Az
egyre népszerűbb intelligens, okos telefonoknak, a síkképernyős
tévéknek, tableteknek van egy rejtett költsége is, az emberi élet és a
környezet pusztulása. Az elektronikai ipar gyors növekedése és a
megnövekedett kereslet miatt felgyorsult az ón iránti igény.
Az elektronikai ipar a forrasztáshoz
használt ón majdnem a felét a Bangka és Belitung szigetekről szerzik be,
az Indonéz szigetvilágból. A két sziget legnagyobb bevételi forrása
mára az ónbányászatból származik.
Nem csak környezetvédelmi problémákat
vet fel az ónérc bányászata, hanem morális, társadalmi problémákat is,
hisz emberek halnak meg a kitermelés során. Ezek a bányák egyáltalán
nincsenek gépesítve, vödrökkel, csákányokkal és pusztakézzel dolgoznak.
2012 tavaszán volt olyan hét, amikor 6 ember halt meg ezekben a
bányákban, köztük egy 15 és egy 16 éves gyerek is.
A két sziget legnagyobb ón felvásárlója
az Apple, de innen szerzi be az ónt a Sony, a Panasonic, a Samsung és az
LG Electronics is. Kína pedig az ón igényének a 49%-át szállítja be a
két szigetről.
Az ón olyan kulcsfontosságú szerepet
tölt be az elektronikai iparban, hogy felhasználása megkerülhetetlen. A
két szigeten a legális bányászat mellett megjelentek a fekete bányák is,
melyek felett a hivatalok rendre szemet hunynak. A Bangka sziget
populációja 960 ezer fő, ott szinte mindenki az ónból él. A fővárosban,
Pangkal Pinangban tilos a bányászat, de ennek ellenére még a repülőtér
kifutópályájától pár méterre is található illegális bányakráter, ahol
puszta kézzel nyerik ki az ércet. A kormányzó irodájától 800 méterre is
találni illegális bányagödröt, de a sziget legnagyobb kórháza mellett is
van bánya. Akik kiszorultak a szárazföldi bányászatból, azok a part
menti tengerfenékből próbálják az ércet kinyerni kezdetleges
eszközökkel, vákuumos kotróhálókkal (lsd. képgaléria)
Miért pont indonéz ón?
A 2010-ben aláírt Dodd-Frank törvény
alapján csak olyan országból lehet az alapanyagokat beszállítani, ahol
nem dúl véres polgárháború, nem gyerekmunkásokkal dolgoztatnak a
bányákban, vagyis „konfliktus-mentes” területekről származik az
alapanyag. Ezért az afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságból már
hivatalosan nem lehet nyersanyagokat beszállítani, ahonnan előtte
például az ónt is beszerezték. Az utóbbi másfél évtizedben a fejlett
országokban megvásárolt mobil-telefonjaink, laptopjaink,
játékkonzoljainkon keresztül legalább 5 millió ember halálért volt
felelős a fogyasztói társadalom. A Dodd-Frank törvény bevezetésével épp
azt akarták megelőzni, ha már ezek a cégek semmilyen etikai kódexet nem
akarnak betartani, akkor kényszerítve legyenek az etikus alapanyag
beszerzésre. Az indonéz szigetek pedig garancia a "konfliktus-mentes"
beszerzésre.
A Dodd-Frank törvény nem az eredeti
törvényjavaslat, mert azt 2009-ben a lobbisták megakadályozták, hogy
önálló törvény legyen, így a 2300 oldalas „Wall street”-i
reformcsomagban sikerült átnyomni a kezdeményezést 2010-ben. 2012.
augusztus 22-én kihirdetett törvény értelmében az amerikai tőzsdéken
jegyzett cégeknek 2014-től jelentést kell tenniük arról, tartalmaznak-e
termékeik Kongóból és a szomszédos országokból származó válságövezeti
ásványokat. „A nagyvállalatoknak két, a kisebb cégeknek négy évük van
rá, hogy meghatározzák ásványaik jellegét”.
A világ globális ónérc ellátásának nagy
része illegális, kisüzemi bányákból származik. A kínai Foxconn, ahol az
Apple is gyártatja az okos telefonjait, az Indonéz szigetekről szerzi be
az ónt. Az Apple szóvivője Steve Dowling elutasította, hogy az Apple
ellátási láncában olyan ón lenne, mely bányászata súlyosan veszélyezteti
az Indonéz szigeteket vagy emberek haláláért felelős. Dowling inkább
kiemelte, hogy oktatási programokat finanszíroznak ezeken a szigeteken
és állítása szerint, ellenőrzött bányákból kerülnek ki a forrasztáshoz
használt ón.
