Vona Gábor április 24-én Ózdon is
útjára indítja a Magyar Élet Menetét a Jobbik helyi alapszervezetével.
Annyi mindenképp Gábor javára írható, hogy bátor „gyerek”, hiszen
megjelenik abban a városban, ahol a Szegedi-ügy kirobbanásakor, senki
kérésre nem volt hajlandó ellátogatni! Sőt, ahová látogatás, és
beszélgetés helyett csak egy üzenetet küldött: - Feloszlatom
szervezeteiteket, mi a Csanád pártján állunk! Nem lennék meglepődve, ha
az egykori megtagadottak, meglepetéssel várnák az országos elnököt!
Azóta
sok víz lefolyt a Dunán, és a Szegedi-ügy az Európai Parlamentig
gyűrűzött. Végül a Jobbik egész vezetésének be kellett ismernie, hogy
Szegedi Csanád ugyanolyan cionista zsidó, mint például Soros György,
csak éppen számára az anyagi hasznot a „nemzeti radikalizmus biznisz”
hozta! Itt válik azonban érdekessé a történet, hiszen Vona most egy
olyan városba érkezik, ahol az új alapszervezetet Szabó Gábor és Szegedi
Csanád hozta létre, helyi árulók segítségével, akik bajtársaik ellen
fordultak személyes politikai előrehaladásukban reménykedve! Vona Gábor
miután Csanád minden mocskos titkát megtudta, ahelyett, hogy
feloszlatott volna minden olyan alapszervezetet, aminek újjáalakulásánál
Szegedi Csanád ott volt, semmit sem lépett, most pedig megjelenik az
egykori fellegvárban, olyan kétes személyekkel egy színpadon, mint
például a mostani ózdi elnök, Janiczak Dávid.
Dávid
a lengyel kisebbségtől érkezett a nemzeti radikális táborba. Így nem
véletlen, hogy az ózdi Jobbik szervezetében sem mindenki fogadta kitörő
lelkesedéssel az akkor még 23 éves fiatalembert, hiszen nem mindenki
nacionalizmusába fért bele az, hogy egy kisebbségtől érkezett személy
egészen a kampányfőnöki pozícióig jusson. Dávidka amellett, hogy jobb
napjain úgy néz ki, mint egy „meleg”, polgári foglalkozását tekintve az
arlói Suvadás Liget vezetője. Neki „köszönhetően” látogatott el például a
környékre Takács Nikolas, vagy az Ő nevéhez fűződik az év egyik
legnagyobb kábítószeres rendezvényének megszervezése, ami a Sex On The
Beach elnevezésre hallgat! Számára ez teljesen összeegyeztethető a
nemzeti radikalizmussal! Ahelyett, hogy egy ilyen hely vezetőjeként
valódi értékteremtő dolgokat valósítana meg a ligetben, egyszer az
hagyta el a száját, hogy a nemzeti rendezvényekre nincs igény (bár
megjegyzem nem is nagyon próbálkozott)! Az igazsághoz hozzátartozik,
hogy azért a királdi Balsors Zenekart például vendégül látták, azonban
Velük is sikerült vitába keverednie, mivel a fellépti díjhoz, mondjuk
úgy, nem egyszerűen jutott hozzá a zenekar. Rossz nyelvek szerint, olyan
eset is előfordult, hogy az eltűnt pénzekről azt állította, hogy
ellopták, és bizonyos rendezvények minden harmadik belépője nem a Liget,
hanem a saját zsebébe vándorolt. Bár mit várunk egy olyan embertől, aki
azzal hencegte tele a Facebookot, hogy élete egyik legnagyobb álma az,
hogy Rover kerüljön a birtokába? Hogy egyeztethető ez össze Vona Gábor
állítólagos tradicionalizmusával?
Valószínűleg
az ország legtöbb megmaradt jobbikos alapszervezetében ülnek még kétes
alakok, és ahogy egykori fegyverhordozója írta egy fórumon az
önellentmondásokba keveredett Vonáról: „Egyik percben azt mondja
évértékelőjében, hogy mi a vallások feletti Tradíciót képviseljük, a
másikban meg azt veti az általa szakadároknak tartottak szemére, hogy
miért nem alapítanak pártot?! Lavíroz világnézetek, létszemléletek
között, egy olyan párt elnökeként, ami tele van szimplán hülye
gyerekekkel, ostoba sovinisztákkal, és van egy pár százalékos kisebbség,
ami autentikus jobboldaliságot hirdet! Nem irigylem a kedves Gábort,
nehéz fába vágta a fejszéjét, amellett, hogy még értelme sincs ennek a
tudathasadásos pártvezetésnek!”
