2009. július 7., kedd

Amerikai–orosz csúcstalálkozó


Javuló kapcsolatok áttörés és meglepetések nélkül

Barack Obama július elejei moszkvai útja az új adminisztráció által az év elején meghirdetett „re­set button", illetve 2009 márciusában nyilvánosságra hozott „Az Egyesült Államok Orosz­ország-politikájának helyes iránya" (The Right Direction for U.S. Po­licy toward Russia) című dokumentum szellemében telt el. A látogatás ered­ményeként a tavaly au­gusz­tusi grúz-orosz háborút követő, hidegháborús hangulatot idéző fagyos viszony, ha nem is látványosan, de érezhetően eny­hülni látszik. Azokon a területeken, ame­lyeken mindkét ország az együttműködés­ben érdekelt - így a stra­tégiai fegyverek csök­kentésében, illetve az afganisztáni amerikai utánpótlás kérdésében - az elemzői vá­rakozások­nak megfelelő előrelépés következett be. Ugyanakkor cse­kély az el­moz­dulás a felek között az olyan, az Egyesült Államok szempontjából leg­inkább sürgető vitás kérdésekben, mint az iráni és az észak-ko­reai atomprog­ramokkal szembeni egységes fellépés kialakítása, vagy az oroszok szempontból kulcsfontosságú közép-európai rakétavédelmi rendszer ügye. Rácz András, Tálas Péter és Varga Gergely elemzésében (ZMNE SVKK Elem­zé­sek, 2009/16.) az amerikai-orosz kap­cso­la­tok­ra visszatekintve értékeli a moszkvai csúcs eredményeit.
Az elmúlt 18 év folyamán Washington és Moszkva kapcsolatai csu­pán 19­92-1993-ban, vala­mint 2001-2003 között voltak többé-kevésbé kiegyensúlyo­zott­nak mond­ha­tók - vagyis az orosz kül­politika „romantikus at­lan­tis­ta" időszakában, illetve abban a néhány évben, ami­kor az orosz vezetés a „külkapcsolatok öko­no­mi­zá­lását" tette külpolitikája jelszavává. E néhány év­től eltekintve azonban a bipoláris világrend megszűnését követően glo­bális nagyhata­lomként meg­jelenő Egyesült Államok és a regionális nagy­hatalommá vissza­minősülő Orosz­ország konf­liktusokkal ter­hes viszonyát döntően az elhidegülés jelle­mez­te: mind a Borisz Jel­cin el­nök­sége alatt követett „eurázsiai ih­le­tésű geopolitikai re­a­lizmus" (1993-2000) idő­sza­ká­ban, mind pedig Vla­gyi­mir Putyin leginkább „poszt­bi­poláris biz­ton­ság­po­li­ti­kai já­ték­sza­bá­­lyok­hoz al­kal­mazkodó geo­po­litikai re­a­liz­musként" jellemezhető külpolitikájának évei alatt (2003-2008). (Az orosz-amerikai kapcsolatokról lásd Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és le­he­tőségek. Kül­ügyi Szemle, 2009. 2. szám. 50-63. o.; Sz. Bíró Zoltán: Az orosz-amerikai viszony alaku­lásáról. Nem­zet és Biz­tonság, 2008. 2. szám. 13-18. o.; Deák András György: Főnix a ka­litkában? Az orosz kül­politika elmúlt tíz éve. Kül­ügyi Szem­le, 2009. 2. szám. 24-40. o.; Tálas Péter: A grúz-orosz háború geo­politikai értelmezése. Nemzet és Biztonság, 2008/8. 66-75. o.; Póti László: Új mi­nőség az orosz kül­politikában. ZMNE SVKK Elem­zé­sek, 2006/4.)
Az amerikai-orosz kapcsolatok klímaváltozásának periódusai
A kiegyensúlyozottság és az elhidegülés említett korszakai azonban jelentős kü­lönb­sé­ge­ket mutatnak. Míg ugyanis a „romantikus atlantizmus" időszakát mindkét ré­szről a kölcsönös re­mény és vá­ra­kozás optimizmusa jellemezte (Washington Orosz­ország di­na­mi­kus de­mo­kra­tizálását és teljes értékű piacosítását, stabilitásának és kiszámíthatóságának gyors meg­te­remtését remélte, Moszkva pedig azt, hogy a Szovjetunió békés és eu­ró­pai elvek men­tén végbement felszámolásában játszott szerepével kivívja, hogy a Nyugat egyen­rangú geo­po­li­tikai partnerként tekintsen Oroszországra. Ld.: Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek. Külügyi Szemle, 2009. 2. szám. 50. o.), a 2001-2003 közötti együtt­működés idején már jó­val visszafogottabb a felek lelkesedése. S talán nem is elsősorban azért, mert Moszk­vá­ban már túl voltak a jelcini „geopolitikai realizmus" időszakának csalódottságain - a NATO ENSZ-fel­ha­tal­ma­zás nélküli boszniai, majd koszovói beavatkozásán, illetve a NATO 1999-es bő­vülésén -, hanem mindenekelőtt azért, mert a Bush-adminisztráció 2001 szep­tem­beréig de­k­laráltan egy gyenge, kiszámíthatatlan és kocká­zatokat rejtő partnerként te­kin­tett Putyin Orosz­országá­ra. S bár ezt a washingtoni álláspontot 2001. szeptember 11. után felülírni lát­szott a ter­ro­rizmus elleni összefogás, ennek az együttműködésnek a lelkesedése már csak az orosz po­litikai elit egyre inkább háttérbe szoruló nyugatos és liberális csoportjait ragad­ta magával. S őket is csupán az Egyesült Államok BT-felhatalmazás nélküli, valótlan állításokkal indokolt iraki inváziójá­ig, legfeljebb a 2003-2004-es posztszovjet „színes forradalmakig" (melyek mögött lényegé­ben az orosz politi­kai elit egésze amerikai támogatást érzékelt. Ld.: A posztszovjet térség „színes forradalmairól" lásd Póti László: Az államegyesítő, a nyugatos és a klános: a posztszovjet térség 21. századi „forradalmai". ZMNE SVKI Elemzések, 2005/3. http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2005/SVKK_Elemzesek_2005_3.p...)), illetve a balti államok NATO-fel­vételéig. Az elhidegülés korszakai közötti jelentős különbségek kapcsán azt is fon­tos látnunk, hogy a Jel­cin-korszaktól eltérően, 2004 után egy gazdasági és pénzügyi szem­pontból lát­ványo­san erősödő Oroszország (egy erősödő regionális nagyhatalom) hidegül el a maga glo­bá­lis nagyhatalmiságának korlátaival - Irakban, Afganisztánban és Irán kapcsán - ép­pen eb­ben az időszakban szembesülni kényszerü­lő Egye­sült Ál­la­mok­tól. A két ország közötti fe­szültséget növelte az is, hogy a Putyin-féle - számos autoriter jellegzetességet mutató - „szuve­rén demokrácia" oroszországi kiépülésére meglehe­tősen érzékenyen reagált az amerikai neo­kon­zer­vatív vezetés, melynek a külpolitikai ideológiájában előkelő helyen szerepelt a de­mo­krácia ex­portja. (Lásd erről Póti László: Új mi­nőség az orosz kül­politikában. ZMNE SVKK Elem­zé­sek, 2006/4.). Ráadá­sul Washington ku­dar­cainak egy része (például az olajár emelkedé­se, Irán re­gionális sze­repének felér­té­ke­lő­dése, az afganisztáni és iraki háború elhúzódása) - jóllehet to­vábbra is csak regionális szin­ten, de - Oroszország nemzetközi súlyát és moz­gásterét erő­sí­tette meg. Annyira legalábbis, hogy Moszkva - válaszul a neki nem tet­sző amerikai lé­pé­sekre (például Koszovó elismeré­se, a közép-eu­rópai rakétavédelmi rendszer kér­dése) - immár képessé vált komoly kellemetlensé­ge­ket okoz­ni az Egyesült Államok szá­má­ra érzékeny területeken is. (Ld.:Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és le­he­tőségek, 55. o.)
S nem csupán közvetlen környezetében, a posztszovjet tér­ség­ben (például a Kaszpikumban és Grúziában), hanem a hozzá közel eső régiókban is (például Irán). A Bush-ad­mi­nisztráció utolsó éveiben, kü­­lönösen pedig a grúz-orosz háborút követően ez az orosz ké­pes­ség tette valóban fa­gyos­sá - többek szerint hidegháborút idézővé - az amerikai-orosz kap­csolatokat.
            Mindezeket azért fontos hangsúlyoznunk, hogy érzékeltethessük: George W. Bush kor­má­nyától meglehetősen fagyos viszonyt örökölt a 2009 januárjában hatalomra került új ame­ri­kai de­mo­krata ad­mi­nisztráció. Olyan viszonyt, amelyben a moszkvai találkozó létrejötte már önmagában eredménynek számít. A megújulás, a remény és a kölcsönös megértés jelszavai­val ha­talom­ra ke­rült Barack Obama számára a reálpolitikai megfontolásokon túl jelképes okokból is fon­tos volt a Moszkvával való kapcsolatok javítása. Az elnök ugyanis - mint szinte min­den egyéb külpolitikai relációban - Oroszország kapcsán is a kezdetektől azt hangoz­tatta, min­den tőle telhetőt meg fog ten­ni, hogy a hidegháborúra emlékeztető fagyos viszony he­lyett a két­oldalú együttműködési kés­z­ség kapjon nagyobb hangsúlyt. Olyannyira, hogy sokak­ban - aki­ket frusztrált az elmúlt évek amerikai külpolitikája, vagy egyszerűen félreértik a kül­po­li­ti­kai stratégiaváltás fogalmát - talán még hamis illúziókat is kelthettek az elnök szavai.
Obama külpolitikai stratégiaváltásának tartalma
Egy ország külpolitikai stratégiája - legegyszerűbben kifejezve - a nemzeti érdekből faka­dó cé­loknak, és az elérésükhöz ren­delkezésre álló eszközöknek, valamint mód­sze­reknek a számbavételét jelenti. A stratégiát alkotó célok, eszközök és mód­sze­rek közül min­den állam esetében - a geopolitikai szerepjáték potenciáljával rendelkező nagy­hatalmak­nál pedig különösen - az érdekekből eredő célok a leg­stabilabbak, a legkevés­bé és a leglassúbb ütemben változóak. Módosulásukra leggyakrabban csak valóban történel­mi lép­tékű, s többnyire ka­ta­kliz­ma­ jellegű belső vagy nemzetközi változások eredményeként ke­rül sor. Nincs ez más­ként az Egyesült Ál­la­mok, sőt Oroszország esetében sem, jól­le­het ez utóbbi - mint azt már említettük - a két­pólusú világrend felbomlását követően nagy­ha­tal­mi súlycsoportot vál­tott, illetve kényszerült váltani: a gyakorlatban, történelmi lép­ték­kel mér­ve megdöbbentően rövid idő alatt, globálisból re­gio­nális nagyha­talommá minősült vissza. De éppen Oroszországnak az el­múlt 18 évben folytatott külpolitikája a legjobb példa ar­ra, hogy egy po­litikai elit milyen nehe­zen adja fel korábbi világhatalmi ambícióit, s milyen nehezen ve­szi tudo­má­sul azokat az ob­­jek­tív adottságokat (az eszköz- és képességtár jelentős gyen­gü­lését), me­lyek az ország súlycso­portváltását kikényszerítették. Miért len­ne ez más­képp a hi­deg­há­bo­rú győztesénél?
            Az Egyesült Államok számára Oroszország egyszerre jelent stratégiai kihívást és rendkívül fontos együttműködési pontot. Oroszország megkerülhetetlen szereplője annak az ameri­kai stra­tégiai gondolkodókra nagy hatással lévő Halford Mackinder történész által eurázsiai szív­já­téknak nevezett geopolitikai küzdelemnek, amely Kelet-Európa és Közép-Ázsia központi sze­repét hangsúlyozza a globális hatalmi rendszerben. (Ld.: A mackinderi geopolitikáról lásd Csizmadia Sándor - Molnár Gusztáv - Pataki Gábor Zsolt (szerk.): Geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest, 1999, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, 16-35. és 49-65. o.)
