2012. szeptember 13., csütörtök

300 keresztény gyermeket az iszlám hitre való áttérésre kényszerítettek Bangladesben

A szegénységtől menekülő gyermekeket „tanulmányi misszió" ígéretével csalogatják el családjuktól, majd iszlám vallási iskoláknak adják el őket. Bangladesben radikális muzulmán csoportok egy ideje kampányt folytatnak a keresztény hitre térés ellen.
A tripura etnikai csoporthoz tartozó gyermekeket elhurcolták falvaikból és bezárták őket iszlám vallási iskolákba (madarasza), amelyek országszerte mindenhol megtalálhatók – tájékoztat az Asianews hírügynökség. A szegénységtől menekülő gyermekeket azzal a céllal gyűjtik össze, hogy ún. „tanulmányi misszióba” küldjék őket. A szülőket arra kényszerítik, hogy hatalmas összegeket fizessenek ezért, és amint a gyermekeket elviszik szüleiktől, eladják őket az iszlám vallási iskoláknak. A számos szomorú történet között azonban van egy szerencsés véget érő is. Miután 11 gyermek hat hónapot eltöltött egy iszlám vallási iskolában, sikerült elmenekülniük a „Hotline” elnevezésű polgárjogi szervezetnek köszönhetően, amely kiskorúak védelmével foglalkozik. Igazgatója a katolikus Rosaline Costa.

Bangladesben azon a területen, ahol a tripura etnikai csoport él, egy ideje kampány folyik a keresztény hitre térés ellen, amelyet radikális muzulmán csoportok indítottak. A misszionáriusokat prozelitizmussal és erőszakos áttérítésekkel vádolják, továbbá, hogy egy keresztény többségű régiót akarnak létrehozni, amelyet a későbbiekben Indiához kapcsolnának.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Tisztelt Devizahitel Károsultak!

A BAÉSZ napról-napra erősebb, úgy az információk, mint a csatlakozó segítők, ügyvédek, önkéntesek, magas hivatali beosztásokból “súgó” személyek tekintetében. Ettől függetlenül a dolgokat nem kell és nem lehet jobban siettetni a kelleténél, annak ellenére, hogy az embereknél nagy a baj. Minden kárvallott kárpótolva lesz. Mire ennek a játszmának vége lesz, addigra teljes mértékben le kell fedjük az országot, hogy minden kiemelt és bíróság elé állított hivatalnok helyét zökkenésmentesen helyettesíteni tudjuk. A BAÉSZ-RVMP úgy tekint az országra, mint egy kakás fenekű kisgyermekre, akit úgy teszünk tisztába, hogy közben megóvjuk. A BAÉSZ-RVMP nem tarvágást fog végrehajtani, mindössze a férgesét  fogja kiemelni, az hogy elnök vezérigazgatókkal vagy miniszterekkel kezdjük, majd az idő pillanatnyi szellemében fogjuk meghatározni.
Kelt, Gyulán 2012.09.13-án

