2013. január 20., vasárnap

Oroszország a katonai dominancia felé

A Szovjetunió 21 éve szűnt meg, és az egykori nagyhatalom által a nyugat irányába képviselt terror ma már csak emlék. De vajon tényleg ez a helyzet? Sokakban merül fel a gondolat, hogy az orosz medve esetleg csak téli álmát alussza és a tavasz közeledtével ereje is visszatér. A Szovjetunió ma már nem létezik, de Oroszország lankadatlan erővel fejleszti katonai erejét. 
A nukleáris hatalomnak számító Oroszország azzal dicsekszik, hogy a világ legfejlettebb katonai eszközeit állítja elő és értékesíti a közel-keleten és a világ más pontjain, nem törődve a nyugat ellenvetéseivel, hogy pont az ő ellenségeit látja el fegyverekkel.
Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrégiben nyilatkozta, hogy 2012 során több mint 10 milliárd euró értékben adtak el fegyvereket vagy katonai szolgáltatást. Oroszország 88 ország számára értékesít fegyvereket a világon, amelyek közül 57 rendszeres vásárló, India pedig továbbra is a legfontosabb vevő.
Putyin azt ígérte, hogy 2014 és 2020 között 580 milliárd euróval fogja növelni az ország katonai kiadásait, a virágzó földgáz és olajkereskedelméből származó nyereség pedig lehetővé tette, hogy növelje az exportra szánt fegyverek gyártását.
Az orosz T-90-es és T-70-es tankok és Su-35M rakéták Afrika legkomolyabb hadseregeit erősítik, például Algériában, Ugandában vagy Csádban. Egyes szakértők szerint például az orosz T-90-es harckocsi fejlettségben megegyezik az amerikai M1-es harckocsival, de csupán fele annyiba kerül. A tervek szerint az új T-99-es modell 2014-ben kerül bemutatásra és akkor még nem beszéltünk az MSTA-S önjáró mozsárágyúról, a Sukhoi T-50-es harci repülőkről vagy az új Yasen-osztályú tengeralattjáróról.
A Vlagyimir Putyin által megálmodott Eurázsiai Unió megvalósításának talán egyik legfontosabb lépése Oroszország részéről, saját konvencionális és nukleáris stratégiai kapacitásának megerősítése.
Az Egyesült Államok azzal vádolja Oroszországot, hogy az Eurázsiai Unió létrehozása nevében egy új szovjet hatalmat alakít ki azokkal az országokkal, akik egykor a Szovjetunió tagjai voltak.
Szíria Oroszország egyik legközelebbi szövetségese, és mint ilyen, lehetővé tette Oroszország számára, hogy a fekete-tengeri orosz flotta Tartus kikötővárosában állomásozzon, ami komoly visszatartó erőt jelent a NATO földközi-tengeri flottája számára.
Bár sok hír jelent meg azzal kapcsolatban, hogy Oroszország S-300-as föld-levegő rakétákat szállított az Assad vezette szíriai kormánynak, ezt az orosz illetékesek nem erősítették meg.
A komoly orosz katonai jelenlét Szíriában mindenesetre igazi visszatartó erőt jelent egy esetleges USA vezette katonai beavatkozó akció szempontjából a térségben. A szíriai hadsereg rendkívül fejlett rakétavédelmi rendszerét jelenleg is orosz tanácsadók segítségével üzemeltetik. A régi föld-levegő rendszer helyére Moszkva egy sokkal modernebb védelmi megoldást szállított Szíriába a forradalom 21 hónappal ezelőtti kirobbanásakor.
Az új védelmi rendszer miatt bármilyen esetleges repüléstilalmi zóna felállítása vagy légitámadás lebonyolítása rendkívül kockázatossá vált.
Guy Ben-Ari, a washingtoni központú Nemzetközi Stratégiai Kutatóközpont munkatársa a következőket mondta:
„Oroszország nemcsak eladta ezeket a felszereléseket. Segít az üzemeltetésben és a személyzet kiképzésében is. Időnként nem megoldható ezeknek a rendszereknek a helyi emberi erőforrásból történő üzemeltetése, és ez Szíria esetében is igaz. A szíriai személyzet nem képes kihasználni a rendszer minden adottságát.”
Moszkva sokat költött Szíriára, és nem akarja elveszíteni befektetéseit.
Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb terve, hogy az általa megálmodott Eurázsiai Unió a globális hatalom komoly pólusa legyen. Egyes elemzők szerint Oroszország 30 százalékkal akarja növelni éves katonai költségvetésének védelmi és biztonsági kiadásait.
Oroszország egyre növekvő katonai ereje, otthon és más országokban egyaránt, komoly figyelmeztetés az Egyesült Államok számára, hogy Putyin mindent megtesz az Eurázsiai Unióval kapcsolatos terveinek védelmében, ha kell katonai erejének bevetése árán is.

Forrás: bibleprophecyblog.com


A Fekete-, és Földközi-tengeren január 19.-én elkezdődött az Orosz Föderáció haditengerészetének gyakorlata. Az elmúlt évtized legnagyobb haditengerészeti gyakorlatán közel hatvanféle gyakorlat várható.
A haditengerészeti gyakorlat 2013 január 29.-én ér majd véget.
Malahi László

Mire készül az Európai Hazugsággyár a vízzel?

A vízkincs és a vízközmű-szolgáltatás a maradék nemzeti vagyonunkat képezi, és sokan veszélyben érezzük. Egy hónappal ezelőtt a WDR német tévé érdekes műsort mutatott be az Európai Unió Bizottságának vízprivatizálási terveiről.
[A műsor ITT nézhető meg teljes terjedelmében.]
A leglényegesebb részt lefordítottuk, alább olvasható:
Georg Restle műsorvezető:
A legfontosabb politikai változtatásokat néha az Európai Bizottság irányelveinek apró betűs, zárójeles részeibe dugják el, így visznek keresztül évszázadra szóló nagyszabású projekteket. Most éppen nem kevesebbről van szó, mint a vízellátás egész Európát átfogó privatizálásáról. Ha az EU Bizottsága keresztülviszi, akkor a vízellátás a közjó szolgálatából spekuláció tárgyává változik, amellyel egyesek – Németországban is – eurómilliárdokat kaszálhatnak. Nagy győzelme lehet ez a multinacionális cégeknek, amelyek évek óta küzdenek ezért a privatizációért. Ránk, fogyasztókra azonban jelentős következmények várhatnak. Hogy a jövő mit tartogat számunkra, azt most Stephan Stuchlik és Nikolaus Steiner mutatja be.
A víz nem egyszerűen H2O, a víz maga az élet. A vízhez jutást az ENSZ alapvető emberi jognak nyilvánította. Németországban a vízszolgáltatás legtöbbnyire a városi vagy községi önkormányzatoké, vagyis mindannyiunké – még. De ez nemsokára megváltozhat. Ennek drasztikus következményei lehetnek Németországra is. Az EU Bizottságának döntése szerint Portugáliában kezdődik. Brüsszel követelésének engedelmeskedve Portugália privatizálja a vízközműrendszerét. Pacos de Ferreirában ez a privatizálás már meg is kezdődött. A lakosság akarata ellenére – mint ahogy elmondják nekünk.
Lakos: „Korábban itt vizet lehetett inni. Jó, friss víz volt! Már nem az!“
2. lakos: „66 éves vagyok, és mindig ezt a vizet ittam.“
Nő: „Most már a nyilvános csap vize sem iható.“
3. lakos: „Igen, a nyilvános csap vize is ihatatlan már.“
Pacos de Ferreira önkormányzata a víz eladásakor bevételhez jutott ugyan, most azonban a lakosságnak kell viselnie a következményeket. Az emberek a számlákat mutatják – és csakugyan, a havi számlák sokkolóak, sok lakosnak komoly problémát okoz, hogy kifizesse az ivóvízszámlát.
Humberto Brito a November 6. Polgári Mozgalom részéről: „Itt nálunk Pacos de Ferreirában a privatizáció lesújtó következményekkel járt. Pár év alatt 400 százalékra rúgott az áremelkedés, de azóta is évente 6 százalékkal mennek feljebb az árak. Ez katasztrófa.“
A válság sújtotta országoknak, mit Portugália és Görögország, pénzre van szükségük, ezért tudja a brüsszeli Trojka ( = EU-vezérkar) rászorítani őket, hogy eladják a vízközműveiket. A Trojkával kötött szerződések mellékletében ott áll. Görögországban a nagy vízközműveket, az athénit és a thesszalonikit el kell adni. Portugáliát illetően pedig elő kell készíteni az „Aguas de Portugal” állami vízközmű privatizációját. Eközben Portugáliában egyre többen tiltakoznak a vízprivatizáció ellen, mert félnek az árak emelkedéstől és a minőség romlásától.