E térségek nemcsak központi fekvésük, hanem az energiaforrások miatt is stratégiai fontosságúak. Az Egyesült Államok a hideg­háború ideje alatt Eurázsia központi területeihez képest a perifériákon erősítette meg po­zí­cióit, a bipoláris világrend bukását követően viszont lehetősége nyílt arra, hogy a központi te­rületen, illetve az ahhoz közel eső térségekben is előrébb tolja és stabilizálni igyekezzen bás­tyáit. Oroszország érdeke és törekvése ezzel szemben mindvégig az volt, hogy az említett ré­giókban fel­tartóztassa az Egyesült Államok térnyerését, s hogy az itt ta­lál­ható országok, Len­gyelországtól kezdve Kirgizisztánig, ha már nem lehetnek Oroszország szövetségesei, legalább egyfajta nem ellenséges ütközőzóna szerepét töltsék be közte és a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok­ között. A Lengyelországba és Csehországba tervezett amerikai ra­kétapajzs, amely hivatalosan a potenciális iráni fenyegetés ellen nyújtana védelmet, ilyen ér­te­lem­ben nem csak, sőt talán nem is annyira hadászati szempontból problematikus Oroszor­szág számára, hi­szen az ezres nagyságrendű orosz hordozóeszköz-parkkal szemben nem nyújt védelmet, a földrajzi közelségből adó­dóan pedig orosz részről sebezhető. Moszkva sok­kal in­kább attól tarthat, hogy egy ilyen állandó, amerikai kézben lévő rend­szer (amely az ame­rikai straté­giai nukleáris erők egyik komponense) Lengyelországot stra­tégiai szintű szövet­ségessé emelné az Egyesült Államok számára. Márpedig ez - az orosz geopolitikai felfogás ér­tel­mében - túllépné és felrúgná a nagyhatalmi geopolitikai játék Oroszország számára még el­fogadható szabályait. Moszkva ugyanezen megfontolások alap­ján ellenzi Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát, ugyanis ebben szintén egyértelműen az orosz stra­tégi­ai ér­de­kek megsértését látja.
            Hasonló problémával egyébként már szembesült a világ a grúz-orosz háború időszakában is. A több területen és több dimenzióban zajló amerikai-orosz geopolitikai játszmának ugyan­is, amely a bipoláris világhoz képest alaposan átrajzolta a nagyhatalmi érdekviszonyokat, s amely­nek során a korábban érvényes nemzetközi szabályok és normák közül többet is új­raértel­meztek a hidegháborúban győztes Egyesült Államok és szövetségesei, az elmúlt évek­ben is bőven voltak kritikus, nem egyszer feszült időszakai. Látnunk kell azonban, hogy 2008. augusztus 8-ig ezek a feszültségek egyetlen esetben sem jutottak el háborúig, kü­lö­nö­sen nem olyan területeken, amelyeken Oroszország húsbavágóan sértve érezhet­te volna stra­­tégiai ér­dekeit. Ahhoz ugyanis még a geopolitikai küzdelem leghevesebb időszakaiban is tar­tották ma­gukat a szemben álló felek, hogy nem tesznek, és szövetségeseiknek sem enged­nek sem­mi olyat tenni, ami veszélyeztetheti egy adott térség stratégiai stabilitását. (Itt jegyezzük meg, hogy Hillary Clinton külügyminiszter februári, Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter lá­to­ga­tása alkalmából tett azon bejelentése, amelyben megerősítette, hogy Lengyelország Patriot típusú harcásza­ti ra­kétavédelmi rendszereket kap Washingtontól, függetlenül a ballisztikus rakéták ellen védelmet nyújtó „nagy" ra­ké­tavédelmi rendszer sorsától, mivel nem érinti az orosz stratégiai érdekeket, nem is váltott ki komoly tiltakozást Moszk­vában. US will provide Patriot missile sys­tem for Poland, foreign minister says. Guardian, 2009. február 26.) Moszkva értelme­zése szerint Tbiliszi Dél-Oszétiáért indított és hivatalosan is bejelentett hábo­rújával 2008. augusztus 8-án éppen ez a nagyhatalmi konszenzus sérült. Nem véletlen te­hát, hogy a közép-európai rakétavédelmi rendszer kérdésében, illetve az uk­rán és grúz NA­TO-tag­ság ügyében nem történt lényegi előrelépés a moszkvai találkozón.
            A fentiekkel mindössze arra kívántunk rámutatni, hogy a kül- és biztonságpolitikai folya­ma­tok stratégiai jellegükből adódóan szükségszerűen hosszú távúak, egyik napról a másik­ra legfeljebb látványos romlást lehet el­ér­ni, gyors és tar­tal­mi javulást azonban nem. Mivel az eu­rázsiai térséggel kapcsolatos alapvető amerikai érdekek nem változtak meg a Bush-Oba­ma vál­tással sem, elődje politikájától tartalmilag Barack Obama sem tud túlságosan el­tér­ni, rövid távon és partnerek nélkül legalább­is nem. Amiben változtatni képes, és erre utaló je­le­ket már bőven találunk, az a célok elérésének a korábbiaktól eltérő módszere, a külpolitika alap­vetően más stílusa és megközelítésmódja. A moszkvai találkozó egyik fő célja éppen en­nek a változtatási készségnek a demonstrálása volt. Elképzelhető tehát - miként azt töb­ben ál­­lítják a közép-európai rakétavédelmi rend­szer, illetve az uk­rán és grúz NA­TO-tag­ság kérdé­­se kapcsán -, hogy Barack Obama csupán annak remé­nyében jegeli ezeket az ügyeket, hogy si­ke­rül más területeken orosz támogatást szereznie. Fontos azonban megje­gyezni, hogy az Oba­ma-adminisztráció közel sem annyira lelkes a rakétavédelmi rendsze­r és a bővítés kapcsán, mint elődje, de a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok logikája szerint el­len­té­­telezés nélkül természe­tesen nem mondhat le róluk. A rakétavédelmi rendszer ugyanis rend­­kívül drága, még ko­rántsem mű­ködőképes, vagyis a gazdasági válság körülményei kö­zött belpolitikailag is nehe­zebben el­adható, Uk­rajna és Grúzia NATO-tagsága pedig komoly koc­kázatokat hordoz ma­gában az észak-at­lanti szövetség ko­héziójának fenntartása szem­pontjából. (Lásd erről Varga Gergely: Az ukrán és a grúz NATO-tagság kérdése és a magyar érdekek. Nemzet és Biztonság, 2009. 1. szám. 3-10. o.; Tálas Péter: A grúz-orosz háború geo­politikai értelmezése. Nemzet és Biztonság, 2008. 8. szám. 66-75. o.)
 Végül látnunk kell azt is, hogy az Obama-adminisztráció külpolitikai tevékenységének - ha tetszik: külpolitikai stratégiája megvalósításának - még nagyon a kezdetén jár. Azok a kri­ti­kus hangok, amelyek Obamát már most túlzott engedékenységgel vádolják, figyelmen kívül hagyják, hogy az új amerikai elnök nemzetközi hitelessége foroghatna kockán, ha nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy valóban szakítson elődjének külpolitikai uni­la­te­ra­liz­mu­sá­val. Figyelmen kí­vül hagyják emellett azt is - pedig negatív értelemben éppen ezt bizonyította a Bush-ad­mi­nisz­tráció tevékenysége -, hogy a külpolitikai siker még Amerika esetében is döntő mértékben függ nemzetközi partnereinek (köztük vetélytársainak és ellenfeleinek) fo­gadókész­ségétől és fogékony­ságától. Barack Obama tehát csak abban az esetben nyúlhat ke­ményebb külpolitikai eszközökhöz és módszerekhez az Egyesült Államok érdekeinek érvé­nyesítése terén, ha végképp bebizonyosodik, hogy e partnerek ko­ránt­sem olyan fo­gékonyak az új amerikai külpolitikára, mint azt - a Bush-adminisztrációt bírálva - korábban ál­lították.
A START-szerződés
Az USA számára Oroszország a geopolitikai adottságokon túl a stratégiai fegyverek szempontjából is jelentős. Barack Obama többször tett utalást arra, hogy jelentős előre­ha­ladást kíván elérni a nukleáris fegyverek csökkentése terén, még egy atomfegyvermentes vi­lág képét is felfestve távoli jövőben. (Remarks by President Barack Obama. April 5, 2009. http://www.whitehouse.gov/the_press_office/Remarks-By-President-Barack-O....)
 Azonban épp a korábban említetteknek megfelelően el­sősorban az atomsorompó szerződésben lefektetett sa­ját kötelezettségek teljesítése révén kí­ván nemzetközi támogatást szerezni a nukleáris non-proliferáció terén, mindenekelőtt Irán és Észak-Korea vonatkozásában. (Az 1968-ban aláírt atomsorompó-szerződés előírja a nukleáris fegyverrel rendelkező államok számára, hogy erőfeszítéseket kell tenniük a fegyverek számának csökkentése, végső soron pedig a teljes leszerelés érdekében.) Moszkva szempontjából egyrészről a nagyhatalmi presztízs miatt fontosak a START-tárgyalások: jószerivel ez az egyetlen terület, ahol az Egyesült Ál­la­mok­kal közel egyenrangú félként tárgyalhat, másrészről költségvetési szempontból, Orosz­or­szág ugyanis nagyszabású haderőreformot indított el a közelmúltban, s az igen költségigényes re­formok, valamint a világgazdasági válság miatt jelentősen megcsappant államkassza okán minden felszabadítható forrásra szüksége van. Az 1991-ben aláírt START-I szerződés mindkét ország számára 2200 nukleáris robbanófejet és maximum 1600 hordozóeszközt írt elő. (Az aláírás pillanatában a Szovjetunió 2500 hordozóeszközzel, illetve 10 271 robbanófejjel, Amerika pedig 2246 hordozóeszközzel, illetve 10 563 robba­nófejjel rendelkezett.) A most Moszkvában aláírt szándéknyilatkozat szerint a fenti eszközök szá­mát har­madával csökkentve, az előbbit 1500-1650 közé, az utóbbit pedig 500-1100 kö­zé kí­vánják leszo­rítani. A hordozóeszközök számának viszonylag tág kerete elsősorban an­nak tud­ható be, hogy Moszkva szeretne mi­nél nagyobb csökkentést elérni, az orosz gazdaságnak ugyanis - tekintettel a világválságra - még a meglévő arzenál kar­bantartása is igen komoly terhet jelent. (Сокращение ядерной угрозы: необходимые условия. RIA Novosztyi, 2009. február 5. http://rian.ru/analytics/20090205/161068826.html.)
Moszkva ezen túlmenően szeretné a START-keretegyezményt hozzáköt­ni a rakétavédelmi rendszer kérdéséhez. Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője utalást is tett rá, hogy addig nem lesz új START-megállapodás, amíg Washington le nem mond a rakétavédelmi rendszerről. Obama, Medvedev agree to cut nuclear weapons. (CBS News, 2009. július 6. http://www.cbc.ca/world/story/2009/07/06/us-russia-summit-moscow659.html.)
Az Obama-adminisztráció viszont hivatalosan továbbra is kitart amellett, hogy a rend­szer nem irá­nyul Oroszország ellen. Kérdés, hogy Moszkva álláspontját sikerül-e esetleg meg­pu­hí­tani azzal, hogy Washington korlátozott mértékű orosz ellenőrzést biztosít a rend­szer felett, mint azt korá­b­ban már a Bush-kormány is felvetette - amennyiben végleges ame­rikai döntés születik a te­lepítésről. Barack Obama ugyanakkor egy másik opciót is felvetett: korábban ugyanis úgy nyilatkozott, hogy ha az iráni fenyegetés megszűnne, ak­kor értelmét vesztené a rakétavédelmi rendszer. (Obama on Moscow visit. Irishtimes.com. 2009. július 5. http://www.irishtimes.com/newspaper/breaking/2009/0705/breaking13.htm)
 Nyilvánvaló, hogy ezzel Moszkvát arra akar­ja ösztönözni, hogy a rakétavédelmi rendszerről való lemondásért cserébe működjön együtt Washington­nal az iráni nukleáris program visszafo­gá­sában. Az orosz vezetés azonban - legalábbis a nyilvánosságra került kijelentések szerint - egyelőre nem adott érdemi vá­laszt a felvetésre.

