2014. január 10., péntek

Taigetosz

Az utóbbi időben egyre több megrokkant olvasó küldött panaszos levelet szerkesztőségünkbe kétségbeesésüknek adva hangot, miszerint komoly betegségekkel küszködve az orvosi rendelőkben szereztek róla tudomást, hogy piros lapot kaptak.
Megszűnhet a rokkantak társadalombiztosítása A vészvillogó piros lámpát úgy kapcsolták be nekik, hogy ők nem is tudtak róla. Többen arról panaszkodtak, hogy az NRSZH felülvizsgálat utáni visszaminősítés alkalmával, amikor a fellebbezésüket benyújtották II. fokra, majd orvosi vizsgálatokon vettek volna részt, közölték velük, hogy nem érvényes a TAJ kártyájuk. A betegek azt is nehezményezték, hogy az orvos-szakértői felülvizsgálatukon a 40 százalékos mértéket nem érte el az egészségkárosodásuk – ez szerepelt a határozatukban. Ők azok, akik komoly betegségekről számolnak be, de „papíron”, mégis egészségesekké váltak 10-20 évi rokkantság után, egyre rosszabb állapotban.
Egy a Hírhatárnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő beteg beszámolt arról, hogy éppen műtétre volt előírva, és amikor a műtét előtti előzetes kivizsgálást intézte volna, akkor közölték vele a rossz hírt, hogy nem biztosított. Volt olyan beteg, aki a rendszeres gyógyszerfelírás alkalmával szembesült a háziorvosánál arról, hogy baj van.
Elképesztő az, hogy amikor a beteg érdeklődni próbált, senki sem tudta neki megmondani, hogy hol és hogyan intézhetné jövedelem hiányában a TAJ kártya érvényességét, hogy a rendszeresen szedett gyógyszereihez és a rendszeres orvosi kontrollokhoz hogyan juthat mégis hozzá, súlyos betegen.
Vannak olyan betegek is, akik rehabilitációs-járadék ellátásuk letelte után, ki tudja, hogy mikor lesznek majd a felülvizsgálatra berendelve. Ha az ellátás megszűnése után nem hívják be őket hónapokig, akkor már bottal üthetik a nyomát az egészségügyi ellátásuknak?
Hogyan juthatnak hozzá súlyos betegen az életmentő gyógyszereikhez? Miért ilyen sürgős a TAJ kártya bevonása pont a rokkantaknál? Azért, hogy ne legyenek súlyos betegen egyáltalán ellátottak? Így villámgyorsan meg lehet tőlük szabadulni örökre? A kormány, vagy aki ezt elrendelte, nem gondolja, hogy ez több mint gyalázatos intézkedés a legkiszolgáltatottabb betegek ellen?
A beteg hiába szeretne élni a jogorvoslattal, a TAJ kártya hiányában még az orvoshoz sem jut el, hogy a betegségeit a leletekkel bizonyítsa! Ennek hiányában pedig nem lesz „papíron” együttműködő. Ez pedig a rokkantellátásból történő kizárást vonja maga után! Így aztán se fellebbezés, se a munkaügyi bírósági út szóba sem jöhet! Elkezd ketyegni az 1095 napos biztosítási idő hiánya, a beteg pedig egész életére ellátás nélkül maradhat. Később már hiába kap észbe, pénzbeli ellátásra már nem lesz jogosult, bármennyire súlyos állapotba kerül!
Ami a rokkantak TAJ kártyájának az érvényességét és a pénzbeli ellátását illeti, hát bátran kimondják a betegek, hogy nem másról van itt szó, mint nyílt eutanáziáról! Arról, hogy a rokkant ne is tudjon élni a jogorvoslati lehetőséggel sem! Ugyanis amikor kezébe kapja az I. fokú elutasító határozatot, addigra már vége is a jogorvoslati lehetőségnek! A felülvizsgálattól számítva kb. 30 napos határidő után jön meg a határozat, aminek 15 nap a fellebbezési határideje. Ezzel már el is fogyott a 45 nap, amely után megszűnik a TAJ kártya érvényessége! Így mire a beteg a jogorvoslatot igénybe vehetné, leghamarabb egy újabb hónap eltelte után, addigra el van zárva az a lehetőség is, hogy újabb és újabb orvosi szakvéleményekkel bizonyítsa azt, hogy ő valóban súlyos beteg. A munkaügyi bíróságon is csak pervesztes lehet ezek miatt a tények miatt, mert az orvosig sem jut el a TAJ kártya hiányában! Hát, jól ki van ez a rokkantak ellen találva!
Íme egy olvasói levél a TAJ kártya jogtalannak tűnő megszüntetéséről, a családnak okozott 60 kilométeres útiköltségről, a rengeteg telefonköltségről és az egész napos ügyintézésről, amely a beteg kimerültségét és idegállapotát is jól tükrözi. Az persze ma már természetes, hogy még annyit sem mondott neki senki: elnézést a tévedésért, és a kellemetlenségért! Hát, ezt bizony érdemes végigolvasni:
„RÉMÁLOM A TAJ KÁRTYÁM KÖRÜL!

Rehabilitációs járadékra ítéltettem, mely 2013. január 31-én telt le.
2012 decemberben, annak rendje-módja szerint, kértem is az új felülvizsgálatot, amire már 2013.januárban meg is kaptam az időpontot, azon meg is jelentem.
Közben bírósági perben visszanyertem a rokkant-státuszomat, 2011. január hónapig visszamenőleg. Erről a határozat szerencsémre megszületett 2013 év februárjában. Szerencsémre azért, mert ha csak a szokásos rehabilitációs-útvonalon haladok, akkor már a TAJ kártyám nem lenne érvényes.
A meglepetés akkor ért, amikor 2013. február 20-án elmentem a háziorvoshoz, ahol közölték velem, hogy “piroslámpás” a TAJ kártyám.
Kezembe nyomtak egy kis cetlit, hogy mielőbb intézkedjek TAJ kártya ügyben.
A szükséges gyógyszereimet még kiírták ugyan, de a háziorvosi asszisztensnő közölte, hogy intézkedjek mielőbb, mert a TAJ kártya nélküli vizsgálatokat kiszámlázzák nekem.
Hirtelen szólni sem tudtam a meglepetéstől, hiszen én rendszeresen megjelentem a rehabilitációs szakigazgatási szervnél. Együttműködő voltam.
Hogyan lehet az, hogy csak egyszerűen megszűntették a TAJ kártyám érvényességét, amikor a munkaügyi bíróság visszaítélte a rokkant-státusomat?
Ezután telefonok sora következett.
1./A regionális OEP-nél azt mondták, azért szűntették meg a TAJ kártya érvényességét, mert lejárt a rehabilitációs ellátásom. Kérdeztem, hogy ebben az esetben mit tehetnek a rehabilitációs ellátottak? A válasz az volt, hogy fizetnek! Azt is kérdeztem, ha az újabb felülvizsgálatkor bebizonyosodik, hogy mégis csak beteg vagyok, akkor a befizetett járulékokkal mi lesz? A tanácstalan válasz az volt:” Ez nem az én hatásköröm”- felelte az OEP ügyintéző.
2./ A következő telefonos játszmám a nyugdíjintézet volt, ahol a határozatomról érdeklődtem volna. Azonban én is úgy jártam ezzel, hogy inkább feladtam, mert a nyugdíjintézet az teljesen elérhetetlen egy beteg számára. Ott ugyanis vagy nem veszik fel a telefont, vagy foglalt órákig.
3./ Újra felhívtam az OEP-et, és kérdeztem, ha a munkaügyi bírósági határozatomat bemutatnám, akkor lehetne szó arról, hogy visszakapjam a TAJ kártyámat? Hát, ha bemutatom, akkor igen – ez volt a válasz.
4./ Elmentünk. Utaztunk oda-vissza 60 km-t. A munkaügyi bírói végzés láttán megszületett a csoda! Újra magamhoz szoríthattam a TAJ kártyámat, végre!
Már, csak azt nem értem:
Ha van egy nagy beteg, akivel önhibáján kívül packázik a hivatal, miért nem lehetett volna ezt a sok riadalmat és kellemetlenséget, a nagy költségeket, mint 60 km-es váratlan utazás, sok-sok telefonálgatás, egy egész napi időveszteség nélkül megúsznom rokkantként? Miért ennyire sürgős megfosztani a rokkantakat a TAJ kártyájuktól? Hogy súlyos betegen orvoshoz se juthassanak el? Miért nem tud egy hivatalnok felvilágosítást adni telefonon, ha megkérdezik a teendőkről? Miért a betegnek kell a megoldásokat keresni csak az információért? Miért nem ismerik a szabályokat rendesen sem a hivatalokban, sem az egészségügyi személyzet, hogy segíthessék a betegek útját és a teendőit ilyen esetekben?
Bevett szokás, vagy hivatali hiba, hogy a rehabilitációs járadék ellátásom lejárata előtt már egy hónappal megszűntették a TAJ kártyámat. Az ügyintézők pedig csak védekeztek, hogy ez nem az ő asztaluk, amikor nem akartak felvilágosítani sem arról, hogy mi a teendőm a TAJ kártyám visszaszerzése érdekében.
Mélységesen felháborító, hogy pont a súlyos betegektől vonják vissza ilyen alattomos módon, suttyomban a TAJ kártyákat. Azt feltételezik, hogy aki 10-15 évig is krónikus beteg volt, az „papíron” meggyógyult és fizessen, ha újra felkeresi az orvosát, hogy a rendszeres gyógyszereihez hozzájusson? Vagy úgy képzelik, hogy csoda történik és vezényszóra meggyógyul a félholt beteg is? Vagy úgy, hogy ha nincs TAJ kártya, akkor majd nem lesz beteg sem? Igen, ezzel a módszerrel valóban nem lesz beteg, mert nemcsak a pénzbeli ellátását szüntetik be mindenféle trükkökkel, hanem még az életmentő TAJ kártyáját is kilopják a zsebéből? Szép kis gondoskodó társadalom ez, mondhatom! Így újul meg Magyarország? És így nem hagynak senkit az út szélén? Mert ezek a hangzatos mondatok a kormány szlogenjei, csak épp a szakadékba lökdösik a betegeket egy élet munkája után megrokkanva!”

Ez a történet a betegek szemét is felnyithatja nemcsak egy olvasmány erejéig, hanem tanulságképpen is: ne engedjék magukat megkárosítani!
Aki nem fizet, az könnyedén szembe találhatja magát az APEH-al  és a végrehajtóval. Igen, 5 évre visszamenőleg adótartozás címén behajtható, ha nem fizeti meg valaki a fix egészségügyi hozzájárulást!

(R-H)

Bal-Rad komm : Szinezhetjük a történetet azzal, hogy nappali tagozatos középiskolás TAJ-kártyáját érvénytelenitik, mert a szülők EGYIKÉNEK SINCS SEMMIFÉLE JÖVEDELME! (A gyereknek meg miből lenne?-ráadásul a családi pótlékot sem kapja!)

Bárhonnan is nézzük, Magyarország szociális védőhálójának már csak a cafrangjai látszódnak-nyomokban. Az ok egyértelmű: elfogyott a “keret”!
Most a rokkantnyugdijasok kipusztitása van soron! Őket hamarosan fogja követni majd a (csóró) nyugdijasok kipusztitása!
Éh, fagy és döghalál vár Magyarország kitaszitottjaira!
Az ország szocializmusban felhalmozott vagyonát széjjellopták, kiárusitották. Gazdasági potenciálját, piacait felszámolták.
Anyagi fedezet a szociális és egészségügyre, valamint az oktatásra már alig-alig van!
Nyakunkon az összeomlás!

Ugyanakkor stadionok épülnek, és folyik a hitelek nyakló nélküli felvétele-ÉS ELSIBOLÁSA!

Belorusszia megadóztatja a munkakerülőket

Belorusszia pénzügyminisztériuma szociális osztályának vezetője, Szvjatlana Kretava elmondása szerint elkészült egy törvénytervezet, amely a nem dolgozó állampolgárokat kötelezi adófizetésre, ha egészségügyi vagy állami oktatási intézményeket akarnak igénybe venni. Anatol Tozik miniszterelnök-helyettes elmondta, ez az ország mintegy 445 ezer lakosát fogja érinteni, akivel mindeddig akármit is csináltak, életvitelszerűen élősködnek az állam szociálpolitikáján.
Belorusszia a munkakötelesség kiépítésének útján halad, ennek kezdeti szakaszában az állam a munkások helyzetének javítása mellett a munkakerülők számára fog hátrányokat felsorakoztatni.
A törvény gyakorlati bevezetésének még akadályai vannak, mert bonyolult meghatározni azoknak a körét, akire ténylegesen vonatkozna, (az adminisztrációnak meg kell tudni különböztetni, ki az, aki ténylegesen dolgozni akar, de átmenetileg nem talál munkát). Így a törvény további finomításokon fog átesni. Várhatóan 2015-ben kerül bevezetésre, - ez egyben az Eurázsiai Unióban elfogadott normákat is tükrözi majd, hiszen Belorusszia alapító tagállam.

http://www.hidfo.net/2014/01/10/belorusszia-megadoztatja-munkakeruloket

Jégeső, hihetetlen forróság, hurrikánok, árvizek!

A világ nem képes felkészülni a természeti csapásokra

мексика наводнение ураган шторм стихия пострадавшие

 

Jégeső, hihetetlen forróság, hurrikánok, árvizek: az óesztendő bővelkedett a természeti kataklizmákban. De 2014-ben is lehetnek meglepetések.

December közepén hóesés zúdult a Közel-Keletre. Az elmúlt száz évben először fedte be a hó az egyiptomi piramisokat. Novemberben a Haynan tájfun igazi szörnyűség lett a Fülöp-sziget lakosai számára. Oroszország távol-keleti részén a júliusban kezdődött hosszú esőzések miatt kilépett medréből az Amur folyó, és az ár csak október elején vonult vissza. Japánban májustól július végéig szokatlanul nagy volt a hőség, 85 ember vesztette életét napszúrás következtében. Nehéz volt a tavasz az Egyesült Államokban, ahol májusban közel 80 nagy erejű tornádó pusztított. A szélvész lesodorta a háztetőket, a levegőbe repítette a gépkocsikat.
Az éghajlatkutatók szerint egyre gyakoribbak lesznek ezek a veszélyes természeti jelenségek. De egyelőre nem lehet előre jelezni, hol és mikor várható elemi csapás. Még a legkorszerűbb megfigyelő rendszerek sem képesek 10 napon túli pontos prognózist adni – mondja Jevgenyij Tiskovec meteorológus.
Valójában csak 5-7 nappal az esemény előtt lehet adni előrejelzést. Ez alatt az idő alatt lehet megtudni, milyen veszély közeleg, és figyelmeztetni a fenyegetésre.
Roman Vilfand, az orosz Meteorológiai Intézet (Gidrometcentr) vezetője elmondása szerint, a világ valamennyi meteorológiai szolgálata munkálkodik a tíznapos előrejelzések. De napjainkban még egyszerűen lehetetlen pontos hosszú távú prognózisokat felállítani - mondja a szakértő:
A természet nem ad lehetőséget az embernek arra, hogy két hetes periódusnál hosszabb időre ismerje meg sajátosságait. Bármennyire is növeljük tudásunkat, fejlesztjük a technológiákat, rendelkezve különféle számítástechnikai eszközökkel, a részletes prognózis maximum kettő vagy olykor három hétre terjed ki. Ennél távolabbi időpontra csak általános jellemzést, valószínűsítést adhatunk: azaz a normához közelít vagy a norma alatt, illetve fölött helyezkedik el. Ennél többet nem mondhatunk.
Az Oroszország Hangja által megkérdezett szakértők szerint a természet, az időjárás 2014-ben is meglep bennünket újabb klimatikus rekordokkal, szokatlan természeti jelenségekkel.

Rendkívüli hőség tikkasztja a déli féltekét

Az észak-amerikai fagyrekordok ellenpólusaként a déli féltekét rendkívüli hőség tikkasztja: Ausztráliában csütörtökön több helyen 50 Celsius-fokot mértek (árnyékban), Brazíliában 49-et. Rio de Janeiro állatkertjeiben jégkrémet kapnak a vadak, hogy könnyebben viseljék el a kánikulát.


Ausztráliában denevérek potyognak a fákról, kenguruk csuklanak össze, papagájok pusztulnak el hőguta miatt. Denevérből legalább 50 ezer döglött meg Queensland állam délkeleti részén. A bőregerek hőség okozta kínjukban magukra vizelnek a fák ágairól fejjel lefelé lógva, hogy hűtsék testüket, ám ez nemigen segít. A vadpusztulásnak a meleg mellett a szárazság is oka. Ötven Celsius-fokos hőségre Ausztráliában 1960 óta nem volt példa, akkor 50,7 fokot mértek a déli Oodnadattában.

Hűsölő emlősök a Rio de Janeiró-i állatkertben


A mostani hőhullám karácsony táján köszöntött Ausztráliára. December 27-e óta 34 helyen dőlt meg az abszolút melegcsúcs. A meteorológusok előrejelzései szerint a hőség a jövő héten sem enyhül. Az ötödik földrész ráadásul rekordmeleg évet ért meg tavaly: 2013 átlaghőmérséklete 1,2 Celsius-fokkal haladta meg a sokévi átlagot. A korábbi hőrekorder esztendő, 2005 a 2. helyre szorult a hőmérsékletcsúcs-tabellán.

Amerikai tervek terroristák Romániába történő telepítésére

Washington tervei miatt Románia területén feszültséggóc jöhet létre. Ennek a tervnek a megvalósítása nemcsak Romániának, de a közeli szomszédjainak is fejfájást okozhat. Az USA az ENSZ támogatásával Romániába telepítené a Nép Szent Harcosai (Modzsahedin Halk) nevű iraki székhelyű iráni ellenzéki szervezet több ezer képviselőjét.
A civilizált közösségnek a radikálisokról való gondoskodása egyszerű okkal magyarázható: a modzsahedek missziójukat az Iránnal való harcban látják, a Nyugat pedig minden módon Teherán meggyengítésére törekszik.

Irán és Irak a Nép Szent Harcosait terrorszervezetnek tekinti. Kezdetben az Európai Unió és az Egyesült Államok is terroristáknak tartotta a szervezet tagjait. De nemrégiben törölték a terrorcsoportok listájáról. Világos, hogy miért. Az ellenségem ellensége a barátom képlet alapján.

Egyelőre a washingtoni törekvések eredménytelenek, még akkor is, ha olyan országot szemeltek ki, amely nem kis mértékben függ a washingtoni politikától. Nem titok, hogy az USA nyíltan és közvetett módon is pártfogolja Romániát, geopolitikai érdekei objektumának tekinti az országot. Így elvileg ennek a pártfogásnak megkérheti az árát, ami az adott esetben azonban eltúlzott.

Egyes adatok szerint a modzsahedek áttelepítéséről szó volt John Kerry amerikai külügyminiszter és romániai kollégája, Titus Corlatean decemberi brüsszeli találkozóján. Egy ével korábban a Modzsahedin Halk gerillái egy-egy csoportjának „átvételére” vonatkozóan készségét fejezte ki Németország és Albánia is. De a szervezet vezetősége a kompakt elhelyezés híve, és azt akarja,hogy az iraki amerikai támaszpontot elhelyezett háromezer személyt egy helyre telepítsék. Ennyit azonban nem vehetnek át sem a német, sem az albán hatóságok, miután ez túlságosan veszélyes lenne. A terroristák vezetői nehéz helyzetbe kerültek. Senki nem akarja befogadni őket, Irakban pedig - ismeretlenek - rakétatámadásokat indítanak ellenük. A szervezet aktivistái a jelenlegi iraki kormányt látják a támadások mögött, már csak azért is, mert a bagdadi kabinet nyíltan sürgeti a radikálisok kitelepítését az ország területéről.

Az amerikai terv veszélyes, de megvalósítása kevéssé valószerű – jelentette ki Szergej Gyemigyenko szakértő.
Az ideológiai és katonai felkészítésben részt vett személyek nagy csoportjának áttelepítése egy nem túl stabil európai régióba, nem járul hozzá a nyugalomhoz. Ezért ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége kicsi. A román hatóságok tudatában vannak a veszélyeknek, hiszen a gerilláknak specifikus a pszichológiai, mentális viselkedése. A „hitetlenek” elleni háborúra vannak orientálva, ezen kívül máshoz nem értenek. Ha azonban az adott forgatókönyv mégis megvalósulna, ez még inkább kiélezné a harcot Európában az iszlám radikalizmussal. Annál is inkább, mert látható, hogy az európai különleges szolgálatok nem tudnak mit kezdeni az Al-Kaidának az európai kontinens déli részén aktívan működő tagjaival.
Oroszország Hangja

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (SZÓRÓLAPJA) S Z Ó V Á K E L L T E N N Ü N K !

I.
TÖRVÉNYKEZÉSI ÁMOKFUTÁS
Nem kizárt,  hogy a  szokatlanul  változékony időjárás is  befolyásolta a parlamenti képviselőket, de  más tényezők is közrejátszhattak abban, hogy  „futószalagon”  gyártották  az újabbnál újabb törvényeket, gyötrődtek az özönével beérkező módosítások „megemésztésével”,  majd a vajúdási aktus  lezajlását jelentő sikeres szavazati arányban megszületett  új „törvény-jövevény” csőstől kapta az ellenzék és a közvélemény  kritikáját, de  az is előfordult, hogy beinvitálták a mindentudó,  döntéseiben megkérdőjelezhetetlen  Alkotmánybíróság szőnyegének a szélére és annullálták a létrejöttét.
Hasonló tortúrák okai nagy valószínűséggel abban rejlettek, hogy egyes törvények előkészítése csapnivalóan rossz volt, mások pedig szükségtelenek, értelmezhetetlenek vagy alkalmazhatatlanok voltak és többségükre jellemző volt az érthetőséget megnehezítő - sőt egyenesen kizáró -, redundancia.
I./a.  Etalon példánk egyik gyöngyszeme az a törvény, amely a primitív gondolkodású kiagyalója (agyalójuk) elképzelése szerint, az elesett rétegek megsegítését szolgálná, de helyette megalázta, megszégyenítette és/vagy elbizonytalanította azokat, akik koruknál, egészségi állapotuknál, valamint anyagi helyzetüknél fogva nem képesek elhunyt hozzátartozójuk végtisztességének megadásához szükséges anyagiak előteremtésére. Ez a példátlanul embertelen, tapintatlan, átgondolatlan és az esetek többségében végrehajthatatlan törvény (nevezhetnénk a „csináld magad mozgalom”-hoz hasonlóan: „ásd a gödröt, ne siránkozz” mozgalomnak). Ez a törvény mindaddig a parlament szégyenfoltja lesz, amíg el nem törlik.  Megváltoztatására vagy helyettesítésére megemlítjük az MJB által már többször javasolt megoldást, miszerint: minden magyar állampolgár számára alanyi jogon kellene biztosítani, a végső búcsúztatásához szükséges alapvető (eszközökre, munkadíjra, szállításra, felkészítésre, stb.,) szükséges költségeket, amelyek a hozzátartozó(k) lehetősége és kívánsága szerint, saját büdzséjük terhére bővíthetők.  Nem vonatkozik ez természetesen a Horn-féle pufajkások dísztemetésére, amely teljes költségét az adófizetők állják!
I./b. A „trafiktörvény”  vagy „mahorka törvény”  szülőanyja (vagy szülőapja)  sem  lesz a Nobel-díj várományosa,  és a következmények számbavételénél  alighanem  leblokkolt az origónál,  kinyitva a  lopás, a  korrupció, a  csalás, az  ügyeskedés, a hamisítás és a csempészés kincsestárát, vagy egy  új  „NIKOTIN ZRT” fedőnevű iparág létrejöttét, amelyek felderítésére, megfékezésére, illetve  szankcionálására fordított erőkkel és eszközökkel csupán olyan eredményeket lehet  elérni, mint amilyeneket az USA-ban  bevezetett szesztilalom során elértek: SEMMILYENT! Többe kerül a leves, mint a hús!
I./c. A hazaárulás vádját, a rendszerváltozást követően, egyre többen, több helyen és gyakrabban hangoztatják (a vádlottat vagy a vádlót ért) mindennemű következmények nélkül. Talán sokaknak fel sem tűnt, hogy  a  Rákosi- Kádár érák alatt elkövetett legsúlyosabb bűnök miatti felelősségre vonás Antall József,  Sólyom László, Für Lajos  és hasonszőrű társaik  „álszent”  hozzáállása    következtében  a feledtetés homályába „landolt”  és az időnként követelődzők száját a „most nem aktuális”  magyarázattal(?) Fogták be.
Hazaárulást követ el az az állampolgár, aki hazánk függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét megsérti, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn. Súlyosbító körülménynek számít, ha külföldi fegyveres erőnek a behívását vagy igénybevételét követi el.
Történelmünk legkirívóbb példájának számító hazaárulás Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla Csémi Károly, Marosán György és társaik nevéhez fűződik, de az indiai szent tehenekhez hasonlóan, különleges (törvényen kívüli) védelem alatt álltak, ami a jámbor kérődző állatokra vonatkoztatva még (úgy, ahogy) érthető, de az emberszabású szörnyetegekre történt kiterjesztése,  már az ismeretlen elkövetők cinkosságára utal!
Talán azt  sem ártana  figyelmen kívül hagyni, hogy  hazaárulásnak minősül az is, ha államunkra súlyos hátrányt okozó,  igaztalan,   becsmérlő,  vádaskodó kijelentéseket tesz  állami szolgálatban  vagy hivatalos megbízatásban (ezek közé sorolhatók - többek között Göncz Árpád,  Gyurcsány Ferenc, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Heller Ágnes, stb.,), valamint aki külföldi személyek vagy szervezetek bevonását kéri,  belpolitikai kérdések vizsgálatára vagy rendezésére.
I./d. A törvénykezési ámokfutás fonákságai már a rendszerváltozás első évében is jelentkeztek, amikor például a parlamenti határozat és a Számvevőszék által kivizsgált tények ellenére, Für Lajos „futni hagyott” 11 korrupt, enyveskezű és hivatali hatalmukkal visszaélő tábornokot, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig meleg szavakkal búcsúztatta és „a több évtizedes (!!!) eredményes munkássága elismeréseként” (Sic!),  a Magyar Köztársaság Rubinokkal ékesített Zászlórendje kitűntetést adományozta annak a Kárpáti Ferenc tábornoknak (a Számvevőszék által érinttetek egyikének), aki a sereg fő-komisszárjaként „több évtizeden át” mosta a tiszti, tiszthelyettesi, sor-és polgári állomány agyát a kommunista-bolsevik maszlagokkal, hazugságokkal és téveszmékkel.
Amikor az MTA  TMB tagjaként (1992-ben) levélben arra kértem Für Lajost és Kosáry Domokost (az MTA elnökét), hogy a Hadtudományi Szakbizottságot (HSZB) válasszuk újra, mert vannak közöttük kompromittálódott személyek is, akkor mindkettőtől azt az egybecsengő választ kaptam, hogy: „most nem aktuális a kérdés”. Két hónap múlva, megköszönve a TMB-ben kifejtett  munkásságomat,   felmentettek a  TMB tagságból, majd aktuálissá vált a HSZB  újjáválasztása,  telítve lett pufajkásokkal és elnökévé azt a Mórocz Lajos  vezérezredest  választották meg, aki ’56-ban  (századosként) harckocsiból lőtte a Soroksár úton felállított barikádokat védő forradalmárokat, majd később  rekordgyorsasággal  haladt felfelé a rendfokozati lista csúcsára, és  - többek között - , a VSZ Egyesített Fegyveres Erői  Főparancsnokának magyarországi helyettese lett.
Az irányt mutatók követőihez csatlakozott Raffay Ernő, aki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatói kinevezésekor megnyugtatta a személyi állományt, hogy „nem lesz tisztogatás” náluk, vagyis ne tartsanak semmitől az oda átejtőernyőztetett politikai munkások és pártbizottsági tagok.  Szabó János honvédelmi miniszterré történt kinevezésekor szintén azt nyilatkozta 1998. augusztus elsején megjelent Bencsik András Demokrata c. lapjában, hogy: „Nem rendezek tisztogatást! Biztosan értették, akik felé címeztem. Mire volna jó a végtelenségig nyaldosni a sebeinket?”. Javukra kell írni, hogy mindketten következetesek voltak és betartották az ígéretüket, az érintettek pedig „biztosan” értették az üzeneteket.  No comment!
II.
BÍRÓSÁGOK, BÍRÁK, ÜGYÉSZSÉGEK ÉS ÜGYÉSZEK
Hazánk egyik „leggyengébb láncszemének” minősülnek a bíróságok, a bírák, valamint az ügyészségek és az ügyészek. Tevékenységüket sok esetben „fémjelzi” a mérhetetlen lassúság (huzavona), a figyelmetlenség, a vádemelés és az ítélkezés pongyolasága, a hiányos felkészültségük, valamint az  elfogultságukra (részrehajlásukra) utaló  állásfoglalásuk kirívó (a közvéleményt irritáló és  felháborító) jellege.  Mindezek mellett,- minden tisztelet és elismerés a kivételeknek.
Igazolásként megemlíthetők: a Rajk ügy, a Mindszenty ügy,  a Sólyom perben elítélt tábornokok ügye,  az ’56-os megtorlás  bírósági ügytömegei,  az olajszőkítési ügy, a Tocsik ügy, a Princz ügy,  a Hagyó ügy, a MÁV ügy, a Lapos ügy, a  Malév ügy, a Hunvald ügy és az oldalakon  át sorolható,  egyéb  megtartott vagy  elhallgatott ügyészségi/bírósági ügyek tömegei, beleértve a legutóbbi Biszku  ügyet és a     négy ember halálát okozó  Eva Varholíková Rezesová ügyét.
II./a. A bíróságok tevékenységének vizsgálata során tapasztalt ún. „túlterhelési” jelenségek megszüntetésére tett (ellenszolgáltatást nem igénylő) alábbi javaslatunk komoly megfontolást és alkalmazási próbát igényel:
-         a peres ügyek kezdetekor az igazmondásra figyelmeztetett (sablon szöveg elhadarásán kívül), az ítéletben marasztalják el azokat a tanúkat is, akik  bizonyíthatóan  hamisan tanúskodtak  és a bíróság  megtévesztése mellett  a peres  ügy  elhúzódásában is érintettek;
-         törekedjenek arra, hogy egy adott per elnapolása ne haladja meg az egy hónapot, mert a tárgyalási idő azzal is növekszik, hogy a hosszabb szünet elteltével számos kérdést (pontot, véleményt, igazolást vagy tagadást) minden per kezdetén ismételni kell;
-         a bírák szigorúan ragaszkodjanak a kereseti pontokhoz kapcsolódó pro és kontra érvek (tények, adatok, magyarázatok) tisztázására, mert gyakran előfordul, hogy a peres felek más kérdésekkel „húzzák” az időt;
-         a peres felek egyikének rendszeres távolmaradása esetében, a per elnapolása max.  egy alkalommal legyen megengedett;
-         a per „levezénylését” csak abban az esetben vállalja fel a bíró, ha a témakör nem ismeretlen előtte, vagy fel tud rá készülni, mert ellenkező esetben szakértők kijelölésével (azok felkészülésével) jelentősen elhúzódik a peres ügy lezajlása (ezt a következőkben konkrét példákkal igazoljuk). 
II./b. Az ügyészségek időhúzása   és  a vádemeléshez szükséges  anyagok utáni (felesleges)  kutakodására való hivatkozása  talán legjobban a Biszku  ügy  apropójával  igazolható,  hiszen évtizedek óta ismert, hiteles okmányokkal igazolható (amelyeket  több mint egy éve át is küldtünk  a Legfőbb Ügyészségre), hogy 1957. december 10-én az MSZMP  politikai bizottsági ülésén,  Biszku Béla (belügyminiszter és Pol. Biz. tag) egy jelentést nyújtott be, valamint szóbeli felszálalást is tett, mindkettőben az „ellenforradalmárok” felelősségre vonását taglalta, és sokallta az enyhe ítéletek számát, ugyanakkor kevesellte a viszonylag kevés fizikai megsemmisítések mennyiségét (Sic!)! Felszólalásában megemlítette, hogy Kispesten személyesen ellenőrizte a bíróság munkáját, liberalizmust tapasztalt és „utasítást adott, hogy a kispesti ellenforradalmi szervezkedés ügyét pontosan dokumentálják, és szigorú ítéleteket kell javasolni” (Sic!). Vajon van-e a világon még egy olyan ügyészség, amelynek ennyi konkrétum nem lenne elegendő a vádemeléshez?
II./c. Ismereteink szerint, az ügyészség akkor is köteles vizsgálatot indítani törvénysértő ügyekben, ha feljelentés nem történik, de tudomást szerez a történtekről. Igazolható, hogy az elmúlt évtizedekben hasonló jellegű vizsgálatok csak elvétve történtek, sőt az ügyészségek még a feljelentéseket is figyelmen kívül hagyták.  Háborús bűntett vagy emberiség elleni bűntettekről már  többször és  többen  tájékoztattuk az ügyészséget, de a vizsgálatok elmaradtak.  Ezért „úszhatta” meg Kádár és bandája is az elmarasztalást,  Gyurcsány és söpredéke  a 2006-ban történteket és   Szalay Róbert, a Kilián laktanya birtokba vevője, a  Corvin-közi forradalmárok lövetéséért (gyakorlatilag az első ’56-os sortűz végrehajtásáért) felelős  politikai tiszt  (majd pufajkás „rendcsináló”) a felelősségre vonást.  A Miklós utcai bíróságon lezajlott Bokor-Szalay perben a pufajkás Bánkuty Géza írásban és szóban kifejtett hamis tanúvallomását, sem a bírónő, sem a kerületi ügyészség nem szankcionálta. 
II./d. Iskolapéldaként is szolgálhat,  a következőkben felvázolt,  egyes  bírák  időhúzási  módszerét  bemutató perek lezajlása.   A Floridában lakó Bánkuty Géza (USA – magyar kettős állampolgárságú üzletember) becsületsértés címén, polgári pert indított prof. dr. Vincze János ellen.  A mintegy három évig húzódó, 12 tárgyalást „átélt” per egyikén sem jelent meg a felperes, és csupán azért nem folytatódott, mert az utolsó tárgyaláson a felperes védője azzal a bejelentéssel kért újabb tárgyalási időpontot, hogy  Bánkuty az USA-ban van azért nem jelenhetett meg erre a tárgyalásra.    Vincze professzor viszont tájékoztatta a tanácsvezető bírót, hogy néhány órával a per kezdete előtt  találkozott Bánkutyval az utcán,  sőt beszélt is vele.  A bíró erre  berekesztette a tárgyalás, és ad acta  tehette az ügyet, mert azóta  az alperes semmilyen értesítést nem kapott a per további sorsáról (ez már  több, mint 10 éve történt).
Bánkuty viszont újabb akcióba kezdett, büntetőpert indított Várhelyi András és személyem ellen, szintén becsületsértési ügyben. A kb. négy évig tartó (8 tárgyalást magában foglaló) per egyik tárgyalásán sem jelent meg a vádló, az utolsó tárgyalási napon, a vádló védője bejelentette, hogy nem tudott kapcsolatba lépni ügyfelével és eltávozik a tárgyaló teremből.  A tanácsvezető bíró befejezettnek nyilvánította a pert.
Bánkuty következő lépése az volt, hogy ellenem indított polgári pert, amely mintegy három évig tartott (8 tárgyalással), és a felperes egyetlenegy tárgyalásra sem jött el!  Az utolsó tárgyalási napon a bíró minden általa beadott kereseti pontját  elutasította,  és az ítéletben  kötelezte a perköltség megfizetésére, valamint  az ügyvédi költségem megtérítésére (37 ezer HUF értékben.  Ennek már két éve és megkeresésünket Bánkuty védője is válasz nélkül hagyta.
Durván számolva, Bánkuty bohóckodása  10 évig tartott,  ezalatt 28  tárgyaláson foglalkoztatta a  bírákat, a  védőket,  az alpereseket,  a vádlottakat és  a megidézett tanúkat (mintegy 50  embert), orruknál  fogva vezette a bírákat és az USA-ban  fennhangon azt nyilatkozta, hogy  milyen pereket és kik ellen indított vagy  folytat  a becsületének védelmében.
Tömény hazugságai és alaptalan vádaskodásai miatt  személyesen soha nem volt  bátorsága  megjelenni a  bírósági  tárgyalásokon és a nagy tapasztalattal rendelkező bírák nem vették észre, hogy  közönséges szélhámossal van dolguk, még akkor se, amikor hivatalos okmánnyal igazoltam, hogy  a Floridai Bíróságon  a bíró által feltett kérdésre, hogy mi volt a szerepe a forradalomban,  eskü alatt tett vallomásában  a következőket  nyilatkozta: „Én a  magyar földalatti mozgalom vezetője voltam 1956 novemberétől, amíg elhagytam Magyarországot”.  Egyértelmű tehát,  hogy a harcokban nem vett részt, és az is köztudott, hogy  magyar földalatti mozgalom  nem létezett, tehát vezetője sem volt! 
II./e. Nem kevésbé tanulságos  történet dr. Pataki Árpád  tanácsvezető bíró  - mások által már közétett -  botrányos tevékenységének (ítéleteinek),  saját tapasztalatokkal való kiegészítése, igazolva az előzőekben emlegetett bírói elfogultságot, valamint   tájékozatlanságot. Király Béla személyem ellen  indított polgári per során, Pataki bíró  úr arra figyelmeztetett, hogy nem lenne szabad  egy olyan embert  megsérteni, aki a Magyar Köztársasági  Érdemkereszt kitűntetés birtokosa. Ezzel érvelt Király védője is. Mindkettőjüket emlékeztettem arra, hogy Király Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól,  Szálasitól, Rákositól, Farkastól, Göncztől,  Medgyessytől és Gyurcsánytól is  kapott kitűntetést, de ezek sem jelenthetik azt, hogy a hibáit, bűneit, hazugságait  ne lehessen szóvá tenni...
Pataki úr a Szalay/Bokor perben is  „bemutatta” felkészültségét, amikor a kereseti pontok közül   azzal a magyarázattal utasította  el az egyik érvelésemet, hogy  történelmi kérdések megítélése nem a bíróság feladata.  Ezzel egyet is lehetne érteni, de a pufajkás  Szalay keresetében felvetett sérelmét, miszerint nem egyértelmű, hogy az ő vezetésével foglalták el a Kilián laktanyát, mert 4 (azaz négy) egymástól eltérő változatokban  adta elő az elmúlt évek során a laktanya birtokbavétel mozzanatait, tehát  minimum három  állítása hazugságnak minősül. Pataki bírónak nem történelmi kérdésben  kellett állást foglalnia, hanem  Szalay kvartett művét  értékelni.
Pataki Árpád legsúlyosabb tévedése az volt, hogy elfogadott Szalaytól egy „sajtpapírra” rögzített igazolást, miszerint 1962-ben kapott bírósági ítélete koncepciós perben készült, ezért semmisnek tekintendő.  Vagyis: állításommal ellentétben, Szalay nem minősül köztörvényes elítéltnek.
Fellebbezésemet a táblabíróság is elutasította, holott az 1989. évi XXXVI. törvényben rögzítettek alapján, Szalay jogerős ítéletben megállapított cselekménye (lopásra való felbujtás) nem áll összefüggésben az 56-os forradalommal, ezért a fenti törvény 6.§-ának (2) bekezdése alapján az 1962-ben kapott ítélete nem minősíthető semmisnek!
Vajon a bírák nem ismerik a törvényeket? Vagy tetszés szerint értelmezhetik? Merthogy: most Szalay is úgy értelmezi, hogy makulátlan előéletű, lelkiismeret furdalása sincsen, bár a lopásban elítélt szeretője (bűntársa) nem kapott semmisségi igazolást. 
III.
EGYÉB AKTUÁLIS  DOLGOK
III./a. A kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézet vezetőjévé Szakály Sándort nevezték ki 5 évi időtartamra. Szakály Sándor  kiváló bölcsésztudományi képzettséggel  számtalan  munkahelyen és beosztásokban dolgozott , volt a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum  segédmunkatársa, , főmunkatársa,  osztályvezetője,  a bécsi kirendeltség  vezető-helyettese, az intézmény főigazgatója,  majd a Duna TV kulturális igazgatója,  alelnöke,  a Magyar Országos Levéltár  főigazgatójának tanácsadója,  (egyben fő-levéltárosa),  az Állambiztonsági  Szolgálatok   Történeti Levéltárának  tudományos kutatója,  a Semmelweis  Egyetem Testnevelési és Sporttudományi  Kar Társadalomtudományi Tanszék tudományos szaktanácsadója,  majd egyetemi tanára,  a veszprémi Pannon  Egyetem Filológiai  és Társadalomtudományi  Kar professzora, a Nemzeti  Közszolgálati Egyetem (NKE) rektor helyettese. Továbbá 12 (azaz tizenkét) bizottság (társulat, kuratórium, tudományos tanács és szerkesztőség) tagja. Munkáját számos díjjal és kitűntetéssel honorálták.
Legújabb munkakörében sem lesz gond vele, amit elvárnak tőle, azt teljesíti, de sok újra ne számítsanak, aligha konfrontálódik a hazug, torz vagy ártalmas nézetekkel, Csak azért drukkoljunk, hogy az Intézet a veritas jelző szellemében, ne azt a torz és hazug irányvonalat kövessék, amely az NKE szervezésében Király Béla tudományos (?)  emlékülés keretében megmutatkozott.
III./b. A rohamosan közelgő országgyűlési választásokra való tekintettel nem ártana, ha Lázár János úr egy kicsit visszafogottabban viselkedne, és nem rontaná a FIDESZ esélyeit.  Emlékezetes, hogy a parlament pénztárából a számla nélküli 12,5 milliós pénzfelvétellel  néhány évvel ezelőtt az OGY képviselők listavezetője volt, de azzal sem növelte a pártja tekintélyét, hogy lekezelően nyilatkozott azokról, akiknek nincs semmijük, a jelenlegi fácánvadászati bulija pedig kísértetiesen hasonlít a Kiskirályok mundérban, c. könyvecskében szereplő egyes hatalmi mámorban szenvedő személyek viselkedéséhez. És az utóbbiakat nem akarom mentegetni, hiszen loptak, csaltak, hazudtak eleget, de aligha volt közöttük olyan, aki egy időben két vagy több munkahelyről kapott volna fizetést!
Lázár úrhoz hasonlóan Bábiné Szottfried Gabriella is jobb lett volna, ha nem nyilatkozik a munkanélküliekről, vagy ha az egyik jól fizetető munkahelyét felajánlotta volna egy munkanélkülinek, mert azzal biztosan növelte volna a pártjára szavazók számát, így viszont a más pártokra voksolók számát szaporította.
III./c.  Kövér László elnök úr szerint a kommunisták eltávolításához és a magyar társadalmi viszonyok, valamint az emberek gondolkodás módjának a megváltoztatásához negyven év kell. Nem akarom megsérteni Kövér urat, de ellent kell mondanom a jóslatának.  Ha így mennek a dolgok, akkor, negyven év is kevés lesz a változáshoz!  Ha  emberiségirtó pártok virulnak szaporodnak, összekacsintanak és  viszik a prímet a közéletben, ha a parlamentben  ortodox kommunisták  feszengnek,   ha a Fidesz  permanens defenzívában van (vagy lesz), ha a bűnösök  hangadókká válnak   és a felelősségre vonás  elsikkad (lásd: Gyurcsány, Biszku, Demszky, Bajnai, Mesterházy és hasonszőrű társaik), Ha a HIR TV-ben (is) az ellenzékieket népszerűsítik (mutogatják szünet nélkül), akkor mitől és miért lenne gyökeres változás? Ha a parlament elnöke az egyes  kinevezéseknél az előző éra prominenseit részesíti előnyben, akkor nem  történik csoda.
2/3-os többség ÉBRESZTŐ!!! Rákosi és/vagy Kádár nem gondolkodott 40 évben!
III./d. A választások közeledtére előbukkantak az országot nyomorba döntő régi (levitézlett) rend hívei. Az „őshüllők”is kimásztak az odvaikból, Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor, Szanyi Tibor és társai, keblükre ölelték a paranoiás, félnótás, hazug és hordószónok Gyurcsányt. A   hisztérika Vadai Ágnes által (is) gerjesztett lenini-sztalini-kádári  mámorban élő,  agybeteg,  Krupszkaja kinézetű tüntetők  elfelejtették az egy párt rendszer áldásait: az árú hiányt, a  selejtes áruk tömegét,  a megtorlást, az akasztófák erdeit, a csengőfrászt, az új temetkezési módszert és kellékeit,   hátradrótozott kezű, koporsó nélkül elkapart mártírokat, a hozzátartozok kisemmizését, az aknákkal telepített határsávokat, a besúgók tízezreit, a főguruk „édes életét”, kötelező tapsikolást, felvonulást és a „vezérek” istenítését.
 Most pedig a milliárdosokká avanzsált éhes proletárok halandzsáját szívják magukba és könnyes szemmel csókolgatják az éveken át szemükbe hazudozó, adósságot adósságra halmozó, felelősség alól kibújó, ismét hatalomra vágyódó banda fáradtságot nem ismerő,  kampányoló tagjait.
             Olyanokról is hallani, akik Kádár visszatérésében reménykednek. Komolyan kell venni ezeket a „hívőket” is, mert például az ún. Kádár Baráti Társaság közvetlen kapcsolatban van a felhők felett lebegő, és hazánkat figyelő Kádárral.
              Befejezésként  azt is figyelembe kell venni, hogy  a baloldal eddig is minden  választáskor új  csalási trükköket vetett be voksai számának növelése érdekében,  az elmúlt hónapokban is  bemutatott néhány újdonságot   és még az sem biztos, hogy nem ismétli meg, mivel az ügyészség nem emelt vádat  ellenük. Tehát kiegészítve az előző ÉBRESZTŐRE utaló felszólítást: ÉBERSÉG(!) Tisztelt Olvasók, ÉBRESZTŐ és ÉBERSÉG! 
                   Lejegyezte:
                                  Prof. Dr. Bokor Imre.

Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között

Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?
1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.
A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?
Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.
Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.
Talán.
Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]
Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Új összefoglaló a témában angol nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=LjzXqJi2494)
Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet.
Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzdd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad.
Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól.
Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak.
Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben.
Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal?
A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója.
Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

II. Vilmos 1905-ben
Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re.
Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával?
Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő.
Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.
A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is.
Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket.
Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot.
Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét.
Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot.
És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb tengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

A bostoni hajtóvadászat
Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták.
Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait.
Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép.
A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot.
Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani.
Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához.
A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
Akkor Elzász Lotaringia volt.
2014-ben ott van például Tajvan.
Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.
Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti.
Japán tisztek újságcikkben közölt versenye arról, melyikük vágja le több kínai fejét karddal. A verseny állása 106–105
Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.
Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?
Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.
Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.
Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.
Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.
Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával? (forrás: A cikk alapjául szolgáló tanulmány)

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.
Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.
Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Balra: Vickers, angol gyártmányú géppuska az I. világháborúban – Jobbra: Az amerikai határőrség tisztjei pilótanélküli repülőket irányítanak – Forrás: Wikimedia Commons
Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?
És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Időkjelei: A fenti írás a szokásostól eltérő megközelítésben érvel egy komoly háború kirobbanásának veszélye mellett. Érdekes lenne hallani, ki mennyire tartja helyénvalónak, illetve, hogy miként illik ez bele a Bibliából ismert (esetleg az Albert Pike által felvázolt) forgatókönyvbe. Nagyon fontos információ, hogy a tanulmányt, ami alapján a Hearald Sun újságírója a cikket készítette, az elit egyik fontos szócsöve, a Brookings Intézet adta ki. Erről bővebben itt: http://idokjelei.hu/2012/01/miert-publikusak-a-globalista-elit-bizonyos-dokumentumai/
Az egyik legfontosabb tényező, ami az írásból kimaradt, az a szándékosság kérdése.

Forrás: heraldsun.com.au

http://idokjelei.hu/2014/01/valoban-a-haboru-kuszoben-all-a-vilag-hasonlosagok-1914-es-2014-kozott/