Sajnos ez Vona, és ilyenek az emberei.Kárpáti Attila
HIÚ REMÉNYEK A JOBBIKKAL KAPCSOLATBAN
Alább
a neves szerző és gondolkodó túl jóhiszeműen itéli meg a Jobbik
magyarellenes politikáját. Már a vakok is látják, hogy a Jobbik is
átvette a többi bűnpárt szokását, az úgynevezett „látványpolitizálást”.
Ahogy vannak „látvány pékségek”, ugyanúgy vannak látvány pártok is.
Magyarul ez azt jelenti, hogy egy párt látszólag hangzatos és nagyon
fontos kérdésben megszólal, de a gyakorlatban nem csinálnak semmit. Vagy
azért, mert nem is akarnak csinálni semmit, vagy azért, mert a
parlamenti helyzetüknél fogva nem is tudnak csinálni semmit. Ezért ezek a
bűnpártok megelégednek a látványos bejelentésekkel, ingyencirkuszokkal.
A Jobbik áruló és kétszínű politikájára megannyi példát lehetne
fölsorakoztatni, de akik fanatikusan vakhitűek, azok nem akarnak látni a
jobbikos szemellenzőjüktől. A képviselőik meg megfélemlített
pártkatonák, akiknek a búsás parlamenti jövedelem a legfontosabb. Vajon
hányszor többet kapnak, mint a nettó minimálbér? A Jobbiknak nem a Szent
Koronára kellett volna fölesküdni, mert annak szellemét és törvényeit
ezerszer megsértették már.
A JOBBIK BŰNPÁRTOLÓ MÓDON MŰKÖDIK
Ugyan
mit várhatunk el a Jobbiktól, főleg a rájuk szavazók, hiszen a Jobbik
nem hívta vissz az EU-ból a bűnözésben rajtakapott képviselőjét, Szegedi
Csanádot, akit jóval korábban már a pártból is kizártak, de Szegedi
továbbra is veszi föl a sok tízmilliós képviselői összegeket az EU-ból. A
Jobbik bűnpártolására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a két
képviselőjük, a híres jogvédők (Morvai, Gaudi) nem intézkedtek még
Szegedi eltávolításáról az EU-ból. De még csak szóba sem hozzák ezt a
piszkos ügyet. Ugyan mit várhatunk el attól a Jobbiktól, amelyik
bolsevik párt módon működik, hiszen képviselői és pártvezetősége
pártkatonákból áll, ami annyit jelent, hogy ezek ugyan belülről látják a
párt belső bűnözéseit, de cinkosan hallgatnak. És mit várhatunk el a
birkának nézet jobbikos tagságtól, akiknek a véleményeit még a
pártlapjukban sem engedik megjelenni, ha valaki netán a párt bűneiről
szólna.
ADALÉKOK A JOBBIK POLITIZÁLÁSÁHOZ
A
Jobbik képviselőcsoportja elveszítette ítélőképességét, amikor a magyar
nemzet számára e sorskérdésben behódolt. Vona Gábor magyarázkodása
édeskevés: azt gondolta, ezért a „gesztusért” cserébe kapnak egy
emléknapot a turáni népek összetartozását ünneplendő. A megesett
cselédlány szokott volt így magyarázkodni, hogy ő azt hitte, ha jó lesz
ahhoz a svihákhoz, cserébe az is jó lesz hozzá, netán még el is veszi
feleségül. Ennyi lenne a becsület? A finnugorizmus 1849. október 6. óta
nemzetünk alávetettségének a legbiztosabb alapja, maguk a jobbikos
vezetők is számtalan formában felléptek ellene. Nem engedhetjük, hogy a
Jobbik ezen az úton menjen tovább, mert ők a nemzet utolsó reménysége a
politika színterén. A magyarság színe-java azért szavazott rájuk, hogy
megszorongassák azt a fránya Soros-bagázst, kimondják az igazságot, még
ha bele is pusztulunk. Tessék visszaemlékezni, milyen elszánással
vonultak a kupolacsarnokba esküt tenni a Szent Korona előtt. És hányan
megtagadták már közülük azt az esküt. Egy részük tagadva rejtőz.