A találkozó konkrét eredményei és egyéb témái

A továbbra is fennálló viták és a hűvös távolságtartás mellett is több területen konkrét előrelépés következett be a találkozón, melyet Medvegyev összességében az első, de fontos lépés­nek nevezett a kétoldalú kapcsolatok teljes körű revitalizálása érdekében. A kölcsönös to­vább­lépési szándék demonstrálására utalnak a kapcsolatok intézményesítése érdekében tett lépések is. A felek megállapodtak, hogy kétoldalú tanácsot állítanak fel a két elnök rész­vételével, melynek munkáját a két külügyminiszter koordinálja, az alárendelt­sé­gé­ben pedig munkacsoportokat hoznak létre, amelyek az atomenergia, az energeti­ka, a terro­rizmus elleni harc és a civil társadalmi kapcsolatok kérdéseivel foglakoznak majd. A két elnök megegyezett továbbá a katonai együttműködés újraindításában, az egészségügyi-tudományos együttműködés elmélyítésében, és a közép-ázsiai drogkereskedelem el­le­ni harc fokozásában.
Ennél is figyelemreméltóbb, hogy Afganisztán vonatkozásában a gazdasági újjáépítés kö­zös elősegítése mellett Oroszország hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok használ­ja légterét az af­ganisztáni utánpótlások érdekében. A megállapodás értelmében az USA évi 4500 átrepülést végezhet Oroszország fölött afganisztáni csapatainak ellátása céljából. Ez a szállítási útvonalak rövidebbé válásának köszönhetően több mint százmillió dolláros megtakarítást jelenthet. Különleges jelentőségű emellett az is, hogy a mostani megál­lapodás értelmében nemcsak utánpótlást, hanem katonai személyzetet is lehet majd szállíta­ni az orosz légtéren keresztül. (Он улетел. Interfax, 2009. július 8. http://interfax.ru/politics/txt.asp?id=89098.) Hozzátehetjük ehhez, hogy napokkal korábban kiderült, Kir­gizisztán (200 millió dollárért) mégiscsak engedélyezi a manaszi légitámaszpont használa­tát az Egyesült Államok számára, amit Moszkva - amely az amerikaiakkal kötött kirgiz szer­ződés februári fel­mondását követően kétmilliárd dollárnyi támogatást nyújtott Bis­keknek - fel­tűnően könnyen vett tudomásul. Valószínűleg azért, mert bár Moszkvának nem közvetlen érdeke, hogy az Egyesült Államok gyors, látványos győzelmet arasson Afganisztánban, nem ér­deke az sem, hogy Afganisztán végzetesen destabilizálódjon, és ismét a szélsősé­ges iszlám törjön előre az országban. Annál is kevésbé, mert az Oroszország számára egy­re súlyosabb problé­mát jelentő kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás elsődleges forrásországa éppen Afga­nisztán. Moszkvának is érdeke tehát, hogy az afganisztáni helyzet a hosszú tá­vú sta­bi­li­zá­lódás irányába mozduljon el.
A találkozón Irán és Észak-Korea nukleáris programja is napirendre került. Washington kü­lönösen a Teherán elleni fellépésben számítana Moszkva segítségére, amely viszont rész­ben anyagi, részben pedig hatalmi megfontolásokból komoly partnere Iránnak. Oroszország szá­mára ugyanis Irán, amely sok tekintetben regionális vetélytársa is Moszkvának, illetve a Teherán ál­tal támogatott térségbeli szervezetek (így a Hamász és a Hezbollah) olyan alkutár­gyak az Egyesült Államokkal folytatott geo­politikai játszmában, amelyek segítségével haté­konyabban tárgyalhat Washingtonnal a számára kulcsfontosságú kérdésekről, mindenekelőtt az egykori szov­jet belső periféria ügyeiről. (Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és le­he­tőségek, 55. o.)
 A kérdés tehát az, hogy Barack Obamának ez utóbbi területen sikerült-e, sikerül-e megnyugtatnia Moszkvát az amerikai ambíciókat illető­en. Irán kapcsán egyébként komolyabb törésre ez év augusztusában, az új iráni kormány megala­kulása után, még inkább pedig a jö­vő év elején lehet számítani, ha ugyanis addigra nem sikerül elő­relépni a belpolitikai tekintetben komoly problémákkal küzdő Teheránnal, az amerikai állás­pont vélhető­en bekeményedne, ami első körben a jelenleginél komolyabb szankciókban öl­tene testet. Ennek az ENSZ Biztonsági Tanácsában való elfogadásához és a szankciók ha­tékony alkalmazásához azonban Washingtonnak Moszkva együttműködésére is szüksége lenne.

