2011. május 5., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 103.- Szűzanya: „Alászállt poklokra…” (Hiszekegy)

2011. május 4. szerda
Szűzanya: „Alászállt poklokra…” (Hiszekegy)
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközöm hangján szólok hozzátok. Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket.  A „Hiszekegynek” ezt a nehezen elképzelhető mondatát szeretném kifejteni előttetek: Alászállt a poklokra.
Sok ember fejében megfordul, hogy nincs is pokol. Pedig létezését a Szentírás sok helyen bizonyítja. Hát nem mondotta-e az Úr Márk evangéliumában, hogy a gonoszok olyan helyre kerülnek, „hol az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik”? Máshol, Máténál beszél a gyehenna tüzéről, ahol lesz sírás és fogak csikorgatása. De ha valaki nem hisz a Bibliában, akkor az igazságérzete is azt sugallja, hogy kell lenni pokolnak, ahol az emberi gonoszságok és kegyetlenségek elnyerik büntetésüket. A „Hiszekegy” így mondja: „alászállt a poklokra” Azon is elgondolkoztok, hol van a pokol. Ebből a kifejezésből arra következtethettek, hogy lent van a föld alatt, és nem pedig a világűrben. Ha a poklot meg akarjuk mutatni látomásban a választottjainknak, sohasem felfelé vezetjük őket, hanem lefelé. Drága Gyermekeim! Most elmondom nektek, hogyan történt Jézus alászállása a poklokra. Mikor egy hangos kiáltással: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet” meghalt, lelke fény alakjában, angyalok kíséretében a kereszt tövénél leszállt a földbe. A pokol tornáca előtt volt egy zöld, világos derűs tér, ahová az egészen megtisztult lelkek kerültek, mielőtt bevezették őket a Mennyországba. Jézus lelke átment ezen a téren és belépett a pokol tornácára, ahol azok tartózkodtak, akik a megváltásra vártak. Az angyalok serege most is ott volt a Megváltóval. Ott voltak ezen a helyen a pátriárkák Ábrahámig és sok jó lélek, akik Krisztus megtestesülése előtt haltak meg. Jézus lelke ragyogó fényben áthatolt közöttük, de ők még nem ismerték fel, de tele voltak örömmel és vágyakozással. Majd Jézus ragyogó lelke egy ködös térbe szállott alá, ahol ősszüleink, Ádám és Éva tartózkodtak. Nagy szeretettel szólt hozzájuk és ők elragadtatással imádták. Majd az ősszülőkkel együtt átment egy olyan térbe, amely tisztítóhely-féle volt. Az itt szenvedő lelkek szinte egyáltalán nem ismerték Jézust, de kinyilatkoztatta magát nekik és ezért dicsőítették. Innen újra a pokol tornácára ment az én Szentfiam lelke. Itt volt a jobb lator, Dismas lelke és Ábrahámtól kezdve, Mózesen keresztül Keresztelő Szent Jánosig, nagy öröm és boldogság árasztotta el őket, majd mindnyájan csatlakoztak Jézus lelkéhez. Gyermekeim! Most egyre növekvő kíséretével a legborzalmasabb, legsötétebb helyre szállt alá az én drága Fiam lelke, a mélységek magjához, a pokolhoz. A pokol egy beláthatatlanul nagy, fekete, sötét hely, félelmetes fekete kapukkal. Mindenhonnan iszonyatos ordítások, üvöltések hallatszanak. Ami itt van, az a boldogság és szeretet ellentéte, tehát a gyűlölet, a harag, az elkeseredettség, a fájdalom ezerféle megnyilvánulása. Mikor Szent Fiam kíséretével odaért a bejárathoz, a fekete kapu kinyílt és láthatóvá váltak a veszekedések, átkozódások, jajgatások. Jézus megszólította Júdás lelkét. A gonosz lelkek seregei arra kényszerültek, hogy térdre hullva imádják a Megváltót. Szentfiam sírva szemlélte a kárhozott lelkeket, de nem tehetett semmit értük. Nem sokáig tartózkodott ezen a rémes helyen. Kíséretével együtt felfelé szállt és egy boldog helyre érkezett, a mennyei Jeruzsálem alatt. Itt a lelkeket felüdülés várta a mennyei asztalok között. Azután Szentfiam az Őt kísérő boldog lelkekkel sok helyen időzött a földön, temetőkben, különböző síroknál, Ádám és Éva, a különböző próféták sírjánál és az Ő megkeresztelkedése helyén.