Elkezdtek politizálni, kompromisszumokat kötögetni. Majd ők megmutatják,
mennyire együtt tudnak működni a hatalommal, nem is olyan kemény fiúk,
csak be kell fogni a szájukat. Mivel? Bizottsági hellyel,
felügyelőbizottsági tagsággal, a nagygazemberek asztaláról lehulló
kicsinyke morzsával. (Kubinyi Tamás facebook oldaláról)

A JOBBIK HAZAÁRULÁSA
Az
alábbi két téma kifejezetten kimeríti a hazaárulás fogalmát és
bűncselekményét, különösen egy olyan „radkális” párt estében, mint a
Jobbik. Magyarázat azoknak, akik ezekre a súlyos jelenségekre még nem
figyeltek föl. Köztudomású, hogy az érvényes magyar törvények szerint a
társadalmi szervezetek (alapítványok, egyesületek, pártok, stb.) nem
bűnözhetnek, sem tevékenységben, sem pénzügyi kérdésekben. Ezzel szemben
mi a valóság? Most a bűnözésekből a pártokat hagyjuk ki, bár ebben az
egész bűnözési körben ők a legnagyobb felelősök. A Jobbik nagyon jól
tudja, hogy Magyarországon több tízezer egyesület és alapítvány van
bejegyezve, amelyek állítólag „működnek”. Ezzel szemben ezeknek a döntő
többsége – az állam és a NAV tudtával – bűnözésből él, mind működésüket,
mind pénzügyi működésüket tekintve. S ezek az alapítványok és
egyesületek többségében állami pénzeket markolnak föl, a parlamenti
döntések értelmében. Most megkérdezzük a minden iránt érdeklődő és
fogékony olvasókat. Hallottak-e
valamikor is a Házban olyan jobbikos fölszólalást, törvényjavaslat
benyújtását, ami a fenti bűnözéseket gyökeresen (radikálisan)
megszüntette volna? Ilyen jobbikos kezdeményezés három
év alatt sem történt a Jobbiknál, miközben ők azt igérték a becsapott
választóiknak, ha a parlamentbe bekerülnek, akkor majd szóvá tesznek
minden bűnözést. Ugyanehhez a témához kapcsolódik az is, hogy a Jobbik
soha nem szólalt még föl – de a pártlapjukban sem írták -, nem
kezdeményezett törvényjavaslatot annak érdekében, hogy a „közszolgálati”
tévék, rádiók, lapok és internetes oldalak ne folytassanak
sajtóbűnözést. Hogy ez a sajtóbűnözés miben merül ki? - azt most nem
részletezzük, mert hosszú tanulmányt igényelne, de minden józanul és
reálisan gondolkodó ember tudja, hogy miről van szó. Ide kell érteni a
hamis hírektől kezdve az uszításon át, a létfontosságú hírek
elhallgatásán keresztül a sorozatos magyarellenes kampányokat, stb.
Mindezt teszik ezek a szócsövek, többségében állami pénzekből, azaz a
magyar adófizetők pénzéből. Hogy másra se utaljunk a gyengébb
folfogásúak számára, hogy a magyarnak csúfolt rádió és tévé miket követ
el „közszolgálat” címén. Ezeket a fontos témákat a Jobbik még soha nem hangoztatta, sehol sem olvasni erről pártlapjukban sem. Nemzeti állami rádiót és nemzeti állami tévét követelünk! És
üdvös lenne egy országos kormánylap is (interneten is!), s akkor
egyszeriben megszüntethetők lennének a tucatnyi szóvivők és akkor a
magyar állampolgárok hiteles forrásból tájékozódhatnának a kormányzati
tervek és intézkedések ügyében, s nem kellene annyi fölösleges műsoridőt
elpazarolni arra, hogy a kormánynak és az illetékeseknek naphosszat
csak tévék előtt kelljen magyarázkodnia, miszerint semmi sem úgy van,
ahogy azt más hírforrások állítják.
Mindezekből a jelenségekből egyértelműen kiviláglik, hogy a hazai sajtó
és tömegtájékoztatás (nem média!!! nevű idegen hamis szó) bűnös és
velejéig rohadt. Változtatásra lenne szükség sürgősen, a magyar nemzet
igényeinek és elvárásainak megfelelően.