2009. április 7., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 24- Szűzanya a 13.,14.,15. stációról

Szűzanya a 13.,14.,15. stációról
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok és Éva hangján keresztül szólok hozzátok. Ma a 13., 14., és a 15. stációról tanítalak benneteket: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik, Jézus holttestét sírba teszik, Jézus feltámadt a halálból.
Kezdjük a 13. stációval: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik:
Nikodémus, Arimateai József, János, a szeretett tanítvány a szent asszonyok és Én ott álltunk végtelenül szomorúan Szent Fiam keresztje alatt. Nikodémus és Arimateai József a papi tanács tagjai voltak, és a tanácsülésen el akarták napolni Jézus elítélését az ünnepek utánra. Ezért a főpapok kizárták őket a tanácsból. Különben József Jézus egyik tanítványa volt. Ő kérte el Pilátustól Fiam holttestét, hogy saját kertjében és sírjába eltemethessük. A férfiak odahozták a levételhez szükséges szerszámokat, a balzsamozás kellékeit. Nagy tisztelettel fogtak hozzá a kereszt-levétel munkájához. Cassius, a megtért katonatiszt is ott volt, aki lándzsájával átszúrta Jézust. Nikodémus és József a létrákat a kereszt hátuljához döntötték, egy nagy leplet vittek fel, azzal Jézust betakarták, a szegeket a fából kivették. Megható volt a levétel. Gyengéden bántak vele, mintha félnének, hogy fájdalmat okoznak neki. Én leültem egy kőre és a lepellel a karjaimba tették.
Mély fájdalom hasított a szívembe, mikor hideg és merev testét végre átölelhettem. Levettem a töviskoronát a fejéről és a bennmaradt töviseket egyenként kihúzogattam a sebekből. Az Én szépséges, isteni Fiamra alig lehetett ráismerni, annyira el volt csúfítva vérrel, piszokkal, köpetekkel és sebekkel. Ó, csak így közelről látszott igazán, mit tettek vele: felsőteste tele volt duzzanatokkal, az ostorcsapások hosszú, mély nyomaival, az izmok a karjain kificamítva, összetépve, a jobb válla, melyen a keresztet hordozta egy csontig hatoló nyitott seb volt, jobboldalán egy nagy mély lándzsa-seb tátongott, kezein, lábain olyan kitágult sebek, melyeken át lehetett látni.
Gyermekeim! Mikor mindezt végignéztem, bánatomban majd megszakadt a szívem. Nincs a földön még egy édesanya, aki utolérhetné az Én fájdalmamat, mert én 33 évig vártam és készültem erre, és rettegtem, hogy eljön ez a pillanat. Ezért Én tudok a legjobban együtt érezni és együtt szenvedni a szülőkkel, akik elvesztik gyermekeiket. Tudom, mit éreznek, mikor halott fiúkat vagy leányukat szemlélve arra gondolnak, hogy tegnap még ez a viaszszerű, merev arc élően rájuk mosolygott, ez a mozdulatlan hideg kéz melegen átölelte őket, ez a becsukott szem szeretettől csillogott. És mindez már nem történhet meg többé.
Miután végigfutottam fájdalmas tekintetemmel az összes sérülést, megcsókoltam Szent Arcát jobbról, balról. Elkezdtem egész testét mosogatni. A Szent asszonyok és János adogatták hozzá a kinyomott, kimosott tiszta szivacsokat. Majd a sebeit megkentem kenőcsökkel és megszórtam fűszerekkel. Magdolna illatos olajat töltött Fiam Oldalsebébe.
14. stáció: Jézus holttestét sírba teszik
Azt még nem említettem, hogy Abenadár százados is ott volt közöttünk, aki még a keresztre feszítéskor felügyelettel volt megbízva. Már akkor is együttérzően viselkedett és most is segített nekünk a temetésnél. Néhány katona is volt vele. A férfiak a szent testet most hordágyra tették, két rudat dugtak a hordágy alá. Nikodemus, József, Abenadár és János vitték a hordágyat. Utánuk Én következtem és a szent asszonyok, a menetet Cassius és a katonák zárták be. Egy pár katona elől ment a fáklyákkal, mert a sírbarlangban fény kellett. Körülbelül 7 percnyire volt a sír, ennyit meneteltünk, szomorúan, zsolozsmákat énekelve, míg odaértünk.
Az új sírt belül szép, kőbe vésett szegély díszítette. A halotti ágyon a kőben ki volt vésve a test körvonala. Lepellel letakarták és a szent testet ráfektették, szeretettel megölelték, könnyeikkel áztatták és kiléptek a sziklabarlangból. Én visszamentem és sírva borultam Fiam holttestére. Magdolna virágokat hozott a kertből, melyet a szent testre szórt és sírva átkarolta Jézus lábait. A férfiak bezárták a barna ércajtót, erre ráfektették a kereszt alakú rudat. A sír záróköve jóval nagyobb volt, mint egy ember, nehéz volt és a férfiak csak nagy erőlködéssel tudták a sír nyílása elé helyezni.
