2013. január 31., csütörtök

Rendkívüli Állapotok

Tisztelt honfitársaim, a kör bezárult!
„Itt nem randalírozókra van most szükség, hanem családanyákra és családapákra, nagyanyákra és nagyapákra. A dolgozó és dolgozni akaró népre van szükség.
Legyen elég ebből! Legyen elég az emberek jogfosztásából! Legyen elég az emberek anyagi kifosztásából! Legyen elég az ország kizsákmányolásából! Legyen elég a bűncselekmények elkövetőinek további rejtegetéséből!”
Sárkányölő Szent GyörgyVégigjártuk, amit tisztességes és jogkövető magatartást folytató, országához hű állampolgár végigjárhatott. A Kormány, a Bankszövetség, a Bíróságok, az ügyvédek  (tisztelet a kivételnek), az Állami Felügyeleti Szervek, az ügyészségek, a közjegyzők, a végrehajtók a kifosztott nép ellen cselekszik.
A Bankok csaltak. A hatályos törvényeket kijátszva és megkerülve olyan pénzügyi konstrukciót adtak el kölcsönként az embereknek, amely nem felelt meg a kölcsön jogi kritériumainak. A Közjegyzők mindezt szó nélkül közokiratba foglalták, a Kormányok és az Állami Felügyeleti Szervek mindezek felett szemet hunytak. Az ügyvédek (tisztelet a kivételnek) az egész folyamatot egy olyan iparágnak tekintik, amelyből meg lehet gazdagodni és ha rajtuk múlik meg is fognak, hiszen a Törvényszékek kötelezik a jogi képviselő meglétét, még akkor is ha az Adós esetleg elboldogulna. Ez tény!
Nem egy és nem két ügyvéddel állunk és álltunk kapcsolatban. Az elvárásaikat a mai kifosztott társadalom képtelen kielégíteni. Van olyan ügyvéd aki naponta (!!!) 150.000 forint díjazásra tartana igényt, miközben a Bíróságok döntésképtelenek. Sőt volt arra is példa, hogy az ügyvédek súgni próbáltak, hogy ne verjem annyira már a palávert, mert az lenne ildomos, ha ez a helyzet minél tovább tartana. Hát nekik lehet, de nekem nem! A kifosztottaknak NEM!
Mindeközben emberek ezrei árasztanak el az ügyes bajos dolgaikkal, mindennapi tragédiájukkal.
Ez a helyzet tarthatatlanná vált.
Mint ismeretes, az általam közzétett ultimátum hatására, a Kormány megbízásából közvetítő szerepet vállalva felkeresett a Pénzügyi Jogok Biztosa és továbbította az üzenetet a Bankszövetség felé. Nos azóta az a válasz érkezett vissza, hogy majd ha akar, akkor tárgyal a Bankszövetség.
És mi van ha már mi nem akarunk tárgyalni? Ez a kérdés fel sem merül náluk, mert ugyebár mi birkák vagyunk. Ha meg már nem tudnak fejni, akkor még mindig meg tudnak nyúzni.
Ennek véget kell vetni! Március elsejével lejár a kilakoltatási moratórium és indulhatnak a tömeges kifosztások. Nincs már miben bízni a hatóságokat és bíróságokat illetően! Együttesen fedezik a csalást döntésképtelenségükkel. Egy bírósági per hosszú évekig elhúzódik, és éppen ez kapóra jön azoknak az ügyvédi társulásoknak, akik ebből, az emberek nyomorúságából profitálnak.
Annak nincs értelme, hogy ilyen-olyan félpályás útlezárásokba bocsátkozzunk és mások életét nehezítsük. Annak sincs értelme, hogy néhány radikális molotov-koktélozzon és szétveresse magát a rendőrökkel, lejáratva a mozgalmat.
Egyetlen dolognak van értelme és érdekérvényesítő ereje. Ha egy adott időben és helyen meg tudjuk jelentetni akaratunkat egységesen! Anyagi és időbeli áldozatot hozva. Ha a kürtszóra tízezrek vagy százezrek nem mozdulnak meg, akkor itt mindenki ki lesz lakoltatva, végrehajtva és a munka világába sem tud bekapcsolódni, mert a végrehajtók utána nyúlnak és letiltatják jövedelme jelentős részét JOGTALANUL!
Azért jogtalanul, mert kölcsön jogcímen nem keletkezett deviza tartozásuk az adósoknak, névértéken a követelt kölcsönösszeg sohasem lett rendelkezésre bocsátva, a törvényi előírásoknak megfelelően.
Három és fél–négy millió magyar állampolgárról van szó és azoknak a kiskorú gyermekeiről.
Ha az emberek azt hiszik, hogy a BAÉSZ egymagában orvosolni tudja ezt a helyzetet, akkor tévednek. A Magyar Köztársaság megbukott! A jogalkalmazók kiállították magukról a bizonyítványt. Az évekig tartó maszatolásuk következtében ezrek lettek öngyilkosok, százezrek menekültek el az országból és tízezrek lettek földönfutók. Van még valakinek kérdése? Meg tudja még indokolni valaki, hogy mire vár még?
Az ULTIMÁTUM LEJÁRT, érdemi kapcsolatfelvételi szándéknyilatkozat nem történt. A rendkívüli állapotok rendkívüli lépéseket követelnek!
Itt nem randalírozókra van most szükség, hanem családanyákra és családapákra, nagyanyákra és nagyapákra. A dolgozó és dolgozni akaró népre van szükség.
Legyen elég ebből! Legyen elég az emberek jogfosztásából! Legyen elég az emberek anyagi kifosztásából! Legyen elég az ország kizsákmányolásából! Legyen elég a bűncselekmények elkövetőinek további rejtegetéséből!
A billentyűzet mellől nem tudunk változtatni a sorsunkon. Az országos megmozdulás és akaratnyilvánítás megszervezéséhez, mozgósításához, időre van szükség, DE A KÜRT MEGFÚJATTATOTT!
Tegyünk tanúbizonyságot hazaszeretetünkről, tegyünk tanúbizonyságot békés szándékunkról, tegyünk tanúbizonyságot akaratunkról, hogy levetjük mások által ránk erőltetett láncainkat.
Vívjuk ki szabadságunkat és törvényszék előtt feleljenek a vétkesek!
Amely Kormány nem hajlandó tárgyalni, le kell mondjon!
Egy hónapunk van a felkészülésre és megszervezésre, a számláló elindult. Mindenki mozgósítson!
Kásler Árpád a BAÉSZ elnöke,
Falus Zsolt a Bankcsapda elnöke
Kelt: Gyulán, 2013. 01. 31.



Minden rémálmok anyja közeleg...

No, nem az anyósunkról van szó... vagy a leselkedő szomszédasszonyról. Ami borzolja Európa lakosságának kedélyét, az az EUSSR. Az összes EU tagállam beszippantása valódi fenyegetés. Most már a Big Brother, vagyis a "nagy testvér" irányít, és természetesen a nyilvánvalóan pénzügyi bűnözők, bűntársaikkal, akiket úgy hívnak, hogy az Európai Unió Tanácsa, amely "Sürgeti a tagállamokat, hogy ne veszélyeztessék pénzügyi vizsgálatokkal a hazai politikát."

2013. január 30., szerda

Megmarad az anya és apa szó a francia polgári törvénykönyvben

Franciaországban továbbra is heves politikai és társadalmi vitákat vált ki a homoszexuálisok házasságát lehetővé tevő törvényjavaslat.
Január 17-én a francia parlament törvényi bizottsága elfogadott két módosítást a törvényjavaslathoz, melyek elkerülhetővé teszik, hogy a polgári törvénykönyv kb. 150 pontján törölni kelljen a szövegből az „anya” és „apa”, illetve a „férj” és „feleség” szavakat.
A módosítás értelmében két újabb cikkely kerülne bevezetésre, melyek kimondják, hogy az apára és anyára vonatkozó rendelkezések a homoszexuális párokra is érvényesek. „Ez megerősítené a bevezetendő változtatások szellemiségét is, hiszen a cél a házasság intézményének megnyitása a homoszexuálisok felé, nem pedig egy új, homoszexuális házasság bevezetése” – érvelt Erwann Binet szocialista képviselő, a törvényjavaslat atyja.
A kérdés korántsem csak szemantikai jellegű. A törvényi bizottság által végzett meghallgatások során a jogászok felhívták a képviselők figyelmét, hogy az „anya” és „apa” szavak „szülőre”, illetve a „szülő” szó „családtagra” való kicserélése nem kevés zavart és jogi bonyodalmat szülne.
A törvény támogatói úgy vélik, hogy ez a módosítás a jogi félreértések elkerülésén túl a törvényjavaslat ellenzőinek egyik legfőbb ellenérvét is kivédené. „Így az emberek is jobban megértenék, hogy nem célunk mindent megváltoztatni, és hogy a heteroszexuális házaspároknak minden korábbi joguk megmarad” – véli a szintén szocialista Marie-Françoise Clergeau.
Hervé Mariton, a jobbközéphez tartozó UMP párt képviselője azonban csak „a törvényjavaslat problémás pontjainak elkenését” látja a módosításban. „Ügyes húzás, mely által az a benyomás kelthető, hogy pusztán technikai változtatásról van szó, nem pedig a társadalmi berendezkedés felborításáról” – véli a szintén UMP-s Philippe Gosselin.
Az egyik politikai oldal hetek óta azt állítja, hogy az apa és anya szavak el fognak tűnni a polgári törvénykönyvből, a másik pedig, hogy megmaradnak, és a szembenálló felek kölcsönösen hazugsággal vádolják egymást. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az igazság félúton van: az anya és apa szó megmarad a törvénykönyv VII., leszármazásról szóló fejezetében, de törlésre kerül a VIII., örökbefogadásról szóló fejezetből.
La Croix/Magyar Kurír


A melegházasságról szóló viták közepette imahonlap indult a családokért


Több tízezer internetező fogott össze egy spirituális kezdeményezésért, melyet katolikus fiatalok indítottak el „az öntudat felébresztéséért” a melegházasság kérdésében Franciaországban. Az akció január 25-én egy közös ima- és böjti napban csúcsosodott ki, melyen 36 ezren vettek részt.
Franciaországban az egyneműek házasságáról szóló vita ellehetetlenülésére reagálva január 9-én új, katolikus honlap indult a családokért. Az itt megszervezett első kezdeményezés egy közös ima- és böjti nap volt január 25-én, melyhez több mint 36 ezren csatlakoztak. Az ökumenikus imahét szellemében a szervezők az eseményre a protestánsokat és az ortodoxokat is meghívták.
Az akciót a szervezők hangsúlyozottan nem ellentámadásnak vagy provokációnak szánták, sokkal inkább spirituális válasznak a családot és rajta keresztül az egész társadalmat érintő vita felvetéseire. A számos püspök, rendi elöljáró és pap által támogatott csendes megmozdulás egy maroknyi katolikus fiatal ötlete volt.
La Croix/Magyar Kurír

Búvártól kért segítséget egy bajba jutott delfin.

Nem mindennapi esetet sikerült filmre vennie egy búvárcsapatnak: búvárhoz úszott segítségért egy horgászzsinórba gabalyodott delfin Hawaii partjainál. Az állat békésen tűrte, hogy a búvár letekerje az uszonyára tekeredett damilt.

Egy csapat könnyűbúvár az ördögráják éjszakai életét figyelte január 11-én Kona sziget partja mentén, amikor hirtelen delfinsipítást hallottak, és egy palackorrú delfin úszott feléjük. A delfin egyenesen az expedíció vezetőjéhez, Keller Laroshoz úszott. Hosszan és komótosan úszkált a búvárok körül, majd egyszer csak Laros körül kezdett el körözni és folyamatosan a hasát mutatta neki. Ahogy közel jött és hozzám nyomakodott, egyértelművé tette, hogy segítséget kér - mondta a profi búvároktató és ördögrája-szakértő.

Hosszan és komótosan úszkált a búvárok körül, majd egyszer csak Laros körül kezdett el körözni és folyamatosan a hasát mutatta neki. Laros hamarosan észrevette, hogy a delfin nem tud rendesen mozogni, mert egy horgászzsinór rátekeredett, és a horog beleakadt a melluszonyába. Az emlős békésen hagyta, hogy az ember megpróbálja kiszabadítani.

„Hamar észrevettem a bal első uszonyára tekeredett zsineget, amely az egész testét körbefogta és a horog is beleállt. Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy tőlem akar segítséget kérni. Megpróbáltam letekerni. Kiszedtem a melluszonyba akadt horgot. A zsinór a szájából lógott ki és szorosan rátekeredett az uszonyára. Megpróbáltam kézzel lefejteni a damilt, de féltem, hogy fájdalmat okozok neki, illetve még jobban megsebesíthetem az állatot, így elővettem egy kést, hogy azzal vágtam le” - mondta Laros. 
A búvár hozzátette, hogy az állat türelmesen és békésen tűrte a hosszú műveletet. A búvároktatónak sikerült eltávolítani a horgot és a zsinór jó részét, de amikor a többi búvár is csatlakozott hozzá, és megpróbálták a maradék zsinórt is leszedni, akkor a delfin elúszott, és nem tért vissza többé. Sajnos nem sikerült az összes béklyótól megszabadítani, mert a vízi emlősnek idővel fel kellett mennie a felszínre levegőért, de legalább a horgot és a sérülést okozó zsineget eltávolították róla.

A búvároknak videón is sikerült megörökíteniük az esetet, amely nemcsak szívmelengető, de egyben az első olyan felvétel, amelyen az látható, hogy egy vadon élő állat az emberektől kér segítséget


http://richpoi.com/cikkek/tudomany/buvartol-kert-segitseget-a-bajba-jutott-delfin.html

Orosz-kazah közös légvédelem

Oroszország és Kazahsztán Asztanában megállapodást írtak alá, hogy közös regionális légvédelmet hozzanak létre. A hírt a kazah védelmi tárca hozta nyilvánosságra. A dokument célja, hogy alapot teremtsen az együttműködésre, mely során biztosítják a kazah légtér és a szomszédos orosz területek légterének védelmét - áll a közleményben. 
A dokumentumot a hivatalos kazahsztáni látogatáson tartózkodó Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kazah kollégájával, Adilbek Dzsakszibekovval közösen írta alá a kazah fővárosban. A két védelmi miniszter további katonai kérdéseket is megvitatott, többek között a Kazahsztánban található orosz kísérleti lőtérrel és a katonai oktatással kapcsolatban. A katonai együttműködés a két ország között kiváló, jelenleg is mintegy 600 kazah tiszt tanul orosz katonai akadémiákon. 
Oroszország korábban hasonló megállapodást kötött Belarusszal, s tervbe vették ezt Örményország esetében is, igaz a két ország közvetlenül nem határos egymással. 
(oroszvilag.hu)


Egységes légvédelmi rendszer Kazahsztánnal

 


Oroszország és Kazahsztán védelmi miniszterei egy megállapodást írtak alá arról, hogy létrehoznak egy egységes légvédelmi rendszert a térségben.Vlagyimir Putyin még 2012-ben adott utasítást az ez irányú megbeszélésekre.
Eddig ezzel a rendszerrel csak Oroszország és Fehéroroszország rendelkezik. Hasonló megállapodás aláírását tervezik Örményországgal is.
Malahi László

Szivszoritó elbeszélés ok-okozatról egy orosz embertől,aki a SZOVJETUNIÓT A SZÜLŐHAZÁJÁNAK TARTJA-még ma is.

Francia neokolonializmus tömeggyilkosságokkal

Francia neokolonializmus tömeggyilkosságokkalMilyen szomorú, hogy az afrikai kontinens még mindig vár az ő Isten-adta szabadságára és reménytelenül körétekerednek a "Fehér Ember" polipkarjai. Ez ellen mindenki tiltakozik, a tanárok, politikusok, professzorok történelmi és álfilantróp szervezetek, az állami rádió és az afrikai sajtó, is de soha nem szűnnek meg a területén végrehajtott mészárlások. Ezért imádták Muammar Kadhafit annyira: mert ő volt az egyetlen, aki segített, és tényleg úgy viselkedett, mint egy testvér. Afrikában minden szomszédos segítséget elfojtottak a külföldi beavatkozások ellen. Itt az ideje, hogy megtudja minden érintett, hogy mit erőltetnek rá a multinacionális vállalatok, a mögöttük álló bankok, és azok gazdái, a "szerényen" csak "befektetőnek" nevezett "bankárok", a halál vámszedői, Európára és az USA hadseregére.

Ez a film egy abszolút top ajánlás ezekben a napokban, amikor a francia katonák folytatják véres üzleti háborújukat Maliban, hogy biztosítsák a vagyonát a multinacionális vállalatoknak és a politikai zsoldosoknak. Akár a tuareg államisághoz tartozó, erőforrásokban gazdag Észak-Malit, akár a határ közelében az uránbányákat nézzük Nigerben (Areva), esetleg a közelmúltban történteket: minden francia katona teljes harci használatban van és bárhova megy, "diszkréten" gyilkol.


A látottak egy teljesen megdöbbentő bepillantást adnak a vérontásról, amit a franciák hajtottak végre az utóbbi években, újra az ENSZ bázisok álcája alatt, amelyekben az odarepített portyázó hordák (franciák és felkelők) tömegesen gyilkosságokat követnek el. Az olasz film megerősítette az ex-általános "bundázás", alkalmazását, a francia a probléma gyökerét. Az általuk üldözöttek, és az északi gazdag ültetvények, de az ország is lángokban áll. A muzulmán Ouattara párt nagy teljesítménnyel küzd, helikopterei készen állnak mindig, még a saját népe ellen is...


A Ouattara egy közeli barátja Sárkozy. A filmből kiemelekedik Vincent Bolloré alakja, aki a legnagyobb látható kedvezményezettje a francia "beavatkozásnak" a fekete térségben (egy francia gyáros, és üzletember). Franciaország az ENSZ "áldását élvezi". Ez a Vincent Bolloré - akinek személyéről lehetünk tájékozottabbak is - megtanulta az "üzletet", Edmont "de" Rothschild-tól...
Életrajza a Wikipédián is megcsodálható, bár a Bollore "eszközök" 1,7 milliárd dollárja csak nevetséges aprópénz, a "jéghegy csúcsa". Link

Franciaország arra fog törekedni, a Rothschild szervezetek, a Bolloré "kereskedelem", az Idegenlégió, az IMF, és az ENSZ leple alatt, mint Tripoli és közelében: 200 milliárd $ "megtakarításra", de a líbiai már elfogyott. Afrika továbbra is kínai vásárt jelent, és talán Brazília és Venezuela is, hogy tervet dolgozzanak ki az indulásra. A többlépcsős terror visszatért Afrikába. MAli, Niger, és puccs Algériában, és ebben az Al-Kaida is, mint eszköz szerepel. Az Afrikai Unió (AU) következmények nélküli határozatai nem tudják szabályozni a helyzetet.


Tulok

2013. január 29., kedd

A világ országai nem védekeznek kellően a korrupció ellen a nemzetvédelem terén

A világ országainak több mint kétharmada elégtelenül védekezik a korrupció veszélye ellen a nemzetvédelem területén - derül ki egy kedden nyilvánosságra hozott tanulmányból, amelyet a korrupciót figyelő Transparency International (TI) nemzetközi szervezet brit központja készített.
A vizsgálatba bevont 82 ország közül csak Ausztrália és Németország rendelkezik erős antikorrupciós rendszerrel, 57 ország pedig gyengén védekezik - mutat rá a TI, amely szerint ez az első ilyen témájú kimutatás. Magyarország viszonylag jó helyre került. A szervezet olyan kritériumokat vett figyelembe, mint például a védelmi politika parlamenti felügyelete vagy az ágazatban működő vállalatok tevékenységének szabályozása.
A felmért 82 országban költötték el 2011-ben a világ 1600 milliárd dollárra becsült katonai kiadásainak 94 százalékát. A szektorban a korrupciós költségeket 20 milliárdra becsülte a TI londoni központja. A legnagyobb fegyverimportőrök kétharmadában gyenge az ellenőrzés, akárcsak a legnagyobb fegyverszállítók felénél.
A legrosszabb, "kritikus" helyzetű csoport tagjai: Algéria, Angola, Egyiptom, Eritrea, Jemen, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Líbia és Szíria. A jók: Ausztria, Dél-Korea, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Norvégia, Svédország és Tajvan.
A TI szakembere, Mark Pyrman hangsúlyozta, hogy a korrupció ezen a területen életveszélyes, mert a katonák esetleg nem működő felszerelést kapnak. Ez ráadásul pazarlás, és a szűkös időkben még inkább felháborító az az érv, hogy a korrupció valamennyire elfogadható, hiszen mindig is létezett - hangsúlyozta.
A szakember számára a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felmért országok felében a védelmi költségvetés nem nyilvános, vagy nincs tételesen lebontva.