Előzetesen néhány kiindulópontot közölnék.
a)                  Nem Önök kaptak devizahitelt a bankjuktól, hanem az Önök Ft-hitelre (deviza elszámolással) aláírt visszafizetési kötelezettségvállalása teremtett a bankjuknak virtuális tőkepénzt.
b)                 Önök nem egy szerződést írtak alá, hanem valójában kettőt: egy reálszerződést, amelynek része az általános szerződési feltételek, és egy láthatatlant, amelyről az aláírás pillanatában csak a bankjuknak volt tudomása.
c)                  Ezért a bankjuk színlelt szerződést kötött Önökkel, amelyről a mai napig minden információt, és közreműködést megtagad.
d)                 Önöket csak a látható, reálszerződésről tájékoztatta, arról is hiányosan és tévesen, minden fontos információval kapcsolatban, csak formálisan.
e)                  A láthatatlan, általuk leplezett szerződéssel a bankjuk, az Önöknek nyújtott – kezdetben kedvező – Ft-kamatozású és tőkerész törlesztésű kölcsönnel olyan, az Önök nevén nyilvántartott és deviza-folyószámlán kezelt forráshoz jutott, amelyekkel banki műveleteket végzett, és végez, amelynek hasznai a bank nyereségévé, míg e műveletek kockázati veszteségét, a műveletek költségeit közvetve és közvetlenül is az Önök terhévé tette.
f)                  A bankjuk, más bankokkal együtt, egyre gyarapodó adósaik devizaszámlán nyilvántartott devizaállományát, a banki műveletek piacára vitte, és egyre növekvő mértékű devizaigényt generált, hiszen ezeket időről időre megújította, csereberélte, és fenntartotta.
g)                 Ezek a folyamatok rövid távú devizakeresletként jelentek meg, amit a bankjuk – a „devizahiteles” adósok, és devizában nyilvántartott tőkeösszeg – gyarapodásával, egyre inkább rontotta a bankok pozícióját, és megdrágította ezeknek a tőzsdejátékoknak az árát, költségét, miközben a bankok egyre több profitot kasszíroztak. Ezeket a drágulásokat, a reálszerződésben Önök által aláírt biankó-kötelezettségvállalásra hivatkozással, az Önök tőke-, és kamat tartozásának, a törlesztő-részletek egyoldalú növelésével finanszírozták.
h)                 Önök, a szerződés aláírásakor a reálszerződés kockázataira vállaltak kötelezettséget, de nem arra, hogy a bank játszik az Önök kontójára a bankpiacon, és ezzel olyan mértékű devizakeresletet idéz elő, ami a devizát megdrágítja a forint terhére. Hiszen a deviza iránti irreális keresletnövekedéssel együtt járt, hogy a piacon egyre több forintot kell érte adni, hiszen a deviza felértékelődik, mert egyre kevesebb van a piacon belőle, és egyre több Ft-ba kerül.
i)                   A devizahiányt azzal enyhítették átmenetileg, hogy az ilyen banki műveletekre szinte korlátlan dollárt nyomtak a piacra, és bevonták a kurrens banki műveletekben használt yen, euro, dollár, svájci frank mellé, a menekülőnek szánt, valóságban játéklehetőséget bővítő skandináv valutákat is.
j)                   A piac azonban véges, az adósok teljesítőképessége is véges, a fedezeti jelzálogingatlan értéke is csökkent, ezért óvatosabb kormányok időben leállították ezeket a devizaalapú hiteleket, és nemzeti valutaadósságra váltották, amelyek nem adnak lehetőséget a mögöttes banki devizaműveletekre.
k)                 Más, kedvezőbb, banki hozzáállással együtt, a „mi bankjaink” – bízva a mi restségünkben, a végsőkig feszítették a húrt, és minket tettek felelőssé azért a hazárdjátékért, amiről nekik már a szerződés aláírásakor tökéletes tudomásuk volt. Nevezetesen arról, hogy az Önök reálszerződésével lehetőséget teremtenek arra, hogy extraprofitot zsebeljenek be, az Önök ingatlanainak elértéktelenítése, az Önök ellehetetlenítése árán.
l)                   Ugyanis a véges lehetőségű devizapiacra rászabadított adós, és adósságállomány, egy csúcsára állított piramisként, alapjaiban állandóan növekvő tömegként jelent meg, amely – mint minden piramisjáték esetében – ha eléri a körülmények szerinti szélesedési állapotát, akkor sem a korábbi adósok törlesztései, sem az adósok egyre nagyobb mértékű bevonása, már nem tartható fenn, és összeomlik.
m)               Ebben az összeomlásban az adósok nem képesek a bankok devizaműveleteit finanszírozni a törlesztésekkel, a  bankok által előidézett devizahiány következményeként, a kereslet-kielégítés felárának egyre dráguló költségeit, egyre több adós nem tudja megfizetni.
n)                 A beomló szerződések romjai alatt a bank lezárja a parazita nyerészkedését a devizapiacon, felmondja a reálszerződést, el-el ügyeskedik a behajtó kutyáival az adóson, saját faktoringcégén keresztül megszabadul a veszteségtől, és újabb nyereséget követel a „gazda állatnak” tekintett adóstól, végrehajtásban, és nyerészkedőkben bővelkedő eljárásokkal az utolsó leheletet is kifacsarja, a számára már értéktelen adósból…és eldobja.
o)                 Jótékonykodik, és aki még bír szusszanni, annak árfolyamgát, és újabb adósévtizedek beiktatásával, tovább szívhatja még az adósai vérét, és folytatja a leplezett devizaműveleteit, immár nem extraprofittal, csak egyszerű profittal Akinek elég pénze van, azt végtörlesztéssel elbocsátja az adósrabszolgaságból. Nyugodjunk meg, nem járt rosszul: az ilyen adós is kifizette a banki rulett nyereségének költségeit.
