2013. május 1., szerda

Éljen május elseje?

Minden vallásnak és ideológiának megvannak a saját ünnepei. Ezek egy része a saját történelmi eseményeire emlékezik, más része -és ez az ünnepek többsége- rátelepszik a már meglévő ünnepekre. Így lett Jézus születésének az ünnepe december 25. is, melyet a szanszkrit időkből származó Sol Invectus, a Legyőzhetetlen Nap, a Római Birodalomban igen népszerű és nagy ünnepnapjára helyeztek. 
Sok más ünnepnappal együtt a Munka Ünnepe, május 1. is ilyen rátelepült ünnepnap. A középkorban a májusi ünnepek közül kiemelkedett a természet újjászületését ünneplő nap, a májusfa állításának és a majálisnak a napja. Ez egy vidám, tánccal, énekkel megtartott örömünnep volt. A céhek közül a tehetősebbek szintén ezen a napon igen látványos felvonulást rendeztek. Ezt Munkás Szent József napjára időzítették, tehát május 1-re. 
Az ipari forradalomnak nevezett kapitalista térnyerés következtében az örömmel végzett munka elviselhetetlen nyűggé vált sok munkás számára. 16 órás munka, alacsony fizetés és a munkás lenézése, valamint a romló életkörülmények miatt nagy volt az elégedetlenség. Még élt az emlékezetben annak az időnek az emléke, amikor a munkának még volt becsülete, és a munkások többsége büszke volt a szakmájára, annak teljesítményeire. 
Ennek a szép időnek az emlékére, és hogy a munka újra egy örömmel vállalt kötelezettség legyen, a munkásság világviszonylatban május elsején fogalmazta meg az ilyen jellegű követeléseit. A majális, a Munkás Szent József ünnepe így vált a világ munkásainak harcos ünnepnapjává. 
A Harmadik Birodalomban épp úgy, mint a Szovjetunióban, és szerte az egész világon megünnepelték ezt a napot a munkások. Nyilvánvaló, és nem is kifogásolható, hogy az uralkodó ideológia, illetve vallás igyekezett a saját céljaira felhasználni. 1955-ben a Vatikán is egyházi ünneppé emelte.
Sajnálatos tény, hogy a köztudatban nem a munka és a munkások ünnepeként jelenik meg, hanem valamiféle kommunista ünnepkét. A kommunizmusnak nevezett, de valójában államszocializmusként működő rendszer sok, valóban jó szociális vonással rendelkezett, és komolyan vette a munka ünnepét is. Leszámítva a kötelező politikai hangokat, május elseje egy vidám munkás ünnep volt. 
Ünnepeljünk bátran, emlékezve a tavaszra, a természet újjászületésére, a régi mesterségek közösségeire, a céhekre, állítsunk májusfákat, gondoljunk a munka becsületére, a munkásra, mint az emberi társadalom legértékesebb rétegére. A régi mesterek, a segédek, a munkások, az ifjúmunkások szellemiségét ne hagyjuk elvenni tőlünk azzal a hamis állítással, hogy ez a nap egy kommunista ünnep volt. Nem az volt, hanem a mi ünnepünk, a munkások, hazai vonatkozásban a munkás magyarok ünnepe volt, és az is marad. 
A mai hatalom fél a munkásoktól, a nemzeti gondolkodású emberektől, különösen ha valamilyen közös nevező hatására a megosztó politikája ellenére együtt ünnepelnek. Hátha ráéreznek az erejükre. Ezért a mai nap nem ünnep, csak egy munkaszüneti nap. De nem nekünk. Legalább a hangulatot idézzük fel, és észrevehetően jobban fogjuk érezni magunkat.
Kassai Ferenc

A Birodalom üzenete - Lavrov Magyarországra látogat

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter május 2-án egynapos munkalátogatásra érkezik hazánkba. A látogatás hivatalos programjában a magyar kormány miniszterelnökével és külügyminiszterével való megbeszélés szerepel, érintve az Oroszország-EU közötti kapcsolatokat, és a NATO-Oroszország Tanácsban való további együttműködések lehetőségét is. Ez a hivatalos hír.
De miért jönne ide Szergej Lavrov orosz külügyminiszter csak ezért? Lavrov kitűnő diplomata, és egy birodalom képviselője. Ez a birodalom soha nem ereszkedne le arra a szintre, hogy első számú diplomáciai képviselőjét atlantista törpecsatlósokhoz küldje látogatásra. Az Orbán kormány utóbbi egy évben intenzíven folytatott szemfényvesztő hintapolitikájának felmérése már megtörtént az orosz fél részéről. Jól tudják, hogy az összes kérdésre Orbánék az adott pillanatban azt válaszolják majd, amit az oroszok hallani szeretnének, és a következő héten pedig majd lenyilatkozzák az ellenkezőjét. Ez nem újdonság, hiszen az atlantista rendszer képviselőivel és (kaméleon)tulajdonságaival mindenki tisztában van.
Lehetne indokolni a látogatást azzal a ténnyel, hogy Oroszország még mindig szívesebben látná a (kifelé) mérsékelt atlantista Orbánékat a hatalomban, mint az elkötelezett radikális atlantizmust határozottan hirdető Bajnai vonalat, és a 2014-es magyarországi választásokat és az azt követő berendezkedést illetően valamiféle egyezség lenne születőben a mostani magyar kormány és Oroszország között. De Lavrov elsősorban nem ezért jön május 2-án Magyarországra.
Lavrov látogatása a Birodalom üzenete. Ez az üzenet nem Orbánéknak szól. Az üzenet a rá következő napokban Magyarországon megrendezésre kerülő Zsidó Világkongresszus résztvevőinek szól. És az üzenet egyértelmű. Konferenciázzanak bármiről a zsidók, Oroszország a régiót érdekszférájához tartozónak nyilvánítja. A Birodalom figyel. Ezért jön Szergej Lavrov Magyarországra.
Gergely deák

Tíz mondat, amit soha nem mondj a gyerekednek, akkor se, ha te régen naponta hallottad!

1. Dádá lesz!

Ezt már egyéveseknek is szokták mondani, ha valami olyasmi akad kíváncsi kis kezükbe, ami a felnőtt szerint nem neki való, veszélyes, piszkos, vagy ha olyasmit csinálnak, amit nem szabadna, amit már többször is megtiltottak nekik. A fizikai erőszak, fájdalomokozás kilátásba helyezésének célja, hogy ezzel jól ráijesszenek az áldozatra, hátha elég a verést emlegetni, és már annak is elegendő elrettentő ereje lesz. Valójában a verés és a verés kilátásba helyezéseis kevéssé hatékony, káros gyakorlat, amely már zsenge gyerekkorban olyan féket próbál a rendszerbe építeni, amely megalázó és hatását tekintve múlékony. Ráadásul a tehetetlenség, ötlettelenség jele. "Nem jut eszembe jobb megoldás, hát rád csapok!"
 

