2009. május 10., vasárnap

Amerika és Európa különbözik egymástól? Ez egy mitosz!


Az állami szerepvállalással Obama Európát a saját pályáján körözi le

Annak ellenére, hogy Obamával Amerika balra mozdult el, még mindig nagyon sokan úgy vélik, Európa és Amerika alapvetően különbözik egymástól gazdaságilag, társadalmilag és az értékeiket tekintve. Ez azonban csupán mítosz - állítja Peter Baldwin brit-ausztrál történész, a UCLA professzora a Prospect Magazine-ban. Miközben Európa a jobbközép pártok kezében van, Amerika „balra át!"-ot hajtott végre. Az állam gazdasági szerepvállalásának jelentős növelésével Obama Európát a saját pályáján körözi le. Pár hónapja még úgy tűnt, Bush alatt az Egyesült Államok és Európa közti szakadék mélyebb, mint valaha. Többen is úgy tartották, Európa és Amerika két külön világ.
A „széles Atlantikum" elmélete szerint alapvető különbségek, már-már ellentétek húzódnak Európa és Amerika között (Amerika a szabályozatlan piacban hisz, Európa lenyesegetné a kapitalizmus túlzásait; Amerikában alig van szociálpolitika, nem úgy, mint Európában stb.). De vajon valóban így van-e? Mennyire nagy a kontraszt? Baldwin a számokat hívja segítségül a kérdés megválaszolására és négy területet vizsgál: a gazdaságot, a szociálpolitikát, a környezetvédelmet, valamint a vallási és kulturális attitűdöket. Mind a négy esetben két következtetést von le: (1) Európa nem koherens vagy egységes kontinens; (2) az Egyesült Államok illeszkedik a vizsgált nyugat-európai országok közé. A valóság az, hogy Európa és Amerika egy nagy közösség részei, nevezzük azt „nyugatnak", „atlanti közösségnek" vagy „fejlett világnak".
Közismert az a vélemény, hogy Amerika gazdaságilag kevésbé egalitárius társadalom, mint Európa, a jövedelmek aránytalanabbul oszlanak el. 1998-ban az amerikaiak leggazdagabb 1 százalékának jutott az összjövedelem 14 százaléka, míg Svédországban csupán a 6 százaléka. A vagyon esetében viszont ez már nem mondható el. 2000-ben az amerikaiak leggazdagabb 1 százaléka birtokolta az összvagyon 20 százalékát, Svédországban viszont a 21 százalékát! Az sem állja meg a helyét, hogy Amerikában nagyobb lenne a szegénység mértéke, mint Európában, hiszen az adatok nem erre utalnak (Nagy-Britanniában, Írországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Finnországban és Svédországban arányaiban több szegény él, mint a tengerentúlon). Az alacsonynak gondolt amerikai munkanélküliség viszont meghaladja több nyugat-európai ország értékét. Az amerikai jóléti állam szinte semmiben sem marad el az európai átlag mögött.
Tény, hogy az amerikaiak 15%-ának nincs egészségbiztosítása, ami komoly szerepet játszik abban, hogy a gyermekhalandóság magasabb, mint Európában. Nem véletlen, hogy Obama elnök ezt a problémát mindenképpen szeretné megoldani. A biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások viszont az európai középmezőnybe illeszkednek (különféle betegségek túlélési statisztikái). A szociálpolitikát tekintve az Egyesült Államok az európai spektrum alsó felében található (a munkanélküli segély és a nyugdíj ugyanannyi, mint Olaszországban vagy Németországban). Ha azonban a nyugdíjak és az aktív dolgozók jövedelmei közötti arányt nézzük, akkor csak Ausztria, Németország és Franciaország előzi meg Amerikát. Általános a vélemény, hogy a családtámogatási rendszer nem olyan erős az Egyesült Államokban. Tény, hogy nincs szülési szabadság, a nőket nem veszik vissza automatikusan a munkahelyükre a szülés után. Családi pótlék sem létezik. S mégis egyéb módokon (pl. adókedvezmények) az Egyesült Államok a GDP-jének nagyobb arányát fordítja ilyen célokra, mint Spanyolország, Görögország vagy Olaszország. Az óvodai ellátásra gyermekenként csak Norvégia költ többet. Mindent összevetve az amerikai jóléti állam bőkezűbb, mint gondolják: a szociálpolitikára fordított összegek az Egyesült Államokat az európai középmezőnybe helyezik.
Az oktatás terén Amerika még előnyben is van. Arányaiban többen szereznek diplomát vagy érettségit, mint bármelyik európai országban, az állam pedig tanulónként többet költ az oktatásra, mint a vén kontinens országai. Sokan azt gondolják, az igazán jó amerikai iskolák magánkézben vannak, és az elitet szolgálják. A valóság ezzel szemben az, hogy az amerikai oktatási rendszer jóval kevésbé privatizált, mint a legtöbb európai. Az analfabétizmus arányai megegyeznek az európai átlaggal. Egy főre több újság jut, mint Európában, Skandináviát, Svájcot és Luxemburgot kivéve. A könyvtári szolgáltatások meghaladják az európai (német, brit, francia stb.) szintet. Az átlag amerikai 2001-ben több könyvet kölcsönzött, mint német, osztrák, norvég, ír stb. „társa". Sőt több könyvet is vásárolt és fejenként több könyvet is írt, mint az európaiak.
Sokan úgy tartják, Amerika népi kultúráját az erőszak, a bűnözés uralja (filmek, sorozatok stb.). Igaz, hogy fejenként sokkal több gyilkosságot követnek el, mint az Atlanti-óceán túlsó partján, s arányaiban az elítéltek száma is magasabb. Más tekintetben viszont Amerika békésebb és nyugodtabb, mint Európa. A betöréses rablások, a lopások száma alacsonyabb, mint Dániában és Nagy-Britanniában, nagyjából annyi, mint Belgiumban és Svédországban. A nemi erőszak terén Ausztria értéke háromszorosa az amerikainak. A drogfogyasztás is beleillik az európai „trendbe", a fehérgalléros bűnözés pedig az európai rangsor második felébe helyezi Amerikát.
A környezetvédelem terén szintén megkövült az a vélemény, hogy Amerika romboló, pusztító magatartást folytat: nagy kocsik, nagy házak, az olajipar befolyása, a kiotói szerződés elutasítása stb. A számok azonban itt is mást mutatnak. Az olajfogyasztás ugyan magas, de beleillik az európai normába, s kisebb, mint Portugáliáé vagy Hollandiáé. 1990-2002 között a széndioxid-kibocsátás nőtt, de a GDP-hez viszonyítva 17%-kal csökkent, ami nagyobb csökkenés, mint kilenc nyugat-európai ország esetében. A megújuló energiaforrások vonatkozásában az Egyesült Államok az európai középmezőnybe tartozik. A „hipermotorizált" nemzet képéhez képest az amerikaiaknak fejenként kevesebb személygépkocsijuk van, mint a franciáknak, osztrákoknak, svájciaknak, németeknek, svédeknek és görögöknek. Fejenként kevesebb szemetet „termelnek", mint a norvégok, s több anyagot hasznosítanak újra, mint a britek, görögök és portugálok. A védett területek, parkok aránya duplája a francia, brit és svéd értékeknek, az amerikai farmerek pedig kevesebb műtrágyát használnak, mint európai „kollégáik". Féregölő vegyszerből ugyancsak kevesebb fogy.
A legjelentősebb különbséget Európa és Amerika között az értékekben szokták megragadni. Eszerint az amerikaiak hazafiasabbak és vallásosabbak, míg az európaiak már „posztnacionalisták" és szekulárisak. Ezen a téren is van okunk kételkedni a sztereotípiákban. Egy 1999-2001 között végzett világfelmérés szerint az amerikaiak semmivel sem hazafiasabbak, mint az európaiak. A portugálok és az írek például büszkébbek a nemzeti hovatartozásukra. Több portugál, spanyol és dán gondolja azt, hogy a világ jobb lenne, ha más népek olyanok lennének, mint ők, és több amerikai gondolja azt, hogy hazájuknak vannak szégyenteljes tulajdonságai is, mint a németek, az osztrákok, a spanyolok, a franciák, a dánok és a finnek.
A vallás tekintetében is meg kell kérdőjeleznünk „az abszolút polaritást" Amerika és Európa között. A vallás hivatalos európai kifejeződésére jó példa, hogy a dán útleveleken egy 10. századi, keresztre feszítést ábrázoló rajz szerepel, miközben a tulajdonosuk sok esetben muszlim... A brit uralkodó titulusai között szerepel „a hit védelmezője", a felsőházban pedig 26 hely illeti meg az anglikán egyházat. Az amerikai vallásosság Európa katolikus régióival összevetve semmivel sem nagyobb mértékű. Kevesebb amerikai vallja magát vallásosnak, mint ahány portugál vagy olasz. Kevesebb amerikai hisz istenben, mint ahány ír vagy portugál. Nem abban van különbség, hogy Amerika szekuláris, Európa pedig nem az, hanem abban, hogyan próbálják meg az egyházak a hívek spirituális igényeit kielégíteni. Vitán felül áll, hogy Amerikában többen hisznek a kreacionizmusban, mint Európában. De a modern kreacionisták sem veszik már készpénznek a világ bibliai teremtését. Sokkal inkább tudományfilozófiai kérdésekről folyik a vita. Ezzel szemben Európában a tudományos szélhámosság jóval elterjedtebb, mint Amerikában (asztrológia stb.). Egyszóval ha az amerikaiak vallásosabbak is, mint az európaiak, az nem jelenti azt, hogy kevésbé hinnének a tudományban. Igaz, a darwini evolúcióelméletet kevesebb amerikai fogadja el, mint ahány európai. Ezzel szemben az amerikaiak hisznek abban, hogy az emberi értelem képes megérteni és uralni a természetet.
Sokan gondolják, hogy az amerikaiak individualisták, az „élni és élni hagyni" elv hívei, az államnak kisebb teret hagynak, politikai ideológiájukban kormányellenesek. Ehhez képest egy 2007-es vizsgálat kimutatta, hogy arányiban kevesebb amerikai aggódott a kormány túlzott kontrollja miatt, mint ahány német és olasz. Ezenkívül az amerikaiak nagyobb százalékban bíznak a kormányukban, mint bármely európai nemzet, kivéve a svájcit és a norvégot. Az amerikaiak sokkal nagyobb arányban fizetnek adót, az adóelkerülés mértéke háromszor kisebb, mint Görögországban vagy Olaszországban. Az Egyesült Államokra nem jellemzők az olyan államellenes szeparatista mozgalmak, mint a baszkoké vagy a korzikaiaké, akik az ügyükért ölni is képesek.
A tények tehát azt mutatják, hogy messze nincs olyan nagy különbség Amerika és Európa között, mint azt sokan hiszik, s ahogy azt az európai sajtó sugallja. Az Amerikával kapcsolatos sztereotípiákat Bush kapcsán nagyszerűen lehetett terjeszteni („kalapos cowboy" stb.). Baldwin felteszi a kérdést: vajon Obamát hogyan fogja kezelni az európai sajtó? Reményét fejezi ki, hogy megválasztása hozzá fog járulni az ilyen típusú sztereotípiák eltűnéséhez.

http://www.prospectmagazine.co.uk/2009/05/anarroweratlantic/