Ami kimaradt a hivatalos napirendből

A moszkvai találkozó eseményei kapcsán arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy mi nem ke­rült napirendre. Szemben a Bush-adminisztráció által használt retorikával, Barack Obama az orosz vezetőkkel folytatott hivatalos tárgyalásain egyetlen szót sem ejtett a demokrácia hely­ze­téről Oroszországban. Tette ezt nyilván annak érdekében, hogy az orosz-amerikai kap­csola­tok már említett „reset" gombjának benyomását ne akadályozzák ilyen jellegű, most másodlagos fontosságúnak tűnő kérdések. E tekintetben Obama látogatása teljes mér­ték­ben összhangban volt az idén tavasszal megjelent új amerikai Oroszország-stratégia ajánlásai­val. (Az új amerikai Oroszország-politikáról. SVKI Elemzések, 2009/5. http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_2009_5.pdf.)
Az amerikai elnök a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos „házi feladatának" egy részét a moszkvai Új Gazdasági Főiskola diplomaosztó ünnepségén elmondott félórás beszédében tel­jesítette, melyet azonban egyetlen nagy orosz tv-csatorna sem közvetített, s csak a Vesz­tyi hírcsatornán lehetett élőben követni. Obama beszédében a demokráciát dicsérte, példának állítva Amerikát, de itt sem említette meg Oroszországot. Valószínűleg erre a megengedőbb ame­rikai magatartásra adott (sajnos nem túl biztató) szimbolikus orosz válaszként értelmezhető, hogy Medvegyev el­nök a civil társadalmi kapcsolatok fejlesztéséért felelős amerikai-orosz kö­zös bizottság élére orosz részről azt a Vlagyiszlav Szurkovot készül kinevezni, aki nemcsak a „szuverén demokrá­cia" elméletének kidolgozásáról ismert, de egyben a Kreml fő ide­o­lógusának is tartják. Ennek megfelelően különféle orosz jogvédő szervezetek tiltakoznak is a kinevezése ellen. (Az új amerikai Oroszország-politikáról. SVKI Elemzések, 2009/5. http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_2009_5.pdf.)

Ugyancsak szimbolikus jelentőségű - vagy inkább szimbolikusan jelentéktelen - volt Barack Oba­ma július 7-i találkozója az orosz ellenzéki pártok vezetőivel. A meglehetősen rövid és szűk körű megbeszélésre „természetesen" nem állami intézményben, hanem a Ritz-Carl­ton hotelben került sor. Négy ellenzéki szervezet a legmagasabb szinten képviseltette magát: a találkozón részt vett a kommunista párt vezetője, Gennagyij Zjuganov, a „Szolidaritás" két társelnöke, Gar­ri Kaszparov és Borisz Nyemcov, a „Jabloko" vezetője, Szergej Mitrohin, és a jobboldali „Pravoje gyelo" (Igaz Ügy) társelnöke, Leonyid Gozman is. Ezzel szemben a sokak által „őfelsége el­lenzékének" te­kintett „Szpravedlivaja Rosszija" (Igazságos Oroszország) pártot csak egyetlen képviselője, Ilja Ponomarjov reprezentálta. (Обама встретился с лидерами оппозиционных партий России. Kommerszant, 2009. július 7. http://kommersant.ru/news.aspx?DocsID=1200223&NodesID=2.) A 2008-ban önmagát feloszlató „Szojuz Pra­vih Szil" (Jobboldali Erők Szövetsége) ellenzéki szervezet volt elnöke, Nyikita Belih pedig ve­hemensen tagadta, hogy találkozna az amerikai elnökkel. Nyilvánvalóan nem kívánta ve­szé­lyez­tetni kormányzói posztját a kirovszki körzetben: a nyi­latkozatában nem győzte hangsúlyozni, hogy már nem tagja semmilyen ellenzéki pártnak, és semmiféle ilyen jellegű tevékenységben nem vesz részt. (Никита Белых отказался встречаться с Бараком Обамой. Kommerszant, 2009. július 6. http://kommersant.ru/news.aspx?DocsID=1199821&NodesID=2.)
 Ez az epizód, és különösen Be­lih „karrierje" már önmagában is jól jellemzi az ellenzéki pártok helyzetét és politikusaik ki­látásait Oroszországban.
Látványosan hiányoztak a hivatalos napirendről az energetikai és energiabiztonsági kérdé­­sek is. Érzékelhetően egyik fél sem kívánta a moszkvai találkozóhoz fűződő reményeket olyan kérdések napirendre tűzésével rontani, melyekben sem rövid, sem középtávon nem vár­­ható stratégiai jelentőségű áttörés. A szénhidrogének exportja ugyanis az orosz külpolitika legfontosabb és talán leghatékonyabb érdekérvényesítő eszköze, és várhatóan még hosszú ideig az is marad mind a posztszovjet térséggel, mind Európával kapcsolatban. Éppen ezért várható volt, hogy az első, úttörő jelentőségűnek szánt elnöki találkozón nem hozzák szó­ba a kérdéskört.
Összességében Barack Obama moszkvai találkozója többé-kevésbé megfelelt a kezdeti bi­zakodó, de nem túlzottan optimista várakozásoknak. Láthatóan mind az amerikai, mind az orosz fél az egymás iránti jó szándék, a számos kérdésben meglévő érdekazonosság de­mon­strálására kívánta felhasználni a találkozót. Ez alapvetően sikerült is, amit jól jelez az Af­ga­­nisztánnal kapcsolatos szállítási megállapodás. Mindazok véleményével kapcsolatban, akik keveslik a ta­lálkozó eredményeit, azt tartjuk fontosnak hangsúlyoz­ni, hogy a Nyugat-Eu­rópa számos országában megfigyelhető „Obamánia" a külpolitikai területére vonatkoztatva alighanem ­túl­zott optimizmuson ala­pul. Csak megismételni tudjuk korábbi állításunkat: mivel az eu­rázsiai térséggel kapcsolatos alapvető amerikai érdekek nem változtak meg a Bush-Oba­ma-vál­tással, elődjének politikájától tartalmilag Barack Obama sem tud lényegesen el­tér­ni, rövid tá­von és partnerek nélkül legalább­is nem. Amiben elsősorban változtatni képes, az a célok elérésének korábbiaktól eltérő módszere, a külpolitika alap­vetően más stílusa és megközelítés­­­módja. Például Washington részéről több minden kerülhet az alku tárgyát képező kosárba, köztük olyan, Oroszor­szág számára kiemelten fontos tartalmi kérdések is, mint például a ra­kétavé­­delmi rendszer, vagy Grúzia és Ukrajna MAP-tagsága.  A moszkvai találkozó egyik fő célja éppen en­nek a vál­toztatási készségnek a demonstrálása volt. Az amerikai-orosz viszony jelentős tar­talmi javulására minden bizonnyal sokat kell még várni, de a moszkvai tárgyalások jó kezdetnek tűnnek.

