2014. június 2., hétfő

Terrorbombázás Luganszkban

Legalább 5 civil vesztette életét abban a légicsapásban, melyet ma helyi idő szerint 16:00-kor hajtott végre a Kijevhez hű ukrán légierő. A Szu-25-ös csatarepülőgép "kazettás bombát" dobott a luganszki központi adminisztráció épületére. Ez olyan légibomba, mely nagy számú kisebb robbanótöltetet tartalmaz, melyeket a levegőben szétszór, hogy egy meghatározott nagyságú területen fejtse ki pusztító hatását. Ezt a bombatípust nagyobb területen szétbontakozott élőerő és gyengén páncélozott célpontok ellen használják. Valószínűleg azért választották a központi adminisztrációs központot célpontként, hogy az ott esetleg nagyobb számban lévő civileket és felkelőket elpusztítsák. Kijev természetesen tagadja a harci repülőgépének bevetését és a bombázást. Az épület a robbanások következtében tüzet fogott, jelenleg a bennrekedt civileket próbálják kimenteni a helyi tűzoltók.
https://www.youtube.com/watch?v=qzYBnKt0phc
A robbanás egy köztéri kamera felvételén

https://www.youtube.com/watch?v=ofeZ-P_P0eA
Luganszk városa közben barikádokat emel és felkészül a feléje mozgó, páncélosokkal ellátott kijevi csapatok szakszerű fogadására. Páncéltörő fegyverekkel is rendelkeznek, valamint a tegnapi nap folyamán elfoglalták a Luganszk Lőszer Üzem épületeit is, melynek során nagyobb mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. Saját állításuk szerint készen állnak egy hosszabb ostrom megvívására is.


http://www.hidfo.net/2014/06/02/terrorbombazas-luganszkban


 Amerika ezt már eljátszotta egyszer Európában-Jugoszlávia esetében! Egy történelem nélküli latorállam bűnszövetségben gyilkolt európai embereket saját hazájukban. Pusztított el történelmi értékeket galád céljai érdekében. A NATO és az EU latorszövetségek most Újoroszországban teszik ugyanazt. Vér, halál, szenvedés, pusztulás!

https://www.youtube.com/watch?v=x4Q0_uUWCHc
https://www.youtube.com/watch?v=byba1XT3f4k

Sikertelen gyilkossági kísérlet Új-Oroszország vezetője ellen

Az éjszaka folyamán sikertelen merényletet követtek el Pavel Gubarev, az Ukrajnából kiszakadó, Új-Oroszország néven egyesülő régiók vezetője ellen. Gubarev abban az épületben tartózkodott, ami hónapok óta a felkelő erők főhadiszállása, az elszakadó régiók vezetőinek tanácshelye, és emiatt gyakorlatilag Gubarev lakhelyévé vált az utóbbi hónapokban. Az épület kilencedik emeletét gránátvetővel vették célba, a támadók feltehetőleg pontos információval rendelkeztek arról, hogy a vezető rendszeresen ott tartózkodik. 
Egyes információk szerint a felkelők vezetőjét a támadás előtti estén testőrei biztonságos helyre menekítették, mert információhoz jutottak a készülő merényletről.
Hídfő.net | Pavel Gubarev
Pavel Gubarevet március 31-én nyilvánították népi kormányzóvá a felkelők, és nyilvános esküt tett, hogy a nép védelmezőjeként harcol az országot kisajátító oligarchák ellen. Azóta a nyugati zsoldosok számára elsődleges célpont lett. A sikertelen merényletet követően az Újoroszország párt és a függetlenedő régiók vezetői számára új tanácsközpontot rendeztek be egy biztonságos helyen, de a megkezdett munkát tovább folytatják.

http://www.hidfo.net/2014/06/02/sikertelen-gyilkossagi-kiserlet-uj-oroszorszag-vezetoje-elle

Kína felszólította Kijevet a hadműveletek leállítására

A kínai Népi Felszabadító Hadsereg vezérkara követelte az ukrán hatóságoktól, hogy állítsák le a dél-keleti régiókban a polgári lakosság elleni katonai műveletet. Anatolij Antonov orosz védelmi miniszter helyettes, és Wang Huanzong kínai altábornagy tárgyalásokat folytattak, azt követően történt a nyilvános felszólítás.
Az ázsiai országok 13. nemzetközi biztonsági konferenciáján a kínai delegáció támogatását fejezte ki az orosz álláspont kapcsán. Peking hivatalos állásfoglalása a továbbiakban az, hogy a jelenlegi kijevi kormány illegitim, ami a törvényes államhatalom megdöntése útján jutott az ország élére. A kínai külügyminiszter-helyettes is felszólalt az ukrán helyzet kapcsán, és azzal vádolta az Egyesült Államokat és a nyugati országokat, hogy befolyásolják az Ukrajnában zajló folyamatokat és nyugati típusú demokráciát akarnak az országra erőltetni.
Hídfő.net | Vlagyimir Putyin és Xi JinpingVlagyimir Putyin és Xi Jinping - két ország, közös külpolitika
Vlagyimir Putyin május 20-án, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Pekingben tartott csúcstalálkozóját követően jelentette be, hogy a két ország a továbbiakban összehangolja a külpolitikát. Putyin elmondása szerint Kína és Oroszország érdekei a nemzetközi érdekekben megegyeznek, globális és regionális szinten is közös prioritásaik vannak. A külpolitikák összehangolását emiatt a nemzetközi szervezetekben együttműködésre és a regionális konfliktusok kezelésére is kiterjesztik.
Kína korábban bár nem foglalt állást Oroszországgal szemben, a nemzetközi fórumokon számos alkalommal nem ellenezte a nyugati határozatjavaslatokat, hanem tartózkodott azok megszavazásakor. Washington mindeddig Kína és Oroszország egymás ellen fordításával igyekezett saját pozícióit erősíteni a globális politikában. A fentiekkel erről a próbálkozásról ki lehet jelenteni, hogy véglegesen kudarcot vallott.

http://www.hidfo.net/2014/06/02/kina-felszolitotta-kijevet-hadmuveletek-leallitasara

Törökországi tüntetések - több ezer sérült, felforgatás, kiaknázatlan gázmezők

Törökországban kiújultak a tüntetések és összecsapások a fővárosban. Több mint egy évvel a tüntetések kezdete után továbbra is egy néhány száz főből álló keménymag mozgatja a kormányellenes megmozdulásokat, amit ezúttal az egy évvel korábbi tüntetések egy halálos áldozatára emlékezve kezdtek meg. Tegnap az isztambuli rendőrség 154 főt tartóztatott le, Ankarában pedig 17 főt vettek őrizetbe, miután az összecsapások során egy ember életét vesztette. A szombati tüntetésre még több mint 25 ezer rendőrt kellett kivezényelni, hogy a tömeget kontroll alatt tartsák. Ötven vízágyút és páncélosokat is bevetettek a fővárosban, a pirotechnikai eszközöket használó tüntetők ellen pedig könnygázt is használtak.
Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa elítélte a tüntetőkkel szemben alkalmazott "túlzott agressziót". Az Európai Unió fokozottan elítéli a török kormány tüntetőkkel szembeni fellépését, mert az EU az Erdogan-rendszer megdöntésében érdekelt. Törökország keleti részén, a kurd kisebbség által lakott övezetekben a nyugati energetikai cégek már évtizedekre előre megvásárolták a kitermelési jogot. Korábban Törökország kiszállt az Európai Unió által az orosz gázimport kiváltására tervezett Nabucco projektből, ami így gáz nélkül maradt és már kezdeti szakaszában meghiúsult. Most, hogy Ukrajna kapcsán a nyugati hatalmi tömb és Oroszország érdekei ütköznek, Európa gázellátása újra kulcsfontosságúvá vált. Az EU a török gázmezőkről akarja pótolni a kieső mennyiséget, amit csak a Nabucco projektet alapjaiban borító államfő hatalmának megdöntésével tudnak elérni.
Törökországban a felforgatás több mint egy éve tart, amit a hatalom mindeddig sikeresen elfojtott és kezelni tudott. Az EU-Törökország viszony késélen táncol, - az unió nem mer a nyilvános diplomáciában agresszívabb módszereket alkalmazni, mert Törökország kettős politikát folytat, miközben ellehetetlenítette a Nabucco megépítését, továbbra is a NATO és az Európai Unió értékes szövetségeseként funkcionál. Az unió inkább a háttérben maradva, a belső ellenzék tüzelésével akar rendszerváltást előidézni Törökországban, ennek nyilvános megjelenése az Erdogan és más kormánytisztviselők magánbeszélgetéseiről kiszivárogtatott felvételek terjesztése, ami egyértelműen a nyugati aknamunkára vezethető vissza.