p)                 Most arról panaszkodnak, hogy veszteségesek, holott csak annyi történt, hogy a profitjukat költségelték, vagyis a kihelyezett hitelállomány 2 %-a helyett, most 8-15 %-ot helyeznek el a Magyar Nemzeti(?) Bankban, amiért az, kamatot fizet nekik. Ugye érthető, hogy azt a kamatot is mi fizetjük ki… Ahogy az IMF hitelből a bankoknak juttatott több milliárd forint után is, amit a bankok nem a nemzetgazdaság finanszírozására, hanem passzív tőkeberuházásként, szintén az MNB-ban tart. Persze ezután az összeg után is mi fizetjük a kamatot, ahogyan még egyszer megfizetjük ugyanezen összeg után az IMF-nek is, mi fizetjük meg a kamatot.
q)                 A társadalomnak van állama, és nem az államnak társadalma. Nekünk van bankrendszerünk, és nem a bankrendszernek vannak rabszolgái.
r)                   Önök nem így gondolják?
s)                  Tehát Önök sem felelőtlenek nem voltak, sem ostobák. A bankok azonban jól tudták, hogy az Önök kötelezettségvállalása alapján egy piramisjátékot indítanak el, annak következményeit is jól tudták, hogy a kölcsön szempontjából, teljesen felesleges deviza nyilvántartás, valójában devizajáték, tőzsdei spekuláció, ami a Ft-ot meg fogja gyengíteni végzetesen, és a devizát megdrágítja katasztrófálisan. És Önök tönkre fognak menni! De addig is nagyon sok milliárdot fognak kiizzadni a rabszolgatartóknak. És nem fognak kegyelmezni Önöknek!
t)                   Mi sem nekik.
u)                 Amikor a korabeli Ft-hitelek kihelyezhetetlenül drágák voltak, amikor ezzel együtt megszüntették az állami kamattámogatású lakáshiteleket, akkor Önöket a piramisjátékban való részvételre „beetették” azzal, hogy a „devizaalpú”, mert lánykori neve ez volt, hitelek kamata, törlesztő részlete jóval olcsóbb… Ugye emlékeznek: aki kérte, a kockázatokról bemutatták a korábbi évek Ft-CHF árfolyam-ingadozását, bemutatták a MNB, és a banki elemzők jóslatát arról, hogy mennyi is lehet, a legrosszabb esetben is, az árfolyamarány romlás. Önök kalkuláltak azzal, hogy csak nem romlik Magyarország gazdasága, a devizahitelüket, az euro bevezetésével eurora cseréli majd a bank. Emlékeznek?! Ezt mondták. És a legrosszabb esetre kalkulált árfolyamromlást is finanszírozni fogja a család, és akkor helyesen mérték fel a kockázatukat. Ha tudták, mibe rángatják bele a leplezett szerződéssel, vállalták volna a kockázatot? A piramisjátékot, a bank hazardírozásának a finanszírozását?
v)                 A bankok által leplezett szerződés, az hogy a reálszerződés megnyitja az utat egy láthatatlan szerződés előtt, amikor a bank titkos műveletekkel, titkos haszonhoz jut, és a költségeket, és az árfolyamromlást az önök terhévé teszi az egyoldalú szerződésmódosítás, és a THM varázsszavak segítségével… EZT vállalták Önök? Mondott Önöknek annak idején erről valamit a bankjuk? Tudják mi az a swapügylet?
w)               Az Önök reálszerződését nem csak hogy semmissé tette, a bankok titkos szándéka, és célja, hanem a szerződés létre sem jött. Mert Önöknek erre, a bankjukkal egybehangzó szerződési akarat nem volt. A bank csak színlelte, hogy Önöknek kölcsönt akar adni kedvező kamatozással. Számukra, a forintkölcsönük, forrásoldalának nevezett deviza-nyilvántartásával végzett virtuális spekuláció volt a cél. Ebből származott hasznuk, ezért mondtak le átmenetileg a forintkölcsönök után szedett, akkor szokásos, méregdrága kamatról. Hogy játékokhoz „gazdaállatokat” szerezzenek a vér szívásához. Ha megmondták volna, mire szerződnek Önökkel, aláírták volna a szerződést? Ezt a színjátékot, ami ezrek életébe, egészségébe került, végig játszották volna, ennek a csürhének a hasznára? Kapcsolatok, EMBERI kapcsolatok mentek tönkre ennek a cinikus bandának a játékában! A feleségek, és férjek, szülők, és gyermekek emlékezzenek! Mi történt pár év alatt, mennyi bűntudatuk, keservük, fájdalmuk, és betegségük lett, a még most is pökhendi rabszolgatartók miatt. A bankok színlelt szerződése, a leplezett szándékuk, és cselekedeteik miatt! Emlékezzenek! De gondoljanak arra is, hányan vannak még benne ebben a folyamatban, hányan rettegik az éjszakai telefonokat, a behajtókat, végrehajtókat, csekkeket, számlákat, és hozzátartozók átkait, számonkérését. Gondolkodjanak!
x)                 A létre sem jött szerződést el kell számolni. Önök a kapott kölcsönt, a Ptk. Szerinti évi késedelmi kamataival együtt fizessék vissza a banknak. A bankok a létre sem jött, nemlétező szerződés alapján kapott minden adósi befizetést, fizessék vissza az adósoknak. Az adósok kötelezettségvállalása alapján végzett minden banki műveletből származó jogalap nélküli gazdagodásukat, a bankok fizessék ki az adósaiknak. Térítsék meg az adósok minden vagyoni, és nemvagyoni kárát, a jogellenes, és jogszabályellenes piaci magatartásukért.
y)                 Csak mellesleg… A reálszerződés is semmis, mert tisztességtelen, mert megszeg minden szabályt, mert szerződéspontjai külön, külön is hamisak, megtévesztők. De még lehetetlenültek is, a bankok összehangolt tevékenysége miatt, és által.
z)                  Ez bedönti a bankrendszert? Őket érdekelte, velünk mi történik? Ők a gazdasági funkcióik szerint működtek? Ilyen bankokra van szükségünk? Vagy tisztességesekre? Lesz bíró, aki ezt meg meri így ítélni? A bíró is választhat az igazság, hivatása tisztessége, az önbecsülése, és hivatása, és a kollaboráció között. Lesz politikai elit, amelyiknek a hatalom pillanatnyi érdeke helyett, a bankokkal való kollaboráció helyett a választópolgár, a társadalom képviselete a tisztességes? Ők is választhatnak. Mi is választók vagyunk… Elfogytak a bekezdések sorolásához használható angol ábc betűi… A ZS is…A kérdéseink nem. A türelmünk igen.
Ennyit előzetesen…