2. Rossz vagy!

Talán említeni sem kellene, annyira nyilvánvalóan károsak és feleslegesek az efféle negatív minősítések. Ráadásul olyan zsenge életkorban kezdik ezt mondogatni a kicsiknek, általában egy- és kétéves kor között, amikor nem is érti, hiszen a rossz fogalma meglehetősen bonyolult, és végképp érthetetlen egy kisgyermek számára, aki még egyáltalán nem a jó-rossz ellentétpárjában gondolkodik, hanem sokkal inkább az ismerem-nem ismerem, érdekes, felfedeznivaló-unalmas fogalompárok tárgyi megfelelőiben. Ha viszont gyakran hallja, bizonyos számára izgalmas, érdekes és a felnőttek figyelmét kiharcoló magatartásformáit fogja a "rossz" fogalmához kapcsolni. Ez volt a cél?

3. Anya nem fog szeretni, ha még egyszer ilyet csinálsz!

Az érzelmi zsarolás egyfelől etikátlan eszköz, másfelől azoknak az üres fenyegetéseknek a halmazát gyarapítja, amelyek nélkülözik a valódi tartalmat. Hiszen a legtöbb szülő egy percig sem gondolja komolyan, hogy nem fogja szeretni többé a gyerekét, ha megint meghúzza a szomszéd kislány haját. A jó gyerek-szülő kapcsolatnak éppen a feltétel nélküli szeretetaz alapja. Egy kicsi gyerek viszont komolyan veszi még, amit hall, és hatalmas szorongást okozhatsz neki ilyen kijelentésekkel.

4. Ha szeretsz, nem csinálsz ilyet!

Ügyes csavar az előző bekezdésben idézett "anya nem fog szeretni" kijelentésben, amit már nagyobbacskáknak szoktak mondogatni, de ugyanolyan érzelmi zsarolás. Egész kis életfilozófia rejtőzik mögötte, amely abból indul ki, hogy a gyerek mindenáron szeretné kimutatni szeretetét a szülő iránt, sőt ez elvárt kötelessége is, hiszen neki is meg kell tennie a maga hozzájárulását a családtagok egymás iránti szeretetéhez. A baj csak az, hogy a szeretet érzelmi alapon működik, a különböző kárhoztatott viselkedésformák, tettek pedig rendszerint egészen más alapokon állnak: a gyerek azért teszi, mert izgalmas, érdekes, kielégítetlen igényét elégíti ki, elégtételt ad valamiért. Vagyis abból, hogy a gyerek olyasmit tesz, ami a szülőnek nem tetszik, korántsem következik, hogy a gyerek ne szeretné a szülőt.

5. Ha nem hagyod abba, akkor soha többet...

Hányszor kiáltunk fel így felháborodásunkban, tehetetlen dühünkben! De hogy minek? Hiszen valószínűleg senki sem tudna példát mondani arra, hogy bárki be is váltotta volna ezt a fenyegetést, és tényleg soha többet ne vitte volna mondjuk játszótérre a csemetéjét. Az efféle üres fenyegetésekvalójában súlytalanná, következmények nélkülivé teszik a szülői nemtetszést. A gyerek pont annak az ellenkezőjét tanulja meg belőle, mint ami a célod volt.

6. Pont olyan vagy, mint az apád/anyád!

Ha megromlott a viszony a szülők közt, esetleg válófélbenvannak, vagy el is váltak, sajnos gyakran elhangzik ez a mérgező mondat. Abból kellene kiindulni, hogy a gyerek esetleg ugyanúgy szereti a másik szülőt, és nem is vétkes a kapcsolat elmérgesedésében, ezért érzelmeiben mélyen megsebzi egy ilyen kijelentés. Ráadásul ezzel a mondattal mégis ráterheled a kapcsolat megromlását, összemosod a személyét a párodéval, párhuzamot vonsz köztük, felelőssé teszed. Próbáld ezt elkerülni, és ne mérgesítsd el a helyzetet még jobban azzal, hogy a gyereket is felelőssé teszed olyasmiét, aminek ő csak szenvedő alanya.

7. Nagyot csalódtam benned!

Ahogy telik-múlik az idő, az édes kisbabából, eleven kisgyerekből iskolás lesz. És ezzel kezdetét veszi az elvárások, követelményekegész sora. Bármennyire is nehéz, próbálj ragaszkodni az érzelmi támaszt és biztonságot nyújtó szülő szerepéhez, és ne vállalkozz a hajcsáréra! Persze jogod van ahhoz, hogy csalódott légy a gyereked egynémely produkciója miatt, de jobb, ha ezt nem ebben a becsmérlő és megalázó formában fejezed ki, és elvárásaidat a képességeihez, a konkrét helyzethez igazítod. Jobb, ha együtt keresitek meg a sikertelenség okát, és megbeszélitek, szükséges-e egyáltalán változtatni valamit, vagy elég belenyugodnod, hogy a gyereked nem mindenben a legjobb.

8. Te még ehhez is lusta/buta/ügyetlen vagy!

Még egy fokkal mérgezőbb, mint a szülő csalódottságával kapcsolatos kijelentés, hiszen általánosít. A "még ehhez is" azt jelzi, hogy a gyerek valójában totális csőd, mindenhez hülye, alkalmatlan a legegyszerűbb feladatokra is. Ha tényleg ennyire rossz a helyzet, valószínűleg te hibáztál, előbb, talán már kisgyermekkorban fel kellett volna figyelned az egyéni fejlesztés szükségességére. Vagy csak azzal van a baj, hogy tökéletes gyerekre vágysz, akivel villoghatsz, akár egy kitüntetéssel, amely igazolja, hogy milyen kiváló szülő vagy? Olyankor persze bosszús vagy, ha csődöt mond önnön nagyszerűséged bizonyítéka.

9. Én mindent megteszek érted, cserébe pedig nem kapok tőled semmit!

Ezzel a szülői szeretet önzetlenségét vonod kétségbe. Úgy érzed, fel kell emlegetned mindazt az áldozatot, amit a gyerekért hoztál. Ezek szerint áldozat volt, amit nem szeretetből és szívesen tettél meg, hanem ellenszolgáltatás reményében, mintegy üzleti tranzakciókét. És az üzletfeled most nem akar fizetni, vagy nem azért, és nem annyit, amennyit te kapni szeretnél. Vigyázz, az efféle mártírjátszmákba nagyon bele lehet gabalyodni!

