Az utolsó buborék

Az eurózóna válsága során mindenről szó van, de egy dologgal senki nem foglalkozik - a görög helyzet viszont egyre aktuálisabbá teszi, hogy ez a probléma a maga groteszk valójában elkezdje foglalkoztatni az embereket. Történt ugyanis, hogy január végén - február elején, miközben Görögországban egyre több városra terjedtek ki a zavargások és február 13-ára virradón Athénban már bankok épületei gyulladtak fel, a tüntetők pedig molotov-koktéllal dobálták a parlament épületét védő rendőröket, odabent a politikusok szinte zavartalanul vitatkoztak tovább az újabb megszorító csomag mikéntjein.

Korábban a volt görög miniszterelnök bejelentette, hogy Görögország két hónapon belül népszavazást tart az Európai Unióból való kilépésről. Egy nappal rá már csak az eurózónáról volt szó. Néhány napon belül a miniszterelnök helyére beültették az EKB volt alelnökét, Lukász Papadémoszt. Azóta szó nincs népszavazásról, viszont kizártak a pártjából több mint negyven politikust, akik az újabb brüsszeli diktátum ellen szavaztak. Érthetetlen, miért fokozódik a feszültség az utcákon?

Európa szerte a politikai elit egyre inkább tisztában van vele, hogy a népakarat ellen megy, és mivel a tömeg egy része kezd tisztában lenni a szándékaikkal, egyre jobban kapkodnak. Érzik a bukás közeledtét, és még az utolsó pillanatokban sietve keresztül akarják vinni az utolsó EU diktátumokat. Athénban tegnap éjjel is megmutatkozott a jelenség: bár hivatalosan képviseleti demokráciáról beszélnek, az öltönyös politikusok szépen visszavonultak a saját kis zárt közösségükbe. Elméletileg egy országért felelnek, de gyakorlatilag már ki sem látnak a páholymunkából, melyet a parlamentre és néhány kormányhivatalra kiterjesztettek, hogy ne érezzék magukat annyira bezárva.

Makrogazdasági mutatókon és statisztikákon vitatkoznak, miközben a fal másik oldalán a tömeg rájuk gyújtaná a parlamentet, ha nem tartaná vissza őket a karhatalom. Egyetlen politikus nem mert kiállni a tömeg elé és azt mondani, hogy türelem, mert ott bent éppen megoldjuk a gondjaitokat! Miért? Mert tisztában vannak vele, hogy szó nincs ilyesmiről. A másik oldalon szintén. Ezért bármelyik kiállt volna a parlament kapujába, azonnal molotov-koktél és vascső lett volna a válasz.

Brüsszel hasonló kegyetlenséggel diktál, az öltönyös demokraták szűk csoportjai pedig a márvány épületek falain belül, rendőrsorfallal őrizve papíron megoldják az ország gondjait. Egy kis pénz ide, egy kis pénz oda, és papíron máris jobb az ország helyzete. Megkapnak egy újabb adag pénzt, aminek már semmi értéke nincs, és kifizetik belőle az elkülönültség fenntartásához szükséges államapparátust. Csak az ablakon ne nézzetek ki!

Miért nő a munkanélküliség? Mert ahhoz, hogy ott békésen elvitatkozzanak a négy fal között, bőven elég foglalkoztatni néhány tízezer, esetleg százezer embert. Szűk hivatalnokréteget, ami az adóztatáshoz, a lakosság nyilvántartásához szükséges, és a rendfenntartó erőket, melyek féken tartják az elégedetlen tömegeket. A többi egyszerűen nem érdekli őket! Hogy hogyan talál munkát, megélhetést a maradék néhány millió? Arról majd maguk gondoskodnak. Természetesen, csak miután megfizették a királynak, ami a királyé.

Soros György zsidó befektető egyszer azt mondta, a kapitalizmusnak akkor lesz vége, mikor az utolsó buborék is kidurran - és gondolt ezzel a piaci viszonyokra. Talán nem is sejtette, de a jelenlegi társadalmi berendezkedésnek, a polgári rendnek is akkor lesz vége, mikor az utolsó buborék kidurran. Ez az utolsó buborék a valóságtól elszakadt öltönyös demokraták világa, ami előbb vagy utóbb - és talán minden országban eltérő módon - de ki fog durranni. Előbb vagy utóbb a valóság utat tör magának. És minél tovább tartják vissza a tömeget, annál kegyetlenebb lesz, mikor ez az utolsó buborék is kidurran.

Fenyvesi Áron