http://www.hidfo.net/2014/06/02/torokorszagi-tuntetesek-tobb-ezer-serult-felforgatas-kiaknazatlan-gazmezok

Szinte semmi pénz nincs a temetésekre

Több mint két és fél havi nyugdíj összegébe kerül átlagosan a temetkezés, de jelentősek az eltérések a temetés módjától és helyszínétől függően – derül ki a CIG Pannónia Kegyeleti Indexéből.
A biztosítótársaság kutatása szerint a lakosság négyötödének okozna anyagi problémát a búcsúztatás költségeinek teljes körű finanszírozása. A válaszadók 12 százaléka egyáltalán nem tudna pénzt fordítani erre a célra. Főként a falun élők számára jelentene nagy terhet, akik az országos átlagnál nagyobb arányban (50 százalék) gondolják úgy, hogy a temetkezés költségeiről mindenkinek saját magának kéne gondoskodni.
Első alkalommal publikálta a CIG Pannónia a Kegyeleti Indexet, amelynek értéke 2,6, amit azt fejezi ki, hogy egy magyarországi temetkezés átlagos költsége 2,6-szorosa az öregségi nyugdíj átlagának. A Kegyeleti Index a temetkezés módjától függően nagy változatosságot mutat: koporsós temetés esetén az index országos értéke 3,2, hamvasztásos temetésnél pedig 2,1. Földrajzilag is jelentősek az eltérések: a Közép-Magyarországi régióban több mint 1 havi átlagnyugdíjjal magasabbak a koporsós temetkezés költségei, mint a Dél-Dunántúlon.
A Kegyeleti Indexhez kapcsolódóan a CIG Pannónia kutatást is készíttetett, amely szerint a lakosság többsége tisztában van azzal, hogy milyen nagyságrendű kiadással jár a temetkezés. A megkérdezettek közel kétharmada (61 százalék) gondolja, hogy annak költsége meghaladja a 250 ezer forintot. A válaszadók 80 százalékának okozna anyagi problémát, ha egy közeli hozzátartozója gyászszertartásáról neki kéne gondoskodni. Megoszlanak arról a vélemények, hogy kinek kell a búcsúztatáshoz szükséges anyagi feltételeket biztosítania. Bár a legtöbb válaszadó (62 százalék) a közeli hozzátartozók felelősségének tartja, 46 százalék szerint erről mindenkinek saját magának is kellene gondoskodni, hogy a rokonoknak ne okozzon anyagi problémát. Ez a vélekedés főként az idősebb, 50-75 éves korosztály (54 százalék) és a falusiak (50 százalék) körében magas.
A magyarok 12 százalékának nem lenne pénze arra, hogy hozzátartozója temetkezéséről gondoskodjon. A válaszadók közel 70 százaléka az anyagi lehetőségének megfelelő, ésszerű árakra törekedne ebben az estben. Csupán 5 százalék válaszolta azt, hogy a lehető legolcsóbb megoldásokat választaná. Csekély azoknak az aránya is (6 százalék), akik akár anyagi lehetőségeiknél is nagyobb terhet vállalnának. Utóbbi csoportban felülreprezentáltak a falun és vidéki városokban élők, valamint a 30 és 49 év közöttiek. A válaszadók 43 százaléka nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy halála esetén hogyan adják meg számára a végtisztességét. A válaszadók negyede viszont aggódik emiatt: 7 százalék nem tudja, ki gondoskodik a temetéséről, 18 százalék pedig tart attól, hogy hozzátartozói nem tudják finanszírozni a költségeket.
Jóval többen aggódnak amiatt, hogy váratlan haláluk esetén milyen anyagi körülmények között élnek majd szeretteik (38 százalék). E csoporton belül jelentős arányt képviselnek azok (a csoport egyharmada), akik adósságot is hagynak szeretteikre. A válaszadók csupán 11 százaléka gondolja úgy, hogy megfelelően gondoskodott hozzátartozói anyagi biztonságáról. E csoport kétharmada életbiztosítást kötött, 50 százalékuk megtakarítást és szintén 50 százalékuk ingatlant hagyna örököseire.
(vgo)

Térdig ér a víz Nyugat-Szibériában (videó)

Súlyos áradásokkal küzdenek Nyugat-Szibériában, ahol a napok óta tartó esőzések miatt több folyó is kilépett a medréből.
Altaj és Khakassia régiókban gátakat építenek a lakosok, hogy megvédjék tulajdonukat. Már több mint 7600 ember volt kénytelen elhagyni otthonát Szibériában és már majdnem 4 ezer ház áll víz alatt. Több településen térdig érő víz borítja az utcákat. Az előrejelzések szerint a következő napokban is folytatódik a rendkívül csapadékos időjárás.

http://koponyeg.hu/hireso/823-terdig-er-a-viz-nyugat-sziberiaban-video-

Mi jár a fejedben?

