2015. március 31., kedd

Kadarkúti Égi Üzenetek 257. Mennyi Atya:Az erények

ÉGI ÜZENETEK  

2015.március 31.
Mennyi Atya:Az erények

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Köszönöm, hogy újra eljöttetek, meghallgatni tanításunkat és menteni a lelkeket. Örülök, hogy már egy ideje a három értékes rózsafüzérrel töltitek az irgalmasság óráját. Ilyenkor irgalmasságom lángja leszáll közétek és szándékaitokat meghallgatom. Ezzel a ½ 5-ig is eltartó állhatatos imátokkal a lelkek sokaságát mentitek. Fáradozásaitokért viszonzásul atyai Szívembe zárlak benneteket.
Ma nagyon szép témáról fogtok hallani: az erényekről. Ha magatokra tekintetek, vagy bárki másra, tapasztalhatjátok, hogy a lélekben megtalálható a jó és rossz egyszerre. Mintha ketten laknának benne: az egyik a jó gondolatokra, tettekre sarkallja, a másik rosszra. Máris egy élő példával kezdem. Imre családszerető ember, hűséges a feleségéhez, szorgalmasan gyakorolja a vallását. Jól működő céget vezet, de a beosztottjait kihasználja és igazságtalanul bocsátja el őket állásukból. Nemrég egyik asszonyt azért küldte el, mert megbetegedett és magas lázával 2 hétig otthon maradt. Ez az ember szinte hiába jár templomba és hiába imádkozik, ha a lelkében lévő rossz hajlam szeretetlenséget vált ki belőle. Szent Pál a filippieknek írt levelében ezt mondja az erénnyel kapcsolatban: „Örüljetek az Úrban szüntelenül… Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! … Egyébként, testvéreim arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg az erény fogalmát: „Az erény maradandó és erős készség a jó megtételére… Az erényes ember minden testi és lelki erejével a jó felé törekszik, konkrét tetteiben azt keresi, azt választja.” A Katekizmus tanítása szerint négy legfontosabb erény van, nevezzük ezeket sarkalatos erényeknek, a többi erény mind e köré épül. Ezek a következők: 1.) okosság, 2.) erősség 3.) igazságosság 4.) mértékletesség.
Vegyük sorba őket, hogy melyik mit jelent!
1.)Az okosság egy olyan erény, amely felkészíti az ember értelmét, hogy mindig a jót válassza, ami lelke és mások lelkének javát szolgálja. Ezt a fogalmat – kedves Gyermekeim – ne tévesszétek össze a műveltséggel, a tanultsági szinttel. Nemcsak egy tudós vagy professzor lehet erkölcsileg okos, hanem egy földet művelő, állatait gondozó parasztasszony is, vagy egy közmunkát végző utcaseprő is. Pl. okos az az özvegyember, aki hívő, vallásos létére nem kezd bele olyan kapcsolatba, amely kilátástalan, mert nem lehet belőle szentségi házasság. Hiába adódik ismeretségi körében olyan elvált asszony, akinek ő tetszik és neki is szimpatikus, józan ítélőképességére hallgatva kerüli a közelebbi megismerkedést.
Viszont nincs az erkölcsi okosság birtokában egy háromgyermekes családanya, Ilonka, aki mindent megenged rakoncátlan gyermekeinek, majomszeretettel csüng rajtuk és sosem feddi meg őket. Ha férje próbál szigorúbban bánni velük, felháborodik, és a gyerekek előtt leszidja. Miért nem jár el okosan ez az édesanya? Mert az ő kényeztetése következtében gyermekeiből öntörvényű, gőgös, öntelt felnőttek lesznek, akik nem tudnak majd beilleszkedni munkatársaik közé, házasságuk vagy kapcsolatuk csődbe jut, mert hiányozni fog belőlük az engedelmesség és alkalmazkodó képesség. Bizony az okosság erényének hiánya általában súlyos következményekkel jár. Az okos ember lelkiismeretére hallgat, és aszerint cselekszik. Az okosság erénye, mely benne van, segít tévedés nélkül legyőzni a kétségeket a jó és a rossz körül.
2.)A második sarkalatos erény az erősség. Aki ezzel rendelkezik, abban van erő, kitartás és állhatatosság, hogy a jót tegye, és hogy képes legyen legyőzni a kísértéseket. Az erősség, mint minden erény a Szentlélektől kapott ajándék. Egyik gyermekünknek előbb, másiknak később adja meg, van, akinek többet ad belőle, van, akinek kevesebbet. Eszközömnek, Évának 10 éves korában volt egy osztálytársa, Zsuzsi. Egy irányban laktak, s mivel nagyon félős lány volt és egyedül kellett hazamennie az üres lakásba, Évát kérte meg, hogy kísérje haza. Levette a nyakából a kulcsot, kinyitotta a lakásajtót és barátnőjét küldte be, hogy menjen előre, nézzen az ágy alá, nincs-e ott valaki, azután ő is be mert lépni. Ez csak addig tartott, míg Éva anyukája meg nem tiltotta ezekkel a szavakkal: „Téged nem félt, csak saját magát? Többé nem kísérheted el.” Ez a Zsuzsi mindentől félt: a kutyáktól, a rossz emberektől, a feleléstől, később a vizsgáktól. Belőle hiányzott az erősség erénye. Az erősség adománya, mint erény nemcsak a kísértéseket segít legyőzni, hanem a félelmet is, sőt a halálfélelmet is. A vértanúkban a hősiességig fejlődött ez a szép lelki vonás. Gondoljatok Szent Filoménára, aki egy görög király leánya volt és mindössze 13 éves. Akkor már két éves szüzességi fogadalmat ígért Jézusnak. Diokleciánusz római császár hadat üzent Görögországnak. Filoména édesanyja elment Rómába, hogy békét kérjen, de a római uralkodó csak úgy ígérte meg, ha Filoména hozzá megy feleségül. A kislány nem akart engedelmeskedni neki, ezért súlyosan megbüntette: börtönben éheztette, megostoroztatta, horgony kötve a nyakára bedobatta a Tiberis folyóba, lenyilaztatta, de csodálatos módon mindebből épen került ki. Végül lefejeztette és a bátor, hős kislány azonnal a mennybe jutott. Benne és az összes vértanúban az erősség erénye lobogott.
3.)A következő sarkalatos erény: az igazságosság. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt a fogalmat így magyarázza meg: „Az igazságosság erkölcsi erény, mely erősség és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti igazságosság neve a „vallásosság erénye”. Az emberek iránti igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására és segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában.”
Gyermekeim! Én, Atyátok szeretném megvilágítani előttetek, hogy mit jelent gyakorlatilag a Velem, Istenetekkel szemben tanúsított igazságosságotok. A belgyógyászat egy kétágyas kórtermében két beteg asszony fekszik: Sárika és Juliska. Sárika két szívinfarktus után lábadozik, Juliskának gyomorfekélyt állapítottak meg. A szívbeteg gyermekem még nagyon gyenge, a beszéd is nehezére esik. Juliska rabja az alkoholnak és a cigarettának, külön szenvedés számára, hogy ezekről most le kell mondania. Egyfolytában panaszkodik, mindenért Engem okol. Ott kezdi, hogy minek teremtettem meg, ő nem akart világra jönni. Miért adtam neki részeges, goromba apát? Miért nem óvtam meg a két rosszul sikerült házasságától? Miért engedtem meg neki ezt a fájdalmas betegséget, és a vele járó gyomortükrözést? Mit vétett ő, hogy Én ilyen kegyetlenül büntetem? Nem gyilkolt, nem rabolt, csupa fáradozás, munka áldozat az élete, kiszolgálja a családját, főz, mos, vasal rájuk. Mi bűne van neki, amiért most szenvednie kell? Ha Isten szeretne, nem lenne ilyen hálátlan hozzám.
Sárika türelmesen végighallgatja és ámul a sok igazságtalanságon, amit előadott a betegtársa. Majd így szól: Juliska! Ne vádold Istent, mert ez nem más, mint káromkodás. Hálás lehetsz, hogy életre hívott, mert csak akkor nyerheted el az örök boldogságot, amit készített neked, ha leéled ezt a földi életet zúgolódás nélkül. Ő minden embert, így édesapádat is jónak teremtette, de elromlott, mert rossz társaságba került. A férjeidet nem Ő választotta neked, hanem te gondolkodás nélkül, igazi lelki kapcsolat nélkül hozzájuk mentél. Amikor jeleket adott neked – köhögést, szívremegést, gyomorfájdalmakat – hogy szakíts az ivással és dohányzással, nem figyeltél oda. Ezt a betegséget bizony te okoztad magadnak. Méghogy nincs bűnöd? Akkor minek számít ez az Isten elleni lázadás? Mesélted, hogy haragban vagy az egyik menyeddel. Alaposan kifakadtál nekem ellene. Ez nem más, mint ítélkezés. Első esküvőd óta nem voltál szentmisén és nem gyóntál: És Isten – annak ellenére, hogy igazságtalanul vádolod – végtelenül türelmes hozzád. Lelkedet meg akarja menteni, még ad időt.
Juliska döbbenten hallgat. Elgondolkozik és kérdezi: „Most mit tegyek?” A közelgő nagy gyomorműtéted előtt gyónjál meg! – felelte Sárika.
Ez az eset csak egyetlen a sok igazságtalanság közül, amit az emberek Rám hárítanak. Látjátok, Gyermekeim? Azért nevezik az Isten iránti igazságosság erényét a „vallásosság erényének”, mert a mélyen vallásos emberek, mint Sárika, elismerik jóságomat, irgalmamat, szeretetemet, Rám bízzák magukat és meg vannak győződve az Én tökéletes igazságosságomról.
4.) A negyedik sarkalatos erény a mértékletesség. A katekizmus szerint „a mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul él, nem ösztönös vágyai szerint.” Ez a mondat gyakorlatilag az jelenti, hogy aki mértékletes életet él, csak a rendezett emberi kapcsolatokban érzi jól magát, mely nem sérti meg a Tízparancsolatot és tudja hol a határ az élvezeti cikkek fogyasztásában. Vágyai fékezése e területeken testének-lelkének egyaránt jót tesz, pl. ha valaki ész nélkül habzsolja az édességeket, elhízik, cukorbeteg lesz, nehéz lesz a mozgása, fullad, nehezen kap levegőt és rövidebb életű. A másvilágon pedig a torkosság bűnéért vezekelnie kell.
Drága, kicsi Gyermekeim! Amiért ilyen figyelmesen végighallgattátok mai tanításomat, jutalomból elhoztam nektek Szentlelkemet.
Először az égből szállt alá hófehér galamb alakjában, mint az OKOSSÁG LELKE. Feje körül glória. Nézzétek, hogy sziporkázik fehér tolla, hol ezüst, hol arany színekben. Csőrében egy izzó parázs piroslik, az okosság erényének szimbóluma. Nyakán aranyláncon egy kis kosár, annyi parázs van benne, ahányan vagytok. Mindenkinek az értelmébe helyez egyet, majd eltűnik.
Másodszor egy mennyezetig érő hatalmas lobogó láng alakjában jön elétek, mint ERŐSSÉG LELKE. E nagy lángban annyi fehéren izzó kard van, ahányan itt ültök és belefoglalva egy lángnyelvecskébe, mint az erősség erénye szívetekbe repül. Ettől bátrak, hősiesek lesztek, legyőzitek a külső és belső ellenségeiteket.
Harmadszor a Szentlélek Isten gyönyörű fehérruhás ifjú alakjában érkezik, mint az IGAZSÁGOSSÁG LELKE. Kezében egy tálat tart, melyen magas fehér láng ég, mint az igazságosság erénye. Körbejár köztetek. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert letép a lángjából egy csóvát és belétek ülteti. Így az Ő isteni igazságosságának fényében fogjátok látni Istent és teremtményeit, és mindenkinek megadjátok azt, ami őket illeti.
Végül a Szentlélek újra ragyogó, kitárt szárnyú galamb formájában jön közétek. Nézzétek csak, mit hoz nektek Ő a MÉRTÉKLETESSÉ LELKE! A csőrében egy mennyei aranymérleg van: a mértékletesség erényének szimbóluma. Óvatosan leteszi az asztalra, Én, Mennyei Atyátok rálehelek és megsokszorosítom. Ő pedig egyenként csőrébe véve odaviszi hozzátok és szívetekbe helyezi. Ez a kis mérleg ezután segít nektek egyensúlyba tartani emberi vágyaitokat, segít megtanulni, hol a határ az élvezeti cikkek fogyasztásában és megtanít titeket a lemondásokra és önmegtagadásokra. Most pedig Szentlelkem a vállamra száll, és míg Én jobb kezemmel áldást adok felétek, Ő a jobb szárnyával tesz áldó mozdulatot. Megáldunk benneteket a legfontosabb emberi erények gazdagságával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Gerilla-gyógyászat: A medvehagyma

Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 3-4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van. Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg agyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Zselic és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg. Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják. Nagyon sokféle bántalomra használható. Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért. Frissen - mint minden - a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk. Célszerű kis zacskókban lefagyasztani és úgy eltenni, hisz akkor nem kell felengedni mindet. A fagyasztás után a felengedett medvehagyma rostjai szétesnek és sötétedik, valamint némi levet ereszt, azonban még mindig a fagyasztás őrzi meg hatóanyagának nagy többségét.

Élettani hatása

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg. Általában a hagymaformák idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít.

Népies nevei: jurda, kígyóhagyma, poroszhagyma, sajamás, salamás, sarima, sási-hagyma, selyemi hagyma, vadfokhagyma.

A különbségek a medvehagyma és a gyöngyvirág között:


Illat – A legegyszerűbb és legbiztosabb módja, hogy meggyőződj arról, medvehagymát találtál-e, ha megdörzsölöd a levelét. A gyöngyvirág levele szagtalan, még a medvehagymáé fokhagymához hasonlatos - csak a leveleket szabad szedni fajvédelmi okokból.


Levél alakja


Gyökérzet


Virág


Élőhely - a medvehagyma és a gyöngyvirág is az árnyas erdőket kedveli, de ha napos réten vagy mezőn találnál hasonlót, azt nem szabad leszedni mert az valószínűleg valamely kikericsfaj képviselője lesz, ami szintén mérgező....




Drótos Tamás - Hernád Völgye H.H.K.

2015. március 25., szerda

Az új magyar zarándokhely

Kínában azt szeretnék, ha az északnyugat-kínai Senhszi tartományban lévő Tungvancseng település, a déli hunok 1600 évvel ezelőtt alapított fővárosa a magyarok zarándokhelyévé válna.
Mindez egy szakmai konferenciánhangzott el, melyen részt vett Obrusánszky Borbála történész. Alább az ő beszámolója következik.
Június 13-a és 15-e között háromnapos nemzetközi konferencia keretében a déli hunok fővárosának, Tongwanchengnek a múltját és jövőbeli szerepét elemezték kínai és külföldi kutatók a kínai Shaanxi-tartomány Jinbian nevű városában (Csinbien). A résztvevő magyarokat különös tisztelet övezte.
A déli hun város történetének átfogó kutatása az 1990-es évek végén kezdődött meg. Az első jelentős nemzetközi konferenciára tíz éve, 2003-ban került sor, amikor japán és kínai kutatók elemezték a város korszakainak a történetét. Ennek az első és számunkra is legfontosabb időszaka a hun periódus 413 és 431 közötti szakasza, amikor Helian Bobo hun főkirály megtervezte és megépítette a várost. Ennek a kínai, jelképes neve Tongwancheng lett, amelynek jelentése „egyesüljön tízezer város”, de ma már a kutatók nagy többsége úgy véli, hogy valószínűleg a hunok a Fehérvár nevet használták. Ez a név gyakran tűnik fel a kínai forrásokban, valamint a város mellett két kis település is ezt a nevet viseli mind a mai napig.
A konferencián körülbelül 80 kutató vett részt a világ számos országából, de nem mindenki tartott előadást, így például egyetlen nyugati-belga, angol, kanadai, amerikai- kutató sem kapott megszólalási lehetőséget, míg a két magyar előadó, köztük magam is, megszólalási lehetőséget kaptunk, és az előadások nagy sikert arattak. A szervezők műsorra tűzték Daubner György filmrendező dokumentumfilmjét, a Hunok titkos történetét, amely szintén nagy sikert aratott a kínai kutatók körében.
Ordosz és Fehérvár
A hun város kutatása nagyon sok ázsiai egyetemen folyik, tajvani és koreai kutatók is elmélyülten foglalkoznak Helian Bobo városalapító és a hunok történetével. A konferencián részletes képet kaphattunk a város szerkezetéről, lakosainak számáról, valamint a hunok és a kínaiak kapcsolatáról. A belső-mongol Ucsiraltu professzort a szervezők felkérték, hogy legyen a konferencia egyik szekcióvezetője. A neves hun kutató az egyik előadás kapcsán felszólalt, és elmondta, hogy nagyon fontos a környékbeli nevek eredetének a tisztátázása, hiszen sok kínai kutató nem ismeri fel a környékben található mongol eredetű neveket. Utalt arra, hogy a környéken nagyon sok fehér jelentésű kifejezés van, de nem mindegy, hogy városról, nevezetesen fehérvárról vagy tóról esik-e szó. A mongol professzor egyébként Helian Bobo nevét elemezte és kiderítette, hogy az egy kései kerej, kerejt törzsnévvel áll kapcsolatban. Nagyon valószínű, hogy a magyar király szó is abból ered, amely kifejezést Attila felmenői hozhattak maguknak és a régi törzsi név méltóságnévvé vált Európában.
Mongol kutatás
A konferencia résztvevőin túl az Ordoszban élő mongolok is foglalkoztak egy keveset a hunok kutatásával. Bennünket rendszeresen úgy mutattak be, mint hunokat, akik onnan vándoroltak el. Az ordoszi térség egyik leggazdagabb területe Uusin, amely szóban a hús szavunk található meg, amely egy különlegesen tartósított húsféle volt a régi mongolok számára, állítja Ucsiraltu.
Az ordoszi mongol értelmiségek szerint nemcsak egy hunokhoz köthető rom lehet, hanem akár több kis város nyomát érdemes lenne kutatni, amelyek szintén a fehér nevet viselik. Az uusini járás egyik tanára, Gangarudi elmondta, hogy ő három olyan romot tud a környéken, amely a hunokkal kapcsolatos lehet. Az egyik rom körül előkerültek olyan cserépedények, amelyek Han-koriak voltak, ez akár a hunok emléke is lehet. A konferencián igazolták azt, hogy a Kr. e. 206-Kr. u. 220 között valóban ismertek régi településnyomok a térségben, ezt a vidéket egyébként Shuo-fangnak, vagyis északi körzetnek is nevezték a kínaiak.

A hun tudat

A konferencia fő szervezője, Hou Yong Jiang professzor, a Shaanxi Tanárképző Egyetem oktatója nem egyedül állítja azt, hogy a magyarok a hunok utódai, hanem nagyon sokan osztják ezt a véleményt. Sajnos azonban nem mindenki ismeri alaposan a hunok nyugati vándorlásának a történetét, hiszen Kínában nem jól ismertek a nyugati történeti krónikák. Annyit azonban tudnak, hogy Attila volt az ottani hunok legnagyobb királya és tőle származunk mi, magyarok. Lehet, hogy hamarosan kínai nyelven is megjelennek majd azok a művek, amelyek ezt a kérdést taglalják, legalább is élénk érdeklődés mutatkozik az európai hunokat emlegető források iránt.
Különös, hogy az egyetemi oktatók mellett a tongwanchengi felújításon dolgozó kínai munkások is tisztában voltak a hunok történetével, illetve azzal, hogy a magyarok valahonnan onnan vándoroltak nyugatra. Sőt, közöttük máig él az építőáldozat emléke, máig ismerik azt a régi hun történetet, miszerint a rosszul dolgozó építőmunkásokat beépítették a falba. A konferencián az is kiderült, a mongol és kínai kutatók azért nem tartották igaznak az építőáldozatról szóló történetet, mert nem kerültek elő csontok a falból. Előadásomban azonban bemutattam, hogy elsősorban nem csontot, hanem hamut kevertek az építőanyagba, amelyet nem lehet megtalálni az építkezés során.
A páratlan hun város mellett az Ordosz tele van olyan épített emlékekkel, amelyek a magyar pásztorkultúrában is megtalálhatók, az ideiglenes szállástípusok, a kerítések, majd a házak szerkezete és építési stílusa is hasonló a magyar házakéval. A nevekben is feltűnő hasonlóságokat találunk. Az ottani mongol szavak sok esetben eltérnek a belső-mongol, vagy akár a halha, mai mongóliai nyelvjárástól és a régi magyar alakokkal mutatnak hasonlóságot. Sajnos ezeknek a kutatása magyar oldalról nem történt meg, elképzelhető, hogy a közeljövőben a mongol kutatók kezdik meg ennek a feltérképezését.

Magyar zarándokhely



A Jinbiani Városi Tanács vezetősége nagy figyelemmel kísérte végig a városban zajló konferenciát, melynek anyagi fedezetét ők biztosították. A közel háromszázezres település nagyon gazdag ásványkincsekben, a földből származó kőolaj, földgáz, szén és kősó kitermelésévből származó jövedelem egy részét fejlesztésekre akarják fordítani. Már elkészült a látványterve egy új, hun múzeumnak, amelyet a csodás város mellett kívánnak felépíteni, ezen kívül turisztikai szolgáltató központok is hamarosan megépülnek, ahol be szeretnék mutatni a hunok kultúráját. Mivel a kínai forrásokban kevés adat maradt erről, a városvezetésnek az az ötlete támadt, hogy ellátogatnak hazánkba, tanulmányozzák a magyar népzenét és néptáncot, amely valószínűleg hun hatást tükröz. A kulturális bizottság elnöke szerint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése nagyon fontos, hiszen Tongwancheng a magyarok új zarándokhelye lehet, a városuk mellett megtekinthetjük őseink páratlan épített örökségét. Ők legjobban azt szeretnék, ha sok magyar látogatna el hozzájuk, hogy megismerjék, milyenek a nyugati hunok utódai. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy Kínába a hunokon keresztül vezet az út, gazdaságilag csak akkor lehetünk keleten, főleg Kínában sikeresek, akkor szerezhetünk a magyar áruknak piacot, ha büszkén felvállaljuk, hogy Attila unokái vagyunk.
[Forrás: alfahir.hu, Obrusánszky Borbála]

2015. március 24., kedd

Kadarkúti Égi Üzenetek 256. Szentlélek: Bevezetés a Katolikus Egyház Katekizmusába, Az erkölcs és a lelkiismeret

ÉGI ÜZENETEK
2015. március 24.
Szentlélek: Bevezetés a Katolikus Egyház Katekizmusába, Az erkölcs és a lelkiismeret

Szentlélek: Új fejezet következik tanításainkban. Mint a 3. Isteni Személy állok előttetek, dicsőségem fényével elárasztva benneteket. Én, a bölcsesség lelke egyre jobban szélesíteni akarom tudásotokat, ezért közelebb kívánlak vinni titeket egy általatok homályba borult, vagy még nem eléggé ismert területhez a hitéletben: a katekizmushoz. Valamikor hittanórán találkoztatok vele a biblia könyvetek mellett, de akkor még csak a legalapvetőbb ismeretek birtokába juthattatok. 6 éve hallgatjátok égi tanításainkat és ezelatt értelmetek és szívetek oly sokat gazdagodott, hogy alkalmasak vagytok mélyebben megismerni a Katolikus Egyház Katekizmusát. Ennek a könyvnek alaptervezetét 1986-ban II. János Pál pápa készítette el, Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa irányításával egy 12 tagú szakértő bizottsággal.
Ismertetem veletek, hogy ez a nagy katekizmus mit tartalmaz: 1.) Hiszekegy részletes magyarázatát, 2.) A liturgiát és a szentségeket, 3.) Az erkölcstant a tízparancsolat szerint csoportosítva és 4.) az imádságot.

Mivel a mai korban az emberek életvitelében mi Égiek a legnagyobb hiányosságokat az erkölcsiségben és a tízparancsolat be nem tartásában látjuk, ezért a négy nagy témát a harmadikkal kezdem. Ez az a terület, amelyről a hívek oly kevés tanítást kapnak a prédikációkban:  hogy mi az erkölcsös, mi az erkölcstelen, mi a bűn, mi az erény? E kettő összemosódik gyermekeink értelmében. Ezért nagyon figyeljetek tisztasára törekvő Engesztelőim, mert ti tanácsaitokkal sokat tudtok segíteni a környezetetekben élő felebarátaitokon.

Az emberek cselekedeteit erkölcsileg kétféleképpen lehet minősíteni: jók vagy rosszak. A kocsmából hazatérő részeg férj üti-veri feleségét és gyermekeit. Ez nyilvánvalóan rossz cselekedet. Egy bátor fiatalember egy fuldokló kisfiút élete veszélyeztetésével kiment a folyóból, ez bizony jócselekedet. Az erkölcsi tett kétféle dologtól függ: a szándéktól és a körülményektől. A cél és a szándék határozza meg, hogy valóban jót tesz-e az illető. Egy példa az életből. Zoltán nősülés előtt áll, de lakásvásárlásra nincs elég pénze. Ili néni 93 éves, nincs senkije és már nehezen látja el magát. Zoli menyasszonyával szinte minden nap meglátogatja. Befűtenek neki a kazánba, beviszik az ebédjét a kapuból és leülnek beszélgetni vele. Az idős asszony el van ragadtatva kedvességüktől. Így megy ez 3 hónapig, majd a fiú közli a barátnőjével, hogy a néni lakása éppen jó lesz nekik, csak legyen türelemmel, míg meg nem hal. A jó érzésű vallásos lány megbotránkozik, és hosszú vita után szakít Zolival. A vőlegény célja jónak tűnt, hogy az új feleségével lakáshoz jusson. Még drága idejének egy részét is rááldozta az idős nénire. Jónak látszott ez a viselkedés, de ott lapult szíve mélyén a ravasz szándék. A néni látogatása volt az eszköz. Lám-lám, a célt nem szentesíti az eszköz.
Gyermekeim, ahányszor ez az ifjú pár bement az idős asszonyhoz, Jézus bekísérte őket, leült a fiú mellé, bánatosan nézte és hallgatta, közben egy könnycsepp gördült végig az arcán.
Hogy az erkölcsi viselkedés jó vagy rossz, függ a körülményektől is, sőt a következményektől is.
Egy 16 éves lány, Zsanett teherbeesik és barátja megfenyegeti, hogy otthagyja, ha nem veteti el. Az apa behemót, kemény, durva ember, már ismerte a kezét. Rettenetesen félt, és otthon nem merte elmondani. A fiú pénzt adott neki, elküldte egy orvoshoz és megtörtént az abortusz. Miért döntött így a kislány? A körülmények miatt: szerette a párját, rettegett, hogy elhagyja és félt a goromba apától. A következmény is súlyos volt: az orvos a műtét után közölte vele, hogy többé nem fogan meg, nem lehet gyermeke. Nem is beszélve a kicsi magzat sorsáról, az elkülönített helyre került a lelke. Nem sokáig maradt ott, ne szomorkodjatok, Gyermekeim! Mert egy hozzátok hasonló közösség megkeresztelte és az őrangyala felvitte a Mennybe.

Zsanett nem vallásos, fel se fogta, mit tett. Tovább éli bűnös életét. A körülmények nem mentik fel erkölcstelen viselkedése alól.
Az ember erkölcsében nagy szerepet játszanak a szenvedélyek. A szenvedély forrása mindig az emberi szív, onnan indul ki. Vannak jó és rossz szenvedélyek. Általában jó szenvedélynek látszik a szeretet, mely jó cselekedetet idéz elő. Pl. valaki szenvedélyesen szereti Istent, az abszolút jóságot és tökéletességet, minden erejével Őt imádja, szolgálja. Ez a pozitív szenvedély az üdvösségbe torkollik. Vagy szenvedélyesen szereti a nála gyengébb, bajban lévő, rászoruló felebarátait és minden igyekezetével azon van, hogy vigasztalja és segítse őket. Minden elesett, szenvedő, gyámolításra szoruló emberben a szenvedő Jézust látja. A szenvedélyes szeretetnek ez a fajtája is a boldog Örök Élet felé vezeti őt. De vigyázzatok Gyermekeim, mert a szeretet el is fajulhat. Erre bemutatok néhány esetet:
Ibolya és Klári egy irodában dolgoznak. Egyirányban laknak és hazafelé menet sokat beszélgetnek. Kiderül, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körük, szeretik a klasszikus zenét és az irodalmat, vasárnaponként szentmisére járnak, gyakran gyónnak, áldoznak. Ibolya meghívja vendégségbe Klárit és késő estig beszélgetnek. A szimpátia egyre nő közöttük. Azon veszik észre magukat, hogy még akkor is egymásra gondolnak, ha nincsenek együtt. A kezdeti ártatlan szeretet szenvedélyes érzéki szerelemmé változik. Addig igyekszik a gonosz felcsigázni egymás iránti érzelmeiket, míg ledölnek náluk az erkölcs falai, és beleesnek a fajtalankodás halálos bűnébe. Az ilyen rendetlen szeretet a kárhozat felé hajtja őket. Így járnak a szentségi házasságon kívül együtt élő párocskák is, akik azt vallják, hogy ők szenvedélyesen szeretik egymást, a szeretet csak nem bűn?
Másféle emberi kapcsolat is produkálhat a szeretetből bűnös, rossz szenvedélyt. Pl. képzeljetek magatok elé egy anyát, aki egyetlen fiát csodálattal, imádattal veszi körül. Ő az élete értelme, mindenki előtt büszkélkedik vele, sorolja a pozitív tulajdonságait, ő az istene. Az ilyen anya, ha majd számonkérik tőle az első parancsolatot, hogy Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj, hogy fog megállni az Örök Bíró előtt? Számtalan példát tudnék még felhozni előttetek, hogy a szeretet, mint a legpozítivabb érzelem a szenvedélyek között, mennyire elferdülhet, milyen veszélyes lehet.
A másik szenvedély a szeretettel ellentétben a gyűlölet, mely szintén a szívből ered. A gyűlöletet a rossztól való félelem váltja ki. Aki gyűlöl valakit, abban az illetőben rosszat lát és ettől a rossztól el akar fordulni. Képtelen észrevenni a másikban a jót, rosszindulatúnak és gonosznak érzi. A gyűlölet általában haragban végződik.
Andi és Szilvi már évek óta jó barátnők. Szilvi a főiskolán egy bálban megismerkedik egy harmadéves fiúval. Néhány hét után elhatározza, hogy bemutatja Andinak. Hárman egy presszóban találkoznak, vidáman, barátságosan telik az este. A fiú elkíséri őket a kollégiumi szállásra és elbúcsúznak. Ettől kezdve Szilvi körül megfagy a levegő. Egy kis faggatás után elmondja észrevételét Andinak, látta, hogy az ő barátján nem egyszer rajta felejtette a szemét és tekintetük többször találkozott. Szóljon, ha tetszik neki, le tud mondani róla. Andi tiltakozott, hogy egyáltalán nincsenek ilyen tervei, de Szilvi hajthatatlan volt. Ettől kezdve nem szóltak egymáshoz. Mindkettőjük lelkében nagy szomorúság és csalódás volt. Szilvi másik szobába kérte magát és már nem is fogadta barátnője köszönését. A harag teljesen beborította. A gyűlölet a legveszedelmesebb szenvedély, mert gonosz cselekedetre sarkall, és a szeretet parancsát lábbal tiporja. Aki kiengesztelődés nélkül haragban hal meg, a tisztítóhely legmélyebb fokára kerül és sokáig tartó nagy szenvedésekben lesz része.
Ma már csak egy fontos témáról szeretnék megemlékezni az erkölcsi lelkiismeretről. Mikor Isten a lelketeket Belétek lehelte, mindannyiatoknak adott egy nagy ajándékot:  a lelkiismeretet. Ez egy törvény, mely arra insprálja az embert, hogy szeresse és tegye a jót, és kerülje a rosszat. A lelkiismeret Isten szava, mely visszhangzik a belsejében.

2015. március 18., szerda

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-254. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK
2015. MÁRCIUS.03. MENNYEI ATYA: JÉZUS ÉLETE LXI. KERESZTRE FESZÍTÉS

MENNYE ATYA: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen minden héten eljöttök, és azokat is, akik ma a távolabbi helyekről is megérkeztetek tanításomat meghallgatni és buzgó imáitokkal lelkeket menteni.
Ma nagyon megrázó eseményről fogok beszélni nektek, Én Mennyei Atyátok, Szent Fiam kínszenvedésének csúcspontjáról, a keresztre feszítéséről. Vannak a hit kezdeti stádiumában élő gyermekeim, akik úgy gondolkodnak: „Vajon Isten, ha olyan jóságos, miért nem saját maga ment a keresztre? Miért Fiát küldte?” Ők tudatlanságukban nyilatkoznak így. Hát, egy földi szülőnek nem nagyobb bánat látni gyermekét szenvedni és meghalni, mintha neki kellene ezen átesni? Én is így voltam. Másrészt lelkemben végigszenvedtem vele minden fájdalmat, elfogatásától kínhaláláig. Amúgy a Szentháromság közös döntése volt, hogy hármunk közül a Fiú fog megtestesülni és Ő fogja beteljesíteni nagy tervünket, a Megváltást.
Miután a menet felért a Kálváriára már nem volt szükség Cirenei Simonra, elzavarták. Jézus ott állt a kivégzés helyszínén végtelenül fáradtan és lesújtottan. A keresztet elvették Tőle és ledobták a földre,
csak úgy döngött. Majdnem a lábára zuhant. Mellé hajították a vastag, tompa, rozsdás szögeket, a kalapácsot és a fogót. Üdvözítőtök irtózva, hatalmas félelemmel tekintett ezekre az eszközökre. Hozzám
sóhajtott, hogy segítsek ezt a nagy rettegést legyőzni Benne. Teljesítettem is kérését, és úgy várta keresztre feszítésének pillanatát, mint nagy jelentőségű, magasztos áldozatot az egész emberiség megmentéséért. Először a pribékek egy erős és keserű, undorító italt kínáltak neki erősítésül a kegyetlen fájdalmak elviseléséhez. Mivel erőszakosan ajkához tolták, megkóstolta. Ecet és epe keveréke volt.
Ahogy lenyelte, nyelve, szájürege eltelt ezzel a maró, csípős, keserű ízzel és gyomra kavargott tőle.
Eddig minden kínzást és a velük járó fájdalmat kívülről érzett: a bőrén, húsán keresztül. Ezzel a korttyal testét belülről is megkínozták. E keserű, bántó íz alatt se magára gondolt, hanem szeretettel felajánlotta azokért, akik a torkosság bűnében élnek. A gyomor az istenük, ínyencek és tobzódnak a finomabbnál finomabb, ízletes ételekben, nem törődve az éhezőkkel. Könyörgött Nekem, Atyjának, hogy az ilyeneket gyógyítsam ki ebből a bűnből. Azokért is felajánlotta ezt a nagyon rossz ízű italt, akik súlyos betegségük miatt a testi gyógyulásért undorító, keserű gyógyszert kell, hogy szedjenek. Kért Engem, hogy ilyenkor figyelmüket irányítsam Rá és merítsenek erőt Belőle, hiszen amit Vele itattak, az sokkal keserűbb minden orvosságnál. A daganatos betegek a kemoterápia utóhatásainál szintén gondoljanak arra, hogy az ecet-epe keveréke milyen nagy rosszullétet okozott gyomrában. Azért is könyörgött Hozzám, hogy a jövő keresztények üldözöttjei fogadják el a sok keserűséget, rágalmat, szidalmazást, emlékezve az általa megkóstolt undorító kortyra! Ha így tesznek, Jézus a keserűségüket megédesíti. Higgyétek el, Üdvözítőtöknek e régi kortynál sokkal keserűbb látnia a rengeteg megátalkodott bűnöst és a kárhozatba hulló lelkeket. Ti, kedves Engesztelőim szorgalmas imáitokkal sokat enyhítetek az Ő mai keserűségén. Ezután következett a levetkőztetés. Először letépték a töviskoronát, melynek következtében fejsebeiből dúsan ömlött a vér. Sietve, erőszakosan leráncigálták Róla ruháit, nem törődve azzal, hogy sebeit feltépik. Szent Vére takarta el valamennyire meztelenségét. Arca kipirult a szégyentől és kezeivel próbálta eltakarni magát. Feltekintett az égre és megaláztatását felajánlotta Nekem a paráznákért, házasságtörőkért, fajtalankodókért, a tisztátalan gondolatokkal, könyvekkel, folyóiratokkal, TV-vel, internettel foglakozó teremtményeiért. E felajánlások után, én az Ő szerető Atyja egy magas, bátor férfit küldtem hozzá egy kendővel, amiből aztán ágyékkötőt készített magának. Durván fejére tették a töviskoronát és keményen ráparancsoltak, hogy feküdjön rá a keresztre. Engedelmeskedett, és közben kettős érzés dúlt benne: irtózás az iszonyú fájdalmaktól és lángoló szeretet az emberiség iránt, hogy végbevigye az Én akaratomat. A hóhérok alig várták ezt a pillanatot. Nagy lelkesen egymásnak adogatták a köteleket, mellyel rögzíteniük kellett a végtagjait, a kalapácsot és a 3 nagy szöget. Ezt mondogatták közben: „Csakhogy felfeszíthetjük végre ezt az alávaló csalót és gonosztevőt, lázítót és szemfényvesztőt!” Ahogy erőszakosan megragadták karjait, lábait, lelki szemei előtt megjelentek a méltatlan felszentelt szolgái a jövő századokból, akik a szentmisén az átváltoztatás szavai közben bűnös, szentségtörő kézzel érintik Őt, az Oltáriszentségben, mint ezek a pribékek. Azután elképzelte a híveket,
akik évek óta nem gyóntak, és bűnös lélekkel veszik magukhoz az Ő Szent Testét és Vérét. Látta az utolsó időket, mikor Egyháza újítása miatt sokan kézből áldoznak, méltatlanul érintve az Oltáriszentséget.
Ugyanígy érzi ezeket az érintéseket, mint a durva hóhérokét.
Szent Fiam jobb kezét odakötözték a kereszthez egy erős kötéllel, hogy félelmében el ne mozdítsa.
Ráigazították kézfejét a keresztre fúrt lyukba és egyik szolga beverte az első szöget. A fájdalom akkora volt, hogy a szívéig hatolt. Nem jajgatott, csak összeszorította ajkát és homlokáról patakokban folyt a veríték. Közben így könyörgött Hozzám: „Atyám, engedd meg Nekem, hogy az utolsó ítélet napján minden gyermeked a jobbodon állhasson! Add, hogy elérhessék a Mennyországot, melyet e fájdalmasszenvedésem által kiérdemeltem számukra!”
Azután két szolga odament a bal kezéhez, de itt akadályba ütköztek. Látták, hogy nincs jól lemérve a távolság a karja hosszának megfelelően. 10 cm-rel távolabb van. Dühükben szitkozódni, káromkodni kezdtek. Haragjukat Szent Fiamon töltötték ki. Így ordítoztak: „Na, mi van? Nem akarsz kinyújtózni? Mi majd segítünk.” Köteleket kötöztek bal karjára és ráncigálni kezdték. Ezzel az erőszakos beavatkozással csontjait eltávolították egymástól, a forgókat, izületeket, izmait, bőrét szétszaggatták, a könyökcsontja kilátszott a bőre alól. Ettől a rángatástól még a mellcsontjai is elmozdultak. Addig húzták hárman is a kötelekbe kapaszkodva, míg végre elérték, a lyukat, a szög előregyártott helyét. Hát nem egyszerűbb lett volna új lyukat fúrni? Most már nem volt akadály, felszegezték a bal kezét is.

Drága Gyermekeim! Mivel Szent Fiamnak a bal karja felfeszítésével elviselhetetlenül nagy kínjai voltak, elmélkedésetek alatt, ebbe a Szent Sebbe a megátalkodott felebarátokat helyezzétek bele, akiket
megállás nélkül húz a gonosz a bűn felé és nem akarja elveszteni, míg be nem húzza maga után a pokolba. Miután ezek a kegyetlen szolgák végeztek a kezei felszegezésével, pihenésül és frissítésül körbeadtak egymásnak egy borostömlőt és jó nagyot ittak belőle. Majd vitték a kalapácsot és a 3. szöget a lábához, természetesen a köteleket is. A karjai erős kifeszítése miatt az egész teste feljebb csúszott a kereszten. Bizony már megint messze volt az előre elkészített lyuk. Köteleket tekertek mindkét lábára és kegyetlenül húzták, rángatták. A medencecsontjából nagy erővel kitépték a forgókat. Recsegtek a csontok, izületek.

Gyermekeim! Most egy megrázó, lélekbemarkoló dolgot mondok el nektek a lábai felszegezésével kapcsolatban, amit Szent Fiam más választottjával is megosztott. Tudjátok, akkoriban a keresztre feszítésre ítéltek lábfejeit 2 szöggel egyenként, egymás mellé szegezték a keresztfára.
Jézusnak kieszeltek egy sokkal fájdalmasabb módot. Az alaposan kinyújtott két lábfejét keresztbe egymásra helyezték, hogy majd egy nagyobb szöggel egyszerre átfúrják és felszegezzék. De ezt nem tudták megoldani. Így aztán először felszegezték a jobb lábfejét, majd utána külön átfúrták a bal lábát is.
Ezt követte egy embertelen lépés: fogóval kihúzták a szöget mindkét lábából. Most már elkészült a két lyuk, egymásra illesztették a lábfejeket, hogy a lyukak pontosan egymás fölé kerüljenek, és egy jóval nagyobb szöggel, mint amit a kezeknél használtak, felszegezték a fára.
A fájdalmak, melyeket átélt drága Szent Fiam, kimondhatatlanul nagyok voltak. Maga a keresztre feszítés volt a csúcsa kínszenvedésének. Ezt csak az a lelki gyötrelem szárnyalta túl, amit azok láttán érez, akik semmibe veszik ezt a hatalmas áldozatot. Mindenkitől szeretné azt a hálát és együttérzést megkapni, amit tőletek.

Kicsi Teremtményeim! Idehoztam nektek Megváltótokat és lefektettem közétek a padlóra. Csak azért ide, mert ebben a környezetben enyhülést, vigasztalást és szeretetet kap. Azzal az egy megmaradt szemével könyörögve néz rátok. Fájdalomtól elbágyadt hangon szól hozzátok:
-Drága Testvéreim! A Golgotán csupa gonosz, durva arc vett körül. A hóhéraim dühösen, türelmetlenül, embertelenül feszítettek fel, úgy, hogy minél jobban gyötörjenek. A farizeusok gyűlölettel nézték végig az egészet. A nép rosszindulatúan, gúnyolódva és kárörömmel várta, hogy felállítsák keresztemet. De most,
itt fekszem közöttetek, akik szeretnek. Gondolatban jöjjetek közelebb! A hálátokat szeretném érezni.
Vegyetek körül és térdeljetek le. Néhányan jöjjetek a felszegezett jobb kezemhez. Óvatosan húzzátok ki a szöget és egyiketek hozzon egy tálacskát, és gyűjtse össze kiomló véremet. Közben térdre omolva
csókoljátok meg kézsebemet és simogassátok meg. A ti bűneitek is hozzájárultak, hogy felfeszítsék ezt a kezemet. Gondoljatok vissza régi legnagyobb bűneitekre és kérjetek bocsánatot. Tudom, már meggyóntátok, de olyan vigasztaló Szent Szívemnek bűnbánatotok. A tálba gyűjtött Véremet osszátok el magatok között és vigyétek el ereklyének, megőrzöm nektek frissességben.
Másokat arra kérem, hogy vegyék körül bal kezemet. Simítsátok végig megkínzott karomat, húzzátok ki a szöget és a kicsurgó vért ne hagyjátok a padlóra folyni, kis üvegekbe gyűjtsétek össze! Térdre borulva, karomra és vállamra hajtva homlokotokat bánjátok meg családtagjaitok, barátaitok, ismerőseitek bűneit. E Szent Vérrel gondolatban permetezzétek le lelküket, hogy megtisztíthassam őket.
Megint mások térdeljenek felszegezett lábaim elé. Nektek, Testvérkéim az a feladat jutott, hogy sírva bánjátok meg a közömbös, hitetlen és megátalkodott felebarátaitok bűneit és közben húzzátok ki a legnagyobb szöget. Ne féljetek, ha spriccelő Vérem lepermetez titeket, mert lelketeket tisztítom vele. Egy nagyobb edényt töltsetek meg Szent Véremmel és gondolatban vigyétek szegény rossz úton járó
felebarátaitoknak és öntsétek lelkükre, hogy segíthessek rajtuk.
Titeket, a maradékot pedig, szenvedő Fejemhez állítalak. Vegyétek le a töviskoronát, töröljétek le vérző, verejtékező Arcomat. Érintsétek fejeteket az Enyémhez és mélyen bánjátok meg megtévesztett és bűnös úton járó felszentelt fiaim és leányaim bűneit. A fejsebeimből csordogáló Véremet ti se hagyjátok elveszni, vigyétek a papoknak és szerzeteseimnek, akiket az előbb említettem és fürösszétek meg benne lelküket!
Nézzétek, mi történik! A kereszt és Én fényben úszom. Sebeim eltűnnek, felállok, hosszú hófehér ruhámban, aranyövvel derekamon állok előttetek, felemelem keresztemet, mely aranyszínűvé vált.
Bűnbánatotok és együttérzésetek egészen begyógyította Sebeimet és megvigasztalt Engem. Boldoggá tettetek. Atyám itt áll Mellettem és egy áldással befejezi mai tanítását.

Drága Kicsi Teremtményeim! Atyai Szívem olvadozik az örömtől, hogy ennyire szeretitek áldozatos Szent Fiamat. Megáldalak benneteket a további együttérzés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.


KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK 2015.MÁRCIUS.10
SZŰZANYA: JÉZUS ÉLETE LXII.

A KERESZT FELÁLLÍTÁSA, UTOLSÓ SZAVAI, HALÁLA.
SZŰZANYA:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Édesanyátok, a fájdalmas Anya. Mély, sötétkék köpenyt viselek itt előttetek, mint a Golgotán. Szívem tele van szomorúsággal, míg Szent Fiam szenvedésének ezt a soron következő részét elmondom nektek. Az évezredek eltűnnek Számomra, s nekem olyan, mintha mindez most történne.
Az Én végtelenül megkínzott, felfeszített Fiam ott fekszik a földön, élve, rettenetes fájdalmakban elmerülve, arccal az ég felé. A tömeg miatt nem mehettem a közelébe és nem hallhattam a megható szavakat, amit Atyjához suttogott, de most már tudom, miket mondott Neki: -Nézz le Rám, isteni Atyám, hogy ölelésre tárt karjaimmal Feléd fordulok. Ezt művelték Egyszülött Fiaddal. De hiszen ezért jöttem a földre. Lásd, teljesítettem akaratodat. Tekints teremtményeidre, akik elmerülnek a bűn tengerében! A kínszenvedésem nélkül mindnyájan elkárhoznának. Megmenekülésük ára e temérdek fájdalom, amit most nagy szeretetemben felajánlok Neked.
Kincseim! Próbáljátok elképzelni, mi játszódott le az Én anyai lelkemben, míg Ő ott megfeszítve feküdt.
Az ötödik fájdalmas tőr járta át a szívemet. Arra gondoltam, hogy milyen jó lett volna, ha helyette Engem szegeznek fel arra a keresztre, vagy legalább mind a kettőnket egyszerre. Az is bántott, hogy nem tudtam eltitkolni Előtte lelkem fájdalmait, mert csak növeltem ezzel az Ő szenvedéseit.
Jézus hóhérai miután kipihenték magukat, folytatták munkájukat. A keresztet, drága Szent Fiammal együtt odahúzták az előre elkészített gödörhöz, mely körül volt rakva kövekkel, sziklákkal. Még hátra volt egy fontos művelet: Oldalára fordították a keresztet, de így a labilis helyzet miatt, nem tudtak a kalapáccsal akkorákat ütni, hogy elgörbüljenek a vastag, kemény vasszögek. Ezért közös erővel meglökték, hogy az elülső oldalán feküdjön. Az édes Jézus rémülten tapasztalta, hogy arccal zuhan a föld felé. Mit törődtek ezek a durva emberek azzal, hogy egészen összetörik ezzel az elítéltet. A Mennyei Atya ezt a szörnyűséget már nem engedte meg. Hiszen a jövendölésekben is benne van, hogy csontjai nem törnek össze. Leküldte angyalait a Mennyből, akik felfogták a keresztet egy néhány cm-re a földtől.

Ó, Gyermekeim! E három szög ellapítása alatt minden kalapácsütés kimondhatatlan fájdalmat okozott Üdvözítőtöknek. Képzeljétek csak el, hogy ahányszor rávertek a hátul kilógó szögre, Jézus friss, mély Sebeibe megfordult a szög feje. Kérlek benneteket, drága együtt érző Engesztelőm, hogy ezután elmélkedéseitekben a szögek elgörbítésével járó fájdalmakat is köszönjétek meg Megváltótoknak.
Miután ezzel végeztek, hatan megragadták a keresztet és belezökkentették a gödörbe. Ez a kíméletlen eljárás elviselhetetlen kínokat okozott Jézusnak. Sebei nagyon kitágultak, vérkeringése az álló helyzettől megfordult, két kezéből és lábából bőségesen ömleni kezdett a Vér. Nem volt elég, hogy testi fájdalmai a  végtelenségig felfokozódtak, elborították a lelki megaláztatások is. Ellenségünk, a Gonosz szétküldte démonait, akik rátelepedtek a nép értelmére, szívére. Elkezdődtek a szitkozódások, káromlások, csúfolódások: „Ha Isten Fia vagy, most miért nem mented meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Azt mondtad: Romboljátok le a templomot és én három nap alatt felépítem. Hogy fogod felépíteni, hiszen mindjárt meghalsz? Hazug! Szemfényvesztő, csaló! Igaza volt a papoknak, hogy rád nem kell hallgatnunk. Közönséges bűnöző és hamis próféta vagy! Na, mi van? Miért nem jönnek tanítványaid, hogy megszabadítsanak? Már ők sem hisznek benned? Hol vannak, akiket meggyógyítottál, feltámasztottál és áhítattal hallgatták tanításaidat? Látod, mindnyájan tudják, hogy csaló és szemfényvesztő vagy. Csak egyetlen tanítványod kísért el a halálba, anyád és az az utcanő? Hová tűnt szónoki képességed, vonzerőd? Most már nem tudsz beszélni, mert nem segítenek az ördögök.”

Drága Szent Fiam lelkében igen mély sebeket szántottak ezek a káromlások, de nem válaszolt nekik.
Csak ennyit mondott az Atyának:
-Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ez volt első szava a keresztről.
Istent mélységesen elszomorította és szent haragra ingerelte a farizeusok és a megtévesztett nép gonosz viselkedése. Le akart súlytani rájuk, de Jézus kérlelte:
-Mindezekért a szitkozódásokért inkább fogadd el eddigi fájdalmaimat és míg élek, adj még több elégtételre lehetőséget Nekem!
Azután elkezdett imádkozni az elkövetkezendő századok gyermekeiért, akik követői lesznek és szidalmazni fogják őket ezért. Bizony értetek is, Kicsinyeim, akik most hallgattok Engem, Édesanyátokat.
Ugye észrevettétek, hogy már elkezdődött? Szektának csúfolják ezt a helyet, ahová jártok, ahol a legszentebb égi tanításokat hallgatjátok és engesztelitek az Atyát a világ bűneiért, a nagy hitehagyásért, könyörgök a tisztuló lelkek szabadulásáért. És mindezt teszitek egy olyan római katolikus szerzetes-pap ellenőrzésével, aki ismert bölcsességéről és jó megkülönböztető kegyelméről. Később pedig, mikor nyíltan állást kell foglalnotok Jézus igaz üzenetei és a hazugságok között, még inkább rátok zúdul a sok igazságtalan elítélés, rágalmazás. Ne féljetek! Szent Fiam és Én veletek leszünk, vigyázunk rátok.
Megváltótok az első szava után, amit a keresztről mondott, még összesen hatszor szólt. Látta, hogy a
jobbján felfeszített lator lelkében megtért, Őt a Mestert védelmébe vette a másik gonosztevő előtt, megesett a szíve rajta. Különösen, mikor ez a bűnös fejét Felé fordítva ezt kérte:
-Uram, emlékezzél meg rólam, amikor országodban leszel. Erre így válaszolt az Úr: -Még ma velem leszel a Paradicsomban. Ez volt a második mondata.
Mikor János és Én ott álltunk a kereszt lábánál, drága Szent Fiam fájdalomtól elgyötört szemével ránk tekintett és kimondta évezredekre szóló végrendeletét. Jánosnak ennyit mondott: -Íme, a te Anyád. Majd Jézus Rám tekintve így folytatta: -Asszony, íme a te fiad.
Ebben a percben kezdtem érezni magamban az egész emberiség iránti anyai szeretetet. Azok iránt, akik éltek, élnek és még meg sem születtek. Ez a végrendelet volt az Ő harmadik szava a keresztről.
A keresztre feszített haldokló Krisztus a legnagyobb fizikai és lelki gyötrelmek közepette egyre jobban úgy
kezdte érezni, mintha Atyja elhagyta volna. A Mennyei Atya valóban minden istenségéből származó megerősítést felfüggesztett. Ez volt az utolsó csepp a szenvedés kelyhéből, amit Szent Fiamnak ki kellett innia a Megváltáshoz. Jézus úgy érezte, hogy Ő már nem is szólíthatja Atyjának Istent, mert Ő csak egy bűnös ember. Ezért így kiáltott fel: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez volt a negyedik fájdalmas mondás, mely elhagyta ajkát. Vannak választottak, akikkel megkóstoltatja Szent Fiam, milyen a teljes elhagyatottság. Elfordul tőlük, nem szól hozzájuk, nem mutatkozik előttük, lelki sötétségbe burkolja őket. Megkóstoltatja velük is a kehely utolsó cseppjét. De aztán hamarosan elárasztja őket jelenlétével és mennyei örömökkel. Lám, lám, Ő csak halála után kapott vigasztalást.
A nagy vérveszteségtől rendkívül nagy szomjúság tört rá. Az ajka, a nyelve, az egész szájürege, a torka, nyelőcsöve ki volt száradva. Keserűségében felkiáltott az ötödik szóval: -Szomjúhozom.
Ő nemcsak fizikailag volt szomjas, hanem a közömbös, hitetlen, megátalkodott lelkek sokaságára, akiket mind magához akart vonzani, üdvözíteni akart. Megfeszítői, hogy még jobban kínozzák, nem vizet adtak neki, hanem egy nádra spongyát tettek, belemártották az ecet és epe levébe és így nyújtották neki.
Megkóstolta, de nagy fájdalmat okozott neki.
Haláltusája vége felé, mikor már érezte, hogy hamarosan kileheli lelkét, újra Atyjának szólította a Mennyei Atyát és így kiáltott Hozzá:
-Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Ezt a hatodik szavát azért hagyta rátok, emberekre, hogy ti is e szavakkal bízzátok rá magatokat Istenre. Az utolsó pillanatokban egészen megvilágosodott előtte, hogy hűségesen teljesítette Atyja akaratát, és megvalósította a Megváltást, amit megjövendöltek róla az Írások.
Ezért így szólt utoljára, hetedszer a kereszten: -Beteljesedett.

Kedves Gyermekeim! Ha majd közeledik végórátok, úgy éljetek le az életeteket, hogy bátran mondhassátok: mindent teljesítettem, ami Isten tiszteletére és dicsőségére szolgált. Ahogy Üdvözítőtök kimondta a „Beteljesedett” szót, feje mellére hanyatlott, és kiadta lelkét, mely azonnal a Mennyei Atya ölébe került, felülmúlhatatlan boldogságba.
Kincseim! Most pedig hunyjátok be testi szemeteket és lelketekkel nézzetek magatok elé! Ketten állnak előttetek: Mennyei Atyátok és dicsőséges Megváltótok, aki a tanításban éppen az előbb lehelte ki lelkét.
Mindketten hosszú, fehér ruhában vannak és ragyogó fényben tündökölnek. Ők ketten szembefordulnak egymással. Jézus egyik kezében egy üres aranykehely van, a másik kezében fehér fényből egy kereszt, a Megváltás szimbóluma. Az Atya a Föld bolygót tartja, szívére szorítva. A Fiú így szól:

-Ó, drága, forrón szeretett Atyám! Beteljesítettem két szent és nemes célt kínszenvedésemmel és kínhalálommal. Az egyik az emberiség megváltása a pokoltól, a másik, hogy még halálom előtt kialakuljon Szent Szívemben az Egyház Véremből és vízből. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Hiszen Egyház nélkül nincs üdvösség. A Vér, mely egyik alkotórésze az Egyháznak, nem kérdés, hiszen egész szenvedésem alatt ontottam testvéreimért. És a Víz, mely a másik szükséges eleme az Egyháznak? Úgy került Szent Szívembe, hogy mikor megízleltem a kereszten az epéből és ecetből készített italt, az megsebezte benső részeimet a vérkeringéssel Szívembe jutott, mint áldozatom által megtisztult tiszta víz,és megédesedett Szeretetlángom forró tüzétől. Szívem Vére egyesült ezzel a nemes vízzel és ott, az Én élő Szívemben alakult ki Egyházam titka. Nem sokkal később, mikor halálom után lándzsával megnyitották oldalamat, ez a Vér és Víz folyt ki Oldalsebemből. Az igaz, hogy még elfogatásom előtt, mindent elmondtam Péternek és a többieknek az Egyházalapítást illetően, de erről nem tudtak, hogy Egyházam hogyan fog a kereszten misztikusan megszületni. Köszönöm, Atyám, hogy ezt a titkot eddig megőriztük. Nézd, isteni Atyám! Szabaddá teszem oldalsebemet és e kelyhet teletöltöm a belőle kifolyó Vérrel és Vízzel. Így adom át Neked. Te már tudod, mit tegyél vele.
Én, Édesanyátok, így folytatom:
A Mennyei Atya meghatódva átvette a kelyhet és tartalmát a Föld bolygó tetejére öntötte, egyenletesen elosztva, hogy mindenhová jusson belőle, hogy terjedjen el az Egyház az egész világon. Most, a végső időkben, mikor már nincs nép, mely ne hallott volna a kereszténységről, külső és belső veszélyek fenyegetik Egyházunkat. Jézus Krisztus, aki megalapította, most védelmezni akarja és harcba hívja minden követőjét. Fegyvereitek a szentmise, a szentáldozás, önmegtagadások, böjtök és rózsafüzérek. Harcra fel! Drága kis Katonáim!
Megáldalak benneteket a bátorság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK  2015.március 17.
Jézus: Jézus élete LXIII. (Feltámadás)

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Mint feltámadt Megváltótok állok előttetek dicsőségem sugarait ontva rátok. Így mondom el nektek e hosszú tanítás-sorozat befejező részét, a feltámadásomat. Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, hálás vagyok, hogy életem e terjedelmes és eseményekben gazdag történetét türelmesen végighallgattátok. De ezt nem elég egyszer hallani, többször vissza kell tekinteni a részletekre az internet, a róla készült könyvek vagy magnókazetták segítségével, hogy életem története mélyen belétek vésődjön. Csak így tudjátok majd átadni Rólam ismereteiteket az újonnan megtérteknek.

Kedves Követőim! Minden ember, mikor elérkezik élete utolsó pillanata, kileheli lelkét, mely a fején keresztül távozik belőle. Kibújik testéből, mint egy használhatatlan régi ruhából és ott hagyja. A lelke a test formája, felismernétek az illetőt, ha láthatnátok. Mivel teljesen ember vagyok, halálom pillanatában Én is átéltem azt, amit mindenki, testemet elhagytam, de ellentétben a többi emberrel, Istenségem összeolvadva Lelkemmel, mint a második isteni Személy azonnal drága Atyám  karjaiba került. Leírhatatlan az az öröm, mely átjárta és betöltötte frissen szabadult Lelkemet, és ez a boldogság örökkön-örökké élni fog. Hálát adtam Atyámnak a megváltás jótéteményeiért, ami Bennem és Általam teljesülhetett, imádtam és áldottam érte. Ő pedig végtelen nagy atyai szeretetével köszönte meg engedelmességemet, áldozatosságomat, gyötrelmes kínszenvedésemet és kínhalálomat.

Feltámadásomat megelőzőleg még feladataim voltak. Ezért kibontakozott Lelkem Atyám öleléséből és sok angyal kíséretében leszálltam keresztem tövéhez, melyen ott függött még szent Holttestem. Itt, Előttem megnyílt a föld – amit a jelenlévők nem láthattak – és angyalaimmal együtt leszálltam a föld mélyébe. Első feladatom volt, hogy a pokolba lemenjek és feltárjam a gonosz lelkek előtt Istenségemet, éreztessem velük hatalmamat és győzelmemet felettük. Ettől kezdve tudták, hogy Én vagyok Isten Fia, aki az emberiséget megváltotta. A Sátán és csatlósai dühödten vették tudomásul, hogy kínszenvedésemmel és kínhalálommal, melyhez ők nagymértékben hozzájárultak, elvettem tőlük a lelkek sokaságát.

A pokolban, mely a gyűlölet, a harag, az átok és a szörnyű szenvedés helye, csak pillanatokig időztem. Angyalaim kíséretében elhagyva ezt a helyet felfelé szálltam. Oda, ahol azok a lelkek tartózkodtak Ádám-Évától az Én dicsőséges halálomig, akik megbánva bűneiket várták szabadulásukat. Voltak közülük, akik adósságaik miatt még sokat szenvedtek, vezekeltek –talán évszázadok és évezredek óta, és voltak, akik a remény helyén, az Isten utáni vágyakozásban, epekedésben töltötték az életüket. Végighaladtam közöttük és kinyilvánítottam előttük, hogy Én vagyok Isten Fia, Jézus Krisztus, aki most üdvözíteni jött őket. E lelkek mind leborultak Előttem, imádtak Engem és megteltek ujjongó hálával Irántam. Én pedig minden megtisztult lelket kiszabadítottam és ők boldogan csatlakoztak Hozzám. Felvezettem őket egy csodálatos mennyei helyre, ahol öröm és felüdülés várta őket mennyei asztaloknál.

Gyakran gondoltam fájdalomba merült Édesanyámra és elhatároztam, hogy feltámadásom előestéjén megvigasztalom. Egy angyallal megüzentem Neki, hogy a Mária kapu közelében várjon, mert találkozni fog dicsőséges Lelkemmel. Úgy is történt. A rengeteg megtisztult lélek kíséretében megjelentem Neki, Sebek nélkül és átöleltem. De ez csak egy pillanatig tartott és eltűntem. Ő boldogan megcsókolta a földet, ahol álltam. Ezt titokban tartva, de lélekben megerősödve ment vissza a szent asszonyokhoz.

A boldog, megszabadított lelkek társaságában, visszamentem a sziklasírba, ahol szent holttestem feküdt. Éjszaka volt, a sír körül mély csend honolt, ott üldögéltek és álldogáltak az őrök kötelességüket teljesítve. Bent a sírpadon feküdt Testem beburkolva, és két angyal őrködött felette, egyik a lábánál, a másik a fejénél. Minden fényárban úszott. Holttestemről levettem a lepleket, hogy a velem lévő boldog lelkeknek megmutassam a kínzások nyomát, Szent Sebeimet, akik e látványtól nagyon meghatódtak. Ezután megtörtént feltámadásom: Szent Lelkem beleolvadt Szent Testembe, mely megelevenedett, még szebbé és tökéletesebbé vált, mint valaha volt. A szenvedésnek minden nyoma eltűnt Rólam, és Szent Sebeim a kezeimen, lábaimon és Oldalamon a legragyogóbb brilliánsnál is jobban tündököltek. Az üdvözültek, akik körülöttem álltak megkapták a kegyelmet, hogy elsőként láthattak Engem feltámadva fényben sugárzó szépségemben. Leborultak és imádtak Engem. Földön élő ember, legyen az bármilyen szentéletű, még nem láthatott Engem feltámadásom dicsőségében. A látomásaikban szemlélt alakom meg sem közelíti azt. Ó, drága Engesztelőim! El se tudjátok képzelni, mekkora ajándék lesz a számotokra a Mennyben Feltámadt Testem szemlélése. 2. Dicsőséges eljövetelemkor is így fogtok látni Engem: sziporkázó fehér ruhában, 5 fénylő Sebemmel. De ennél a külső látványnál még nagyobb hatással lesz rátok a lángoló szeretet, ami majd felétek sugárzik Belőlem.

Amikor eltűntem a sírból, az angyalok elmozdították a nagy kerek követ a sír bejáratánál. Első utam – így feltámadva – Édesanyámhoz vezetett. A Kálvária hegyén jelentem meg Neki, aki végigjárta Keresztutamat. Ragyogó Sebeimet megmutattam, mire Ő leborult, hogy lábaimat megcsókolva imádjon Engem. Én kezét megfogva felemeltem és eltűntem. Most már nemcsak a Lelkemet láthatta, hanem feltámadt Testemet is. Ez nagy boldogsággal és erővel töltötte el, melyre szükség volt a még félénk apostolok irányításához.

Közben a Szent asszonyok sírom felé igyekeztek, hogy megkenjék testemet olajokkal, fűszerekkel, de a sír nyitva volt, és nem találtak ott. Hiába mondta a két angyal Magdolnának, hogy feltámadtam, ő csak vigasztalanul távozott. Ott maradt a sír körül és keresgélt. Szembe jöttem vele, de ő nem ismert fel, kertésznek nézett. Sírva kérdezte, hogy Én vittem-e el a Mesterét, mert akkor ő elmenne érte. De mikor nevén szólítottam felismert, és lelkét nagy öröm töltötte el. Át akarta ölelni lábamat, hogy megcsókolja, de Én nem engedtem, hanem küldtem a többi asszonyhoz, hogy vigye el a jó hírt nekik.

A szent asszonyok minden kételkedés nélkül hittek Magdolnának és folyton Rólam beszélgettek. Ott voltam köztük láthatatlanul és gyönyörködtem bennük. Egyszer csak láthatóvá tettem magam, olyan alakban, ahogyan ismertek. Nagy szeretet támadt a szívükben Irántam, és lábamhoz borulva imádtak. Magdolna volt az első, aki örömkönnyekkel öntözte és csókolta lábaimat, azután a többiek. Megparancsoltam nekik, hogy mondják el az apostoloknak.

A következők, akiknek megjelentem az emmauszi tanítványok voltak. Szomorúan mentek Jeruzsálemből Emmausz felé. Vándorként csatlakoztam hozzájuk és kérdeztem, miért szomorkodnak. Csodálkoztak, hogy Én nem hallottam a názáreti Jézusról, és mindent elmeséltek. Azt is, hogy úgylátszik mégsem támadok fel, ahogy ígértem. Meghívtak vacsorázni és vigasztaltam őket, hogy higgyenek az Írásban, meg fog történni a feltámadás. Elérkezett a pillanat, hogy kinyilatkoztassam magamat nekik. Vettem a tálból egy kenyeret és megtörtem. Erről a kenyértörésről boldogan felismertek, majd hirtelen eltűntem. Nem győzték mondogatni: „Hogyan lángolt a szívünk, mikor beszélt! Hiszen a Mester személyesen volt közöttünk.”

Mielőtt feltámadt testemmel tanítványaim között megjelentem volna, Pétert választottam ki közülük elsőnek. Nagyon alázatosan fogadott, eszembe juttatta háromszoros tagadását és minden bűnét. Nem találta méltónak magát arra, hogy láthasson Engem. De Én megbocsátottam neki és feloldoztam. Lelkére kötöttem, hogy értesítse a többi tanítványt, és mondja el nekik, hogy valóban feltámadtam.

Tanítványaim éppen izgatottan beszélgettek feltámadásomról. Hittek Péternek és az emmauszi taníványoknak és alig várták, hogy nekik is megjelenjek. Nem várattam őket sokáig. Hirtelen beléptem közéjük e szavakkal: „Béke veletek!” Boldogságuk leírhatatlan volt. Sajnálták, hogy hamar eltűnök. Tamás későn érkezett. Lelkendezve mesélték neki, mi történt, de ő bosszankodott, hogy nem volt jelen, és kijelentette, hogy ő nem hiszi el, csak ha a saját szemével látja és érintheti a szegek által okozott sebeimet. Társai elszomorodtak. Hamarosan újra megjelentem közöttük és Tamás közölte Velem, hogy csak akkor hiszi, hogy Én vagyok Jézus, az Isten Fia, ha érintheti Szent Sebeimet. Megengedtem neki és így szóltam: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Még 40 napon át jelentem meg nekik: együtt beszélgettem velük, együtt örvendeztünk, ettünk és tanítottam őket. Ezt követte dicsőséges mennybemenetelem.

Ma, drága Engesztelőim, olyan kegyelemben részesítelek titeket, amit még eddig egyetlen közösségnek sem adtam. Egy különös misztikus élmény lesz, méltó befejezése a „Jézus élete” sorozatnak. Szeretnélek visszavinni benneteket a feltámadásom utáni időre. Eljöttök-e Velem? ... Jöjjetek kicsinyeim utánam a képzelet szárnyán együtt a kiszabadított ősatyákkal és minden feltámadt szenttel, akik követtek Engem a feltámadt Megváltót a Mennyországba. Megérkeztünk a csodálatos aranykapukhoz, melyek most tárva vannak előttünk. A feltámadt szentek már mennyegzői hófehér ruhában jönnek velünk, de nektek még át kell öltözni. Az őrangyalotok rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját, és mindannyiatok kezébe egy piros rózsát ad. A boldog pátriárkák és az Engem kísérő összes üdvözült lelkek, akik sokáig szenvedtek a hosszú várakozás miatt, egy kicsi aranykeresztet hoznak. Én lépek be a kapun elsőnek, a ti Megváltó Krisztusotok hófehér ruhában, mely körüllengi testemet és kezemben tartom a győzdelmi zászlót: feltámadásommal legyőztem az örök halált, kínszenvedésemmel és kínhalálommal kiengeszteltem Istent bűneitek miatt. A Mennyei Atya Elém jön királyi ruhában. Hatalmas szeretettel átölel, könnyes szemmel köszöni meg áldozataimat, leveszi díszes aranykoronáját a fejéről és az Én fejemre helyezi. Átadja Nekem a hatalmat, hogy ítélkezzek a világ felett, a külön ítéleten és az utolsó ítéleten egyaránt. Rám ruházza a hatalmat a gonosz lelkek fölött is. Jobbjára ültet. Nézzétek, Gyermekeim, mekkora nagy ünnepség van itt fönt! Az Angyalok kilenc kara körbe veszi a Szentháromság trónját. Előveszik a hárfákat, fuvolákat, cimbalmokat és az Én tiszteltemre, hogy feltámadtam, soha nem hallott, gyönyörűséges, égi zenét adnak, a többi angyal térdelve énekkel kíséri. A Velem érkezett boldog üdvözültek – nézzétek, köztük van Szent József, Szent Anna, az agg Simeon, a jobb lator, Mózes, Ábrahám, Ádám és Éva és még sokan mások – hozzák Hozzám ajándékukat, arany keresztjeiket,és az ölembe helyezik. Most következtek ti, Kicsinyeim. Oda jöttk a közelembe és szeretetetek jelét, a rózsát helyezitek karomba. Egyenként mindegyiketek arcát megsimogatom és így szólok hozzátok: „Gyermekeim! Hálásan köszönöm, hogy a 63 részből álló, életemről szóló tanítássorozatunkat türelemmel és érdeklődéssel végighallgattátok. Ezek az ismeretek nem csak nektek szólnak, töltsétek meg nyitott szívű felebarátaitok értelmét és lelkét velük, hogy hitük és Isten iránti szeretetük növekedjen.

Gyertek, Drágáim! Visszakísérlek benneteket az engesztelés helyére. Köszönöm, hogy résztvettetek ünneplésemben.

Hálából kitárom felétek karjaimat és mind az 5 sebemből irgalmam és szeretetem sugarát bocsátom a szívetekbe. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”