Az igazságot egy
ember nem írhatja meg.1956-ban azt százezrek írták, közülük még sokan
élünk, de mindenki hallgat! Megkérdezésünkre nincs szükség.Ami ma és az
elmúlt években megemlékezésként zajlott ebben az országban a politika
napi érdekei szerint és a média odaültetett "analfabéta"
műsorszerkesztői tesznek, az csak keserűséget vált ki azokból, akik
résztvevők voltak.
Ők megtanulták azt, hogy hogy kell egy
megemlékezést megszerkeszteni, de az igazságról nincs fogalmuk.A köztévé
az idén megismételte tavalyi műsorát. Helyénvaló volt Wittner Mária és
Dózsa László megszólaltatása, de hogy a kisdiák Bodrogi Gyula éppen a
Parlamentnél járt és mire emlékezett (egyébként rosszul), vagy egy kis
gyerek éppen sakkozott apjával az óvóhelyen (nagy forradalmár lehetett
az apa!!) és elveszett egy futó, az apa faragott helyette egyet,mondván,
ez milyen ereklye lenne ma. Ezek és hasonló megszólalások kiváló
műsorszerkesztéseknek számítanak, de.szégyen az 56-os mártírjainkra,
szégyen nemzetünkre, hogy ily módon emlékezik.Az is bántó, hogy vannak
felkapott divatok, ilyen a "pesti srácok" (emlékmű, és állandó
ismétlések ). Igaz Mansfeld Péter története és sok tizenéves hősiessége,
de!! A mártírok, a kivégzettek több mint 70 %-a munkás volt. A
forradalom és szabadságharc derékhadát ők adták, azok, akikre a rendszer
hivatkozott a proletár diktatúra borzalmai közepette.. További
kérdések: kikre emlékezünk? Mikor esett szó a Nemzeti Forradalmi
Bizottmányról és annak elnökéről Dudás Józsefről. A szintén kivégzett
Dudás volt a folyamat meghatározó irányítója,( a Függetlenség c. lap
szerkesztője , ki tud ma róla, a volt recski fogolyról a médiából?) A
Szabad Európa Rádió végig róla beszélt, neki tulajdonította, hogy végül a
Nagy Imre elismerte, hogy itt forradalom zajlott. Ő kényszerítette ki a
semlegesség kinyilatkoztatását, a Varsói Szerződésből történő kilépést.
Ne kisebbítsük a mártír miniszterelnök érdemeit, de tegyük mellé
Dudásét is! A keserűség listáját még 100 oldalon sorolhatnám, de
helyette az 1956-os és 2006-os tapasztalataimat mellékelem.
1956
Kezdem azzal, hogy az október 23-i
tüntetés előzményei a mai médiában nem ismertek, nem is érdekesek. Ebből
több kiderült Kádárék Fehér könyvéből. Érdekes, hogy több egyetem is
jogot formál arra, hogy honnan indultak az események. Ténynek számít,
hogy a MEFESZ Szegedről indult. Az október 23-i tüntetés pedig a Műszaki
Egyetemről. Valójában minden egyetemen elindult az erjedés, a MEFESZ
megalakítása és a programok megfogalmazása. Én első éves gólyaként az
orvosegyetemi összejöveteleken vettem részt.. Mi a tüntetéshez a Kálvin
téren csatlakoztunk. Kérdés ez miért nem köztudott? Kérdés, hogy az ott
lévő, vezető felsőévesek miért nem jelentkeztek eddig, hogy mi is ott
voltunk? Vagy jelentkeztek és senkit nem érdekelt? Menjünk tovább. A
felvonulás dokumentált. A jelszavak, mint mindig a külsőségekből
indultak ki. Kossuth címer, nemzeti egyenruha a katonaságnál, stb. (már a
dualizmus idején is külsőségek domináltak: magyar vezényszó a
hadseregnél,,nemzeti” kardbojt a rendőrségnél, stb,) Utána jöttek a lényeges követelések. „Vonják ki a szovjet csapatokat” Később valaki elkiáltotta: „Ruszkik haza!” Eleinte félénk csend, majd többszöri ismétlés után mindenki viszhangozta a jelszót. Utólag végig gondolva az ilyen jelszavak bedobása már a beépített provokátorok műve is lehetett. ((ezt a későbbiek erősítik meg) Az egyetemisták többsége a Duna jobb partján menetelt a Bem térig. Mi már a Kálvin tértől csak a Margit hídig juthattunk el. Utána a vezérkar a Szikra nyomdához ment, hogy kinyomtassák az búj 12 pontot ( biztosan emlékszem, hogy 12, nem 16 pont volt) Ismét érdekes, hogy minden ellenállás nélkül a nyomda ezt teljesítette. A nyomtatvánnyal elindultak a rádióhoz, hogy azt beolvassák. Kiérve a Szent István körútra két teherautó állt. Felszólítva, hogy menjünk fegyverekért. A mámoros dicsőség fényében égve, mindenki csodálkozva állt. Néhányan felugráltak a platóra ( később kiderült, hogy a laktanyák nyitva voltak, újabb provokációs bizonyíték.) Utána a három részre szakadt tömegből Sztalin szobor ledöntése, Rádió, Parlament) én a Parlamenthez csatlakozókhoz tartoztam. Ott megvártuk Nagy Imre beszédét. Közben percenként jöttek a küldöttek, hogy mindenki menjen a Rádióhoz, mert ott halomra lövik az egyetemistákat. Nyilván volt köztük őszinte aggódás is, de a lényeg, hogy a megsemmisíthető tömeg együtt legyen. A Gerő- KGB elképzelés kudarca az volt, hogy a Parlamenttől visszamenetkor az egész városban általános volt a forradalom.
Mindenki az utcán volt, igaz hogy folytak a könyvégetések, stb .Már nem lehetett lokalizálni
kirobbant forradalmat. Megindultak a szovjet tankok ( egy tank, egy AVH-s páncéléautó, egy tank) itt jön a döntő bizonyíték az előre megszervezett provokációról: A Múzeum körúti kapualjakban elhelyezett benzines palackok! Honnan tudták, hogy jönnek a tankok? Honnan
szereztek benzint? (kevés magán autó volt, benzinkút nem volt a közelben, ) Honnan tudták, hogy benzines palackokkal meg lehet semmisíteni tankokat? Ilyen partizánfilmekben nem volt látható.
Másnap tovább fokozódtak az érdekességek. A Mikszáth téri kollégiumból indultam a Ráday utcába (ott voltak rokonaim, hogy elköszönjek, mert haza készültem) az utcákon senki nem járt, mert ropogtak a fegyverek. Bennem nem volt félelem. Az Üllői út jobb oldalától volt kritikus a helyzet. Mindenkire lőttek az ablakokból, aki mozgott. Kérdés, hogy kik lőttek?
ÁVH-sok? Fegyvert szerzett fiatalok? Mindent tisztázni kellene végre! Ezt csak egy felhívással lehetne: jelentkezzenek a még élő szemtanúk. Ezt sem kérték eddig, mert az igazság csak másodlagos mindig a politikai érdekek mögött. Lényeg, hogy a Bakács téri templom mellett tömegesen feküdtek a halottak. Asszonyok, férfiak és lelőtt gyerekek. Szóllaljon már meg valaki azok közül, akik ott gyertyát gyújtottak!!! Ismerjük meg végre az igazságot.! Befejezem, mert nekem is elég eddig az emlékezésből indulatok nélkül.
hadseregnél,,nemzeti” kardbojt a rendőrségnél, stb,) Utána jöttek a lényeges követelések. „Vonják ki a szovjet csapatokat” Később valaki elkiáltotta: „Ruszkik haza!” Eleinte félénk csend, majd többszöri ismétlés után mindenki viszhangozta a jelszót. Utólag végig gondolva az ilyen jelszavak bedobása már a beépített provokátorok műve is lehetett. ((ezt a későbbiek erősítik meg) Az egyetemisták többsége a Duna jobb partján menetelt a Bem térig. Mi már a Kálvin tértől csak a Margit hídig juthattunk el. Utána a vezérkar a Szikra nyomdához ment, hogy kinyomtassák az búj 12 pontot ( biztosan emlékszem, hogy 12, nem 16 pont volt) Ismét érdekes, hogy minden ellenállás nélkül a nyomda ezt teljesítette. A nyomtatvánnyal elindultak a rádióhoz, hogy azt beolvassák. Kiérve a Szent István körútra két teherautó állt. Felszólítva, hogy menjünk fegyverekért. A mámoros dicsőség fényében égve, mindenki csodálkozva állt. Néhányan felugráltak a platóra ( később kiderült, hogy a laktanyák nyitva voltak, újabb provokációs bizonyíték.) Utána a három részre szakadt tömegből Sztalin szobor ledöntése, Rádió, Parlament) én a Parlamenthez csatlakozókhoz tartoztam. Ott megvártuk Nagy Imre beszédét. Közben percenként jöttek a küldöttek, hogy mindenki menjen a Rádióhoz, mert ott halomra lövik az egyetemistákat. Nyilván volt köztük őszinte aggódás is, de a lényeg, hogy a megsemmisíthető tömeg együtt legyen. A Gerő- KGB elképzelés kudarca az volt, hogy a Parlamenttől visszamenetkor az egész városban általános volt a forradalom.
Mindenki az utcán volt, igaz hogy folytak a könyvégetések, stb .Már nem lehetett lokalizálni
kirobbant forradalmat. Megindultak a szovjet tankok ( egy tank, egy AVH-s páncéléautó, egy tank) itt jön a döntő bizonyíték az előre megszervezett provokációról: A Múzeum körúti kapualjakban elhelyezett benzines palackok! Honnan tudták, hogy jönnek a tankok? Honnan
szereztek benzint? (kevés magán autó volt, benzinkút nem volt a közelben, ) Honnan tudták, hogy benzines palackokkal meg lehet semmisíteni tankokat? Ilyen partizánfilmekben nem volt látható.
Másnap tovább fokozódtak az érdekességek. A Mikszáth téri kollégiumból indultam a Ráday utcába (ott voltak rokonaim, hogy elköszönjek, mert haza készültem) az utcákon senki nem járt, mert ropogtak a fegyverek. Bennem nem volt félelem. Az Üllői út jobb oldalától volt kritikus a helyzet. Mindenkire lőttek az ablakokból, aki mozgott. Kérdés, hogy kik lőttek?
ÁVH-sok? Fegyvert szerzett fiatalok? Mindent tisztázni kellene végre! Ezt csak egy felhívással lehetne: jelentkezzenek a még élő szemtanúk. Ezt sem kérték eddig, mert az igazság csak másodlagos mindig a politikai érdekek mögött. Lényeg, hogy a Bakács téri templom mellett tömegesen feküdtek a halottak. Asszonyok, férfiak és lelőtt gyerekek. Szóllaljon már meg valaki azok közül, akik ott gyertyát gyújtottak!!! Ismerjük meg végre az igazságot.! Befejezem, mert nekem is elég eddig az emlékezésből indulatok nélkül.
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/1942-tovabbi-visszaemlekezesek-56-mesterseges-kirobbantasarol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése