Tovább folyik a szíriai háború. A kormányerők újabb jelentős eredményeket értek el, mindazonáltal aggodalomra ad okot, hogy a terroristák a mai napig képesek erőösszevonásokat végrehajtani, valamint átszivárogni a kormány csapatai között és bejutni nagyvárosokba, és ott terrorista akciókat elkövetni, mivel nyugati felderítési adatokat kapnak.
A
Nyugat nem adta fel a szíriai terveit annak ellenére sem, hogy
diplomáciai vonalon Moszkva lemosta a nyugati kormányokat. Az Egyesült
Államok 10 milliárd dollár értékű fegyvert ad arab szövetségeseinek, az
Egyesült Arab Emirátusoknak, és Szaúd-Arábiának. Csak mellékesen
jegyezzük meg, mindkét országban voltak az úgynevezett arab tavasz
idején megmozdulások, és a kormányok erőszakkal verték le mindegyiket.
Jellemző a nyugati kettős mércére, melyet előszeretettel használnak
mindenhol.
Az
aggodalmat tovább növeli, hogy Jordánián keresztül a szaúdi hadsereg
100 darab nyugati gyártmányú nehéz harckocsit adott a szíriai
gyerekgyilkosoknak, valamint nehéz fegyvereket. Állítólag légvédelemmel
is el kívánják látni az emberevő hordát, de ehhez már személyzetet is
adni kell, mert ezek kezelése sok tanulást és gyakorlatozást követel.
Ezt önmagában a terroristák nem képesek kivitelezni, tehát ehhez
kiképzett személyzet is kell.
A
szíriai konfliktus hosszútávú következményeit egy Moszkva-Damaszkusz
győzelem esetén a Nyugat is fel tudja mérni, ezért egyre valószínűbbnek
tűnik elemzőink számára, hogy a török hadsereg be fog avatkozni
Szíriában. Az USA nem fog felvállalni két vesztes háború után (Irak és
Afganisztán) egy újabb, iszlám övezethez tartozó területen zajló
konfliktust, de Törökországot belerángathatja. A török vezetés nem adta
fel területi és politikai terjeszkedési terveit, lásd a krimi
törekvéseikről szóló hír. Egy szír győzelem megpecsételné a hatalmi
ábrándokat, így esélyes, hogy Ankara beavatkozik Szíriában. A
háborút úgysem kerülheti el, legfeljebb elodázni tudja, de akkor
már kénytelen lesz védekező pozícióból, egy kurd önállósági
törekvéssel szemben fellépve. Mivel általánosan köztudott, hogy jobb
megelőzni a bajt (megelőző csapás) ezért egyre valószínűbbnek tűnik
számunkra egy török beavatkozás Szíria ellen.
Törökország
jelentős erővel bír, a NATO haderőn belül az egyik legerősebb hadsereg.
Egy invázióra csak ürügyet kell keresni, pontosabban gyártani. A
tonkini öböl óta köztudott, hogy a Nyugat semmiféle gyilkosságtól sem
riad vissza, hogy ürügyet gyártson, de megemlíthető a Word Trade Center
esete is. Egyes elemzőknek talán meglepő lenne egy ilyen jellegű
fordulat, de érdemes felkészülni rá, mert a világpolitikai történések
tükrében egy teljesen kiszámítható és logikus lépés lenne. Törökország
kezd lassan magához térni abból a lesújtó politikai
csatavesztésből, melyet az elmúlt másfél év alatt kellett elviselnie,
folyamatos melléfogásai miatt. Ellenben Asszad segítsége már már nem
csak Moszkva vagy a Heszbollah lett, hanem az egész keleti világ,
amely sátánként tekint az Egyesült Államokra és egy szabadságharcos hőst
lát Asszadban, akinek támogatottsága nagyon megerősödött. Olyannyira,
hogy mára már nem csak a terroristák toboroznak, hanem szinte az összes
arab országból érkeznek csapatostul az önkéntesek Asszad seregébe.
Ankarának, ha közbe akar avatkozni, és nagy népszerűséget szerezni az
iszlám világban, akkor számolnia kell ezzel a mítosszal, amit le kellene
küzdenie. A mítoszt azonban csak egy másik mítosszal lehet legyőzni, és
ezt nagyon nehéz lesz a jelen helyzetben megvalósítani. Főleg a nyugati
bandához tartozó materialistáknak, mert hiába járkálnak templomokba
vagy mecsetekbe, valójában Mammon szolgálatában állnak valamennyien.
A
fegyverek szállítása, a szaúdi fegyverbeszerzések, a jordániai
csapatösszevonások és USA katonai jelenlét jelzi, hogy a Nyugat nem adta
fel terveit. Túl sokat veszthet vele.
Kemény Gábor