A nélkülözők mostantól lejárt szavatosságú élelmiszert is vásárolhatnak Görögországban

Görögország egyre komolyabb gazdasági problémáit tökéletesen illusztrálja a kormány legújabb kétségbeesett intézkedése az egyre nagyobb számú munkanélküli és az éhezők élelmiszerrel történő ellátására. A Voz Populi hírportálon megjelent cikk leírja, hogy a nemrég elfogadott új törvény értelmében a görög kereskedők mostantól eladhatják a lejárt szavatosságú élelmiszereket, természetesen az eredetinél jelentősen alacsonyabb áron, a lakosság legszegényebb rétegeinek megsegítését tűzve ki célul, akik már legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják megfizetni. Természetesen az intézkedést sokan kritizálták, egyesek diszkriminációval vádolva a kormányt, mások azért szólaltak fel, hogy az új szabály sok visszaélésre ad lehetőséget.

Mivel az árszabályozási kísérletek eddig nem jártak sikerrel, mint ahogy az ország gazdaságát fellendíteni hivatott megszorító intézkedések sem érték el a tervezett hatást, a görög kormány minden szalmaszálba megpróbál belekapaszkodni, hogy fenntartsa a rend látszatát egy olyan országban, ahol a munkanélküliség átlépte az átlag 25 százalékot, a 15-24 közötti fiatalok körében azonban az 54 százalékot is meghaladja.

„Egyre mélyebbre süllyedünk a válság mocsarában és még nem értünk a fenekére,” nyilatkozta Dimitrisz Aszimakopoulosz, a Görög Kisvállalkozások Szövetségének (GSEVEE) vezetője a phillyBurbs.com szerint. „180 ezer cég áll a csőd szélén és ezek közül 70 ezer esetében néhány hónapon belül várható, hogy végleg lehúzza a redőnyt.”

A lejárt szavatosságú élelmiszerek értékesítéséhez visszatérve, a hónapot és napot is feltüntető termékek esetében (amelyek közé a hús és tejtermékek is tartoznak) az eladhatóság egy héttel hosszabbodik meg, míg a hónapot és évet jelölő áruknál egy hónappal tovább maradhat a termék a polcon. A csupán az évet feltüntető termékeknél a szavatosság egy negyedévvel hosszabbodik meg az új törvény szerint.

Mivel a görög gazdaság szinte minden területe összeomlóban van, sokak szerint az intézkedés összességében nem sokat nyom a latban az egyre emelkedő árakkal szemben. Az EU-tól érkező ismételt és a problémákat inkább még tovább mélyítő mentőakciók pedig egyre több ellenállást, tüntetést és sztrájkot váltanak ki a lakosság körében.

Az amúgy is mélyponton álló és a túlélésért küzdő magánszektorra, a megszorító intézkedések részeként kivetendő adóemelés miatt 70 ezren mentek utcára Athénban és 17 ezren Thessalonikában. A tüntetések miatt több szolgáltatás szünetelt, a repülőgépjáratok nem indultak, több kórház, cég és közlekedési társaság leállt.

Antonisz Samaras, görög kormányfő arra figyelmeztetett, hogy amennyiben országa november 16-ig nem kapja meg a szükséges 31,5 milliárd eurós mentőcsomag részletet, a kormány minden pénze elfogy. Yiannis Stournaras, pénzügyminiszter, még drámaibban fogalmazva, kijelentette, hogy ez sokak számára egyenlő lenne az éhezéssel.

Forrás: NaturalNews.com

Hossein Mousavian: 20 ellenérv Irán megtámadására

 

2012. január 2-án egy iráni, nagy hatótávolságú, hajók elleni rakéta (Qader = képes, alkalmas) került kilövésre a Velayat-90 hadgyakorlat során az Omán-tenger partjáról a Hormuzi-szoros közelében, Dél-Iránban.
A legfrissebb hírek nézeteltérésekről beszélnek Izrael és az Egyesült Államok között az iráni atomprogram kapcsán. Bár úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az Egyesült Államok nem ért egyet az izraeli követeléssel, mely a katonai akciót sürgeti, addig Obama elnök mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza Teheránt a nukleáris fegyver előállításában. Az Irán elleni erőfeszítéseivel túlszárnyalta elődeit, és kétség nem fér hozzá, az Obama kormányzata okozta a legtöbb kárt a perzsa országnak. Mozgósította a világot a példátlan, drákói gazdasági szankciók kiszabására. Még az első hivatalban eltöltött hónapjai alatt, titokban elrendelte a kíber-fegyverek hosszútávú, Irán-ellenes használatát, miközben a katonai erő használatával fenyegetőzött.
Bár úgy gondolom, ostobaság lenne bármely ország számára háborúba bocsátkozni Iránnal, ez nem zárja ki ennek lehetőségét. Íme 20 ok, hogy miért rossz ötlet az Irán elleni katonai támadás:
1. Irán vált a vezető országgá a Muszlim világban a nukleáris fegyverek leszerelésének fő szószólójaként azáltal, hogy vallásilag elkötelezték magukat a tömegpusztító fegyverek ellen. Az iráni legfelsőbb vallási vezető kiadott egy rendeletet (Fatwa), melyben megtiltja az előállítását, raktározását és használatát bármely tömegpusztító fegyvernek.
2. Az elmúlt évtizedben a NAÜ több, mint 4000 vizsgálati órát folytatott le Iránban és számtalanszor kijelentette már, hogy nincs arra bizonyíték, hogy az iráni nukleáris aktivitás fegyverkezésre irányulna.
3. Az amerikai Nemzeti Hírszerzési fenntartja álláspontját, mely szerint Irán nem rendelkezik nukleáris fegyverrel, nem hozott döntést megépítésére és nem áll beszerzésének határán sem. A nemzetközi közösség is elfogadja ezt az álláspontot.
4. Ha az Egyesült Államoknak szándékában áll megtámadni Iránt, az világszerte megfordíthatja a nukleáris leszerelési törekvéseket és gyengíti az atomsorompó-egyezményt (Non-Proliferation Treaty = NTP). Mivel az Egyesült Államok szintén tagja az egyezménynek, emellett atomhatalom több, mint 5000 nukleáris robbanófejjel, nukleáris fenyegetéssel élni egy nem atomhatalom felé rendkívül káros az atomsorompó-egyezmény hitelességére nézve.
5. Ha Izrael egyoldalúan támadást kezdeményez, a következmények még katasztrofálisabban hatnának az NTP-re, mivel nem tagja az egyezménynek és atomhatalom lévén fenyegetéssel élne egy nem atomhatalom felé, mely ráadásul tagja az NTP-nek. Ez azt eredményezi, hogy bárminemű izraeli támadás jelentéktelenné teszi az atomsorompó-egyezményt és a nukleáris leszerelési törekvések értelmüket veszítik.
6. Egy esetleges légicsapás valószínűleg nem teszi tönkre teljesen az iráni atomprogramot, csupán csak késlelteti azt.
7. Irán visszaállhat az atomsorompó-egyezménytől, felfüggesztheti a tárgyalásokat a nemzetközi nukleáris szervezetekkel, kirúghatja az ellenőreiket az összes létesítményéből és elrejtheti programját a külvilág elől.
8. Egy izraeli vagy amerikai légicsapással szertefoszlanak a remények az elkövetkező évtizedekre a Teherán és Washington közötti közeledésről.
9. Kétség nem fér hozzá, hogy bárminemű légicsapás következményeként minden iráni politikai vonal összegyűlne a zászló köré, hogy megvédjék hazájukat, becsületüket, jogaikat és ellenálljanak a fenyegetéseknek.
10. Obama elnök számára a legfontosabb külpolitikai célkitűzések közé tartozik a muszlim világgal való kapcsolatok javítására. Ezt emelte ki a 2009. június 4-ei, kairói beszédében, melyben „új kezdetet” nevezett meg az Egyesült Államok és a muszlimok között. Bármilyen légicsapás Iránra nézve amerika-ellenes érzelmeket ébresztene a muszlim világban és másutt a földön.
11. Az amerikai költségvetés már most nagy nyomás alatt van az iraki és az afganisztáni háború miatt. Mivel az Egyesült Államok továbbra is próbál visszatáncolni a gazdasági összeomlás széléről, teljesen irreálissá válik egy harmadik háború lehetősége.
12. A biztonságos energiahordozó-szállítás a Hormuzi-szoroson keresztül veszélybe kerülne, az olajárak elérhetik a hordónkénti 200-300$-os árat.
13. Amerika befolyása a Közel-Keleten már lassan köddé válik. Az "Amerika-barát" arab országokban, úgy mint Egyiptom, Tunézia, Jemen és Libanon, a politikai vezetés lassan eltávolodik az Egyesült Államoktól. Abban az esetben, ha Iránt támadás éri, ez a tendencia felgyorsul, és eltolódhat az erő- és hatalmi egyensúly Teherán felé.
14. Irán kiterjedt hatáskörrel, befolyással és kintlévőséggel rendelkezik a Közel-Keleten, ez visszaüthet egy esetleges légicsapás esetén. Az iráni hadsereg fel fog használni minden eszközt arra vonatkozólag, hogy gyorsan kiterjessze a konfliktust a régióra és azon túl is.
15. Irán sokkal bonyolultabbá tenné a helyzetet Iraknál és Afganisztánnál, pedig az amerikai hadsereg megfeszülve próbálja jelenlétét megszüntetni a két országban.
16. Izrael biztonsága létfontosságú az Egyesült Államok számára. Egy izraeli támadásnak súlyos következményei lennének mindkét országra nézve. Belpolitikai nyomásra a háború iránti elkötelezettség miatt veszélybe kerülhet a Jeruzsálem és Washington közötti kapcsolat. Ez a súrlódás összetörheti a kétpárti egységet, amely támogatja Izraelt, tovább bonyolítja az amerikai belpolitikai színteret és aláássa Izrael biztonságát.
17. Izrael már elszigetelt. A háború Iránnal rontana a helyzeten, és tovább feszítené Amerika és Izrael viszonyát a régió országaival.
18. Ha Izrael egyoldalúan katonai akcióba kezd, az Egyesült Államok bűnrészesnek tekinthető, a kintlévőségei, bázisai és személyzete kerülhet az iráni megtorlása célkeresztjébe.
19. Egy izraeli vagy amerikai csapás drámaian kiszélesíteni a diplomáciai szakadékot az Egyesült Államok és Oroszország, Kína illetve az el nem kötelezett országok mozgalma között.
20. Az esély a diplomatikus rendezésre megvan, de a Nyugat és Izrael részéről megkövetel egy valósabb álláspont felvételét. Irán kész együttműködni, hogy egy igazságosabb megállapodás születhessen. Ezek közé tartozik a folyamatos együttműködés a NAÜ-vel, az urándúsítás 5% alatt tartása, mely egyfajta jelzés a nemzetközi közösség felé, hogy Irán nem szándékozik nukleáris bombát fejleszteni.
Cserébe Irán a jogai elismerését kéri az urándúsításhoz az atomsorompó-egyezmény keretein belül, összhangban a többi tagállammal és fokozatos megszüntetve a szankciókat. Ez elegendő az USA és más nagyhatalmak számára egy kölcsönös presztízsmentő ajánlathoz, és korlátozza az izraeli erőfeszítéseket a folyamatok kisiklatására.

Hossein Mousavian
(Hossein Mousavian egy kutató tudós, a Princeton Egyetem Woodrow Wilson School of Public and International Affairs. 1997-től 2005-ig ő volt az iráni Nemzetbiztonsági Tanács Külügyi Bizottságának a vezetője, 2003-2005-ben szóvivőként szolgált Irán és az EU közötti nukleáris tárgyalások során.)

Fordította: Szigeti Péter

Paul Washer Sokkoló Üzenet

Paul Washer elmeséli, hogy mi minden vezetett az "elhíresült" 2002-es ifjúsági konferencián mondott prédikációjához.

Mi az alapvető baj a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünkkel?!

Mi is valójában a probléma a mi jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünkkel?! Csupán csak annyi, hogy nem tartható fenn, amiből az következik, hogy nem is fog fennmaradni. Alternatívák pedig nincsenek a láthatáron és a jelenlegi világrend el is követnek mindent, hogy ne is legyenek. Ez már önmagában is furcsa, hiszen ha minden bukik, ők is buknak. Ám ez a látszólagos paradoxon, valójában nem is az, ahogy tulajdonképpen semmi sem az, aminek látszik. Mi egy ilyen világba születtünk.

A jelenlegi életmódunkkal a biztos pusztulásba robogunk. Ráadásul mindezt a jelenlegi világrend, pontosabban annak szolgái jó mélyen elrejtik előlünk, hogy még véletlenül se tűnjön fel, mekkora is a baj valójában. Röviden a világ, amiben élünk egy ámítás, s talán mindenidők legnagyobb hazugság áradata. Az emberiség talán még soha nem volt ilyen mértékben szolgasorba taszítva, mint a mi időnkben. A múlthoz képest, csak egy lényeges különbség van, akkor tudták magukról az emberek, hogy rabszolgák, ma nem. És ez egy nagyon lényeges és végzetes különbség. És addig, amíg erre nem jön rá az emberiség többsége, addig esély sincs arra, hogy jövőnk legyen.

Ha kellő alapossággal el kezdjük vizsgálgatni a részleteket, ijesztő lesz a kép…

Az „Earth overshoot day” egy olyan kezdeményezés, amely azt mutatja be, hogy az adott évben, mely nap az, amelyen az emberiség összes fogyasztása eléri a természet által az adott évben összesen előállított javak mennyiségét; azaz amikortól már pusztítunk. Ez a nap 2010-ben augusztus 21-e volt, azaz attól a naptól kezdve már pusztítottuk önmagunk körül a világot. Hogy mindenki jobban megértse, képzeljük el, hogy minden évben január 1-jén megkapjuk az éves fizetésünket előre, amelyet augusztus 21-re elköltünk. Augusztus 22-én pontosan 0 Forintunk van, azaz vagy éhen halunk, vagy hitelt veszünk fel. S majd a következő évben már július végén érjük el a 0 forintos állapotot, mert a hitelnek ugye kamata van és mi ráadásul még esztelenebbül költekezünk, mint korábban. Pontosan ez zajlik a mai társadalmi-gazdasági rendszerben. Ugye mindenki számára világos, hogy előbb vagy utóbb ebből baj lesz. Mindez az elmúlt évtizedekben alakult így, előtte egyensúlyban volt az emberiség, de ami azóta zajlik, az tisztán ökológiai és gazdasági ámokfutás.

2011-ben az "Earth overshoot day" szeptember 27-ére esett. Hurrá, kiáltanak sokan fel, hiszen ez javulást jelent a tavalyi évhez képest. Nem, sajnos nem. Ez csupán annyit jelent, hogy a világgazdaság elindult azon a lejtőn, amin nem fog megállni, egészen a végső összeomlásig. Idén - 2012-ben - ez a nap augusztus 22-ére esett.

Mindezt tetézi, hogy 2006-2010 között valamikor elértük az olajhozam-csúcsot, ami amellett, hogy a fentiek következménye, egyben egy olyan változás, ami már drasztikus kihatással lesz a közeljövőnkre. Az olajhozam-csúcs (peak oil) lényege, hogy az olajkitermelés mostantól kevesebb, mint a felhasználás. És a kettő közötti különbség hónapról hónapra, évről évre nagyobb lesz, ami egy folyamatosan emelkedő kőolaj árat eredményez rövid időn belül. Nem ragozva hosszasan, egy tudományos eszközökkel sem meghatározható pillanatban, bekövetkezik a fordulópont (tipping point), amikor összeomlik a társadalmi-gazdasági rendszerünk. Hogy ez mit jelent? Mindaz, amit ismerünk a mai világunkban, összeomlik. Először nem lesz benzin, majd hamarosan nem lesz se postás, se orvos, se rendőr… totális káoszba fullad minden, miközben a még éppen csak működő államok ádáz háborúba kezdenek a maradék nyersanyagokért.

Hogy ez mikor következik be? Senki sem tudja pontosan, csak azt, hogy hamarosan. Számos kutatás jutott erre az eredményre (Pentagon, német hadsereg, magyar kutatók stb.), és egyes prognózisok 5-10 évről beszélnek (Bundeswehr).

De ami a legmegrázóbb: Nincs alternatíva! Mindaz, amit a média és a világrend szolgái szajkóznak, csak ámítás és hazugság. Nincs SEMMI, amivel ki tudnánk váltani a kőolajat. Pontosabban lett volna, ha valamikor a 70-es években elkezdtük volna. Ma, egészen egyszerűen nincs már időnk átállni.

Ez a jelenlegi helyzet és pontosan két lehetősége van az embereknek, így Neked is. Mivel a helyzet komoly, tegyük félre az udvariasságot és az irodalmi nyelvezetet…

Szóval, két dolgot tehetsz. Vagy magasról leszarod mindezt és éled tovább a rabszolga életedet, azaz alszol, s vagy alvás közben vagy ébredés közben ér utol a vég, de addig dőzsölhetsz… vagy felébredsz, kihúzod magad, elhajítod a rabláncodat és küzdesz az életedért a jövődért. Szinte kilátástalan lesz a küzdelem, de amíg nem nulla az esély, addig van értelme küzdeni.

Döntsd el, melyiket választod. Mert szerintünk van még szép és jó ezen a világon, amiért érdemes és Isten adta kötelességünk küzdeni. És ez nem más, mint maga az Élet, a gyermekeink jövője. Mi nem fogunk mosolyogva a halálba menetelni. Nem. Küzdeni fogunk. Először békés eszközökkel, de ha nem elég, akkor ádáz harc árán, de visszavesszük a szabadságunkat és a Földünket és ahogy nekünk sem irgalmaznak az Új Világrend urai, úgy mi sem fogunk irgalmazni nekik. De míg ők a gonoszt képviselik, addig mi egy igaz és nemes ügyért küzdünk, s így bízunk Isten és Földanya támogatásában.

Csak rajtad múlik, a te döntésed...

(navimozgalom.com)

További visszaemlékezések 56 mesterséges kirobbantásáról

Az igazságot egy ember nem írhatja meg.1956-ban azt százezrek írták, közülük még sokan élünk, de mindenki hallgat! Megkérdezésünkre nincs szükség.Ami ma és az elmúlt években megemlékezésként zajlott ebben az országban a politika napi érdekei szerint és a média odaültetett "analfabéta" műsorszerkesztői tesznek, az csak keserűséget vált ki azokból, akik résztvevők voltak.

Ők megtanulták azt, hogy hogy kell egy megemlékezést megszerkeszteni, de az igazságról nincs fogalmuk.A köztévé az idén megismételte tavalyi műsorát. Helyénvaló volt Wittner Mária és Dózsa László megszólaltatása, de hogy a kisdiák Bodrogi Gyula éppen a Parlamentnél járt és mire emlékezett (egyébként rosszul), vagy egy kis gyerek éppen sakkozott apjával az óvóhelyen (nagy forradalmár lehetett az apa!!) és elveszett egy futó, az apa faragott helyette egyet,mondván, ez milyen ereklye lenne ma. Ezek és hasonló megszólalások kiváló műsorszerkesztéseknek számítanak, de.szégyen az 56-os mártírjainkra, szégyen nemzetünkre, hogy ily módon emlékezik.Az is bántó, hogy vannak felkapott divatok, ilyen a "pesti srácok" (emlékmű, és állandó ismétlések ). Igaz Mansfeld Péter története és sok tizenéves hősiessége, de!! A mártírok, a kivégzettek több mint 70 %-a munkás volt. A forradalom és szabadságharc derékhadát ők adták, azok, akikre a rendszer hivatkozott a proletár diktatúra borzalmai közepette.. További kérdések: kikre emlékezünk? Mikor esett szó a Nemzeti Forradalmi Bizottmányról és annak elnökéről Dudás Józsefről. A  szintén kivégzett Dudás volt a folyamat meghatározó irányítója,( a Függetlenség c. lap szerkesztője , ki tud ma róla, a volt recski fogolyról a médiából?) A Szabad Európa Rádió végig róla beszélt, neki tulajdonította, hogy végül a Nagy Imre elismerte, hogy itt forradalom zajlott. Ő kényszerítette ki a semlegesség kinyilatkoztatását, a Varsói Szerződésből történő kilépést. Ne kisebbítsük a mártír miniszterelnök érdemeit, de tegyük mellé Dudásét is! A keserűség listáját még 100 oldalon sorolhatnám, de helyette az 1956-os és 2006-os tapasztalataimat mellékelem.

1956

Kezdem azzal, hogy az október 23-i tüntetés előzményei a mai médiában nem ismertek, nem is érdekesek. Ebből több kiderült Kádárék Fehér könyvéből. Érdekes, hogy több egyetem is jogot formál arra, hogy honnan indultak az események. Ténynek számít, hogy a MEFESZ Szegedről indult. Az október 23-i tüntetés pedig a Műszaki Egyetemről. Valójában minden egyetemen elindult az erjedés, a MEFESZ megalakítása és a programok megfogalmazása. Én első éves gólyaként az orvosegyetemi összejöveteleken vettem részt.. Mi a tüntetéshez a Kálvin téren csatlakoztunk. Kérdés ez miért nem köztudott? Kérdés, hogy az ott lévő, vezető felsőévesek miért nem jelentkeztek eddig, hogy mi is ott voltunk? Vagy jelentkeztek és senkit nem érdekelt? Menjünk tovább. A felvonulás dokumentált. A jelszavak, mint mindig a külsőségekből indultak ki. Kossuth címer, nemzeti egyenruha a katonaságnál, stb. (már a dualizmus idején is külsőségek domináltak: magyar vezényszó a
hadseregnél,,nemzeti” kardbojt a rendőrségnél, stb,) Utána jöttek a lényeges követelések. „Vonják ki a szovjet csapatokat” Később valaki elkiáltotta: „Ruszkik haza!” Eleinte félénk csend, majd többszöri ismétlés után mindenki viszhangozta a jelszót. Utólag végig gondolva az ilyen jelszavak bedobása már a beépített provokátorok műve is lehetett. ((ezt a későbbiek erősítik meg) Az egyetemisták többsége a Duna jobb partján menetelt a Bem térig. Mi már a Kálvin tértől csak a Margit hídig juthattunk el. Utána a vezérkar a Szikra nyomdához ment, hogy kinyomtassák az búj 12 pontot ( biztosan emlékszem, hogy 12, nem 16 pont volt) Ismét érdekes, hogy minden ellenállás nélkül a nyomda ezt teljesítette. A nyomtatvánnyal elindultak a rádióhoz, hogy azt beolvassák. Kiérve a Szent István körútra két teherautó állt. Felszólítva, hogy menjünk fegyverekért. A mámoros dicsőség fényében égve, mindenki csodálkozva állt. Néhányan felugráltak a platóra ( később kiderült, hogy a laktanyák nyitva voltak, újabb provokációs bizonyíték.) Utána a három részre szakadt tömegből Sztalin szobor ledöntése, Rádió, Parlament) én a Parlamenthez csatlakozókhoz tartoztam. Ott megvártuk Nagy Imre beszédét. Közben percenként jöttek a küldöttek, hogy mindenki menjen a Rádióhoz, mert ott halomra lövik az egyetemistákat. Nyilván volt köztük őszinte aggódás is, de a lényeg, hogy a megsemmisíthető tömeg együtt legyen. A Gerő- KGB elképzelés kudarca az volt, hogy a Parlamenttől visszamenetkor az egész városban általános volt a forradalom.
Mindenki az utcán volt, igaz hogy folytak a könyvégetések, stb .Már nem lehetett lokalizálni
kirobbant forradalmat. Megindultak a szovjet tankok ( egy tank, egy AVH-s páncéléautó, egy tank) itt jön a döntő bizonyíték az előre megszervezett provokációról: A Múzeum körúti kapualjakban elhelyezett benzines palackok! Honnan tudták, hogy jönnek a tankok? Honnan
szereztek benzint? (kevés magán autó volt, benzinkút nem volt a közelben, ) Honnan tudták, hogy benzines palackokkal meg lehet semmisíteni tankokat? Ilyen partizánfilmekben nem volt látható.
Másnap tovább fokozódtak az érdekességek. A Mikszáth téri kollégiumból indultam a Ráday utcába (ott voltak rokonaim, hogy elköszönjek, mert haza készültem) az utcákon senki nem járt, mert ropogtak a fegyverek. Bennem nem volt félelem. Az Üllői út jobb oldalától volt kritikus a helyzet. Mindenkire lőttek az ablakokból, aki mozgott. Kérdés, hogy kik lőttek?
ÁVH-sok? Fegyvert szerzett fiatalok? Mindent tisztázni kellene végre! Ezt csak egy felhívással lehetne: jelentkezzenek a még élő szemtanúk. Ezt sem kérték eddig, mert az igazság csak másodlagos mindig a politikai érdekek mögött. Lényeg, hogy a Bakács téri templom mellett tömegesen feküdtek a halottak. Asszonyok, férfiak és lelőtt gyerekek. Szóllaljon már meg valaki azok közül, akik ott gyertyát gyújtottak!!! Ismerjük meg végre az igazságot.! Befejezem, mert nekem is elég eddig az emlékezésből indulatok nélkül.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/1942-tovabbi-visszaemlekezesek-56-mesterseges-kirobbantasarol