba hozza,
hogy kinek ki volt az édesapja. De elnézést kérek, az ősök nyomán lettek
ők milliárdosok, politikai vezetők, bankárok, gazdasági vezetők,
diplomaták. Ezért nem kerülhetett más abba a pozícióba, mert annak nem
volt besúgó, nem volt ávós az édesapja, nem volt beszervezett bíró,
ügyész és rendőr sem. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy a politikusok nem
felelnek a szüleik bűneiért, akkor az előnyeit miért élvezhetik? A
magyar „rendszerváltozás” egyik legsúlyosabb szégyene, a gazdasági
váltásokon túl, hogy voltak olyan miniszterelnökök, akik ávósok voltak,
voltak olyanok, akiket beszerveztek, de voltak olyanok is, akik nem
voltak hajlandók bocsánatot kérni, soha semmilyen szituációban, sőt a
piszkos múltjukat még büszkén vállalták is. Nem igaz, hogy a magyar
társadalomnak nem volt meg az igénye az erkölcsi megújulásra. Az viszont
igaz, hogy nem volt olyan miniszterelnök, aki erre egyáltalán
ösztönözte volna a magyar társadalmat. Ma az igazán jól élő emberek az
ügynökök vagy a családi kapcsolatukkal a párthoz és a titkosszolgálathoz
kötődő személyek közül kerülnek ki, és a szocializmus vesztesei ma is
vesztesek maradtak. Gondoljuk akkor végig, hogy milyen váltást
irányítottak ezek a miniszterelnökök! A tulajdonuktól korábban
megfosztottak jelenleg is kisemmizettek. És itt vannak az életüktől, a
szabadságuktól megfosztottak. 1956 áldozataira csak és kizárólag
hivatkozik a magyar politikai elit jobbról, balról, középről, még azok
is, akik 1956 leverésében tevőlegesen részt vettek. Ugyanakkor egyetlen
egy komoly ítélet nem született sortűz-ügyben! Tudatosan nem született.
Azért, mert a sortüzek irányítói vagy gyerekei ma is irányítanak.
2002-re eljutottunk odáig, hogy a mai kormányban ügynökök és a volt
MSZMP Politikai Bizottságának tagjai szerepelnek. És mind azt mondja,
hogy ők akkor a titkosszolgálati anyagokat nem vizsgálták, nem is kaptak
belőle.
L. P.: Csehák Juditra gondolt az előbb?
K. I.: Igen, és
Gál Zoltánra, Horn Gyulára, Medgyessy Péterre. Titkosszolgálati anyagok
nélkül, az ügynökök jelentése nélkül politikai, főleg
gazdaságpolitikai, társadalmi döntések nem is születhettek. De ők azt
hazudják, hogy ez az egész nem is érdekelte őket, tulajdonképpen nem is
voltak kapcsolatban a titkosszolgálatokkal. Holott Gál Zoltán volt a
belügyminiszter, akinek közvetlen irányítása alá tartoztak a
főcsoportfőnökségek. Ez az, amit a magyar társadalom oly’ nehezen ért
meg, és nehezen fogja a következő évtizedekben is megérteni. Tudniillik a
Gestapo, majd az ÁVO, utána a politikai rendőrség vezetésével
gyakorlatilag Magyarország értelmiségét fejezték le. Vagy együttműködővé
tették, vagy egyszerűen fizikálisan megsemmisítették. Jelentős részben
az ún. ’56-osok emlékének kiirtása is folyamatban van, mert ma már
eljutottunk odáig, Antall József és a többi miniszterelnök vezetésével,
hogy ha az’56-osok kerülnek szóba, csak marakodó, civódó öreg emberekről
beszélnek. Rácz Sándorról például Antall József nekem is olyanokat
mondott, amiket nem szívesen mondanék el. A lehető legnegligálóbb volt a
véleménye.
L. P.: Volt Antallnak egy kijelentése Rácz Sándorral
kapcsolatban, hogy ő nagyon szereti Rácz Sándort, és nagyon szívesen
vinne koszorút a sírjára.