Az NSA kép- és hanganyagot társít a személyes adatokhoz

Az amerikai nemzetbiztonsági hivatal minden állampolgár arcképeit és személyes adatait beintegrálta a térfigyelő kamerákhoz használt arcfelismerő program adatbázisába. A teljes megfigyelés eddig is nyilvánvaló volt, azonban a kormányellenes tevékenységekben nem aktív állampolgárok - a nagy többség - még egészen a közelmúltban is összeesküvés-elméletnek nevezte a társadalom teljes megfigyeléséről szóló "elméleteket". Edward Snowden, az NSA (National Security Agency) volt alkalmazottja és volt CIA-ügynök nyilvánosságra hozta az arra vonatkozó információkat, hogy az amerikai titkosszolgálatok az internetes közösségi hálózatokról (pl. Facebook) minden fényképet beintegrálnak egyetlen hatalmas adatbázisba, ami így lehetővé teszi, hogy egy adott személy tartózkodási helyét a térfigyelő kamerákon keresztül akár perceken belül beazonosítsák.
Mostanra Magyarországon is
Snowden szerint ez a megfigyelő rendszer egyelőre kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkezik, az amerikai titkosszolgálatok apparátusa nem elégséges a teljes ellenőrzéshez. Korábban az NSA írott kommunikáció (pl. e-mailek) és hanganyagokra (telefonbeszélgetések rögzítése) hagyatkozott, ez a közelmúltban lett kiegészítve a világhálón elérhető fényképek beintegrálásával. Így az amerikai titkosszolgálatok mindenkiről kép- és hanganyaggal rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy egy adott állampolgárt a kép- és hangfelismerő rendszerekkel pillanatok alatt megtaláljanak. A közösségi hálózatokra regisztráló személyek gyakorlatilag önként szolgáltatják a képanyagot, de aki ezt nem teszi, annak is van az adatbázisban hozzárendelt képanyaga a személyi igazolványra, jogosítványokra felkerült képek miatt.
Snowden ugyanakkor kiemelte, hogy se az amerikai, se más országok törvényei nem biztosítanak jogi védelmet a világhálóra kihelyezett családi fotók, "partyfotók", egyéb képi anyagok védelmére, így az NSA teljes megfigyelési rendszere nem ütközik semmilyen jogi akadályba.
Mi csak ajánlani tudjuk, hogy senki ne regisztráljon semmilyen közösségi hálóra, oda fényképeket se töltsön fel, annak ellenére, hogy mára a fiatalok körében gyakorlatilag a társasági élet alapkövetelményévé vált az NSA rendszerébe regisztrálás. Emellett felhívnánk a figyelmet arra is, hogy az új típusú "okostelefonok", valamint minden olyan technikai eszköz, amit hangutasítással alapszinten vezérelni lehet, folyamatosan gyűjti a hanganyagot az NSA számára. Egy kikapcsolt állapotban lévő eszköz hangutasítással bekapcsolása ugyanis akkor lehetséges, ha az eszköz kikapcsolt állapotban is valamiféle hangrögzítést végez, vagyis az ilyen eszközök használatával a felhasználónak gyakorlatilag a teljes napjáról hangfelvétel kerülhet az NSA adatbázisába.


http://www.hidfo.net/2014/06/02/az-nsa-kep-es-hanganyagot-tarsit-szemelyes-adatokhoz-elsodleges-forras-facebook-es-mas

Ellentmondás – behajtók – és a bank

- Kozma József otthonvédelmi megjegyzései -
1. Az Ellentmondás:
Egy kis érdekesség. Monori Járásbíróságon az EOS faktor beperelte az ügyfelemet, azaz az ügyfél ellentmondott a fizetési meghagyásnak, így perré alakult személyi kölcsönből keletkezett követelés.
Majd az EOS Faktor keresetlevelére elkészítettem az érdemi ellentmondást, – a válaszában az EOS csak annyit írt, hogy nem állmódjában vitatni az alperes semmisségi kifogását, – ezzel elismerte, hogy a szerződés semmis. – Majd a kb. 1.800.000,- Ft követelést leszállította kb. 750.000,- Ft -ra. – Szeptemberben folytatás szerintem ez még nem állt meg itt.
Egyébként éppen ezen példa alapján szeretném felhívni a figyelmet, hogy bármilyen banki szolgáltatásból adódó követelést, amennyiben fizetési meghagyást kezdeményeznek bárki ellen, – is ellent kell mondani. Nem kell másra figyelni, csak arra, hogy a fizetési meghagyás átvételétől számított, – 15 naptári napon belül ellent kell mondani és vitatni a követelés összegszerűségét és jogalapját.
Ezzel perré alakul a fizetési meghagyás.
Van már arra is példa, hogy a bíróság az ilyen adós által tett ellentmondást követően felszólította a jogosultat a keresetlevél elkészítésére és az nem terjesztette elő. Tehát lényeges, hogy az ellentmondás megtörténjen.
2. A behajtó és a bank:
A behajtó cégekkel egyébiránt véleményem szerint nem kell foglalkozni.
Amennyiben telefonálnak fel kell szólítani őket, hogy legyenek kedvesek bemutatni a megbízó levelüket, illetve a meghatalmazásukat, és a személyi igazolványukat. Ja hát igen, a telefonban mindezeket nehéz lesz hitelt érdemlően megtenni.
Ez esetben végtelenül sajnáljuk, de telefonon nem tudunk banktitokra vonatkozó információkat és a személyes adatok védelme alapján, – személyes adatra vonatkozó információkat idegennek kiadni.
Tehát ezeket a dokumentumokat kell csak megkérni tőlük, és meg lehet kérni őket, hogy írásban legyenek kedvesek érdeklődni.
Amennyiben személyesen jelenik meg bárki is az otthonuknál, – előzetes egyeztetés nélkül, úgy arra senki sem kötelezhető, hogy akkor és ott azonnal ráérjen és beengedje a házába, s végig hallgassa a behajtó süketelését.
Ez esetben sem kell a behajtóval kommunikálni. Ha valamit akar a bank, vagy a követelés jogosultja, akkor munkaidőben az ügyfelei számára nyilvános és nyitva álló helyiségeiben, – irodájában lehet előre egyeztetett időpontban találkozni és megbeszélni a problémákat, de nem kocsmában plázában és nem az ügyfél ingatlanában.
Természetesen erre a megbeszélésre célszerű megfelelő szakemberrel megjelenni, akit a hitelező nem tud megvezetni és persze ott és azonnal semmit nem ír alá senki.

