Ilyen még nem volt Magyarországon: egy úgynevezett rossz bank
felállításával tisztítaná meg a bankok vállalati hiteleit az MNB. A
jegybank kimondott célja, hogy ezzel helyrebillentse a vállalati
hitelezést és stabilizálja a bankrendszert. Két ki nem mondott
mellékhatása is lehet azonban: 1. a külföldi bankok kivonulásának
felgyorsítása, 2. értékes kereskedelmi ingatlanok állami kézbe kerülése.
Hogy mindez ne jelentsen új veszteséget a bankoknak, ahhoz meglátásunk
szerint akár mintegy 400 milliárd forint állami forrás bevonására is
szükség lehet, igaz, ennek egy része a növekedési hitelprogram "apró"
kiegészítésével is megoldható. Hónapokon belül kiderül, mi sül ki az
ötletből, addig is bemutatjuk, miért lehet szükség Magyarországon a
rossz bankra, és vannak-e nemzetközi példák.
Miért van szükség beavatkozásra?
1. A nemteljesítő hitelek aránya (NPL-ráta) a vállalati hiteleknél jelenleg 17%: nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy bank mérlegében nagy a nemteljesítő eszközök (értékpapírok és/vagy hitelek) aránya, az jelentősen rontja a bank hitelezési teljesítményét és tőkevonzó képességét, és szükség esetén nehezebben talál magának a bank vevőt (lásd az eladásra szánt magyar MKB példáját).
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Miközben a lakossági hitelek helyzetének rendezésére várhatóan ősszel fog sor kerülni a kormány és a Kúria jóvoltából, a vállalati hitelek sorsát a jelek szerint az MNB venné a kezébe.
Miért rossz a magas NPL-ráta?
Bevételt nem termelő (halott) tevékenységre kötik le ezek az eszközök a bank tőkéjének és külső forrásainak egy részét, amelyet más esetben bevételtermelő hitelkihelyezésekre fordíthatna.
A bevételekkel ellentétben emeli a bank működési költségeinek szintjét. Szélsőséges esetekben a banki kapacitások nagyobb részét foglalja le, mint a normál működés.
A fenti kettő rontja a bank likviditási és tőkehelyzete mellett megtérülési mutatóit is, ezzel a menedzsment teljesítményarányos javadalmazására is negatív hatást gyakorol.
A magas nemteljesítési arány a bank jövőbeni eredménypályáját bizonytalanná teszi. A bank csődvalószínűsége magasabb, adósbesorolása rossz, ezért drágábban jut forráshoz és adott esetben nehezebben talál magának vevőt.
2. Lassú a piaci portfóliótiszítás: mivel a hitelezés nem indult be, az NPL-ráta csak portfóliótisztítással csökkenthető, vagyis ha a bank érvényesíti vagy eladja a követelését. A piaci portfóliótisztítás azonban nagyon lassú: mindkét említett megoldás veszteséges. A bankok a hitelek nagy részénél arra várnak, hogy a most lehetségesnél jobb megtérülést érjenek el rajtuk, amihez leginkább a fedezetül szolgáló ingatlanok forgalomképességének helyreállítására és jelentős áremelkedésére lenne szükség. Ez kész ingatlanok esetében sem nagyon megy, hát még befejezetleneknél. Az idő viszont szorít: a bankok inkább hiteleznének, mint ezzel foglalkoznának. Meghökkentő adat: a nemteljesítő vállalati hitelek 52%-át már több mint 2 éve tolják maguk előtt a bankok.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
3. A portfóliótisztítás felgyorsítható lenne, ha egy olyan intézmény venné át a rossz eszközöket, amelyet nem szorít az idő vagy a profitkényszer, ugyanis nem hitelez vagy például állami kézben van. Ez a bankokkal ellentétben megengedhetné magának, hogy hosszú évek alatt érjen csak el megtérülést a nemteljesítő hiteleken vagy az ingatlanokon.
Mi az, hogy rossz bank?
A rossz bank (angolul bad bank) egy vagy több hitelintézet rossz minőségű eszközeinek (értékpapírjainak és/vagy hiteleinek) azon elkülönített részét jelenti, amelyet belső szabályzat vagy külső szabályozás alapján fokozatos leépítésre (értékesítésre, leírásra) szánnak. Célja, hogy az "anyaintézmény" eredeti feladatára, a hitelezésre összpontosíthasson. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen megoldások javítják az "anyaintézmény" átláthatóságát és befektetői megítélését. A McKinsey egyik tanulmánya négyféle típust különböztet meg, amelyek gyakran időrendi sorrendben követik egymást ugyanazon banknál.
A rossz bankok típusai
1. Mérlegen belüli garancia: a bank külső garanciát kap pontosan meghatározott rossz minőségű eszközeire, amelyeket egy szabályozói/jogi keret alapján kezelnek.
2. Belső szerkezetátalakítási egység: a rossz minőségű eszközöket a bankon belül, de már külön kockázatkezeléssel és teljesítményméréssel bíró üzleti egységben (helyszín, érdekeltség), elkülönült szervezeti és működési formában kezelik.
3. Speciális célú entitás (SPE): nem banki formában, de külső finanszírozás és adósbesorolás mellett, a bankon kívül, eszköztranszfer révén létrejövő speciális cégforma, külön tőkeszükséglettel.
4. Rossz banki spinoff: összetett szerkezetű és működésű, jogi, adózási, számviteli és más szabályozói kötelezettségek mellett bankként működő társaság.
Forrás: McKinsey
Március végén összesen 969 milliárd forint nemteljesítő hitel volt a hazai részvénytársasági hitelintézeteknél, amelyek kezelésére az MNB felvetette a rossz bank felállításának ötletét. Nagyon úgy tűnik, hogy a jegybank a fenti 4. ponthoz hasonló megoldást képzel el.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Mit fog tenni az MNB?
Az MNB először a május 22-én közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésben írt a rossz bank felállításának ötletéről, mindössze két mondattal elintézve a témát: "A nemteljesítő portfólió problémakörének leghatékonyabb és egyben leggyorsabb megoldását egy "rossz bank" felállítása jelentené. A kockázatkezelés egy részének leválasztásával ugyanis a bankok jobban tudnak koncentrálni alapvető feladatukra." A rossz bank tervéről Matolcsy György is beszélt Londonban, majd adalékként Nagy Márton ügyvezető igazgató a Magyar Nemzetnek a múlt héten elárulta, hogy az intézmény hasonlóan működhetne, mint a Nemzeti Eszközkezelő (lásd alább): csökkentett értéken vásárolna eszközöket a bankoktól.
A legfontosabb kérdések még megválaszolatlanok:
1. A nem teljesítő hiteleket vagy csak az ingatlanokat vásárolná meg csökkentett értéken a rossz bank? A nem teljesítő hitelek nem járnak egyedül, ezek átvétele gyakorlatilag az ingatlanok átvételét is jelenti. Ezzel az eszközoldali probléma egy az egyben átkerülne a bankokéból a rossz bank mérlegébe azzal a különbséggel, hogy a csökkentett vételár miatt a rossz bank már könnyebben tudna megtérülést elérni. Ha csak az ingatlant venné át, azzal a követelésérvényesítés útjában álló ingatlankereslet-hiányt töltené be.
2. Milyen áron vásárolna a rossz bank? Bár elsőre úgy tűnik, a hitel vagy az ingatlan kedvezményes átvétele veszteséggel jár a bankoknak, valójában a vállalati nemteljesítő hitelek 60%-ára már értékvesztést képeztek a bankok, így ha az összes nem teljesítő vállalati hitelüket ingyen venné át a rossz bank, nem 1000 milliárd forintos, "csak" 400 milliárd forint körüli veszteségük keletkezne. Nagyjából akkor lenne tehát nullában a bankszektor egésze, ha a hitelt és az ingatlant együtt a bruttó hitelkövetelés 40%-áért, körülbelül 400 milliárd forintért venné meg a rossz bank. (Az egyes bankok között azonban nagy eltérések lehetnek). Csak ingatlanok átvétele esetén viszont nehéz megmondani, hogy ez az ingatlanok (elméleti) forgalmi átlagértékének ténylegesen hány százaléka lenne, és erre milyen szabályt kellene felállítani.
3. Ki finanszírozza a rossz bank működését? Amennyiben a bruttó követelés átlag 40%-ánál alacsonyabb áron vásárol a rossz bank, részben a bankok finanszírozzák a működést pótlólagos értékvesztés formájában. Amennyiben viszont legalább ekkora árat kínál, akkor legalább 400 milliárd forintot a rossz bank üzemeltetőjének/tulajdonosának kell előteremtenie. A világban számos példa van rossz bank működtetésére (lásd alább), ezek tőkén felüli finanszírozására piaci alapon is megoldható, a finanszírozási struktúra kialakítása azonban időigényes.
4. Részt vállal-e az MNB a rossz bank finanszírozásában? Mivel az MNB az ötletgazda, joggal merül fel ez a kérdés is. Fontos emlékeznünk: a növekedési hitelprogram a közelmúltban úgy módosult, hogy ma már nem teljesítő hitelek fedezetéül szolgáló kereskedelmi ingatlanok bérbeadása céljából is lehet hitelt felvenni. Amennyiben a jegybank zéró kamaton finanszírozná a rossz bank működését, az a nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek esetében "mindössze" azt jelentené, hogy az MNB banki közvetítő nélkül juttat a növekedési hitelprogram keretéből forrást egy "rossz banknak" hívott ügyfele számára.
5. Mennyibe kerül az adófizetőknek? Akár a jegybank, akár egy másik állami intézmény (vagy maga a központi költségvetés) finanszírozná a rossz bankot, a nem teljesítő hitelek és/vagy a mögöttük álló ingatlanok kockázata átkerülne a bankokéból az állam mérlegébe. Bár ezek a kedvezményes vételár (=alacsonyabb követelésérték) miatt ingatlannal sokkal jobban fedezett hitelek lennének az állam, mint a bankok számára, így is kitenné az államháztartást több százmilliárd forintnyi ingatlan értékváltozásából származó kockázatnak. Hogy mennyibe kerülne ez az adófizetőknek, kiszámíthatatlan.
6. Esetleg csak a nemteljesítő vállalati hitelek egy részére állítanák fel a rossz bankot?
Ha igen, akkor erre a projekthitelek a "legjobb jelöltek", ezek ugyanis a legnagyobb ingatlankitettséggel rendelkező, általában a legnehezebben tisztítható hitelek. Az MNB statisztikái szerint a 969 milliárd forintnyi nemteljesítő vállalati hitelnek a 44%-a, 426 milliárd forint nemteljesítő belföldieknek nyújtott projekthitel volt.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Ezek értékvesztéssel való fedezettsége nagyjából szintén 60%, vagyis ahhoz, hogy pótlólagos veszteséget ne okozzon a bankszektornak, a rossz banknak átlagosan mintegy 40%-os vételárat, vagyis 170 milliárd forintot kellene fizetnie értük. A legtöbb ilyen hitele Magyarországon az MKB-nak, a CIB-nek és a Raiffeisennek van.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
7. Milyen mellékhatásai lehetnek az akciónak?
Egyrészt a banki portfóliótisztítás felgyorsulásával javulhat egyes bankok hitelportfóliójának minősége és jövőbeni eredménypályája. A bankok ezzel vonzóbbá válhatnak a vevőjelöltek számára, és könnyebbé válhat a Magyarországról való kivonulás. Emlékezhetünk: az MNB gyakran hangoztatta már eddig is, hogy kevesebb nagybankot bírna el a magyar piac.
Másrészt a bedőlt hitelek és ezek ingatlanjainak átvétele után dönthet úgy is a rossz bank, hogy egy részüket később sem értékesíti a piacon. Amennyiben a rossz bank állami intézményként jön létre, ez bizonyos ingatlanok tartós állami tulajdonban maradását is jelentheti. Kérdés, ezek képesek volnának-e gazdaságpolitikai célokat szolgálni.
Hol működött már rossz bank?
Németországi szerzők 68 ország 105, az elmúlt negyedszázadban államilag felállított intézményét vizsgálták meg. Érdekes következtetésre jutottak: az alacsonyabb külföldi banki tulajdoni aránnyal, a polarizáltabb döntéshozatallal és a magasabb demokráciaszinttel megáldott országokban valószínűbb, hogy létrehoznak ilyen bankot, mint máshol. Bizonyos esetekben nemzetközi hitelek (pl. IMF-kölcsön) feltétele ez. A 2007-2008-as válság nyomán megszaporodtak a rossz bankok, az ekkor felállítottak közül megemlítendők az alábbiak:
Balti államok (2008-2011): a három ország piacán közel 50%-os részesedéssel bíró svéd Swedbank a válság nyomán rossz banki operációt állított fel, ami segített abban, hogy mára Európa egyik legtőkeerősebb intézménye legyen.
Írország (2009): a Nemzeti Eszközkezelő Ügynökség (NAMA) 71 milliárd eurónyi eszköz kezelésére jött létre az ingatlanbuborékkal és bankmentésekkel sújtott ír bankpiacon állami irányítással, eszközeit fokozatosan építi le.
Németország (2009-2010): a WestLB tartományi bank eszközeinek kezelésére az Erste Abwickelungsanstalt, a Hypo Real Estate eszközeinek kezelésére pedig az FMS Wertmanagement állt fel 77,5, illetve 175,7 milliárd eurónyi eszközzel. Döntően közvetett állami tulajdonban vannak, eszközeik leépítése más, újonnan átvett eszközökkel együtt fokozatosan halad.
Nagy-Britannia (2010): az állami tulajdonban lévő UK Asset Resolutiont a csődbe ment Bradford & Bingley és Northen Rock 77 milliárd fontnyi eszközeinek kezelésére és leépítésére hozták létre.
Spanyolország (2012) : a spanyol kormány a bankszektor rendezett, radikális konszolidációjáért felelős intézményt, az FROB-t azzal bízta meg, hogy egy hosszú távra létrehozott eszközkezelő, a SAREB 15 év alatt 63 milliárd eurónyi banki eszközén nyereségesen adjon túl.
Magyarország (2012): bár nem szoktuk rossz banknak hívni, részben hasonló funkciókat lát el a Nemzeti Eszközkezelő, amely a hitelszerződés-kötéskori forgalmi érték 35-55%-os arányában (átlagosan 46%-ért) megvásárolja a jelentős késedelemben lévő lakossági adósok ingatlanát, bérleti joggá alakítva a tulajdonjogot, egyúttal megszabadítva az adóst az adósságától. Április végéig 60 milliárd forintnyi hitelintézeti követeléstől szabadultak meg így a bedőlt adósok.
Palkó István
Miért van szükség beavatkozásra?
1. A nemteljesítő hitelek aránya (NPL-ráta) a vállalati hiteleknél jelenleg 17%: nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy bank mérlegében nagy a nemteljesítő eszközök (értékpapírok és/vagy hitelek) aránya, az jelentősen rontja a bank hitelezési teljesítményét és tőkevonzó képességét, és szükség esetén nehezebben talál magának a bank vevőt (lásd az eladásra szánt magyar MKB példáját).
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Miközben a lakossági hitelek helyzetének rendezésére várhatóan ősszel fog sor kerülni a kormány és a Kúria jóvoltából, a vállalati hitelek sorsát a jelek szerint az MNB venné a kezébe.
Miért rossz a magas NPL-ráta?
Bevételt nem termelő (halott) tevékenységre kötik le ezek az eszközök a bank tőkéjének és külső forrásainak egy részét, amelyet más esetben bevételtermelő hitelkihelyezésekre fordíthatna.
A bevételekkel ellentétben emeli a bank működési költségeinek szintjét. Szélsőséges esetekben a banki kapacitások nagyobb részét foglalja le, mint a normál működés.
A fenti kettő rontja a bank likviditási és tőkehelyzete mellett megtérülési mutatóit is, ezzel a menedzsment teljesítményarányos javadalmazására is negatív hatást gyakorol.
A magas nemteljesítési arány a bank jövőbeni eredménypályáját bizonytalanná teszi. A bank csődvalószínűsége magasabb, adósbesorolása rossz, ezért drágábban jut forráshoz és adott esetben nehezebben talál magának vevőt.
2. Lassú a piaci portfóliótiszítás: mivel a hitelezés nem indult be, az NPL-ráta csak portfóliótisztítással csökkenthető, vagyis ha a bank érvényesíti vagy eladja a követelését. A piaci portfóliótisztítás azonban nagyon lassú: mindkét említett megoldás veszteséges. A bankok a hitelek nagy részénél arra várnak, hogy a most lehetségesnél jobb megtérülést érjenek el rajtuk, amihez leginkább a fedezetül szolgáló ingatlanok forgalomképességének helyreállítására és jelentős áremelkedésére lenne szükség. Ez kész ingatlanok esetében sem nagyon megy, hát még befejezetleneknél. Az idő viszont szorít: a bankok inkább hiteleznének, mint ezzel foglalkoznának. Meghökkentő adat: a nemteljesítő vállalati hitelek 52%-át már több mint 2 éve tolják maguk előtt a bankok.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
3. A portfóliótisztítás felgyorsítható lenne, ha egy olyan intézmény venné át a rossz eszközöket, amelyet nem szorít az idő vagy a profitkényszer, ugyanis nem hitelez vagy például állami kézben van. Ez a bankokkal ellentétben megengedhetné magának, hogy hosszú évek alatt érjen csak el megtérülést a nemteljesítő hiteleken vagy az ingatlanokon.
Mi az, hogy rossz bank?
A rossz bank (angolul bad bank) egy vagy több hitelintézet rossz minőségű eszközeinek (értékpapírjainak és/vagy hiteleinek) azon elkülönített részét jelenti, amelyet belső szabályzat vagy külső szabályozás alapján fokozatos leépítésre (értékesítésre, leírásra) szánnak. Célja, hogy az "anyaintézmény" eredeti feladatára, a hitelezésre összpontosíthasson. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen megoldások javítják az "anyaintézmény" átláthatóságát és befektetői megítélését. A McKinsey egyik tanulmánya négyféle típust különböztet meg, amelyek gyakran időrendi sorrendben követik egymást ugyanazon banknál.
A rossz bankok típusai
1. Mérlegen belüli garancia: a bank külső garanciát kap pontosan meghatározott rossz minőségű eszközeire, amelyeket egy szabályozói/jogi keret alapján kezelnek.
2. Belső szerkezetátalakítási egység: a rossz minőségű eszközöket a bankon belül, de már külön kockázatkezeléssel és teljesítményméréssel bíró üzleti egységben (helyszín, érdekeltség), elkülönült szervezeti és működési formában kezelik.
3. Speciális célú entitás (SPE): nem banki formában, de külső finanszírozás és adósbesorolás mellett, a bankon kívül, eszköztranszfer révén létrejövő speciális cégforma, külön tőkeszükséglettel.
4. Rossz banki spinoff: összetett szerkezetű és működésű, jogi, adózási, számviteli és más szabályozói kötelezettségek mellett bankként működő társaság.
Forrás: McKinsey
Március végén összesen 969 milliárd forint nemteljesítő hitel volt a hazai részvénytársasági hitelintézeteknél, amelyek kezelésére az MNB felvetette a rossz bank felállításának ötletét. Nagyon úgy tűnik, hogy a jegybank a fenti 4. ponthoz hasonló megoldást képzel el.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Mit fog tenni az MNB?
Az MNB először a május 22-én közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésben írt a rossz bank felállításának ötletéről, mindössze két mondattal elintézve a témát: "A nemteljesítő portfólió problémakörének leghatékonyabb és egyben leggyorsabb megoldását egy "rossz bank" felállítása jelentené. A kockázatkezelés egy részének leválasztásával ugyanis a bankok jobban tudnak koncentrálni alapvető feladatukra." A rossz bank tervéről Matolcsy György is beszélt Londonban, majd adalékként Nagy Márton ügyvezető igazgató a Magyar Nemzetnek a múlt héten elárulta, hogy az intézmény hasonlóan működhetne, mint a Nemzeti Eszközkezelő (lásd alább): csökkentett értéken vásárolna eszközöket a bankoktól.
A legfontosabb kérdések még megválaszolatlanok:
1. A nem teljesítő hiteleket vagy csak az ingatlanokat vásárolná meg csökkentett értéken a rossz bank? A nem teljesítő hitelek nem járnak egyedül, ezek átvétele gyakorlatilag az ingatlanok átvételét is jelenti. Ezzel az eszközoldali probléma egy az egyben átkerülne a bankokéból a rossz bank mérlegébe azzal a különbséggel, hogy a csökkentett vételár miatt a rossz bank már könnyebben tudna megtérülést elérni. Ha csak az ingatlant venné át, azzal a követelésérvényesítés útjában álló ingatlankereslet-hiányt töltené be.
2. Milyen áron vásárolna a rossz bank? Bár elsőre úgy tűnik, a hitel vagy az ingatlan kedvezményes átvétele veszteséggel jár a bankoknak, valójában a vállalati nemteljesítő hitelek 60%-ára már értékvesztést képeztek a bankok, így ha az összes nem teljesítő vállalati hitelüket ingyen venné át a rossz bank, nem 1000 milliárd forintos, "csak" 400 milliárd forint körüli veszteségük keletkezne. Nagyjából akkor lenne tehát nullában a bankszektor egésze, ha a hitelt és az ingatlant együtt a bruttó hitelkövetelés 40%-áért, körülbelül 400 milliárd forintért venné meg a rossz bank. (Az egyes bankok között azonban nagy eltérések lehetnek). Csak ingatlanok átvétele esetén viszont nehéz megmondani, hogy ez az ingatlanok (elméleti) forgalmi átlagértékének ténylegesen hány százaléka lenne, és erre milyen szabályt kellene felállítani.
3. Ki finanszírozza a rossz bank működését? Amennyiben a bruttó követelés átlag 40%-ánál alacsonyabb áron vásárol a rossz bank, részben a bankok finanszírozzák a működést pótlólagos értékvesztés formájában. Amennyiben viszont legalább ekkora árat kínál, akkor legalább 400 milliárd forintot a rossz bank üzemeltetőjének/tulajdonosának kell előteremtenie. A világban számos példa van rossz bank működtetésére (lásd alább), ezek tőkén felüli finanszírozására piaci alapon is megoldható, a finanszírozási struktúra kialakítása azonban időigényes.
4. Részt vállal-e az MNB a rossz bank finanszírozásában? Mivel az MNB az ötletgazda, joggal merül fel ez a kérdés is. Fontos emlékeznünk: a növekedési hitelprogram a közelmúltban úgy módosult, hogy ma már nem teljesítő hitelek fedezetéül szolgáló kereskedelmi ingatlanok bérbeadása céljából is lehet hitelt felvenni. Amennyiben a jegybank zéró kamaton finanszírozná a rossz bank működését, az a nemteljesítő kereskedelmiingatlan-hitelek esetében "mindössze" azt jelentené, hogy az MNB banki közvetítő nélkül juttat a növekedési hitelprogram keretéből forrást egy "rossz banknak" hívott ügyfele számára.
5. Mennyibe kerül az adófizetőknek? Akár a jegybank, akár egy másik állami intézmény (vagy maga a központi költségvetés) finanszírozná a rossz bankot, a nem teljesítő hitelek és/vagy a mögöttük álló ingatlanok kockázata átkerülne a bankokéból az állam mérlegébe. Bár ezek a kedvezményes vételár (=alacsonyabb követelésérték) miatt ingatlannal sokkal jobban fedezett hitelek lennének az állam, mint a bankok számára, így is kitenné az államháztartást több százmilliárd forintnyi ingatlan értékváltozásából származó kockázatnak. Hogy mennyibe kerülne ez az adófizetőknek, kiszámíthatatlan.
6. Esetleg csak a nemteljesítő vállalati hitelek egy részére állítanák fel a rossz bankot?
Ha igen, akkor erre a projekthitelek a "legjobb jelöltek", ezek ugyanis a legnagyobb ingatlankitettséggel rendelkező, általában a legnehezebben tisztítható hitelek. Az MNB statisztikái szerint a 969 milliárd forintnyi nemteljesítő vállalati hitelnek a 44%-a, 426 milliárd forint nemteljesítő belföldieknek nyújtott projekthitel volt.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
Ezek értékvesztéssel való fedezettsége nagyjából szintén 60%, vagyis ahhoz, hogy pótlólagos veszteséget ne okozzon a bankszektornak, a rossz banknak átlagosan mintegy 40%-os vételárat, vagyis 170 milliárd forintot kellene fizetnie értük. A legtöbb ilyen hitele Magyarországon az MKB-nak, a CIB-nek és a Raiffeisennek van.