K. I.: Ez például ízléstelen. Valakinek az
életével játszani, vagy a halálát kívánni még viccből sem szabad.
Antall Józsefnél ettől függetlenül egész élete, miniszterelnöki
pályafutása alatt tapasztaltam a félelmet. Félt a személyi döntésektől,
mindig halasztgatott, mint egy osztályfőnök, látni, hogy nem jó, de mit
csináljak, maradjon még. Például Csurka Istvánról mondta, hogy milyen
rossz a személyzeti politikája. Megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt
válaszolta, hogy ő jelölte Gombár Csabát, Hankiss Elemért…
L. P.: A rádió- és tévéelnököt.
K. I.: Valóban igaz, hogy ő jelölte, ő is beszélt először velük, és ő
győzte meg őket. Utána pedig kiderült róluk, hogy mennyire nem
MDF-pártiak, és mennyire rosszak azok a személyi döntések, amelyek
egyébként nemcsak a média területén történtek meg. Mert Magyarország a
fizikálisan is kiirtott nemessége miatt meghasonlott állapotban éli meg a
„rendszerváltozást”.Meghasonlottak a miniszterek, a miniszterelnökök, a
nyolcszázezer párttag, meghasonlottak az ügynökök, akik szerették
volna, ha a tettük soha nem derül ki. A párttagok átírták az
életrajzukat, beépültek a civil szervezetekbe, mindenhova. De
meghasonlottak olyan komoly tartású volt főnemesek is, akik hazajöttek,
és egy pillanat alatt kikoptak a magyar politikai életből, a perifériára
szorultak. Mondok erre egy példát: amikor az ÁVÜ éléről leváltották a
kommunista ivadék Tömpét, az utódját csak nagyon nehézkesen jelölték ki.
Hazahozták Teleki Pál unokáját, s kinevezték, mint gazdasági szakembert
az ÁVÜ élére, de az ifjabb Teleki nem volt hajlandó ezt a privatizációs
szabadrablást engedélyezni. Ezért azonnali hatállyal eltávolították
úgy, hogy a lába sem érte a földet. Olyan helyzetet teremtettek, hogy ne
lehessen tovább igazgató, mert ő komolyan gondolta hazája érdekeinek
érvényesítését. Hoztak egy Szekeres Szabolcs nevezetű szélhámost –
természetesen a miniszterelnök hozta őt, hiszen mindig a miniszterelnök
dönti el, hogy ki kerüljön az ÁVÜ, később az ÁPV Rt. élére –, aki Bokros
Lajos haverja volt. Tehát, ha valaki becsületes, akkor hoznak helyette
egy korrupt, lecsúszott gazembert. Ő sem válik be, amikor róla is
kiderül, hogy már tényleg nem közénk tartozik, akkor a negyedik
megoldásra megjön Csepi Lajos. A volt KISZ KB-ből. Itt a
rendszerváltozás legsúlyosabb problémája. Antall József többször
kérdezte, szerintem kit lehetne kinevezni. Hisz Tömpe nem volt jó,
Teleki sem, nem jó Csepi Lajos sem, mondjak neveket. A végén kiderült,
hogy nevek lettek volna, lett volna itt mérnöki kollégium, lett volna
itt minden, csak 1990-ben, a „rendszerváltozás” után az volt az első,
hogy az értelmiségi bázist azonnal szétzúzták. Például az ezertagú
mérnöki kollégiumot rögtön szétverte az MDF. Amikor győztünk, attól
kezdve nem volt már szükség szakértőkre. Egyetlen igaz embert sem vettek
igénybe, csak egy párat pártkatonaként, de nekik sem volt jelentős
szerepük.
L. P.: Régóta szeretnék visszatérni a rózsadombi paktumra.
Beszéltünk már róla, és említettünk neveket. Azokét, akik a húsz pont
elfogadásánál jelen voltak. Nyers Rezsőnél és az MSZMP tagjainál hagytuk
abba. De bővebb listáról kell beszélni.