A világelit döntött, eltörli a "haszontalan evőket"

A világelit döntött, eltörli a "haszontalan evőket"Henry Kissinger elhíresült kijelentése sokak számára ismerős: "Ön, és családja, haszontalan zabálók"...
Alapvetően néhány kérdés tisztázásra szorul. Például az, ki a haszontalan? Az, aki dolgozik, produktívan termel, és munkája gyümölcsét aljas emberek ellopják, elrabolják, vagy az aki élősködésből él, mint Kissinger és a hozzá hasonlók, és kiirtanák a dolgozó, termelő becsületes embereket?
Természetesen léteznek improduktívnak tartott munkával folytatott hasznos tevékenységek is, de a csaló bankárok, spekulánsok és kiszolgáló cselszövőik nem ebbe a kategóriába tartoznak, és a kikényszerített, általuk erőszakosan létrehozott problémákra hivatkozásoknál kilóg a pata.
2009-ben a London Times számolt be a New York-ban megtartott "titkos milliárdos klub" találkozójáról. A találkozón olyan emberszabásúak is résztvettek, mint David Rockefeller, Ted Turner, Bill Gates és más emberiségellenes pszichopata. Az ülés egy kérdés körül forgott, "hogyan lehetne a világ népességének lassú növekedését megvalósítani a jólét érdekében". Eddig még nincs is semmi durván életellenes a célkitűzésekben, de sekélyes elmére vall, amikor egyes népcsoportokat, és néprétegeket hibáztatnak azért, mert ugyanezen emberformájúak kifosztják, nyomorba döntik, majd szegénységükre hivatkozva ki is szándékozzák irtani őket.

Ted Turner megrázóan taglalta a népesség 95%-os csökkentésének indokait, előnyben részesítve a kínai modellt (egy család, egy gyerek), viszont ez alapján indokolatlannak tűnik a csökkenő lélekszámú nemzetek kiirtása. Itt már egyértelműen látszik, hogy nem csak a túlnépesedéstől való félelem mozgatja a szálakat. Főleg akkor nem, ha mint Európában is, azért telepítenek be muszlimokat, hogy vallási ellentéteket tudjanak szítani. Mondhatná erre bárki, hogy az európai 70 milliós betelepítési programot a legjobb szándék vezérli, de ez a P2 páholy célkitűzéseit vizsgálva sem igaz. A tagországokban etnikai konfliktusok kialakításával minden egyetlen célt szolgál. Ez pedig az egyeduralmuk fenntartása.

