2010. április 29., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenet - 60 - A szentlélek Isten szól a kiengesztelődésről

2010. április 28. szerda, Szentlélek Isten: A kiengesztelődés
Én: Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé. Szentlélek Istenem, köszönöm, hogy újra leereszkedtél közénk és tanítasz minket. Kérlek légy velem, hogy bölcs szavaidat akadály nélkül tudjam közvetíteni.
Szentlélek: Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a kiengesztelődésről foglak tanítani benneteket.
Amióta él az ember a földön, azóta ott van lelkén a jól ismert seb: a harag, a gyűlölet. Káin óta talán sosem volt gyűlöletmentes idő az emberiség történelmében. Az áteredő bűn következményeként született meg bennetek ez a hajlam. Még alig tud beszélni a 2 éves gyermek, de már haragszik, ha anyja kistestvérét ölbeveszi, megsimogatja. Az óvodások képesek egy homokozóformán összeveszni. Az iskolás gyűlöli a padtársát, mert jobb osztályzatot kapott a dolgozatára, a kamasz haragszik a szüleire, mert nem engedik kimaradni a sötét éjszakában. A feleség haragszik a férjére, mert magára hagyja a házimunkában és a gyereknevelésben. Az anyós gyűlöli a menyét, mert elfordította a fiát tőle, és sorolhatnám e súlyos bűn megannyi megnyilvánulását.
Sajnos a gyűlölet, a harag, az indulatosság megfertőzi a hivő emberek szívét is. Nyomon követtem Rózsikát, egy fiatalasszonyt. Éppen az ünnepi ruháját öltötte magára, mikor férje ingerülten kérdezi:
- Már megint templomba mész?
- Igen, szentmisére megyek és Krisztikét is viszem magammal.
- Jobban tennéd, a szórakozás helyett, ha megfőznéd az ebédet!
- Már majdnem kész vagyok vele, befejezem, ha hazajöttem.
- Olyan vagy, mint az a szentfazék anyád. Mikor nála laktunk minden vasárnap 2h-kor ebédeltünk.
- Na te csak hallgass! Az igaz, hogy a te anyád nem járt templomba, de nagy híre volt. Lépten-nyomon megcsalta apádat.
Rózsika tele haraggal, feldúlva lépett be a templomba. A szentmise alatt végig forrt a düh benne, megtelt a szeme könnyel. A pap áldoztatáshoz készülődik, előtte kézfogásra buzdítja híveit, mondván: „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” A kezet szorítók válasza egyértelmű: „Legyen békesség köztünk mindenkor.” Közben Rózsika szíve összeszorul és kérdi magától: „Most hogy áldozzak, amikor ilyen szörnyű zaklatott vagyok?” És a helyén maradt.
Drága engesztelőim! Az dobja rá az első követ a példában szereplő fiatalasszonyra, aki még nem járt így. Milyen jó lenne, ha legalább a templomba járó hívek békességben lennének egymással. Képesek összeveszni egy virágcsokron, hogy hogyan rendezzék el. Mindegyik a saját ízlése szerint szeretné elhelyezni a vázában. Összevesznek egy imán, hogy így vagy úgy mondják, hogy az éneket lassabban vagy gyorsabban énekeljék. Az a fontos, hogy úgy történjen, ahogy ők elképzelték, és közben elfeledkeznek a másikról, akiben Jézust szerethetnék. Az a szomorú, hogy ezek a viták, veszekedések az Oltáriszentség jelenlétében történnek. Ha így viselkedtek néha ti, a legbuzgóbb keresztények, akkor mit lehet várni a közömbös és hitetlen emberektől? Bizony megbékélt lélek nélkül békétlen és szentségtörő lesz az áldozásotok is. „Ostya” evővé váltok, ahelyett, hogy az élő Jézussal találkoznátok. Vallásosak vagytok, akik szorgalmasan teljesítitek kötelességeteket, de a személyes szeretet hívására nem tudtok válaszolni, mert elment a hangotok, megnémultatok a belétek ragadt harag, indulat vagy neheztelés bogáncsától. Ha elkap a méreg, így imádkozzatok: „Az örök haragtól, ments meg engem, Uram! A megbékélés lelkét add nekem, Istenem, hogy szeretni tudjak a te szíved szerint!”
Most vizsgáljuk meg, mit jelent a kiengesztelődés a családban, a társadalomban és a világban.
1.) Ha a családtagok egyszer is végiggondolnák, hogy milyen apróságok miatt tartanak mosolyszünetet, biztosan szégyellnék magukat. Jól kezdődő szerelmi házasságok lesznek az önzés és makacsság áldozatává. Az apa megkeményíti magát, mert napnál is világosabb, hogy „neki van igaza.” Megkeményíti magát az anya, mert képtelen elviselni férje „zsarnokságát”. És a keménység keménységet szül és oda a boldogság. Fel kellene melegíteni a szívüket. Ha mindenki a másikra vár, hogy mosolyogni kezdjen, akkor sohasem lesz béke a családban. Az egyiküknek meg kell törni ezt a hidegséget, be kell látnia, hogy nem az igazságot kell keresni, hanem bocsánatot kell kérni akkor is, ha a másik a hibás. A békétlenség a családi élet rákos daganata és ezt a daganatot csak az önzetlen szeretet sugara oszlathatja el.
Drága engesztelő Gyermekeim! Miért olyan nehéz az embereknek kiejteni azt a szót, hogy „Ne haragudj!”, hogy „Bocsáss meg!”? Pedig éppen ezek a szavak lennének emberi kapcsolataitok őrzői. Ezek a szavak menthetnék meg a szerelmet, a házasságot. A harag rossz tanácsadó. Besározza az embert. Sáros az, aki haragszik, de az is sáros, akire haragszanak. Ijesztő lánc kapcsolja össze a haragosokat, s képtelenek szabadulni ebből a rabságból, amíg egyiküknek nem lesz bátorsága a megbékélésre, a kézfogásra, a megbocsátó szeretetre. A kiengesztelődés nem ingyenes adomány, amit váratlanul öletekbe pottyant az ég. A kiengesztelődéshez szükség van az akaratotokra, szívetekre, szeretetetekre.
2.) A társadalmi kiengesztelődés elképzelhetetlen Jézusi szeretet nélkül. Hiszen ha csak azokat szeretnétek, akik titeket is szeretnek, miben különböznétek a pogányoktól? Az elégtétel nem a megtorlás, hanem a bűnbánat. És ahol bűnbánat van, ott megbocsátás születik. Ha egy politikus vagy egy magasrangú államférfi belátja hibáit, bűneit és bocsánatot kér a nemzet előtt, máris elindul a jóvátétel irányában. Mi égiek azt várjuk egy kormányváltástól, hogy ne megtorlás, hanem bocsánatkérés és megbocsátás kövesse. Ez felelne meg Jézus tanításának. Jövőt építeni csak szilárd alapra, sziklára lehet. A gyűlölet, a harag, a békétlenség, a bosszúvágy ócska törmelék. És a törmelék nem lehet megtartó erő.
3.) Kiengesztelődés a világban? Elérhetetlennek tűnő illúzió egészen addig, amíg a világ népei nem veszik komolyan Jézus Krisztust és az Ő tanítását. Amíg a világ urai saját képükre akarják alakítani országaikat, s hatalmuktól megszédülten űzik kisded játékaikat a rájuk bízott néppel, s nem tudják, hogy az uralkodás szolgálatot jelent – a nép szolgálatát – addig nehezen várható igazi kiengesztelődés.
Kicsinyeim! Most arról szeretnék beszélni, hogy nektek személy szerint miért is olyan különösen fontos jelenleg a kiengesztelődés. Nagy-nagy esemény előtt álltok, a Figyelmeztetés és a Szentlélek kiáradása előtt. Most a felkészülés ideje van. Minden teremtményünk meg lesz rostálva a tisztaság és szeretet alapján. Addigra egy szikrányi harag, gyűlölet nem maradhat bennetek. Ha még nem tettétek meg, most sürgősen béküljetek ki a haragosotokkal. Nem számít, ha nem ti voltatok a hibásak a kapcsolat elrontásában, nem baj, ha ő volt a sértegető, ti kérjetek bocsánatot tőle. Ha ezek után se enyhül meg, imádkozzatok lelkéért Isten irgalmához! Nagyon nehéz szeretni azt, aki mélyen a becsületetekbe gázolt, megalázott, de ilyenkor tekintsetek Krisztus keresztjére! Jézus megbocsátó szeretetéből kérjetek magatoknak! Ha érkezésemkor senki iránt nem találok neheztelést, lelketekben és szívetekben tisztaság van, akkor nem bűnbánatot és szenvedést fogtok érezni, mint sokan mások, hanem kimondhatatlanul nagy örömöt és boldogságot. A fényességből, melyet rátok árasztok Jézusotok mosolygós, szeretettől sugárzó arca tekint majd rátok.
Megáldalak benneteket a kiengesztelődés és béke lelkével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.