15. stáció: Jézus feltámadt a halálból
Amikor Szent Fiam utolsó kiáltása elhangzott a keresztről: „Atyám, neked ajánlom lelkemet!", akkor Lelke, mint egy ragyogó sugár kiszállt belőle, és angyaloktól kísérve a földbe szállott. A pokol tornácára ment a sok megváltásra várakozó lélekért. Jézus lelke diadallal bevonult közéjük és kijelentette magát nekik, hogy Ő Jézus Krisztus, Isten Fia és véghezvitte a megváltást. Ezek a lelkek a pokol tornácán nem szenvedtek, itt nem voltak gonosz lelkek, csak sóvárogtak a megváltás után, Ádám Évától kezdve, akik Jézus előtt éltek. Értük jött ide Szent Fiam és magával vitte őket.
Most elmondom nektek, hogyan történt a feltámadás. Jézus Krisztus lelke, mint nagy világosság két angyal közt, sok tiszta lélekkel együtt - akiket a pokol tornácáról hozott - villámgyorsan felülről a sírjára szállt, áthatolt a sziklán, rászállt holtestére és egybeolvadt vele. A teste megmozdult és szempillantás alatt átalakult - mintha az oldalsebéből szállott volna ki fénylő, élő teste. Az Úr fényes alakja a sír fölé emelkedett. Közben egy fehér ruhás angyal a követ a jobb oldalra helyezte. A föld rengett, az őrök elájultak. Csak Cassius látott valamit, Jézust nem, csak a kő eltávolítását és a fényes angyalt. Mária Magdolna társaival kora reggel kiment a sírhoz. Látta, hogy a követ elmozdították és Szent Fiam már nem volt ott. Benézett, és látta az angyalt ott ülni. Megrémültek, de az angyal így szólt: „Ne féljetek! Ti a názáreti Jézust keresitek?
Feltámadt, nincs itt. De mondjátok meg tanítványainak: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." Az asszonyokat félelem fogta el. Ezután Szent Fiam - így feltámadva - először Mária Magdolnának jelent meg, később az emmauszi tanítványoknak, végül 11 apostolnak. Drága Gyermekeim! Jézus feltámadásának rendkívül nagy jelentősége van számotokra. Az Ő feltámadásán alapszik hitetek. Ha nem támadt volna fel, akkor csak olyan ember lett volna, mint ti. De Ő Isten, és ezt feltámadásával bizonyította. Rajta kívül még soha senki nem támadt fel.
Jézus halála után a holtak feltámadása semmiben sem hasonlított Jézus feltámadásához. Őket Isten a pokol tornácáról küldte vissza a földre - ideiglenesen - csak mozgó hullák voltak, lelkükkel felruházva, és figyelmeztetésül küldte őket a bűnös élőkhöz. Ezek még úgysem támadtak fel, mint Lázár, aki tovább élt és később másodszor meghalt. Jézus feltámadása nagy ígéret számotokra, hogy ti is fel fogtok támadni. Egy magasabb rendű, tökéletes és szépséges, fiatal emberi testet fogtok kapni, mely képességeiben hasonlít Krisztus testéhez.
Az igazak, akik üdvözülnek, az ítélet után ilyen csodálatos test birtokosai lesznek. A kárhozottak teste is elváltozik, de taszítóak és undorítóak lesznek, és ezzel kell élniük örökkön-örökké a pokolban. Jézus és Én minden elkárhozottért könnyeket hullatunk. Segítsetek nekünk imáitokkal, áldozataitokkal lelkeket menteni!
Drága Engesztelőim! Ezzel keresztúti tanításaink véget értek. A dicsőséges Szentháromság és Én egymás között elosztva beszéltünk nektek - a Szentírásnál részletesebben - hogy Szent Fiam példájából tudjatok erőt meríteni saját keresztetekhez. Hogy felkészítsünk benneteket a már nagyon közelgő Figyelmeztetés megpróbáltatásaira. Kicsi magyar engesztelő fiaim és leányaim! Ne féljetek egy cseppet sem. Szerető és oltalmazó patrónátok vagyok. Bújjatok palástom alá, imádkozzátok a rózsafüzért és szíveteket helyezzétek nyugodtan az Én anyai Szívembe.
Éva felemelt kezein keresztül különleges anyai áldásomat adom rátok és megajándékozlak titeket az együttérzés és bátorság lelkületével. Amen.
2009.április 6.,