A kormány egészen Londonig zavarná a fiatalokat

Szigorítja a diplomaszerzés feltételeit a harmadik Orbán-kormány - az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott rendelet szerint jövő szeptembertől már két középfokú nyelvvizsga szükséges a diploma megszerzéséhez. Az alapfokú képzés végén két, B2 komplex típusú nyelvvizsgát fognak kérni, ezek egyike szaknyelvi vizsga kell legyen. A mesterfokozat megszerzéséhez pedig két felsőfokú nyelvvizsga lesz szükséges, szintén szaknyelvi vizsgával.
Az intézkedés látszólag a diplomák elértéktelenedése ellen született. A tömeges felsőoktatás szó szerint tömegével állítja elő a használhatatlan diplomákat, miközben a "túlképzett" fiatalok közül sokan legfeljebb a Mc'Donalds-ban tudnak munkába állni. A felsőoktatási intézmények kommunikációs és szabad bölcsész szakjai zsúfolásig teltek, miközben az onnan kikerülő diákok nem tudnak munkába állni, mert a magyar munkaerőpiacnak nincs szüksége százezer bölcsészre. A kereskedelmi tévécsatornák is ezrével szórják ki a kezdetben még ambíciózus, kommunikáció szakos hallgatókat, akik így jobb híján külföldre távoznak. Orvosnak, ügyvédnek tanulni a gazdagok kiváltsága, de mostanra a frissen képzett közgazdászok is a munkanélküliséget duzzasztják.
A kormány a helyzet feloldására a lehető leghasznavehetetlenebb intézkedést hozta. Ha feltételezzük, hogy a rendelet célja a felsőoktatásban uralkodó áldatlan állapotok feloldása, ki kell ábránduljunk. A diploma két nyelvvizsgához kötésével annyit érnek el, hogy a diákok eladósodnak (diákhitel), majd a befejezett alapképzést követően érettségivel évekre munkába kell állniuk, mire meg tudják szerezni a diplomát, amiért éveket fölöslegesen tanultak. Már az egy középfokú diploma követelményként állításával is ez volt a helyzet; a nyelvoktatás olyan mértékben színvonaltalan a középiskolákban, hogy aki nyelvvizsgát akar szerezni, annak az iskolai nyelvóra haszontalan, amellett magántanárra vagy tanfolyamra kell költenie.
Hídfő.net | Diploma
Pontos statisztika nincsen arról, hogy a felsőoktatásban tanulók közül hányan halasztják el az utolsó évet amiatt, mert nincs meg a diplomához szükséges középfokú nyelvvizsga, - de aki a közelmúltban nappali szakon főiskola, egyetem közelébe került, az tudhatja, hogy a hallgatók egy jelentős hányada a diplomaosztás előtti utolsó hónapokban, ráfizetéssel szerzi meg a nyelvvizsgát. Természetesen ez nem azokra a képzésekre vonatkozik, ami egyébként is a gazdagok kiváltsága - a nyelvvizsga a magyar oktatási rendszer defektes volta miatt főként pénzkérdés. A két nyelvvizsga követelménnyé tétele pedig még lehetetlenebbé teszi a helyzetet. A középfokú oktatás nyelvtanulás szempontjából haszontalan, és ugyan a felsőoktatás nyelvoktatása terén némileg jobb a helyzet, 3 év alatt két nyelvvizsga megszerzését nem teszi lehetővé. A második nyelvvizsga megszerzése pénzkérdés, vagy a hallgató arra hagyatkozhat, hogy a középfokú oktatásból már hozott magával nyelvvizsgát - ami szintén pénzkérdés.
Nem is ez a legfontosabb hatása a láthatóan nem kellően átgondolt rendeletnek (és itt továbbra is feltételezzük, hogy a rendelet nem kellően átgondolt), - hanem, hogy a kormány láthatóan olyan diplomákat akar csak látni, melynek birtokosan anyanyelven felül legalább két nyelvet beszél. Az intézkedés természete miatt jóval kevesebb lesz a diploma, - aki teljesíteni tudja ezeket a követelményeket, az pedig értelemszerűen nem a magyar munkaerőpiacon fog körbenézni. Aki Magyarországon akar munkát vállalni, annak nincs szüksége arra, hogy három nyelvet beszéljen. A kormány olyan fiatalokat akar látni, akik legalább két idegen nyelvet beszélnek, vagyis gond nélkül tudnak munkát vállalni bárhol külföldön. Ha ehhez hozzáadjuk azt a tényt, hogy a kormány az euroatlanti integráció siettetése érdekében, helytartói kormányként tevékenykedik, máris más a helyzet; láthatóvá válik, hogy az Orbán-kormány nem Magyarország számára akarja képezni a fiatalokat, hanem az Európai Egyesült Államoknak. Mire elvégzi a diák a felsőoktatást, anyanyelvén felül még két nyelven beszél. Magyarországon pedig nincs elég munkahely, és a kormány láthatóan nem is akar munkahelyteremtésbe fogni, ehelyett minél alaposabban fel akarja készíteni a fiatalokat arra, hogy elhagyják az országot.
A diplomaszerzést nehezítő rendelet nem az ország érdekét tartja szem előtt, hanem az Európai Egyesült Államokét. Az atlantisták az európai munkaerőpiacnak képeznek munkaerőt, nem Magyarországnak. Már csak egy kérdés maradt nyitva; Nagy-Britannia és más nyugat-európai országok a bevándorlás korlátozását tervezik, különös tekintettel a kelet-európai munkásokra, akik mostanra elözönlötték Nyugat-Európát. Budapest után London a második legnagyobb magyar város, még a kozmetikázott adatok szerint is negyedmillió magyar dolgozik a brit fővárosban. Csakhogy Nagy-Britannia kvótarendszert fog bevezetni a bevándorlás szabályozására, a kelet-európai országokból érkezőknek pedig nem fogják engedélyezni a brit munkavállalást egészen addig, amíg az anyaország GDP-je el nem éri az angol GDP meghatározott hányadát (ami a magyar fiatalok külföldre kényszerítésével soha nem fog bekövetkezni).
Mi haszna lesz a kétnyelvvizsgás diplomának, ha nyugaton már nem vállalhatnak munkát a magyar fiatalok, Magyarországon pedig nincs munkahelyteremtés?
Molnár István

Túl gazdagok...

Túl gazdagok a szupergazdagok! Most már nemcsak szélsőbaloldali egyetemi tanárok vagy parkokban doboló hippik mondják ezt, hanem a világgazdaság legtekintélyesebb intézményei, és egy teljesen szokatlan bestseller gazdaságtörténeti könyv is. Hirtelen mindenki úgy érzi, hogy a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségről kell beszélni. De meddig ússzák meg a világ legesleggazdagabbjai új adók nélkül, miután most mindenki az ő zsebükben akar turkálni?
Egyre inkább úgy tűnik, a világ legvagyonosabb lakói egy másik világban élnek, mint ahol mi, közemberek. A globális legfelső 0,1 százalék a jelek szerint egy teljesen új, tértől és anyagi korlátoktól független szubkultúrában él, a bolygó átlagos lakói életszínvonalától és életmódjától egyre nagyobb távolságban. A túlnyomó többség munkabérből tartja el magát, folyamatos létbizonytalansággal küzd, miközben a járadékból élők szűk tábora egyre messzebb kerül tőlük.
Vagyon vagy jövedelem?
Mi a gazdagság igazi mércéje, a korábban felhalmozott vagyon, vagy a folyamatosan beérkező jövedelem?  Mindkét szempontnak vannak előnyei és hátrányai. A jövedelmet viszonylag pontosan lehet mérni, míg a vagyont nem (vannak például vagyonelemek, amiknek nincs piaca, ezért nehéz az árat megállapítani). Ha mondjuk valaki egy eladhatatlan, de felbecsülhetetlen értékű kastélyban él, de arra sincs pénze, hogy fizesse az áramot, elég bizonytalan, hogy mennyire számít gazdagnak.
Összességében viszont a vagyon fontosabb lehet. Egy gazdag örökös hiába nem keres semmi pénzt a tőkejövedelmeken túl, mégis kényelmesebb vagyoni helyzetben lehet, mint egy bármilyen jól kereső bérből élő. Jövedelem szempontjából gyakran változhat az emberek helye a többiekhez képest, de a vagyon szempontjából sokkal állandóbb a rangsor. Persze az is igaz, hogy akinek sokáig (mondjuk két-három évtizedig) magas a jövedelme, annak előbb-utóbb a vagyona is elég masszív lesz.
Az egyre növekvő távolság nemcsak sokak szubjektív érzése, az adatok is alátámasztják ezt. Hasonló tendenciát olvashatunk ki a két nagy svájci bank, a UBS és Credit Suisse felméréseiből (ők rájuk építik az egész üzleti modelljüket, így a kérdés igazi szakértői). Az egyikből kiderül, hogy csak 2012 és 2013 között 6,3 százalékkal nőtt 199 ezerre azok száma, akiknek 30 millió dollárnál nagyobb vagyunk van. (Magyarországon a UBS becslése szerint 400 ilyen, 7,5 milliárd forintnál vagyonosabb ember él.) Ez a kétszázezer ember összesen 27 ezermilliárd dolláron üldögél. A másik felmérés szerint világ teljes vagyonának 38 százaléka a legvagyonosabb fél százalék kezében van.
Ez persze nem újdonság. Ami viszont tényleg új, az az, hogy ez a kérdés már olyan helyeken is megoldandó problémaként merül fel, ahol eddig nem. Az, hogy a római pápa és az USA elnöke az egyenlőtlenséget tartják "korunk legnagyobb kihívásának", nem sokakat lep meg az ő politikai hátterüket ismerve. Annál érdekesebb, hogy az IMF, az OECD vagy a davosi találkozókat szervező Világgazdasági Fórum – három, baloldali elhajlással korábban nem vádolható szervezet – is az egyenlőtlenség mérséklésének fontosságáról, és az újraelosztás előnyeiről  ad ki tanulmányokat.
Az Egyesült Államokban pedig egy olyan könyv kapott dicséretet egészen meglepő helyekről, ami egyenesen azt mondja ki: a kapitalizmus a gazdagok megadóztatása nélkül egyszerűen nem működik, alapjáraton a szegények elnyomorodásához és a gazdagok szélsőséges dorbézolásához vezet.
Miért jött be  ennyire az élet a szupergazdagoknak?
Sok minden megváltozott az utóbbi évtizedekben a világgazdaság szerkezetében, és valahogy mind az egyenlőtlenség növekedésének kedvezett. Elkezdték kiszervezni az egyszerűbb iparágakat a fejlett országokból, hatalmas technológiai előrelépések voltak, és a gazdaságban sokszorosan fontosabb szerepet játszanak az értékpapírok. Ezekkel ugyan a fejlett országok vállalatai sokkal nyereségesebbek tudtak lenni, de ez inkább az osztalékokat bezsebelő tulajdonosaiknak kedvezett, a leépített hazai munkavállalóknak nyilván kevésbé. (Igaz, hogy eközben a a világ ténylegesen legszegényebbjei is jobb életszínvonalat érhettek el.)
A globalizációval az adóelkerülés lehetőségei is megsokszorozódtak, az adóparadicsomoktól kezdve a banktitkot az adóhivatalok elől őrző országokon át a "kedvező adóföldrajzi mixet" összeállító vállalatokig.
A 2008-as pénzügyi válsággal sokak szerint megint csak a leggazdagabbak jártak jól. Az ő megtakarításaiknak nagyobb része van értékpapírokban (részvényekben vagy kötvényekben), még a szegényebbeknél inkább az ingatlantulajdon teszi ki a vagyon legnagyobb részét.
Márpedig a részvény- és kötvénypiacok már hosszú ideje új történelmi csúcsokat ostromolnak, nagyrészt a jegybankok tevékenységének köszönhetően. Eközben az ingatlanárak továbbra is szenvednek világszerte, és messze vannak 2006-2007-es csúcsaiktól (kivéve néhány helyet, például London globális szupergazdagok által kedvelt negyedeit).
Mit mond Piketty?
A francia Thomas Piketty nagyjából másfél évtizede kutatja a fejlett országok leggazdagabbjai vagyonának alakulását, és elég váratlan volt, hogy a könyve ekkora sikert aratott idén az Egyesült Államokban. Még az Amazon bestseller listáját is vezette ez az egyébként elég száraz hangvételű szakkönyv, ami korábban a franciaországi megjelenése idején még szinte semmi visszhangot nem kapott. (Piketty-ügyben fejlemény, hogy a Financial Times közgazdasági ügyekben felelős szerkesztője, Chris Giles súlyos módszertani hibákat vélt találni Piketty gondolatmenetében. A francia szerző viszont kíméletlenül visszaszólt az FT-nek, apró darabokra szedve Giles állításait, ami nem meglepő, hiszen maga nyilván elég jól ismeri az adatait. A vita most épp úgy áll, hogy Giles félig visszakozott a kritikával.)
Piketty mindenesetre úgy gondolja, hogy a kapitalizmus egyszerűen ilyen magától, igaz, ő is elismeri, hogy reformmal úrra lehet lehetne lenni ezeken a kedvezőtlen tendenciákon. És mi lenne ez a reform? Nem más, mint a globális vagyonadó.
De miért baj az, hogy valaki nagyon sikeres?
A sikerrel önmagában nincs baj. A most tapasztalható egyenlőtlenség mégis több oldalról is iszonyú ártalmas. Nyilván nem segít egy társadalomnak, ha valakik szinte mindent birtokolnak, amit csak lehet, a többiek pedig reménytelenül dolgoznak nekik. Ezek a helyzetek ritkán vezetnek tartható társadalmi rendhez (emiatt aggódik például a Világgazdasági Fórum).
Ennél is nagyobb baj lehet az egyenlőtlenség gazdasági hatásaiból. A jövedelmek és a vagyonok egyenlőtlensége azt jelenti, hogy kialakul egy réteg, amelyik már el sem tudja költeni a pénzét, és egy jóval nagyobb másik, amelyiknek a közvetlen kiadásokra sincs elég. Ha az előbbiek jövedelme nő, akkor az a megtakarításokat hizlalja, ha viszont az utóbbiaké, akkor a fogyasztás fog lendületet kapni. Nagyjából ez az az összefüggés, ami miatt az IMF és az OECD is úgy gondolja mostanában, hogy az egyenlőtlenség fékezi a növekedést.
A gazdagok kezén felhalmozódó hatalmas mennyiségű elköltetlen pénz (megtakarítás) ráadásul a pénzügyi rendszert is bizonytalanná teszi. A befektetők nyilván azt szeretnék, ha a vagyonuk folyamatosan pénzt fialna, ezért folyamatosan keresik az egyre nagyobb hozamú befektetési lehetőségeket. Mivel viszont éppen az egyre súlyosabb egyenlőtlenség miatt korlátozott a fogyasztás, ezért a legtöbb vállalat nem tudja olyan ütemben növelni az árbevételét, hogy megtermelje az elvárt hozamot. Ez a nagy mohó tőketöbblet aztán hozzájárul ahhoz, hogy buborékok alakuljanak ki.
Adóztasson már meg minket valaki!
Tény, hogy a két legnagyobb tekintélyű gazdasági nemzetközi szervezet egyként kezdi sulykolni, hogy az újraelosztás növelésére van szükség, és hogy a politikai közeg is ebbe az irányba mozdult. Ennek ellenére is meglepő, hogy maguk az érintettek is átértékelnék a jövedelmeket és vagyont sújtó adók kérdését. A CNBC közelmúltbeli felméréséből is éppen ez derült ki.
Eszerint az amerikai dollármilliomosok (az egymillió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező háztartások, tehát az amerikai felső 8 százalék) 64 százaléka (!) támogatja a gazdagabbak magasabb adóterheit. Bár volt pár hangosabb amerikai gazdag, akik hosszú ideje hasonló véleményeket fogalmaztak meg (Warren Buffett, Soros György vagy rengeteg hollywoodi színész), mégis meglepő, hogy ilyen erős, szinte konszenzusos támogatottsága lett az ügynek.
A vagyonadó vagy az ingatlanadó egyébként nem teljesen abszurd dolog, Franciaországban például nagy hagyománya van mindkét adónemnek. Olaszországban olyat is csináltak a kilencvenes évek elején, hogy egyszerűen, egyik napról a másikra leszívták a bankszámlákról a pénz 0,6 százalékát, Cipruson pedig másfél éve követtek el hasonlót (az adóztatásnak ez a típusa elég ijesztő, hiszen inkább az elkobzáshoz hasonlít). Az Egyesült Államokban viszont annyira alacsony a tőkejövedelmeket terhelő adó, hogy a nagyrészt járadékból élő ultragazdagok aránylag lényegesen kevesebb adót fizetnek, mint a bérből élők.
Váratlan támogatói is vannak a vagyonadónak. Vannak olyan konzervatív közgazdászok, akik szerint gazdaságilag is racionális lenne megadóztatni az üresen álló, vagy máshogyan nem produktív vagyonelemeket, például az üresen álló telkeket. Ez arra ösztönözné a tulajdonosokat, hogy vagy maguk valósítsanak meg értelmes beruházásokat, vagy passzolják el valakinek, aki képes erre.
Persze az, hogy egy felmérés szerint a milliomosok is támogatják az őket megkurtító adót, még nem dönti el az amerikai vagyonadó kérdését. Például azok a milliomosok-milliárdosok, akik ellenzik az ügyet, továbbra is támogathatják az adóemelést ellenző képviselőket, lobbistákat.
És egyébként is van egy alapvető nehézség a milliárdosokat sújtó adókkal: a célcsoport sokkal rugalmasabb, mint az államapparátusok. Sokkal hamarabb megtalálják az adózási kiskapukat, és pillanatok alatt külföldre menekítik a pénzüket, ha azt valamelyik országban fenyegetné valami (ez történt például Franciaországban is). Ezért minimum valamilyen globális konszenzusra lenne szükség a globális elit vagyoni adójához – és még ezzel sem biztos, hogy megoldódna az egyenlőtlenség problémája. De azért a folyamat láthatóan erre tart.
És nálunk mi a helyzet?
A legnagyobb probléma a magyar "szuperelit" kutatásával kapcsolatban az, hogy nincsenek megbízható adatok a legfelső 0,1 százalékról. Az Eurostat honlapjából ugyan idegőrlő munkával ki lehet nyerni a legfelső 1-2-5-10 százalék jövedelmi adatait 2005-től kezdve, de ez önmagában kevés; vagyon alapján vagy a fogyasztási szokások szempontjából például alig vannak adatok.
A jövedelmek szempontból egyébként az utóbbi években nőtt a leggazdagabbak része, ami a számukra kedvező adózási változások (áfa-emeléssel finanszírozott szja-csökkentés) után érthető is.
Így aztán adatok híján olyan, többé-kevésbé anekdotikus forrásokra kell támaszkodnunk, mint a Napi.hu "100 leggazdagabb" sorozata, vagy a Kolosi Tamás és Szelényi Iván "Hogyan legyünk milliomosok" című könyvében elmesélt történetek. Ezekre viszont nehéz lenne bármilyen alaposabb elemzést építeni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lenne érdemes a tőkejövedelmek vagy a vagyon megadóztatásáról elgondolkodni.
(Kasnyik Márton index)