A vezető elektronikai cégek tíz éve
kezdték elhagyni fokozatosan az afrikai országokat, de ugrásszerűen csak
2009-ben, amikor kiderült, hogy törvényileg akarják szabályozni az
etikus alapanyag beszerzést.
Halál és környezeti katasztrófa
A két indonéz szigeten 2007-ben 85%-al,
2010-ben pedig 100%-kal nőttek meg a legális bányák száma. Arról nincs
adat mennyi lehet az illegális bányák száma, de nehéz is lenne felmérni
az úszóbányák miatt. A legnagyobb bányák a kormány kezében vannak, de
sok alvállalkozó üzemelteti ezeket ellenőrizetlenül. A legális bányák
üzemeltetése drága a gépek és a teraszosan kiépített fejtés miatt. Az
ellenőrizetlen alvállalkozók és az illegális bányák javarészt egy
„gödörásásból” áll és emberi erővel fejtik ki az ónércet. Minden fajta
műszaki és biztonsági előírást mellőznek, és a legtöbb halál a bányafal
beomlása miatt történik. A fekete bányászatból származó ónércet
független finomítóknak adják el felvásárlókon keresztül, akik
„legalizálják” az ónt.
Ha környezeti kár történik vagy
haláleset, ezek javarésze feltáratlan marad a hatóságok előtt vagy épp
maga a hatóság az, aki nem indít vizsgálatot. A két szigeten sok a
migráns bányász a környező szigetekről. 2011-ben csak az illegális
migráns bányászok közül 44-n haltak meg. Pontos adatok a halálesetekről
nincsenek, de feltehetőleg több százra tehető évente. És ennél pedig
sokkal többen lehetnek, akik a legális vagy az illegális bányákban
megsérülnek vagy nyomorékká vállnak.
A szaporodó úszó és szárazföldi bányák
miatt veszélybe került Bangka és Belitung szigetek élővilága és
természetes környezete. Gyors ütemben csökken a mezőgazdasági területek
száma, felgyorsult a fakitermelés és veszélybe került a tengeri halászat
és a part menti és szigeti élővilág. A tengeri úszóbányászat miatt
pusztulnak a korallzátonyok, a nagyütemben eltűnő erdők pedig védtelenné
teszik a szigeteket a trópusi viharoktól. A több ezer kráter látványa
pedig olyan benyomást tesz, mintha meteortámadás érte volna a
szigeteket. Azok az emberek, akik nem mernek lemenni a gödrökbe a
zagyból vagy a tengerparton mossák ki az ónércet tálkákkal.
Pár éve még paradicsomi állapotok
uralkodtak a két szigeten, de mára a fehér tengerpart és a pálmafás
szigetvilág eltűnőben van. Az Indonéz szigetvilág biológiai sokfélesége
veszélyben van, a fejlett világ igénye miatt. Az okos telefonok és a
mindig megújuló síktévék, tabletek legyártásához szükséges ón miatt
Bangka és Belitung mindig elveszít egy darabot magából. A Föld Barátai
szervezet (Friends of the Earth)
kampányt indított a gyártói felelősség szigorú törvénybe iktatásért.
Vállaljanak felelősséget a teljes alapanyag ellátási láncban a
társadalmi és környezeti károkért. A Föld Barátai felhívást intéztek a
Samsunghoz és az Apple-hez, hogy nyilatkozzanak, honnan és milyen
körülmények között bányásszák az okos telefonokhoz az ónt. Ehhez a
felhíváshoz most Te is csatlakozhatsz itt!
A fogyasztói társadalmunk csak akkor
lenne etikus, ha közösséget vállalnának a kifosztott területeken
élőkkel. Nem csak környezeti pusztítással jár a mi fejlődésünk és
megnövekedett igényünk, de emberhalált is követel. A mi felelősségünk
is, hogy a gyártókat kötelezzük arra, hogy a legnagyobb biztonságban
legyenek kitermelve a gyártáshoz szükséges alapanyagok, és ne tapadjon
vér a termékekhez!
A képgaléria alatt található a Föld Barátainak kisfilmje, mely bemutatja, miképp is pusztul el a Bangka és Belitung szigetek.
Mónus Agnéla - GreenProfit