http://portal.zmne.hu/portal/page?_pageid=34,29104&_dad=portal&_schema=PORTAL

Kadarkúti Hétfői Üzenetek 35. - Rózsafüzér elmélkedések

DICSŐSÉGES rózsafüzér 
1.)… AKI HALOTTAIBÓL FELTÁMADOTT
Jézus: Éppen csak hogy pirkadt a harmadik nap hajnala, és a saját isteni erőmből egy pillanat alatt föltámadtam a halálból és kijöttem a lezárt sírból, amint annak idején kiléptem Anyám szeplőtelen méhéből. Ezt a feltámadt testet ne egy átlátszó szellemnek képzeljétek, hanem egy tökéletes, ép és szép fiatal testnek, mely misztikus képességekkel rendelkezik. Át tud hatolni mindenen, fel tud emelkedni, el tud tűnni, tehát láthatatlanná tud válni a földi ember számára. Képzeljétek Gyermekeim, mekkora örömet szereztem, mint Isten és szabadító, mikor leszálltam az alvilágba az ott várakozó szent lelkek közé, akik már szinte a világ kezdete óta vártak Rám. Bennetek is, mint az Ószövetség szentjeiben, hasonló vágynak kell ébrednie arra, hogy az Én érdemeimért egy napon bevigyenek a Mennyországba. Kincseim! Az Én feltámadásom a ti feltámadásotok előhírnöke, hogy a végső napon mindnyájan feltámadtok. De az Én feltámadásom a ti lelketeknek kegyelemben való feltámadásának is előhírnöke. És miként Én, Megváltótok feltámadva új életet kezdtem, úgy ti is a bűnből a kegyelemre feltámadva új életet élhettek. Édesanyám elsőként láthatott Engem dicsőségem teljes ragyogásában, hiszen Ő mindenki másnál jobban részesedett szenvedésemben. Azután Magdolnának jelentem meg, aki forró vággyal kereste holttestemet. Ó, Kicsinyeim! Utánozzátok Magdolna szeretetét, jámbor sietségét azzal, hogy gyakran és buzgón meglátogattok Engem az Oltáriszentségben. Tanítványaimnak többször megjelentem így feltámadottan, hogy erősítsem hitüket, de nektek nincs szükség Jelenéseimre, hogy higgyetek az igaz Istenben, elég rápillantanotok az Oltáriszentségre, hogy érezzétek valóságos Jelenlétemet olyan dicsőségesen, mint a Mennyben. Amen.
2.) …AKI A MENNYBE FÖLMENT
Jézus: Gyermekeim! Most lehunyt szemmel, a lelketekkel próbáljatok Rám tekinteni. Ott állok az Olajfák hegyén Édesanyám, az apostolaim, az első tanítványok és a szent asszonyok körében, összesen több mint 50 személlyel. Ezekkel az összegyűlt emberekkel együtt, élő reménnyel és mennyei szeretetre gyúlva nézzetek Engem, aki most készül távozni a Földről. Figyeljetek, ahogy arcomról halhatatlan dicsőség sugárzik, szemeim Napnál szikrázóbban ragyognak! Fölemelem kezeimet, megáldom a jelenlévőket, és felemelkedek az égbe. Lassan eltakar egy felhő, mindig kisebb leszek, már csak egy fényes pontnak látszom, és eltűnök a szemek elől. De előbb még megparancsolom apostolaimnak, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, és néhány nap múlva ők Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni. Megkapják a Szentlélek erejét, és tanúim lesznek az egész világon. Az Én apostolaim engedelmeskedtek Nekem. Drága Kicsinyeim, kövessétek apostolaimat! Ti is engedelmeskedjetek és ne féljetek elhagynia szent hegyet, azaz a szemlélődést, hogy visszatérjetek a városba, vagyis azokhoz a szokásos dolgaitokhoz, állapotbeli kötelességeitekhez, amelyeket várok tőletek. Azért mentem fel a mennybe, hogy helyet készítsek nektek, szeretett Gyermekeim! Ha buzgón és alázatosan kértek Engem, akkor segítek, hogy eljussatok a vágyva-vágyott mennyei Országba. Amen.
3.)…AKI NEKÜNK A SZENTLELKET ELKÜLDÖTTE
Jézus: Elgondolkodtatok-e azon, hogy a Szentlélek miért éppen lángnyelv formájában szállt le a Szűzanyára és az apostolokra? Nyelvek képében száll alá a lélek. Elhozta az apostoloknak a nyelvek ajándékát, mely által a hit és keresztség egységben mindenféle nemzet népei egyesültek a katolikus Egyházban. De a Szentlélek nem csak nyelv, hanem tűz alakjában is érkezett. A Szentlélek lobogó lángnyelv, mert a szeretet élő forrása. A Szentlélek lángoló tűz, világító tűz és édes tűz. Lángoló tűz, mert megtisztítja a lelket minden szennytől. Elemészti a mulandó javakhoz való ragaszkodást, az emberi tekintetekhez való igazodást, az élet hiúságát és kényelmét. Világító tűz, amely megvilágítja a lelket azáltal, hogy világossá teszi számára a bűnök rosszaságát és a hálátlanságot. Édes tűz, amely készteti, áthatja és lángra lobbantja a szívet, a lélekbe árasztja a szeretetet és buzgóságot.Ó, drága, engesztelő, zarándokoló Kicsinyeim! Nemsokára, a Nagy Figyelmeztetéskor ennek a Szentlélek Istennek a lángoló, világító és édes tüze fog meglátogatni benneteket. Ugye várjátok? Kérjétek Mennyei Atyátokat, hogy minél hamarabb küldje el nektek! Majd meglátjátok, hogy ez az isteni tűz mekkora változást fog előidézni bensőtökben. Ez az égi láng fogja ébreszteni buzgóságotokat, készségessé és bátorrá teszi lelketeket mindannak vállalására és megtételére, amit Atyátok mond neki. Amen.  
4.) …AKI TÉGED SZENT SZŰZ A MENNYBE FELVETT
Jézus: Gyermekeim! Nézzétek csak Édesanyámat lelki szemeitekkel! Már indul az égbe: a körülötte állókhoz fordul, drága anyai áldásával megáldja őket. Boruljatok ti is a lábaihoz és kérjétek tőle az áldást: Anyám együtt örülök veled, e nagy boldogságodnak, dicsőségednek és nagyságodnak. Drágáim! Képzeljétek csak el, hogy repesett az Én édesanyám szíve, mikor eljöttem érte és magammal vittem testestől-lelkestől. Nem az elgyengült, elöregedett alakjában, hanem fiatalon, tündöklő ragyogásában. Ez a test nem lehetett az enyészeté, mert egészen tiszta volt, a Szentlélek leggyönyörűbb temploma, mentes volt az eredeti bűntől és minden bűn árnyékától. És figyeljétek csak, hogyan ment a halálba a Szent Szűz? ! Mikor eljött a pillanat, amit annyira várt, hogy örökre egyesüljön a legfőbb Jóval, akkor a lelke ujjongott az Utánam érzett vágytól és szeretettől és szívből Nekem ajánlotta magát egészen. És ti, Kicsinyeim, hogyan várjátok a halált? Félve? Aggódva? Miért féltek annyira kilépni ebből az életből? Mit ad nektek ez a világ, amiért úgy ragaszkodtok hozzá? Kérjétek Szűz Máriát, nyerje el számotokra a földtől való elszakadást és az örök javak utáni vágyat, és készítsen fel titeket az utatokra. Gyermekeim! Ha azt akarjátok, hogy halálotok órájában mi ketten: Mária és Én ott legyünk veletek, akkor szíveteket ne szakítsátok el Szűz Máriától! Iránta való gyermeki hűségetek fog Engem hozzátok vezetni a végső perceitekben. Amen.
5.)…AKI TÉGED SZENT SZŰZ A MENNYBEN MEGKORONÁZOTT
Jézus: Az Én dicsőséges feltámadásom diadala után senkinek nem volt nagyobb dicsősége a mennybejutáskor, mint Édesanyámnak. El se tudjátok képzelni, mekkora nagy dicsőséggel lépett be a mennybe, mily nagy áhítattal vette Őt körül az összes angyali kar, mily nagy örömmel és kedvességgel öleltem át Én, a Fia. Miként itt a Földön nem volt méltóbb helye Istennek, mint Mária szűz méhe, úgy az égben nincs magasabb királyi trónus, mint amelyre Én ültettem Édesanyámat. Magam mellé véve Őt, mint Anyámat és mint Társmegváltót. Mint a mindenség királynőjét a jobbomra ültettem, minden angyali karok fölé. És most nézzétek, hogyan koronázta meg a Szentháromság Máriát a legdrágább koronákkal! Az Örök Atya fejére teszi a hatalom koronáját, átengedve Neki Utánam az uralmat az Ég, a Föld és az alvilág minden teremtménye fölött, így a sötétség szellemei reszketnek az Ő nevétől. Én, a Fiú a bölcsesség koronájával díszítettem drága homlokát, átadva neki az isteni irgalmasság kulcsait. A Szentlélek a szeretet koronájával ékesíti Őt, betakarva az Isten iránti és az emberek iránti leglángolóbb szeretettel. Mindenek felett a Szüzet koronázza a szüzesség, a vértanúság és a tanítás dicsfénye. Végezetül Édesanyámat a 12 csillagból álló korona is koronázta. A 12 csillag a szentek összes érdemeit jelképezi, vagyis egyesítve van benne a pátriárkák hite és reménye, a próféták világossága, az apostolok szeretete és buzgósága, a vértanúk nagylelkűsége, a papok életszentsége és tisztasága, a szerzetesek engedelmessége. Kérjétek Édesanyámat, legyen a ti szívetek Királynője, és vezessen el Hozzám benneteket! Amen.                     