10. Amíg az én házamban laksz, amíg az én kenyeremet eszed...

A végsőkig elkeseredett szülő utolsó kézigránátja a serdülőjével vívott verbális csatában. Nevesíti is a gyerek kiszolgáltatottságát, és ha másképpen nem megy, hát erre hivatkozva szeretné elérni az engedelmességet. Talán sikerül is. De az árát sajnos így is, úgy is te fizeted meg azzal, hogy valami jóvátehetetlenül összetörik a kapcsolatotokban. Ezzel végül is a munkaadó-alkalmazott kapcsolat szintjére szállítod le a szülő-gyerek kapcsolatot. Ha úgy érzed, valami ilyesmi kívánkozik ki belőled, beszélgess előbb más serdülők szüleivel, hogy lásd, náluk mi zajlik (reméljük, őszinték lesznek veled, és nem fényezik a valóságot), vagy kérj segítséget nevelési tanácsadóban.

Csodarabbi, kihelyezett siratófal, 200 ezer millió forint

Minek az évfordulója lesz 2014-ben? Aki az első világháború kitörésére tippel, az tévelyeg. Mit nekünk holmi első világháború. Jövőre a holokauszt hetvenedik évfordulója lesz, és az mindent überel és kiszorít. Olyan banzáj lesz az emlékévben, amilyen még nem volt. Zsinagógafelújítások, emlékhelyek kialakítása, rendezvények tömkelege. Egyes hírek szerint 200 milliárd forint megy rá, vagyis 200 ezer millió. Közpénzből, magyar pénzből, a mi pénzünkből. Az egyéb sarcokon felül pluszban. Nehéz elhinni? Vagy legalább felfogni? Ennek van prioritása az egészségüggyel, az oktatással, a munkahelyteremtéssel, a közrendvédelemmel és minden egyébbel szemben. És majd csődülnek befelé a zsidó ”vendégek” az eseményekre irgalmatlan mennyiségben.






 Ki döntött így? Muszáj ezt?

 Álnaiv kérdések, és látszólag egyszerű a válasz. Szinte mindenki kapásból, szívből és megingathatatlan meggyőződésből azt feleli, hogy Orbán Viktor döntött így, mert a zsidók seggnyalója, Soros-alapítványos fióka, és nem volna muszáj ennyi pénzt kidobálni (maradjunk most pusztán a pénznél), de hát Orbán ilyen.

 Nem vagyok benne biztos. Épeszű ember ilyet nem tesz. Valami nagyon súlyos kényszerítés lehet a háttérben. Már Áder János eltúlzott benyalásai is gyanúsak voltak. Ezek már szürrealisztikus mértékűek és jellegűek. Szinte karikatúra. Magától ilyesmi még a gyagyásnak sem jut eszébe. Egy simán csak hazaáruló magyar érezné, hogy az ilyesmivel nem a kívánt hatást érik el, sőt az ellenkezőjére fordul a dolog. Ádernél is, és most Orbánnál valamiféle idegen mentalitás íze érződik. Meggyőződésem szerint kívülről érkezett a döntés. Olyan fenyegetéssel kísérve, ami lehengerelte az amúgy hetyke Orbánt.

 Katonai fellépés nemigen jöhet szóba. Ilyenért nem. A forint bedöntése? Esetleg. De sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen csak Orbán személyes posztja.

 Nem kötik az orrunkra.

 A hazaárulás ténye úgyis nyilvánvaló.

 Azonnal le kellene mondania.

 Azért van gyakorlati jelentősége ennek a kérdésnek, mert ha egyszer esetleg nemzeti radikális kormány jut hatalomra valamiképpen, akkor annak is szembe kell néznie a legalább ekkora fenyegetésekkel. És máris gondolkodhatunk, hogy mit válaszolnánk rá. Addig is pedig az érvrendszerünket, illetve a követeléseinket ennek megfelelően kell kialakítanunk.

 Hogy kik a fenyegetők, az tiszta. Sőt tisztázza azt a dilemmát is, hogy amikor Magyarországot sokféle mondvacsinált ürüggyel macerálják, akkor azt lehet-e egyértelműen és kifejezetten a zsidóknak tulajdonítani, van-e faji jellege, vagy pedig a Nemzetközi Pénzügyi Körök személytelenségében, a Pénz embertelenségében a faji jelleg egyszerűen nem tényező. Nos, most jól láthatjuk, hogy nem sokat kell óvatoskodni, igenis kimondottan a zsidók vannak a háttérben, zsidó érdekekkel és célokkal. Akár Izraelből, akár az USA-ból, mindegy.

 Felmerül az a kérdés is, hogy a követelésekben hol a határ. De már nyilvánvaló, hogy nincs határ. A trend egyértelmű, a követelések egyre nagyobbak. Mi lehet majd a következő?

 A teljesítésükkel nem lesz nyugtunk. Kielégíthetetlenek. Akkor viszont logikus, hogy nincs értelme teljesíteni. Előbb vagy utóbb el kell érkezzen a „Nem!” kimondása. És akkor már inkább előbb, mint utóbb, mert megspórolhatunk mérhetetlen sok áldozatot.

 A Fidesz-kormánytól ez a „Nem!” semmiképpen sem várható, látjuk. A maszopszaditól pláne nem, sőt. A nemzeti radikalizmust nem engedik választásos rendszerben hatalomra jutni.

 Fogas kérdés.

 Pedig már a csodarabbi körbenyalogatásánál tartunk. Van a zsidóknak egy Teitelbaum Mózes nevű hajdani csodarabbijuk, Hogy mitől csoda, azt normális ember nem tudja, és nem is érdekes. Csodarabbi, és punktum. A nyakunkba lesz ültetve. Neki lesz kultusza. Ez már annyira abszurd, annyira elborult, hogy Csurkát megenné a sárga irigység, ilyet ő sem bírt kitalálni.

 De tovább is van még. Siratófalat akarnak Olaszliszkán.

 Zsidó siratófalat.

 Olaszliszkán.

 Mert hogy az említett csodarabbijuk – vagy egy másik még csodább rabbi – ott tevékenykedett.

 Ez már a végső próbakő. A magyarok gerince megtörésének az utolsó szondája. Eltűrik-e ezt az extra aljas pofátlanságot. A kétszáz milliárdos újabb sarc tetejében.

 Orbán Viktor már eltűrte. Az is valószínű, hogy az elhülyített zombik széles rétegei is el fogják tűrni.

 A majd üzemszerűen odacsődülő, ”haza” érkező zsidók eltűrése is valószínűsíthető.

 Volt már ekkora válság a magyarság történetében?