De a válságországok csak a kezdet. Az EU Bizottság a nagy dobással majd csak eztán jön elő. A koncesszióba adásról szóló új irányvonal-tervezetben ott van eldugva az a követelmény, hogy a vízszolgáltatásban a piac nyílttá tételének kell következnie. Mit jelent ez? Heide Rühle, az Európai Zöldek vízügyi szakértője alaposan tanulmányozta az irányelv-tervezetet. Szerinte a bizottság közel áll ahhoz, hogy elérje a célját – a vízprivatizációt.
Heide Rühle, az Európai Parlament tagja, Zöldek: „A koncessziós irányelv nem közvetlenül az ajtót nyitja ki a vízprivatizációnak, hanem a hátsó ajtót. Milliméterről milliméterre teremti meg a lehetőséget arra, hogy a magántőke bejusson a piacra, kinyitja neki a piacot, és megengedi, hogy teret nyerjen a piacon.“
A Bizottság tagadja, hogy vízprivatizációt akarna. Michel Barnier, az EU nagy hatalmú biztosa azt állítja, hogy az irányelv csak a piac átrendezését célozza. Michel Barnier, az EU belső piaci és szolgáltatási biztosa: „Minden úgy fog maradni, ahogyan most van.“
Jó, de akkor mi szükség van az új irányelvre?
Michel Barnier, belső piaci és szolgáltatási biztos: „Mert szükség van szabályokra. Minden német település továbbra is szabadon dönthet a vízellátásáról, mostantól azonban megadjuk nekik a lehetőséget arra, hogy az ellátást rábízzák egy privát partnerre, és most ennek a szabályait alakítjuk ki a fogyasztók szolgálatában.“
A Bizottság terve tehát ez: A vízszolgáltatási licenceket Európa-szerte meg kell hirdetni. A nagy konszernek árajánlataival a helyi közösségi szolgáltatók nem tudnak versenyezni. Hiába szeretné a németek 82 százaléka, hogy a vízellátás továbbra is városi vagy községi tulajdonban maradjon.
Igaz, egyes városok már visszacsináltak ilyen privatizációkat. Példa rá Berlin. A vízközművük 1999-ben részleges privatizálásra került. Tömegtüntetések hatására a város hozzákezdett egyes részeket visszavásárolni. Ez drága mód, de mégis a polgári kezdeményezés sikerét jelzi. Azonban az EU Bizottság új stratégiája lehetetlenné teszi az ilyen eljárást.
Gerlinde Schermer a Berlini Vízügyi Tanács részéről: „Az EU új irányelve azt jelenti, hogy mindent privatizációs nyomás alá helyeznek. És a berlini eset tapasztalatai azt mutatják, hogy még egy részleges privatizáció és egy úgynevezett partner-együttműködés is a valóságban csak a felvásárlónak előnyös. Övék a garantált haszon, ránk csak a fizetnivaló jut.“
Magánbefektetők számára a víz ugyanolyan árucikk, mint például a villanyáram vagy az arany. Mert a vízzel üzletelni lehet, a víz kereskedelem tárgya. Szakértők az EU tagországai vízpiacának értékét sok százmilliárd eurós nagyságrendűre becsülik. És vannak, akik ezt meg akarják kaparintani: olyan nagyvállalatok, mint a Thames Water vagy a Veolia, de német konszernek is, mint az RWE és a Gelsenwasser csak a privatizációs lehetőségre várnak.
Mindenesetre a vízprivatizálás nemigen hozza a beígért eredményeket, ezt a barcelonai egyetem egy 2010-es tanulmánya mutatja be. Részletesen bebizonyítják benne, hogy a privatizálás után a víz minősége nemhogy javulna, hanem romlik, és főleg olcsóbb sem lesz.

Freca