Egyes vélemények szerint, az elitek megszállottjai több mint 100 éve az eugenika és ennek a jelenlegi formájában a lakosság ellenőrzése. A cél a globális népesség csökkentés, még mindig a fókuszban. Valójában már a sokak szent könyveként tisztelt Biblia is foglalkozik a kérdéssel a "sárga vész" megjövendölésével (és itt nem a hasmenésre gondoltak a Bibliát író zsidók).
Általában egy populáció szaporodása, a fajt érő természetes és emberi támadások indexe. A természet a fajfenntartás érdekében túlélési technikákat dolgoz ki, és ebből meghatározó a szaporodási képesség mennyiségi mutatója. A Távol-kelet, Afrika, és a Közel-kelet esetében három ráhatás idéz elő népességnövekedést, illetve nagyarányú szaporodást. Ebből az első, az éhínség, ami meghatározó az egyed későbbi megélhető élettartamára, és a lélekszámra is. A második a külső behatások, így a háborúk veszteségei, és a rabszolgaság. A harmadik a vírusok, baktériumok okozta betegségek és természeti csapások.

Az "üreginyúl szindróma" jól kimutatható a népesség növekedésében. A csökkenés is országonként, de elsősorban népcsoportonként. A fejlett társadalmak csökkenő lélekszáma, és a fejletlenek lassuló növekedése jelzi, hogy a természet ennek is pontot tenne a végére, ha nem szorítaná a világelitnek nevezett tömeggyilkosok rablóbandáját az idő, fejlődés, amit pont ők provokálnak ki, miközben próbálnak ellene küzdeni.
Az elit irányítja a technológiai fejlődés szingularitását - a fúziót ember és gép között-, és az emberek többsége találkozik is ezzel a tudományos diktatúrával, amely uralkodni akar felette, "egy szép új világban". Ez az oka annak, hogy az uralkodó osztály hivatalosan döntés hozott, hogy elindítson egy könyörtelen megsemmisítési programot.

Bill Joy, a Sun Microsystemstől irta "A jövőben miért nincs szükség ránk" című cikkében, ami a Wired Magazine 2000. áprilisában jelent meg, hogy az elit szerint az emberiség többsége szükségtelen. Az elkövetkező évtizedekben az összes feladatot amit jelenleg alacsonyabb képességű emberek végeznek, átveszik a robotok.
"Mivel a fejlett technológiának köszönhetően az elit nagyobb ellenőrzést gyakorolhat a tömegekre, és mivel tömeges emberi munkára már nem lesz szükség, fölösleges, haszontalan terhet jelentenek a rendszerben. Ha az elit könyörtelen, lehet, hogy megöli az emberiség nagyrészét. Ha ők kíméletesen tudják kihasználni propaganda, egyéb pszichológiai vagy biológiai technikák lehetőségeit, csökkentik a születési arányokat, és a nagy emberiség kihal. A világon csak az elit marad", írja Joy.
Az egyetlen másik Joy forgatókönyv is ijesztő, mint a "legjobb megoldás" az emberiség számára, mint a rendszer, az új "Brave New World". Úgy véli, az intézkedéseket és az emberek viselkedését szigorúan szabályozza a tudományos diktatúra.
"Ha az elitek lágyszívű liberálisok, akkor valószínűleg úgy döntenek, hogy a jó pásztor szerepében jelennek meg", írja Joy. "Ők gondoskodnak majd arról, hogy a fizikai szükségleteit kielégítésék mindenkinek, hogy minden gyermek mellett pszichológiai nevelés és higiénikus körülmények között legyen. Hogy mindenkinek legyen egy egészséges hobbija, foglalkoztatva őt, és hogy mindenki, aki nem teljesíti az elvárt eredményeket, az ő problémája lesz". Persze, az élet nem lenne annyira hasznos, állapította meg, hogy az embereket manipulálni kelljen pszichológiailag vagy biológiailag úgy, hogy elveszítse törekvését a hatalom és a haladás iránt, vagy hogy ez a hajtás "szublimált" gyakorlásán keresztül egy ártalmatlan hobbi legyen. Ezeket az embereket ellenőrizni fogják, az ilyen vállalkozás lehet boldog, de ők biztosan nem lesznek szabadok. Ez csökkentett szintű háziállat állapot. "

Joy alapvetően optimista lehet, ami a liberálisokat, és a robotokat illeti, és nem ismeri az erőátcsoportosítás elvét sem. Mindent robotizálni csak a kapitalista szemléletmód alapján lehetne szükséges, de akkor kinek termel a "kapitalista"? A fejlődés jövőbeli menetét is rosszul ítéli meg. Ahogy a rablóelit, úgy Ő is beleesik abba a hibába, hogy átmenet nélküli fejlődést képzel el, és nem gondolkodik el azon, hogy egy lecsökkentett létszámú társadalom, merev hierarchikus felépítményével az emberiséget egy hangyaboly szintjére süllyeszti. Márpedig a telepekbe szerveződött rovartársadalmak százmillió éveken keresztül sem fejlődtek számottevően.

A magukat elitnek nevező gátlástalanok vérszagra gyülekező hordája eltitkolt napirendje szerint , köpenyként környezetvédelmi és társadalmi minőségi motivációk mőgé rejti vágyait, elnyomni az embereket, és megölni önző érdekek alapján. Kizárólagos hozzáférést az életet meghosszabbító technológiák terén, és létrehozni új szuper-osztályú embereket.
Az elit magukat, ez ellenőrzés jogos örököseinek tekintik az emberi evolúcióban - szó szerint szeretnének Istent játszani, annak ellenére, hogy az elitek maguk állítottak elő beltenyésztést, amely folyamat ismert, ahogy az ebből a genetikai hibából származó kifejezett téveszmék okai is.
Most úgy határoztak, hogy az emberiséget - a kompakt városok börtönében - a forrásokhoz való hozzáférést fokozatosan elvágják, azzal, hogy egyre zsugorítják az életbenmaradási lehetőségeket. A posztindusztriális forradalom arra szolgál, hogy csökkentse az életszínvonalat, és jelentősen növelje a szakadékot a szuper gazdagok és a proletariátus között, kialakítva egy új uralkodó oligarchiát. A technológiai fejlődést nem arra használják, hogy könnyebbé tegyék vele az emberek életét, és szolgálja az emberiséget, hanem arra, hogy rabszolgává tegye őket. Ezt a folyamatot a technokrácia felügyeli, amely egyszerre hozza a legfőbb óhajukat, miszerint látni akarják népesség nagy csökkenését.
Természetesen Turner sem tartja be semmilyen módon a saját szabályaikat, amelyekkel mások életét akarják irányítani. Öt gyermek, és nem kevesebb, mint 800.000 hektár földet birtokol, és milliárdokat fordít a népesség csökkentésére, hogy a "harmadik világban", kifejezetten az ENSZ-re támaszkodva megnyissa az utat olyanok előtt, mint Bill és Melinda Gates, vagy Warren Buffet (Gates apja már régóta tagja a Planned Parenthood eugenicista testületnek).

Az az elképzelés, hogy azzal, hogy az elit javítja a népesség egészségügyi állapotát, félrevezetés, valamint az elit céljaival sem összeegyeztethető, sokkal inkább a nagyarányú medővé tétel, és kiirtás. David Rockefeller öröksége nem egy jó szándékú "emberbarát" vágya, hogy az egészséget javítsák a harmadik világ országaiban, hanem egy motiváció, hogy megszüntesse a szegény és etnikailag nemkívánatos népességet, amit indokol a szociális darwinizmus.
Az Egyesült Királyságban, a Németország által finanszírozott Kaiser Wilhelm Institute, amely később támaszává vált a náci ideológiának a felsőbbrendű fajjal kapcsolatban a Harmadik Birodalomban, a háború után, elsődlegessé vált a szövetségesek körében, akik hasznot húztak a "szakértelemből".
A XX. század második felében homlokegyenest megváltozott az eugenika, és ma már ismert a "népesség-szabályozás". A National Security Study Memorandum 200, egy geopolitikai stratégiai dokumentum, amelyet Rockefeller meghitt barátja és Bilderberger-tag Henry Kissinger készített, amiben 13 nemzetet választottak ki hatalmas népesség csökkentésre, a mesterséges élelmiszerek szűkössége, sterilizálás és háború révén.
Ez a dokumentum, amely megjelent 1989-ben, azonosított, 13 országot, amelyben az Egyesült Államok sajátos geopolitikai érdekeit is tükrözi, és leírta a népesség növekedés okait. Ezek geopolitikai célok voltak az alább felsorolt országokban:
India, Banglades, Pakisztán, Nigéria, Mexikó, Indonézia, Brazília, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Egyiptom, Törökország, Etiópiában és Kolumbia.

Ez a megdöbbentő jelentés (az NSSM 200) leírja, hogy a forrásadót és az "élelmiszer büntetést" fel lehetne használni a kevésbé fejlett országokkal szembeni, hogy csökkentsék az inaktív népességet, és hogy az élelmiszert ezért fegyverként használják a politikai napirendben, súlyos éhínséget kiváltva az elmaradott
országokban.