K. I.: Ezek az ún.
paktumokat létrehozó emberek lazán csatlakoztak egymáshoz. Rendszeresen
összejártak, mint ahogy a szabadkőműves hálózatok is, mondjuk kártya-
vagy sakkpartinak álcázva, szoktak összejárni. A rózsadombi csapatba
bankároktól, értelmiségi személyektől kezdve a jelenlegi pénzügyi
vezetőkig, többen tartoznak. Ezt a szellemiséget úgy lehetne talán
megnevezni, hogy ez olyan pénzügy-kutató szellemiség, ahol a hazai érdek
nem játszott szerepet. És mindegyiküket, akiket előre toltak, a média
pillanatok alatt sztárolta.
L. P.: Olvastam egyes kiadványokban
Antall József nevét, mint résztvevőt, Boross Péterét, Horn Gyuláét,
Göncz Árpádét, Paskai Lászlóét, Zoltai Gusztávét, a Mazsihisz akkori
ügyvezető igazgatójának a nevét. Olvastam az izraeli, az amerikai
titkosszolgálat képviselőjéről, a KGB-ről, a magyar titkosszolgálatról.
Ezek mind valós információk?
K. I.: E nélkül nem lehetett volna a
„rendszerváltozást” levezényelni. A szolgálatoknak mindenre rálátásuknak
kellett lenni. Elképzelhetetlen, hogy a KGB, vagy a magyar
titkosszolgálatok – amelyek egészen a legalsóbb szereplőkig beépültek a
legkisebb téesz hierarchiájába is –, ne szereztek volna folyamatosan
információkat a „rendszerváltozás” boszorkánykonyhájának működéséről. Ez
lehetetlen! A fölsorolt nevekhez tudnék még kétszáz nevet mondani, akik
jelenleg a Rotary Klub, a szabadkőműves páholy tagjai. Hogy melyiké, az
nem is igazán lényeges, inkább az, hogy a szabadkőművesség nemzetek
fölötti csapat, a működése mindig átnyúlik – a „magasabb szellemiség”
nevében – a határokon. A szabadkőművesség nem hagyja a hazai érdekeket
érvényesülni, az alantas.
L. P.: Kik ma a hazai szabadkőműves páholy vezérei?
K. I.: Ha valaki megnézi a Rotary Klub tagságát, akkor minden további
nélkül rájuk bukkan. A hazai politikai vezetők jelentős része
tevőlegesen vagy rokoni kapcsolatok révén kapcsolódik ide. Tehát
mindegyik kormány alatt – a jelenleginél is, a Fidesz-, a Horn- és az
Antall-kormány ideje alatt is – mindenről informálva voltak a
szabadkőműves páholyok.
L. P.: Ön azt mondja, hogy 1990 óta
mindegyik magyar miniszterelnök tagja volt a szabadkőműves páholynak,
vagy akik élnek, még ma is tagjai? Páholytag a többi vezető politikus
is?
K. I.: Az igazi baj a magyar „rendszerváltozásnál” az, hogy
alapvető kérdéseket nem tisztázott, nem beszélte ki a társadalom
magából. Alapvető társadalompolitikai, történelmi kérdéseket, az
egyházakkal, a hitélettel kapcsolatos kérdéseket, amelyek nélkül nem
lehet egészséges módon társadalmat építeni. Nagyon vigyázok itt a
szavakra, tudniillik ameddig egy szabadkőműves nem tesz beismerő
vallomást – amit nem nagyon tesznek meg – addig igen esélytelenül lehet
bizonyítani, hogy a páholy tagja-e vagy sem. A szabadkőművesek több
százéves történetében nagyon kevés áruló élte túl a „gyónását”, amikor
elmondta, hogyan működik a szabadkőműves hálózat. Teljesen biztos
viszont, hogyha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor az idegenek
akarata szerint történik minden.
L. P.: Már pedig a mögöttünk álló esztendők azt bizonyítják, hogy nem a hazai érdekek voltak a legfontosabbak.
K. I.: Magyarországon nem a hazai érdekek szerint történt az
átalakulás, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, de ezt nem most mondom
először. Elmondtam már a magyar parlamentben, 1992-ben vagy ’93-ban,
mint parlamenti képviselő. Soha senki nem cáfolt, hogy ez nem így van.
Tehát, ha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor valamilyen más
érdeknek kell érvényesülni. Én legjobban attól féltem a magyar
társadalmat, amikor a privatizációs csalók és politikai vezetők kérésére
ezt a gondolatsort tudatosan úgy jelenítik meg, hogy antiszemita
kijelentésekre ragadtatják magukat. Magyarul: elkezdenek zsidózni. Tudni
kell, hogyha valaki ma Magyarországon felveti a zsidó kérdést, és
erőszakosan teszi azt, az mindenkor a baloldali és a szabadkőműves
csapat megbízottja. Száz százalékosan bizonyítható, hogy ha valaki
erősen zsidózik és bátran kiabálja, hogy Magyarországon cionista
gondolkodásmód érvényesül, akkor az kizárólag utasításra cselekszik. Ez
azért veszélyes – itt most nagyon nehezen formálom megint a szavakat –,
mert nagyon sok ember tűnik föl manapság is, és mondják a zöldségeket a
zsidó terjeszkedésről, egyébről, majd érdekes módon ezeknek a
kijelentéseknek soha nem lesz következménye. Sem a Csurka-féle Pannon
Rádióban, sem a televízióban, sehol sem. Tehát ebből látható, hogy
minden egy tőről fakad, kimondatnak bizonyos féligazságokat, és ez által
negatívan befolyásolják hazánk megítélését.
L. P.: Kimondhatjuk a magyarországi két legmagasabb rangú szabadkőműves nagymester nevét?
K. I.: Biztosan megsértődnének, ha kimondanánk, de azért annyit hadd
mondjak, mind a kettő több ország állampolgárságával rendelkezik, nem
csak magyarral. Bankári-politikai körökhöz csatlakozók. Lehet, hogy a
végére kimondjuk ezeket a neveket.
1989 decemberében Romániában
zajlott a „forradalom”. Lőtték a televízió székházát, majd később
megtudtuk, hogy akik kint „forradalmárként” lőttek, azok az orosz
reguláris hadsereg tagjai, és aki a televízió székházában, fején egy
rohamsisakkal állandóan kamerák kereszttüzében volt, az pedig nem más,
mint a Moszkvából hirtelen hazaküldött, hazazavart Iliescu, akiből
később köztársasági elnök lett. Tehát ilyen művi volt ez a forradalom
Romániában. Erre visszagondolva nekem eszembe jutnak az 1989-es hazai
tavaszi napok-hónapok, amikor is az ellenzéki kerekasztal résztvevői, a
korábban teljesen ismeretlen emberek, kamerák kereszttüzében, élő
műsorban tárgyalnak, és a televízió jóvoltából – mint ahogy Iliescu
Romániában – ismertté lesznek itthon, és máris ők kerülnek a politika
élére. Tulajdonképpen ez a televíziós ismertség – a konspirációk mellett
– emelte Antall Józsefet is első számú politikussá Magyarországon.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Erről egy pár szóval beszéltünk már
korábban. Ez úgy történt, hogy Levendel László szólt Csoóri Sándornak,
majd ezek után Szabad György tanácsadójaként odakerült Antall József, és
valóban, szinte a semmiből jőve, nagyon komoly hozzászólásokat
hallottunk tőle. Ő akkor már a bennfentes információk alapján döntött az
ellenzék oldaláról. Azt is lehetett látni, hogy ez a szerepkör milyen
módon erősödik, tudniillik Antall Józsefet nemcsak az MDF-tagság és az
ide szerveződött emberek, hanem az ellenfél, a szocialista párt is
lehetséges miniszterelnök- jelöltként tartotta számon.
Lakatos Pál
(a továbbiakban L. P.): De hát az ellenfél az a baloldal! Akkor?! Vagy
nem arról van-e szó éppenséggel, amiről mindig beszélünk, hogy
Magyarországon, a politikai elitet tekintve, nincs bal- és jobboldal.
Csak baloldal van, és vannak balról jobbra küldött emberek.
K. I.:
Ha tovább folytatjuk a gondolatot, csak ide lyukadhatunk ki. Ugyanis az
ellenzéki kerekasztal felállítása úgy történt, hogy az MSZMP- vel
szemben volt a harmadik oldal, a szakszervezet…
L. P.:…amelyik tulajdonképpen szinte azonos a volt MSZMP- vel.
K. I.: Jelenleg is egy és ugyanaz, hisz a szakszervezet az MSZMP által
szervezett csapat. Valamint ide tartoztak még az MSZMP által odahívott,
nem regisztrált tagsággal rendelkező egyesületek és társadalmi
szervezetek képviselői, akiket az MSZMP Politikai Bizottsága jelölt ki.
Magyarul, az MSZMP-sek leültek saját magukkal tárgyalni. Ebből
következően itt sem jobboldalról, sem baloldalról nem lehet beszélni.
Itt gyakorlatilag az ún. rendszerváltó csapat – az ideológiák kitalálása
mellett – a személyi vagyon megszerzésére törekedett. A társadalom nem
ideológiák mentén osztódott meg, hiszen a jobboldaliságnak az utóbbi
negyven évben nem is volt gyökere. Ezért kreálni kellett egy csinált
ellenzéket, amit jobboldalnak neveztünk el MDF-estül, kisgazdástól,
mindenestül.
L. P.: Hogyan „építik fel” Antall Józsefet, hogy végül 1990-ben miniszterelnöke lesz Magyarországnak?
K. I.: Amikor már látszik, hogy belátható időn belül szükség van
„rendszerváltozásra”, az ellenzéki kerekasztalnál valóban kimagaslik
Antall József szereplése a többi dilettáns közül. Most nem akarok senkit
sem minősíteni, de nincs nagyon sem a kisgazda pártban, sem a
szabad-demokratáknál olyan politikus, aki az ellenzéki kerekasztalnál
egyáltalán értékelhetően hallatta volna a hangját. Kitaláltak egy
legendát, hogy ellenzéki üldözöttek voltak, a sajtó is erre építette fel
a szerepüket. Az SZDSZ-ben például mindenki üldözött volt, Demszkytől
kezdve Kis Jánosig. Nekik az volt a szerepük, hogy lebontsák a szamizdat
rendszert, és ebben a Szabad Európa Rádió, a művelt Nyugat csapata
erősen segített nekik. Őket futtatta, holott tudni kell, hogy a Szabad
Európa Rádióban a keleti titkosszolgálatoknak jelentős befolyásuk volt
az 1950-es évek után. Tudott volt, hogy ez a szolgálat nagyon
indifferens módon, operatív eszközökkel, de beépült ide, és
gyakorlatilag a Szabad Európa Rádió Moszkvától kapta az utasításokat.
Amikor Antall József az MSZMP KB egyik vezető politikusának instrukciói
alapján jól eladta magát...
L. P.: Pozsgay Imréről beszélünk…
K.
I.: …akkor gyakorlatilag az MDF-et ki kellett jelölni, hogy most már ne
csak szocialisták legyenek, ne legyen mindenki baloldali. Ha az MSZMP-t
és az MSZP-t baloldalnak nevezem, akkor vele szemben egy jobboldali
pártot kell felállítani. Óriási versengés alakult ki, egymást licitálták
túl a pártok. Az SZDSZ már a végén agyagba döngölte a kommunistákat,
pedig ez a párt csak szélsőbalos csoportosulás volt, maoista
vezérkarral. Ha üldözték volna őket, akkor csakis maoista múltjuk miatt
tehették volna meg. Az SZDSZ részéről kifejezetten jobboldalinak tűnő
jelszavak hangzottak el, annyira, hogy a végén már Antall József
megfontoltsága olyan benyomást tett, hogy végre valakire rá lehet bízni
az országot, mert az agyagba döngölő kommunistázással és a
kivilágos-virradatig hintón járó kisgazdákkal nem lehet sokra menni.