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

Ilyen még nem volt Magyarországon: egy úgynevezett rossz bank felállításával tisztítaná meg a bankok vállalati hiteleit az MNB. A jegybank kimondott célja, hogy ezzel helyrebillentse a vállalati hitelezést és stabilizálja a bankrendszert. Két ki nem mondott mellékhatása is lehet azonban: 1. a külföldi bankok kivonulásának felgyorsítása, 2. értékes kereskedelmi ingatlanok állami kézbe kerülése. Hogy mindez ne jelentsen új veszteséget a bankoknak, ahhoz meglátásunk szerint akár mintegy 400 milliárd forint állami forrás bevonására is szükség lehet, igaz, ennek egy része a növekedési hitelprogram "apró" kiegészítésével is megoldható. Hónapokon belül kiderül, mi sül ki az ötletből, addig is bemutatjuk, miért lehet szükség Magyarországon a rossz bankra, és vannak-e nemzetközi példák.


Miért van szükség beavatkozásra?

1. A nemteljesítő hitelek aránya (NPL-ráta) a vállalati hiteleknél jelenleg 17%: nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy bank mérlegében nagy a nemteljesítő eszközök (értékpapírok és/vagy hitelek) aránya, az jelentősen rontja a bank hitelezési teljesítményét és tőkevonzó képességét, és szükség esetén nehezebben talál magának a bank vevőt (lásd az eladásra szánt magyar MKB példáját).

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

Miközben a lakossági hitelek helyzetének rendezésére várhatóan ősszel fog sor kerülni a kormány és a Kúria jóvoltából, a vállalati hitelek sorsát a jelek szerint az MNB venné a kezébe.

Miért rossz a magas NPL-ráta?

Bevételt nem termelő (halott) tevékenységre kötik le ezek az eszközök a bank tőkéjének és külső forrásainak egy részét, amelyet más esetben bevételtermelő hitelkihelyezésekre fordíthatna.
A bevételekkel ellentétben emeli a bank működési költségeinek szintjét. Szélsőséges esetekben a banki kapacitások nagyobb részét foglalja le, mint a normál működés.
A fenti kettő rontja a bank likviditási és tőkehelyzete mellett megtérülési mutatóit is, ezzel a menedzsment teljesítményarányos javadalmazására is negatív hatást gyakorol.
A magas nemteljesítési arány a bank jövőbeni eredménypályáját bizonytalanná teszi. A bank csődvalószínűsége magasabb, adósbesorolása rossz, ezért drágábban jut forráshoz és adott esetben nehezebben talál magának vevőt.


2. Lassú a piaci portfóliótiszítás: mivel a hitelezés nem indult be, az NPL-ráta csak portfóliótisztítással csökkenthető, vagyis ha a bank érvényesíti vagy eladja a követelését. A piaci portfóliótisztítás azonban nagyon lassú: mindkét említett megoldás veszteséges. A bankok a hitelek nagy részénél arra várnak, hogy a most lehetségesnél jobb megtérülést érjenek el rajtuk, amihez leginkább a fedezetül szolgáló ingatlanok forgalomképességének helyreállítására és jelentős áremelkedésére lenne szükség. Ez kész ingatlanok esetében sem nagyon megy, hát még befejezetleneknél. Az idő viszont szorít: a bankok inkább hiteleznének, mint ezzel foglalkoznának. Meghökkentő adat: a nemteljesítő vállalati hitelek 52%-át már több mint 2 éve tolják maguk előtt a bankok.

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

3. A portfóliótisztítás felgyorsítható lenne, ha egy olyan intézmény venné át a rossz eszközöket, amelyet nem szorít az idő vagy a profitkényszer, ugyanis nem hitelez vagy például állami kézben van. Ez a bankokkal ellentétben megengedhetné magának, hogy hosszú évek alatt érjen csak el megtérülést a nemteljesítő hiteleken vagy az ingatlanokon.

Mi az, hogy rossz bank?

A rossz bank (angolul bad bank) egy vagy több hitelintézet rossz minőségű eszközeinek (értékpapírjainak és/vagy hiteleinek) azon elkülönített részét jelenti, amelyet belső szabályzat vagy külső szabályozás alapján fokozatos leépítésre (értékesítésre, leírásra) szánnak. Célja, hogy az "anyaintézmény" eredeti feladatára, a hitelezésre összpontosíthasson. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen megoldások javítják az "anyaintézmény" átláthatóságát és befektetői megítélését. A McKinsey egyik tanulmánya négyféle típust különböztet meg, amelyek gyakran időrendi sorrendben követik egymást ugyanazon banknál.

A rossz bankok típusai
1. Mérlegen belüli garancia: a bank külső garanciát kap pontosan meghatározott rossz minőségű eszközeire, amelyeket egy szabályozói/jogi keret alapján kezelnek.
2. Belső szerkezetátalakítási egység: a rossz minőségű eszközöket a bankon belül, de már külön kockázatkezeléssel és teljesítményméréssel bíró üzleti egységben (helyszín, érdekeltség), elkülönült szervezeti és működési formában kezelik.
3. Speciális célú entitás (SPE): nem banki formában, de külső finanszírozás és adósbesorolás mellett, a bankon kívül, eszköztranszfer révén létrejövő speciális cégforma, külön tőkeszükséglettel.
4. Rossz banki spinoff: összetett szerkezetű és működésű, jogi, adózási, számviteli és más szabályozói kötelezettségek mellett bankként működő társaság.
Forrás: McKinsey


Március végén összesen 969 milliárd forint nemteljesítő hitel volt a hazai részvénytársasági hitelintézeteknél, amelyek kezelésére az MNB felvetette a rossz bank felállításának ötletét. Nagyon úgy tűnik, hogy a jegybank a fenti 4. ponthoz hasonló megoldást képzel el.