Freca

Fazekas Tamás:Magyar örökség

"Új könnyek előestjén csal
Bánatim keserű kaszása:
Csak egy táncra! - Még vall,
El ne szalasszon díszes tarásza.” 
Foggal ma! Holnap körömmel!
Szóval, ha volna, fegyverrel!
Örömmel törnék, ha csak tőrömmel
Is törném le az ellent, el! 
De akad még most bátor nékünk,
Ha gyáva apánknak nem akadt!
Sokat látott hős nagyapa: Példaképünk!
Padlásán elrejtett öreg vasdarab! 
És lőszer hozzá, még pár töltény, gaz!
Hiszen - a szív -, mint mondogatta,
Nékünk, unokáknak: Farkastörvény az!
Ha fia gyáva volt is, - Majd mi! – nógatta! 
És bennünk Hitet, Akaratot ültetett,
Csatát megjárt, rozoga térdére:
Az igazi vesztesek mindig a hűtlenek
Csak! - Ki végig kitart? - Kérdés-e? 
És a Tanulság;
Kérdés-e, hogy azok győztesek?! Nem!
Az, ami kiküszöböli majd a csorbát…
Becses szava az Ige volt: Nem vétkezem!
És több: Nem követek Szarvashibát! 
2013. április 30.

20 év börtön a végrehajtások felgyorsításáért

20 év börtönre ítélték Floridában, a Grand Rapids, Michigan (AP) jelzálog fedezet dokumentumokat kezelő cég egykori elnökét. A közjegyzői okiratoknak megfelelő okmányokat kezelő 51 éves Brown elnök futószalagszerűen megrendezte, hogy a cég dolgozói aláírjanak más személyek nevében olyan iratokat amelynek következtében felgyorsították a végrehajtásokat.
Önök szerint Magyarországon minden rendben van a közjegyzők és a közjegyzői okiratok körül? Választ nem várok egyelőre, de ezt is tisztázni fogjuk.

MTI AGYMOSODA VENEZUELÁRÓL

AZ MTI ELHALLGATTA A LÉNYEGET
Több honatya is véres fejjel került ki abból az ökölharcból, amely kedden zajlott le a venezuelai parlamentben, miután az április 14-i vitatott elnökválasztás ügyében ismét dühödten támadták egymást a kormánypárti és ellenzéki képviselők. Az ellenzék szerint hét képviselőjüket megtámadták és bántalmazták, amikor tiltakozni kezdtek az ellen, hogy a választási eredmények elutasítása miatt megvonták tőlük a szót. A latin-amerikai ország ellenzéke nem hajlandó elismerni Nicolás Maduro elnökválasztási győzelmét. Maduro, akit az ország néhány hete meghalt szocialista vezetője, Hugo Chávez jelölt ki utódjául, az április közepi elnökválasztáson alig 1,5 százalékponttal előzte meg az ellenzék jelöltjét, Henrique Caprilest. Capriles nem ismerte el vereségét, azt hangoztatva, hogy a választás során az ellenoldal szabálytalanságok ezreit követte el, s valójában „ellopta” a győzelmet.„Megverhetnek, bebörtönözhetnek, megölhetnek minket, de az elveinket nem árusítjuk ki” – mondta Julio Borges ellenzéki képviselő egy helyi televízió kamerája előtt, amely sérülten, vérző fejjel mutatta őt. „Ezek a csapások csak még több erőt adnak nekünk" – tette hozzá. Az ökölharc azután kezdődött az ülésteremben, hogy a nemzetgyűlés kormányzati többsége úgy határozott, nem ad szót az ellenzéknek, amíg az nyilvánosan el nem ismeri Madurót az ország államfőjének. „Amíg el nem ismerik a köztársaság hatóságait és intézményeit, az ellenzéki képviselők mehetnek és nyilatkozhatnak máshol (a kereskedelmi médiában), de nem itt, a nemzetgyűlésben” – jelentette ki Diosdado Cabello parlamenti elnök. Utólag mindkét fél a másikat tette felelőssé az incidensért, amely zárt ajtók mögött, a média távollétében zajlott le. A 29 milliós olajtermelő országban szerdán újabb összetűzésekre kerülhet sor, miután a kormányoldal és az ellenzék egymással versengő felvonulást szervez május 1-jére. (MTI, részlet)
AZ MTI MÓDSZEREI VÁLTOZATLANOK
A hazai - nem magyar - hírügynökség változatlanul manipulálja a hazai és külföldi híreket. Hogy nálunk mi van, azt nagyjából mindenki érzékelheti, ha még nem ment el teljesen az esze. De a külföldi híreket sokan elfogadják az MTI tálalásában, mert nem ismerik a külföldi viszonyokat. Az MTI abból indul ki, hogy hazudjunk minél nagyobbat, úgy sem tudják ellenőrizni, hogy mi is az igazság. Az MTI régi baja, hogy a hírt és a véleményt elég sokszor fölcserélik vagy összekeverik, mint a fenti esetben is. Az valóban hiteles amit leadtak, hogy miért is volt verekedés a venezuelai parlamentben. Csakhogy az MTI elhallgatja az előzményeket. Miszerint az ellenzéki zsidó elnökjelöltnek a bandái, akiket Amerika hatalmas pénzekkel támogatott és most is támogat, a kampány előtt és alatt nemcsak gyújtogattak, üzemeket rongáltak meg, hanem több gyilkosságot is elkövettek. Ezek a banditák majdnem ugyanazt csinálták mint 2009-ben Iránban, csakhogy ott a BBC által pénzelt gyújtogatókkal rövid úton leszámolt a kormány. Maduro elnök egyelőre nem alkalmazott még erőszakot a cionista banditák ellen, de az látható, hogy ezt akarják kiprovokálni. Remélni lehet, hogy az elnök úrrá lesz a helyzeten. Jellemző a gennyes HírTV-re, hogy az MTI hazugsághírét átvette és terjesztette, az ottani bűnöző ellenzék szemszögéből láttatva a dolgokat.

Az ember, aki beintett a parkolótársaságoknak

Vajon igazságos-e, hogy a magyar emberek pénzéből megépített utakon különböző cégek szedik a parkolási díjat?
Gergely István évek óta nem hajlandó fizetni a parkolásért, mert szerinte a rendszer törvényellenesen működik, és kizárólag a pénzbehajtásról szól. Parkolótársaságok és önkormányzatok perlik folyamatosan – ő pedig nyer, folyamatosan. Itt a nemfizetés receptje.
- Kikészítettem mindent – mutat Gergely úr az ebédlőasztalán emelkedő iratkötegekre.
Megrögzött parkolási díjnemfizető, ennek mutatja dokumentumait.

– Úgy tíz éve igazságtalanul megbüntettek, akkor eldöntöttem, nem fizetek többé. Nem magával a parkolási díjjal van bajom, hanem a mértékével, ráadásul egy sima büntetés az átlagjövedelem tíz százalékára is rúghat. Teljesen abszurd – szól az ars poetica.

A civilben amúgy szoftverfejlesztéssel foglalkozó informatikus nagyjából harminc perben bizonyította: a parkolótársaságok és önkormányzatok a saját maguk által hozott rendeletek és nem mellesleg a törvények ellenében járnak el. Miközben dőlnek hozzájuk a Mikulás-csomagokból származó hatezrek, a felszólítós csekkek nyomán érkező tízezrek, a végrehajtók által beszedett százezrek: összességében a milliárdok. Minderre gigaapparátus épült: magán-parkolótársaságok, önkormányzati főosztályok, ügyvédi irodák, végrehajtói hálózatok. Szipolyok.
Gergely úr az az ember, akin mostanáig mind elvéreztek. Ugyanis minden perét megnyerte, jogerősen nem fizet.

Legelső perét azzal nyerte, hogy sima „postakönyves” levélben kapta a büntetésről szóló híradást, miközben az önkormányzati törvény szerint ajánlottban kellett volna értesíteni őt.
Aztán alaposan beleásta magát a vonatkozó passzusokba, s kiderült, számos fogást kínál a jogszabályok és a gyakorlat között feszülő különbség. Csak párat említ, mondja, mert ha mindet végigvennénk, napestig itt ülnénk.

– A fővárosi önkormányzat vonatkozó rendeletében szerepel „A parkolás üzemeltetési rendszer feltételei” című fejezet, mely bemutatja, hogy néznek ki az előírás szerinti KRESZ-táblák. Igen ám, de a főváros területén alig találni ilyet. Mások mellett hibásak a parkolási övezeteket jelző táblák. Ami komoly baj, hiszen a törvény kimondja: egy táblát nemcsak a rajta szereplő piktogram azonosít, hanem az alakja, a mérete, a színe, az elhelyezése is. Ha valaki a garázskapujára megállni tilos táblára emlékeztető színeket és alakzatokat pingál, attól az még nem jelenti azt, hogy megállni tilos. A városban is ez megy: kitesznek egy P betűvel ékesített táblát, alá pedig egy másik, valamivel kisebb táblát a „fizető övezet” felirattal és jó sok szöveggel. Miközben a rendelet szerint a kiegészítő tábla csak kivételes helyzetben érheti el az eredeti tábla szélességét.
Erre hivatkozva is nyerhető per.

Szusszanunk, de már itt is az újabb példa.

Gergely úr hosszan idézi a mérésügyi törvényt, mely szerint Magyarországon minden szolgáltatás ellenértéke kizárólag hiteles vagy „használati etalonnal ellenőrzött” mérőeszközzel határozható meg. Ezért kell rendszeresen hitelesíteni a vízórát, a villanyórát, a gázórát.

– A parkolásban szintén mérnek, méghozzá időt, három eszközzel. A parkolóórával, amelyből kapom a cetlit arról, mikor érkeztem és meddig maradhatok. Aztán a parkolóőr is ezt teszi a kezében lévő kis számítógéppel, amivel a bírságoló papírt is nyomtatja. A végén fotót készít az autómról, olyan fényképezőgéppel, ami jelzi az elvileg pontos időt. De nemhogy egyik sem hitelesített, sőt, a számítógépen és a fényképezőgépen maga az őr is átállíthatja az időt.

Gergely úr pedig csak sorol, sorol, sorol.

– Az önkormányzati rendelet előírja, hogy a parkolótársaságoknak olyan informatikai rendszert kell működtetniük, amelybe ellenőrizhető módon, utólag is lekövethetően kerülnek be az adatok. Nekem viszont több olyan ítéletem született, ahol a felperes a bíróság előtt képtelen volt hitelesen igazolni, miként kerültek hozzá az adataim.

És a kedvencünk.

– Az önkormányzati törvény előírja, hol alakítható ki fizető parkoló övezet. Elvileg nem a pénzlenyúlás a cél, hanem a forgalomszabályzás. Ezért csak ott lehet működtetni, „amely területen a rendelkezésre álló parkolóhely az időszakok túlnyomó többségében a parkolási igényektől jelentősen elmarad”. Az önkormányzatnak előzetesen hatástanulmányt kell készítenie. Ezzel szemben például a második kerületi Alsó Törökvész út tetejéig fizető övezetet alakítottak ki, miközben alig látni parkoló autót. Azzal tehát, hogy hamis indokkal terjesztették ki a Margit körúti övezetet, törvényellenesen cselekedtek. Így aki ott vagy ehhez hasonló módon kialakított övezetben parkol, nyugodtan ingyen is leteheti az autóját.

Gergely úrnak tíz év alatt „mindössze” harminc pere volt. Miért ilyen kevés?

– Nem mindegyik parkolási vétség után jön felszólítás. Máskor az önkormányzat állt le egy üggyel, megint máskor a fizetési meghagyás nem alakult perré, több esetben a bíróság nem indította meg az eljárást. Az egész ad hoc módon működik, nincs logika abban, hogy egy kifizetetlen parkolás milyen következménnyel jár. Pedig a jogszabályokat leginkább az államnak kellene betartania.



168 óra

Nyílt eutanázia! Megszűnhet a rokkantak társadalombiztosítása


Nyílt eutanázia megszűnhet a rokkantak társadalom biztosításaAz utóbbi időben egyre több megrokkant olvasó küldött panaszos levelet szerkesztőségünkbe kétségbeesésüknek adva hangot, miszerint komoly betegségekkel küszködve az orvosi rendelőkben szereztek róla tudomást, hogy piros lapot kaptak.
A vészvillogó piros lámpát úgy kapcsolták be nekik, hogy ők nem is tudtak róla. Többen arról panaszkodtak, hogy az NRSZH felülvizsgálat utáni visszaminősítés alkalmával, amikor a fellebbezésüket benyújtották II. fokra, majd orvosi vizsgálatokon vettek volna részt, közölték velük, hogy nem érvényes a TAJ kártyájuk. A betegek azt is nehezményezték, hogy az orvos-szakértői felülvizsgálatukon a 40 százalékos mértéket nem érte el az egészségkárosodásuk – ez szerepelt a határozatukban. Ők azok, akik komoly betegségekről számolnak be, de „papíron”, mégis egészségesekké váltak 10-20 évi rokkantság után, egyre rosszabb állapotban.
Egy a Hírhatárnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő beteg beszámolt arról, hogy éppen műtétre volt előírva, és amikor a műtét előtti előzetes kivizsgálást intézte volna, akkor közölték vele a rossz hírt, hogy nem biztosított. Volt olyan beteg, aki a rendszeres gyógyszerfelírás alkalmával szembesült a háziorvosánál arról, hogy baj van.
Elképesztő az, hogy amikor a beteg érdeklődni próbált, senki sem tudta neki megmondani, hogy hol és hogyan intézhetné jövedelem hiányában a TAJ kártya érvényességét, hogy a rendszeresen szedett gyógyszereihez és a rendszeres orvosi kontrollokhoz hogyan juthat mégis hozzá, súlyos betegen.
Vannak olyan betegek is, akik rehabilitációs-járadék ellátásuk letelte után, ki tudja, hogy mikor lesznek majd a felülvizsgálatra berendelve. Ha az ellátás megszűnése után nem hívják be őket hónapokig, akkor már bottal üthetik a nyomát az egészségügyi ellátásuknak?
Hogyan juthatnak hozzá súlyos betegen az életmentő gyógyszereikhez? Miért ilyen sürgős a TAJ kártya bevonása pont a rokkantaknál? Azért, hogy ne legyenek súlyos betegen egyáltalán ellátottak? Így villámgyorsan meg lehet tőlük szabadulni örökre? A kormány, vagy aki ezt elrendelte, nem gondolja, hogy ez több mint gyalázatos intézkedés a legkiszolgáltatottabb betegek ellen?
A beteg hiába szeretne élni a jogorvoslattal, a TAJ kártya hiányában még az orvoshoz sem jut el, hogy a betegségeit a leletekkel bizonyítsa! Ennek hiányában pedig nem lesz „papíron” együttműködő. Ez pedig a rokkantellátásból történő kizárást vonja maga után! Így aztán se fellebbezés, se a munkaügyi bírósági út szóba sem jöhet! Elkezd ketyegni az 1095 napos biztosítási idő hiánya, a beteg pedig egész életére ellátás nélkül maradhat. Később már hiába kap észbe, pénzbeli ellátásra már nem lesz jogosult, bármennyire súlyos állapotba kerül!
Ami a rokkantak TAJ kártyájának az érvényességét és a pénzbeli ellátását illeti, hát bátran kimondják a betegek, hogy nem másról van itt szó, mint nyílt eutanáziáról! Arról, hogy a rokkant ne is tudjon élni a jogorvoslati lehetőséggel sem! Ugyanis amikor kezébe kapja az I. fokú elutasító határozatot, addigra már vége is a jogorvoslati lehetőségnek! A felülvizsgálattól számítva kb. 30 napos határidő után jön meg a határozat, aminek 15 nap a fellebbezési határideje. Ezzel már el is fogyott a 45 nap, amely után megszűnik a TAJ kártya érvényessége! Így mire a beteg a jogorvoslatot igénybe vehetné, leghamarabb egy újabb hónap eltelte után, addigra el van zárva az a lehetőség is, hogy újabb és újabb orvosi szakvéleményekkel bizonyítsa azt, hogy ő valóban súlyos beteg. A munkaügyi bíróságon is csak pervesztes lehet ezek miatt a tények miatt, mert az orvosig sem jut el a TAJ kártya hiányában! Hát, jól ki van ez a rokkantak ellen találva!
Íme egy olvasói levél a TAJ kártya jogtalannak tűnő megszüntetéséről, a családnak okozott 60 kilométeres útiköltségről, a rengeteg telefonköltségről és az egész napos ügyintézésről, amely a beteg kimerültségét és idegállapotát is jól tükrözi. Az persze ma már természetes, hogy még annyit sem mondott neki senki: elnézést a tévedésért, és a kellemetlenségért! Hát, ezt bizony érdemes végigolvasni:
RÉMÁLOM A TAJ KÁRTYÁM KÖRÜL!
Rehabilitációs járadékra ítéltettem, mely 2013. január 31-én telt le.
2012 decemberben, annak rendje-módja szerint, kértem is az új felülvizsgálatot, amire már 2013.januárban meg is kaptam az időpontot, azon meg is jelentem.
Közben bírósági perben visszanyertem a rokkant-státuszomat, 2011. január hónapig visszamenőleg. Erről a határozat szerencsémre megszületett 2013 év februárjában. Szerencsémre azért, mert ha csak a szokásos rehabilitációs-útvonalon haladok, akkor már a TAJ kártyám nem lenne érvényes.
A meglepetés akkor ért, amikor 2013. február 20-án elmentem a háziorvoshoz, ahol közölték velem, hogy “piroslámpás” a TAJ kártyám.
Kezembe nyomtak egy kis cetlit, hogy mielőbb intézkedjek TAJ kártya ügyben.
A szükséges gyógyszereimet még kiírták ugyan, de a háziorvosi asszisztensnő közölte, hogy intézkedjek mielőbb, mert a TAJ kártya nélküli vizsgálatokat kiszámlázzák nekem.
Hirtelen szólni sem tudtam a meglepetéstől, hiszen én rendszeresen megjelentem a rehabilitációs szakigazgatási szervnél. Együttműködő voltam.
Hogyan lehet az, hogy csak egyszerűen megszüntették a TAJ kártyám érvényességét, amikor a munkaügyi bíróság visszaítélte a rokkant-státusomat?
Ezután telefonok sora következett.
1./A regionális OEP-nél azt mondták, azért szüntették meg a TAJ kártya érvényességét, mert lejárt a rehabilitációs ellátásom. Kérdeztem, hogy ebben az esetben mit tehetnek a rehabilitációs ellátottak? A válasz az volt, hogy fizetnek! Azt is kérdeztem, ha az újabb felülvizsgálatkor bebizonyosodik, hogy mégis csak beteg vagyok, akkor a befizetett járulékokkal mi lesz? A tanácstalan válasz az volt:” Ez nem az én hatásköröm”- felelte az OEP ügyintéző.
2./ A következő telefonos játszmám a nyugdíjintézet volt, ahol a határozatomról érdeklődtem volna. Azonban én is úgy jártam ezzel, hogy inkább feladtam, mert a nyugdíjintézet az teljesen elérhetetlen egy beteg számára. Ott ugyanis vagy nem veszik fel a telefont, vagy foglalt órákig.
3./ Újra felhívtam az OEP-et, és kérdeztem, ha a munkaügyi bírósági határozatomat bemutatnám, akkor lehetne szó arról, hogy visszakapjam a TAJ kártyámat? Hát, ha bemutatom, akkor igen – ez volt a válasz.
4./ Elmentünk. Utaztunk oda-vissza 60 km-t. A munkaügyi bírói végzés láttán megszületett a csoda! Újra magamhoz szoríthattam a TAJ kártyámat, végre!
Már, csak azt nem értem:
Ha van egy nagy beteg, akivel önhibáján kívül packázik a hivatal, miért nem lehetett volna ezt a sok riadalmat és kellemetlenséget, a nagy költségeket, mint 60 km-es váratlan utazás, sok-sok telefonálgatás, egy egész napi időveszteség nélkül megúsznom rokkantként? Miért ennyire sürgős megfosztani a rokkantakat a TAJ kártyájuktól? Hogy súlyos betegen orvoshoz se juthassanak el? Miért nem tud egy hivatalnok felvilágosítást adni telefonon, ha megkérdezik a teendőkről? Miért a betegnek kell a megoldásokat keresni csak az információért? Miért nem ismerik a szabályokat rendesen sem a hivatalokban, sem az egészségügyi személyzet, hogy segíthessék a betegek útját és a teendőit ilyen esetekben?
Bevett szokás, vagy hivatali hiba, hogy a rehabilitációs járadék ellátásom lejárata előtt már egy hónappal megszüntették a TAJ kártyámat. Az ügyintézők pedig csak védekeztek, hogy ez nem az ő asztaluk, amikor nem akartak felvilágosítani sem arról, hogy mi a teendőm a TAJ kártyám visszaszerzése érdekében.
Mélységesen felháborító, hogy pont a súlyos betegektől vonják vissza ilyen alattomos módon, suttyomban a TAJ kártyákat. Azt feltételezik, hogy aki 10-15 évig is krónikus beteg volt, az „papíron” meggyógyult és fizessen, ha újra felkeresi az orvosát, hogy a rendszeres gyógyszereihez hozzájusson? Vagy úgy képzelik, hogy csoda történik és vezényszóra meggyógyul a félholt beteg is? Vagy úgy, hogy ha nincs TAJ kártya, akkor majd nem lesz beteg sem? Igen, ezzel a módszerrel valóban nem lesz beteg, mert nemcsak a pénzbeli ellátását szüntetik be mindenféle trükkökkel, hanem még az életmentő TAJ kártyáját is kilopják a zsebéből? Szép kis gondoskodó társadalom ez, mondhatom! Így újul meg Magyarország? És így nem hagynak senkit az út szélén? Mert ezek a hangzatos mondatok a kormány szlogenjei, csak épp a szakadékba lökdösik a betegeket egy élet munkája után megrokkanva!
Ez a történet a betegek szemét is felnyithatja nemcsak egy olvasmány erejéig, hanem tanulságképpen is: ne engedjék magukat megkárosítani!
Aki nem fizet, az könnyedén szembe találhatja magát az APEH-al  és a végrehajtóval. Igen, 5 évre visszamenőleg adótartozás címén behajtható, ha nem fizeti meg valaki a fix egészségügyi hozzájárulást!

Gazdag István: USA-KNDK: ki fenyeget kit?

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik a két Korea határán, az elmúlt tizenkét év kontextusába kell helyeznünk az eseményeket. Két nagyhatalom viaskodik egymással, az egyik ereje már hanyatlóban, de annál veszettebbül acsarkodik, jól tudván, hogy neki már befellegzett, csupán idő kérdése az egész; a másik ereje teljében, nyugodtan és visszafogottan viselkedve, mert tudja, hogy az idő neki dolgozik, és a felemelkedése törvényszerű. Egyik oldalon az USA, a Nyugat béna kacsája és az Atlanti Szövetség beteg embere, vele szemben Kína, a világgazdaság lokomotívja, amelynek a GDP-je 2025-re meg fogja haladni az Egyesült Államokét.
2001. október 7-én a jenki vandálok betörtek Afganisztánba, a Föld egyik legszegényebb feudális államába (45 év életkilátás, 585 dollár éves átlagjövedelem), amely sohasem támadott meg egyetlen más országot sem, különösen nem az USA-t, már csak azért sem, mert ez utóbbi némileg kívül esik a kalasnyikovjai lőtávolságán. Afganisztán végzete az, hogy neokolonialista háború színtere volt, ahol a végnapjait élő szovjet szociálimperializmus és az ugyancsak hanyatló amerikai imperializmus (és kreatúrája, az al-Kaida) csapott össze egymással. Véres geostratégiai konfliktusuk aktuális-efemer eredménye Hamid Karzai bábkormánya, amelynek a hatalma nem terjed túl Kabul néhány kerületén. 2013-ban még mindig 130 ezer külföldi katona, köztük 90 ezer amerikai tartja megszállva ezt a középkori zárványt, ennek ellenére a területe 72 százaléka az afgán ellenállás ellenőrzése alatt áll (az ICSD nevű think-tank 2009. januári jelentése szerint), miközben az amerikai megszállás eddigi költségei meghaladják a 600 milliárd dollárt.
2003 januárjában a visszaeső agresszor George W. Bush az egyik repülőgép-anyahajó fedélzetén kürtölte világgá az amerikai szoldateszka újabb „hőstettét”, Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését, amely több százezer halálos áldozatot követelt az iraki polgári lakosság körében, és egyetlen eredménye az lett, hogy a régió egyik utolsó szekuláris berendezkedésű államát törzsi-vallási ellentétektől szabdalt és ráadásul sííta vezetésű (tehát gyakorlatilag Irán-párti) kalifátussá változtatta. De oda se neki, két démont már likvidáltak a kínai sárkány barátai közül, és rövidesen a harmadik következett.
Líbia megtámadásának ürügyét akkor találták ki, amikor beköszöntött az „arab tavasz”. 2011 februárjában az amerikai és brit titkosszolgálatok által támogatott rojalista bandák fellázadtak Kadhafi ellen Bengáziban, amelyet NATO-bombázás követett az ENSZ BT hozzájárulása és az emberiség nagy részének közönye mellett – akárcsak az előbbi esetekben. Több hónapig tartó véres harcok után a líbiai nép megadta magát az észak-afrikai és más arab országokban nyugati és szaúdi/katari pénzen verbuvált zsoldosoknak. Ezzel a „Gonosz tengelyének” harmadik madara is a nyugati Leviatán feneketlen bendőjébe került, nem sokkal azután, hogy Sarkozy Párizsban egy végső erőfeszítéssel hiába próbálta eltántorítani Kadhafit új (kínai) szövetségesétől, aki ezúttal is zokszó nélkül hagyta lenyelni ezt a kebelbarátját is. (Kínának a jelek szerint van még jócskán tanulnivalója a globális nagypolitika területén.) A líbiai NATO-intervenció második évfordulójára nem sok szót vesztegettek a nyugati médiumok, amelyek korábban annyira aggódtak a líbiaiak biztonságáért és emberi jogaiért. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a jelenlegi Líbia a szétesés határán van, ahol az állampolgárok éppen azoknak a milíciáknak váltak a zsákmányaivá, amelyek állítólag Kadhafi zsarnokságától akarták megvédeni őket.
Samu bácsi ezután Szíriát akarta bekebelezni, ez a falat azonban – legalábbis egyelőre – megakadt a torkán, mert Oroszország mint rekonstrukció alatt álló imperialista hatalom nem volt hajlandó feláldozni szövetségesét. Amikor a kiéhezett amerikai, brit és francia imperializmus Bassár el-Aszad ellen szervezett „demokratikus” államcsínyt, az orosz-kínai tandem közbelépett, és megálljt parancsolt az ENSZ BT szokásos cinkosságának. Így a BT nem fedezhette a mészárlást, amelyet az USA és legodaadóbb hűbéresei (Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium) szponzoráltak sameszaik, az integrista Törökország, a szalafista Katar és a wahabita Szaúd-Arábia révén, csatasorba állítva dzsihadistáikat, hogy elvigyék az iszlám saria „szabadságüzenetét”, egyik nap az imperialisták zsoldosaiként, másnap halálra üldözött terroristaként, ma a szíriai népet sújtó véres atrocitások tetteseiként, de mindig az amerikai imperializmus pillanatnyi szükségleteinek megfelelően.
Most pedig Észak-Koreán a sor – rögtön Irán előtt, amelyet az amerikai imperializmus ugyancsak a „nemzetközi közösség” szégyenpadjára akar ültetni. 2013. február 12-én a KNDK sikeres atomfegyver-kísérletet hajtott végre, 2006 és 2009 után immáron a harmadikat, hogy „megvédje szuverenitását és nemzetbiztonságát”. Ezután a nemzetközi média szokásához híven gátlástalan háborús pszichózist gerjesztett, azt állítva, hogy „Peking és Washington szövetkezik Észak-Korea atommentesítésére”. Valójában a kínai diplomácia az egész koreai félsziget atommentesítésére törekszik, ami ugyebár egészen mást jelent.
Szó sincs tehát a KNDK egyoldalú lefegyverzéséről és kiszolgáltatásáról az amerikaiak kénye-kedvének, akik 1950 és 1953 között már lerohanták és lerombolták az országot (kétmillió halott). Már csak azért sem, mert nem az észak-koreaiak tárolnak atomfegyvert az USA határán, hanem éppen fordítva. Az igazi kérdés az, hogy egy kis országnak joga van-e megvédenie önmagát, akár minden eszközzel, ha egy 3500 atomtöltettel állig felfegyverzett, arrogáns szuperhatalom fenyegeti, amely a múltban már bevetette ezeket a tömegpusztító fegyvereket civilek ellen? Nyilvánvaló módon Irán is azért kacérkodik az atomfegyverkezés gondolatával, mert elrettentő nukleáris erő híján kiszolgáltatva érzi magát egy többszörösen visszaeső háborús bűnösnek. Teljes joggal, amint azt az utóbbi tizenkét év története is eklatánsan bizonyítja.
MD 2013. V. 1.