Nemhogy Európában, de még Magyarországon sem. Tehát itt volt egy jól
informált, jól eladható ember, akiről ráadásul kitaláltak egy legendát a
jó nyugati kapcsolatairól, mert azt senki nem tudta, főleg nem a magyar
választó, hogy azok a kapcsolatok titkosszolgálati gyökerűek. Ezek után
az MDF-nek gyorsan „jobbra át”-ot kellett csinálni, ami abból állt,
hogy leváltják Bíró Zoltánt, Antall Józsefet megválasztják elnöknek, és
ettől kezdve hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté lép elő. Most már,
hangsúlyozom, a teljesen buta MDF-tagság, Szabó Iván szavait idézve, ez a
rettenetes tagság, nem is érti, hogy Bíró Zoltán elmenetele után ők már
nem a szocialista párt reformáló csapata, hanem jobboldali konzervatív
csapat. Hangsúlyozom, sokan még közvetlenül a vezetőségben sem értették,
hogy mostantól ők az MSZMP-nek vagy utódpártjának, az MSZP-nek
jobboldali ellenfelei lesznek. De Antall József ekkor már elég jól
felépítette a saját klientúráját, és az MDF, mint mesterségesen
létrehozott egyesület vagy mozgalom, azokból a személyekből állt,
akiknek a politikai alapképzettségük egyenlő volt a nullával. Vagy, mert
ügynökök voltak, vagy, mert olyan tevékenységet folytattak, amelyek
nagyon távol álltak a politika legalapvetőbb kérdéseitől is. Szemmel
látható volt, hogy a választási kampányban az események sodorták ezeket a
mesterséges politikai kreálmányokat. Eljutottunk odáig, hogy az MDF
„tavaris konyec”-et hirdetett, tavaszi nagytakarítást, hogy kirugdossák
az összes kommunistát, mindenkit elszámoltatnak. Mindezt a jogállamiság
kereti között fogjuk csinálni – mondta Antall József. Ez a Nyugatnak is
tetszik. Antall József a Keletről Nyugatra átállt kommunista
hűbéresekkel, mint szakemberekkel tárgyal. Annyira emberi kapcsolatok
alakulnak ki, hogy az utolsó fél évben Antalléknak már külön irodájuk
van a parlamentben, és a minisztériumok államtitkári vagy miniszteri
szinten találkoznak az ellenzéki politikai vezetőkkel, köztük Antall
Józseffel is, rendszeresen.
L. P.: Németh Miklós kormányáról, minisztériumairól van szó.
K. I.: Így van, Németh Miklóssal és csapatával Antall József baráti
kapcsolatokat alakít ki, rendszeresen konzultál Horn Gyulával, Kovács
Lászlóval, Németh Miklóssal. Tőle tudom, hogy heti rendszerességgel
tájékoztatták őket az elképzeléseikről. De annyira selejtesre sikerült a
politikai leváltása, hogy amikor idősebb Bush elnök Magyarországra
érkezik, és bemutatják neki az ún. szakértői kormányt, az MSZMP által
kreált ellenzéki politikusokat, a szó szoros értelmében – amerikai
barátaimtól tudom – meg van rémülve az amerikai elnök, hogy ezeket meg
honnan szalajtották. Tölgyesi Péternek és az akkor még igen alulképzett
Fidesz-vezérkarnak halvány elképzelése sincs arról, hogyan néz majd ki
az elkövetkezendő évek Magyarországa. Az MDF-en belül egyedül Antall
József tud valamit beszélni a politikáról.
Világ Magyarsága, 2013,november 7.