VILÁGOSSÁG rózsafüzér 
1.)    …AKI A JORDÁNBAN MEGKERESZTELKEDETTJézus: Gondolkodtatok-e már azon, hogy miért hívják ezt a világosság rózsafüzérének? Mert ezek a titkok mind a nyilvános működésem idejéről szólnak, amikor leginkább megmutatkozik az a tény, hogy Én vagyok a világ Világossága. Akkor léptem először a nyilvánosság elé, mikor Én is felkerestem Jánost, a keresztelőt a Jordán folyónál. 30 éves voltam, fiatal és teljesen érintetlen, tiszta lelkű. A kereszteléseket János azért végezte, hogy az emberek bűneiktől megtisztuljanak bűnbánatuk által. Beálltam a sorba, hogy Engem is megkereszteljen. Jánost hirtelen egy látomás megnyílni látta az eget az Én fejem felett és a Lélek galamb formájában alászállt és megpihent Rajtam. Erre megrendült és vonakodott megkeresztelni Engem. Sugalmat érzett, hogy Én vagyok a Messiás. De Én csak bizonygattam, hogy meg kell keresztelnie Engem és meg is tette. Alighogy kiléptem a folyóból, és a tömegtől kissé eltávolodva imádkoztam, ugyanaz a látomás, ami elkápráztatta Jánost megismétlődött Nekem is. Megnyílt az ég, és láttam Isten Lelkét Reám szállni. És ugyanekkor szózat hangzott: „Te vagy az Én szeretett Fiam, kiben Nekem kedvem telik.” Ezzel a lépéssel Én felajánlottam – Én a teljesen tiszta – a bűnösök részére a megbocsátást. Míg János vízzel keresztelt, Én vízzel és Szentlélekkel. Gondoljatok bele, az Én keresztelésemnél jelen volt az egész Szentháromság. Amikor viszitek a kisbabát a keresztelésre, ott is jelen van az Atya, aki mindent betölt, ott vagyok Én, a Fiú az Oltáriszentségben, és a Szentlélek, aki a keresztelendő lelkében valóságosan benne él. Gyermekeim! Fogadjátok a keresztség szentségének ajándékát hálásan Tőlem. Amen
2.)    …AKI KÁNÁBAN MEGMUTATTA ISTENI EREJÉT
Jézus: A kánai menyegzőn sok vendég volt, Engem is meghívtak Édesanyámmal együtt. A végére elfogyott a bor. Anyám kért, hogy segítsek, de Én vonakodtam, hogy még nem jött el az Én időm. De Ő ösztönösen érezte, hogy kívánsága teljesülni fog, és utasította a szolgákat, hogy tegyenek úgy, ahogy Én mondom. A szavamra 6 korsót megtöltöttek vízzel és azt borrá változtattam. És most figyeljetek, Gyermekeim! Ez az Én első csodám nem más, mint előképe az Eucharisztia alapításának. Mert azzal az isteni hatalommal, amivel a vizet borrá változtattam, az utolsó vacsorán a kenyeret és a bort saját testemmé és véremmé fogom változtatni.Tudjátok-e, drága Gyermekeim, hogy ezt a kánai eseményt szimbólumként is felfoghatjátok? Isten Országa, melyet alapítok, szintén menyegző: Isten és az emberiség egyesülése, az utolsó ítélet napja, amikor az Egyház menyasszonyi várakozása beteljesedik egy örökké tartó menyegzőben. Én vagyok az öröktől való vőlegény, aki minden emberi lelket meghív az isteni frigyre. A borrá változott víz a ti lelketek átalakulásának jelképe is a Szentlélek ereje által. Édesanyám szava- aki bizalommal fordul Hozzám – a kérő ima szimbóluma, melyet Atyám mindig meghallgat és előbb utóbb teljesít. Kincseim! Mindig Édesanyámon keresztül kérjetek, ha valami fontos ügyetek van. Ő biztos kieszközöli a kegyelmet számotokra. Neki nem akarok ellentmondani. Áldottak legyetek buzgó imáitokért. Amen.
3.)    …AKI MEGHÍRDETTE ISTEN ORSZÁGÁT
Jézus: Gyermekeim! Én Új szövetséget kötöttem az emberiséggel, míg Atyám szövetséget kötött a zsidó néppel. Az Ószövetség alaptörvénye a Tízparancsolat volt. Az Újszövetségé a Hegyi Beszéd. Amikor ezt a 3. tizedet imádkozzátok, a Hegyi Beszéd álljon szemeitek előtt. Akkor körülöttem a hallgató sokaság egyszerű, tanulatlan, szegény emberekből állt, szomorúakból, csalódottakból, elnyomottakból, szelídekből. Csak úgy itták vigasztaló, nekik való szavaimat: Boldogok a lelki szegények, a szomorkodók, a szelídek, az igazságra szomjazók, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek, az üldözöttek, mert övék a mennyek országa, mert őket megvigasztalják, mert őket jóllakatják, mert ők meglátják az Isten, mert Isten fiainak fogják őket hívni. Hallják, hogy ez nem akármikor lesz, hanem ők már most boldogok. Mert a boldogság forrása Én vagyok, aki beszél hozzájuk, az Isten Fia. És ez a hallgatóság átalakul, szépül-épül a lelkük, békesség születik bennük.Engedjétek, hogy az Én szeretetem a ti szíveteket, lelketeket is átalakítsa. A 8 boldogsággal és a többi példabeszéddel nem fejeztem be az emberiség tanítását. Ma is nevellek, tanítalak benneteket választottjaim által. De sokan nem hallgatnak Rám, befogják fülüket, szemüket. Kételkednek mindenhatóságomban. De ti Engem nagyon szerető Gyermekeim, tágra nyílt szemekkel és fülekkel és nagy érdeklődéssel fogadjátok üzeneteimet, szomjasan isszátok Szavaimat. Ezért tudom mélyen megérinteni lelketeket. Nagyon szeretlek benneteket, hűségetekért sok jutalomban lesz részetek. Amen.
4.)    …AKI A TÁBOR HEGYÉN MEGMUTATTA ISTENI DICSŐSÉGÉT
Jézus: Ez a hegy több mint 800 m magas gúla alakú hegy, az alját tölgyerdők borítják. Ide vezettem fel Galilea közepének magányos hegycsúcsára kedvelt apostolaimat: Pétert, Jakabot és Jánost, hogy még halálom előtt megmutassam nekik örök dicsőségemet. Míg imádkoztam átváltoztam előttük. Arcom ragyogó lett, mint a Nap, ruhám fénylő lett, mint a hó. Két ember jelent meg mellettem dicsőségük teljességében: Mózes és Illés, és halálomról beszélgettünk. Péterék mély álomba merültek. Mikor felriadtak, megláttak Engem dicsőségemben a 2 férfiúval, akik velem voltak. Péter felkiáltott: Jó nékünk itt lenni, Mester! Csináljunk 3 sátrat, Neked, Mózesnek és Illésnek! Majd egy fényes felhő eltakarta őket szemük elől és szózat hallatszott a felhőből: „Ez az Én igen kedves Fiam, Őt hallgassátok!” Megijedtek, de Én megnyugtattam őket: -Keljetek föl, és ne féljetek!Az Én megdicsőült testem mutatja, hogy milyen fényesek, tündöklőek lesztek ti emberek is a feltámadás után, ha üdvözültök. A fényes felhő, amiből a szózat hallatszott az Atya Isten megnyilvánulása. A csodás jelenetben, amit a 3 apostolom látott, meg akartam mutatni az egész emberiségnek a dicsőséges célt, ahová el fogok érkezni, miután szenvedtem és meghaltam. Kicsinyeim! Legyetek nagyon boldogok, mert mikor áldoztok éppen ilyen tündöklő isteni fényességemben vagyok jelen a szívetekben. Mikor imádkoztok, akkor is ragyogásomban és emberi alakomban állok szembe veletek. Amen.
5.)    …AKI AZ EUCHARISZTIÁBAN NEKÜNK ADTA MAGÁT
Jézus: Az utolsó vacsorán megalapítottam az Oltáriszentséget, hogy veletek maradhassak a világ végéig. Ezek a szavak, hogy: „Vegyétek és egyétek, ez az Én Testem, vegyétek és igyátok ez az Én Vérem” az emberi értelemnek érthetetlenek, de az apostolok hitük egyszerűségében és teljességében nem ütköztek meg rajta. Én vagyok a főpapotok, egy személyben áldozó és áldozat: egyszerre teremtem meg az örök áldozót, a papságot, és az örök áldozatot, aki Én vagyok. Én vagyok az áldozat, aki elveszi a világ bűneit, ez az Emberfiának rendeltetése. Nagy szeretetemben azt akartam, hogy az ember teste és lelke a legteljesebb valóságban egyesüljön az Én egész lényemmel, Lelkemmel és Testemmel. Íme az üdvözülés módjának csodálatos útja. És nem elég, hogy a Szentáldozással elnyerhetitek az Örök Életet, hanem mindennapjaitokat is bearanyozom vele, működöm a szívetekben, alakítalak, tisztítalak, szeretlek benneteket, cselekszem bennetek, és végtelenül boldoggá teszlek benneteket. Hálából vigasztaljatok Engem az Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért, a megszentségtelenítésekért, a bűnös lélekkel áldozásokért! Engeszteljetek Engem az Oltáriszentség előtt bűneitekért és az egész világ bűneiért! Mindig tiszta, bűnbánó lélekkel, forró szeretettel és vágyakozással vegyetek magatokhoz! Amen.

Kadarkúti Hétfői Üzenetek 35. - Rózsafüzér elmélkedések

ÖRVENDETES rózsafüzér 
1.)    …AKIT TE SZENT SZŰZ A SZENTLÉLEKTŐL FOGANTÁL
Jézus: Drága Gyermekeim, már nagyon régen, a teremtés után mi, a Szentháromság elhatároztuk, hogy Én, a Fiú emberré válok. Évmilliókon, évezredeken át vártam ezt a pillanatot. Mindhármunkat az emberiség iránti szeretet vezérelt ebben az elhatározásban: Atyám odaadja magát az embereknek, Én beleegyezek, hogy hozzátok hasonlóan ember legyek és a Szentlélek Isten kész megvalósítani a nagy misztériumot. Megteremtettük a Földön a legtökéletesebb, a legtisztább, a legalázatosabb és legengedelmesebb szüzet, és ezt Szűz Máriában találtuk meg, egy egyszerű názáreti leányban.
Gábor főangyal első szavai: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes” -dicséretet fejez ki, azt jelentették: mindenkinél szentebb vagy, te vagy Isten minden kegyelmének és ajándékának kincsesháza. A végtelenül alázatos Máriát zavarják a dicséretek, nehezére esnek, mert ő semmit se magának, mindent Istennek tulajdonít, hogy csak az Isten legyen mindenért dicsérve, Ő ne. Az Én Édesanyám minél magasabbra emelve látta magát, annál jobban megalázta önmagát. És mikor megtudta az angyaloktól, hogy Ő lesz a várva – várt Messiás édesanyja, egészen méltatlannak találta magát. Ó, drága Kicsinyeim, vegyetek példát Mennyei Édesanyátoktól. Ha dicsérnek, örüljetek neki. Mondjátok, ha dicsérnek, Istené a dicsőség, enyém az öröm. Vannak, akik látszólag visszautasítják a dicséretet, de csak azért teszik, hogy még jobban megdicsérjék. Kedveseim! E titok hatására alázkodjatok meg, lássátok be kicsinységeteket, gyengeségeiteket! Ne akarjatok elsők lenni! Engedjétek előre a többieket. Viseljétek el az igazságtalan ítéleteket. Mindig szerényen beszéljetek magatokról, hogy a jó, ami bennetek van Istentől való és minden rossz tőletek van. Így Atyám majd gazdag áldását adja rátok. Amen.
2.)    …AKIT TE SZENT SZŰZ ERZSÉBETET LÁTOGATVÁN MÉHEDBEN HORDOZTÁL
Jézus: Ebben az eseményben az Én szerető Atyám hármas akarata fejeződött ki. Meg akarta szentelni a Keresztelőt, az Előfutárt az eredeti bűntől nem mentes Jánost anyja, Erzsébet méhében, azután ki akarta nyilvánítani az Én dicsőségemet és hatalmamat megtestesülésem első pillanatától kezdve, azonkívül a két áldott állapotban lévő anyát, Máriát és Erzsébetet a találkozás nagy örömeivel akarta betölteni.Ebben a bájos, megható történetben az önzetlen felebaráti szeretetre figyeljetek. Édesanyám nem törődik vele, hogy fárasztó és veszélyes utat kell megtennie a Júdeai hegyekben, nem félti magát, csak arra gondol, hogy rokonának, Erzsébetnek most hogy idősödik és mégis gyermeket vár, nagy szüksége van rá. A két áldott állapotban lévő asszony találkozása csodálatos volt. Édesanyám méhéből megszenteltem János lelkét, aki felujjongott anyja méhében.
Tudjátok-e drágáim, melyik erényt kell e titokból megtanulnotok? A felebaráti szeretetet. Kérlek benneteket, hogy Édesanyámhoz hasonlóan ti is látogassátok meg azokat, akik szeretetetekre rászorulnak: öregeket, betegeket, rabokat, szegény sorban sínylődőket. Tegyetek jót mindenkivel válogatás nélkül. Hogy majd egykor mondhassam nektek: Jöjjetek, Atyám áldottai, foglaljátok el a nektek készített helyet, mert mikor éheztem, ennem adtatok, mikor szomjaztam innom adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek! Amen.
3.)    …AKIT TE SZENT SZŰZ A VILÁGRA SZÜLTÉL
Jézus: Ez a titok a szegénységről szól. A szegénység utálatos és megvetendő az emberek szemében, de mérhetetlenül kedves az egész Szentháromság szemében. Oly sok vendég volt aznap Betlehemben, hogy minden házból elutasítottak minket, még a rokonaink is. Végül egy istállóban kaptunk helyet. Ha születésem helye szegényes és megalázó volt is, de születésem módja fenséges és misztikus volt. Úgy léptem be a világba Szűz Mária által a magam isteni erejével, mint a napsugár, mely áthatol az ablak üvegén, anélkül, hogy sértené. Édesanyám a szülés után is szűz maradt. Én a gyenge bőrű, pici újszülött a kemény jászolban dideregtem a szúrós szalmán.
Ti pedig, szeretett gyermekeim, mennyire keresitek a kényelmet! Nem mindegy milyen széken ültök, nem mindegy milyen ágyban feküdtök. Ha negyedórára van a bolt a lakásotoktól, már autóval mentek oda.Ó, édes Gyermekeim! Szeressétek az egyszerűséget, az igénytelenséget! Elégedjetek meg az egyszerű ételekkel, ne legyetek ínyencek! Szeressétek az egyszerűséget az öltözködésben! Viseljétek el, ha nélkülöznötök kell szükséges dolgokat, és ne bánkódjatok, ha elveszítitek a gazdagságot! Váljatok hasonlóvá Hozzánk, a Szent családhoz, a szegénység elfogadásában és szeretetében. Amen.  
4.) …AKIT TE SZENT SZŰZ A TEMPLOMBAN BEMUTATTÁL
Jézus: Születésem után 8 nappal volt - zsidó szokás szerint – a körülmetélésem. Ezzel Én példát adtam az engedelmességre és alázatra, mert Ábrahám rendelte ezt el a hit jeleként. Már ezeket az első fájdalmas vércseppjeimet is értetek hullattam. Ekkor kaptam a JÉZUS nevet, mely azt jelenti: ÜDVÖZÍTŐ. Ez égből származó név, melyet Atyám küldött Gábriellel Máriának.40 nap múlva bemutattak Engem Atyámnak a jeruzsálemi templomban. Értetek, bűnösökért ajánlott fel Engem ajándékul a szenvedésre és halálra. Fel tudjátok-e fogni ez áldozat értékét? Fölajánlott Engem elégtételül igazságosságának és az Ő engesztelésére az egész emberi nemért. Micsoda látvány volt az égieknek e szent fölajánlás. Kicsinyeim! Kövessétek Szűzanyát és vele együtt ajánljátok fel lelketeket, szíveteket és értelmeteket Teremtő Atyátoknak! Sőt szeretteitek lelkét is tegyétek lábai elé. Ennek a fenséges és örömteli bemutatásnak volt egy szomorú folytatása: Simeon kezébe véve Engem, megjövendölte a 7 tőrt Édesanyámnak. Ő a Szentírás próféciáiból tudta, mi vár Rám, gyermekére, de ezt most felelevenítették előtte. 33 évig tartó anyai aggodalma igazi vértanúság volt. Míg a vértanúk az életüket adták áldozatul, Ő egyszülött fiát, Engem, akit mérhetetlenül jobban szeretett és becsült, mint saját életét. A vértanúk áldozata pillanatszerű volt, Édesanyámé egy életen át tartott.Kicsikéim! Ha szerettek Engem, legyetek áldozatkészek, mint Szűzanyátok: ima, böjt, virrasztás, önmegtagadás legyen az életetek. Amen.
5.) …AKIT TE SZENT SZŰZ A TEMPLOMBAN MEGTALÁLTÁL
Jézus: Ismerve a történetet, lehet, hogy felmerült bennetek a kérdés, hogy Én a 12 éves Jézus miért szakadtam el a szüleimtől és miért maradtam a városban. Talán engedetlenségből? Talán gyermekfejjel nem tudtam felmérni, mekkora aggodalmat okozok nekik? Szó sincs erről. Minden az isteni bölcsesség terve szerint történt. Egyrészt meg kellett erősítenem Édesanyámban és nevelő atyámban azt a tudatot, hogy Én Isten Fia vagyok. Tudták ezt ők, de ez az esemény felelevenítette bennük. Másrészt ezzel Atyám ezzel mind a kettőjüket a bánkódó lelkek példaképévé, menedékévé és vigasztalásává tette. Csak ti, akik nagyon szerettek Engem, látjátok és érzitek át Mária és József fájdalmát, mikor 3 napig nem találtak rám. Tudjátok-e mikor élitek ezt át? A lelki szárazság idején, amikor nem érezhetitek Jelenlétemet. Olyan, mintha elvesztettetek volna Engem, Jézusotokat. És mikor szüleim rámtaláltak, ahogy a tudós papokat tanítottam, akkora örömöt és vigasztalást éreztek, mint ti, mikor újra érző buzgósággal töltöm fel szíveteket, megszabadítva az érdemszerző lelki szárazságtól.E titokkal, Kedveseim, példát adtam nektek arra, hogy mint ahogy Nekem Atyám van első helyen a szívemben, ti is ilyen értékrendet állítsatok fel! Mindenki és minden előtt első helyen legyen Isten a ti Teremtőtök, a ti Megváltótok, a ti éltető Szentlelketek. Amen.            
FÁJDALMAS rózsafüzér 
1.)    …AKI ÉRETTÜNK VÉRREL VERÍTÉKEZETT
Jézus: Drága Kicsinyeim! Gondoljatok vissza eddigi életetekre! Féltetek-e már nagyon valamikor? Bizony féltetek. Pl. kisgyermek korotokban, mikor rossz fát tettetek a tűzre, vagy egy rossz jegyet vittetek haza az iskolából. Mikor nem készültetek és rettegtetek, hogy feleltetni fog a tanár. Mikor valami vizsga vagy műtét előtt álltatok. Vagy mikor váratlanul az utcán néhány vadul ugató kutya megtámadott. Mikor közölte az orvos, hogy rákos daganatod van. Ezeket a félelmeket adjátok össze és szorozzátok meg 1000-rel, és akkor halvány fogalmatok lesz arról, hogyan rettegtem Én utolsó éjszakámon a getsemáni kertben. Ti sem tudtatok aludni a műtétek előtt. Hát még Én! Isteni mindenhatóságomnál fogva láttam a Rám váró kínzatások legapróbb részleteit. Láttam a sok bűnbemerült, közömbös és hitetlen embert, mint áldozatom hiábavalóságának bizonyítékát. Titeket is láttalak, előttem ülő Gyermekeim, a visszaeséseiteket, a hűtlenségeiteket, a figyelmetlen, szétszórt imáitokat, a belső bánat nélküli gyónásaitokat. De láttam az Engem követő szentek és vértanúk ezreit is. Láttalak titeket is, kicsi Lelkek, ahogy bűneitekből felálltok és Rám találtok, ahogy imáitokkal és áldozataitokkal segítőtársaimmá váltok. A félelemtől véres veríték borított el. Hosszú gyötrődés után, engedelmesen elfogadtam a szenvedés kelyhét, hogy megmenthesselek titeket a kárhozattól. Legyetek hálásak, hogy így döntöttem, mert különben mindnyájatokra a pokol kínjai várnának. Tanuljátok meg Tőlem elfogadni és felajánlani a szenvedést! Amen.
2.)    …AKIT ÉRETTÜNK MEGOSTOROZTAK
Jézus: Kedveseim, akikért nagy szeretettel vállaltam a lemeztelenítést, az oszlophoz kötözést, a kíméletlen számolatlan ostorcsapásokat előről és hátulról, akikért mély sebek nyíltak a testemen és akikért patakzott a vérem, most szemléljetek Engem egy kicsit! Enyhítsétek szívem fájdalmát – mely szüntelenül kínoz bűneitek miatt – mély együttérzéssel! Kérjétek Édesanyámat, hogy nyerje el számotokra a kegyelmet, hogy erősen érezzétek fájdalmaimat és gyűlöljétek bűneiteket, melyek okozták Nekem e szörnyű szenvedést! Gondolatban, képzeletben takarjátok be hátamat oltalmazón testetekkel, hogy legalább néhány ostorcsapást felfogjatok. Töröljétek le megkínzott testemet, minden sebemet egyenként, melyeket a durva eszközök szántottak Rajtam és simogassátok meg, csókolgassátok meg őket. Annyira szomjazom hálátokra!!! Ó, Gyermekeim! Emberek milliói hidegen hagyja az összes szenvedésem, pedig értük is vállaltam. Helyettük is köszönjétek meg ennek a fájdalmas ostorozásnak minden percét, hogy enyhítsétek szeretet-éhségemet, hogy vigasztaljatok a világ hálátlansága miatt.Most pedig idézzétek emlékezetetekbe az összes fizikai fájdalmat, amit tapasztaltatok kisgyermekkorotoktól a mai napig és egyesítsétek ostorozásom kínjaival! Így ajánljátok fel az Atyának engesztelésül a világ bűneiért! Amen.
3.)    AKIT ÉRETTÜNK TÖVISSEL KORONÁZTAK
Jézus: Ez a megaláztatások titka. Kigúnyolták királyságomat, nevetségessé tettek, leköpdöstek, megdobáltak. A fájdalmas töviskorona nemcsak a meggyalázott királyság szimbóluma, hanem a ti bűneiteké is. Minden tövis egy bűn, melyet fejembe szúrtok. A töviskoronázás alatt sok mindenért engeszteltem Atyámat. Pl. testetek kényeztetéséért, bűnös testi örömeitekért, ruházkodásod fényűzéséért, kifestett arcodért, hiúságaitokért, kevélységetekért. Engeszteltem minden bűnötökért. Ezekkel a megaláztatásaimmal kiérdemeltem számotokra az alázatosság, a szelídség és türelem kegyelmét.Kicsinyeim, akikért mindezt elviseltem, ha fáj a fejetek gondoljatok elkövetett bűneitekre és fejfájásotokat egyesítsétek töviskoronázásom mindent felülmúló kínjaival. Így engeszteljetek Engem és Atyámat. Ha megaláznak, kigúnyolnak, kinevetnek benneteket merítsetek erőt az Én néma türelmemből, ahogy elviseltem a szívtelen hahotázásokat, zajos gúnyolódásokat, köpködéseket. Akartok-e, Gyermekeim megszabadítani e kínos töviskoronától? Akkor adjatok Nekem áldozatokat, önmegtagadásokat és jócselekedeteket –ezek által sok tövist tudtok kihúzni fejemből. És mikor már minden tövist kihúztatok, töröljétek le véres homlokomat és helyezzetek rá fehér rózsakoszorút, melynek minden virága 1-1 szép erény. Így tudjátok meghálálni áldozatomat. Amen.           
4.)…AKI ÉRETTÜNK A NEHÉZ KERESZTET HORDOZTA
Jézus: Drága Gyermekeim! Amikor a kereszt elé vittek, hogy vállamra tegyék, rátekintettem és a szívemmel mondtam: „Ó, drága, szeretett kereszt! Te vagy az Én menyasszonyom, te vagy az Én kincseim osztogatója, győzelmeim diadalmi jelvénye. Te leszel választottaim lobogója, akik csak a kereszt által jutnak el a dicsőségre. Azoknak, keresni és követni akarnak Engem, te leszel vezérük.” Ezután gyöngéden átöleltem és megcsókoltam keresztemet és elindultam az úton. Keresztutamból csak 1-2 fájdalmas emléket emelek ki. Mindenek előtt a vállsebemet. A durván ácsolt nehéz kereszt mélyen belevájódott bőrömbe, husomba, egészen a csontig. Szinte elviselhetetlen, szívig hatoló és hosszantartó fájdalom volt. Ezen a mély seben azért tudtam végigvinni a nehéz keresztet, mert lángoló szívvel szerettelek benneteket. Ha ledobtam volna a vállamról, és elfutottam volna, minden ember elkárhozna. Gyermekeim! Tanuljatok Tőlem kitartást, állhatatosságot a szenvedéshez. Tűrjetek egy kicsit tovább, ne kérjetek azonnal enyhítést Tőlünk! A szenvedés kegyelem, mely lelki érdemeket, kincseket terem. Az eleséseim arra buzdítanak benneteket, hogy minden bajból, nehézségből és bűnből fel lehet állni, és újra kell kezdeni. Gyermekeim! Vessetek egy pillantást nyitott, kicserepesedett ajkaimra, kiszáradt, sebes nyelvemre! Alig tudtam nyelni a szomjúságtól. Nemcsak italra szomjazom, hanem az emberek szeretetére is. Oltsátok szomjamat oly módon, hogy lelkeket szereztek Nekem, akik hinni fognak Bennem és szeretni fognak Engem. Amen.
5.)…AKIT ÉRETTÜNK KERESZTRE FESZÍTETTEK
Jézus: Kincseim! Most erősen hunyjátok be szemeteket, és erősen koncentráljatok Rám! Behunytátok? Engedelmesen ráfekszem a földön fekvő keresztre. A lelkem már kész az áldozatra. Engedelmesen, szelíden és odaadóan nyújtózok végig a fájdalom ágyán. Fejpárnám a töviskorona. Szememet az Égre emelem, hogy megnyissam a Mennyország kapuit, melyek mindeddig zárva voltak. Kitártam karjaimat, hogy hívjam a bűnösöket, hogy átöleljem és bemutassam őket az Örök Atyának. Nézzétek csak, hogyan ragadják meg a kezeimet! Hogyan feszítik ki karjaimat, hogyan szakítják csontjaimat forgóiból! Hogyan ütik át a nagy szögeket bőrömön, husomon, idegeimen. Az idegek görcsbe rándulnak az erős fájdalomtól. Kézsebeimből a keresztfán csorgott Szent Vérem, majd a föld pora itta fel. Lábaimat is kifeszítették és keresztbe téve átverték rajta a leghosszabb szöget. Jajszavamat elnyomta a csúfolódó tömeg hangos kiáltozása. Engem szerető, drága Kicsinyeim, ha most képesek vagytok rá érezzétek át fájdalmaimat. De ha nem, legalább vágyakozzatok utána és kérjétek a Fájdalmas Anyát, járjon közbe értetek, hogy az ő szíve szenvedéséhez hasonlóan ti is együttérezhessetek Velem. Gyermekeim, ha bármikor teljes tehetetlenséget éreztek, pl. odaszegezettséget egy bűnhöz, odakötözöttséget egy betegséghez, egy nehezen elviselhető családtaghoz, vagy kellemetlen munkatárshoz, akkor gondoljatok arra, hogy Én ennek 1000-szeresét éreztem a kereszten. Merítsetek türelmet Belőlem! Hamarosan misztikus, ragyogó keresztemre feszítve, mint jel, jövök hozzátok, hogy Sebeimből áradó fényemmel kegyelmeimet sugározzam rátok. Amen.     