Gigantikus bankmentő akció készülődik Magyarországon?
7. Milyen mellékhatásai lehetnek az akciónak?
Egyrészt a banki portfóliótisztítás felgyorsulásával javulhat egyes bankok hitelportfóliójának minősége és jövőbeni eredménypályája. A bankok ezzel vonzóbbá válhatnak a vevőjelöltek számára, és könnyebbé válhat a Magyarországról való kivonulás. Emlékezhetünk: az MNB gyakran hangoztatta már eddig is, hogy kevesebb nagybankot bírna el a magyar piac.
Másrészt a bedőlt hitelek és ezek ingatlanjainak átvétele után dönthet úgy is a rossz bank, hogy egy részüket később sem értékesíti a piacon. Amennyiben a rossz bank állami intézményként jön létre, ez bizonyos ingatlanok tartós állami tulajdonban maradását is jelentheti. Kérdés, ezek képesek volnának-e gazdaságpolitikai célokat szolgálni.
Hol működött már rossz bank?
Németországi szerzők 68 ország 105, az elmúlt negyedszázadban államilag felállított intézményét vizsgálták meg. Érdekes következtetésre jutottak: az alacsonyabb külföldi banki tulajdoni aránnyal, a polarizáltabb döntéshozatallal és a magasabb demokráciaszinttel megáldott országokban valószínűbb, hogy létrehoznak ilyen bankot, mint máshol. Bizonyos esetekben nemzetközi hitelek (pl. IMF-kölcsön) feltétele ez. A 2007-2008-as válság nyomán megszaporodtak a rossz bankok, az ekkor felállítottak közül megemlítendők az alábbiak:
Balti államok (2008-2011): a három ország piacán közel 50%-os részesedéssel bíró svéd Swedbank a válság nyomán rossz banki operációt állított fel, ami segített abban, hogy mára Európa egyik legtőkeerősebb intézménye legyen.
Írország (2009): a Nemzeti Eszközkezelő Ügynökség (NAMA) 71 milliárd eurónyi eszköz kezelésére jött létre az ingatlanbuborékkal és bankmentésekkel sújtott ír bankpiacon állami irányítással, eszközeit fokozatosan építi le.
Németország (2009-2010): a WestLB tartományi bank eszközeinek kezelésére az Erste Abwickelungsanstalt, a Hypo Real Estate eszközeinek kezelésére pedig az FMS Wertmanagement állt fel 77,5, illetve 175,7 milliárd eurónyi eszközzel. Döntően közvetett állami tulajdonban vannak, eszközeik leépítése más, újonnan átvett eszközökkel együtt fokozatosan halad.
Nagy-Britannia (2010): az állami tulajdonban lévő UK Asset Resolutiont a csődbe ment Bradford & Bingley és Northen Rock 77 milliárd fontnyi eszközeinek kezelésére és leépítésére hozták létre.
Spanyolország (2012) : a spanyol kormány a bankszektor rendezett, radikális konszolidációjáért felelős intézményt, az FROB-t azzal bízta meg, hogy egy hosszú távra létrehozott eszközkezelő, a SAREB 15 év alatt 63 milliárd eurónyi banki eszközén nyereségesen adjon túl.
Magyarország (2012): bár nem szoktuk rossz banknak hívni, részben hasonló funkciókat lát el a Nemzeti Eszközkezelő, amely a hitelszerződés-kötéskori forgalmi érték 35-55%-os arányában (átlagosan 46%-ért) megvásárolja a jelentős késedelemben lévő lakossági adósok ingatlanát, bérleti joggá alakítva a tulajdonjogot, egyúttal megszabadítva az adóst az adósságától. Április végéig 60 milliárd forintnyi hitelintézeti követeléstől szabadultak meg így a bedőlt adósok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése