2012. február 14., kedd

Az amerikai püspökök Obama vallásszabadság-ellenes lépéseiről

A 2013-tól érvénybe lépő új szabályozás értelmében minden egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézménynek, köztük a katolikus kórházaknak is, kötelezően biztosítani kell a fogamzásgátló és abortuszt eredményező szerek elérhetőségét. Ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája hat pontból álló ismertetőt tett közzé.
A rendelkezés nem mentesíti a katolikus jótékonysági intézményeket, iskolákat, egyetemeket és kórházakat az előírások betartása alól. Bár ezek az intézmények hozzátartoznak az egyház alapvető missziójához, a törvény nem tekinti azokat „egyházi munkaadóknak”, amelyek megérdemlik a lelkiismeret védelmét, mert elsősorban nem olyan személyeket szolgálnak, akik osztoznak vallási meggyőződésükben. A döntés értelmében megvonják ezektől a szervezetektől a vallásszabadságot, bár ezek célja a társadalmi közjót szolgálata. Ezt a célkitűzést a kormánynak ösztönöznie kellene, ahelyett, hogy büntetné – írják az amerikai főpásztorok. 
A rendelkezés arra kényszeríti ezeket az intézményeket, hogy lelkiismeretükkel ellentétben olyan szerekért fizessenek, amelyeket erkölcstelennek tartanak. A kormány ezzel az intézkedéssel kényszeríti az egyházi biztosítókat, hogy olyan szabályzatokat dolgozzanak ki, amelyek sértik vallási meggyőződésüket. Az egyházi munkaadókat és iskolákat arra kötelezi, hogy olyan biztosításokat támogassanak, amelyek szemben állnak hitükkel. A vallásos munkavállalókat és diákokat pedig arra kényszeríti, hogy meggyőződésükkel ellentétes biztosításokat kössenek. 
A rendelkezés továbbá előírja a sterilizálás, az abortuszt okozó szerek és a fogamzásgátlók biztosítások általi kötelező érvényű fedezését. A munkáltatókat is ezek támogatására kényszeríti. 
A különböző politikai meggyőződést valló katolikusok egységesen ellenzik a kormány döntését. Azok a katolikusok, akik régóta az Obama-kormány és egészségügyi programjának támogatói voltak, most nyíltan bírálják a döntést. 
Számos egyházi és világi személy és csoportok határozottan felszólaltak a rendelkezés ellen. Sokan úgy ítélik meg, hogy támadást jelent a vallásszabadság szélesebb körű alapelve ellen, még ha nem is értenek egyet az egyházzal a döntés mögött húzódó erkölcsi kérdést illetően. Ezek közé tartoznak protestáns, ortodox, ortodox zsidó csoportok, amelyek egyébként nem ellenzik a fogamzásgátlást, viszont most közleményt adtak ki a kormány döntése ellen. A Washington Post, a USA Today, a N.Y. Daily News és más napilapokban is vezércikkek jelentek meg a rendeletet bírálva. 
A szövetségi rendelkezés sokkal szigorúbb, mint az egyes államokban létező bármelyik határozat. A kormány a legszigorúbb, korlátozó állami modellt választotta a vallási felmentésekre vonatkozóan, amelyek csak három államban léteznek (New York, Kalifornia, Oregon). Vallási felmentések nélkül jelenleg 28 amerikai államban vonhatják ki magukat az egyházi munkaadók a fogamzásgátló rendelet alkalmazása alól, ezt azonban az Obama-kormány mostani döntése felszámolja – tájékoztatnak az amerikai püspökök a 2013-tól érvénybe lépő törvény kapcsán a Vatikáni Rádió tudósítása szerint.  
A Business Insider hírportálja szerint az amerikai püspökök ilyen nyílt és egységes fellépése egy elnök ellen páratlan esemény az Amerikai Egyesült Államok történetében. John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke, aki maga is katolikus, február 8-án sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a törvényhozás eszközeivel fognak küzdeni a szavai szerint vallásszabadságot eltipró kormányrendelet ellen, amely áthágja az amerikai alkotmányt is. Az EWTN, az amerikai katolikus média szövetsége úgy döntött, beperlik az elnököt, mivel jelenleg két választásuk van: vagy az erkölcsi meggyőződésükkel ellentétes biztosítást kötnek dolgozóiknak, vagy nem kötnek semmilyen biztosítást. Ha ezt nem teszi meg, 600 ezer dolláros büntetésnek nézhet elébe.
Eközben a kormány állítólag azon dolgozik, hogy valamiféle kompromisszumot találjon megoldásképpen, csakhogy a katolikus véleményformálók szerint ezügyben lehetetlen kompromisszum, mivel nincs középút. 
Bővebben a konfliktus történetéről itt olvashat: Háború Obama és az amerikai püspökök közt
Magyar Kurír

Általános a keresztényellenesség az iszlám világban

Az utóbbi években a keresztény kisebbségek erőszakos elnyomása normává vált a muzulmán többségű országokban Nyugat-Afrikától és a Közel-Kelettől Dél-Ázsiáig és Óceániáig. Az MTI és a Newsweek körképe.
Gyakran hallani arról, hogyan bántalmaznak mohamedánokat Nyugaton, és arról is, hogy az arab tavasz harcosai a zsarnokság ellen küzdenek. Valójában azonban egészen másfajta háború zajlik a világban, egy olyan el nem ismert küzdelem, amely emberéletek ezreit követeli. Keresztényeket öldösnek az iszlám világban a vallásuk miatt, és ez az öldöklés olyan méretű, hogy a Newsweek amerikai hírmagazin példákkal alátámasztott átfogó elemzése szerint indokolt világméretű riadót fújni miatta.
A mohamedánok áldozatokként vagy hősökként való bemutatása a legjobb esetben is csak részben pontos. Egyes országokban a kormányok és az utasítására cselekvők gyújtanak fel templomokat és vetnek börtönbe papokat. Másokban lázadó csoportok és milíciák veszik kezükbe az ügyek intézését, gyilkolják a keresztényeket és űzik el őket olyan helyekről, ahol a gyökereik évszázadokra nyúlnak vissza. Az iszlamofóbia mérete és keménysége eltörpül a keresztényellenesség mellett - írja az MTI. 
A médiának a témával szembeni tartózkodása több okra is visszavezethető. Az egyik a félelem attól, hogy a beszámolók újabb erőszakot szülnek. A másik valószínű ok az olyan lobbicsoportoknak a hatása, mint az Iszlám Együttműködés Szervezete - egyfajta szaúd-arábiai központú iszlám ENSZ - és az Amerikai-iszlám Kapcsolatok Tanácsa. Az elmúlt évtizedekben ezek és a hozzájuk hasonló csoportok figyelemreméltó sikereket értek el abban, hogy ismert nyugati közéleti szereplőkkel és újságírókkal elhitessék: a mohamedánellenesség minden megnyilvánulása az iszlamofóbia nevű gonosz, rendszerszintű szemlélet következménye.
Az utóbbi időszak eseményeinek és irányzatainak elfogulatlanabb elemzése viszont ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy az iszlamofóbia mérete és keménysége eltörpül a mohamedán többségű országokban általánossá vált keresztényellenesség mellett. Véget kell vetni a hallgatásnak, amely a vallási türelmetlenségnek ezt az erőszakos megnyilvánulását övezi. Nem kevesebb forog veszélyben, mint a kereszténység, és végső soron az összes vallási kisebbség iszlám világon belüli sorsa – írja az MTI.
Az istenkáromlási törvényektől a brutális gyilkosságokon, bombatámadásokon és csonkításokon keresztül a szent helyek felgyújtásáig terjedő támadások miatt a keresztények sok országban félelemben élnek.
Elhúzódó erőszakhadjárat 
A Newsweek című hetilap cikkét idézve az MTI rámutat: Nigériában sokan szenvednek az üldözés valamennyi felsorolt formájától. Az összes muzulmán többségű ország közül ebben az országban a legnagyobb a katolikusok aránya (40 százalék) a lakosság egészéhez (160 millió) viszonyítva. A nigériai mohamedánokat és keresztényeket éveken keresztül egy hajszál választotta csak el a polgárháborútól. A feszültséget nagy részt - ha nem teljes egészében - a radikális iszlámhívők provokálták. Legújabb szervezetük a Boko Haram csoport, amelynek a neve azt jelenti, hogy „a nyugati oktatás szentségtörés”. A szervezet célja az iszlám törvénykezés, a saría bevezetése Nigériában: ennek érdekében bejelentette, hogy meg fogja ölni az országban élő összes keresztényt.
Csak 2012 januárjában a Boko Haram 54 ember haláláért volt felelős. A szervezet tagjai 2011-ben legalább 510 embert öltek meg és leromboltak több mint 350 templomot 10 északi államban. Lőfegyvereket, benzines gyújtópalackokat, sőt machetét használtak, és az Allahu akbar (Isten nagy) jelszót kiabálva rontottak rá gyanútlan polgárokra. Templomokat támadtak meg, ostrom alá vettek egy karácsonyi istentiszteletet (ahol 42 katolikust öltek meg), sörözőket, egy városházát, kozmetikai szalonokat és bankokat dúltak fel. Eddig elsősorban keresztény papokat, politikusokat, diákokat, rendőröket és katonákat gyilkoltak, de olyan mohamedán egyházi személyeket is megöltek, akik elítélték gaztetteiket.
A Szudánt éveken át gyötrő keresztényellenesség egészen más formában nyilvánult meg. Az ország északi részén élő szunnita mohamedánok tekintélyelvű kormánya évtizedeket keresztül üldözte a déli keresztény és természetvallást követő kisebbségeket. Amit sokszor polgárháborúnak írtak le, gyakorlatilag a szudáni kormány elhúzódó erőszakhadjárata volt a vallási kisebbségekkel szemben. Ez az üldözés a 2003-ban kezdődött hírhedt darfúri népirtásban kulminált. Bár Szudán mohamedán elnökét, Omár al-Basírt a hágai Nemzetközik Bíróság elé állították népirtás vádjával, és annak ellenére, hogy Dél-Szudán függetlenségét eufórikus öröm fogadta, az erőszak nem ért véget. Dél-Kordofán tartományban a keresztények még mindig légitámadásoknak vannak kitéve, gyilkolják őket, gyermekrablások és más atrocitások áldozatai. Az ENSZ által készített jelentések szerint 53 ezer és 75 ezer közé tehető azoknak az ártatlan polgári lakosoknak a száma, akiket elűztek otthonaikból, és akiknek a házait kifosztották és lerombolták.
Drákói istenkáromlási törvények 
Az üldözés mindkét fajtája - a kormánytól független csoportok és a kormány megbízottai által végrehajtott - megjelent Egyiptomban az arab tavasz utóhatásaként. 
Tavaly október 9-én Kairó Maspero negyedében kopt keresztények - akik Egyiptom 81 milliós lakosságának durván a 11 százalékát teszik ki - vonultak fel tiltakozásul az iszlamisták Hoszni Mubarak halála után megszaporodott támadásai, templomfelgyújtások, nemi erőszak, csonkítások és gyilkosságok miatt. A tiltakozó megmozdulás alatt az egyiptomi biztonsági erők gépkocsijaikkal belehajtottak a tömegbe és lőttek rá: legalább 24 embert megöltek, több mint 300-at pedig megsebesítettek. Az év végére több mint 200 ezer kopt hagyta el a lakóhelyét a további támadásoktól való félelemből.
Egyiptom nem az egyetlen arab ország, amely - úgy tűnik - hajlik arra, hogy elűzze keresztény kisebbségét. 2003 óta több mint 900 iraki keresztényt, zömében asszírt öltek meg csak Bagdadban terroristák, és 70 templomot felgyújtottak - közölte az Asszír Nemzetközi Hírügynökség (AINA) az MTI híradása szerint. Több ezer iraki keresztény menekült el a kifejezetten őket sújtó erőszak elől, és míg 2003-ban még több mint egymillióan voltak, a számuk kevesebb mint a felére fogyott.
A Pakisztánban élő 2,8 millió keresztény mindössze az 1,6 százaléka az ország több mint 170 milliós lakosságának. Ilyen apró kisebbség tagjaiként állandóan rettegnek nemcsak az iszlám terroristáktól, hanem Pakisztán drákóian szigorú istenkáromlási törvényeitől is. Közismert például annak a keresztény nőnek az esete, akit halálra ítéltek, mert állítólag megsértette Mohamed prófétát. Amikor Szalman Taszír pandzsábi kormányzó nemzetközi nyomásra keresni kezdte a módját, hogy megmentse a büntetéstől, a testőre végzett vele. A testőrt aztán vezető mohamedán egyházi személyiségek hősként ünnepelték, és bár halálra ítélték, a bíró, aki az ítéletet hozta, most rejtőzködni kénytelen, mert veszélyben forog az élete.
A pakisztáni istenkáromlási törvényeket bűnözők és tudatlan mohamedánok rendszeresen felhasználják a kisebbségek zaklatására. Már az is istenkáromlásnak számít, ha valaki megvallja, hogy hisz a keresztény szentháromságban. Ha egy keresztény csoportot azzal gyanúsítanak, hogy megszegte az istenkáromlási törvényeket, a következmények brutálisak lehetnek. A World Vision keresztény segélyező csoport irodái ellen 2010 tavaszán 10 fegyveres gránátokkal intézett támadást, és hat embert megölt, négyet megsebesített. Egy militáns mohamedán csoport vállalta a cselekményt, és tettét azzal indokolta, hogy a World Vision az iszlám aláásásán munkálkodik (a szervezet valójában egy nagy földrengés áldozatainak nyújtott segítséget.)
Még magukban sem imádkozhatnak 
Még a sokszor a világ legtoleránsabb, legdemokratikusabb és legmodernebb mohamedán többségű országaként emlegetett Indonézia sem mentes a keresztényüldözés lázától. Az MTI által idézett Christian Post című újság adatai szerint az Indonéziában történt, vallási kisebbségek elleni (a lakosság 7 százalékát kitevő keresztények alkotják a legnagyobb kisebbséget) incidensek száma 40 százalékkal, 198-ról 276-ra nőtt 2010-ről 2011-re.
A szenvedéseket lehet még sorolni. Iránban keresztények tucatjait tartóztatták le és vetették börtönbe, mert hivatalosan engedélyezett templomaikon kívül imádkoztak. 
Szaúd-Arábia külön kategória: bár az országban több mint egymillió keresztény külföldi munkás él, tilos nekik templomot létrehozni, de még magukban imádkozni is. Hogy ennek a teljes tilalomnak érvényt szerezzen, a vallási rendőrség rendszeresen tart razziát keresztények otthonaiban, és sokat közülük istenkáromlás vádjával bíróság elé állít, ahol a tanúvallomásuk bevallottan kisebb súllyal esik latba, mint a mohamedánoké. Még Etiópiában is, ahol a lakosság többsége keresztény, a mohamedán kisebbség templomgyújtogatásai érezhető problémává váltak.
Nina Shea, a Hudson Intézet Vallási Szabadság Központjának igazgatója a Newsweeknek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a keresztény kisebbségek sok muzulmán többségű országban "elveszítették a társadalom nyújtotta védelmet". Különösen igaz ez azokra az országokra, amelyekben erősödnek a radikális iszlamista (szalafista) mozgalmak. A harcias csoportok úgy érzik, hogy büntetlenül cselekedhetnek, és a kormányok tétlensége sokszor igazolja is ezt. 
MTI/Magyar Kurír

Nő a katolikus egyházból „hivatalosan” kilépő lengyelek száma

Nő a katolikus egyházból kilépő (aposztata) lengyelek száma; a néhány éve kezdődött jelenségről az egyházban megoszlanak a vélemények, a püspöki kar várhatóan márciusban egységesíti a hivatalos eljárás folyamatát.
A statisztikai hivatal adatai szerint a 38 milliós Lengyelország lakosságának 95 százaléka katolikusnak vallja magát, de a Tygodnik Powszechny katolikus hetilap becslései szerint az egyház életében valójában csak a lengyelek 30-40 százaléka vesz részt.
A lengyel egyház nem vezet statisztikákat a hitelhagyások számáról, de becslései szerint évente az egyes egyházmegyékben több tucat személy kérvényezi a hivatalos kilépést.
A katolikus egyházból néhány éve kezdtek „hivatalosan” távozni egyebek közt a Németországban dolgozó lengyelek, akik nem akartak egyházadót fizetni (a „hivatalos” kilépés a bejelentett hitehagyást jelenti, a keresztség szentsége természetesen eltörölhetetlen). 2006-ban nyílt meg az első hitelhagyási portál (www.apostazja.pl), melynek adminisztrátora szerint az ott publikált formális kilépési nyilatkozatokat több mint tízezerszer töltötték le a látogatók. Egy másik honlap (www.wystap.pl) több mint hatezer letöltést regisztrált, a lengyel ateisták és agnosztikusok internetes listájára pedig több mint 19 ezer személy iratkozott fel.
Az egyház képviselői mégis azt hangsúlyozzák, hogy az aposztázia nem veszélyezteti a hitközösségek stabilitását. Részben úgy gondolják, hogy a becsült adatok csak a nem hívők vagy vallásukat nem gyakorlók számát igazolják vissza, de vannak, akik csak szükségtelen látványkeltésnek nevezik a hivatalos és nyilvános hitelhagyást, mert a kilépés nem törli a keresztséget. Az aposztáták nagy része azonban azt emeli ki, hogy ateistaként tiszteletben tartja a hívők érzelmeit, és ezért kíván nyíltan kilépni az egyházból.
Tomasz Dostatni domonkos szerzetes a Gazeta Wyborcza napilapnak adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy az aposztázia okai egyebek közt az egyházban keresendők. Véleménye szerint nagy jelentősége lehet egyes egyházi képviselők erős politikai beállítottságának, kommunikációs készségeik hiányának, valamint a pedofilbotrányoknak és a felszínes vallásosságnak. Ezért fontosnak tartja, hogy az egyház meghallgassa a másik fél igazát is.
Lengyelország történelme során hitelhagyásra általában a megszállók késztették az embereket. Az önkéntes hitelhagyás jelensége újdonság, amellyel utoljára a reformáció idején szembesültek a katolikusok. Azegyház aggodalommal figyeli a hivatalos kilépések számának növekedését, mert fél, hogy a tendencia egy komoly távozási hullám előjele lehet.
A püspöki kar 2008. évi határozatában több formális feltételhez kötötte az aposztáziát; kizárólag személyesen, tanúk jelenlétében lehet kilépni az egyházból. Ennek ellenére több helyen a levélben elküldött kérelmeket is elfogadják. Az eljárás egységesítéséről várhatóan március elején tanácskoznak a lengyel püspökök.
MTI/Magyar Kurír

Az utolsó buborék

Az eurózóna válsága során mindenről szó van, de egy dologgal senki nem foglalkozik - a görög helyzet viszont egyre aktuálisabbá teszi, hogy ez a probléma a maga groteszk valójában elkezdje foglalkoztatni az embereket. Történt ugyanis, hogy január végén - február elején, miközben Görögországban egyre több városra terjedtek ki a zavargások és február 13-ára virradón Athénban már bankok épületei gyulladtak fel, a tüntetők pedig molotov-koktéllal dobálták a parlament épületét védő rendőröket, odabent a politikusok szinte zavartalanul vitatkoztak tovább az újabb megszorító csomag mikéntjein.
Korábban a volt görög miniszterelnök bejelentette, hogy Görögország két hónapon belül népszavazást tart az Európai Unióból való kilépésről. Egy nappal rá már csak az eurózónáról volt szó. Néhány napon belül a miniszterelnök helyére beültették az EKB volt alelnökét, Lukász Papadémoszt. Azóta szó nincs népszavazásról, viszont kizártak a pártjából több mint negyven politikust, akik az újabb brüsszeli diktátum ellen szavaztak. Érthetetlen, miért fokozódik a feszültség az utcákon?
Európa szerte a politikai elit egyre inkább tisztában van vele, hogy a népakarat ellen megy, és mivel a tömeg egy része kezd tisztában lenni a szándékaikkal, egyre jobban kapkodnak. Érzik a bukás közeledtét, és még az utolsó pillanatokban sietve keresztül akarják vinni az utolsó EU diktátumokat. Athénban tegnap éjjel is megmutatkozott a jelenség: bár hivatalosan képviseleti demokráciáról beszélnek, az öltönyös politikusok szépen visszavonultak a saját kis zárt közösségükbe. Elméletileg egy országért felelnek, de gyakorlatilag már ki sem látnak a páholymunkából, melyet a parlamentre és néhány kormányhivatalra kiterjesztettek, hogy ne érezzék magukat annyira bezárva.
Makrogazdasági mutatókon és statisztikákon vitatkoznak, miközben a fal másik oldalán a tömeg rájuk gyújtaná a parlamentet, ha nem tartaná vissza őket a karhatalom. Egyetlen politikus nem mert kiállni a tömeg elé és azt mondani, hogy türelem, mert ott bent éppen megoldjuk a gondjaitokat! Miért? Mert tisztában vannak vele, hogy szó nincs ilyesmiről. A másik oldalon szintén. Ezért bármelyik kiállt volna a parlament kapujába, azonnal molotov-koktél és vascső lett volna a válasz.
Brüsszel hasonló kegyetlenséggel diktál, az öltönyös demokraták szűk csoportjai pedig a márvány épületek falain belül, rendőrsorfallal őrizve papíron megoldják az ország gondjait. Egy kis pénz ide, egy kis pénz oda, és papíron máris jobb az ország helyzete. Megkapnak egy újabb adag pénzt, aminek már semmi értéke nincs, és kifizetik belőle az elkülönültség fenntartásához szükséges államapparátust. Csak az ablakon ne nézzetek ki!
Miért nő a munkanélküliség? Mert ahhoz, hogy ott békésen elvitatkozzanak a négy fal között, bőven elég foglalkoztatni néhány tízezer, esetleg százezer embert. Szűk hivatalnokréteget, ami az adóztatáshoz, a lakosság nyilvántartásához szükséges, és a rendfenntartó erőket, melyek féken tartják az elégedetlen tömegeket. A többi egyszerűen nem érdekli őket! Hogy hogyan talál munkát, megélhetést a maradék néhány millió? Arról majd maguk gondoskodnak. Természetesen, csak miután megfizették a királynak, ami a királyé.
Soros György zsidó befektető egyszer azt mondta, a kapitalizmusnak akkor lesz vége, mikor az utolsó buborék is kidurran - és gondolt ezzel a piaci viszonyokra. Talán nem is sejtette, de a jelenlegi társadalmi berendezkedésnek, a polgári rendnek is akkor lesz vége, mikor az utolsó buborék kidurran. Ez az utolsó buborék a valóságtól elszakadt öltönyös demokraták világa, ami előbb vagy utóbb - és talán minden országban eltérő módon - de ki fog durranni. Előbb vagy utóbb a valóság utat tör magának. És minél tovább tartják vissza a tömeget, annál kegyetlenebb lesz, mikor ez az utolsó buborék is kidurran.
Fenyvesi Áron

Oroszország elítéli Izrael háborúra buzdító retorikáját

Oroszországot aggasztja Izrael nyílt háborús készülődése Irán ellen. Az orosz külügyminisztérium hivatalosan is elítélte Izraelt Irán ellen buzdító retorikájáért.
Az orosz külügyminisztérium arra figyelmeztette a cionista rezsimet, hogy háborús retorikája növeli a feszültséget és súlyos következményei lehetnek.
Mihail Uljanov, az orosz külügyminisztérium Biztonsági és Lefegyverzési Osztályának vezetője szerdai nyilatkozatában elítélte Tel-Aviv fenyegető Irán ellenes retorikáját és azzal vádolta Izraelt, hogy a saját maga által gyártott vádakkal csak növeli a már amúgy is magas feszültséget a közel-keleten. Arra figyelmeztetett, hogy az ilyen kitalációk katonai megoldásra ösztönöznek, és  súlyos következményekkel járhatnak.
Oroszország az izraeli háborús retorika bírálatán keresztül is támogatja Iránt
A vezető orosz politikus szerint az iráni atomprogrammal kapcsolatos spekulatív nyilatkozatok kevés valóságtartalommal és annál több politikai és propaganda célzattal bírnak és egyáltalán nem veszélytelenek.
Az utóbbi hetekben az Egyesült Államok és szoros szövetségese, Izrael is erősített Irán ellenes nyilatkozatainak hangvételén. A teheráni kormány két legfőbb ellenségének számító ország szerint Irán atomfegyvert próbál előállítani, de mindezidáig nem voltak képesek elfogadható bizonyítékkal alátámasztani vádjaikat.
Mind az Egyesült Államok mind pedig Izrael rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel, köztük nukleáris töltetű rakétákkal. Az Egyesült Államok ENSZ és NATO tagállam is egyben, és ha nem is hivatalosan, de mindenképpen a két szervezet kimondatlan vezetőjének számít.
A világ egyre polarizáltabb
Irán vehemensen tagadja az ellene felhozott vádakat, kitartva amellett, hogy atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál. A teheráni kormány számos alkalommal nyomatékosította, hogy célja a lakosság energiaszükségleteinek civil úton történő ellátása, hiszen a fosszilis energiaforrások előbb-utóbb Iránban is kiapadnak.
Irán többször is kijelentette, hogy megtámadása esetén Izraelt és annak nemzetközi érdekeltségeit venné célba válaszul, saját védelme érdekében. Irán próbál megfelelni az Egyesült Államoktól és Izraeltől kapott háborús kihívásokra, hogy bebizonyítsa, saját védelmi ereje képes visszaverni bármilyen katonai támadást.
Az Oroszország, Kína, Szíria és Irán alkotta új tengely az amerikai, izraeli, angol és francia örök szövetséggel szemben
Az Egyesült Államok régóta hangsúlyozza, hogy a Fehérház a katonai opciót tartja az egyik elsőszámú megoldásnak Irán atomprogramjának megállítására.
Irán pedig arra figyelmeztetett, hogy akár amerikai akár izraeli támadás esetén 32 amerikai támaszpontot támadna meg a közel-keleten, főleg az olajkereskedelem szempontjában stratégiailag fontos Hormuz-szoros közelében.


Forrás: Nationalturk.com

 

Izrael robbantott saját nagykövetségei előtt

Ramin Mehmanparast, az iráni külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a terrortámadások Indiában és Grúziában a Teherán elleni lélektani hadviselés részét képezik, és a cionista rezsim robbantott saját nagykövetségei előtt, mert be akarják feketíteni Irán a két állammal fennálló baráti kapcsolatát.
A támadásokat követően a teljes nyugati média Iránt okolta a merényletek kivitelezésével, de a nagykövet nyilatkozatában emlékeztetett, hogy ezek a módszerek az izraeli rezsim veleszületett természetéből adódnak. "Teherán elítéli a terrorizmust, és azon felül, hogy Irán eddig is szenvedett a terrorizmustól, a két eset Iránt is sújtja."
A külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Izrael léte eleve állami szintű terrorizmuson alapszik, hiszen a palesztin földek kisajátítása nélkül az izraeli rezsim nem is létezne.
A szóvivő az eset kapcsán megemlítette, hogy az elmúlt hónapban több terrorszervezetet is felszámoltak Iránban, és a fentiek miatt terrorszervezetnek tekintenek minden olyan csoportosulást, amely Izraellel kapcsolatban van - és ehhez hasonlóan kellene cselekednie a térség minden államának, hogy az ehhez hasonló merényletek elkerülhetők legyenek.
"A cionista rezsim rekordot döntött az általa elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények számával, ezért a világon minden terrortámadást elsődleges gyanúsítottjának tekinthető. Mindenféleképpen nemzetközi összefogás szükséges a további merényleteik megakadályozása érdekében."
Molnár István

Ahmadinedzsád: "az ellenség fél az iráni nemzettől"


Ahmadinedzsád újabb beszédében figyelmeztette Irán szomszédait: az ellenség összeesküvése most arra összpontosul, hogy feszültséget szítson a térség államai közt, és így erősítse saját pozícióit a térség erőforrásainak megszerzésére. Azt mondta, a nyugat most a térség több államába is fegyvereket küld, hogy azért cserébe közreműködjenek saját érdekeltségeik idegen kézre játszásában.
Hozzátette, hogy a gyarmatosító erők gyarlóságukban arra törekszenek, hogy fokozatosan csökkentsék a növekedést a térség egyes országaiban és így azok teljesen kiszolgáltatottá váljanak. Elmondta, a gyarmatosító hatalmak nagyarányban részesülnek az olajbevételekből és ezért a korrupt politikusoknak több milliárd dollár értékben küldenek fegyvereket a hatalom megtartására.
Az elnök megjegyezte, hogy ha ezek a régiós országok erősek lennének, nem fogadnák el a fegyvereket az olajért cserébe.
Ahmadinedzsád kijelentette, hogy az ellenség fél az iráni nemzettől, mely nagy történelmi múlttal és ősi civilizációval bír - mert ők tudják, hogy Irán növekedése a gazdaság és tudomány legkülönbözőbb területein akadályt állíthatnak a világuralmi törekvések és az agresszív terjeszkedési politika elé.
forrás: Press TV

Putyin intézkedéseket javasol Oroszország lakosságának növelésére

Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök egy új intézkedéscsomagot javasolt, melynek célja, hogy az orosz lakosság száma 142 millióról 154 millióra növekedjen. Az orosz vezetés új demográfiai programja összhanba lett hozva az ország védelmi stratégiájával, erre a Dimitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes korábbi nyilatkozatainak megfelelően módosuló kijelentésekből következtethetünk. Putyin kilátásba helyezte a "munkás-arisztokrácia" újjáépítését is. Az előzetes számítások alapján az intézkedéscsomag sikeres megvalósításával ez a társadalmi réteg 2020-ra mintegy 10 millió főt jelent, ami az orosz munkásréteg egyharmada.
Elmondása szerint az államvezetésnek az új társadalompolitikában most elsődlegesnek kell tartania az állami óvodák kapacitásának nagyarányú bővítését, ugyanis a szovjet korszak végén az állami óvodák nagy részét bezárták, az ingatlanvagyon pedig nagyrészt magánérdekeltséghez került. (az IMF befolyása alatt lévő kormány a lakosság számának csökkentésében volt érdekelt) Az elmúlt évtizedben a gyermekvállalási hajlandóság bár növekedett Oroszországban, de az állami óvodák kapacitása még mindig nem elégséges, Putyin egyenesen "nyomorúságosnak" nevezte a jelenlegi helyzetet.
Azok a családok, melyek az összességében negatív demográfiai mutatókkal rendelkező térségekben élnek, az államtól pénzügyi támogatást fognak kapni a harmadik vállalt gyermek után. Ez havonta mintegy 7000 rubelt tesz ki. Havonta 5000 rubelre fogják növelni a tanulmányi támogatást, és egy intézkedéscsomagot javasolt, ami előkészíti a terepet a földek árának csökkenéséhez és megteremti a feltételeket a lakosság könnyebb vidéki letelepedéséhez. Putyin elmondása szerint ha mindez megvalósul, az orosz lakosság száma 2050-re 154 millióra növekszik - ellenkező esetben számolni kell azzal, hogy a következő 38 évben 107 millióra csökken.
Molnár István

Hol a boldogság mostanában...

Nem filozófiai fejtegetésbe akarunk bocsátkozni a boldogság értelmezése vonatkozásában, hanem a mellékelt grafikon adatait értékeljük ki az általunk meghatározott "boldogsági-tényezők" függvényében. Nem térünk ki a belső - lelki - harmóniára, a vallások adta elfogadó jellegű világszemléletekre (boldogok a lelki szegények...), vagy a politikai megfogalmazásokra. Ezeknek a tényezőknek is van szerepük a boldogságérzet kialakulásában, de csak másodlagos. Elsődleges tényezők azonban a biztonságérzet, a szabadság érzete és a megalapozott reményérzet. Mivel a boldogság egy szellemi alapú érzelmi állapot, ezért nem keverhető össze a megelégedettség, kielégültség animális alapú és rövid időszakra szóló állapotaival, mivel ezek nem szellemi síkú, hanem fizikális jellegű érzések.
A mellékelt grafikon ezt a megállapítást teljes mértékben bizonyítja. Indonézia, Mexikó, India nem a világ leggazdagabb országai, sőt, a szegénység eléggé meghatározó társadalmi állapot. Mégis a világ legtöbb (az összlakossághoz viszonyítva), legboldogabb embere ezekben az országokban található. Ezzel szemben a gazdagnak is nevezhető EURÓPAI országokban vannak legkevesebben a boldog emberek. Magyarország ebben a kimutatásban is az utolsó helyre szorult. Míg Indonéziában a lakosság több mint 50%-a nagyon boldog embernek minősíti magát, addig hazánk lakosságának alig több, mint öt százaléka. Viszont a depressziós (abszolút boldogtalan) emberek arányszáma nálunk a legmagasabb az egész világon. Erősen kozmetikázott adatok szerint is kétmillió magyar depressziós, de a mai valóság szerint az összlakosság fele depressziós. Mi a depresszió? Egyesek betegségnek mondják, pedig nem az, hanem egy olyan lelki állapot, mely a boldogságérzet hiányából fakad.
Miért ilyen rendkívül rossz a magyarság lelki állapota? Miért mi vagyunk a legboldogtalanabbak a világon? Mert okunk van rá! A boldogságérzet, különösen a nagyfokú boldogságérzet kiváltó okait ismerjük. Biztonságérzet, szabadságérzet, megalapozott reményérzet. A depresszió okai ezeknek az érzeteknek a hiánya, és az ellentétes érzéseknek az eluralkodása. A bizonytalanság érzetének, a kiszolgáltatottság érzetének (a szabadságérzet megsemmisítőjének), a reménytelenség érzetének általánossá válása az oka a magyarság általánosnak is nevezhető depressziójának, nyomorúságos lelki állapotának.
Leszámítva a felső pár százezret, szinte senki nincs biztonságban semmilyen vonatkozásban manapság. Bármikor kirabolhatják, megerőszakolhatják, munkahelyéről kirúghatják, munkahelyét ellehetetleníthetik, életminőségét ronthatják, családját szétbomlaszthatják, véleménynyilvánításért bebörtönözhetik, minden erőszakkal szembeni védekezési lehetőségét tiltják, megalázhatják, óriási összegekre büntethetik, és ami a legelszomorítóbb, embert az ember farkasává formálhatják. Röviden: rabszolgává minősítették.
Adósrabszolga, érzelmi rabszolga, a rablótőke által kizsákmányolt munkásrabszolga, a bűnözőknek kiszolgáltatott, fegyvert nem viselhető rabszolga. Valóban őrültnek kellene lennie annak, aki ilyen állapotában szabadságérzettel - mint a boldogságérzet egyik tényezőjével - rendelkezik.
A megalapozott reményről pedig szó sem eshet. Mondják, hogy a remény hal meg utoljára, ami az ötmillió depressziós magyar ember vonatkozásában már rég megtörtént. A többiek vonatkozásában épp most haldoklik.
Még egy igen érdekes tényező fedezhető fel a mellékelt grafikonban. Nevezetesen az, hogy ott a legboldogabbak az emberek, ahol a legkevesebb a vezetésben az idegenek, nevezetesen a zsidók arányszáma. (Az USA vonatkozásában a nagy jólét miatt ez még nem annyira nyilvánvaló.) Ez a grafikon a nagy boldogságérzetűekre vonatkozik és nem a megelégedettek arányszámát mutatja. Kína és Oroszország esetében kell ezt kihangsúlyozni, mert a nagy boldogságérzetűek száma ugyan alacsony, de Kínában a depresszió ismeretlen fogalom és igen nagy a megelégedettek száma, az oroszok esetében már rosszabbak ezek a mutatók, de még mindig jobbak, mint sok más országban.
Hazánkban ez az irányzat - a boldogok számának a csökkenése és a boldogtalanokénak (a depressziósokénak) a növekedése - nem fog megváltozni. A depressziós nem tervez, nem szül gyerekeket, nem vesz részt a közösség munkájában, szinte már nem is él. Pedig van egy igazi gyógyszere ennek a lelki sérülésnek is. A harc vállalása. A harc energiát követel, izgalmakat, események sorát váltja ki, megszabadít az apátiától és reményt ad. Hogy bele is lehet halni? A depresszióba is, és mégis csak szebb és felemelőbb harcosként halni, mint egy kötélen, vagy sörös tócsában végezni. Öngyilkosként, vagy a depresszióval járó súlyos betegségekbe belehalva.
A boldogságérzetnek, különösen a nagy boldogságérzetnek semmi köze az anyagiakhoz. Indonéziában, Mexikóban és Indiában olyan a szegénység, amilyen az igazi szegénység. És mégis boldogok. 1956 végén, a harcok csitultával nem volt kenyér, téli tüzelő, közlekedés, és a magyarok döntő többsége mégis valóban boldog volt. Nevető emberek, csillogó szemek, testvériség és egy végtelen nagy megkönnyebbülés érzése uralkodott el az országban. Ha nincs már lehetőség, akkor így kell keresni a boldogságérzetet. És aki ezt egyszer megérzi, tapasztalja, egész életére kiható élmény részese lesz, és örökre elfelejti a depressziót. Mert amikor a győztes harc után a harcosok (akik megmaradtak) összejönnek, temetnek és ünnepelnek, az olyan nagy boldogságérzetet ad, melynek nincs párja, és amiért érdemes mindent kockáztatni. Ez az igazi, a végső orvossága a lelki romlásnak, ha már nincs más megoldás. Van még más?
Kassai Ferenc


Szervusztok Barátaim! A sok súlyos szó és elmélkedés helyett,most a hölgyeknek szeretnék kedvezni,természetesen az urakat sem kihagyva a lehetőségéből.
Carrie E.Pierce a hollywoodi legendás sminkestől idézek: "Az álmok városában volt szerencsém együtt dolgozni a világ legszebb nőinek tartott színésznőivel és modelljeivel. Azokkal,akik előtt férfiak ezrei hajtanak térdet és nők sokasága szeretne velük hasonlatossá válni...amikor személyesen találkozhattam velük,legnagyobb megdöbbenésemre legtöbbször nem találtam őket szépnek. Persze a külsejük káprázatos volt,ám az esetek többségében a valóság a lelkükben rejtőzött! Az üresség,a bizonytalanság és az önmarcangolás reszkető,kavargó megtestesülései volt szinte valamennyi dáma. Nem olyan nők voltak,amilyeneknek korábban hittem őket,a média sulykolta belém,hogy ők testesítik meg a szépséget. Betekintésem után jöttem rá,hogy milyen kevés szépség található a szépséges nők között! "

-hát igen,valóban igaza van a kiváló szakértőnek, a női szépség belülről fakad. Nincs köze egy popsi mérethez,a szemöldököd ívéhez,vagy-mondjuk ahhoz-,hogy van rajtad néhány plusz kilogramm. Egy lány,egy asszony és egy idős hölgy nekem egyformán szép,hiszen-anyák,testvérek,nagymamák,és lányai vagytok a nagy családomnak. Én szépségeim! Kérlek benneteket,hogy legyetek képesek női létetek valamennyi időszakát örömmel elfogadni és örülni annak,hogy nők,anyák lehettek...ne a tükörnek kívánj megfelelni,hanem magadnak hölgyem! Fedezzétek fel magatokban az "örök nőt" és találjátok meg párotokat,az "igazi" férfit! A hölgyek tiszta szívű hódolójaként: egy talán "igazi" férfi,

Feri...

Ima népünkért

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának, a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le. Tekints reánk, e válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.
Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet. Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk hazánkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék. Magyarok Nagyasszonya, Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király - könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.
Amen.


http://dkjozsef.blogspot.hu/2012/02/nepunk-veszelyben-van-imadkozzunk.html

Az európai farmok megfigyelésére mostantól drónokat is bevetnek

A megengedettnél több EU-s támogatást igénylő vagy a Közös Mezőgazdasági Irányelveket megsértő gazdák nagyobb eséllyel bukhatnak le az égből őket figyelő kameráknak köszönhetően, mint egy mezőgazdasági ellenőr látogatása által. Mit szólnak ehhez a gazdák?
Képzeljünk egy tökéletes napot néhány év múlva, amint vidéken, a földek és erdők mentén sétálunk. Csend, tiszta levegő, madárcsicsergés és a szépen növekvő búzaszárak susogása a szellőben. Egyszer csak egy modellrepülő suhan el a fejünk felett, csakhogy nem látunk senkit, aki a repülőt irányítaná. Nem játékszerről van ugyanis szó, hanem egy felvételeket készítő pilótanélküli repülőről.
Eközben több száz kilométerrel felettünk egy műhold is képeket készít ugyanerről a földterületről, tisztán megjelenítve minden egyes fát vagy állatot a felvételeken.
Mi után kémkednek? Mit próbálnak felderíteni? Sehol egy titkos katonai állomás. Amerre a szem ellát búzatáblák, kukoricaföldek és egyéb gazdaságok váltogatják egymást.
Az európai farmoknak nyújtott támogatások évi több milliárd euróba kerülnek az adófizetőknek és az EU mezőgazdasági ellenőrei úgy döntöttek a technikát hívják segítségül a csalások és a pazarlás visszaszorítására.
A műholdas megfigyelést már évek óta alkalmazzák erre és most a pilótanélküli repülők tesztelésén a sor.
Egy gazdaság műholdas ellenőrzése a személyes ellenőrzés egyharmadába, 400 helyett mindössze 150 euróba kerül, mondja a támogatások kifizetéséért és a szabálytalanságok kiszűréséért felelős brit RPA ügynökség munkatársa.
„Az RPA csak azokat a földterületeket ellenőrzi, amelyekkel kapcsolatban kétségek merültek fel,” mondja az ügynökség. „Ezzel időt és pénzt takarítunk meg.”
2010-ben a mezőgazdasági ellenőrzések 70%-át műholdak segítségével végezték, ami összesen 210 ezer négyzetkilométeres területet jelentett.
A műholdképek azonban nem mindig megbízhatóak. Ausztriában például azért nem alkalmazzák a módszert, mert a hegyvidéki domborzatok által vetett árnyékok miatt a felvételek pontatlanok és sokszor megtévesztőek.
Skóciában, Nagy-Britanniával ellentétben, azért nem használják a műholdas ellenőrzést, mert az ég túl gyakran borús, így nincs elég idő a jó minőségű felvételek készítésére.
A kémkedés ára
  • Az Európai Bizottság összesen 6,5 millió eurót fizetett ki kiskereskedelmi cégeknek az elkészített műholdfelvételekért 2011-ben,
  • Az EU tagállamok a becslések szerint mintegy 40 millió eurót fizetnek évente a képfeldolgozásért.
A táj folyamatosan változik, és amikor a műhold elhalad az adott terület felett „az állatok lehet, hogy éppen a mezőn vannak, máskor meg az akolban, így nehéz megszámolni őket,” mondja Roland Randall, brit gazda és környezetvédelmi kutató Cambridgeshire-ből.
„Amikor az ellenőrök végignézték a farmunkról készült felvételeket azt hitték, hogy egy új épületet húztunk fel engedély nélkül, pedig csak egy szénakazalt láttak,” nyilatkozta a BBC-nek.

A műholdképeket leginkább a gazdaságok felmérésére használják, hogy megállapítsák, mely területek után jár támogatás.
Manapság azonban a gazdák rengeteg „mezőgazdasági és környezetvédelmi szabálynak kötelesek megfelelni” ahhoz, hogy a támogatást elnyerjék.
A pilótanélküli repülőket vagy más néven drónokat leginkább Afganisztánban és Pakisztánban bevetett gyilkoló gépekként ismeri a nyilvánosság, de a technológia támogatói szerint ezek kisebb és egyszerűbb változatai a mezőgazdasági felügyeleti feladatok ellátásában is igen hasznosak lehetnek. Ezek a kis gépek egészen közeli és rendkívül éles felvételek készítésére is alkalmasak és a műholdakkal ellentétben, amelyek mindig lefelé néznek, a drónokkal szinte bármilyen szögből lehet képet készíteni.
Tesztelik őket például dél-franciaországi szőlőkben, hogy ellenőrizzék, a szőlők kiirtása jogilag és környezetvédelmileg megfelelő módon történik-e. A szőlősgazdák akár 10,000 eurót is kaphatnak hektáronként a nem versenyképes szőlőfajták kiirtásáért, hogy a túltermelés miatt kialakuló „bortavak” kialakulását megakadályozzák.
„Az ellenőrzésnek 100%-os pontosságúnak kell lennie, mert óriási pénzösszegekről van szó,” mondja Philippe Loudjani, az Európai Bizottság elő számú műholdas megfigyelőközpontjának agronómusa az olaszországi Isprában.
„A franciák most azt ellenőrzik, hogy szükség van-e a 10 centiméteres pontosság elérésére, illetve, hogy milyen felbontású képek kellenek.”
A drónokat Olaszországban és kisebb területen Spanyolországban is tesztelik már, ahol a 12,5-25 centiméteres felbontású képek ideálisak a mediterrán térségre jellemző kisebb, vegyes gazdaságok ellenőrzésére.
Az EU gyorsított ütemben próbálja megfogalmazni a „pilótanélküli repülőrendszerekre vonatkozó stratégiát”, hogy lazítsanak a drónok polgári célú felhasználására vonatkozó jelenlegi nagyon szigorú európai szabályozáson.
A héten Brüsszelben megvitatott védelmi bizottsági munkaanyag szerint a drónoknak nemcsak mezőgazdasági ellenőrzési szerepet szánnak, hanem alkalmaznák kartográfiai feladatok elvégzésére, szállítmányozási és határellenőrzésre, az illegális bevándorlás és kábítószer kereskedelem elleni harcra és természeti vagy ipari katasztrófák megakadályozására.
Mit szólnak a jogvédők?
Ben Hayes, a Statewatch kampánycsoport munkatársa aggódik, hogy Európa túl gyorsan és a közvélemény megkérdezése nélkül akarja elkezdeni a drónok használatát.
„Elfogadjuk, hogy sok területen hasznosnak bizonyulhatnak, de… nem vitatták meg, hogy mit fogadnak el és hogyan vélekednek az emberek arról, hogy drónok repkedjenek a földjeik vagy mondjuk a fejük felett egy tüntetésen,” mondja.
Ray Purdy a University Collage London-tól 202 brit és 428 ausztrál (ahol rutin eljárás a műholdas ellenőrzés) gazdát kérdezett meg és azt találta, hogy az ausztrál gazdák egynegyede, a brit farmereknek pedig egyharmada ellenezte csupán a műholdas megfigyelést.
Egyesek aggodalmukat fejezték ki személyi jogaik megsértése miatt, de sokan azt mondták előnyben részesítik a távirányításos megfigyelést az idejüket rabló ellenőrökkel szemben.
Angliában a legtöbben úgy gondolják, hogy a műholdak segíthetnek kivédeni a csalásokat.
„Ilyen a mai világ és ez ellen szerintem nem tehetünk semmit,” mondta Rob Allan. 

Forrás: BBC.co.uk

Az alapvető szabadság- és önrendelkezési jogok Magyaroszágon

Az alapvető szabadság- és önrendelkezési jogok Magyaroszágon több száz éve az alkotmány tagadhatatlan részei. Ezeknek a jogoknak a megsértése a történelem folyamán újra és újra felkelésekhez és forradalmakhoz vezetett amelyek hosszú távon mindig impulzust adtak egész Európának. Utoljára 1956-ban a kommunista diktatúrának és a pax szovjeticá-nak rántottuk le az álarcát és ezzel megindítottuk ennek összeomlását.
1989-ben szétvágtuk és kinyitottuk a vasfüggönyt egy akkor számunkra sokat igérö szabadság felé. Nagyot csalódtuk. A megigért "új európai ház"-ban eddig csak a pincében kaptunk helyet, szabadság helyett diktatorikus kényszert, biztonság helyett aggasztó kétséget, jog helyett hazugságokon alapuló igazságtalanságot. Európai értékek ürügyén megaláznak, megsértenek, kirekesztenek bennünket és megkérdöjelezik a demokratikus jogainkat.
Ismét védekeznünk kell. Le kell rántani az új, láthatatlan diktatúrának és a "Pax Americána"-nak " az álarcát, ameddig még nem késö. "A kezdet kezdetén kell védekezni". Tudjuk, hogy ez a harc sokkal nehezebb mint a páncélosok elleni volt. A fegyverünk csak a szó, a jog, az erkölcs és az európai értékek. Ami azért nehéz, mert nem mi, hanem az Európai Unió szenved demokrácia deficitben. Ki vagyunk téve minden önkénynek, mert az Európai Unió a mai napig nem tett eleget a kötelezettségének és még mindig nem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, hogy ne lehessen felelösségre vonni az uniós szervezeteket az Emberi Jogok Európai Bíróságán.
Nem mi távolodtunk el az európai értékektöl, hanem a brüsszeli hatalomcentrum. Nem mi tagadjuk meg a demokráciát, hanem az európa úniós szervezetnek hiányzik a demokratikus legitimáció. Üldözik a nyelvünket, bántalmazzák a nemzetrészeinket!
Európa gazdasági, politikai válságban és erkölcsi romlásban van. Nem így képzeltük el az új Európát!
Egy új Európát kell felépítenünk.
Egy olyan Európát, amely nem centralisztikusan, hanem polycentrikusan van felépítve.
Egy olyan Európát, amely visszatér a keresztény gyökereihez és értékeihez, egy olyan Európát, amelyben a szuverén nem a pénzoligarchia, hanem a nép és a nemzet !!!
Egy olyan Európát, amelyben tiszteletben tartják a nemzetek akaratát.
Egy olyan Európát, amelyben minden nép az alapvetö szabadságjogokkal, elsö sorban az önrendelkezési joggal élhet, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezségokmánya az 1. Cikkben így definiál :"A népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlödésüket."
Csak az önrendelkezés és állami szuverenitás alapján lehet Európát szabadságban és igazi békében megalapozni.
Nem engedhetünk a zsarolásnak és kényszernek !
Nem szabad félnünk, vállalnunk kell a kihívást !
Soha nem szabad feladni az önrendelkezést, önelhatárolódást és önbecsülést !
Egyetemes magyar nyilatkozat
A MAGYAR SZENT KORONA NEVÉBEN!
Hungaria semper libera - Una et eadem libertas
Ez az egyetemes magyar nyilatkozat, már olvasható a washingtoni elemzők által látogatott alanti amerikai portálon is.
http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=93575

Az emberiség jövője - P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

Planetizáció és globalizáció Milyen jövő vár az emberiségre?– ez a kérdés a mai világválság idején élesebben vetődik fel, mint a múlt század derekán, a II. világháború végén, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pusztításai után. 1946-ban, kiindulva az Arizonában történt, villámfényű atombomba-robbantás híréből, Teilhard de Chardin jezsuita tudós és gondolkodó leírta eszmélődését: „Néhány reflexió az atombomba lelki visszhangjáról” címmel.
Nem szólt itt a kísérletet végrehajtók erkölcsi felelősségéről, sem az atomenergia felhasználásának gazdasági és politikai problémájáról, hanem a tudományos vívmány következő szempontjait vette fontolóra.
    Az ember hosszú kutatás eredményeképpen, felszabadította az atomenergiát, és most már világosan tudatosította hatalmát. Eddig felhasználta az anyagot, de ezután vajon hogyan él e hatalmával, hiszen idővel felrobbanthatná a földet?

2) Valójában hatalmának tudatosításánál többről van szó: e hatalom ugyanis vég nélkül fejleszthető. Felvillant a gondolat a kísérletező tudósokban: a háború végét siettetni lehet milliárdos költségekkel. Tragikus habozás után meg is valósult az elgondolás. Vajon ezután nem következnek a tudományos felfedezések nyomán más kísérletek: az anyag ’vitalizálása’ (élet ’teremtése’) óriás-molekulák létrehozásával, az emberi szervezet manipulálása hormonokkal, az öröklés és a nemek ellenőrzése génmanipulációval?
3) Az ember első sikerei után, hatalma tudatában arra gondolhat, hogy – külső gazdagodásán túl – biológiailag befejezi növekedését. A jövőben nemcsak tudja, hanem kötelessége is együttműködnie saját genezisével, éspedig planetáris méretekben. De vajon érzi felelősségét az emberiség jövője iránt?
4) A modern világ nagy ellensége az életuntság (ennui), az életundor (taedium vitae), amely napjainkban óriásira duzzadt. /Teilhard itt a Sartre-féle ateista, az abszurdot, a lét értelmetlenségét hirdető egzisztencializmusra céloz, amely a háború után virágkorát élte. Sz.F./ Nos, az atombomba visszhangjaként felmerül az emberi tudatban az alapvető kérdés: mi az evolúció értelme? Merre tart a fejlődés, mi lesz kimenetele? Mit mond a „Föld szelleme”?
5) De mit jelent a Föld szelleme? Vajon a prométheuszi vagy fausti gőgről van szó: az erejére büszke ember becsukódik önzése fellegvárába, szemben az ellenséges és vak világmindenséggel? Vagy ellenkezőleg: a keresztény szellemről, a szolgálat és az ajándékozás szelleméről: a mások szolgálatába állított erő, a szeretet szelleméről?
Teilhard de Chardin tanulmánya végén választás elé állít: most csak felveti az evolúció értelmének, végpontja mivoltának kérdését, az Isten-kérdést. Válaszát más tanulmányokban fogalmazza meg. Most röviden ismertetem a jövő körvonalait kutató jezsuita tudós prófétai meglátásait, az általa „planetizációnak” nevezett világjelenséget. A jezsuita paleontológus (őslénytankutató) élete vége felé egyre inkább a jövő felé fordult. Kijelentette: „A múlt látomása feltárta előtte jövő körvonalait.”

Már 1945-ben Pekingben részletesebben foglakozik az evolúció utolsó szakaszával, a szocializációval, a kirajzolódó új eseménnyel, a planetizációval. Sokszor megfogalmazta a növekvő „centro-komplexitás/tudat” törvényét, az evolúció paraméterét: az evolúció során az anyag bonyolódik az emberi agyig, és vele párhuzamosan növekszik a tudat (a létezők benseje, belső energiája) egészen a gondolkodó ember öntudatáig, miközben küszöböket lép át az evolúció.

De a gondolat megjelenésénél nem áll meg a fejlődés, hanem a szellem szférájában (a nooszférában) folytatódik a koncentráció, az összpontosulás, a ”teremtő egyesülés”.
A nooszféra - a kommunikáció technikájának rohamos fejlődésével - megsokszorozza „idegszálait”, összeszorítja hálóját. A planetizáció külső oldalával egy időben növekszik a belső „hőmérséklet”, a gondolat intenzitása, az együtt-gondolkodás, így a közös reflexió maximumára lendül. Az „evolúció szelleme”, vagy a „Föld Szelleme” – a fentebb jelzett értelemben - interiorizál és perszonalizál.

A személyesedés eredménye a nagyobb szabadság és szeretet. Nem kollektivizmusról van szó, ahol az egyedek beolvadnak a névtelen kollektívumba. A totalitárius társadalom elrémiszt bennünket - hangsúlyozza Teilhard -, mert érezzük, hogy automatikusan magával hozza személyiségünk megcsonkítását. Valójában az igazi kommúnió (szeretetközösség) differenciál. A kommunikáció révén létrejöhet tehát a kommúnió, a személyek szeretetközössége: ha elmélyül a párbeszéd, ha megvalósul a „tudatok kölcsönössége” és az ajándékok cseréje, ha ledőlnek az önzés válaszfalai. Ez az eszmény!

Sajnos, ettől messze vagyunk: a pénz- és hatalomvágy, a gyűlölködés és az erőszak különféle megnyilvánulásai szaggatják a társadalmakat, az igazságtalanságok szerte a világon mérhetetlen szenvedést okoznak az ártatlanoknak, kicsiknek. A „szeretet civilizációja” nem száll le készen a mennyből, azt nekünk kell megvalósítanunk egy felsőbb erő, a kegyelem segítségségével. ”

A fejlődés Teilhard szerint (és hitünk szerint) természetfeletti szinten, Krisztus Testében, az Egyházban folytatódik. Teilhard Krisztus Testének növekedését nevezi „krisztogenezisnek”. „Egyetemes Krisztusa” nem más, mint a Máriától született, a kereszten meghalt és feltámadt Jézus Krisztus, aki most már megdicsőült emberségében a világmindenség Ura (Pantokrátor), akinek mindent össze kell foglalnia, és visszavinnie az Atyához, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15, 28).

Teilhard de Chardin nem utópista, nem naivan optimista, hanem keresztény hitből fakadó reménységgel vallja, hogy „új ég és új föld” lesz. (Jel 21, 1kk.) Gyakran hangsúlyozza: csak egy „transzcendens Ómega”, a feltámadt Krisztus Lelke „amorizálhatja” ezt a kavargó, megosztott, viszályoktól és háborúskodásoktól széttépett, szabadságra és békére sóvárgó emberiséget. Csak ha a teremtő Lélek szívünkbe árasztja az isteni szeretetet (vö. Róm 5, 5; 8, 14-15; 13, 8-10), akkor valósulhat meg az átalakulás a neki szabadon megnyíló szívekben. Az „egyetemes konvergencia” „felsőbb Tűzhelye” viszi végbe a divinizációt, az átistenítést. Az emberi erőfeszítéssel előkészített nagy ostyát, a humanizált világot Krisztus Lelke változtatja át istenivé.

Teilhard-nak a „Mise a világ felett” című elmélkedésére, és az előbbi híres hasonlatára utal XVI. Benedek 2009. július 27-én, az aostai székesegyházban tartott homíliájában: „Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává.”

Az ázsiai sztyeppén (1923-ban) írt elmélkedés, A Mise a világ felett Felajánlásában írta: „Uram, fogadd el ezt a teljes Ostyát, melyet a vonzásodra ébredező Teremtés ajánl fel ezen az új hajnalon. Bizony tudom, hogy ez a kenyér – a mi fáradozásunk – önmagában csak vég nélküli szertebomlás. S jaj, ez a bor – fájdalmaink – egymagában még csak szétmaró ital. De biztosan tudom, mert érzem, hogy ennek az alaktalan tömegnek a szíve mélyébe oltottad azt az ellenállhatatlan vágyat, amely mindnyájunkat – a gonoszt, meg a hívőt is – egyaránt kiáltani késztet: ’Uram, tégy minket eggyé!’

De vajon mindez csak költészet és álmodozás? Vessünk egy pillantást a mai világválságra.

A posztmodern és a globalizáció

Michel Maffesoli szociológus kritikusan jellemzi a mai posztmodern szellemiséget, amelyet jórészt a web, az internet, a médiumok és a képi kultúra (látványosságok) alakítanak.
A globalizáció összetett problémáját főleg kulturális szempontból vizsgálja. A globalizáció meghatározása röviden: a mai világ népeinek egyre növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése: az áruk, a tőke, az emberek és az információ áramlását álladóan gyorsítja a technológiai fejlődés.

Anélkül, hogy Maffeosoli nyomán részletezném a posztmodern kultúra és társadalom elemzését, csak a globalizált politikai hatalom néhány szempontját idézem tőle. A nyugati demokratikus társadalmak elvileg tiszteletben tartják a szabadságjogokat. De a de iure szabadság még nem okvetlenül tényleges, de facto szabadság. A féktelen szabadosság megakadályozhatja az igazi szabadságot. Az a relativizmus és szabadosság, amely elveti a jót és a rosszat megkülönböztető törvényt, és csak az érdeknek és az élvezeteknek hódol, lerombolja a társadalmat, megöli a felelősséget és az igazságosságot.

A globalizáció fenyegetései és esélyei

Fenyegetések és kockázatok:

a)- a pénzügyi instabilitás kockázata, amely megrázta a jelenlegi világgazdaságot; a válságnak, a kölcsönös függés miatt világszerte milliók és országok lettek áldozatai.

b)- a nemzetállamok képtelenek szembenézni az új problémákkal, amelyek rögtön planetáris viszonylatban jelentkeznek, túllépve az országhatárokat: pénzügyi bűnözés, környezetkárosítás, kábítószer-kereskedelem, elvándorlás, kalózkodás …

c)- a globalizáció fenyegeti egyes népek, nemzetek kulturális önazonosságát, ez az uniformizálás ellentétes a világ személyesülő egyesülésével.

d)- A globalizáció különböző ritmusa, gazdasági és kulturális jótéteményeinek, előnyeinek egyenlőtlen elosztása a gazdag és a szegény népek között (a világkereskedelem, beruházások és fejlesztések terén).

Esélyek, előnyök:

a)- a kulturális és gazdasági javak és a szolgáltatások elosztása országok és földrészek között a 70-es évektől megháromszorozódott.

b)- az új technológia és a kommunikáció (internet) jelentősen kedvez a világgazdaság fejlődésének, továbbá felgyorsította a tudományos kutatást. Ennek nagyon örült volna Teilhard de Chardin, aki lelkesen szemlélte az első ciklotront. Igaz, a kutatásnak megvannak a kockázatai: pl. a genetikai manipuláció), de ha a technika mellett őrszemet áll az etika, a kutatást, kísérletezést folytatni kell.

c)- Mindent egybevetve a globalizáció csodálatosan szolgálhatja az ember javát: az információk és a tudás szétsugárzását, a kreativitást, a világméretű szolidaritást (pl. természeti katasztrófák esetén…

A posztmodern világot, az informatizált társadalmat, a liberális gazdaság jelenlegi válságát elemzők rávilágítanak - kétségtelen pozitívumai mellett - a globalizáció káros, katasztrofális következményeire. A jelenlegi világméretű gazdasági/pénzügyi válság megrendítette a liberális piacgazdaságot. Az IMF, a Világbank, a globális vállalatok saját érdekeik keresésére használják ki a válságot.

A nemrég elhunyt Václav Havel író, volt cseh elnök 2000 szeptemberében a Világbank és az IMF közgyűléséhez szólva hangsúlyozta: egy más típusú, értékrendre alapozott új struktúrákat kell hozzáadni ezekhez az intézményekhez: „Úgy vélem – mondta –, másfajta újraszervezésre kell gondolnunk: az értékek rendszerére, amelyen jelen civilizációnk nyugszik.”
Hogy milyen értékrendre, milyen újraszervezésre gondolt a humanista szabadságharcos, Václav Havel, azt pontosan nem tudjuk. De – szerintem – XVI. Benedeknél megtaláljuk a választ „Szeretet az Igazságban”c. szociális enciklikájában.

Az Egyház szociális tanítását kifejtő pápák – XXIII. Jánostól XVI. Benedekig – rávilágítottak a globalizáció előnyeire és káros következményeire egyaránt, jelezve a megoldás, a megújulás útjait. 2009-ben, a mai világ helyzetét tekintetbe véve, XVI. Benedek Caritas in veritate (Szeretet az Igazságban) kezdetű enciklikájában összegezte elődei erre vonatkozó tanítását, majd az V. Fejezetben megvilágította az emberiség családjának együttműködését, éspedig az igazságosság és a szeretet szempontjait alkalmazva.

A jelenkori gazdasági válság erkölcsi okait és a megoldásokat keresve, többek között hangsúlyozta a társadalmi szolidaritás és a szubszidiaritás elvét (60). Kitért az oktatás és a nemzetközi turizmus (61), és a migráció (62), a szegénység és a munkanélküliség (63) világméretű problémáira, a szakszervezeti mozgalmakra (64), a pénzügyi rendszerek szerkezetének és működési módjának sürgetően szükséges megújítására.

„Az egész gazdaságnak és az egész pénzügyi rendszernek – nem csupán az egyes területeknek – kell eszközként erkölcsi normákra támaszkodnia úgy, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az ember és a népek fejlődése számára.” (65) „A világméretű kapcsolatrendszer lehetővé teszi egy új politikai hatalom, éspedig a fogyasztók és szövetségeik felemelkedését.” (66)

Végül (67), XVI. Benedek, hivatkozva az ENSZ-közgyűlés tagjaihoz intézett 2008. április 18-i beszédére, még a katasztrofális világválság kitörése előtt ezeket írta:

„A világméretű kölcsönös függőség feltartóztathatatlan növekedésével szembekerülve az ugyancsak világméretű recesszió jelenlétét is erősen érzékeljük, továbbá mind az Egyesült Nemzetek Szervezete, mind pedig a nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszer reformjának sürgető szükségességét is, hogy a ’népek családja’ koncepciónak, elgondolásának valós konkrét formát lehessen adni.” Hogy a súlyosbodó válság által érintett gazdaságok egyensúlyhiányának elejét lehessen venni, új politikai, jogi és gazdasági rendre van szükség, amely a nemzetközi együttműködést a népek szolidáris fejlődése irányában támogatja.

„Mindehhez szükséges, hogy létezzen olyan valódi politikai világtekintély, amelyről már elődöm, boldog emlékezetű XXIII. János beszélt. Egy ilyen tekintélynek a jog alá kell helyeznie magát, következetesen ragaszkodnia kell a szolidaritás és a szubszidiaritás elveihez, elkötelezettnek kell lennie a közjó megvalósítása iránt, síkra kell szállnia a hiteles és teljes emberi fejlődésért, amely az igazságban megmutatkozó szeretet értékeiből képes ihletet meríteni.”

Benedek pápa az utolsó pontban (79) ezt írja: „A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt, akik annak a tudatában élnek, hogy az igazság által áthatott szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk. (…) Ezért létfontosságú ahhoz, hogy a ’kőszív’ hússzívvé változzon (Ez 36, 26), hogy így a földön az élet ’istenivé, és ezáltal emberhez méltóvá tehető legyen. (…) A keresztények mély vágya, hogy az emberiség egész családja Istent, mint a ’Mi Atyánkat’ szólíthassa…”
(radiovaticana.org)

Imaharc az üldözött keresztyénekért

„A Föld 236 országából, illetve 257 önálló területi egységből 130-ban tapasztalható valamilyen mértékben a vallásszabadság korlátozása, illetve a keresztyénüldözés" – olvasható ez a megdöbbentő adat Békefy Lajos cikkében a Küldetés előző számában. Gyülekezetünk egyik presbitere ezt olvasva úgy érezte, tennie kell valamit. Segítenie kell mindazoknak, akik hitükért nap mint nap üldöztetést szenvednek. De vajon mit tehetne egy ember, azért a 200 millióért, akik ezt naponta átélik? Imádkozhat értük!
„Az imádság egy hatalmas fegyver, egy nagyszerű eszköz, melynek erejéről a hétköznapokban gyakran elfeledkezünk. Pedig Isten egyértelműen kijelentette a Bibliában, hogy a szívből jövő őszinte fohászok meghallgatásra találnak nála" – mondta a presbiter.
A gondolatot tett követte, s így február 7-én a gyülekezet parókiáján egy maroknyi kis csapat őszintén és a Szent Lélek által ösztönözve, lélekben térdre borult az Úr színe előtt, hogy dicsérje őt nagy nevéért, s könyörögjön mindazokért, akiket megaláznak, megvernek, bebörtönöznek és megölnek azért, mert vallják: Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet.
Az imaközösség előtt az egybegyűltek egy videót is megnéztek, ami azt mutatta be, milyen brutálisan bánnak a XXI. században a keresztyénekkel Indiában. A videó kapcsán a hívekben felmerült, vajon a nyugati világ keresztyénei, s ők maguk, képesek lennének-e megmaradni hitükben az üldözések közepette, vagy megtagadnák azt, mint egykor Péter tette? Tudnának-e halleluját zengeni az Úrnak miután megalázzák és megverik őket, mint azok a keresztyének, akiket a levetített filmben láttak? Hálát adtak azért, hogy nekik nem kell ilyen próbákat kiállniuk, hanem „békeidőben" gyakorolhatják hitüket.
A kezdeményezés az Úr csodálatos munkájának és Szilágy Károly lelkipásztornak köszönhetően követőkre talált, mivel a gáti alkalom után a guti és a balazséri református gyülekezet is úgy döntött, hogy imáikkal szeretnék támogatni hittestvéreiket.
Harsányi Andrea
reformatus.com.ua