Ingyenes újságból ingyen fűtés


A Jászárokszálláson élő Zoli bácsi azon kevesek közé tartozik, akik sajnálják, ha nem találnak elég reklámújságot a postaládájukban. Évekkel ezelőtt ugyanis megismert egy egyedi fűtési módszert, amit azóta is fejlesztget és tökéletesít saját otthonában.
Boros Zoltán mindig is fogékony volt a költségtakarékos, környezetbarát megoldásokra. Úgy öt évvel ezelőtt, a sástói Sörkollektor Találkozón találkozott először a papírbrikettezéssel, és ez azonnal beindította a fantáziáját. Mára már egy saját kis „brikettgyártó üzemet” állított fel a hátsó kertben, ahol folyamatosan készülnek a kerek tüzelőanyagok.
De mi is az a papírbrikett?
Röviden megfogalmazva összepréselt papírforgács. A fához nagyon hasonlóan ég el, és hamutartalma is igen alacsony, alig 2-3%. Bármiféle újságból, papírból előállítható, fűtőértéke pedig alig kevesebb néhány fáénál (kb.13-15000kcal/kg).
Zoli bácsi az évek során szinte tökélyre fejlesztette a brikettezést. A nyugdíjas kőműves legfontosabb eszközeit maga készítette el mindabból, amit az udvaron talált, így lett például az ősöreg használatlan disznóvályúból a brikett korongok formája.
Az összeállítási folyamat hosszú, de megfelelő munkaütemben nagyon rövid idő alatt elkészül hetekre, hónapkora elég tüzelőanyag.
Az első lépés a papírtépés. Az egész szomszédság, de még a kilométerekre élő rokonság is zsákszámra hordja a régi újságokat, prospektusokat, leveleket és füzeteket, amik máskülönben a szeméttelepen végeznék. Zoli bácsi régen iratmegsemmisítővel dolgozott, de a gépek nem bírták sokáig a hatalmas iramot, így maradt a legmegbízhatóbb, kézzel történő megoldás.
Ezután történik a beáztatás. Körülbelül 25 kiló papír úszik 80 liter vízben legalább egy napig, mire megfelelő lesz. Első hallásra talán aggódhatunk a magas vízszámla miatt, de mint kiderült, minden az összegyűjtött esővízből származik. A beáztatott papírokat még össze is kell zúzni, erre érdemes elektromos fúrót használni.
A munka érdekesebb része ezután jött. Az összeállt papírt a formákba helyezzük, és összepréseljük, ehhez jól jön a korábbi munkákból szerzett emelő. A kifacsart víz itt sem vész kárba, egy speciálisan erre a célra a földbe ásott vödör ezt is összegyűjti, így a felhasznált víz kb. egyharmada visszakerülhet a hordóba.
Az elkészült korongokat minimum egy-két napig szárítani kell, de még jobb, ha egy hetet szánunk rá.
Ha az előkészületeket nem számítjuk, kevesebb, mint egy óra alatt 10-11 darabot készítettünk el, amik napokon belül már "munkába is állhatnak". A legnagyobb hidegben úgy 4-5 korong fogy el naponta, tehát most legalább két napra elegendőt gyártottunk, amik a jövő télig ki is fognak tartani.
Rengeteg érvet sorolhatnánk fel a papírbrikett mellett, kezdve a költséghatékonyságtól, az energiatakarékosságon át a környezettudatosságig, de semmiképp sem felejthetünk el egyet, ami talán a legjobban motiválja Zoli bácsit is: a napi elfoglaltság, ami kitölti a nyarak dologtalan heteinek unalmát.
(pozitivnap.hu)