John D. Rockefeller 1969. júliusában támogatásáról biztosította a Külügyminisztériumot, és a program irányításával Rafael Salast bízta meg a Fülöp-szigeteken. Salas magas rangú tisztviselőként koordinálta és irányította az "ENSZ Fejlesztési Programját", amire előnyösen alkalmassá tette bőrszíne és vallási (katolikus) meggyőződése. Szélesebb körű áttekintés itt található a memorandumról: http://www.theinterim.com/july98/20nssm.htmlhttp://www.theinterim.com/july98/20nssm.html

Az elit népességszabályozási tervei nem jóindulatúak, és főleg nem emberbaráti. Az "életszínvonal emelése" finoman szólva is egyoldalú, további embertelen tevékenységgel kiegészítve, mint a globális felmelegedés, amely mint ürügy a további szabályozásra és ellenőrzésre alkalmaz terrorisztikus eszközöket. Ebben gyökerezik az eugenika, a faji higiénia és a fasiszta gondolkodás elképzelése.
A "The Good Club-tól" semmi sem áll távolabb, mint az az igazságtól. Bárki, aki veszi az időt és fáradságot, hogy alaposan megvizsgálja a gyökereket, a "népesség kontrolt", meg fogja érteni, hogy a Rockefeller-Turner-Gates menetrendben a legfontosabb a lakosság drasztikus csökkentése, amely jelenleg jóval meghaladja a valós környezeti válságok hatásait, mint a chemtrails , a genetikailag módosított élelmiszerek. A hamisított vakcinák és a burjánzó betegségek, mint a rák, gyökerei az elit ősi rosszindulatú napirendjének, hogy csökkentse a rabszolgák számát, mint ahogy azt teszik a rágcsálók vagy más fajok esetében.

Ez is az oka annak, hogy az emberiségnek most kell összetartani, mint a fajnak, és felismerni, hogy az elit jelenti dúvadként a valódi fenyegetést az emberiség túlélésére. Ha ezt nem tudja felfogni, akkor lehet, hogy nincs jövője. Az is lehet, hogy Henry Kissinger és bűntársai csak haszontalan zabálóknak tartja az emberiség túlnyomó részét, és nem tartanak rájuk igényt, de elgondolkodtak-e azon, hogy rájuk ki tart? Az arányok beszédesek, nem érik el az egytized százalékot sem.
Nem bűncselekmény, ha bármelyiket likvidálják, mert kártékony állatok, tömeggyilkos ösztönökkel, tevékenységgel, és az emberiség ellenségei, melyből kiírták magukat. Hasznot pedig soha nem hajtottak!

