Az állami szerepvállalással Obama Európát a saját pályáján körözi le
Annak ellenére, hogy Obamával Amerika balra mozdult el, még mindig nagyon sokan úgy vélik, Európa és Amerika alapvetően különbözik egymástól gazdaságilag, társadalmilag és az értékeiket tekintve. Ez azonban csupán mítosz - állítja Peter Baldwin brit-ausztrál történész, a UCLA professzora a Prospect Magazine-ban. Miközben Európa a jobbközép pártok kezében van, Amerika „balra át!"-ot hajtott végre. Az állam gazdasági szerepvállalásának jelentős növelésével Obama Európát a saját pályáján körözi le. Pár hónapja még úgy tűnt, Bush alatt az Egyesült Államok és Európa közti szakadék mélyebb, mint valaha. Többen is úgy tartották, Európa és Amerika két külön világ.
A „széles Atlantikum" elmélete szerint alapvető
különbségek, már-már ellentétek húzódnak Európa és Amerika között
(Amerika a szabályozatlan piacban hisz, Európa lenyesegetné a
kapitalizmus túlzásait; Amerikában alig van szociálpolitika, nem úgy,
mint Európában stb.). De vajon valóban így van-e? Mennyire nagy a
kontraszt? Baldwin a számokat hívja segítségül a kérdés
megválaszolására és négy területet vizsgál: a gazdaságot, a
szociálpolitikát, a környezetvédelmet, valamint a vallási és kulturális
attitűdöket. Mind a négy esetben két következtetést von le: (1) Európa
nem koherens vagy egységes kontinens; (2) az Egyesült Államok
illeszkedik a vizsgált nyugat-európai országok közé. A valóság az, hogy
Európa és Amerika egy nagy közösség részei, nevezzük azt „nyugatnak",
„atlanti közösségnek" vagy „fejlett világnak".
Közismert az a
vélemény, hogy Amerika gazdaságilag kevésbé egalitárius társadalom,
mint Európa, a jövedelmek aránytalanabbul oszlanak el. 1998-ban az
amerikaiak leggazdagabb 1 százalékának jutott az összjövedelem 14
százaléka, míg Svédországban csupán a 6 százaléka. A vagyon esetében
viszont ez már nem mondható el. 2000-ben az amerikaiak leggazdagabb 1
százaléka birtokolta az összvagyon 20 százalékát, Svédországban viszont
a 21 százalékát! Az sem állja meg a helyét, hogy Amerikában nagyobb
lenne a szegénység mértéke, mint Európában, hiszen az adatok nem erre
utalnak (Nagy-Britanniában, Írországban, Franciaországban, Belgiumban,
Hollandiában, Finnországban és Svédországban arányaiban több szegény
él, mint a tengerentúlon). Az alacsonynak gondolt amerikai
munkanélküliség viszont meghaladja több nyugat-európai ország értékét.
Az amerikai jóléti állam szinte semmiben sem marad el az európai átlag
mögött.
Tény, hogy az amerikaiak 15%-ának nincs
egészségbiztosítása, ami komoly szerepet játszik abban, hogy a
gyermekhalandóság magasabb, mint Európában. Nem véletlen, hogy Obama
elnök ezt a problémát mindenképpen szeretné megoldani. A
biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások viszont az európai
középmezőnybe illeszkednek (különféle betegségek túlélési
statisztikái). A szociálpolitikát tekintve az Egyesült Államok az
európai spektrum alsó felében található (a munkanélküli segély és a
nyugdíj ugyanannyi, mint Olaszországban vagy Németországban). Ha
azonban a nyugdíjak és az aktív dolgozók jövedelmei közötti arányt
nézzük, akkor csak Ausztria, Németország és Franciaország előzi meg
Amerikát. Általános a vélemény, hogy a családtámogatási rendszer nem
olyan erős az Egyesült Államokban. Tény, hogy nincs szülési szabadság,
a nőket nem veszik vissza automatikusan a munkahelyükre a szülés után.
Családi pótlék sem létezik. S mégis egyéb módokon (pl. adókedvezmények)
az Egyesült Államok a GDP-jének nagyobb arányát fordítja ilyen célokra,
mint Spanyolország, Görögország vagy Olaszország. Az óvodai ellátásra
gyermekenként csak Norvégia költ többet. Mindent összevetve az amerikai
jóléti állam bőkezűbb, mint gondolják: a szociálpolitikára fordított
összegek az Egyesült Államokat az európai középmezőnybe helyezik.
Az
oktatás terén Amerika még előnyben is van. Arányaiban többen szereznek
diplomát vagy érettségit, mint bármelyik európai országban, az állam
pedig tanulónként többet költ az oktatásra, mint a vén kontinens
országai. Sokan azt gondolják, az igazán jó amerikai iskolák
magánkézben vannak, és az elitet szolgálják. A valóság ezzel szemben
az, hogy az amerikai oktatási rendszer jóval kevésbé privatizált, mint
a legtöbb európai. Az analfabétizmus arányai megegyeznek az európai
átlaggal. Egy főre több újság jut, mint Európában, Skandináviát,
Svájcot és Luxemburgot kivéve. A könyvtári szolgáltatások meghaladják
az európai (német, brit, francia stb.) szintet. Az átlag amerikai
2001-ben több könyvet kölcsönzött, mint német, osztrák, norvég, ír stb.
„társa". Sőt több könyvet is vásárolt és fejenként több könyvet is írt,
mint az európaiak.
Sokan úgy tartják, Amerika népi kultúráját az
erőszak, a bűnözés uralja (filmek, sorozatok stb.). Igaz, hogy
fejenként sokkal több gyilkosságot követnek el, mint az Atlanti-óceán
túlsó partján, s arányaiban az elítéltek száma is magasabb. Más
tekintetben viszont Amerika békésebb és nyugodtabb, mint Európa. A
betöréses rablások, a lopások száma alacsonyabb, mint Dániában és
Nagy-Britanniában, nagyjából annyi, mint Belgiumban és Svédországban. A
nemi erőszak terén Ausztria értéke háromszorosa az amerikainak. A
drogfogyasztás is beleillik az európai „trendbe", a fehérgalléros
bűnözés pedig az európai rangsor második felébe helyezi Amerikát.
A
környezetvédelem terén szintén megkövült az a vélemény, hogy Amerika
romboló, pusztító magatartást folytat: nagy kocsik, nagy házak, az
olajipar befolyása, a kiotói szerződés elutasítása stb. A számok
azonban itt is mást mutatnak. Az olajfogyasztás ugyan magas, de
beleillik az európai normába, s kisebb, mint Portugáliáé vagy
Hollandiáé. 1990-2002 között a széndioxid-kibocsátás nőtt, de a GDP-hez
viszonyítva 17%-kal csökkent, ami nagyobb csökkenés, mint kilenc
nyugat-európai ország esetében. A megújuló energiaforrások
vonatkozásában az Egyesült Államok az európai középmezőnybe tartozik. A
„hipermotorizált" nemzet képéhez képest az amerikaiaknak fejenként
kevesebb személygépkocsijuk van, mint a franciáknak, osztrákoknak,
svájciaknak, németeknek, svédeknek és görögöknek. Fejenként kevesebb
szemetet „termelnek", mint a norvégok, s több anyagot hasznosítanak
újra, mint a britek, görögök és portugálok. A védett területek, parkok
aránya duplája a francia, brit és svéd értékeknek, az amerikai farmerek
pedig kevesebb műtrágyát használnak, mint európai „kollégáik". Féregölő
vegyszerből ugyancsak kevesebb fogy.
A legjelentősebb különbséget
Európa és Amerika között az értékekben szokták megragadni. Eszerint az
amerikaiak hazafiasabbak és vallásosabbak, míg az európaiak már
„posztnacionalisták" és szekulárisak. Ezen a téren is van okunk
kételkedni a sztereotípiákban. Egy 1999-2001 között végzett
világfelmérés szerint az amerikaiak semmivel sem hazafiasabbak, mint az
európaiak. A portugálok és az írek például büszkébbek a nemzeti
hovatartozásukra. Több portugál, spanyol és dán gondolja azt, hogy a
világ jobb lenne, ha más népek olyanok lennének, mint ők, és több
amerikai gondolja azt, hogy hazájuknak vannak szégyenteljes
tulajdonságai is, mint a németek, az osztrákok, a spanyolok, a
franciák, a dánok és a finnek.
A vallás tekintetében is meg kell
kérdőjeleznünk „az abszolút polaritást" Amerika és Európa között. A
vallás hivatalos európai kifejeződésére jó példa, hogy a dán
útleveleken egy 10. századi, keresztre feszítést ábrázoló rajz
szerepel, miközben a tulajdonosuk sok esetben muszlim... A brit
uralkodó titulusai között szerepel „a hit védelmezője", a felsőházban
pedig 26 hely illeti meg az anglikán egyházat. Az amerikai vallásosság
Európa katolikus régióival összevetve semmivel sem nagyobb mértékű.
Kevesebb amerikai vallja magát vallásosnak, mint ahány portugál vagy
olasz. Kevesebb amerikai hisz istenben, mint ahány ír vagy portugál.
Nem abban van különbség, hogy Amerika szekuláris, Európa pedig nem az,
hanem abban, hogyan próbálják meg az egyházak a hívek spirituális
igényeit kielégíteni. Vitán felül áll, hogy Amerikában többen hisznek a
kreacionizmusban, mint Európában. De a modern kreacionisták sem veszik
már készpénznek a világ bibliai teremtését. Sokkal inkább
tudományfilozófiai kérdésekről folyik a vita. Ezzel szemben Európában a
tudományos szélhámosság jóval elterjedtebb, mint Amerikában
(asztrológia stb.). Egyszóval ha az amerikaiak vallásosabbak is, mint
az európaiak, az nem jelenti azt, hogy kevésbé hinnének a tudományban.
Igaz, a darwini evolúcióelméletet kevesebb amerikai fogadja el, mint
ahány európai. Ezzel szemben az amerikaiak hisznek abban, hogy az
emberi értelem képes megérteni és uralni a természetet.
Sokan
gondolják, hogy az amerikaiak individualisták, az „élni és élni hagyni"
elv hívei, az államnak kisebb teret hagynak, politikai ideológiájukban
kormányellenesek. Ehhez képest egy 2007-es vizsgálat kimutatta, hogy
arányiban kevesebb amerikai aggódott a kormány túlzott kontrollja
miatt, mint ahány német és olasz. Ezenkívül az amerikaiak nagyobb
százalékban bíznak a kormányukban, mint bármely európai nemzet, kivéve
a svájcit és a norvégot. Az amerikaiak sokkal nagyobb arányban fizetnek
adót, az adóelkerülés mértéke háromszor kisebb, mint Görögországban
vagy Olaszországban. Az Egyesült Államokra nem jellemzők az olyan
államellenes szeparatista mozgalmak, mint a baszkoké vagy a
korzikaiaké, akik az ügyükért ölni is képesek.
A tények tehát azt
mutatják, hogy messze nincs olyan nagy különbség Amerika és Európa
között, mint azt sokan hiszik, s ahogy azt az európai sajtó sugallja.
Az Amerikával kapcsolatos sztereotípiákat Bush kapcsán nagyszerűen
lehetett terjeszteni („kalapos cowboy" stb.). Baldwin felteszi a
kérdést: vajon Obamát hogyan fogja kezelni az európai sajtó? Reményét
fejezi ki, hogy megválasztása hozzá fog járulni az ilyen típusú
sztereotípiák eltűnéséhez.
http://www.prospectmagazine.