Drága Gyermekeim! Most Én, Mennyei Édesanyátok elmondok nektek egy megható történetet, amely Jézus halála utáni napon, szombaton történt. Éppen Én is a gyászoló szentasszonyok között ültem és imádkoztam, mikor hirtelen fényes angyal jelent meg előttem és mondta, hogy menjek ki Nikodémus kis kapujához, mert közeledik az Úr. Erre Én nem szóltam senkinek, beburkolóztam köpenyembe és odamentem. A városfal előtt elragadtatásba estem és megjelent előttem Szentfiam fényes lelke, felvéve emberi alakját. A sebek nem voltak rajta. Hallottam a hangját, ahogy az ősatyák felé fordulva így szól: „Mária, az Én Anyám.” Nagy szeretettel lehajol hozzám, ahogy ott térdeltem, és átölelt. Kimondhatatlanul megvigasztalódva mentem vissza az asszonyokhoz, de semmit sem mondtam el nekik a történtekből.
Azután Szentfiam odalebegett Arimateai József börtönéhez, felnyitotta az épület tetejét, leeresztett egy összesodort lepedőt, és felszólította, hogy másszon fel rajta. Így szabadította ki Józsefet az Ő lelke a toronyból, majd eltűnt József szeme elől. Most, Kicsinyeim elmondom, hogyan van jelen a Szentháromság és mit tesz. Egy szimbolikus képet fogok bemutatni nektek.
A Mennyei Atya, ég és föld királya csillogó koronával a fején, fehér díszes ruhában, piros, belül fehér, aranyszegélyű palásttal áll veletek szemben. Kezében tart egy nagy aranyszínű körlapot. A kör széle tele van sűrűn rakva fehér gyertyákkal. A kör közepén van Jézus Krisztus szeretettől lángoló, töviskoszorúval átfont, lándzsával átdöfött dobogó, hús-vér Szíve. Hirtelen megjelenik a Szentlélek hófehér galamb formájában. Körberepül a gyertyák fölött és mindegyikre rálehel. A gyertyák mind lángra lobbannak. Majd egyszercsak megjelenik egy szárnyas fekete nagy rovar, köröket ír le a gyertyák fölött, a lángok megremegnek és a gyertyák harmadrésze kialszik. A Mennyei Atya így szól hozzátok: A fehér gyertyák titeket, és az egész világ engesztelőit jelképezik. A galamb a Szentlélek, aki lángra gyújtja az engesztelők szívét. Jézus Szíve azért van a kör közepén, mert Őt engesztelitek a saját bűneitekért és a világ bűneiért. A fekete rovar a gonosz lélek, aki egyre dühösebb rátok engesztelőkre, mert karmai közül mindig több lelket mentetek meg. Ezért közösségeiteken belül sokakban kételkedést támaszt és lelkükből kioltja az istenszeretet tüzét. Így van ez az egész világ viszonylatában.
Ellenségem azokat célozza meg, akik gyengébbek a kísértésekkel szemben, akik nem elég ellenállóak. Elaltatja tüzüket és arra készteti őket, hogy a többieket is beszéljék le az engesztelésről. Nem riadnak vissza az ítélkezésről, rágalmazástól és bosszúállástól sem.
De ti, kicsi Engesztelőim ne féljetek, ne aggodalmaskodjatok! Én, a mindenek királya sokkal hatalmasabb vagyok Ellenségemnél és az Engesztelés Művét nem engedem kialudni. A hűtlenek lelkét a Nagy Figyelmeztetéskor megtisztítom a szenvedés kohójában és lángra gyújtom bennük az Isten szeretetet és felebaráti szeretetet. Akkor majd alázatosan fognak visszatérni közétek és ti megbocsátó szeretettel várjátok őket!
Most Atyátok után, Én, Mennyei Édesanyátok szólok hozzátok és búcsúzom tőletek. Megáldalak titeket a remény, a hűség és kitartás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Vörösmarty Mihály - Jóslat