I.
TÖRVÉNYKEZÉSI ÁMOKFUTÁS
Nem
kizárt, hogy a szokatlanul változékony időjárás is befolyásolta a
parlamenti képviselőket, de más tényezők is közrejátszhattak abban,
hogy „futószalagon” gyártották az újabbnál újabb törvényeket,
gyötrődtek az özönével beérkező módosítások „megemésztésével”, majd a
vajúdási aktus lezajlását jelentő sikeres szavazati arányban
megszületett új „törvény-jövevény” csőstől kapta az ellenzék és a
közvélemény kritikáját, de az is előfordult, hogy beinvitálták a
mindentudó, döntéseiben megkérdőjelezhetetlen Alkotmánybíróság
szőnyegének a szélére és annullálták a létrejöttét.
Hasonló
tortúrák okai nagy valószínűséggel abban rejlettek, hogy egyes
törvények előkészítése csapnivalóan rossz volt, mások pedig
szükségtelenek, értelmezhetetlenek vagy alkalmazhatatlanok voltak és többségükre jellemző volt az érthetőséget megnehezítő - sőt egyenesen kizáró -, redundancia.
I./a.
Etalon példánk egyik gyöngyszeme az a törvény, amely a primitív
gondolkodású kiagyalója (agyalójuk) elképzelése szerint, az elesett
rétegek megsegítését szolgálná, de helyette megalázta, megszégyenítette
és/vagy elbizonytalanította azokat, akik koruknál, egészségi
állapotuknál, valamint anyagi helyzetüknél fogva nem képesek elhunyt
hozzátartozójuk végtisztességének megadásához szükséges anyagiak
előteremtésére. Ez a példátlanul embertelen, tapintatlan, átgondolatlan és az esetek többségében végrehajthatatlan törvény (nevezhetnénk a „csináld magad mozgalom”-hoz hasonlóan: „ásd a gödröt, ne siránkozz” mozgalomnak). Ez a törvény mindaddig
a parlament szégyenfoltja lesz, amíg el nem törlik. Megváltoztatására
vagy helyettesítésére megemlítjük az MJB által már többször javasolt
megoldást, miszerint: minden magyar állampolgár számára alanyi jogon
kellene biztosítani, a végső búcsúztatásához szükséges alapvető
(eszközökre, munkadíjra, szállításra, felkészítésre, stb.,) szükséges
költségeket, amelyek a hozzátartozó(k) lehetősége és kívánsága szerint,
saját büdzséjük terhére bővíthetők. Nem vonatkozik ez természetesen a
Horn-féle pufajkások dísztemetésére, amely teljes költségét az
adófizetők állják!
I./b. A „trafiktörvény” vagy „mahorka törvény” szülőanyja
(vagy szülőapja) sem lesz a Nobel-díj várományosa, és a
következmények számbavételénél alighanem leblokkolt az origónál,
kinyitva a lopás, a korrupció, a csalás, az ügyeskedés, a hamisítás
és a csempészés kincsestárát, vagy egy új „NIKOTIN ZRT” fedőnevű
iparág létrejöttét, amelyek felderítésére, megfékezésére, illetve
szankcionálására fordított erőkkel és eszközökkel csupán olyan
eredményeket lehet elérni, mint amilyeneket az USA-ban bevezetett
szesztilalom során elértek: SEMMILYENT! Többe kerül a leves, mint a hús!
I./c. A hazaárulás vádját, a rendszerváltozást követően, egyre többen, több helyen és gyakrabban hangoztatják (a vádlottat vagy a vádlót ért)
mindennemű következmények nélkül. Talán sokaknak fel sem tűnt, hogy a
Rákosi- Kádár érák alatt elkövetett legsúlyosabb bűnök miatti
felelősségre vonás Antall József, Sólyom László, Für Lajos és
hasonszőrű társaik „álszent” hozzáállása következtében a
feledtetés homályába „landolt” és az időnként követelődzők száját a „most nem aktuális” magyarázattal(?) Fogták be.
Hazaárulást követ el az az állampolgár, aki hazánk függetlenségét,
területi épségét, vagy alkotmányos rendjét megsérti, külföldi
kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart
fenn. Súlyosbító körülménynek számít, ha külföldi fegyveres erőnek a
behívását vagy igénybevételét követi el.
Történelmünk legkirívóbb példájának számító hazaárulás Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla Csémi Károly, Marosán György és
társaik nevéhez fűződik, de az indiai szent tehenekhez hasonlóan,
különleges (törvényen kívüli) védelem alatt álltak, ami a jámbor kérődző
állatokra vonatkoztatva még (úgy, ahogy) érthető, de az emberszabású
szörnyetegekre történt kiterjesztése, már az ismeretlen elkövetők
cinkosságára utal!
Talán
azt sem ártana figyelmen kívül hagyni, hogy hazaárulásnak minősül az
is, ha államunkra súlyos hátrányt okozó, igaztalan, becsmérlő,
vádaskodó kijelentéseket tesz állami szolgálatban vagy hivatalos
megbízatásban (ezek közé sorolhatók - többek között Göncz Árpád, Gyurcsány Ferenc, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Heller Ágnes, stb.,), valamint aki külföldi személyek vagy szervezetek bevonását kéri, belpolitikai kérdések vizsgálatára vagy rendezésére.
I./d.
A törvénykezési ámokfutás fonákságai már a rendszerváltozás első évében
is jelentkeztek, amikor például a parlamenti határozat és a
Számvevőszék által kivizsgált tények ellenére, Für Lajos „futni hagyott” 11 korrupt, enyveskezű és hivatali hatalmukkal visszaélő tábornokot, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig meleg szavakkal búcsúztatta és „a több évtizedes (!!!) eredményes munkássága elismeréseként”
(Sic!), a Magyar Köztársaság Rubinokkal ékesített Zászlórendje
kitűntetést adományozta annak a Kárpáti Ferenc tábornoknak (a
Számvevőszék által érinttetek egyikének), aki a sereg fő-komisszárjaként
„több évtizeden át” mosta a tiszti, tiszthelyettesi, sor-és polgári állomány agyát a kommunista-bolsevik maszlagokkal, hazugságokkal és téveszmékkel.
Amikor
az MTA TMB tagjaként (1992-ben) levélben arra kértem Für Lajost és
Kosáry Domokost (az MTA elnökét), hogy a Hadtudományi Szakbizottságot
(HSZB) válasszuk újra, mert vannak közöttük kompromittálódott személyek is, akkor mindkettőtől azt az egybecsengő választ kaptam, hogy: „most nem aktuális a kérdés”. Két hónap múlva, megköszönve a TMB-ben kifejtett munkásságomat, felmentettek a TMB tagságból, majd aktuálissá vált a HSZB újjáválasztása, telítve
lett pufajkásokkal és elnökévé azt a Mórocz Lajos vezérezredest
választották meg, aki ’56-ban (századosként) harckocsiból lőtte a
Soroksár úton felállított barikádokat védő forradalmárokat, majd
később rekordgyorsasággal haladt felfelé a rendfokozati lista
csúcsára, és - többek között - , a VSZ Egyesített Fegyveres Erői
Főparancsnokának magyarországi helyettese lett.
Az irányt mutatók követőihez csatlakozott Raffay Ernő, aki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatói kinevezésekor megnyugtatta a személyi állományt, hogy „nem lesz tisztogatás”
náluk, vagyis ne tartsanak semmitől az oda átejtőernyőztetett politikai
munkások és pártbizottsági tagok. Szabó János honvédelmi miniszterré
történt kinevezésekor szintén azt nyilatkozta 1998. augusztus elsején
megjelent Bencsik András Demokrata c. lapjában, hogy: „Nem rendezek tisztogatást! Biztosan értették, akik felé címeztem. Mire volna jó a végtelenségig nyaldosni a sebeinket?”. Javukra kell írni, hogy mindketten következetesek voltak és betartották az ígéretüket, az érintettek pedig „biztosan” értették az üzeneteket. No comment!
II.
BÍRÓSÁGOK, BÍRÁK, ÜGYÉSZSÉGEK ÉS ÜGYÉSZEK
Hazánk egyik „leggyengébb láncszemének” minősülnek a bíróságok, a bírák, valamint az ügyészségek és az ügyészek. Tevékenységüket sok esetben „fémjelzi” a mérhetetlen lassúság (huzavona), a figyelmetlenség, a vádemelés és az ítélkezés pongyolasága, a hiányos felkészültségük, valamint az elfogultságukra (részrehajlásukra) utaló állásfoglalásuk kirívó (a közvéleményt irritáló és felháborító) jellege. Mindezek mellett,- minden tisztelet és elismerés a kivételeknek.
Igazolásként
megemlíthetők: a Rajk ügy, a Mindszenty ügy, a Sólyom perben elítélt
tábornokok ügye, az ’56-os megtorlás bírósági ügytömegei, az
olajszőkítési ügy, a Tocsik ügy, a Princz ügy, a Hagyó ügy, a MÁV ügy, a
Lapos ügy, a Malév ügy, a Hunvald ügy és az oldalakon át sorolható,
egyéb megtartott vagy elhallgatott ügyészségi/bírósági ügyek tömegei,
beleértve a legutóbbi Biszku ügyet és a négy ember halálát okozó Eva Varholíková Rezesová ügyét.
II./a.
A bíróságok tevékenységének vizsgálata során tapasztalt ún.
„túlterhelési” jelenségek megszüntetésére tett (ellenszolgáltatást nem
igénylő) alábbi javaslatunk komoly megfontolást és alkalmazási próbát
igényel:
- a
peres ügyek kezdetekor az igazmondásra figyelmeztetett (sablon szöveg
elhadarásán kívül), az ítéletben marasztalják el azokat a tanúkat is,
akik bizonyíthatóan hamisan tanúskodtak és a bíróság megtévesztése
mellett a peres ügy elhúzódásában is érintettek;
- törekedjenek
arra, hogy egy adott per elnapolása ne haladja meg az egy hónapot, mert
a tárgyalási idő azzal is növekszik, hogy a hosszabb szünet elteltével
számos kérdést (pontot, véleményt, igazolást vagy tagadást) minden per
kezdetén ismételni kell;
- a
bírák szigorúan ragaszkodjanak a kereseti pontokhoz kapcsolódó pro és
kontra érvek (tények, adatok, magyarázatok) tisztázására, mert gyakran
előfordul, hogy a peres felek más kérdésekkel „húzzák” az időt;
- a peres felek egyikének rendszeres távolmaradása esetében, a per elnapolása max. egy alkalommal legyen megengedett;
- a
per „levezénylését” csak abban az esetben vállalja fel a bíró, ha a
témakör nem ismeretlen előtte, vagy fel tud rá készülni, mert ellenkező
esetben szakértők kijelölésével (azok felkészülésével) jelentősen
elhúzódik a peres ügy lezajlása (ezt a következőkben konkrét példákkal igazoljuk).
II./b. Az ügyészségek időhúzása és a vádemeléshez szükséges anyagok utáni (felesleges) kutakodására való hivatkozása talán legjobban a Biszku ügy apropójával igazolható, hiszen évtizedek óta ismert, hiteles okmányokkal igazolható (amelyeket több mint egy éve át is küldtünk a Legfőbb Ügyészségre), hogy 1957. december 10-én az MSZMP politikai bizottsági ülésén, Biszku Béla (belügyminiszter és Pol. Biz. tag)
egy jelentést nyújtott be, valamint szóbeli felszálalást is tett,
mindkettőben az „ellenforradalmárok” felelősségre vonását taglalta, és
sokallta az enyhe ítéletek számát, ugyanakkor kevesellte a viszonylag
kevés fizikai megsemmisítések mennyiségét (Sic!)! Felszólalásában
megemlítette, hogy Kispesten személyesen ellenőrizte a bíróság munkáját,
liberalizmust tapasztalt és „utasítást adott, hogy a kispesti
ellenforradalmi szervezkedés ügyét pontosan dokumentálják, és szigorú
ítéleteket kell javasolni” (Sic!). Vajon van-e a világon még egy olyan ügyészség, amelynek ennyi konkrétum nem lenne elegendő a vádemeléshez?
II./c.
Ismereteink szerint, az ügyészség akkor is köteles vizsgálatot indítani
törvénysértő ügyekben, ha feljelentés nem történik, de tudomást szerez a
történtekről. Igazolható, hogy az elmúlt évtizedekben hasonló jellegű
vizsgálatok csak elvétve történtek, sőt az ügyészségek még a
feljelentéseket is figyelmen kívül hagyták. Háborús bűntett vagy
emberiség elleni bűntettekről már többször és többen tájékoztattuk az
ügyészséget, de a vizsgálatok elmaradtak. Ezért „úszhatta” meg Kádár
és bandája is az elmarasztalást, Gyurcsány és söpredéke a 2006-ban
történteket és Szalay Róbert, a Kilián laktanya birtokba vevője, a
Corvin-közi forradalmárok lövetéséért (gyakorlatilag az első ’56-os sortűz végrehajtásáért) felelős politikai tiszt (majd pufajkás „rendcsináló”)
a felelősségre vonást. A Miklós utcai bíróságon lezajlott Bokor-Szalay
perben a pufajkás Bánkuty Géza írásban és szóban kifejtett hamis
tanúvallomását, sem a bírónő, sem a kerületi ügyészség nem
szankcionálta.
II./d. Iskolapéldaként is szolgálhat, a következőkben felvázolt, egyes bírák időhúzási módszerét bemutató perek lezajlása. A Floridában lakó Bánkuty Géza (USA – magyar kettős állampolgárságú üzletember) becsületsértés címén, polgári pert indított prof. dr. Vincze János ellen. A mintegy három évig húzódó, 12 tárgyalást „átélt”
per egyikén sem jelent meg a felperes, és csupán azért nem
folytatódott, mert az utolsó tárgyaláson a felperes védője azzal a
bejelentéssel kért újabb tárgyalási időpontot, hogy Bánkuty az USA-ban
van azért nem jelenhetett meg erre a tárgyalásra. Vincze professzor
viszont tájékoztatta a tanácsvezető bírót, hogy néhány órával a per
kezdete előtt találkozott Bánkutyval az utcán, sőt beszélt is vele. A
bíró erre berekesztette a tárgyalás, és ad acta tehette az ügyet,
mert azóta az alperes semmilyen értesítést nem kapott a per további
sorsáról (ez már több, mint 10 éve történt).
Bánkuty viszont újabb akcióba kezdett, büntetőpert indított Várhelyi András és személyem ellen, szintén becsületsértési ügyben. A kb. négy évig tartó (8 tárgyalást magában foglaló) per
egyik tárgyalásán sem jelent meg a vádló, az utolsó tárgyalási napon, a
vádló védője bejelentette, hogy nem tudott kapcsolatba lépni ügyfelével
és eltávozik a tárgyaló teremből. A tanácsvezető bíró befejezettnek
nyilvánította a pert.
Bánkuty következő lépése az volt, hogy ellenem indított polgári pert, amely mintegy három évig tartott (8 tárgyalással),
és a felperes egyetlenegy tárgyalásra sem jött el! Az utolsó
tárgyalási napon a bíró minden általa beadott kereseti pontját
elutasította, és az ítéletben kötelezte a perköltség megfizetésére,
valamint az ügyvédi költségem megtérítésére (37 ezer HUF értékben.
Ennek már két éve és megkeresésünket Bánkuty védője is válasz nélkül
hagyta.
Durván számolva, Bánkuty bohóckodása 10 évig
tartott, ezalatt 28 tárgyaláson foglalkoztatta a bírákat, a
védőket, az alpereseket, a vádlottakat és a megidézett tanúkat
(mintegy 50 embert), orruknál fogva vezette a bírákat és az
USA-ban fennhangon azt nyilatkozta, hogy milyen pereket és kik ellen
indított vagy folytat a becsületének védelmében.
Tömény
hazugságai és alaptalan vádaskodásai miatt személyesen soha nem volt
bátorsága megjelenni a bírósági tárgyalásokon és a nagy
tapasztalattal rendelkező bírák nem vették észre, hogy közönséges szélhámossal van dolguk,
még akkor se, amikor hivatalos okmánnyal igazoltam, hogy a Floridai
Bíróságon a bíró által feltett kérdésre, hogy mi volt a szerepe a
forradalomban, eskü alatt tett vallomásában a következőket nyilatkozta: „Én a magyar földalatti mozgalom vezetője voltam 1956 novemberétől, amíg elhagytam Magyarországot”.
Egyértelmű tehát, hogy a harcokban nem vett részt, és az is köztudott,
hogy magyar földalatti mozgalom nem létezett, tehát vezetője sem
volt!
II./e.
Nem kevésbé tanulságos történet dr. Pataki Árpád tanácsvezető bíró -
mások által már közétett - botrányos tevékenységének (ítéleteinek),
saját tapasztalatokkal való kiegészítése, igazolva az előzőekben
emlegetett bírói elfogultságot, valamint tájékozatlanságot. Király
Béla személyem ellen indított polgári per során, Pataki bíró úr arra
figyelmeztetett, hogy nem lenne szabad egy olyan embert megsérteni,
aki a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitűntetés birtokosa. Ezzel érvelt Király védője is. Mindkettőjüket emlékeztettem arra, hogy Király Horthytól,
Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Farkastól, Göncztől,
Medgyessytől és Gyurcsánytól is kapott kitűntetést, de ezek sem jelenthetik azt, hogy a hibáit, bűneit, hazugságait ne lehessen szóvá tenni...
Pataki
úr a Szalay/Bokor perben is „bemutatta” felkészültségét, amikor a
kereseti pontok közül azzal a magyarázattal utasította el az egyik
érvelésemet, hogy történelmi kérdések megítélése nem a bíróság
feladata. Ezzel egyet is lehetne érteni, de a pufajkás Szalay
keresetében felvetett sérelmét, miszerint nem egyértelmű, hogy az ő
vezetésével foglalták el a Kilián laktanyát, mert 4 (azaz négy) egymástól eltérő változatokban adta elő az elmúlt évek során a laktanya birtokbavétel mozzanatait, tehát minimum három állítása hazugságnak minősül. Pataki bírónak nem történelmi kérdésben kellett állást foglalnia, hanem Szalay kvartett művét értékelni.
Pataki
Árpád legsúlyosabb tévedése az volt, hogy elfogadott Szalaytól egy
„sajtpapírra” rögzített igazolást, miszerint 1962-ben kapott bírósági
ítélete koncepciós perben készült, ezért semmisnek tekintendő. Vagyis:
állításommal ellentétben, Szalay nem minősül köztörvényes elítéltnek.
Fellebbezésemet
a táblabíróság is elutasította, holott az 1989. évi XXXVI. törvényben
rögzítettek alapján, Szalay jogerős ítéletben megállapított cselekménye
(lopásra való felbujtás) nem áll összefüggésben az 56-os forradalommal,
ezért a fenti törvény 6.§-ának (2) bekezdése alapján az 1962-ben kapott
ítélete nem minősíthető semmisnek!
Vajon
a bírák nem ismerik a törvényeket? Vagy tetszés szerint értelmezhetik?
Merthogy: most Szalay is úgy értelmezi, hogy makulátlan előéletű,
lelkiismeret furdalása sincsen, bár a lopásban elítélt szeretője
(bűntársa) nem kapott semmisségi igazolást.
III.
EGYÉB AKTUÁLIS DOLGOK
III./a.
A kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézet vezetőjévé
Szakály Sándort nevezték ki 5 évi időtartamra. Szakály Sándor kiváló
bölcsésztudományi képzettséggel számtalan munkahelyen és beosztásokban
dolgozott , volt a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum segédmunkatársa, ,
főmunkatársa, osztályvezetője, a bécsi kirendeltség
vezető-helyettese, az intézmény főigazgatója, majd a Duna TV kulturális
igazgatója, alelnöke, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának
tanácsadója, (egyben fő-levéltárosa), az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója, a
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar
Társadalomtudományi Tanszék tudományos szaktanácsadója, majd egyetemi
tanára, a veszprémi Pannon Egyetem Filológiai és Társadalomtudományi
Kar professzora, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektor
helyettese. Továbbá 12 (azaz tizenkét) bizottság (társulat, kuratórium,
tudományos tanács és szerkesztőség) tagja. Munkáját számos díjjal és
kitűntetéssel honorálták.
Legújabb
munkakörében sem lesz gond vele, amit elvárnak tőle, azt teljesíti, de
sok újra ne számítsanak, aligha konfrontálódik a hazug, torz vagy
ártalmas nézetekkel, Csak azért drukkoljunk, hogy az Intézet a veritas
jelző szellemében, ne azt a torz és hazug irányvonalat kövessék, amely
az NKE szervezésében Király Béla tudományos (?) emlékülés keretében
megmutatkozott.
III./b.
A rohamosan közelgő országgyűlési választásokra való tekintettel nem
ártana, ha Lázár János úr egy kicsit visszafogottabban viselkedne, és
nem rontaná a FIDESZ esélyeit. Emlékezetes, hogy a parlament
pénztárából a számla nélküli 12,5 milliós pénzfelvétellel néhány évvel
ezelőtt az OGY képviselők listavezetője volt, de azzal sem növelte a
pártja tekintélyét, hogy lekezelően nyilatkozott azokról, akiknek nincs
semmijük, a jelenlegi fácánvadászati bulija pedig kísértetiesen hasonlít
a Kiskirályok mundérban, c. könyvecskében szereplő egyes hatalmi
mámorban szenvedő személyek viselkedéséhez. És az utóbbiakat nem akarom
mentegetni, hiszen loptak, csaltak, hazudtak eleget, de aligha volt
közöttük olyan, aki egy időben két vagy több munkahelyről kapott volna
fizetést!
Lázár úrhoz hasonlóan Bábiné Szottfried Gabriella is jobb lett volna, ha nem nyilatkozik a munkanélküliekről,
vagy ha az egyik jól fizetető munkahelyét felajánlotta volna egy
munkanélkülinek, mert azzal biztosan növelte volna a pártjára szavazók
számát, így viszont a más pártokra voksolók számát szaporította.
III./c.
Kövér László elnök úr szerint a kommunisták eltávolításához és a magyar
társadalmi viszonyok, valamint az emberek gondolkodás módjának a
megváltoztatásához negyven év kell. Nem akarom megsérteni Kövér urat, de
ellent kell mondanom a jóslatának. Ha így mennek a dolgok, akkor, negyven év is kevés lesz a változáshoz! Ha emberiségirtó pártok virulnak szaporodnak, összekacsintanak és viszik a prímet a közéletben, ha a parlamentben ortodox kommunisták feszengnek, ha a Fidesz permanens defenzívában van (vagy lesz),
ha a bűnösök hangadókká válnak és a felelősségre vonás elsikkad
(lásd: Gyurcsány, Biszku, Demszky, Bajnai, Mesterházy és hasonszőrű
társaik), Ha a HIR TV-ben (is) az ellenzékieket népszerűsítik
(mutogatják szünet nélkül), akkor mitől és miért lenne gyökeres
változás? Ha a parlament elnöke az egyes kinevezéseknél az előző éra
prominenseit részesíti előnyben, akkor nem történik csoda.
2/3-os többség ÉBRESZTŐ!!! Rákosi és/vagy Kádár nem gondolkodott 40 évben!
III./d. A választások közeledtére előbukkantak az országot nyomorba döntő régi (levitézlett) rend hívei. Az „őshüllők”is kimásztak az odvaikból, Lendvai
Ildikó, Kuncze Gábor, Szanyi Tibor és társai, keblükre ölelték a
paranoiás, félnótás, hazug és hordószónok Gyurcsányt. A hisztérika
Vadai Ágnes által (is) gerjesztett lenini-sztalini-kádári mámorban
élő, agybeteg, Krupszkaja kinézetű tüntetők elfelejtették az egy párt
rendszer áldásait: az árú hiányt, a selejtes áruk tömegét, a
megtorlást, az akasztófák erdeit, a csengőfrászt, az új temetkezési
módszert és kellékeit, hátradrótozott kezű, koporsó nélkül elkapart
mártírokat, a hozzátartozok kisemmizését, az aknákkal telepített
határsávokat, a besúgók tízezreit, a főguruk „édes életét”, kötelező
tapsikolást, felvonulást és a „vezérek” istenítését.
Most
pedig a milliárdosokká avanzsált éhes proletárok halandzsáját szívják
magukba és könnyes szemmel csókolgatják az éveken át szemükbe hazudozó,
adósságot adósságra halmozó, felelősség alól kibújó, ismét hatalomra
vágyódó banda fáradtságot nem ismerő, kampányoló tagjait.
Olyanokról is hallani, akik Kádár visszatérésében reménykednek.
Komolyan kell venni ezeket a „hívőket” is, mert például az ún. Kádár
Baráti Társaság közvetlen kapcsolatban van a felhők felett lebegő, és
hazánkat figyelő Kádárral.
Befejezésként azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldal eddig is minden választáskor új csalási trükköket vetett be
voksai számának növelése érdekében, az elmúlt hónapokban is
bemutatott néhány újdonságot és még az sem biztos, hogy nem ismétli
meg, mivel az ügyészség nem emelt vádat ellenük. Tehát kiegészítve az
előző ÉBRESZTŐRE utaló felszólítást: ÉBERSÉG(!) Tisztelt Olvasók,
ÉBRESZTŐ és ÉBERSÉG!
Lejegyezte:
Prof. Dr. Bokor Imre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése