Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2014. január 10., péntek
Belorusszia megadóztatja a munkakerülőket
Belorusszia
pénzügyminisztériuma szociális osztályának vezetője, Szvjatlana Kretava
elmondása szerint elkészült egy törvénytervezet, amely a nem dolgozó
állampolgárokat kötelezi adófizetésre, ha egészségügyi vagy állami
oktatási intézményeket akarnak igénybe venni. Anatol Tozik
miniszterelnök-helyettes elmondta, ez az ország mintegy 445 ezer lakosát
fogja érinteni, akivel mindeddig akármit is csináltak, életvitelszerűen
élősködnek az állam szociálpolitikáján.
Belorusszia
a munkakötelesség kiépítésének útján halad, ennek kezdeti szakaszában
az állam a munkások helyzetének javítása mellett a munkakerülők számára
fog hátrányokat felsorakoztatni.
A
törvény gyakorlati bevezetésének még akadályai vannak, mert bonyolult
meghatározni azoknak a körét, akire ténylegesen vonatkozna, (az
adminisztrációnak meg kell tudni különböztetni, ki az, aki ténylegesen
dolgozni akar, de átmenetileg nem talál munkát). Így a törvény további
finomításokon fog átesni. Várhatóan 2015-ben kerül bevezetésre, - ez
egyben az Eurázsiai Unióban elfogadott normákat is tükrözi majd, hiszen
Belorusszia alapító tagállam.
http://www.hidfo.net/2014/01/10/belorusszia-megadoztatja-munkakeruloket
Jégeső, hihetetlen forróság, hurrikánok, árvizek!
A világ nem képes felkészülni a természeti csapásokra

Jégeső, hihetetlen forróság, hurrikánok, árvizek: az óesztendő bővelkedett a természeti kataklizmákban. De 2014-ben is lehetnek meglepetések.
December
közepén hóesés zúdult a Közel-Keletre. Az elmúlt száz évben először
fedte be a hó az egyiptomi piramisokat. Novemberben a Haynan tájfun
igazi szörnyűség lett a Fülöp-sziget lakosai számára. Oroszország
távol-keleti részén a júliusban kezdődött hosszú esőzések miatt kilépett
medréből az Amur folyó, és az ár csak október elején vonult vissza.
Japánban májustól július végéig szokatlanul nagy volt a hőség, 85 ember
vesztette életét napszúrás következtében. Nehéz volt a tavasz az
Egyesült Államokban, ahol májusban közel 80 nagy erejű tornádó
pusztított. A szélvész lesodorta a háztetőket, a levegőbe repítette a
gépkocsikat.
Az
éghajlatkutatók szerint egyre gyakoribbak lesznek ezek a veszélyes
természeti jelenségek. De egyelőre nem lehet előre jelezni, hol és mikor
várható elemi csapás. Még a legkorszerűbb megfigyelő rendszerek sem
képesek 10 napon túli pontos prognózist adni – mondja Jevgenyij Tiskovec meteorológus.
Valójában
csak 5-7 nappal az esemény előtt lehet adni előrejelzést. Ez alatt az
idő alatt lehet megtudni, milyen veszély közeleg, és figyelmeztetni a
fenyegetésre.
Roman Vilfand,
az orosz Meteorológiai Intézet (Gidrometcentr) vezetője elmondása
szerint, a világ valamennyi meteorológiai szolgálata munkálkodik a
tíznapos előrejelzések. De napjainkban még egyszerűen lehetetlen pontos
hosszú távú prognózisokat felállítani - mondja a szakértő:
A
természet nem ad lehetőséget az embernek arra, hogy két hetes
periódusnál hosszabb időre ismerje meg sajátosságait. Bármennyire is
növeljük tudásunkat, fejlesztjük a technológiákat, rendelkezve különféle
számítástechnikai eszközökkel, a részletes prognózis maximum kettő vagy
olykor három hétre terjed ki. Ennél távolabbi időpontra csak általános
jellemzést, valószínűsítést adhatunk: azaz a normához közelít vagy a
norma alatt, illetve fölött helyezkedik el. Ennél többet nem mondhatunk.
Az
Oroszország Hangja által megkérdezett szakértők szerint a természet, az
időjárás 2014-ben is meglep bennünket újabb klimatikus rekordokkal,
szokatlan természeti jelenségekkel.Rendkívüli hőség tikkasztja a déli féltekét
Az
észak-amerikai fagyrekordok ellenpólusaként a déli féltekét rendkívüli
hőség tikkasztja: Ausztráliában csütörtökön több helyen 50 Celsius-fokot
mértek (árnyékban), Brazíliában 49-et. Rio de Janeiro állatkertjeiben
jégkrémet kapnak a vadak, hogy könnyebben viseljék el a kánikulát.
Ausztráliában
denevérek potyognak a fákról, kenguruk csuklanak össze, papagájok
pusztulnak el hőguta miatt. Denevérből legalább 50 ezer döglött meg
Queensland állam délkeleti részén. A bőregerek hőség okozta kínjukban
magukra vizelnek a fák ágairól fejjel lefelé lógva, hogy hűtsék
testüket, ám ez nemigen segít. A vadpusztulásnak a meleg mellett a
szárazság is oka. Ötven Celsius-fokos hőségre Ausztráliában 1960 óta nem
volt példa, akkor 50,7 fokot mértek a déli Oodnadattában.

Hűsölő emlősök a Rio de Janeiró-i állatkertben
A mostani hőhullám karácsony táján köszöntött Ausztráliára. December 27-e óta 34 helyen dőlt meg az abszolút melegcsúcs. A meteorológusok előrejelzései szerint a hőség a jövő héten sem enyhül. Az ötödik földrész ráadásul rekordmeleg évet ért meg tavaly: 2013 átlaghőmérséklete 1,2 Celsius-fokkal haladta meg a sokévi átlagot. A korábbi hőrekorder esztendő, 2005 a 2. helyre szorult a hőmérsékletcsúcs-tabellán.
Amerikai tervek terroristák Romániába történő telepítésére
Washington
tervei miatt Románia területén feszültséggóc jöhet létre. Ennek a
tervnek a megvalósítása nemcsak Romániának, de a közeli szomszédjainak
is fejfájást okozhat. Az USA az ENSZ támogatásával Romániába telepítené a
Nép Szent Harcosai (Modzsahedin Halk) nevű iraki székhelyű iráni
ellenzéki szervezet több ezer képviselőjét.
A civilizált közösségnek a radikálisokról való gondoskodása egyszerű okkal magyarázható: a modzsahedek missziójukat az Iránnal való harcban látják, a Nyugat pedig minden módon Teherán meggyengítésére törekszik.
Irán és Irak a Nép Szent Harcosait terrorszervezetnek tekinti. Kezdetben az Európai Unió és az Egyesült Államok is terroristáknak tartotta a szervezet tagjait. De nemrégiben törölték a terrorcsoportok listájáról. Világos, hogy miért. Az ellenségem ellensége a barátom képlet alapján.
Egyelőre a washingtoni törekvések eredménytelenek, még akkor is, ha olyan országot szemeltek ki, amely nem kis mértékben függ a washingtoni politikától. Nem titok, hogy az USA nyíltan és közvetett módon is pártfogolja Romániát, geopolitikai érdekei objektumának tekinti az országot. Így elvileg ennek a pártfogásnak megkérheti az árát, ami az adott esetben azonban eltúlzott.
Egyes adatok szerint a modzsahedek áttelepítéséről szó volt John Kerry amerikai külügyminiszter és romániai kollégája, Titus Corlatean decemberi brüsszeli találkozóján. Egy ével korábban a Modzsahedin Halk gerillái egy-egy csoportjának „átvételére” vonatkozóan készségét fejezte ki Németország és Albánia is. De a szervezet vezetősége a kompakt elhelyezés híve, és azt akarja,hogy az iraki amerikai támaszpontot elhelyezett háromezer személyt egy helyre telepítsék. Ennyit azonban nem vehetnek át sem a német, sem az albán hatóságok, miután ez túlságosan veszélyes lenne. A terroristák vezetői nehéz helyzetbe kerültek. Senki nem akarja befogadni őket, Irakban pedig - ismeretlenek - rakétatámadásokat indítanak ellenük. A szervezet aktivistái a jelenlegi iraki kormányt látják a támadások mögött, már csak azért is, mert a bagdadi kabinet nyíltan sürgeti a radikálisok kitelepítését az ország területéről.
Az amerikai terv veszélyes, de megvalósítása kevéssé valószerű – jelentette ki Szergej Gyemigyenko szakértő.
Az ideológiai és katonai felkészítésben részt vett személyek nagy csoportjának áttelepítése egy nem túl stabil európai régióba, nem járul hozzá a nyugalomhoz. Ezért ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége kicsi. A román hatóságok tudatában vannak a veszélyeknek, hiszen a gerilláknak specifikus a pszichológiai, mentális viselkedése. A „hitetlenek” elleni háborúra vannak orientálva, ezen kívül máshoz nem értenek. Ha azonban az adott forgatókönyv mégis megvalósulna, ez még inkább kiélezné a harcot Európában az iszlám radikalizmussal. Annál is inkább, mert látható, hogy az európai különleges szolgálatok nem tudnak mit kezdeni az Al-Kaidának az európai kontinens déli részén aktívan működő tagjaival.
Oroszország Hangja
A civilizált közösségnek a radikálisokról való gondoskodása egyszerű okkal magyarázható: a modzsahedek missziójukat az Iránnal való harcban látják, a Nyugat pedig minden módon Teherán meggyengítésére törekszik.
Irán és Irak a Nép Szent Harcosait terrorszervezetnek tekinti. Kezdetben az Európai Unió és az Egyesült Államok is terroristáknak tartotta a szervezet tagjait. De nemrégiben törölték a terrorcsoportok listájáról. Világos, hogy miért. Az ellenségem ellensége a barátom képlet alapján.
Egyelőre a washingtoni törekvések eredménytelenek, még akkor is, ha olyan országot szemeltek ki, amely nem kis mértékben függ a washingtoni politikától. Nem titok, hogy az USA nyíltan és közvetett módon is pártfogolja Romániát, geopolitikai érdekei objektumának tekinti az országot. Így elvileg ennek a pártfogásnak megkérheti az árát, ami az adott esetben azonban eltúlzott.
Egyes adatok szerint a modzsahedek áttelepítéséről szó volt John Kerry amerikai külügyminiszter és romániai kollégája, Titus Corlatean decemberi brüsszeli találkozóján. Egy ével korábban a Modzsahedin Halk gerillái egy-egy csoportjának „átvételére” vonatkozóan készségét fejezte ki Németország és Albánia is. De a szervezet vezetősége a kompakt elhelyezés híve, és azt akarja,hogy az iraki amerikai támaszpontot elhelyezett háromezer személyt egy helyre telepítsék. Ennyit azonban nem vehetnek át sem a német, sem az albán hatóságok, miután ez túlságosan veszélyes lenne. A terroristák vezetői nehéz helyzetbe kerültek. Senki nem akarja befogadni őket, Irakban pedig - ismeretlenek - rakétatámadásokat indítanak ellenük. A szervezet aktivistái a jelenlegi iraki kormányt látják a támadások mögött, már csak azért is, mert a bagdadi kabinet nyíltan sürgeti a radikálisok kitelepítését az ország területéről.
Az amerikai terv veszélyes, de megvalósítása kevéssé valószerű – jelentette ki Szergej Gyemigyenko szakértő.
Az ideológiai és katonai felkészítésben részt vett személyek nagy csoportjának áttelepítése egy nem túl stabil európai régióba, nem járul hozzá a nyugalomhoz. Ezért ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége kicsi. A román hatóságok tudatában vannak a veszélyeknek, hiszen a gerilláknak specifikus a pszichológiai, mentális viselkedése. A „hitetlenek” elleni háborúra vannak orientálva, ezen kívül máshoz nem értenek. Ha azonban az adott forgatókönyv mégis megvalósulna, ez még inkább kiélezné a harcot Európában az iszlám radikalizmussal. Annál is inkább, mert látható, hogy az európai különleges szolgálatok nem tudnak mit kezdeni az Al-Kaidának az európai kontinens déli részén aktívan működő tagjaival.
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (SZÓRÓLAPJA) S Z Ó V Á K E L L T E N N Ü N K !
I.
TÖRVÉNYKEZÉSI ÁMOKFUTÁS
Nem
kizárt, hogy a szokatlanul változékony időjárás is befolyásolta a
parlamenti képviselőket, de más tényezők is közrejátszhattak abban,
hogy „futószalagon” gyártották az újabbnál újabb törvényeket,
gyötrődtek az özönével beérkező módosítások „megemésztésével”, majd a
vajúdási aktus lezajlását jelentő sikeres szavazati arányban
megszületett új „törvény-jövevény” csőstől kapta az ellenzék és a
közvélemény kritikáját, de az is előfordult, hogy beinvitálták a
mindentudó, döntéseiben megkérdőjelezhetetlen Alkotmánybíróság
szőnyegének a szélére és annullálták a létrejöttét.
Hasonló
tortúrák okai nagy valószínűséggel abban rejlettek, hogy egyes
törvények előkészítése csapnivalóan rossz volt, mások pedig
szükségtelenek, értelmezhetetlenek vagy alkalmazhatatlanok voltak és többségükre jellemző volt az érthetőséget megnehezítő - sőt egyenesen kizáró -, redundancia.
I./a.
Etalon példánk egyik gyöngyszeme az a törvény, amely a primitív
gondolkodású kiagyalója (agyalójuk) elképzelése szerint, az elesett
rétegek megsegítését szolgálná, de helyette megalázta, megszégyenítette
és/vagy elbizonytalanította azokat, akik koruknál, egészségi
állapotuknál, valamint anyagi helyzetüknél fogva nem képesek elhunyt
hozzátartozójuk végtisztességének megadásához szükséges anyagiak
előteremtésére. Ez a példátlanul embertelen, tapintatlan, átgondolatlan és az esetek többségében végrehajthatatlan törvény (nevezhetnénk a „csináld magad mozgalom”-hoz hasonlóan: „ásd a gödröt, ne siránkozz” mozgalomnak). Ez a törvény mindaddig
a parlament szégyenfoltja lesz, amíg el nem törlik. Megváltoztatására
vagy helyettesítésére megemlítjük az MJB által már többször javasolt
megoldást, miszerint: minden magyar állampolgár számára alanyi jogon
kellene biztosítani, a végső búcsúztatásához szükséges alapvető
(eszközökre, munkadíjra, szállításra, felkészítésre, stb.,) szükséges
költségeket, amelyek a hozzátartozó(k) lehetősége és kívánsága szerint,
saját büdzséjük terhére bővíthetők. Nem vonatkozik ez természetesen a
Horn-féle pufajkások dísztemetésére, amely teljes költségét az
adófizetők állják!
I./b. A „trafiktörvény” vagy „mahorka törvény” szülőanyja
(vagy szülőapja) sem lesz a Nobel-díj várományosa, és a
következmények számbavételénél alighanem leblokkolt az origónál,
kinyitva a lopás, a korrupció, a csalás, az ügyeskedés, a hamisítás
és a csempészés kincsestárát, vagy egy új „NIKOTIN ZRT” fedőnevű
iparág létrejöttét, amelyek felderítésére, megfékezésére, illetve
szankcionálására fordított erőkkel és eszközökkel csupán olyan
eredményeket lehet elérni, mint amilyeneket az USA-ban bevezetett
szesztilalom során elértek: SEMMILYENT! Többe kerül a leves, mint a hús!
I./c. A hazaárulás vádját, a rendszerváltozást követően, egyre többen, több helyen és gyakrabban hangoztatják (a vádlottat vagy a vádlót ért)
mindennemű következmények nélkül. Talán sokaknak fel sem tűnt, hogy a
Rákosi- Kádár érák alatt elkövetett legsúlyosabb bűnök miatti
felelősségre vonás Antall József, Sólyom László, Für Lajos és
hasonszőrű társaik „álszent” hozzáállása következtében a
feledtetés homályába „landolt” és az időnként követelődzők száját a „most nem aktuális” magyarázattal(?) Fogták be.
Hazaárulást követ el az az állampolgár, aki hazánk függetlenségét,
területi épségét, vagy alkotmányos rendjét megsérti, külföldi
kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart
fenn. Súlyosbító körülménynek számít, ha külföldi fegyveres erőnek a
behívását vagy igénybevételét követi el.
Történelmünk legkirívóbb példájának számító hazaárulás Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla Csémi Károly, Marosán György és
társaik nevéhez fűződik, de az indiai szent tehenekhez hasonlóan,
különleges (törvényen kívüli) védelem alatt álltak, ami a jámbor kérődző
állatokra vonatkoztatva még (úgy, ahogy) érthető, de az emberszabású
szörnyetegekre történt kiterjesztése, már az ismeretlen elkövetők
cinkosságára utal!
Talán
azt sem ártana figyelmen kívül hagyni, hogy hazaárulásnak minősül az
is, ha államunkra súlyos hátrányt okozó, igaztalan, becsmérlő,
vádaskodó kijelentéseket tesz állami szolgálatban vagy hivatalos
megbízatásban (ezek közé sorolhatók - többek között Göncz Árpád, Gyurcsány Ferenc, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Heller Ágnes, stb.,), valamint aki külföldi személyek vagy szervezetek bevonását kéri, belpolitikai kérdések vizsgálatára vagy rendezésére.
I./d.
A törvénykezési ámokfutás fonákságai már a rendszerváltozás első évében
is jelentkeztek, amikor például a parlamenti határozat és a
Számvevőszék által kivizsgált tények ellenére, Für Lajos „futni hagyott” 11 korrupt, enyveskezű és hivatali hatalmukkal visszaélő tábornokot, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig meleg szavakkal búcsúztatta és „a több évtizedes (!!!) eredményes munkássága elismeréseként”
(Sic!), a Magyar Köztársaság Rubinokkal ékesített Zászlórendje
kitűntetést adományozta annak a Kárpáti Ferenc tábornoknak (a
Számvevőszék által érinttetek egyikének), aki a sereg fő-komisszárjaként
„több évtizeden át” mosta a tiszti, tiszthelyettesi, sor-és polgári állomány agyát a kommunista-bolsevik maszlagokkal, hazugságokkal és téveszmékkel.
Amikor
az MTA TMB tagjaként (1992-ben) levélben arra kértem Für Lajost és
Kosáry Domokost (az MTA elnökét), hogy a Hadtudományi Szakbizottságot
(HSZB) válasszuk újra, mert vannak közöttük kompromittálódott személyek is, akkor mindkettőtől azt az egybecsengő választ kaptam, hogy: „most nem aktuális a kérdés”. Két hónap múlva, megköszönve a TMB-ben kifejtett munkásságomat, felmentettek a TMB tagságból, majd aktuálissá vált a HSZB újjáválasztása, telítve
lett pufajkásokkal és elnökévé azt a Mórocz Lajos vezérezredest
választották meg, aki ’56-ban (századosként) harckocsiból lőtte a
Soroksár úton felállított barikádokat védő forradalmárokat, majd
később rekordgyorsasággal haladt felfelé a rendfokozati lista
csúcsára, és - többek között - , a VSZ Egyesített Fegyveres Erői
Főparancsnokának magyarországi helyettese lett.
Az irányt mutatók követőihez csatlakozott Raffay Ernő, aki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatói kinevezésekor megnyugtatta a személyi állományt, hogy „nem lesz tisztogatás”
náluk, vagyis ne tartsanak semmitől az oda átejtőernyőztetett politikai
munkások és pártbizottsági tagok. Szabó János honvédelmi miniszterré
történt kinevezésekor szintén azt nyilatkozta 1998. augusztus elsején
megjelent Bencsik András Demokrata c. lapjában, hogy: „Nem rendezek tisztogatást! Biztosan értették, akik felé címeztem. Mire volna jó a végtelenségig nyaldosni a sebeinket?”. Javukra kell írni, hogy mindketten következetesek voltak és betartották az ígéretüket, az érintettek pedig „biztosan” értették az üzeneteket. No comment!
II.
BÍRÓSÁGOK, BÍRÁK, ÜGYÉSZSÉGEK ÉS ÜGYÉSZEK
Hazánk egyik „leggyengébb láncszemének” minősülnek a bíróságok, a bírák, valamint az ügyészségek és az ügyészek. Tevékenységüket sok esetben „fémjelzi” a mérhetetlen lassúság (huzavona), a figyelmetlenség, a vádemelés és az ítélkezés pongyolasága, a hiányos felkészültségük, valamint az elfogultságukra (részrehajlásukra) utaló állásfoglalásuk kirívó (a közvéleményt irritáló és felháborító) jellege. Mindezek mellett,- minden tisztelet és elismerés a kivételeknek.
Igazolásként
megemlíthetők: a Rajk ügy, a Mindszenty ügy, a Sólyom perben elítélt
tábornokok ügye, az ’56-os megtorlás bírósági ügytömegei, az
olajszőkítési ügy, a Tocsik ügy, a Princz ügy, a Hagyó ügy, a MÁV ügy, a
Lapos ügy, a Malév ügy, a Hunvald ügy és az oldalakon át sorolható,
egyéb megtartott vagy elhallgatott ügyészségi/bírósági ügyek tömegei,
beleértve a legutóbbi Biszku ügyet és a négy ember halálát okozó Eva Varholíková Rezesová ügyét.
II./a.
A bíróságok tevékenységének vizsgálata során tapasztalt ún.
„túlterhelési” jelenségek megszüntetésére tett (ellenszolgáltatást nem
igénylő) alábbi javaslatunk komoly megfontolást és alkalmazási próbát
igényel:
- a
peres ügyek kezdetekor az igazmondásra figyelmeztetett (sablon szöveg
elhadarásán kívül), az ítéletben marasztalják el azokat a tanúkat is,
akik bizonyíthatóan hamisan tanúskodtak és a bíróság megtévesztése
mellett a peres ügy elhúzódásában is érintettek;
- törekedjenek
arra, hogy egy adott per elnapolása ne haladja meg az egy hónapot, mert
a tárgyalási idő azzal is növekszik, hogy a hosszabb szünet elteltével
számos kérdést (pontot, véleményt, igazolást vagy tagadást) minden per
kezdetén ismételni kell;
- a
bírák szigorúan ragaszkodjanak a kereseti pontokhoz kapcsolódó pro és
kontra érvek (tények, adatok, magyarázatok) tisztázására, mert gyakran
előfordul, hogy a peres felek más kérdésekkel „húzzák” az időt;
- a peres felek egyikének rendszeres távolmaradása esetében, a per elnapolása max. egy alkalommal legyen megengedett;
- a
per „levezénylését” csak abban az esetben vállalja fel a bíró, ha a
témakör nem ismeretlen előtte, vagy fel tud rá készülni, mert ellenkező
esetben szakértők kijelölésével (azok felkészülésével) jelentősen
elhúzódik a peres ügy lezajlása (ezt a következőkben konkrét példákkal igazoljuk).
II./b. Az ügyészségek időhúzása és a vádemeléshez szükséges anyagok utáni (felesleges) kutakodására való hivatkozása talán legjobban a Biszku ügy apropójával igazolható, hiszen évtizedek óta ismert, hiteles okmányokkal igazolható (amelyeket több mint egy éve át is küldtünk a Legfőbb Ügyészségre), hogy 1957. december 10-én az MSZMP politikai bizottsági ülésén, Biszku Béla (belügyminiszter és Pol. Biz. tag)
egy jelentést nyújtott be, valamint szóbeli felszálalást is tett,
mindkettőben az „ellenforradalmárok” felelősségre vonását taglalta, és
sokallta az enyhe ítéletek számát, ugyanakkor kevesellte a viszonylag
kevés fizikai megsemmisítések mennyiségét (Sic!)! Felszólalásában
megemlítette, hogy Kispesten személyesen ellenőrizte a bíróság munkáját,
liberalizmust tapasztalt és „utasítást adott, hogy a kispesti
ellenforradalmi szervezkedés ügyét pontosan dokumentálják, és szigorú
ítéleteket kell javasolni” (Sic!). Vajon van-e a világon még egy olyan ügyészség, amelynek ennyi konkrétum nem lenne elegendő a vádemeléshez?
II./c.
Ismereteink szerint, az ügyészség akkor is köteles vizsgálatot indítani
törvénysértő ügyekben, ha feljelentés nem történik, de tudomást szerez a
történtekről. Igazolható, hogy az elmúlt évtizedekben hasonló jellegű
vizsgálatok csak elvétve történtek, sőt az ügyészségek még a
feljelentéseket is figyelmen kívül hagyták. Háborús bűntett vagy
emberiség elleni bűntettekről már többször és többen tájékoztattuk az
ügyészséget, de a vizsgálatok elmaradtak. Ezért „úszhatta” meg Kádár
és bandája is az elmarasztalást, Gyurcsány és söpredéke a 2006-ban
történteket és Szalay Róbert, a Kilián laktanya birtokba vevője, a
Corvin-közi forradalmárok lövetéséért (gyakorlatilag az első ’56-os sortűz végrehajtásáért) felelős politikai tiszt (majd pufajkás „rendcsináló”)
a felelősségre vonást. A Miklós utcai bíróságon lezajlott Bokor-Szalay
perben a pufajkás Bánkuty Géza írásban és szóban kifejtett hamis
tanúvallomását, sem a bírónő, sem a kerületi ügyészség nem
szankcionálta.
II./d. Iskolapéldaként is szolgálhat, a következőkben felvázolt, egyes bírák időhúzási módszerét bemutató perek lezajlása. A Floridában lakó Bánkuty Géza (USA – magyar kettős állampolgárságú üzletember) becsületsértés címén, polgári pert indított prof. dr. Vincze János ellen. A mintegy három évig húzódó, 12 tárgyalást „átélt”
per egyikén sem jelent meg a felperes, és csupán azért nem
folytatódott, mert az utolsó tárgyaláson a felperes védője azzal a
bejelentéssel kért újabb tárgyalási időpontot, hogy Bánkuty az USA-ban
van azért nem jelenhetett meg erre a tárgyalásra. Vincze professzor
viszont tájékoztatta a tanácsvezető bírót, hogy néhány órával a per
kezdete előtt találkozott Bánkutyval az utcán, sőt beszélt is vele. A
bíró erre berekesztette a tárgyalás, és ad acta tehette az ügyet,
mert azóta az alperes semmilyen értesítést nem kapott a per további
sorsáról (ez már több, mint 10 éve történt).
Bánkuty viszont újabb akcióba kezdett, büntetőpert indított Várhelyi András és személyem ellen, szintén becsületsértési ügyben. A kb. négy évig tartó (8 tárgyalást magában foglaló) per
egyik tárgyalásán sem jelent meg a vádló, az utolsó tárgyalási napon, a
vádló védője bejelentette, hogy nem tudott kapcsolatba lépni ügyfelével
és eltávozik a tárgyaló teremből. A tanácsvezető bíró befejezettnek
nyilvánította a pert.
Bánkuty következő lépése az volt, hogy ellenem indított polgári pert, amely mintegy három évig tartott (8 tárgyalással),
és a felperes egyetlenegy tárgyalásra sem jött el! Az utolsó
tárgyalási napon a bíró minden általa beadott kereseti pontját
elutasította, és az ítéletben kötelezte a perköltség megfizetésére,
valamint az ügyvédi költségem megtérítésére (37 ezer HUF értékben.
Ennek már két éve és megkeresésünket Bánkuty védője is válasz nélkül
hagyta.
Durván számolva, Bánkuty bohóckodása 10 évig
tartott, ezalatt 28 tárgyaláson foglalkoztatta a bírákat, a
védőket, az alpereseket, a vádlottakat és a megidézett tanúkat
(mintegy 50 embert), orruknál fogva vezette a bírákat és az
USA-ban fennhangon azt nyilatkozta, hogy milyen pereket és kik ellen
indított vagy folytat a becsületének védelmében.
Tömény
hazugságai és alaptalan vádaskodásai miatt személyesen soha nem volt
bátorsága megjelenni a bírósági tárgyalásokon és a nagy
tapasztalattal rendelkező bírák nem vették észre, hogy közönséges szélhámossal van dolguk,
még akkor se, amikor hivatalos okmánnyal igazoltam, hogy a Floridai
Bíróságon a bíró által feltett kérdésre, hogy mi volt a szerepe a
forradalomban, eskü alatt tett vallomásában a következőket nyilatkozta: „Én a magyar földalatti mozgalom vezetője voltam 1956 novemberétől, amíg elhagytam Magyarországot”.
Egyértelmű tehát, hogy a harcokban nem vett részt, és az is köztudott,
hogy magyar földalatti mozgalom nem létezett, tehát vezetője sem
volt!
II./e.
Nem kevésbé tanulságos történet dr. Pataki Árpád tanácsvezető bíró -
mások által már közétett - botrányos tevékenységének (ítéleteinek),
saját tapasztalatokkal való kiegészítése, igazolva az előzőekben
emlegetett bírói elfogultságot, valamint tájékozatlanságot. Király
Béla személyem ellen indított polgári per során, Pataki bíró úr arra
figyelmeztetett, hogy nem lenne szabad egy olyan embert megsérteni,
aki a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitűntetés birtokosa. Ezzel érvelt Király védője is. Mindkettőjüket emlékeztettem arra, hogy Király Horthytól,
Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Farkastól, Göncztől,
Medgyessytől és Gyurcsánytól is kapott kitűntetést, de ezek sem jelenthetik azt, hogy a hibáit, bűneit, hazugságait ne lehessen szóvá tenni...
Pataki
úr a Szalay/Bokor perben is „bemutatta” felkészültségét, amikor a
kereseti pontok közül azzal a magyarázattal utasította el az egyik
érvelésemet, hogy történelmi kérdések megítélése nem a bíróság
feladata. Ezzel egyet is lehetne érteni, de a pufajkás Szalay
keresetében felvetett sérelmét, miszerint nem egyértelmű, hogy az ő
vezetésével foglalták el a Kilián laktanyát, mert 4 (azaz négy) egymástól eltérő változatokban adta elő az elmúlt évek során a laktanya birtokbavétel mozzanatait, tehát minimum három állítása hazugságnak minősül. Pataki bírónak nem történelmi kérdésben kellett állást foglalnia, hanem Szalay kvartett művét értékelni.
Pataki
Árpád legsúlyosabb tévedése az volt, hogy elfogadott Szalaytól egy
„sajtpapírra” rögzített igazolást, miszerint 1962-ben kapott bírósági
ítélete koncepciós perben készült, ezért semmisnek tekintendő. Vagyis:
állításommal ellentétben, Szalay nem minősül köztörvényes elítéltnek.
Fellebbezésemet
a táblabíróság is elutasította, holott az 1989. évi XXXVI. törvényben
rögzítettek alapján, Szalay jogerős ítéletben megállapított cselekménye
(lopásra való felbujtás) nem áll összefüggésben az 56-os forradalommal,
ezért a fenti törvény 6.§-ának (2) bekezdése alapján az 1962-ben kapott
ítélete nem minősíthető semmisnek!
Vajon
a bírák nem ismerik a törvényeket? Vagy tetszés szerint értelmezhetik?
Merthogy: most Szalay is úgy értelmezi, hogy makulátlan előéletű,
lelkiismeret furdalása sincsen, bár a lopásban elítélt szeretője
(bűntársa) nem kapott semmisségi igazolást.
III.
EGYÉB AKTUÁLIS DOLGOK
III./a.
A kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézet vezetőjévé
Szakály Sándort nevezték ki 5 évi időtartamra. Szakály Sándor kiváló
bölcsésztudományi képzettséggel számtalan munkahelyen és beosztásokban
dolgozott , volt a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum segédmunkatársa, ,
főmunkatársa, osztályvezetője, a bécsi kirendeltség
vezető-helyettese, az intézmény főigazgatója, majd a Duna TV kulturális
igazgatója, alelnöke, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának
tanácsadója, (egyben fő-levéltárosa), az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója, a
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar
Társadalomtudományi Tanszék tudományos szaktanácsadója, majd egyetemi
tanára, a veszprémi Pannon Egyetem Filológiai és Társadalomtudományi
Kar professzora, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektor
helyettese. Továbbá 12 (azaz tizenkét) bizottság (társulat, kuratórium,
tudományos tanács és szerkesztőség) tagja. Munkáját számos díjjal és
kitűntetéssel honorálták.
Legújabb
munkakörében sem lesz gond vele, amit elvárnak tőle, azt teljesíti, de
sok újra ne számítsanak, aligha konfrontálódik a hazug, torz vagy
ártalmas nézetekkel, Csak azért drukkoljunk, hogy az Intézet a veritas
jelző szellemében, ne azt a torz és hazug irányvonalat kövessék, amely
az NKE szervezésében Király Béla tudományos (?) emlékülés keretében
megmutatkozott.
III./b.
A rohamosan közelgő országgyűlési választásokra való tekintettel nem
ártana, ha Lázár János úr egy kicsit visszafogottabban viselkedne, és
nem rontaná a FIDESZ esélyeit. Emlékezetes, hogy a parlament
pénztárából a számla nélküli 12,5 milliós pénzfelvétellel néhány évvel
ezelőtt az OGY képviselők listavezetője volt, de azzal sem növelte a
pártja tekintélyét, hogy lekezelően nyilatkozott azokról, akiknek nincs
semmijük, a jelenlegi fácánvadászati bulija pedig kísértetiesen hasonlít
a Kiskirályok mundérban, c. könyvecskében szereplő egyes hatalmi
mámorban szenvedő személyek viselkedéséhez. És az utóbbiakat nem akarom
mentegetni, hiszen loptak, csaltak, hazudtak eleget, de aligha volt
közöttük olyan, aki egy időben két vagy több munkahelyről kapott volna
fizetést!
Lázár úrhoz hasonlóan Bábiné Szottfried Gabriella is jobb lett volna, ha nem nyilatkozik a munkanélküliekről,
vagy ha az egyik jól fizetető munkahelyét felajánlotta volna egy
munkanélkülinek, mert azzal biztosan növelte volna a pártjára szavazók
számát, így viszont a más pártokra voksolók számát szaporította.
III./c.
Kövér László elnök úr szerint a kommunisták eltávolításához és a magyar
társadalmi viszonyok, valamint az emberek gondolkodás módjának a
megváltoztatásához negyven év kell. Nem akarom megsérteni Kövér urat, de
ellent kell mondanom a jóslatának. Ha így mennek a dolgok, akkor, negyven év is kevés lesz a változáshoz! Ha emberiségirtó pártok virulnak szaporodnak, összekacsintanak és viszik a prímet a közéletben, ha a parlamentben ortodox kommunisták feszengnek, ha a Fidesz permanens defenzívában van (vagy lesz),
ha a bűnösök hangadókká válnak és a felelősségre vonás elsikkad
(lásd: Gyurcsány, Biszku, Demszky, Bajnai, Mesterházy és hasonszőrű
társaik), Ha a HIR TV-ben (is) az ellenzékieket népszerűsítik
(mutogatják szünet nélkül), akkor mitől és miért lenne gyökeres
változás? Ha a parlament elnöke az egyes kinevezéseknél az előző éra
prominenseit részesíti előnyben, akkor nem történik csoda.
2/3-os többség ÉBRESZTŐ!!! Rákosi és/vagy Kádár nem gondolkodott 40 évben!
III./d. A választások közeledtére előbukkantak az országot nyomorba döntő régi (levitézlett) rend hívei. Az „őshüllők”is kimásztak az odvaikból, Lendvai
Ildikó, Kuncze Gábor, Szanyi Tibor és társai, keblükre ölelték a
paranoiás, félnótás, hazug és hordószónok Gyurcsányt. A hisztérika
Vadai Ágnes által (is) gerjesztett lenini-sztalini-kádári mámorban
élő, agybeteg, Krupszkaja kinézetű tüntetők elfelejtették az egy párt
rendszer áldásait: az árú hiányt, a selejtes áruk tömegét, a
megtorlást, az akasztófák erdeit, a csengőfrászt, az új temetkezési
módszert és kellékeit, hátradrótozott kezű, koporsó nélkül elkapart
mártírokat, a hozzátartozok kisemmizését, az aknákkal telepített
határsávokat, a besúgók tízezreit, a főguruk „édes életét”, kötelező
tapsikolást, felvonulást és a „vezérek” istenítését.
Most
pedig a milliárdosokká avanzsált éhes proletárok halandzsáját szívják
magukba és könnyes szemmel csókolgatják az éveken át szemükbe hazudozó,
adósságot adósságra halmozó, felelősség alól kibújó, ismét hatalomra
vágyódó banda fáradtságot nem ismerő, kampányoló tagjait.
Olyanokról is hallani, akik Kádár visszatérésében reménykednek.
Komolyan kell venni ezeket a „hívőket” is, mert például az ún. Kádár
Baráti Társaság közvetlen kapcsolatban van a felhők felett lebegő, és
hazánkat figyelő Kádárral.
Befejezésként azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldal eddig is minden választáskor új csalási trükköket vetett be
voksai számának növelése érdekében, az elmúlt hónapokban is
bemutatott néhány újdonságot és még az sem biztos, hogy nem ismétli
meg, mivel az ügyészség nem emelt vádat ellenük. Tehát kiegészítve az
előző ÉBRESZTŐRE utaló felszólítást: ÉBERSÉG(!) Tisztelt Olvasók,
ÉBRESZTŐ és ÉBERSÉG!
Lejegyezte:
Prof. Dr. Bokor Imre.Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy évszázaddal
ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az
ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió
életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem
megismétli önmagát?
1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.
A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?
Margaret
MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek
Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya
felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.
Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.
Talán.
Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma
csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami
először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát
eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai
fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési
versenyben.
[Időkjelei:
Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható
hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]
Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden
által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra
jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek
megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az
információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez
csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
okaival. Új összefoglaló a témában angol nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=LjzXqJi2494)
Diplomáciai
és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli
a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet.
Az
ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzdd, miközben
Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar
ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad.
Egy
olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína
kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű
adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól.
Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak.
Egy
évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll
hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy
új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több
területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben.
Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal?
A
csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok
egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt.
Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája,
esküdtszéke és ítéletvégrehajtója.
Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban

II. Vilmos 1905-ben
Akkoriban
Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és
rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és
nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges
nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt
háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre
agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető
hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami
megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a
háború kirobbanását eredményezve 14-re.
Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával?
Gazdasági
növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel
kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban.
Katonai ereje pedig folyamatosan nő.
Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.
A
Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak
titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése
miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek
ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi
hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót
„megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is.
Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket.
Számos
olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan
egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta
és elnyomta az országot.
Újabban
pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati
értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával
rendelkező ország nemzeti büszkeségét.
Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot.
És
akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén
folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre
ütőképesebb tengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel
az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
Zavargásokkal
terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint
csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.
Globális forráspontok

A bostoni hajtóvadászat
Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták.
Autóba
rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű
politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen
hírek töltötték meg az újságok címlapjait.
Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép.
A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot.
Akkor
is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő
környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly
nemzetközi hatást kiváltani.
Akkor
az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom
kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen
diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború
kirobbantásához.
A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
Akkor Elzász Lotaringia volt.
2014-ben ott van például Tajvan.
Kína
számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája,
amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még
mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja,
hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.
Az
Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a
disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által
diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa
Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen
repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti.

Japán tisztek újságcikkben közölt versenye arról, melyikük vágja le több kínai fejét karddal. A verseny állása 106–105
Az
ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek
brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos
tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte
független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.
Hatalmi
átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az
egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen
mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás
terén?
Globalizáció
1914-ben
a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari
forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld
területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy
új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció
világa számára.
Korábbi
birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját
erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján,
megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?
Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.
Azonban
ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba
döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte,
most visszaüt.
Az
Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb
fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb”
háborúiban.
Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének
legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója,
azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek
eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a
globalizált gazdaság felé.
Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.
Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik
az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza
majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó
módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez
hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is
beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország,
Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint
ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az
Osztrák-Magyar Monarchiával? (forrás: A cikk alapjául szolgáló tanulmány)
Fegyverkezési verseny
Akkoriban Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült
csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek
befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül
kiegyenlítette az esélyeket.
Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.
Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.

Balra:
Vickers, angol gyártmányú géppuska az I. világháborúban – Jobbra: Az
amerikai határőrség tisztjei pilótanélküli repülőket irányítanak –
Forrás: Wikimedia Commons
Az
aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között
szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet
töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte
senki sem számolt akkoriban?
És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Időkjelei:
A fenti írás a szokásostól eltérő megközelítésben érvel egy komoly
háború kirobbanásának veszélye mellett. Érdekes lenne hallani, ki
mennyire tartja helyénvalónak, illetve, hogy miként illik ez bele a
Bibliából ismert (esetleg az Albert Pike által felvázolt)
forgatókönyvbe. Nagyon fontos információ, hogy a tanulmányt,
ami alapján a Hearald Sun újságírója a cikket készítette, az elit egyik
fontos szócsöve, a Brookings Intézet adta ki. Erről bővebben itt: http://idokjelei.hu/2012/01/miert-publikusak-a-globalista-elit-bizonyos-dokumentumai/
Az egyik legfontosabb tényező, ami az írásból kimaradt, az a szándékosság kérdése.Forrás: heraldsun.com.au
http://idokjelei.hu/2014/01/valoban-a-haboru-kuszoben-all-a-vilag-hasonlosagok-1914-es-2014-kozott/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)