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

Mit fog tenni az MNB?

Az MNB először a május 22-én közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésben írt a rossz bank felállításának ötletéről, mindössze két mondattal elintézve a témát: "A nemteljesítő portfólió problémakörének leghatékonyabb és egyben leggyorsabb megoldását egy "rossz bank" felállítása jelentené. A kockázatkezelés egy részének leválasztásával ugyanis a bankok jobban tudnak koncentrálni alapvető feladatukra." A rossz bank tervéről Matolcsy György is beszélt Londonban, majd adalékként Nagy Márton ügyvezető igazgató a Magyar Nemzetnek a múlt héten elárulta, hogy az intézmény hasonlóan működhetne, mint a Nemzeti Eszközkezelő (lásd alább): csökkentett értéken vásárolna eszközöket a bankoktól.

A legfontosabb kérdések még megválaszolatlanok:

1. A nem teljesítő hiteleket vagy csak az ingatlanokat vásárolná meg csökkentett értéken a rossz bank? A nem teljesítő hitelek nem járnak egyedül, ezek átvétele gyakorlatilag az ingatlanok átvételét is jelenti. Ezzel az eszközoldali probléma egy az egyben átkerülne a bankokéból a rossz bank mérlegébe azzal a különbséggel, hogy a csökkentett vételár miatt a rossz bank már könnyebben tudna megtérülést elérni. Ha csak az ingatlant venné át, azzal a követelésérvényesítés útjában álló ingatlankereslet-hiányt töltené be.

2. Milyen áron vásárolna a rossz bank? Bár elsőre úgy tűnik, a hitel vagy az ingatlan kedvezményes átvétele veszteséggel jár a bankoknak, valójában a vállalati nemteljesítő hitelek 60%-ára már értékvesztést képeztek a bankok, így ha az összes nem teljesítő vállalati hitelüket ingyen venné át a rossz bank, nem 1000 milliárd forintos, "csak" 400 milliárd forint körüli veszteségük keletkezne. Nagyjából akkor lenne tehát nullában a bankszektor egésze, ha a hitelt és az ingatlant együtt a bruttó hitelkövetelés 40%-áért, körülbelül 400 milliárd forintért venné meg a rossz bank. (Az egyes bankok között azonban nagy eltérések lehetnek). Csak ingatlanok átvétele esetén viszont nehéz megmondani, hogy ez az ingatlanok (elméleti) forgalmi átlagértékének ténylegesen hány százaléka lenne, és erre milyen szabályt kellene felállítani.

3. Ki finanszírozza a rossz bank működését? Amennyiben a bruttó követelés átlag 40%-ánál alacsonyabb áron vásárol a rossz bank, részben a bankok finanszírozzák a működést pótlólagos értékvesztés formájában. Amennyiben viszont legalább ekkora árat kínál, akkor legalább 400 milliárd forintot a rossz bank üzemeltetőjének/tulajdonosának kell előteremtenie. A világban számos példa van rossz bank működtetésére (lásd alább), ezek tőkén felüli finanszírozására piaci alapon is megoldható, a finanszírozási struktúra kialakítása azonban időigényes.

4. Részt vállal-e az MNB a rossz bank finanszírozásában? Mivel az MNB az ötletgazda, joggal merül fel ez a kérdés is. Fontos emlékeznünk: a növekedési hitelprogram a közelmúltban úgy módosult, hogy ma már nem teljesítő hitelek fedezetéül szolgáló kereskedelmi ingatlanok bérbeadása céljából is lehet hitelt felvenni. Amennyiben a jegybank zéró kamaton finanszírozná a rossz bank működését, az a nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek esetében "mindössze" azt jelentené, hogy az MNB banki közvetítő nélkül juttat a növekedési hitelprogram keretéből forrást egy "rossz banknak" hívott ügyfele számára.

5. Mennyibe kerül az adófizetőknek? Akár a jegybank, akár egy másik állami intézmény (vagy maga a központi költségvetés) finanszírozná a rossz bankot, a nem teljesítő hitelek és/vagy a mögöttük álló ingatlanok kockázata átkerülne a bankokéból az állam mérlegébe. Bár ezek a kedvezményes vételár (=alacsonyabb követelésérték) miatt ingatlannal sokkal jobban fedezett hitelek lennének az állam, mint a bankok számára, így is kitenné az államháztartást több százmilliárd forintnyi ingatlan értékváltozásából származó kockázatnak. Hogy mennyibe kerülne ez az adófizetőknek, kiszámíthatatlan.

6. Esetleg csak a nemteljesítő vállalati hitelek egy részére állítanák fel a rossz bankot?
Ha igen, akkor erre a projekthitelek a "legjobb jelöltek", ezek ugyanis a legnagyobb ingatlankitettséggel rendelkező, általában a legnehezebben tisztítható hitelek. Az MNB statisztikái szerint a 969 milliárd forintnyi nemteljesítő vállalati hitelnek a 44%-a, 426 milliárd forint nemteljesítő belföldieknek nyújtott projekthitel volt.

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

Ezek értékvesztéssel való fedezettsége nagyjából szintén 60%, vagyis ahhoz, hogy pótlólagos veszteséget ne okozzon a bankszektornak, a rossz banknak átlagosan mintegy 40%-os vételárat, vagyis 170 milliárd forintot kellene fizetnie értük. A legtöbb ilyen hitele Magyarországon az MKB-nak, a CIB-nek és a Raiffeisennek van.

Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?

7. Milyen mellékhatásai lehetnek az akciónak?

Egyrészt a banki portfóliótisztítás felgyorsulásával javulhat egyes bankok hitelportfóliójának minősége és jövőbeni eredménypályája. A bankok ezzel vonzóbbá válhatnak a vevőjelöltek számára, és könnyebbé válhat a Magyarországról való kivonulás. Emlékezhetünk: az MNB gyakran hangoztatta már eddig is, hogy kevesebb nagybankot bírna el a magyar piac.

Másrészt a bedőlt hitelek és ezek ingatlanjainak átvétele után dönthet úgy is a rossz bank, hogy egy részüket később sem értékesíti a piacon. Amennyiben a rossz bank állami intézményként jön létre, ez bizonyos ingatlanok tartós állami tulajdonban maradását is jelentheti. Kérdés, ezek képesek volnának-e gazdaságpolitikai célokat szolgálni.

Hol működött már rossz bank?