A franciák az amerikaiaknál előbbre tartanak a gazdaságösztönző projektek tekintetében


The New York Times
Szorgosan folyik a restaurálás a Grand Commun épületén, a fontainebleau-i palota szomszédságában. A francia munkások általában szabadságra mennek nyáron, ám idén egyfajta forradalom megy végbe a hajdani királyi kastélyban. A turisták áradata olyan kőművesek, restaurálási szakértők és különböző kézművesek között közelíti meg a látványosságot, akiket a francia kormány 37 milliárd dollárnak megfelelő gazdaságösztönző programjából fizetnek.
Feladatuk a legjobb állapotban tartani a 800 éves, több mint 1500 szobás kastélyt, ahol Napóleon elbai száműzetése előtt búcsút mondott a franciáknak és ahol Mária Antoinette-nek aranyozott budoára volt. Fontainebleau mellett még mintegy 50 francia kastélyt szépítenek, köztük Versailles-t is. 75 székesegyház komoly összegeket kap a karbantartásra, múzeumok és kulturális központok épülnek.
Párizs városa 100 millió eurót tett félre az ösztönző alapból a kulturális örökség karbantartására. Ez a francia módszer a globális gazdasági válságban: lelkesen költik a kölcsönzött pénzt az ország szépítésére, de a klasszikus keynesi módszerek tekintetében is az amerikaiak előtt járnak - rendbe hozzák az utakat, tökéletesítik a vasútvonalakat, más közmunkaprogramokat is elindítanak.
„Amerika hat hónappal maradt le hozzánk képest, sok időt vesztegetett el" - jelentette ki Patrick Devedjian, a francia gazdaságösztönző tervvel foglalkozó miniszter. „Mire az amerikaiak hozzájutnak a pénzhez, a válság akár el is múlhat".
Bár a nyilatkozat tükrözi a gall kakaskodást, Devedjian szavainak van alapja. Ő a francia ösztönző pénz 75 százalékát idén tervezi elkölteni, míg a Fehér Ház 2010 őszéig ad magának időt erre, és sok szakértő szerint ettől a céltól is el fog maradni.
Úgy látszik, Franciaország központosítottabb, állami irányítású gazdasága - amelyet jobb időkben oly sokan bíráltak azzal, hogy fékezi a vállalkozó szellemet és visszatartja a fejlődést - figyelemre méltóan hatékony az alapok gyors és hatékony mozgósítása terén a nehezebb időszakokban. Az OECD szerint a francia GDP a gazdasági ciklus csúcsértékéhez képest 4 százalékos csökkenést fog mutatni, ez jóval kisebb, mint a rivális Németország 7,4 százaléka.
A gazdasági visszaesés és a foglalkoztatottság csökkenése is lényegesen enyhébb lesz, mint Spanyolország, Belgium és Nagy-Britannia esetében. A francia statisztikai hivatal arra számít, hogy 2009 utolsó negyedévére stabilizálódik a gazdasági helyzet - sok közgazdász ekkorra várja azt, hogy újra meginduljon az amerikai gazdaság növekedése. A gyenge pont mindkét országban a munkanélküliség marad: Franciaországban jelenleg 8,9, az Egyesült Államokban 9,5 százalék az arányuk, 2010 végére pedig a franciáknál elérheti a 11,2 százalékot, ami magasabb a várt amerikai 10,1 százaléknál - és a francia szociális törvények bőkezű segélyt írnak elő, ami hosszú távon bénító következményekkel járhat.
Egyelőre azonban Fontainebleau-ban szorgosan folyik a munka, az özönvíz, amelyről a kastély leghíresebb lakója, XIV. Lajos, a Napkirály beszélt, a távoli jövő ködébe tűnik.


http://www.nytimes.com/2009/07/07/business/global/07stimulus.html?ref=global