2009. január 27., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 15 - A Szűzanya beszél az Oltáriszentségről

2009. január 26. hétfő Szűzanya: az Oltáriszentségről
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Mennyei Édesanyátok és Éva hangján szólok hozzátok. Ma egy másik nagy Szentségről tanítalak benneteket: az Oltáriszentségről.
Szent Fiam mielőtt a Földről eltávozott, nem hagyott magatokra benneteket. Megalapította az Oltáriszentséget, melyben Szent Testével és Vérével, Lelkével és Istenségével a világ végezetéig veletek marad. Nézzétek végig a történelmet! Egyetlen király se áldozta fel életét alattvalóiért és más népekért. Egyetlen pásztor se adja eledelül saját testét és vérét juhainak. Tehát Jézus nem emléket hagyott rátok, hanem önmagát teljes egészében: ahogyan mint ember köztetek élt, és ahogyan most az égben megdicsőülten ül az Atya Isten jobbja felöl.
Így van Ő jelen a maga valóságában minden templom tabernákulumában az örökmécses fényében. Gondoltatok-e az Ő jelenlétére, ahányszor beléptek egy templomba? Letérdeltek-e a leghatalmasabb Úr előtt, mielőtt leültök a padba? Köszöntitek-e Őt néhány szívből jövő meleg szóval? Vagy inkább e helyett földi gondjaitokkal vagytok elfoglalva? Beszélgettek egymással, elfelejtkezve a Legszentebbről?
Drága Gyermekeim! Most szeretném feltárni előttetek, hogy mi mindent tanulhattok az Oltáriszentségi Jézustól.
  1. Alázatot, hiszen megfosztja magát minden Isteni külsőtől, fénytől, ragyogástól és beleköltözik a kicsi fehér ostyába. Eltűri, hogy sokan visszautasítják vagy bűnös lélekkel áldoznak, hogy egyesek megszentségtelenítik, lábbal tiporják, sátánista szekták szertartásaikon meggyalázzák. Mindezt alázatosan eltűri az Én Szent Fiam.
  2. Engedelmességet is tanulhattok Tőle, hiszen a pap szavának engedelmeskedve az égből leszáll az oltárra, válogatás nélkül betér az áldozók szívébe, engedi magát beteghez vitetni.
  3. Szeretetet is tanulhattok az Oltáriszentségi Jézustól. Végtelen isteni szeretetében, amit irántatok érez, semmi sem tudja rábírni, hogy visszamenjen az égbe, elhagyva a szentségházat. Pedig milyen hidegek, közönyösek vele. Sokan be se lépnek a templomba, kint a világban élik bűnös, romlott életüket. Még magukat vallásosnak nevező hívek is elmennek a templom előtt, anélkül, hogy betérnének néhány szerető szóval köszönteni Őt. Pedig Jézusomnak nem elég a piros örökmécses, az csak egy hideg üveg. Neki élő piros, dobogó emberszív kell, aki viszonozza szeretetét.
4.Az Oltáriszentségben Szent Fiam állhatatosságra is tanít titeket. Veletek marad mindvégig, míg csak egyetlen ember is marad a Földön. Kicsinyeim! Ti is legyetek állhatatosak a jóban, mert csak az üdvözül, aki mindvégig kitart a hitben és a tisztaságban.
Drága Gyermekeim! Most gondoljatok bele, milyen alkalmak vannak a templomban arra, hogy imádjátok az Oltáriszentséget és hódoljatok Előtte. Ezek a lehetőségek : 1. Szentmise, 2. Szentáldozás, 3. Szentségimádás, 4. Szentséglátogatás. Vegyük sorba ezeket!
  1. A szentmisén az első perctől kezdve végig ott van a ti Megváltótok az Oltáriszentségben, lát és hall minden szót, minden mozdulatot. Ő nagyon szeretné, ha a szentmiséken mindig kihelyeznék Őt a Szentségtartóval a szentmiséző oltárra, hogy ennyivel is közelebb legyen hozzátok és láthassátok Őt a kenyér színében. Így nemcsak az átváltoztatástól kezdve lenne oltárotokon, hanem a szentmise tanítói része alatt is. Mindig abban a tudatban vegyetek részt a szentmisén, hogy Jézus jelen van közöttetek, akár kiteszik a Szentségtartóval, akár bezárva tartják. Tudjátok, Kicsinyeim, az Én Szent Fiam úgy éli meg Szívében ezt a szentmise alatti bezártságot, mintha erőszakkal el akarnák Őt választani szeretett gyermekeitől, tőletek. Az nem kétséges, hogy a tabernákulumból bármikor oda tud menni hozzátok, hogy megöleljen, megáldjon, mégis érzi az elszigeteltséget. Valami olyasmi járja át a szívét, mint régen, mikor az apostolai nem akarták hozzá engedni a gyermekeket. Mivel a szentmisén valóságosan jelen van, igyekezzetek Iránta a legnagyobb tiszteletet tanúsítani. Fékezzétek meg gondolataitokat, ne kalandozzatok el! Ha szemetek ide-oda tekinget, inkább csukjátok be. Teljes mértékben adjátok át neki akaratotokat, értelmeteket, érzelmeiteket. Az átváltoztatás pillanatában elkezdődik szenvedése, mely többszöröse a golgotainak, csak hogy a szívében zajlik le. Ezalatt érezzetek együtt vele, köszönjétek meg Neki, hiszen a ti bűneitekért kell e fájdalmakat elviselnie!
  2. A szentáldozás a másik kiváló alkalom az Oltáriszentségi Jézus imádására. Gyermekeim ez óriási dolog: a legtökéletesebb egyesülés Isten és ember között. Ég és Föld Ura, a királyok Királya eggyéválik a gyarló porszemmel, az élő földi emberrel. Ne csak külsőleg vegyétek magatokhoz az Eucharisztiát, hanem egész szívetekkel-lelketekkel. Kérjétek, hogy hatása ne múljon el, ahogy lenyeltétek, hanem váljék lelketek hasznára: mossa le a bűn foltjait, gyomlálja ki a gonosz
    hajlamokat, növelje bennetek a béketűrést, a szeretetet, az alázatot, az engedelmességet és az áldozatkészséget. Csillapítsa érzékenységeteket, indulataitokat és testi vágyaitokat.
    Gyermekeim, legyetek nagyon boldogok, ha áldoztok, mert Jézus olyan csodálatosan van bennetek, mint ahogy a Tábor hegyén a 3 apostol látta a Színeváltozásakor: teljes isteni ragyogásában, tündöklésében, dicsőségében és emberi alakjában. Vágyva-vágyik rá, hogy beszélgessetek vele, kényeztessétek, dédelgessétek szívetekben, mert vágyik a hálátokra és szeretetetekre.
  3. A következő lehetőség az Eucharisztia előtti hódolatotokra a Szentségimádás. Szent Fiamnak ez a legnagyobb ünnep. Míg a kisgyermek az újjain számolgatja, hogy még hányat alszunk Karácsonyig, így számolgatja Ő is az Újján, hogy ebben vagy abban a templomban hány nap múlva lesz Szentségimádás. És miért várja ennyire? Mert végtelenül szeret benneteket, éhezik és szomjazik rátok. Olyan határtalanul boldog, mikor kikerülve „börtönéből" felszentelt kezek megáldanak Vele titeket, majd kihelyezik az oltárra. Ilyenkor elkezdi szórni rátok isteni kegyelmeit és elhalmoz szeretete gyönyörűséges szavaival. De ezt nem mindenki hallja, csak aki meg tudja teremteni magában az abszolút csendet, és fogékony rá. Ilyesmiket mond nektek: „Jöjjetek Szent Szívembe, meghívlak titeket. Ne hagyjatok el Engem, mert Nélkülem nem mentek semmire! Jöjjetek, akik gondokkal küszködtök, akik kísértések között görnyedeznek, akik magányosan, szeretetlenségben éltek, akik szegények és nélkülözők vagytok. Jöjjetek és Én megvigasztallak, megerősítelek benneteket!"
    Drága engesztelő Gyermekeim! Jézus az Eucharisztiából nemcsak adja a szeretetet, hanem kapni is akar. Várja a hálátokat és viszontszereteteteket. Várja a szívetek mélyéből feltörő köszönő szavakat. Várja az Ő végtelen jóságának, szeretetének, mindenhatóságának, irgalmának dicsőítését tőletek.
  4. Az Oltáriszentség előtti hódolat 4. formája a Szentséglátogatás. Ha boldoggá akarjátok tenni az én drága Szent Fiamat nem menjetek el a templom előtt anélkül, hogy néhány percet be ne térjetek. Olyan egyedül van a tabernákulumban, kulcsra zárva! Csak hideg tárgyak vannak körülötte. Alig várja, hogy rányissa valaki a templom kapuját. Csak 2-3 percet vagy negyedórát akar a napotokból, hogy

    beszélgethessen veletek. Kicsinyeim! Akinek Jézus első a szívében, Ő a Királya, az tud időt szakítani a nap 24 órájából, hogy naponta meglátogassa. Ha csak ennyit mond Neki, hogy szeretlek, imádlak és dicsőítelek Jézusom és fogadj el engem, úgy, ahogy vagyok, már ezzel be is aranyozta Megváltója napját. Egy kedves esetet szeretnék elmesélni nektek ezzel kapcsolatban. Szombat délelőtt egyik lelkitestvéretek belépett a templomotok kapuján, hogy pár percre meglátogassa Szent Fiamat. A kapu zárva volt csak a rácsig tudott menni. Letérdelt, imádkozott és közben egy erős kopogó, csattanó hangot hallott a tabernákulum felől. Nem tudta, mi lehet az. A mi Évánk éppen akkor lépett be és összetalálkoztak. Elmondta neki élményét. Évával megüzente Szent Fiam, hogy Ő kopogott, jelezvén neki, hogy hallja az imáját és hogy még jobban fellobbantsa a szívét. Áldását küldte neki gyermeki hitéért és szeretetéért.
    Befejezésül szeretnék felvilágosítani titeket arról, hogy mi Égiek nagyon fontosnak tartjuk, hogy az Oltáriszentség az egész Földön nagyobb tiszteletet élvezhessen. A Mennyei Atya arra bíztatja az Egyházat, hogy törölje el a merev paragrafusokat. Ne korlátozza a pásztoroknál a napi szentmisék számát. A szentmise korlátlan bemutatását kéri éjjel és nappal. Továbbá azt kívánja, hogy a papokat nem akadályozzák a szentségimádások szervezésében, és minél több lakóhelyen szervezzék meg az ÖRÖKIMÁDÁST. Ez azt jelenti, hogy éjjel-nappal egyfolytában ki van téve az Oltáriszentség és gyermekeink egymást váltva őrködnek mellette és imádkoznak. Ahol ezt létrehozzák, ott a Figyelmeztetés és Büntetés enyhe lesz.
    Végül Én, mint Mennyei Édesanyátok imáimban a legtisztább áhítatot és leglángolóbb szeretetet kérem számotokra Szent Fiamtól, hogy ezzel az áhítattal és szeretettel tudjátok imádni Őt a legméltóságosabb Oltáriszentség színében.
    Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

„Izraelt orosz zsidók csinálták orosz zsidóknak”

A zsidó állam orosz gyökerei
„Izraelt orosz zsidók csinálták orosz zsidóknak" - idézi az Ogonyok hasábjain publikált esszéjében Vlagyimir Baider, a folyóirat jeruzsálemi tudósítója Dina Rubinát, aki ugyan már évek óta Izrael lakója, mégis az egyik legjelentősebb orosz írónak számít. Bár ez az ominózus kijelentés mintegy tizenöt éve hangzott el, igazságtartalma azóta csak nőtt, de ma már inkább az új, oroszországi bevándorlók, semmint a történelmi kezdetek miatt.
E történet pedig - eleveníti fel az események logikáját a szerző - 1772-ben vette kezdetét, amikor Oroszország megszállta az akkor felosztott Lengyelország keleti felét, és arra kényszerült, hogy valamilyen formában integrálja az ott élő nagyszámú zsidó hitű közösségeket. Persze, ennek az integrációnak megvoltak a határai; a zsidóknak a cári hatóság megtiltotta, hogy elhagyják a korábbi lengyel körzeteket, s hogy Oroszország belsejébe költözzenek. Ez egészen II. Sándor trónra lépéséig tartott. A reformer cár megszüntette a helyhez kötöttséget; engedélyezte a zsidó családok letelepedését a nagyobb orosz városokban, s idővel megnyíltak az állami közép és főiskolák kapui is a zsidó fiatalok előtt, még ha numerus clausushoz is kötve.
Ám mindez nem feltétlenül hozott megnyugvást, mert a minimális nyitás csak még inkább ráirányította a figyelmet arra, hogy a zsidók továbbra is elnyomottak, a velük szembeni diszkrimináció nem enyhül. És leginkább azok érezték ezt, akiket a felsőfokú tudás hozzásegített ahhoz, hogy az átlagembernél jobban és mélyebben átlássák a helyzetet. Egyértelmű lett számukra, hogy bár feljebb kerülhettek a ranglétrán, egyesek előtt megnyílt a gazdagodás útja, de továbbra is gyűlölik őket, mert valamiképpen mások, mint azok, akiknek körében élnek.
Az 1855-ben trónra lépett reformista II. Sándort 1881-ben anarchisták meggyilkolták, a rendszer pedig az általános társadalmi elégedetlenséget úgy próbálta megfékezni, hogy a népnek odadobta a zsidókat. Pogromok százait szervezték, melyeket a kormányzat hol eltűrt, hol egyenesen támogatott. A zsidók közül pedig számosan úgy érezték: Oroszországban megbukott annak kísérlete, hogy egyenlők lehessenek honfitársaikkal, tehát el kell menniük egy olyan országba, melyet a magukénak mondhatnak, mely az övék lesz, s ahol maguk teremthetnek mindenki számára egyenlő esélyt. A zsidó állam gondolata nem orosz földön született, de Oroszországban talált a legnagyobb visszhangra, akárcsak a cionizmus. Az 1880-as évek végén, II. Sándor meggyilkolását követően megindult az első alija (bevándorlás Palesztinába), és létrejöttek az első nagy zsidó közösségek, melyek még sokáig valamiféle jiddis-orosz nyelvkeveréket beszéltek, s hozták magukkal az egykori anyaföld áldásait. Nem véletlen, hogy a Jeruzsálemben gyártott első vodkamárka, a Gold címkéjéről azóta is a cári kétfejű-sasos címer köszönti az embert.
A második alijára az 1905-os elvetélt oroszországi forradalmat követően került sor. Az akkori eseményekben már nagyszámú baloldali, kommunisztikus hiteket valló zsidó vett részt; a forradalom bukását követően pedig azok, akik Izraelbe érkeztek, a kommunizmus igazi földi megvalósulásaként kapcsolódta be a kibbuc-mozgalomba.
A harmadik alija az 1917-es forradalom, majd az azt követő polgárháború nyomán alakult ki, de talán ez bizonyult a legellentmondásosabbnak. Míg sok olyan zsidó, aki szívesen adta volna identitását cserébe egy jobb és igazságosabb társadalomért, és ezért fenntartások nélkül vállalt szerepet a forradalomban, addig mások, akiket nyelvük és hagyományos kultúrájuk a cionizmus bűvkörében tartott a kivándorlást választották. E meghasonlásnak lett üdvös következménye az első izraeli zsidó színház létrejötte. Vahtangov, egész tuppjával Moszkvából kiköltözött Palesztinába, s ott megalapították a Gabina szinhízat, mely mind a mai napig megőrizte különös fontosságát az ország kulturális életében.
A második világháború, a holokauszt, illetve a nácikkal szemben oly sok áldozatot hozó Szovjetunió, az Oroszország-képet a palesztinai zsidók tudatában nagyon megszépítette. A háború alatti és utáni években a szovjet kultúra és a vele szembeni szimpátia számos eleme vert gyökeret a zsidók körében, anélkül, hogy azt akárcsak észrevették volna. Még 1990-ben is a Szíriával határos Golan-magaslatok katonai egységeinek egyik parancsnokát Iosi Peled-nek hívták, mely név akkurátus orosz fordításban Joszif Sztálint jelent. Az egykori belga bevándorló szülők baloldali elkötelezettségük természetes következményeként adták ezt a nevet fiúknak, tiszteletként egy olyan ember iránt, akiről időközben sok minden kiderült, ám mégiscsak legyőzte a nácikat.
Izrael és a Szovjetunió kapcsolatai még jó ideig megőriztek egyfajta bensőségességet. Míg Sztálin, élete utolsó éveiben egyre kíméletlenebb üldözésnek vetette alá az oroszországi zsidókat, a nemzetközi politikában mindent megtett, hogy Izrael állammá alakulását segítse. Az ENSZ-ben a szovjet diplomaták következetesen kiálltak e cél érdekében, Csehszlovákián keresztül pedig számolatlanul érkeztek a szovjet fegyverek az akkori brit protektorátusba. Ezek nélkül az izraeli függetlenség magvalósulása épp úgy elképzelhetetlen lett volna, miként azok a győzelmek, melyeket a korai években a zsidó hadsereg aratott az Izraelre támadó arab államok felett.

http://www.ogoniok.com/