(MTI)

Joseph Candel: Az ISON-üstökös

„Nyolc dolgot hoz a magasan száguldó üstökös: szelet, éhezést, járványt, királyok halálát, háborút, földrengést, áradást és súlyos változást.”
(régi német költemény)
A Hale-Bopp üstökös
Idén novemberben szemtanúi lehetünk a nemrég felfedezett ISON-üstökös megjelenésének, amint a telehold fényességével áthalad az égbolton. A fehérorosz és orosz amatőrcsillagászok által szeptember 21-én felfedezett ISON-üstökös jövő novemberben minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét.
A csillagászat.hu a következőket írja róla:
A jelenlegi számítások szerint a folyamatosan fényesedő üstökös jövő november elejétől lesz szabad szemmel is látható a hajnali égen. Eleinte még csak fényszennyezéstől mentes, hegyvidéki égről látszik szabad szemmel, de gyorsan fog fényesedni. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet.
Megtörténhet azonban, hogy az üstökös magja széthullik, elporlad, ami az égitest végét jelenti, hiszen a több millió km hosszú csóvának nem marad anyagutánpótlása.
Nem tudjuk, hogy az üstökös megjelenésének mi a jelentősége, amennyiben lesz ilyen, de a múlt tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a legtöbb nagy üstökös valamilyen komoly változás beharangozója volt. A Halley üstökös első feljegyzett megjelenése 1066-ban például több fontos eseménnyel is egybeesett, mint például Hódító Vilmos győzelmével Anglia királya felett, vagy az Oszmán-török birodalom újjászületésével, ami egész Európára nézve komoly veszélyt jelentett.
76 évenkénti megjelenése mindig valamilyen fontos eseményt jelölt, a keresztes háborúktól, a Magna Carta aláírásán vagy Dzsingisz Kán felemelkedésén keresztül, az európai fekete himlő járvány felbukkanásáig vagy az Újvilág felfedezéséig.
1910-ben, közvetlenül az I. Világháború kirobbanása és a legtöbb monarchia vagy uralkodóház végső bukása előtt érkezett.
Számos ókori történetíró számolt be az üstökösök jelentette figyelmeztetésekről. Számukra egy üstökös megjelenése egyet jelentett a természeti csapások megjelenésével, uralkodók halálával vagy új királyok születésével.
Üstökös adta hírül például Attila, Valentinian, Vespasianus vagy I. Nagy Károly halálát. Vespasianus például kifejezetten kigúnyolta az érkező üstökös állítólagos jelentőségét, azonban még abban az évben meghalt. Josephus, a híres zsidó történetíró „tűzkardként” jellemezte a Halley-üstökös i.sz. 66-os megjelenését, ahogy áthaladt Jeruzsálem felett néhány évvel a város elpusztítása előtt. Ugyanez az üstökös jelezte Konstantinápoly elestét és Anglia legyőzését a normannok által.
Az 1528-as „nagy üstököst” olyan rémisztőnek tartották Európában, hogy néhányan szó szerint szörnyethaltak az ijedtségtől, mások pedig ámultak az üstökös hatalmas vérvörös csóvája láttán.
1860-ban Increase Mather, Boston városának híres prédikátorra arról beszélt, hogy az égen megjelenő üstökös „a menny figyelmeztetése a bűnös világnak” és nagy változások hírnöke.
Ezek az égi jelenségek sokszor valóban egybeesnek fontos földi eseményekkel és a nagy üstökösök megjelenése általában különleges történelmi eseményekkel kapcsolódik össze.
Negyven évvel ezelőtt, 1973-74-ben a Kohoutek-üstökös a Yom Kippur háborút hozta magával, amikor Egyiptom és Szíria megtámadta Izraelt. Ezzel egy időben a feltörekvő OPEC országok olajembargót hirdettek, ami egészen 1974-ig tartott. Az olaj ára néhány hónap leforgása alatt megnégyszereződött, tőzsdei összeomlást okozva abban a két évben. Az üstökös 1974. januári távozása után hét hónappal Richard Nixon lemondott hivataláról a Watergate botrány miatt.
Sok esetben azt látjuk, hogy fontos események négy évvel az üstökös megjelenését követően következtek be, mivel egyes sorsdöntő változások a színfalak mögött indulnak, a harc a lélekvilágban kezdődik és az asztronómiai események ezeket is jelezhetik, mielőtt azok hatása a fizikai világban látható lenne. (Lukács 21:11, 25) Erre lehet példa a 2001. szeptember 11-i szerencsétlenségsorozat, ami négy évvel a Hale-Bopp-üstökös 1997-es megjelenését követően következett be és, ami folyamatosan erősödő kontrolt és a rendőrállami módszerek terjedését eredményezte az Egyesült Államokban és ezen keresztül szinte az egész világon.
Isten használhat ilyen jeleket, hogy felébressze a világot vagy figyelmünket az „idők jeleire” irányítsa. Vajon az ISON-üstökös is ilyen lesz? Vajon az üstökös megjelenése jelzi majd a dollár vagy más valuták összeomlásának idejét, netán a globális káosz kialakulásának kezdetét vagy a közel-keleti válság elmélyülését? Esetleg természeti csapásokat hoz? Az eget szemlélve újra és újra megbizonyosodhatunk a világegyetem tökéletességéről, ahol minden égitest a neki szánt úton halad és ez alól az üstökösök sem kivételek. Emlékezzünk, hogy a világ sorsának alakulása is ugyanilyen tökéletességgel folyik. Talán az új üstökös megjelenése sokak figyelmét irányítja majd Isten és a világ sorsának alakulása felé.
http://idokjelei.hu/2013/01/az-ison-ustokos/

2013. január 28., hétfő

Az élet iskolája

Ma láttam egy pályázati kiírást, amit iskolásoknak hirdettek. A témája: Lakhelyem és iskolám.
Arra gondoltam, hogy én is megírom ezt a fogalmazást, bár már nem egy intézménybe járok iskolába, hanem az élet iskolájában próbálok helyt állni.



Hát íme, ha lehetne, ezt a fogalmazást adnám be a pályázatra:

"Lakhelyem – Iskolám

Lakhelyem a Föld. Itt élek már 32 éve. Ez alatt a 32 év alatt pedig minden megváltozott. Megváltozott körülöttem a világ, megváltoztak körülöttem az emberek és megváltoztam én magam is. Kívül belül folyamatosan minden változik. 32 éve járom már az élet iskoláját, 32 éve „koptatom ezt a láthatatlan iskolapadot”.

Születésemmel egyből beiratkoztam, és amikor egyszer az életem véget ér, elhagyom ezt az iskolát. Folyamatosan tanulok, és folyamatosan vizsgázok, hol kiemelkedően, hol átlagon is alul, néhol pedig elbukok, és mégis az élet mindig megy tovább.

Ebben az iskolában minden ember a tanítóm, én magam pedig minden ember tanítója vagyok, akikkel összehoz a sorsom.

Az élet iskolájában számtalan tantárgyat tanulok folyamatosan a kezdetektől egészen a végéig, minden diáktársammal együtt. Ezek a tantárgyak az önmagam megismerése újra és újra, a szeretet, a megbocsátás, az elfogadás, az elengedés, a felelősségvállalás, az időbeosztás, az élet teljességének megélése, a jelenlét (még ha olykor annyira fáj is, hogy mindenem belesajog), a boldogság, az öröm, az egymásra figyelés, az élet szeretete, az újrakezdés, a megújulás, a változás, a fejlődés, a célok kitűzése, a pozitív gondolkodás, a hit, az egészség, a szabadság, a tudatosság és az egység.

Ezek életem legnehezebb tantárgyai, amelyek fejezeteiből újra és újra vizsgát teszek.
Ahogy én magam is, úgy az életem is újra és újra megújul. Ha megtanultam egy leckét, amely által személyiségemben mindig fejlődhetek, akkor az élet mindig megajándékoz valamivel, aminek igazán örülök, aztán jön a következő fejezet. Megtanulom a leckét és már önállóan meg tudom fogalmazni a lényegét, magolás nélkül, aztán érkezik a vizsga. Az élet mindig ad lehetőséget, hogy megmutassam tényleg megtanultam azt a leckét. Először megértem, aztán pedig megélem, amit megtanultam. Itt nem elég az elmélet, itt kevesek a szavak, a gondolatok, a fogalmak, meg is kell tapasztalni életem felismeréseit, tudnom kell alkalmazni azokat a mindennapok során. Fejben megértem, aztán pedig szívvel megélem.

Az élet iskolájában nem az osztályzatok döntik el, hogy tovább léphetünk-e a következő szintre, hanem az éppen akkori tudatos választásom. Nem lehet „bevágódni” az ÉLET-nél, hiszen mindenki éppúgy kedvence és elfogulatlanul, szigorúan adja ugyanazokat a feladatokat ismét, ha éppen elbuktunk.

Meg kell ismernem önmagamat mondhatni nap, mint nap, hiszen, ahogy megtanulom a leckéket, napról napra változom én is, és a megtanultak alapján holnap már egészen máshogy dönthetek hasonló szituációkban, ami egészen más tapasztalásokhoz vezet. Nap, mint nap változik, ahogy magamra nézek, ahogy a körülöttem lévő világra tekintek, és ahogy az életemet szemlélem.

Sokszínű emberek lépnek az életembe. Közülük néhányan rövidebb, mások hosszabb ideig boldogítanak. Mindenkitől tanulok, még azoktól is, akik felbőszítenek, akik kihoznak sodromból.
Megtanítanak uralkodni magamon, megtanítanak elfogadni másokat, megtanítanak a türelemre, megtanítanak békében élni. Hogyan? Megmutatják, milyen sokféle nézőpontból lehet ugyanazon dologra tekinteni, milyen sokféle értelmet, jelentést és jelentőséget lehet adni egy bizonyos dolognak. Ezek közül a nézőpontok közül pedig mindig nekem kell választani. Én vagyok az, aki eldönti, hogy éppen áldozat leszek, vagy életművész, attól függően milyen nézőpontot választottam.
Megtanulom itt, hogy felelősségem van életem alakulásában, és abban is, hogyan érzem magam a bőrömben. Ha én döntök, akkor nekem kell vállalnom a döntéseim következményeit is, viszont ha én döntök, akkor én is irányítok.
Olykor nehéz belátni, de én vagyok az is, aki arra használom az életemet, amire éppen használom, egyedül én vagyok az, aki beosztom az időmet, és mivel én döntök, így szabad lehetek, szabadnak érezhetem magam.

Megtanulom elfogadni önmagamat értékeimmel és hibáimmal együtt. Megtanulom, hogy én vagyok az, aki meghatározom, ki vagyok, az által, ahogy nap, mint nap választok az életemben. Megtanulom, hogy csakis rajtam múlik, kivé és mivé szeretnék válni az életemben. Ezt tudatos döntéseimmel tudom befolyásolni.

Megtanulom, hogy célok nélkül az élet sodor ide-oda és az irányt mindig nekem kell megadni, ha nem csak sodródni szeretnék az eseményekkel. A sodródással életemben csupán a következmény lehetek, miközben a célom életemben okozat helyet okká válni.

Megtanulom elfogadni a változást, az idő múlását, az értékrendek átalakulását, minden ember másságát és egyenlősségét. Megtanulok megszabadulni a görcsös ragaszkodástól, elengedni, ami és aki menni akar az életemből.

Megtanulom kitűzni a céljaimat, és megfogalmazni a szándékaimat, így többnyire tudom mikor, mit és miért csinálok.

Megtanulom, hogy az élet maga a szeretet. Ha szeretetet adok, akkor életet adok. Mindenkinek azt igyekszem adni, amit én is kapni szeretnék. A feltétel nélküli szeretet és elfogadás sokunk gyenge pontja, amivel kapcsolatban bizony még sok tanulnivalónk van.

Megtanulom a megbocsátással letenni a nehéz terheket, melyeket az idő múlásával egyre egyszerűbb elengedni.
Nem érdemes felesleges terheket cipelni magammal. A tegnap maradjon a tegnapé, különben a ma csupán elsétál mellettem, én pedig lemaradok a mai nap ajándékairól.

Megtanulok boldog lenni a körülményeimtől függetlenül, hiszen a boldogság csupán egy döntés, amit mindenkinek magának kell meghoznia. Senki más nem tudja észrevenni életemben a szépet, a jót, aminek örülni lehet, csakis én. Senki más nem tudja meglátni helyettem, milyen szép az életem, és mennyi ajándékot kapok az élettől nap, mint nap.

Megtanulok hinni és bízni, mert hit nélkül semmit sem érhetek el az életemben. A hit erőt és reményt ad. Hittel tudom, érdemes reggel újra felkelni, vagy akár mindet újrakezdeni. Ez az a bizonyosság, hogy a holnap a szebb jövőt is magába rejti, amely számomra is elérhető, és van egy láthatatlan kéz, amely elvezet a céljaimhoz, ha legyőzöm a félelmeimet.

Egymagam is egész vagyok, és mindig része egy nagyobb egésznek is. Megtanulom megélni az EGÉSZ-séget minden szinten. Része vagyok a családomnak, a nemzetemnek vagy akár az emberiségnek.

…. és bár körülöttem és bennem folyamatosan minden változik, én ÉN vagyok. Én vagyok, aki mindig választ, én vagyok, aki örül, aki boldog, aki szomorkodik, aki tanul, aki szeret, aki felejt és akinek fáj. Mindig a tudatosan, vagy tudattalanul megválasztott személyiségem határozza meg, ki és mi vagyok, és akármilyen személyiséget öltök is magamra, mindig ÉN maradok."

(HH)

Az államilag feltökösített bankok lenyelték a tőkét

Bognár József: Veled vagyunk Ukrajna!

Nyissunk Keletre! - szokta lelkesen mondani a hivatalos politika. És sokunknak rokonszenvesen hangzik ez. Noha mi főleg a Távol-Keletre, Kínára, Indiára gondolunk ilyenkor. Noha Ukrajna is elsősorban keletre von tőlünk. Viszont nekünk ismerősebb és érthetőbb is Kínánál. Miként az országot sújtó gazdasági bajok is érthetőek nekünk.
Aztán itt van a mindkettőnket sújtó IMF. Akiket mi is megtáncoltattuk, de azért érdemes más bátor országokat is figyelni. Miközben természetesen minden rokonszenvünk az ukránoké.
Ukrajna is megemberelte magát és elege lett az IMF zsarolásából. Persze ott is a lakosság további megnyomorításának IMF-es szándékáról van szó. Az IMF nem akar saját hibáiból tanulni. Továbbra is ki akarja facsarni Ukrajnából ami telet, pontosabban lehetőnek tart. Most ezt elégelte meg az ukrán kormány. Nem tudjuk ki lesz az erősebb. De Ukrajnát nem lenne szabad magára hagyni. Ez vonatkozik egész Európára , és persze ránk is. Mert amit most Ukrajnával akarnak a bankárnyúzók azt korábban mi is átéltük. Ukrajna nem kerülhet az IMF rabszolga soraiba. Nem elég Görögország, Spanyolország tragikus vergődése? Ki állítja meg az IMF országokat leromboló, népeket földönfutóvá tevő, Európa népeit elnyomorító garázdálkodását?


2013. január 27., vasárnap

Kezdünk kellően szegények lenni

A nyolcvanas években félig viccesen, de félig komolyan azt mondogattuk: ez a nép csak akkor fog fellázadni, ha megszüntetik a tévét vagy a villamosközlekedést. Tévéből azóta mindig csak több lett, de a közlekedés betalált: nemsokára jött a taxisblokád a benzin árával összefüggésben. Eddig ez volt az egyetlen országos szintű megmozdulás. Ha lesz még – márpedig előbb-utóbb lesz -, az is a mindennapok valóságából fog táplálkozni, nem ideológiákból.


Most egy 2013-as ózdi történetet, illetve városműködtetési helyzetelemzést mesélek el. Téved az, aki úgy gondolja, hogy marginális, és hogy őt nem érinti. Modell.
Mellesleg ha a nemzeti radikális erők valaha is kormányozni remélnek, fel kell készülniük az ilyesféle problémákra, amiket nem lehet zászlólengetéssel vagy akár esetleges önfeláldozással megoldani.

Az alaphelyzet egyszerű: a városban a Volán vállalat január elsejétől 28 százalékkal, vagyis drasztikusan csökkentette a helyijárati buszközlekedést. Azt, amely a korábbiakban fokozatosan amúgy is súlyosan redukálódott. Oka az, hogy az eddig a finanszírozására kapott állami források most hipp-hopp megszűntek, az önkormányzat pedig csóró, és nem tud adni.

Aki annyira okosnak képzeli magát, az most legyen okos, és osszon egy kis észt, mit kell tenni.

Más városokban is ilyesmi csökkentések történnek, de Ózdon a település szerkezetéből adódóan különösen súlyos következményekkel jár a lakosságra, mert a keskeny és hosszú völgyekben húzódó lakóterületeket elszakítja egymástól.
Már hónapokkal előre tudni lehetett ezt. Mégis csak akkor tudatosult a lakosságban, amikor tényleg nem jöttek a buszok.

Tanulság: a nép a szóból nem ért, hanem csak azt fogja fel, amit a bőrén tapasztal.


Ekkor kisebb csoda történt: a lakosság önszerveződésbe kezdett. Abban a városban, ahol egyetlen pofon nélkül lenyelték a tizenvalahány ezer munkahely megszűnését, az elcigányosodást, Benedek korábbi MSZP-polgármester és elképesztő pereputtya botrányait, a város vagyonának elpanamázását, mindent.

Tanulság: a szilvalekvár is robbanhat, ha megtaláljuk hozzá a megfelelő gyutacsot.


Nagyon hamar több mint háromezer aláírás gyűlt össze, ami itt rengetegnek számít. Aktivisták, szervezők emelkedtek elő. Olyan emberek, akik korábban soha nem foglalkoztak ilyesmivel.

Tanulság: igenis vannak embertartalékok.


A szervezés és az egész kis népmozgalom során az aktivisták folyamatosan hangsúlyozták, és be is tartották, hogy a közös fellépésnek nincs köze semelyik politikai párthoz. A rátenyerelni kívánókat elhajtották.

Tanulság: az emberek a pártokat nem annak tekintik, amiknek azoknak lenniük kellene, hanem hajráfradi, hajrávasas-jellegű öncélú ordibálási alkalomnak, valamint persze egy csomó karrierista terepének. Mihelyt valami valóban közös fellépéssel próbálkoznak, eltolják maguktól a pártokat.


A több mint háromezer aláírással delegáció ment a városvezetőséghez. Ott a fideszes főemberek arroganciával és cinizmussal fogadták őket. Kétségbe vonták, hogy a delegáció tényleg a lakosságot képviselné, és hogy valós igény lenne a korábbi járatsűrűségre. Pedig tudván tudták, hogy dehogyisnem.

Tanulság: a Hatalom sok esetben azért arrogáns, mert így próbálja leplezni, hogy be van szarva.


Közmeghallgatást, lakossági fórumot a városvezetőség nem szervezett. Pedig ha van közügy, akkor ez az.

Tanulság: a politikusoknak az úgynevezett demokrácia kizárólag és csakis annyi, hogy „végre én ugatok, nektek kuss”.


Önkormányzati ülésen újabb delegáció jelent meg. A városvezetőség taktikát váltott, már nem vitatta a megjelentek legitimitását, és nem cinikusan, hanem szőrmentén állt a témához. Álláspontjuk lényege az volt: „majd”. Ez a majd persze nem-et jelent, és ez fokozatosan ki is fog derülni...
De egyelőre megmentette a helyzetet. Már amennyire lehet.
Több busz nem lesz. Feszültség lesz, ami egyre növekszik.

A fideszes városvezetés lapít és túlélésre játszik. Pedig most ebben valóban nem sárosak. A központi kormánypénz az, ami kiesett, és ami miatt ilyenképpen és sok egyéb módon romlik a helyzet. Nyugodtan megmondhatnák. Nem mondják meg, mert ahhoz őszintének kellene lenni. Ahhoz viszont nincsenek hozzászokva, nem az ő elemük, eszükbe sem jut.

Meg kellene mondani, hogy nincs pénz az országban, miért nincs, hová tűnik.

A lakosság elsöprő többségének is messze túl van a horizontján, hogy ilyen összefüggéseken rágódjon. Annyit látnak, hogy egyre kevesebb ez meg az meg amaz van, lepusztulás folyik, és sorra megkérdőjeleződik minden olyannak a megléte, ami korábban a természetesség szintjén tartozott a mindennapi létezéshez.

Ha megkérdezzük, hogy hová tűnt és tűnik el a rengeteg pénz, ami korábban megvolt a buszokra (egészségügyre, oktatásra, stb), Ózdon – de nemcsak itt – három típusválasz várható:
  1. Ellopják a politikusok, de különösen X és Y és Z aktuálisan uralkodó politikus, hülyeorbán, hurráemeszpé! (Az ilyet válaszolóknak hiába van némi igazuk, de a legbutábbak, viszont nagyon sokan vannak.)
  2. Elmegy cigányajnározásra. (Ebben már több a realizmus, Borsodban a mai ínségesnél is ínségesebb időkben is számlálatlanul röpködnek a százmilliók és a milliárdok a cigányokra.)
  3. Azért nincs pénz, mert a háttérhatalom globalista szivattyúja üzemszerűen kipumpálja a gyarmattá alázott Magyarországból. (Egyre többen ismerik fel, hogy ez a lényeg.)
Keserűen azzal ironizálunk, hogy azért nem lázadtunk fel eddig, mert még mindig nem vagyunk elég szegények. Nos, kezdünk már... És akkor az autóbuszt hiányoló ösztönös, de könnyen elemi erejűvé berobbanható népmozgalmak akár napok alatt elsöpörhetik a pártosdi-bohóckodást a sok piócával és hiénával, és azonnal, direktben kerül fel a kérdés, hogy hová lesz a pénz. De akkor már nem lesz mellébeszélés.


Freca

A Nyugat újból gyarmatosít

A gender-elmélettel a Nyugat újból gyarmatosítja a világ többi részét – ez a vészjelző megállapítás az egyik végkövetkeztetése a Van Thuân bíboros Nemzetközi Megfigyelőközpont jelentésének. A keresztények feladata, hogy küzdjenek a kihívás ellen. Fellépésük párosuljon mély hitélettel, megújult missziós tevékenységgel - mutatott rá Giampaolo Crepaldi trieszti érsek, a központ elnöke.
Az egyház társadalmi tanításának terjesztésével foglalkozó Van Thuân bíboros Nemzetközi Megfigyelőközpont 2011-re vonatkozó jelentését január 26-án Triesztben mutatta be a központ elnöke, Giampaolo Crepaldi érsek. A jelentésből kiderül, hogy az „emberi természet gyarmatosításának” jelensége óriási felforgató erővel gyakorol nemzetközi nyomást a kormányokra: változtassák meg hagyományos törvényalkotásukat az élet továbbadásáról, a családról és az életről elsősorban a latin-amerikai országokban.
Crepaldi érsek Argentína esetét hozta fel példának. 12 hónap leforgása alatt a keresztény hagyományokkal rendelkező nagykiterjedésű dél-amerikai ország legalizálta a mesterséges megtermékenyítést, törvényesen elismerte a gender-elméletet és módosítva a polgári jogot engedélyezte a béranyaságot. Egy év elég volt ahhoz, hogy alapjaiban forgassák fel az egész argentin társadalmat, mellőzve az „emberi természet” fogalmát. Az első gyarmatosítás, számos negatív szempontja mellett a fejlődést szolgálta. Ez az újabb nyugati gyarmatosítás azonban a semmit exportálja – fejtette ki Crepaldi érsek.
A gender-elmélet a fejlett országokban szinte egyáltalán nem ütközött ellenállásba, ma már állami iskolákban is oktatják anélkül, hogy különösebben tiltakoznának ellene. Új jelenség, hogy az elméletet módszeresen exportálják a gazdaságilag fejlődő és a szegény országokba is.
Alattomos ideológiáról van szó, amely a Nyugat dogmájára, az „egyéni jogokra”, továbbá egy állítólagos egyenlőségre hivatkozik nem nélküli, azaz elvont nemiséggel rendelkező személyek között. Ez az elmélet az egész társadalmi szerkezet szétzúzásához vezet.
Miért éppen Latin-Amerikát veszi célba az új gyarmatosítás? – tette fel a kérdést Crepaldi érsek. A főpásztor szerint az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező európai földrész erősen szekularizált és számos országa, mint például Hollandia, Franciaország, Anglia, Spanyolország, továbbá újabban Horvátország törvényhozása engedélyez olyan gyakorlatokat és magatartásokat, amelyek homlokegyenest ellentétben állnak a természetes erkölcsi törvénnyel.
A kereszténység másik fontos központja Latin-Amerika, ahol a keresztény hagyományok idáig megakadályozták az erkölcsi értékek teljes szekularizálását - a számokat tekintve talán itt él a legtöbb katolikus. A legtöbb latin-amerikai államban a törvények még védelmezik az életet és a házasságon alapuló természetes családot. A gyarmatosításnak ez az új formája a nihilista nyugati gondolkodásmód terméke, amelyet minden erővel Latin-Amerikába kívánnak exportálni. A Nyugat egykor klasszikus értelemben, ma pedig kulturális szinten gyarmatosít. Olyan mentalitást kínál fel, amely ellenkezik a természetes erkölcsi törvénnyel és azt sürgeti, hogy az ún. „maradi” országok is végre lépjenek az általuk „haladásnak” minősített útra.
Ebben a helyzetben, amelyet a pápai Tanítóhivatal is többször elítélt, a keresztények feladata, hogy kulturális szinten küzdjenek a kihívás ellen. Kötelezzék el magukat a törvényhozás és a politika terén is. Természetesen küzdelmük csak akkor lesz eredményes, ha mély hitélettel, megújult missziós tevékenységgel párosul, amelyet ma új evangelizációnak nevezünk – mutatott rá Giampaolo Crepaldi.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Gazdag István: Mentális rabszolgaság

Valójában a rabszolgaságot sohasem törölték el, csak átalakult és alkalmazkodott a modern korhoz, hogy elfogadhatóbb és „kifizetődőbb” legyen egyik vagy másik ideológiára támaszkodva. A történelem folyamán egy felsőosztály mindig is uralta az alsóosztályt, és ez ma sincs másként. Mostanra a fejlődő országok migránsai váltak a fejlett országok rabszolganépévé, és a legrosszabb az, hogy önszántukból.
Egyáltalán min osztoznak a máshonnan érkező modern migránsok a régi idők rabszolgáival? Meghódított országokból származnak, volt gyarmatokról és más kevésbé fejlett, vagyis a Nyugaton kívül „haladó” civilizációkból. Gyökértelenek és egy számukra idegen kultúrába csöppentek, ahol ráadásul – relatíve – még szegényebbek, mint otthon voltak. Alávetettségük ugyanis nemcsak gazdasági, hanem szükségképpen szociális és kulturális is. Márpedig éppen ez a probléma: ha el is fogadhatják a logikus és objektív gazdasági alávetettséget, hogyan is fogadhatnák el a kulturális és társadalmi vazalluslétet egy modern, egalitárius és liberális kontextusban?
Még rosszabb, hogy a migráns valójában ugyanazt az ideológiát vallja, mint a felsőosztály – minél többet akarni minél olcsóbban – , ami lehetővé teszi ezt az önkéntes rabszolgaságot, a migráció pedig a szabadság illúziójaként törvényesíti a rabszolgatartó ideológiát a migránsok mentalitásában. Így aztán egészen addig, amíg az alsóosztály is a Földgolyó globalizáló látomását hajszolja, az érdekei miatt par excellence globalista felsőosztálynak nincs miért aggódnia, hiszen a rabszolga ugyanazt a logikát követi, mint a rabszolgatartó. Elhagyva szülőföldjét egy gazdasági és társadalmi infrastruktúra tekintetében fejlettebb országért, a migráns magát a civilizációs tény lényegét árulja el, amely a kultúra, a társadalom és a gazdaság kohézióját implikálja, és egy olyan gazdaságot fog keresni, amely nem a kultúrájából való, radikálisan szétválasztva a két területet.
A bevándorlás globalizálása megfosztja tehát a begyökeresedett szegényt (legyen akár bevándorló, akár őshonos) minden kulturális tőkéjétől. A bevándorló elveszít mindent, ami a saját kultúrájából megmaradt neki, amikor elindult, hogy egy másik civilizációban telepedjen le, amelynek a gazdasága törvényszerűen egy másik kultúrát feltételez. Ami az őshonos alsóosztályt illeti, ugyancsak elveszíti mindenét, amit még megtarthatott befogadó kultúrájából, mivel a modern világ számára a begyökeresedés már csak egyszerű gazdasági érték. Ily módon a mesterségesen kiváltott és táplált világcsavargás (globalizált neonomadizmus) az eredeti kultúrák elértéktelenedésének szinonimájává vált.
Miközben a felsőosztályt természetes érdekközössége forrasztja össze, az alsóosztályt egy uralmi ideológia egyesíti a felsőosztály által alkalmazott moralizáló zsarolás révén, elvéve tőle mindent magából a lényéből, erkölcsi bunkósbotként használva a mássággal szembeni „toleranciát”, a „multikulturalizmust”, a szüntelen bűnbánatra való apellálást a történelem úgymond „legsötétebb órái” (fasizmus és nácizmus) miatt. Ez az ideológia érzéstelenít minden kulturális büszkeséget és minden begyökeresedési kísérletet, vagyis de facto minden harciasságot a globális gépezet ellen, amely felőrli a népeket és sajátságos identitásukat.
Az új rabszolgatartók tehát kényükre-kedvükre mozgósíthatják ezt a tartalék hadsereget, amelyet a tömeges bevándorlás alkot a nagytőke számára, egyre inkább „proletarizálva” ugyanakkor a középosztályt is a tömegtájékoztatási eszközök mint új Sztálin-orgonák által terjesztett ugyanazon moralizáló ideológia nevében. A felsőosztály egyébként nem elégszik meg a kultúrák tagadásával, hanem ezeket a sajátjával helyettesíti, amely joggal tekinthető egyfajta kulturálatlanságnak. Egy szabványosított építészeti stílus elterjesztése ily módon lehetővé teszi az alsóosztály által kényszerből elfogadott lakókörnyezetnek a globalista és ultraliberális ideológiához való alkalmazkodását, egyúttal fokozatosan megszüntetve minden kötődést a begyökeresedett kultúrával szerves egységet alkotó környezethez. Mivel a hazafiság eleve feltételezi az ország megvédését, amely mindig „a világ legszebb országa”, a dekulturalizáló globalizmus lerombolja az országhoz való esztétikai és érzelmi kötődést, hogy az uniformizált építészeti és városi környezet révén könnyebben elfogadtassa uralkodó logikáját. Egyfajta ideológiai alapú kulturális lobotómiához asszisztálunk, amelynek eredményeként a rabszolgákat tökéletesen konformizálják.
Ennek a dekulturalizáló ideológiának, úgy tűnik, az a célja, hogy lerombolja a kulturális identitások gazdasági, szociális és politikai érvényességét, ehhez pedig a kulturális és politikai patriotizmust baljós etnocentrizmussal, kirekesztő rasszizmussal, nacionalista egoizmussal azonosítja, szüntelenül a történelem „legsötétebb óráival” példálózva. Valójában arról van szó, hogy végső soron megsemmisítsék a nemzetek kulturális, politikai, sőt állami központjának fogalmát. Így a politikai, erkölcsi, társadalmi és kulturális hatalmi jogosítványokat delokalizálják és az államon kívüli intézményekre ruházzák át.
A globalista felsőosztály ideológiája mindent manipulál, szigorú ellenőrzés alatt tartva a kulturális identitásokat, és annak érdekében, hogy kordában tartsa őket, kétféle típusú, egymást kiegészítő módszerhez folyamodik. Egyrészt privilegizált, ugyanakkor viszont leszűkített és zárt gazdasági terekbe határolja be a kultúrát, azonnali gazdasági érdekek, elsősorban a nemzetközi tömegturizmus szolgálatában. Másrészt „nivellálja a valóságot”, horizontálisan a régi történelmi városokat fojtogató lélektelen urbanizmussal, vertikálisan a régi nemzeti identitásokat legyaluló nemzetközi szórakoztatóiparral (televízió és reklám).
Egykor a rabszolgák a lábukon hordták láncaikat, és minden egyes lépésnél megérezték a súlyát. Manapság a fejekben vannak láncok: kevésbé fájdalmasak ugyan, de sokkal nehezebb lesz tőlük megszabadulni. Ez is és különösen ez napjaink totalitarizmusa. Márpedig a totalitarizmus alapvetően különbözik a diktatúráktól és zsarnokságoktól: a totális uralom az egyetlen rendszerforma, amellyel nem lehet együtt élni.
MD 2013. I. 27.

MAGYAR MESE: A CSODACSERÉP

Volt egyszer, hol nem volt... úgy kezdődik, mint egy mese és úgy végződik, mint már annyi minden Magyarországon, azaz sehogy.
"Világszintű érdeklődés mutatkozik a hagyományos napelempaneleknél 20-40 százalékkal több energiát termelő magyar fejlesztésű napelemes tetőcseréprendszer iránt – számolt be a Világgazdaság. Tóth Miklós találmányának különlegessége, hogy a napelemes cserép beilleszthető az eredeti cserép helyére, nem igényel külön tartószerkezetet, súlya a hagyományos cserépének csupán egyharmada.
Egy családi ház teljes áramellátásához 100–300 cserép szükséges, amelyek akár egyesével is megvásárolhatók és beépíthetők, így az alkalmazás nem jelent egyszerre nagyobb kiadást. A rendszer a felületébe integrált fűtőszálaknak köszönhetően leolvasztja a havat, illetve beépített akkumulátorral is rendelhető.
Forgalmazása iránt eddig több mint 30 országból érdeklődtek, többek között Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Németországból, Ausztriából, Szlovákiából, Hollandiából, Belgiumból, valamint a Dél-afrikai Köztársaságból. Kaliforniában és Németországban mintaházat, Mexikóban állami nyugdíjasfalut építenek a találmány felhasználásával.
A napelemes tetőcserepeket Harsányban fogják először gyártani, ahol már épül az üzem az önkormányzat által jelképes összegért felajánlott 3 ezer négyzetméteres területen. Amennyiben a hiányzó összeget sikerül előteremteni, úgy november végén megkezdődhet a gyártás. A 600 milliós beruházással épülő üzemben évi 1 millió cserepet állítanak majd elő."
-írja lelkesen mindezt az Ingatlanmagazin 2009-ben. Aztán, mégsem indul be a gyártás, mert pénz helyett csak igéretek vannak, amiből kis országunkban sosincs hiány, de általában utánuk csak műsorszünet következik. Így megy ez 2012-ig, amikor úgy tűnik hogy meglesz a szükséges tőke a magyar csodacserép gyártásához:

"A gyártás beindítása nem egyszerű feladat, hisz egy gyár telepítése komoly tőkebefektetést igényel. Ez esetben is a feltaláló jó két évnyi szorgalmas és kitartó munkájának és rengeteg tárgyalásnak, szponzorok felkutatásának köszönhető, hogy beindul a gyártás 2012. júliusában. Erre a célra az uniós pályázaton 46 millió forintos támogatásban részesült a projekt."

-írja az Építinfo 2012 tavaszán. A youtubon is megjelenik a magyar csodacserép:


Ők számíthatnak ránk...
...Gyártás azonban tovább sincs és annyit sikerült megtudnom (utánanéztem, mert a házikómra is felraktam volna néhány ilyen cserepet), hogy már valószínűleg nem is lesz, mivel ismét elkószálódott az a fránya befektetési tőke. Miért is ne, hiszen manapság ha valakinek Magyarországon felesleges milliói vannak, nem az iparba fektet be és főleg nem a hazai iparba, ahol a nyereség minden csak nem garantált, hanem inkább a svájci frank, norvég korona, arany vagy az 5%-os euró-államkötvény relatív biztonságát keresi. Az ilyen jellegű többszázmilliós befektetést, ami egy tényleg magyar és egyben exportálható termék gyártását valósíthatná meg, az államnak kellene támogatni, például hosszútávú és alacsony kamatú hitellel. Nálunk sajnos ez nem megy, mert ugye "autógyártó hatalom" akarunk lenni meg ilyesmi, ami azt igényli (olyasmi egyebek közt, mint a neoliberális munkatörvény vagy a békasegge alatt tartott munkabérek), hogy az állami támogatások inkább a multicégek felé legyenek irányítva.

Mindeközben, a legnagyobb amerikai vegyipari cég, a "Dow Chemical" már beindította az Egyesült Államokban a saját (?) napelemes tetőcserép gyártását és értékesítését. Hogy ez mit jelent, azt nem tudom, de nagyon úgy tűnik hogy a világszabadalmas magyar napelemes tetőcserép gyártása magyar embernek már nem igen fog munkát adni. Volt egyszer, de mégsem volt...


- A tetőcserép képek a magyar feltaláló eredeti honlapjáról vannak -


Szélvéső

2013. január 26., szombat

Egyetlen ember bátorsága negyvenezer életet mentett meg

Dr. Jim Garrow nem bánta, hogy egyesek „csempésznek” és „gyerekkereskedőnek” hívják, miközben életét kockáztatja küldetése során. Az egy-gyerekes családpolitika földjén élő kanadai üzletember úgy gondolja, a cél, amiért küzd, megéri ezt a kockázatot.
„Veszélyes vizeken jártam,” magyarázza Dr. Garrow. „Külföldiként, ha elkapnak „csecsemőlopás” közben, ahogyan a kínai hatóságok tekintenek a tevékenységemre, biztos halál várna rám. Ilyen egyszerű. A bukás nem szerepelt a lehetőségek között.”
A hihetetlen történet, amely során eddig több mint 40.000 csecsemő életét mentették és mentik meg a mai napig, 2000-ben kezdődött, amikor Dr. Garrow, a Bethune Intézet népszerű kínai iskoláinak rendkívül sikeres vezetője, egy napon arra érkezett irodájába, hogy titkárnője keservesen sír.
Kérésére elmondta, hogy húgának férje ragaszkodik hozzá, hogy újszülött kislányukat „félretegyék”, azaz megöljék, hogy fiúk születhessen, mivel a kínai törvények csak egyetlen gyereket engedélyeznek családonként.
Dr. Garrow megígérte, hogy segíteni fog és sikerült is örökbefogadókat találnia a kislánynak. Ez az egyetlen jótett azonban rövidesen egy újabb veszélyeztetett csecsemőt hozott az útjába, majd még egyet és még egyet.
„Nem úgy kezdtem hozzá, hogy én most veszélyeztetett kislányokat fogok megmenteni. „Veszélyeztetett”. Milyen furcsa szó! Mintha fókákról vagy kihalófélben lévő delfinekről beszélnénk,” írja Dr. Garrow „A rózsaszín pagoda: Egy ember harca a kínai lányirtás ellen” című könyvében. „Küldetésem nem világmegváltoztató tettként indult. Egyetlen kisbabával kezdődött, akiknek szülei a csecsemő „félreállításának” szörnyűségével néztek szembe.”
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Dr. Garrow életmentő munkájának híre elterjedjen és idővel az üzletember 31 millió dollárt áldozott erre a célra saját vagyonából, hogy a kegyetlen kínai törvények miatt a halál ösvénye felé tartó csecsemőket megmentse.
Dr. Garrow könyvében elmondja, hogy ismeretségei és vagyona sem voltak képesek megvédeni a küldetése során rá leselkedő veszélyektől.
„Kezdetben, ahogy az első akciókra készültünk nem jelentkeztek problémák,” írja az egyik első mentőakció szívszorító történetében. „Megérkeztünk az újszülött otthonába, megkaptuk a gyermeket és azonnal indultunk vissza saját autónkhoz. Hárman voltunk, két nő és én és az indulásig úgy tűnt, minden rendben van. Ahogy kihajtottunk, szinte azonnal észrevettük, hogy követnek minket és változtatni kellett a tervünkön.”
„Úgy döntöttünk metróval megyünk inkább és taktikát változtatunk. Az egyik asszony magához vette a babát, a másik egy csecsemőnek tűnő csomagot és két különböző irányba indultak el. Üldözőink nem tudták melyiküknél van a gyerek. Az igazi kisbabát tartó társunk leszállt a megbeszélt helyen és onnantól együtt mentünk vissza Chongqing-ba. Addig a pontig ez volt a legveszélyesebb küldetésünk, de sajnos nem az utolsó és nem is legveszélyesebb.”
„A veszély minden irányból leselkedett ránk, és mint a buddhista történet a halról, amelyik nem tudja, hogy a vízben van, én sem tudtam, hogy süllyedni kezdtem,” írja Dr. Garrow.
Hamarosan meglátogatta a kínai titkosrendőrség és megkezdődött a veszélyes macska-egér játék a kommunista ország titkosszolgálatával, azzal a különbséggel, hogy Jim Garrow nem államtitkokat, hanem csecsemőket próbált kimenteni az országból.
„Sokan és sokszor kérdezték azóta, hogy hogyan vagyok képes kezelni az ilyen jellegű nyomást. A válasz egyszerű: nem kezeltem. Ha az esetleges következményekkel foglalkoznék, a munkám eredménytelen lenne és már az elején kudarcba fulladt volna. Egyszerűen csak mentem tovább. Egy másik fontos dolog, hogy időnként emlékeztetem magam Istennek sok évvel ezelőtt tett ígéretemre. Egy bizonyos fajta isteni bizonyosság munkálkodott bennem és egy sokak számára bizonyára evangéliumi klisének hangzó mondatba kapaszkodtam: Engedd el, és hagyd Isten dolgozni! (Let go and let God.) Számomra ez nem klisé volt, hanem parancs.”
Dr. Garrow a Rózsaszín pagoda iskolák felvirágoztatásához használt vállalkozói tehetségét arra kezdte használni, hogy nem kívánt csecsemők életét mentse meg.
Kockázatos munkája tökéletes példája annak, hogyan képes néhány ember, Isten segítségével, harcolni az igazságtalanság ellen.
Munkájáért 2009-ben Nobel-békedíjra jelölték, amit végül abban az évben Barack Obama kapott meg.
Dr. Garrow könyve egy mai napig árnyékba és titokzatosságba burkolózó országba viszi el olvasóit. Nem azért íródott, hogy rossz hírbe hozzon egy országot, vagy népet, hanem, hogy felhívja a világ figyelmét, hogy egy 1979-ben hozott diktatórikus törvény milyen tragédiát eredményezett.
A könyv a bátorságról is szól, bár Dr. Garrow nem tartja magát különösen bátornak, inkább úgy gondolja, hogy egyszerűen a meggyőződését követi.
„Én egy hétköznapi ember vagyok, aki különleges körülmények között találta magát és a felhívásra egyetlen szóval válaszolt: igen.”
Forrás: wnd.com

Afrika: kamilliánusok küzdenek a lepra ellen

Paspanga, Burkina Faso leprafaluja. Vincent kamilliánus szerzetes és munkatársai 600 lepra beteget gondoznak.
Vincent Louise kamilliánus testvér a Paspanga nevű leprafaluban minden szerdán fogad betegeket és tart tanácsadást számukra. Minden szenvedőhöz van jó szava. Nemcsak a lepra betegek ellátását végzi el, hanem a tbc, malária, balesetek sérültjei is hozzá fordulnak segítségért. A betegek számára mindig van orvossága. Hetente kétszer oszt tisztálkodó szereket, élelmiszert, 200 család ellátást biztosítja.

Paspanga Ouagadougou, a nyugat-afrikai Burkina Faso fővárosa peremén található leprafalu. A kamilliánusok gondozásában 600 ember él itt, a társadalom kitaszítottjai. Vincent testvér és munkatársai nemcsak a betegségek ellen küzdenek, hanem a velük járó társadalmi megbélyegzés ellen is. „Nincs még egy olyan betegség, mely olyan embertelen diszkriminációhoz vezetne, mint a lepra” – mondja a kamilliánus szerzetes.

Kezdetben Paspanga mindössze 12 agyagkunyhóból állt, itt találtak menedéket a főváros leprás betegei. A kamillinánusok álltak a betegek mellé és hoztak létre az évek során olyan modern lepracentrumot, ahol a betegek szakszerű ellátást kapnak.

A világon négy millió lepra beteg él. A lepra a szegénység betegsége, a veszélyeztetettség az élelmiszerválság miatt ma jelentősen megnőtt. Évente 250.000 új esetet jelentenek, de ennél jóval magasabb lehet a valódi megbetegedések száma. Főként a gyerekek veszélyeztetettek, minden tizedik lepra beteg gyerek.

Vincent testvér nagy gonddal figyel a lepra betegek gyerekeire. Ők a leginkább veszélyeztetettek. Ha nem is fertőződnek meg, a megbélyegzés az egész családot sújtja. Vincent testvér sokat küzd azért, hogy a gyerekek folytathassák az iskolát, ellátja őket taneszközzel és fizeti számukra a tandíjat. Vallja, a képzés segít ki a függőségből.

A faluban legutóbb földet vásároltak. Már elkészült két kút és egy víztorony. Gyümölcs és zöldségtermelés a cél. A kamilliánus testvér reméli, a földek megművelése nemcsak egészséges táplálékforrást, hanem pénzügyi segítséget is jelent majd a falu számára.

Kathpress/Magyar Kurír

MINIMÁLBÉR EMELÉS VAGY MINIMÁL BÉREMELÉS?

Orbán: "az inflációnál jóval nagyobb mértékben
emelkedik a minimálbér"
Miniszterelnökünk nemrég bölcsen kijelentette: "Egy munkaalapú gazdaságot kell építeni, el kell érni, hogy mindenki aki dolgozni akar, dolgozni tudjon, és mindehhez tisztességes bért kell biztosítani." Ebből kifolyólag egyértelműen emelni kellett a minimálbért, ami ma már arra sem elég Magyarországon, hogy ki lehessen fizetni egy lakás bérletét, illetve annak a rezsiköltségeit és közben lehessen mindennap enni is. Meg is lett a csoda minimálbér emelés, nagyon is büszke reá miniszterelnökünk, mintha saját, másfél millió forintot meghaladó havi fizetéséből lenne az fizetve a szerencsétlen minimálbéresnek. Sajnos, olyan ez a béremelés, mint amilyen az a foglalkoztatottságemelés (azaz a munkanélküliség csökkenése) amiről büszkélkedik a kormány: miközben 140 ezer új munkahelyről hallunk, a KSH adatok szerint 2012 októberében a versenyszférában 1,821 millióan dolgoztak, ami az egy évvel korábbi állapothoz képest 41 ezer fővel jelent alacsonyabb létszámot -vagyis valóban 41 ezerrel dolgoznak kevesebben a magánszektorban, mint egy évvel azelőtt. Szóval, ami a minimálbéremelést illeti, csupán arról nem szól a fáma, hogy a munkavállalók nem sokat éreznek belőle. Íme a számok, amiket tegnap közölt Nagykanizsán Göndör István ellenzéki képviselő:

2010-ben a 73.500 forintos minimálbérből 60.236 forintot kaptak kézhez a munkavállalók, most pedig a 98 ezer forintos bruttó keretből csak 64.190 forintot. A munkavállaló számára tehát, alig 4 ezer forinttal emelkedett a minimálbér, de a hívatalos infláció miatt (ami ráadásul nagyon hízelgő a valós áremelésekre tekintve) a minimálbér reálértéke tovább csökkent...

Kikozmetikázott, zászlós kormánykommunikáció...
A munkáltatók zömével ellentétben nem mondom, hogy nem kell emelkednie a minimálbérnek, sőt nagyon is kell azzal párhuzamosan, hogy valóban csökkenjen a munkáltatók adóterhe, nem csak szavakban. Ahhoz, hogy a lakosságnak legyen mit költenie s így valódi munkahelyek jöhessenek létre, nagyon is kellenek a béremelések, de elsősorban a szégyenletes minimálbér emelése. Ez viszont csak akkor teljesíthető a munkáltatók részéről, ha elviselhetővé válik számukra az adóteher. Jelenleg például, a munkáltatónak egy minimálbéres alkalmazott után 31.200 forint ilyen-olyan járulékot kell perkálnia... Ezzel a "24.500 forintos" kamu minimálbér emeléssel gyakorlatilag az történik, hogy a munkáltatónak muszály fizetni 24.500 forinttal többet a minimálbéresnek, akitől aztán a kormány elvesz 20.500 forintot még mielőtt meg is kapta volna és csak 4 ezer forint béremelést hagy a zsebében. Olyan ez, mintha valóban csak 4 ezer forintos minimálbéremelés lenne, miközben 20.500 forinttal van megemelve a munkáltatók terhe, vagyis a minimálbéres kapott egy jelentéktelen béremelést, a munkáltató pedig egy jó nagy pofont. Mi ez, ha nem a hazai vállalatok további ellehetetlenítése? Persze lehet mondani, hogy a multinacionális cégekre is vonatkozik ez a minimálbér emelés, csak hogy ők köztudottan mindenféle különleges adókedvezményeket élveznek nálunk (az államtól ingyen kapott különféle infrastruktúrák mellett) és még a kevés befizetett adójukból is sokat visszaigényelhetnek, például "kutatás és fejlesztés" ("research & development") címen.

Valóban kell emelni a minimálbért, nem csak szavakban, vagyis nem kellene ismét hülyének nézni mindenkit azzal, hogy amit egyik kézzel adunk, azt visszavesszük a másikkal. A hazugság előbb-utóbb kiderül (amikor például kézhez kapja a minimálbéres az első "emelt" fizetését), és -ha bár ezt talán nem igen képesek megérteni az átlag politikusaink- az csak fokozza az átlagemberek elkeseredését és bizalomvesztését a kormányban és az államban... ami szinte garancia arra, hogy tovább is meneküljön az országból, aki csak tud.

Szélvéső 

http://amagyaroldal.hu/dokumentumok/kepeim/4euminim%C3%A1lb%C3%A9r.jpg

2013. január 25., péntek

Minden rémálmok anyja közeleg...

No, nem az anyósunkról van szó... vagy a leselkedő szomszédasszonyról. Ami borzolja Európa lakosságának kedélyét, az az EUSSR. Az összes EU tagállam beszippantása valódi fenyegetés. Most már a Big Brother, vagyis a "nagy testvér" irányít, és természetesen a nyilvánvalóan pénzügyi bűnözők, bűntársaikkal, akiket úgy hívnak, hogy az Európai Unió Tanácsa, amely "Sürgeti a tagállamokat, hogy ne veszélyeztessék pénzügyi vizsgálatokkal a hazai politikát."
Az érdekegyeztetések szerint a legnagyobb tolvajok a bolygón a nagybankok és a tulajdonos "családok".
Emberek megszámlálhatatlan milliárdjai számára mutatják meg, hogyan lehet törvényesen lopni, és közvetetten gyilkolni is, bár a LIBOR-botrány is észrevehetővé tette, még nem teljesen sikerült legalizálni. A "zenekar" egyre kövérebb, és függetlenül az adótörvényektől, minden az offshore bankok körül forog.

Ez tett lehetővé mindent. A korrupt, képtelen küldetését a hazaárulóknak az elit politikában, gerincét képezve egy gerinctelen medúzának, és igazságát egy guillotine-nak, amely lefejezi a nemzeteket. Csak az érdekli őket, hogy törvényeket hozzanak annak érdekében, hogy a kínálat bővüljön, de a polgárok (áldozatok) ellopott vagyontárgyairól, életéről sohasem adnak választ. Arra, hogy még mindig lehessen lopni legálisan, döntéseket hoznak szinte minden nap, valamikről, amik újból és újból visszatérnek a bűnöző bankárok fejében, a kedvezményezetteknek:

"Minden EU-tagállamot ösztönöznek arra, hogy " finanszírozza a kapcsolódó hírszerzésen alapuló rendészeti eljárásokat", hogy új együttműködési formákat alakítsanak ki az adóhatóságok, a rendőrség és a vámhatóság között..."

Magától értetődő, hogy a bankok, akik manipulálták a LIBOR-t, az összes többi bűncselekmény mellett, nem támogatják a büntetésüket haszonélvezőként, és hogy, a pénzügyi nyomozók felderítsék a bűncselekményeket, de ne feledjük a LIBOR-botrány kirobbantóját, Murdock csapatát, és Dow Jones indexet. Itt kezdődik és végződik a szervezett bankárbűnözés fogalma, bűnszervezetben összekapcsolódva a politikai irányítással. Németországban a "lakosok", nem állampolgárok, a BGB 90.§-a alapján, csak lakosok. Az ESM, a SWIFT és a Target-2 fényében már valódi ellenzék nélkül burjánzik a korrupció EU-szerte. Az ESM szerződés előre programozott csalás:

"- Az ESM, annak vagyona, pénzügyi eszközei, a tulajdonos tartózkodási helyétől függetlenül teljes jogi immunitást élvez.
- Az archívum és az ESM valamennyi dokumentuma közé tartozó és birtokában lévő dokumentumok általában sérthetetlenek.
- Az ESM helységei sérthetetlenek."

A SWIFT megállapodást sem szabad alábecsülni, mert van egy nagyon fontos célja, ami groteszk és abszurd hazugság minden európai polgár számára. Az amerikai hatóságok kapzsisága és a tülekedés a SWIFT megállapodás körül, kikezdi az EU Parlamentet, és szemlélteti a tényleges értelmükben ezeket az adatokat, amik között eltérések mutatkoznak a bevételi és kiadási oldalon, és egy szokatlan jelenség észlelhető, az "AlCapone" módszer.

"Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen a közvéleményt, meg kell vetni a kétely és viszály alapjait, meghagyva a különböző oldalakon az ellentmondó nézetek, ameddig az emberek megtalálják az utat a zavarosban, és meggyőződnek arról, hogy ez volt a legjobb. Az alkotmányos kérdésekben egyáltalán nem nyilvánítani véleményt, mert az embereknél ezek a dolgok hiányzanak a szükséges áttekintésnél és csak azok tudnak igazán látni, akik vezetik a nemzetet. Ez az első titok!"

Előre programozott csalásról írtam az elején. Ennek a csalásnak a része, hogy a francia és német kormányzat erőltetésére folyamatban van Afrika gyarmatosítása. A tagországok "kedvének" növelése érdekében enyhíteni kell a szorításon, mert nagyobb "üzlet" van a láthatáron. Sok millió afrikai bőre, és elsősorban a természeti kincseik. Ezért adni is kell valamit, és itt jön a képbe a bankbotrányok kérdése, az egyezkedési "hajlam" EU tagországi szinten. Ehhez semmi köze a "demokráciának", amit nekünk találtak ki, és azért hozták létre vagy háromszáz éve (a rabszolgaság alapú Plutarkhoszi "demokráciákat" nem kellene idesorolni), hogy ne csak egy királyt, de egy egész országot lehessen eladósítani. Európa lakosságát adósrabszolga sorba, az állampolgárokat, "lakosokat", saját katonának sorozott gyermekeikkel kívánják leveretni, miközben mohó kapzsiságból először Afrikát, majd a Közel-Keletet akarják megszerezni, hogy bankjaikkal, a bankok multinacionális cégeivel szerezzék meg ugyanezen katonák vére által. A mértéktelen vagyon és pénzszerzési vágy hihetetlen aljasságokra képes. Nincs határ, míg egymást és saját, magukat fel nem zabálták.