Németországi szerzők 68 ország 105, az elmúlt negyedszázadban államilag felállított intézményét vizsgálták meg. Érdekes következtetésre jutottak: az alacsonyabb külföldi banki tulajdoni aránnyal, a polarizáltabb döntéshozatallal és a magasabb demokráciaszinttel megáldott országokban valószínűbb, hogy létrehoznak ilyen bankot, mint máshol. Bizonyos esetekben nemzetközi hitelek (pl. IMF-kölcsön) feltétele ez. A 2007-2008-as válság nyomán megszaporodtak a rossz bankok, az ekkor felállítottak közül megemlítendők az alábbiak:

Balti államok (2008-2011): a három ország piacán közel 50%-os részesedéssel bíró svéd Swedbank a válság nyomán rossz banki operációt állított fel, ami segített abban, hogy mára Európa egyik legtőkeerősebb intézménye legyen.
Írország (2009): a Nemzeti Eszközkezelő Ügynökség (NAMA) 71 milliárd eurónyi eszköz kezelésére jött létre az ingatlanbuborékkal és bankmentésekkel sújtott ír bankpiacon állami irányítással, eszközeit fokozatosan építi le.
Németország (2009-2010): a WestLB tartományi bank eszközeinek kezelésére az Erste Abwickelungsanstalt, a Hypo Real Estate eszközeinek kezelésére pedig az FMS Wertmanagement állt fel 77,5, illetve 175,7 milliárd eurónyi eszközzel. Döntően közvetett állami tulajdonban vannak, eszközeik leépítése más, újonnan átvett eszközökkel együtt fokozatosan halad.
Nagy-Britannia (2010): az állami tulajdonban lévő UK Asset Resolutiont a csődbe ment Bradford & Bingley és Northen Rock 77 milliárd fontnyi eszközeinek kezelésére és leépítésére hozták létre.
Spanyolország (2012) : a spanyol kormány a bankszektor rendezett, radikális konszolidációjáért felelős intézményt, az FROB-t azzal bízta meg, hogy egy hosszú távra létrehozott eszközkezelő, a SAREB 15 év alatt 63 milliárd eurónyi banki eszközén nyereségesen adjon túl.
Magyarország (2012): bár nem szoktuk rossz banknak hívni, részben hasonló funkciókat lát el a Nemzeti Eszközkezelő, amely a hitelszerződés-kötéskori forgalmi érték 35-55%-os arányában (átlagosan 46%-ért) megvásárolja a jelentős késedelemben lévő lakossági adósok ingatlanát, bérleti joggá alakítva a tulajdonjogot, egyúttal megszabadítva az adóst az adósságától. Április végéig 60 milliárd forintnyi hitelintézeti követeléstől szabadultak meg így a bedőlt adósok.
Palkó István

Elballagott az óvodás

A Csongrád megyei Bakson, a Mária-telepen 1200 fős, ballagással összekötött születésnapi mulatságon ünnepelték az egyik búcsúzó óvodást – írja a Délmagyarország.
“Elérkezett a ballagás napja, az a nap, amely meghatározza a gyermekük életét” – mondta a búcsúzó óvó néni szombaton a baksi Szent Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda ballagásán.
A Délmagyarország szerint az útravalót egy család nagyon komolyan vette, 13 méteres limuzint küldtek a leendő kisiskolásért. A kétórás ballagási műsor végén a gyerekek a faluház előtt egy-egy lufit engedtek fel, így búcsúztak el az óvodától. Ahogy az utolsó is felszállt, Kozák László, azaz Kis Gróf és zenekara rázendített, a romák selyemvirágok tucatjaival halmozták el a 6 éves óvodást.
A kislány nagypapája intézte állítólag a különleges meglepetést, aki pezsgőt, zenekart, és egy Hummert is hozatott a baksi faluház elé, otthon ökröt sütöttek, az esti bulira pedig még Gáspár Lacit is elhívták.
“Egybeesik a ballagás az egyik családtag 60. születésnapjával. Ezért a nagy felhajtás” – mondta egy baksi férfi, amikor a 2000 lelkes zsákfaluban rendezett 1200 fős nem mindennapi mulatságról kérdezte a lap.
A helybeliek úgy tudják, a ballagó óvodás egy házat is kap ajándékba.

Milos Zeman “Kijev szerencsétlenül kezeli a kelet-ukrajnai helyzetet”

A cseh államfő szerint “szerencsétlen” a mai ukrán kormány hozzáállása az ország keleti, oroszok lakta régióiban kialakult helyzethez.
“Nem lehet terroristáknak nevezni az Ukrajna keleti régióiban élő orosz nyelvű lakosságot. Ők mindössze elégedetlen állampolgárok, akik ellen most az ukrán hadsereget vetették be” – jelentette ki Milos Zeman a közszolgálati Cseh Televízió vasárnapi vitaműsorában.
zeman
Zeman közölte: jónak tartaná, ha Petro Porosenko, az újonnan megválasztott ukrán államfő és Rinat Ahmetov, az ország egyik leggazdagabb oligarchája párbeszédet kezdenének arról, hogyan lehetne megakadályozni az újabb konfliktusokat Kelet-Ukrajnában és azt, hogy azok nyílt polgárháborúvá fajuljanak.
Ahmetov korábban Donyeckben élt, és a régióban hatalmas gazdasági érdekeltségei vannak, de miután összetűzésbe került az ottani oroszbarát csoportok vezetőivel, akik vagyona elkobzásával fenyegették meg, Kijevbe költözött.
“Mindkettőjüknek a civil lakosság elleni erőszakos fellépés helyett, ami ma sajnos valóság, inkább azon kellene igyekezniük, hogy valamiféle értelmes megállapodást kössenek a másik oldallal” – vélekedett a cseh államfő. Hozzátette: amennyiben tovább nő az erőszak Ukrajnában, Oroszország “kényelmes ürügyet kap arra, hogy katonailag beavatkozzon”.
Milos Zeman ugyanakkor közölte, hogy hivatalos látogatásra hívta meg Petro Porosenko új ukrán államfőt Csehországba.

(MTI)

Donbassz lakói közül a haditechnikában kevésbé járatosak furcsa jelenségekre figyeltek fel az utóbbi időkben.

A terület fölött elhúzó repülőgépek mintha csillagszórókat dobálnának magukról lefelé. Szórják magukról másodpercenként a “szikrákat”-amik aztán elég sokáig hullanak alá az égből. Mit valami csillagösvény.
De fölvilágositották őket a vájtfülűek, hogy ez a félelem “csillagösvénye”. Elterelő gyertyákat szórnak szét maguk körül, amelyek hője magához vonzza a vállról inditható légelháritó rakétákat, amelyek az utóbbi időkben megjelentek az önvédelmi miliciák kelléktárában.

Az önvédelmisek körében csak “швейные машинки-varrógépek” becenévvel illetett szerszámok rettentő kárt, és borzalmas félelmet idézett már elő a kijevi hiénahatalom latorhordájánál.
Nem is csda, hiszen eddig egy hét leforgása alatt megtizedelték a dicstelen banda helikopterállományát, és a “nemzethy” gárda vadiúj főparancsnokát is kiiktatták. Ráadásul egy vadászgép és egy drón is a “varrógépek” áldozatává vált.
Egy hete már, hogy Donbassz önvédelmi erői folyamatosan szerelik fel “varróműhelyüket ezekkel a varrógépekkel”, és szakavatott “varrómesterek” gondoskodnak is a hatékony működtetésükről.
Az eredmény frenetikus. A kijevi latorhatalom légiereje szinte teljes mértékben igyekszik elkerülni Donbassz egét.
Persze azt ne kérdezze tőlünk senki, hogy miért éppen a “varrógép” névvel illetik az önvédelmisek ezt a szerszámot. A katonai szleng eléggé furcsa logikával kereszteli el a technikát.
Ilyen logika mentén lett a GRAD tipusú rakéta sorozatvető is Katyusa. Ami ugye női név. Szabad gondolkodásmódban egy szép orosz lány.

https://balrad.wordpress.com/2014/06/02/varrogepek-donbassz-foldjen/