Gazdag István: Faji zavargások Franciaországban


Ahogyan tavaly Anglia, néhány hete Franciaország volt (ismételten) olyan súlyos faji zavargások színtere, amelyeket a politikai korrektség dogmái és a hatalomnak való megfelelés kényszere között lavírozó fősodratú média sem tudott negligálni. Ma a francia rendszer egy vegyésztanulóra hasonlít, akinek a laboratóriuma robbanással fenyeget. Rendszeresen egész városok lobbannak lángra spontán módon, akárcsak az öngyulladáspontját elérő gyúlékony folyadék. A hatóságok minden incidens után igyekeznek elbagatellizálni a történteket, és még több pénzzel megvásárolni a társadalmi békét. Valójában azonban nem békét vesznek, hanem csak időt, és mint minden túlélési stratégia esetében, az idő egyre többe kerül, ahogy közeledik az elkerülhetetlen. Az a nap pedig, amikor már nem képesek lépést tartani az exponenciális inflációval, maga lesz az ítélet napja.
Szociális segélyeinek élősködésre csábító palettájával Franciaország mágnesként vonzza az afrikai bevándorlókat. Egy olyan földrészen, ahol egymilliárd háromszázmilliónyian élnek teljes szegénységben, a szociális lakás és a heti ötven eurós segély kilátása önmagában elég ahhoz, hogy ne legyen hiány a jelentkezőkben. Márpedig Franciaország egyike a világ azon ritka országainak, amelyeknek az a mazochista szokásuk, hogy gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt nélkülöző embereket importálnak, majd azért dotálják őket, hogy szaporodjanak. Az afrikai bevándorlók nagy többségének eszében sincs beilleszkednie az európai befogadó országok társadalmi közegébe és elfogadni azok normáit, hiszen akárcsak a folyóvíz és az elektromos áram, ezek sem egyetemlegesek. Az afrikaiak többsége nem hajlandó feladni a hagyományait, a vallását, a szokásait, még akkor sem, ha bebizonyítják nekik, hogy éppen ezek felelősek nyomorúságos állapotukért nemzedékek óta. Többségük azért érkezik Franciaországba, hogy kihasználja a szociális ellátórendszer nagyvonalúságát, miközben nemhogy lazítaná, hanem éppenséggel erősíti kötődését a régi életmódjához.
Az a tény, hogy nyomorúságos életüket felcserélhetik a társadalmi eltartott státuszára, lehetővé teszi számukra, hogy továbbra is ragaszkodjanak származási országuk szokásaihoz. Franciaország pénzt, szállást, orvosi ellátást, útlevelet ad nekik anélkül, hogy bármit is követelne cserébe. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, mintha a rendszer egyenesen azoknak kedvezne, akik nem hajlandók integrálódni; akik elutasítják a köztársaság törvényeit; akik köpnek a helyi kultúrára. A legrosszabb, amit egy franciaországi bevándorló-aspiráns tehet, ha akár a legcsekélyebb mértékben is elismerést tanúsít a befogadó országgal szemben. Így nagyon gyakori, hogy orvosoknak sem adnak beutazó vízumot szakmai konferenciákra, ugyanakkor viszont akár többszörösen visszaeső bűnözők is megkaphatják a francia állampolgárságot. Ez kihívás minden logikával szemben. Ez a francia kivétel.
A beilleszkedésre kész fekete-afrikaiak és maghrebi arabok töredékét egész hadseregnyi „söpredék” (Sarkozy dixit) ellensúlyozza, fittyet hányva a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira. Ennek az etnikai-vallási maffiának törvényen kívüli zónákra van szüksége, ahol zavartalanul folytathatja hagyományos bűnöző életmódját: a zsarolást, orgazdaságot, védelmi pénzek szedését, drogkereskedelmet, prostituáltak futtatását. Éppen ezért gyakorlatilag megtisztították lakónegyedeiket az őshonos lakóiktól, és a sors tragikus iróniája, hogy az elüldözöttek közül sokan maguk is korábbi dél-európai bevándorlók leszármazottai. Autóikat felgyújtották, postaládáikat kibelezték, lakásaikat kirabolták, gyermekeiket addig inzultálták, amíg el nem menekültek. Akik pedig nem tudtak elmenni, azoktól néma csöndet, teljes alávetettséget és lesütött tekintetet követelnek, „dhimmi” létre kényszerítve őket a saját hazájukban, akárcsak a vallási kisebbségeket a muszlim országokban.
Ugyanakkor a külvárosok bevándorló népességével szemben a bekerítés és elszigetelés politikáját alkalmazzák. Miután a környékről elüldözték fehér őslakóikat és egymás között maradtak, menthetetlenül rájuk zuhan az omerta törvénye, áthághatatlan határt szabva minden integrációs törekvésnek több nemzedék után is. Még aggasztóbb, hogy az új bevándorlók társadalma és az őshonosok társadalma teljesen ellentétes irányban halad. A franciák kozmopolita tőkéscsoportok vagy a kollaboráns rezsim tulajdonában álló tévécsatornákból kapják a „jó szót” és az előre gyártott igazságokat. Megtanulják egymást gyűlölni, a múltjukat pedig szégyellni. Megtanulják, hogy az identitásuk felvállalásának puszta ténye is megbocsáthatatlan bűn. A bevándorlók ellenben a hódító wahabitizmus által finanszírozott csatornák felé fordítják parabola-antennáikat, sohasem létezett dicsőségeket találva rajtuk vallási-etnikai szolidaritásuk erősítéséhez.
Ma egy katari vagy szaúdi prédikátornak nagyobb súlya van a külvárosokban, mint az összes francia képviselőnek együttvéve. A bevándorlók nem érzik magukra nézve kötelezőnek a köztársaság jogrendjét, hiszen éppen a saját bőrükön tapasztalhatják nap mint nap, hogy a franciák olyan törvényeket hoznak és tisztelnek, amelyek az áldozatot büntetik és a bűnözőt jutalmazzák. Helyettük inkább „Allah törvényeit” részesítik előnyben, pontosabban azokat, amelyeket az arab média akként prezentál.
Ma a francia külvárosok élete az afrikai és maghrebi társadalmak negatív lenyomata. Önmagában hordozza kudarcának csíráit, mivel ugyanazok a perverz és torz szellemek manipulálják. Ideológiájuk vegytiszta nekrofília: az emberi élet feláldozását követeli, cserébe pedig túlvilági kárpótlással kecsegtet. Franciaország egyre inkább egy spirituális romhalmazzá válik, miután teret engedett az értékek féktelen relativizmusának. Azt remélve, hogy meghunyászkodásával elkerülheti a fenyegető erőszakot, az egész ország engedelmesen térdet hajtott. Ráadásul ez ma már teljesen nyílt titok, és csak további bátorítást jelent az afrikaiak inváziójához. Egyre gyakoribb erőfitogtatásaikkal is a térfoglalásukat demonstrálják Európa-szerte.
MD 2012. IX. 12.