Néhány szóban a deviza alapú hitelek magyarországi peres kérdéseivel is foglalkozni kell:

A központi irányítás parancsait követnie kell az Orbán-rezsimnek is. Doubravszky és Árpi találkozója, és az egyeztetés is ennek, a nép elé vetett "csontdobálásnak" a része. A nemzetközi bankcsalások "leleplezése" a cirkusz, és a látszólagos egyezkedés lenne a "kenyérnek mondott" lerágott csont, amitől senki sem fog jól lakni. Elolvasva kúria indoklását, megkérdőjelezhető, ha a bankok hiteleit 95-98%-ban az MNB biztosította az ország lakosságának adójából kifizetett pénzkiadási "illetékkel" kiadott pénzből, miért lenne végzetes hatással az 5 ill. 2% fedezettel rendelkező, és ezt befektető bankok számára a már többszörösen túlfizetett visszatörlesztés végelszámolása? Így is már akkora jogtalan haszonra tettek szert, és olyan bűncselekmények árán, amiben egy demokratikusabb országban börtönben ülnének az őket támogató kormányokkal együtt!

Akárhogy nézzük, "az eltérő vételi és eladási árfolyam alkalmazása" nem "szükségszerűen keletkezik", hanem olyan csalási módszer az adósok kárára, ami a bankokat nem illeti meg, mert számukra kiadási többletként nem jelentkezett! Érdekes kérdés lenne a megvizsgálni az elszámolásokat APEH szinten is, mivel akárhogy is nézhető egy banki elszámolás, de a többszörös többletbevétel nem szerepel benne. Akárhogy nézi a kúria, ez a "szűkebb értelmezés" nem helyes...
A kérdés egyértelmű. Számolják el a deviza alapú hiteleket a folyósításkori kifizetés szerinti összeggel, a szerződésben rögzített kamatkondíciókkal, és a tőkeösszeget növeljék meg a mindenkori aktuális infláció mértékével negyedévenként. Ilyen egyszerű... http://kaslerarpad.hu/?p=2315

Mellesleg, ha a kúriának nem "világos", hogy mit jelent a "világos és érthető" megfogalmazás kikötése az Európai Unió Bírósága részéről, akkor kár volt megtanulniuk magyarul. Mindezek mellett a szerződések esetében a teljes körű tájékoztatás is beletartozik - a törvény szerint - a tisztességes szerződéskötés feltételeibe, és mivel nem egy napi vagy hetilap egymástól független tartalmú híreiről van szó, természetesen a szerződés többi feltételével együtt, összességében és összefüggéseiben is világosnak és érthetőnek kell lennie minden részletnek. Ez vonatkozik az MNB elszámolására is, amiről a kúria által belinkelt pénzügyi-stabilitás jelentésből sem derül ki, hogy miért jelent a nemzetgazdaságra és a bankrendszerre közvetlen kihatást, ha nem kapják meg a nemlétezhető árfolyam növekedésből adódó jogtalan "bevételt": http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201211/jelentes_penzugyi_stabilitas_201211_hu.pdf

Tulok




.A bank- adós-állam viszony

A banki kommunikáció az önhibájukon kívül csődbe került adósokat is meggondolatlannak, bután adósságba keveredettnek, felelőtlennek bélyegzi.
Ez teljesen elhibázott szemlélet, mivel ennek következtében az ügyfelek elveszítik bizalmukat egyrészt a bankokban, a bankügyletekben, másrészt a bankokkal együttműködő állami intézményekben is. Az állampolgároknak a jogérzékük sérül – aminek hatására a pénzhasználati funkciók démonizálódnak.
Tetézik ezt egyes politikusi, bírósági nyilatkozatok, amelyek az adósokban azt az érzetet keltik, hogy nem számíthatnak az állam elfogulatlan szabályozó szerepére, segítségére – ezért mára az adós és bank közötti konfliktus az állampolgár és állam közti feszültséggé alakult, politizálódott. Manapság a kormánypárti avagy ellenzéki politikusok, MNB-elnök, banki vagy állami vezetők, az érdekvédelmi funkciókért felelős PSZÁF hivatalnokok a devizahitelesek tragédiáját az ország tanulópénzének, helyénvaló megbüntetésének mondják– de sajnos így vélekednek egyes ügyészek, bírók, közjegyzők is.
Eközben a banki kartellek jól megvannak, a magukra szabott általános banki stratégia áldásos extraprofitjában.

A banki szerződésekről

A banki kartelleződés központosított, ma már mindössze néhány kézben van a bankok hitelezési politikája. Az általánosnak mondható banki stratégia, hogy az egyéni, háztartási életvitel alapjait, olyan jogszabályi, intézményi és érdekvédelem nélküli halmaznak tekinti, amelyet nagy hatékonysággal sajátíthat el. A jelenlegi banki struktúrával lehetetlenség az egyenkénti szerződés egyeztetés. Ha tehát egy bíróság megítéli, hogy a hitelszerződést a banknak egyeztetnie kellett volna a hitelkérővel, akkor a bíróságnak az értelem és tisztesség nevében meg kellene megvizsgálnia, hogy az illető bank szervezeti felépítése mennyire tenné lehetővé a szerződések egyedi megtárgyalását.
Ha az egyenkénti egyeztetésre a bankok belső szervezeti struktúrájuk miatt képtelenek, akkor szervezeti garanciákat kell teremteni az ügyfél érdekek érvényesülésére már a hitelcsomag koncepciók kialakításától kezdődően.
Mivel ilyen ellenőrzés nem jött létre, az elmúlt évtizedben a bankok stratégiája látványosan beigazoldódott, a kartellben részt vevők számára sikeres volt, társadalom viszont vereséget szenvedett.

A devizahitelekről:

A devizahiteles banki ügylettípust nem lehetett volna bevezetni olyan körülmények között, amikor az ügyfelek általános értékrendi helyzete egyértelmű, világos, intézményesen megfelelően védett.
A banki szolgáltatási ügyletben szereplő felek között az eredeti szereposztást megváltoztathatatlannak és számon kérhetőnek kellene tekinteni.

Alternatíva a bankok felügyeletére

A jelen banki kartellel nem lehet számítani banki szolgáltatási feladatok ellátottságára az országban. Felmerül a kérdés, hogy milyen más lehetőség adott. Elvileg az adósok közvetlen koalíciójára, hitelszövetségre kellene bízni a hitelügyek intézését – amelyek egyúttal a jegybanki tartalék ráta jó állami szabályozási felügyeleti eszközei is lennének. A hitelek tartalékrátával történő szabályozása ellenőrizhetetlen extraprofitot tud eredményezni, amely tönkre teheti akár az ország gazdaságát is. Ha viszont a tartalékráta szabályozás az ügyfelek önszervezési szabályozásában –hitelszövetségekben - érvényesül, akkor a hitel költségek mai szemmel nézve meglepően alacsony értékeire és a hitelezési rendszer biztonságára vezethet, hiszen az ellenőrzésben, közvetve a pénzintézet működtetésében résztvevő ügyfelek önmaguk ellen, önmaguk csődje árán nem fognak minden áron extra profitra törekedni.

Az banki innovációról

Meg kell vizsgálni, hogy miből ered a pénzügyi innovációk veszedelmes volta. A közgazdász, de különösen a pénzügyi szakma hosszú ideje igyekszik olyan szemérmesen fogalmazni, érdekeinek védelmében, ezért gyakorlatilag a politika máig ugyanúgy rátelepszik a legegyszerűbb közgazdasági, pénzügyi kérdés tárgyalhatóságára, mint például a sokat kárhoztatott szovjet megszállás idején.
A banki ügyfelek kiszolgáltatottak, elengedhetetlenül rászorulnak a jogszabályi háttérre, érdekvédelemre, mert a banki-pénzügyi innováció a jövőben is a gazdasági versenyképesség egyik tényezője. A mostani helyzet az innovációba burkolt visszaélés. Az mindenesetre biztos, hogy banktechnikai-szervezési innovációnak van helye, az alapvető emberi mivoltunkat megkérdőjelező, a pénztechnikán messze túlterjeszkedő innovációnak nincs helye. Más szóval a pénztechnikai innováció ne akarjon társadalompolitikai, társadalom identitási kérdéseket alakítani. A banki innováció jellege, tartalmi struktúrája, a hamis, a gazdasági tartalomtól elszakadó folyamatok veszélye nem lehet bank-titok tárgya. Csak egy tényleges szakmai kontroll eredményezheti a valóban hatékony banki, banktechnikai innovációk előtti útszélesre tárulását a társadalom számára.

A jelzálog hitelekről

A jelzálog ügyletek tekintetében a történelmi példákat követve fel kell vetni a jelzálog hitelek (különösen az ingatlan jelzálog hitelek, a termőföld vagy lakás-jelzálog hitelek) tilalmát. A bank a szolgáltatás jelszavával nem veheti el az ügyfele tulajdonát. A banki innovációkat tehát arra alkalmas állami, érdekvédelmi és egyéb szerveződések, szakemberek kell ellenőrizzék.

Az ügyfél központú érdekvédelemről

A nemesfém fedezetű pénz és a hitelpénz rendszerének technológiai különbözősége napjainkban még a legtöbb bankár, közgazdász, politikus előtt sem világos, ugyanakkor szemléletváltás előtt is állunk, egyszerűen előtte vagyunk a pénz általános funkcióinak meghatározásának, a pénztechnológiák társadalmi ellenőrző szűrőjén áttekintve. Az ügyfél központú érdekvédelemnek véleményezési, sőt olykor vétó jogot kellene adni a hiteltípusok kialakításánál.
A devizahitelekkel jellemezhető folyamat többek közt azért juthatott idáig, mert az elemzési kör mindenki által kontrollálható vizsgálódási horizontja túl szűk volt.
Könnyű volt a hamis szolgáltatásokat nyújtó kartell tagjainak a nem vizsgált területeken a nem vizsgált eszközökkel olyan helyzetet előidézni, amelyben a folyamatok eredője kikerülhetett minden társadalmi ellenőrzést. A bank a bank nevet megtartva ügyfél érdekű szolgáltatás helyett minden kölcsönösséget nélkülözve saját maga által kirótt járandóságok behajtóvá vált.

A banki tevékenység elektronikus áttekinthetőségéről

Az egyes pénzügyletek belső szerkezetét, pénzügyleteket magába foglaló pénzügyi folyamatokat, rendszereket az informatika eszközeivel több szinten is rutinszerűen elemezni kellene tudni. A banki ügyleteket pénzügyi szervezését segítő alapvető szoftvereket a hatóságnak ingyenesen kellene biztosítania. A kalkulációs, ellenőrző szoftverek használatának tanfolyamait az érintett hatóságoknak, közszolgáltatóknak (adóhivatal, bank, villamos társaság) kellene biztosítania. Az iskolából ezen ismeretekkel, készségekkel, eszközökkel kellene elengedni a fiatalokat. Mindez a világ fejlettebb országaiban minimális evidencia.

Tudomásul kell vennünk a tényleges magyarországi helyzetet és meg kell tudjuk fogalmazni mi magunk annak értelmezését, értékelését a kivezető utat. Nem jutalom a nyugati világhoz tartozni, hanem a sors hozta így. Helyt kell állni magunkért mindenütt.