2009. június 30., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 34 -Mennyei Atya szavai a 10. parancsolatról

2009.06.29., Mennyei Atya: X.parancs: Felbarátod tulajdonát ne kívánd! 
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám! Hálásan köszönjük, hogy Te, Ég és Föld Ura lehajolsz hozzánk kicsiny gyermekeidhez és tanítasz minket. Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts, hogy a Mennyei Atya fenséges szavait akadály nélkül tudjam közvetíteni testvéreimnek.Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok, a ti Uratok, Istenetek, és eszközömön, Éván keresztül küldöm üzenetemet. Ma a X. parancsról szólok, mely így hangzik: „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Ezt a parancsot így is lehetne mondani: Ne légy irigy!
  1. Miből ered az irigység? Már egészen kicsiny gyermekkorotokban magatokat szeretitek legjobban. A 1 ½ - 2 éves gyermek kap egy szelet csokoládét, hiába kérik, nem akar adni belőle. Ha a kicsi ikrek mind a ketten kapnak 2 egyforma pettyes labdát, az egyiknek biztos mind a két pettyes labda kell. Veletek születik a birtoklási vágy, hogy minden a tiétek legyen. Van, akit ez felnőttkorában is végigkísér. Nem elég, hogy van fedél a feje fölött, hogy van mibe öltözködnie, hogy van betevő falatja, neki minden kell, ami a nála gazdagabbnak van. Tehát az irigység a birtoklási vágyból, a kapzsiságból ered.
  2. Nézzük, hogyan viszonyulnak a társadalom különböző rétegei az irigységhez? A hajléktalanok és nagy nyomorban élők, a felső tízezer, és a közepes vagyoni helyzetben élők. Egy férfinek nagyon nehéz, szekánt felesége volt. Folyton elégedetlen volt vele, szidta-hordta, ráadásul volt egy barátja is, akit szeretett volna a férje helyébe tenni. A gyermekeik még tanultak. A családi ház az asszony nevén volt. Addig mesterkedett, míg az utcára űzte a férjét és odavette maga mellé a barátját, aki ügyesebb, talpraesettebb volt és jó fizetéssel rendelkezett. Szegény férjet kitették az állásából is, éppen nagy elbocsátások voltak az üzemben. Mint a többi hajléktalan, alkalmi munkákat vállalt, favágás itt-ott, ásás, újsághordás. De nem mindig volt munka. Azelőtt adminisztrátor volt, nem szokott hozzá a kemény munkához. Ahogy teltek a hónapok, egyre elkeseredettebb, elégedetlenebb lett. Ült a sétálóutca padján, és irigyelte a jólöltözött házaspárokat, ahogy feleségükkel karonfogva békésen sétálgatnak. Ahogy kószált, nézte az újonnan épülő családi házakat, a márkás autókat, motorokat. Az iskolabejárat előtt fájó szívvel, irigyen nézte, ahogy egy kisiskolás mosolyogva apja karjába repül és beül az autóba. A kirakat üvegén keresztül bekukucskált a kávéházakba, presszókba, éttermekbe, ahol jókedvűen ettek-ittak, szórakoztak az emberek, neki pedig korog a gyomra. Fájt neki az igazságtalanság, hogy sokaknak milyen jól megy, ő meg éhes, fázik és nincs hol laknia. Harag ébredt benne a felesége iránt és minden ember iránt, aki jobban él mint ő. A nagy nyomorúság, a szegénység egy olyan véglet, ami könnyen gyűlöletet és irigységet kelt az emberben.
    A másik példa egy jólszituált, gazdag családról szól, a Szabóékról. A férfi egy elektronikai műszereket gyártó jól menő cég vezetője. Tele vannak külföldi és hazai megrendelésekkel. Az asszony otthon van, nincs ráutalva, hogy dolgozzon valahol. Két háztartási alkalmazottja van, az egyik a nagy házat tartja rendben, a másik szakácsnő. Van külön egy kertészük is. A gyermekük 16 éves gimnazista. Nyáron luxusvilla vár rájuk a Balatonon. 2 autójuk van és beutazták már szinte az egész világot. A kívülállók szemében csodálatos ez az élet. De ha közelebbről megnézzük, nem úgy van. Az asszony nagyravágyó. Egy társaságban megismerkedtek egy milliomos házaspárral, akinek 3 üzemük működik hatalmas bevétellel, sok munkaerővel. Ez a férj a vezérigazgató. Az asszony tele van irigységgel e gazdagok iránt és férjében is elhinti ezt. Szinte kényszeríti, hogy nyisson új cégeket. Bele is fognak a gyarapodásba, nagy kölcsönöket vesznek fel, de belebuknak, tönkremennek, eladósodnak. A fiú közben a nagy zsebpénzével rossz társaságba keveredve rászokott a kábítószerre és alkoholra. Ezért a Szabó család lelkileg is tönkrement. A gazdagság és a vele járó kapzsiság fokozza az irigységet az emberekben.
    A harmadik család egyszerű, átlagos körülmények között él. Kerekeséknél 3 gyermek van: egy óvodás és két iskolás. Az apa postahivatalnok, az anya tanítónő. Önkormányzati lakásban laknak. Autóra, nyaralásra, külföldi utazásokra már nem jut. A 2 kis fizetésből máról holnapra élnek. A gyerekeket szeretettel nevelik. Ha jó idő van, a vasárnapi szentmise után kirándulni mennek a közeli erdőbe vagy a tóhoz. Van 3 biciklijük, öten rá is férnek. Öltözékük is egyszerű, tiszta. Megszokták, hogy a pénzt nagyon be kell osztani. Ezt a kis családot nem zavarja, hogy mások tehetősebbek, gazdagabbak. Kerekesék minden este letérdelnek a gyerekekkel a feszület alá, és hálát adnak Nekem, hogy fedél van a fejük fölött, hogy nem éheznek, hogy van ruhájuk, amit felvegyenek, és hogy van munkahelyük. Higgyétek el az egyszerűen élő emberek többsége nem irigy. A közepes vagyoni helyzetben lévő családok a leginkább mentesek ettől a bűntől. Általában így ahogy a 3 példa mutatja, de kivételek mindig vannak.
  3. Gyermekeim, most nézzük meg, mi mindent lehet irigyelni! Hát a vagyont, a hatalmat, a sikert, a külső szépséget, az okosságot, a tehetséget és a Tőlem kapott lelki ajándékokat. Ezekből néhányat vegyünk szemügyre!
    Aki szorgalmasabb, ügyesebb, talpraesettebb az többre viszi, annak minden szükséges dologra jut és egy bizonyos vagyonra tesz szert. Aki elherdálja, elissza, elpazarolja a pénzt, aki nem szereti a munkát, az nyomorog. Ezek között az utóbbiak között vannak, akik irigységből rágalmazzák a tehetősebbeket, hogy úgy lopta össze a házát. Vagy pedig közülük egyesek meglopják a gazdagabbakat. Sőt betörnek hozzájuk, megölik és kirabolják őket az ékszerekért, a pénzért, a műkincsekért. Így vezet az irigység más bűnökhöz.
    A karrierista, hatalomra törő emberek irigyelik azt, aki vezető pozícióban van. Ítélkeznek felette és rágalmazzák. Így keveredik bele a X. parancs a VIII. parancsba. Mindezt azért teszik az irigy rágalmazók, mert a helyére pályáznak.
    A sikeres embereket is szokták irigyelni. Miben nyilvánul ez meg valakinél? Ha társaságban találkozik befutott, elismert, sikeres, tehetséges emberekkel vagy lát ilyeneket szerepelni a TV-ben, rögtön elönti a sárga irigység. Leszólja őket. Pl. biztos úgy vette meg pénzért a hírnevet, vagy jó összeköttetései vannak. Az a csinos igazgatónő biztos lefeküdt a vezérigazgatóval, azért emelték ki stb.. Ilyen epés megjegyzéseket csak az irigy emberek mondanak.
    Az égből való kegyelmeket  is szokták irigyelni. Hogy kinek adok valami karizmát, az Én döntöm el, a ti Uratok. Még csak nem is az érdemek alapján történik, hanem az Én akaratom és szeretetem irányítja ezt. A Szentlélek Isten különböző ajándékokat osztogat teremtményeknek, pl. ilyen a benső beszélgetés kegyelme, a prófétálás, a nyelveken beszélés, a gyógyítás, a hallás és látás kegyelme, a látomások és elragadtatások. Bizony vannak, akik irigyelik ezeket a természetfölötti ajándékokat. Egy megtörtént esetet mondok el nektek. Évám, az Én eszközöm, aki itt áll előttetek elmondta egy festőtársának, hogy Szent Fiam bensőleg már évek óta szól hozzá. Az illető így válaszolt: „Nem hiszem el, mert akkor hozzám is szólna. Hiszen én olyan jó vagyok.” Ez az a 13 abortuszos idős asszony, akiről már tanításunk közben említést tettünk. Imakönyvetekben fel vannak sorolva a Szentlélek elleni bűnök és közéjük tartozik ez is, aki irigyeli mástól Isten kegyelmét.
  4. Az irigység, mint minden bűn következményekkel jár. Először is az irigykedő ember ellenszenves a többieknek. Szokták mondani tréfásan, hogy addig jó, míg irigyelnek, mert ez azért van, mert jól megy a sorod. Ha sajnálgatnak, akkor már baj van. De azért, ugye Gyermekeim, csak fáj az irigy szó? Bántó szavak az ilyesmik: Jó neked! Könnyű neked! Mázlista vagy! Miért éppen te? Miért nem én? Én is megérdemelném! Nincs igazság! Ugye Gyermekeim, ilyenkor rossz érzésetek támad? Szeretetlenséget éreztek felétek áradni.
    Másodszor az irigy embernek felelnie kell a túlvilágon a X. parancs megsértéséért. Mit gondoltok, mi lesz az első kérdésem hozzátok a halál percei után? Az, hogy mennyi szeretetet adtál. Az irigy emberben nincs igazi szeretet. Sugárzik belőle a rosszindulat, a düh, amiatt, hogy te különb vagy, gazdagabb vagy, jobb vagy, szebb vagy, okosabb vagy.
  5. Hogyan lehet leküzdeni az irigységet magatokban?
    a.) Arra kell gondolni, hogy azok az anyagi javak, tulajdonságok, kegyelmek, amiket másoktól irigyeltek, Tőlem kapott ajándékok. Én senkit sem hagyok ki, mindenkibe ültetek valami értéket, ajándékot. Ezt meg kell keresni magadban és meg kell köszönni. Nem a másikét kell csodálni, hanem a magadét, ami benned van. Nincs szabályos arcod? Akkor jó alakod van. Kövér vagy? Akkor kiváló eszed van. Nem vagy művészi tehetség? Akkor remek vagy kertészkedésben stb..
    b.) A gazdagságot sincs értelme másoktól megkívánni, mert a földi élet csak átmeneti. Ha meghalsz, semmit sem vihetsz magaddal, csak a jócselekedeteidet, a szeretetet. Tehát a sok pénznek, ékszernek, autónak, luxusvillának csak addig van értelme, míg élsz és egészséges vagy. Míg tudod használni.
    c.) A tudást sem érdemes irigyelni, mert a legbriliánsabb tudós is kaphat agyvérzést, és gondolkodása lesüllyed a pólyás baba szintjére.

Szüntelenül kérjetek a Szentlélektől a jámborság ajándékát, hogy irtson ki a szívetekből minden irigységet és adjon helyére nagylelkűséget. Megáldalak benneteket az önzetlenség és nagylelkűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2009. június 29., hétfő

Az európai kis államok nyomorúsága

A cseh EU-elnökség keserű tanulságai
Ulrike Guérot, az Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) stratégiai elemzőközpont berlini irodájának igazgatója szerint a cseh EU-elnökség féléve bebizonyította, hogy a kis uniós államok nem alkalmasak az elnökséggel járó feladatok ellátásra. Svédország sem nagyobb Csehországnál, mégis nagy reményekkel és tervekkel vág neki a féléves elnökségnek - írja Guérot a Der Spiegelben. Az Unió jövője szempontjából is fontos lenne, hogy többet sikerüljön elérnie, mint a cseheknek.
Az Európai Uniónak a gazdasági válság miatt talán még a szokásosnál is fontosabb a gördülékeny ügymenet és az összehangolt és egységes külpolitika érvényesítése - véli Guérot. A cseh elnökség azonban minden szempontból kudarcnak tekinthető: a kelet-európai ország képtelen volt az EU függőben lévő ügyeinek előmozdítására. Cseh elemzők is kudarcként értékelték az elmúlt hat hónapot: Prága nagy várakozásokkal indult neki a hat hónapos soros elnökségnek, de a nagy tervekből semmi sem valósult meg. Csehország beletörődött, hogy kis állam, és a kishitűség miatt nem mert semmilyen komoly kezdeményezésbe fogni. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy Csehország elnöke az év elején az euroszkeptikus Václav Klaus volt, és az EU-elnökség idején bekövetkezett kormányválság sem tett jót a cseh vezetés hatékonyságának. A totális leégést csak azzal tudta elkerülni Csehország, hogy hosszas viták után végül május 6-án ratifikálta a Lisszaboni Szerződést.
De még ha a belpolitikai nehézségek nem nehezítették volna a csehek dolgát, akkor sem valószínű, hogy bármit elértek volna elnökségük alatt - jegyzi meg Guérot. Még egy erős cseh kormány sem lett volna képes elősegíteni az ukrán gázválság megoldását. Ha nincs gazdasági válság, aligha sikerülhetett volna rávennie az íreket a Lisszaboni Szerződés elfogadásáról szóló népszavazás megismétlésére.
Az Európai Unió egyre inkább fontos világpolitikai tényezővé válik, ezért nagyon fontos, hogy a soros elnökséget betöltő állam képes legyen az Unió számára is kulcsfontosságú kérdésekben egységet teremteni és képviselni a közösség érdekét. A cseh elnökség idején azonban minden fontos kérdésben - a gazdasági válság kezelésében, az ukrán-orosz gázvita megoldásában - az európai nagy-hatalmak, mindenekelőtt Franciaország és Németország játszott meghatározó szerepet, miközben a cseh elnökség alig hallatta a szavát. A gyenge EU-elnökség azért különösen kártékony, mert hozzájárulhat az Unió dezintegrálódásához és a nemzetállami törekvések megerősödéséhez - figyelmeztet Guérot. Pedig az EU új, a volt szovjet tagköztársaságokkal kötött partnerségi megállapodásai miatt és a NATO szerepének visszaszorulásával a korábbinál fontos lenne az Unió egységének megőrzése.
Mit várhatunk ezek után a svéd elnökségtől? - teszi fel a kérdést a berlini politológus.
A skandináv állam nagy reményekkel vette át az elnökséget, amelynek hat hónapja során rendkívül fontos, az Unió jövőjét is meghatározó kérdésekben kell előrelépni. Carl Bildt külügyminiszter többször kifejtette, hogy mindent el fog követni, hogy az Unió segítségével Moldávia és Grúzia jól működő demokráciává váljon. Fontos lenne az egyre súlyosabb politikai és gazdasági válsággal küzdő Kijev megsegítése is, hiszen Ukrajna összeomlása maga alá temetheti egész Kelet-Európát. A svéd elnökségnek előre kellene lépnie a volt szovjet államok európai integrációjának és Törökország EU-csatlakozásának ügyében is. A svédeknek mindent el kell követnie a Lisszaboni Szerződés írországi sikere érdekében. A referendum sikere esetén pedig el kell kezdenie az egységes európai külpolitika és elnöki pozíció alapintézményeinek megszervezését. Az elkövetkező félév fontos feladata lesz a transzatlanti kapcsolatok erősítése és a 2010 júniusára tervezett, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozó előkészítése is. Guérot szerint geopolitikai szempontból elengedhetetlen lenne, hogy az EU mielőbb a közel-keleti rendezés megkerülhetetlen szereplőjévé nője ki magát. Közben persze nem szabad megfeledkezni a környezetvédelemről sem, amely ügynek az Unió mindig is élharcosa volt: a svéd elnökségnek oroszlánrészt kell vállalnia az év végén esedékes koppenhágai klímakonferencia megszervezésében. Még felsorolni is hosszú az elkövető a svédekre váró legfontosabb feladatokat.
Fél év múlva kiderül, hogy a kis Svédországnak mit sikerült teljesíteni a hosszú listából. Ha a csehek után a svédek is kudarcot vallanak, akkor félő, hogy Guérot-nak lesz igaza, és kétségessé válik, hogy van-e értelme a kis európai államokra bízni az Unió soros elnökségét.

http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,633226,00.html

2009. június 25., csütörtök

Vonalkódok megfejtése

Tudtuk, hogy a vonalkódoknál nem a fekete vonalak a jelentősek, hanem a köztük lévő fehér mező? Milyen üzenetet közvetít a vonalkód? Útmutató a megfejtéshez.

A vonalkód története

Az első vonalkódot 1950-ben, Bernard Silver és Norman Joseph Woodland alakította ki, majd a terméket azonosító berendezés elkészítése következett. Az először alkalmazott technika problémásnak bizonyult, így végül lézert használó megoldással szabadalmaztatták találmányukat. Az első, gyakorlatban is alkalmazott vonalkódot 1973. április 3-án az IBM mutatta be. Az első termék, amit vonalkód alapján azonosítottak, egy Wrigleys rágógumi volt, - azóta is múzeumban őrzik. Napjainkban már nemcsak termékeket, hanem küldeményeket, hajókat, vagy repülés során feladott bőröndöket is elláthatnak vonalkóddal. A jövő termékkódja az apró RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) címke lesz, de ez egyelőre még drága technológiának számít.


Forrás: photos.com
Megtévesztés, vagy pontosság és követhetőség?

A vonalkódok hajnalán a fogyasztók nehezen fogadták el az újítást. A technológia fejlődésével azonban a vonalkód általánossá és nélkülözhetetlenné vált, mivel használata csökkenti a papírmunkát, könnyen és pontosan azonosíthatóvá teszi a termékeket, sőt információt ad a gyártóról is. Burányi Zsófia a GS1 Magyarország munkatársa elmondta: a honlapjukon található funkció segítségével bármilyen vonalkód beazonosítható. Ha beírjuk a vonalak alatt található számsort, azonnal kiderül a kezünkben tartott termék eredete.


Vonalkód típusok

Több, eltérő hosszúságú számstruktúra is ismert. Ilyen például a GTIN-14, GTIN-8, GTIN-12, GTIN-13 (GTIN - Globális Kereskedelmi Áruazonosító Szám). Világszerte az utóbbi terjedt el hazánkban is ez használatos leginkább. A számsor elsőre logikátlannak tűnő rendszere értelmet nyer, ha szakértővel beszélgetünk a témáról. „A GTIN-13 számsor, és az azt feltüntető EAN-13-as vonalkód első három számjegye az ország azonosítója, Magyarország esetében ez 599, amit a GS1 nemzetközi irodája állapított meg”- árulja el Krázli Zoltán, a GS1 Magyarország vezető vonalkódszakértője. „Az ezt követő karakterek alkotják a cégprefixet, ami a vállalatról ad információt. Ezután jön a terméket azonosító árureferencia szám. Az utolsó karakter pedig az ellenőrző szám, ami egy matematikai képlettel számítható ki, és annak biztosítását szolgálja, hogy megfelelő legyen a kód felépítése.”


Leolvasók

A vonalkódleolvasó műszerek technológiájáról Miskolczi Zsoltot, a Computer és Vonalkódtechnika cégvezetőjét kérdeztük. A legújabb azonosító elv a képtechnika, ami a digitális fényképező elvén működik. Annak, hogy a pénztárnál nem működik megfelelően a leolvasó, több oka is lehet. Ilyen, ha hiányos, vagy rosszul van felhelyezve a vonalkód (például a régebbi Ráma kocka csomagolása esetén), vagy rossz a kontraszt.” A vonalkódok esetében nagyon fontos a kontraszt, hiszen az olvasó a fényvisszaverődés alapján dolgozik. A rossz háttér, vagy bármilyen nyomat a világos részben problémát okozhat.

Forrás: Fogyasztók/Tóth Sándor Péter
Egy ismert hazai ásványvíz vonalkódja

A GS1 Magyarország munkatársa, Burányi Zsófia megjegyzi: „az áru származási helye nem mindig követhető vissza, mivel ha egy termék azonosítószám és vonalkód nélkül érkezik az országba, a nálunk kiadott azonosító szám automatikusan 599-es kezdetű lesz.” Tehát az ország azonosító nem minden esetben árulja el száz százalékosan a termék gyártási helyét, csak azt jelzik, hogy az azonosító számot melyik országban adták ki a termékre. Ennek ellenére, ha támogatni szeretnénk a magyar kereskedelmet, ajánlatos szemügyre venni a vonalkódot és keresni az 599-et.


Forrás: photos.com


További érdekességek


Mit tehetünk, ha nekünk lenne szükségünk vonalkódra? A vonalkód készítés alapvetően három lépésből áll. Először el kell dönteni, hol és mire használnánk a vonalkódot. Ha GS1 alapú vonalkódokat választunk (például: EAN-13, ITF-14, GS1-128) akár belső raktározási, akár kereskedelmi értékesítés vagy nyomonkövetés céljából, fel kell vennünk a kapcsolatot a GS1 Magyarországgal. Ők a kért igényeknek megfelelően kijelölnek egy számtartományt, amely segítségével, második lépésként meghatározható az azonosító szám. A harmadik lépés a vonalkód fizikai előállítása, ami kétféle módon lehetséges: előregyártott öntapadós matrica, vagy a gyártási folyamatba beépített vonalkód nyomtatásával”- mondta Krázli Zoltán.


Fontos tudni, hogy a vonalkódok tervezéséhez speciális program szükséges, előállításához sok esetben kifejezetten vonalkód nyomtatására kialakított nyomtató vásárlása javasolt.



Ország
Prefix
Ausztria
613
Anglia
500-509
Ausztrália
930-939
Ausztria
900-919
Belgium/ Luxemburg
540-549
Brazília
789-790
Bulgária
380
Ciprus
529
Csehország
859
Dánia
570-579
Dél-Afrika
600-601
Dél-Korea
880
USA/Kanada
000-139
Franciaország
300-379
Fülöp-szigetek
480
Görögország
520
Hollandia
870-879
Horvátország
385
India
890
Indonézia
899
Írország
539
Japán
450-459,490-499
Kína
690-695
Lengyelország
590
Magyarország
599
Malajzia
955
Németország
400-440
Norvégia
700-709
Olaszország
800-839
Oroszország
460-469
Románia
594
Spanyolország
840-849
Svájc
760-769
Svédország
730-739
Szlovákia
858
Szlovénia
383
Tajvan
471
Törökország
869
Ukrajna
482
Vietnam
893

Információk a GS1 Magyarországról

A piacgazdaság fejlődésének és bővülésének köszönhetően 1999-ben megalakult az EAN Magyarország Közhasznú Társaság, amely 2006-tól GS1 Magyarországként működött tovább. 2008-tól zárkörű részvénytársasággá alakultak, így végül GS1 MAGYARORSZÁG Globális Azonosító és Kommunikációs Rendszereket Működtető Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett a nevük. A GS1 egy nemzetközi szervezet, amely globális szabványokkal foglalkozik, hogy fejlesszék az ellátási lánc hatékonyságát. 2005-ben jött létre ez a nemzetközi forma, az EAN (European Article Numbering Association) és azUCC (Uniform Code Council) egyesüléséből. Ennek a szervezetnek a kizárólagos képviselője ez a cég, melynek legismertebb tevékenysége a vonalkód azonosítás.

http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090625/vonalkod_aru_azonositas_tudnivalok

Mi lesz az iraki kivonulás után?


A kurd–arab ellentét egy következő polgárháborút vetit előre

Július 18-án az észak-iraki kurd régióban új kőolaj-finomítót helyeztek üzembe, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a térség az olajra támaszkodva akarja továbbfejleszteni az autonómiáját - figyelmeztet Andrew Lee Butters a Time magazinban. Iraki Kurdisztánnak eddig nem volt finomítója, s habár az országrész hatalmas olajtengeren úszik, ezen a téren Irak egyéb részeitől, Törökországtól vagy Irántól függött. Szaddám Huszein nem hagyta, hogy a kurd kisebbség bármiféle ellenőrzést gyakoroljon az olajforrások felett, ezért nem építettek egyetlen finomítót sem a régióban, sőt az olajvezetékek is elkerülték a kurd területeket, a hadsereg pedig Kirkukból, a legjelentősebb északi olajmező központjából a kurd lakosság legnagyobb részét kitelepítette, helyükre pedig arabokat költöztetett.
Szaddám bukása után azonban az autonóm kurd regionális kormány (KRK) független olajipart hozott létre Észak-Irakban. Új mezőket tártak fel és külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződéseket. A kormányon belül azonban felmerült a gyanú, hogy a KRK valójában a függetlenség érdekében fekteti le a gazdasági infrastruktúrát. Kurd tisztviselők viszont azzal vádolják Bagdadot, hogy az arab többség a dolgokat a saját előnyére próbálja meg elrendezni (a nemzeti olajtörvény kudarca, népszavazási kezdeményezés Kirkukról). Az ellenséges viszonyról mindennél többet mond, hogy Maszúd Barzáni KRK-elnök és Núri al-Maliki iraki miniszterelnök több mint egy éve nem találkozott egymással. Magas rangú tisztviselők állítják, hogy az arab-kurd viszony Szaddám óta nem volt ennyire rossz. A szunnita-síita erőszak mellett a kurd-arab vita válik Irak legaggasztóbb problémájává.
Az amerikai invázió óta az észak-iraki kurdok a szuverenitás számos elemét élvezik. Van saját parlamentjük és kormányuk, 80 ezer fős haderejük (pesmergák), saját határőrségük, területükre a bagdadi ellenőrzés alatt álló biztonsági erők nem tehetik be a lábukat. Jóllehet a kurdok óriási többsége függetlenedni akar Iraktól, a vezetőik óvatosan politizálnak, tisztában vannak a kockázatokkal. Kicsiny területüket olyan szomszédok veszik körül (Törökország, Szíria, Irán), amelyek jelentős kurd kisebbséggel rendelkeznek, s ellenségesek az Irakból kiszakadó független kurd állam gondolatával szemben. Miközben Irak többi része elmerült az erőszakban és a szekták közötti polgárháborúban, addig a kurdok viszonylag békében hajtották végre gazdaságfejlesztési terveiket, építettek egy nemzetközi repülőteret, szállodákat, vízerőműveket, s kötöttek olajszerződéseket. Jelzésértékű, hogy júniusban a gyengélkedő iraki olajipar miatt Bagdad engedélyezte, hogy kurd olaj kerüljön exportra Törökországba (jelenleg csak állami cégeknek van joguk olajat exportálni).
A kurdok türelmetlenek. Az iraki alkotmány értelmében a központi kormánynak népszavazást kellene rendeznie a kurdok által lakott négy észak-iraki kormányzóságban, hogy Bagdad vagy a KRK fennhatósága alá kívánnak-e tartozni. Ez előtt azonban helyre kellene állítani a Szaddám „arabizációs" politikája által okozott károkat, az arabokat el, a kurdokat pedig vissza kellene költöztetni. A kormány már többször is elnapolta a népszavazást 2007 óta azzal az indokkal, hogy a referendum új polgárháborút eredményezne a kurdok és az arabok között. Most azonban, hogy a központi kormány stabilizálódott, a kurd vezetők szerint Bagdad csak az időt húzza, arra vár, hogy az iraki hadsereg megerősödjön, az amerikaiak kivonuljanak, majd klasszikus módon oldja meg a kérdést: tankokkal. Nemrég kurd képviselők regionális alkotmánytervezetet nyújtottak be, amely felveti a határok és az olajforrások problémáját. Iraki tisztviselők szerint az alkotmány egyenlő lenne a kurd függetlenségi nyilatkozattal, de az alaptörvényt mindenképpen népszavazásra viszik.
A belpolitika is a konfrontáció irányába mutat. Kurdisztánban új politikai erő emelkedik fel, a Változás, mely komoly kihívója lehet Barzáni Kurdisztáni Demokratikus Pártjának és Dzsalál Talabáni iraki köztársasági elnök Kurdisztáni Hazafias Uniójának. Az új párt hevesen támadja a kormány korrupcióját és nepotizmusát. A pártok egyaránt a Bagdaddal szembeni kemény hang révén próbálnak híveket szerezni. Az araboknál hasonló a helyzet. Ahogy Maliki megerősíti hatalmát, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek a kormányzási stílusával, úgy törekszik a miniszterelnök a kurdellenességével a háta mögött szunnita-síita egységet kovácsolni. Akárcsak Szaddám idején.
Ugyancsak a kurd kérdéssel foglalkozik Dan Senor, az iraki kormány egykori tanácsadója a The Wall Street Journalban. (http://online.wsj.com/article/SB1000142405297020394690457430213412519568...) Emlékeztet arra, hogy az Obama elnök és Maliki kormányfő közötti tárgyalásokon is előkerült ez a probléma. Szaddám a 80-as évek végén több tömeggyilkosságot hajtott végre saját kurdjai ellen. Az 1991-i öbölháború és Bagdad 2003. áprilisi eleste között az iraki kurdok félautonóm régióban élhettek. 2003 óta viszont kiteljesedett az autonómiájuk, az összes kulturális intézményüket ők ellenőrzik. Kirkukban szilárdan megvetették a lábukat, ami szerintük természetes és igazságos volt, hiszen Szaddám brutális „arabizációja" előtt Kirkuk kurd többségű város volt. Az átmeneti iraki alkotmány a kurdok fennhatóságát csak a Szaddám-rezsim bukása előtti kurd ellenőrzés alá eső területeken ismerte el. A végleges alkotmány továbblépett és Kirkuk kérdését népszavazás elé utalta. Most, hogy a szunnita-síita ellentét enyhülőben van, a kérdés egyre inkább előtérbe kerül.
Obama hivatalba lépése óta két tényező juttatta forrpontra a kurd-arab feszültséget. Az első az olaj. Még mindig nincs központi szénhidrogéntörvény. Az alkotmány idevágó cikkelyét a KRK és Bagdad különféleképp értelmezi. A kérdés fontosságára csak egy adalék: amikor a Maliki-kormány a 2009-es költségvetést készítette elő, az olajár 150 dollár körül járt, manapság ennek kb. a fele. Érthető, hogy az áresés valóságos pánikot eredményezett Bagdadban. A kurdok számára viszont az olajjal nyomást lehet gyakorolni a központi kormányra a nagyobb autonómia érdekében. Nem véletlen, hogy éppen Maliki washingtoni látogatása idején jelentették be, hogy a kurdok külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződést.
A második tényező a politika. Július végén a kurdok új parlamentet választottak, s noha Barzáni pártja győzött, a hagyományos pártkeretek változóban vannak. A kurd választók egyre inkább a kormány szemére vetik a korrupciót, a vezetők népszerűsége csökken. A függetlenség kártyájának kijátszása ilyen körülmények között helyreállíthatja a kurd vezetők megtépázott népszerűségét. Januárban egész Irakban általános választások lesznek, ezért a feszültség szítása Maliki érdeke is lehet, mert az arabok körében ez ugyancsak szavazatokat jelenthet.
Az amerikaiak várható távozása sem a tárgyalásos megoldás felé hat, hiszen mindkét fél úgy látja, ha az Egyesült Államok kivonul, nem lesz képes nyomást gyakorolni a békés rendezés érdekében. Félő, hogy Irak újabb polgárháborúja kibontakozásának lehetünk tanúi.

http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1911998,00.html?xid=rss-topstories

2009. június 24., szerda

Rejtélyes tárgyak múzeuma

Ha nem is vagyunk tisztában a tervező szándékával, a tervezés jeleit akkor is felismerhetjük.

2009. június 23., kedd

Pio atya bilokációja Mindszenty bíborosnál - interjú a mozaikkészítő P. Rupnik jezsuitával

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, szeretném megköszönni a magyar hívek nevében is, hogy a Pio atyának tulajdonított 150 bilokáció közül éppen azt választotta, amikor a kapucinus szent Mindszenty bíborosnak jelent meg. Miért ez a választás?

P. Rupnik: Nagyon fiatal voltam, amikor Londonban részt vettem Mindszenty bíboros egy miséjén, ami nagy hatással volt rám. Azt hiszem, hogy a magyar nép, csakúgy, mint Közel-Kelet-Európa minden népe, sokat szenvedett, főleg a keresztények, az elmúlt évszázad utolsó évtizedeiben. Amikor tanulmányoztam Pio atya bilokációit, és közöttük Mindszenty bíborosnál tett jelenését, rögtön gondoltam, hogy talán ez a legrendkívülibb az egész spirituális teológia történetében. A bilokálás teológiailag a Szentlélek ajándéka az egyháznak, néhány szent, néhány spirituális személy által. Célja, hogy megerősítse a híveket a feltámadásba vetett hitükben. A nyolcadik nap, vagyis a Feltámadás napjának elővételezése, amelyben a test megszabadul a tér és idő kötelékeitől, és feloldva ettől a két dimenziótól, valóban pneumatikus, spirituális lesz. Pio atya Mindszenty bíborosnál tett bilokációjakor magával vitte a szentmise minden kellékét. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a szentek, a személyek változtatnak helyet. Ő azonban tárgyakat is magával vitt. Mint az előbb mondtam, a nyolcadik nap, vagyis a Feltámadás, Krisztus napjának elővételezéséről van szó. Felmerül a kérdés: a világ melyik anyaga alkotja már most a nyolcadik nap részét? A szentségekkel kapcsolatos matéria. Ezért vitte tehát magával Pio atya a kenyeret és a bort, mert azok olyan anyagok, amelyek az Eucharisztiában Krisztus Testévé válnak. Rendkívüli dolog, hogy Pio atya Mindszenty bíboroshoz megy, segít neki a szentmise bemutatásában, amelyre olyan nagyon vágyott a bíboros. Ezt maga Pio atya mondja el szó szerint a „Positio”-ban. A bíboros nagyon szeretett volna szentmisét bemutatni, de természetesen nem engedték meg neki. Pio atya azt is elmondja, hogy sokáig, hosszasan beszélgettek. Az a személy (Angelo Battisti, a Szenvedés Enyhítése Házának gondnoka, Pio atya egyik legközvetlenebb munkatársa), aki Pio atyát az esettel kapcsolatban faggatta, többek között azt is megkérdezte: „Pio atya, gondolja, hogy a bíboros felismerte Önt?”. És a válasz: „Milyen ostoba kérdés! Sokáig beszélgettünk. Természetes, hogy felismertük egymást!” – mondta Pio atya.
Számomra rendkívüli, hihetetlen tanúságtételről van szó. A jelenetet jobb és baloldalon arany mozaikokból kirakott, négy méter magas keret szegélyezi, mintegy belátunk a bíboros börtöncellájába, amelynek asztalán jelen vannak a szentmise kellékei. Szent Pio atya kapucinus csuhában, glóriával, míg Mindszenty bíboros rabruhában, fején püspöki sapkával látható.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, Mindszenty bíboros kánonilag még nem tartozik a boldogok közé…

P. Rupnik: Meg vagyok győződve róla, hogy szent ember volt, nagy hitvalló, aki tanúságot tett a Krisztushoz és az egyházhoz való hűségéről, valóban nap mint nap megmutatta, hogy számára Krisztus fontosabb az életénél is.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, vasárnap XVI. Benedek pápa megáldotta az Ön által készített hatalmas és csodálatos mozaikokat. A Szentatya megállt a bilokációs epizód előtt.

P.Rupnik: Igen, megállt a jelenet előtt, mert nem tudott erről a tényről. Megálltunk és beszéltünk Pio atya Mindszenty bíborosnál tett jelenéséről. Beszéltünk az Eucharisztiának erről a valóságáról is, arról, hogy az anyag a szentmisében Krisztus Testévé válik, és amelyet Pio atya magával vitt.
Rendkívülinek tartom a Szentatya látogatását. Számunkra, művészek számára kézzelfogható kegyelem volt. Ez a helyes kifejezés: Isten, az Egyház kézzelfogható kegyelme Pio atyának és annak a helynek is, ahol nyugszik, de művészetünknek is, amelyet ismét szeretnénk felfedezni. Ez liturgikus művészet, amely kapcsolódik az egyház nagy hagyományához.

Vatikáni Rádió: Láthatók valamilyen kiadványban, vagy akár interneten ezek a mozaikok? Hozzáférhetők a magyar hívek számára?

P. Rupnik: Nem tudom, a kapucinus atyáktól függ. Nekik készítettem el a művet. Azonban már megjelent egy szerény kiadvány a Lipa kiadó gondozásában. Az a címe, hogy „Az új ember útja”. Megtalálható benne Pio atya és Mindszenty bíboros rendkívüli epizódjának teológiai, spirituális és történelmi magyarázata is.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, nagyon szépen köszönöm egyrészt témaválasztását, másrészt az interjút. Reméljük, hogy talán Magyarországon is láthatjuk hamarosan valamelyik alkotását.

P. Rupnik: Köszönöm szépen, nagyon örülnék neki, mert sokszor átutazom Magyarországon kelet felé haladva, és nagyon otthonosan érzem ott magam. Szeretettel köszöntök minden magyarországi hallgatót.

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 33 - Jézus beszél a 9. parancsolatról

 Jézus: IX. parancs: Felebarátod feleségét ne kívánd!
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Ma újra Tőled tanulhatunk. Nagy érdeklődéssel várjuk tanításodat. Szentlélek Isten, jöjj, segíts, hogy Jézus szent Szavait méltóképpen tudjam közvetíteni testvéreimnek.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Uratok, Istenetek, és Éván keresztül szólok hozzátok. Ma a IX. parancsról lesz szó, mely így hangzik: Felebarátod feleségét ne kívánd! Ez összefüggésben van a VI. paranccsal, a „Ne paráználkodj!"-al.
Ez a parancs kimondja, hogy a bűnös vágy, a bűnös kívánság is már bűn. A vágy megelőzi a cselekedetet. Sajnos az ember gyenge ahhoz, hogy bűnös vágyát ne kövesse tettel, de a jókívánságot bizony már nem mindig váltja cselekedetre.
Minden bűn a kísértésből indul ki. Maga a kísértés még nem bűn, mert tőletek független, a gonosz műve, de a vágy, ami a kísértés terméke, az már a ti akaratotoktól függ. Ezt egy példával szeretném élővé tenni. Apa, anya és kislányuk hétvégi kiránduláson vannak, ülnek a buszon, ölükben a hátizsák. Felszáll a buszra egy csinos, fiatal lány pici miniszoknyában, mélyen kivágott blúzban. Leül a szemközti ülésre. A köldökében csak úgy csillog-villog az ékszer. Néhány csábos pillantást vet a jóképű fiatal apára, aki nem tud ellenállni a látványnak, és szemével alulról felfelé többször végigméri. Buja kívánságok ébrednek benne és ezzel már házasságtörést követett el gondolatban, vágyban. Mit gondoltok, hogyan tudta volna kivédeni ezt az erős kísértést a férfi? Ha nem törődne a csábító jelenséggel, elkezdett volna beszélgetni a feleségével, vagy játszani a kislányával.
Az érzékek közül a szem az, amely befogadja a kísértést és engedelmeskedik neki, ezért a szemet kell megfékezni. A szem látja a szexújságot, és arra ösztönöz, hogy lapozz bele. A szem látja a szexis plakátot az utcán és rábír, hogy állj meg és nézd meg jobban. A szem látja a vonzó, szép testet, és arra késztet, hogy vedd birtokba. A bűnelkövetésnél a következő a sorrend: kísértés, a szem legeltetése és a vágy. Csak úgy lehet a vágyat, mint kész bűnt elkerülni, ha másfelé terelitek a szemetek figyelmét. Nehéz a dolgotok, mert a gonosz felhasznál a kísértés eszközéül mindent, amit csak tud: a TV-t, a szexújságokat, internetet, videó játékokat, szexfilmeket, erkölcstelen színdarabokat, reklámokat, kihívó öltözetű nőket és férfiakat -és ezekkel kísért benneteket. Mivel a nemi ösztön erős, különösen a fiatalokban, csak az tud ellenállni, aki égi segítséget kér és kerüli a kísértő dolgokat.
Mi nehezíti a tisztaság megtartását az egyedül élőknél és a házasságban élőknél? A hibás, bűnös, romlott közvélemény. Gúny tárgyává teszik az olyan férfiakat, nőket, akik önmegtartoztatóan, pár nélkül élik életüket és kinevetik a házasok közül azokat, akik hűségesek a férjükhöz, feleségükhöz. Isten azért rendelte el a házasságot, hogy az Ő segítői legyetek az Ég benépesítésében. De van egy sokkal magasabb állapot, amely tökéletes, ez a szüzesség, amely a születéstől a haláig tart. Az ilyenek - bár teljesen egészségesek - lemondanak a földi örömökről és nemzőképességükről, és egészen Istennek ajánlják magukat.
A IX. parancs, mely így szól: „Felebarátod feleségét ne kívánd!", természetesen a nőkhöz is szól, hogy „Felebarátod férjét ne kívánd!". Nincs különbség, mindenkire vonatkozik. ez a parancs a házasság szentségét védi. Rengeteg házasság felbomlik, mert lábbal tapossák ezt a törvényt. A sok megcsalt férfi és nő új kapcsolatokat létesít, mert nem jó egyedül, s így összeköltözve, szentségi házasság nélkül élik le hátralévő éveiket, évtizedeiket a házasságtörés bűnében.
Mi számít házasságtörésnek? Amit gondolattal, szóval és cselekedettel elkövetnek a házasság szentsége ellen. Elmondok nektek egy esetet. Egy vidám házibulin összejön 4 házaspár. Jól érzik magukat: esznek-isznak, beszélgetnek, táncolnak. Az egyik fiatal asszony, Mónika különösen sokat foglalkozik Krisztiánnal, az egyik barátnője férjével. Próbálnak 1-2 percre kettesben maradni. Kimennek az udvarra és megbeszélnek egy találkozót. A szenvedély növekszik bennük, de elnyomják magukban a társaság előtt. A férfi hazudik valamit a feleségének, és Mónikát elviszi egyik barátnője nyaralójába. Mónika is kitalál egy mesét a férjének, hogy beteg nagynénjét látogatja meg, és csak este jön haza. Így szabad a vásár, egész nap együtt lehetnek, és eleget tehetnek bűnös kívánságaiknak. Ez klasszikus példája a házasságtörésnek. Ennek a bűnnek mindhárom módját elkövették: 1. Gondolatban, mikor először egymásba mélyedt a szemük, egymáshoz simultak a tánc közben, 2. szóban, mikor csábító szavakat suttogtak egymásnak és megbeszélték közös tervüket, 3. cselekedetben, mikor beteljesítették vágyaikat.
Vizsgáljuk meg, milyen következményei vannak a házasságtörésnek! 1. Nagy fájdalmat okoz házastársának, megalázza, haragot, gyűlöletet kelt benne. Lehetőséget ad neki a bűnre, hogy szabaddá válva új kapcsolatot létesíthessen. 2. Gyermekeit megbotránkoztatja és kiábrándítja magából, rossz példát mutat nekik. 3. Visszaél barátja (vagy barátnője) jóhiszeműségével, meglopja, mert legdrágább kincsét feleségét (vagy férjét) elcsábítja. 4. Saját lelkét és azét is akit elcsábított, a kárhozat felé viszi.
Nézzük meg, milyen helyzetekben lehet még házasságot törni!
  1. Egy független leány elcsábít egy családos embert. Ezzel ő paráznaságot, a férfi házasságtörést követett el.
  2. Egy egyedülálló férfi elcsábít egy férjes asszonyt. A férfi paráznaságot, a nő házasságtörést követett el.
  3. Egy elvált férfi és egy nő összeköltözik, de vagy egyiknek, vagy mindkettőnek még él a hites társa, akivel templomban esküdött.
Aki házasságtörésben él, kiesett a kegyelem állapotából, nem veheti magához a szentségeket.
Sajnos a mai züllött világban alaposan elburjánzott a házasságtörés. Sokan egész életüket így élik le lelkiismeret-furdalás nélkül. Ó, te bűnös megátalkodott teremtés! Hát mikor térsz magadhoz? Nem félsz atyám haragjától? Fetrengsz a bűn mocskában, és jól érzed magad benne, mint a disznó a pocsolyában. Semmitől úgy nem undorodom, mint a bujaságtól. Mikor a leprásokat gyógyítottam, te emberek felkiáltottatok a félelemtől és borzongástól a lepra miatt. De én most lélekben kiáltok fel a paráználkodás látványától, ahogy teremtményeim a házasságtörés szennyében hemperegnek. Alig látok szentségi házasságban élő, tiszta, hűséges párokat. Édesanyám és Én véres könnyeket hullatunk e nagy bűnök miatt, mert féltjük őket a rettenetes kárhozattól. Drága, kicsi Engesztelőim, bánatunkban csak ti vagytok vigasztalóink és segítségeink. Ti, akik minden erőtökkel igyekeztek betartani parancsainkat, így a VI. és IX. parancsot is, hirdessétek ezekbe a csúf bűnökbe merült felebarátaitoknak, hogy nagy felelőtlenség ez az életmód lelkükkel szemben. Forduljanak Felém és szakítsanak a házasságtörés bűnével! Boruljanak le Előttem és kérjenek bocsánatot, különben elvesznek. A bűntől irtózom - amiben vannak, de őket végtelenül szeretem, és mindannyiukat üdvözíteni akarom.
Drága Gyermekeim! Imádkozzatok a házasságtörésben élő, megkötözött testvéreitekért. Esdjétek ki a bűnbocsánatot számukra! Bennetek van a reményem. Én majd imáitokat kegyelemmé alakítom és kiosztom közöttük. Egyetlen Üdvözlégy se vész kárba.
Édeseim! Legyenek mindig tiszták gondolataitok, szavaitok és tetteitek. Megáldalak benneteket a tisztaság és a házassági hűség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
2009.06.22 hétfő

2009. június 22., hétfő

A Nyugat alkonya még várat magára


„Ázsia erősödése legfeljebb multipoláris világot eredményezhet.”

Az elmúlt években és különösen a globális gazdasági válság tavaly őszi kirobbanása óta egyre több közgazdász és külpolitikai elemző jut arra a következtetésre, hogy véget ért a nyugati világ hegemóniája, és a 21. század a feltörekvő keleti nagyhatalmak, mindenekelőtt Kína és India dominanciáját hozhatja. Min-Xin Pei, a Carnegie Endowment for International Peace Kína-szakértője a Foreign Policy-ben sorra veszi - és cáfolja - a Kelet előretörésével kapcsolatos legelterjedtebb feltételezéseket, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedés önmagában kevés a geopolitikai befolyás növeléséhez.
Ami a gazdaságot illeti, vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedek az ázsiai csodákról szóltak. De Ázsia a nagy növekedés ellenére is elmarad a Nyugat mögött. A globális GDP-nek még ma is csak 30 százalékát adja, ráadásul az ázsiai egy főre jutó össztermék mindössze 5800 dollár, miközben az Egyesült Államokban 48 000. Ha az ázsiai országok továbbra is az elmúlt évtizedekben látott ütemben fejlődnek, akkor is átlagosan 77 évre lesz szükség ahhoz, hogy egy főre jutó GDP tekintetében utolérjék Amerikát - Kínának 47, Indiának 123 évre. Kína gazdasági termelése a mai növekedéssel számolva csak 2027-re, Indiáé 2050-re érheti el az amerikait.
Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a közelmúltban már megszokottá vált, esetenként kétszámjegyű növekedés a jövőben is fenntartható lesz - figyelmeztet Pei. A produktivitás élénkülésének hátterében ugyanis a nyugati országok által generált kereslet állt, amely most a gazdasági válság hatására elapadt. De még ha sikerül is úrrá lenni a válságon sem garantált az elmúlt évtized dinamizmusa. Kína népessége ugyanis drámai ütemben öregszik, és félő, hogy az eltartottak számának növekedése és a szociális kiadások egekbe szökése visszahúzhatja a gazdaságot, ahogyan az korábban Japán esetében történt.
Ráadásul innováció terén sem rózsás a Kelet helyzete. Igaz ugyan, hogy ezen a téren is dinamikusan fejlődnek a térség országai, de az Egyesült Államok még mindig kétszer annyi új szabadalmat jegyez be évente, mint a Japán és Dél-Korea, a térség két innovációs fellegvára. Az oktatás színvonala sem mérhető az amerikaihoz - nem meglepő, hogy az elmúlt 30 évben mindössze 8 ázsiai (egy kivétellel japán) természettudós kapott Nobel-díjat annak ellenére, hogy ma már Kínában 700 000, Indiában 350 000 mérnököt képeznek évente (az Egyesült Államokban mindössze 70 000-et). Kína és India a tömegoktatást fejleszti, de kifejezetten elmaradottnak számít a kutatás-fejlesztés terén, ami szintén fékezheti a növekedést.
Ha a temérdek a strukturális problémát sikerül is leküzdeni, hosszú távon további problémát jelent a kvázi-tervgazdaság: a kínai növekedés ugyanis nem kis részben annak köszönhető, hogy a kommunista vezetés kézi vezérléssel dönt a megtakarításokról és a beruházásokról.
A közelmúltban számos elemző vélekedett úgy, hogy a következő évszázad a Kelet, és mindenekelőtt Kína geopolitikai előretörését hozhatja. Pei elismeri, hogy a második világháború óta jelentősen nőtt az ázsiai nagyhatalmak geopolitikai súlya, de azért túlzás hegemóniáról beszélni. „Ázsia erősödése legfeljebb multipoláris világot eredményezhet."
Ráadásul - teszi hozzá Pei -, a keleti rezsimek hatalmuk növekedésével szükségképp szembe kerülnek egymással, és a lokális hegemóniáért folytatott versengés lassíthatja őket. Valószínűleg az Egyesült Államok sem fogja ölbe tett kézzel nézni, ahogy befolyási övezete kicsúszik az irányítása alól. A helyzetet súlyosbítja, hogy a térségben több rivális atomhatalom található: India és Pakisztán viszonya pedig régóta feszült. Ha Pakisztán a bukott államok sorsára jut, akkor az egész régió stabilitása veszélybe kerülhet, és a rendezés a térség vezető országaitól jelentős erőforrásokat vonhat el.
Különösen a sokak által a világ jövőbeni urának tartott Kína helyzete ingatag: az ország lakosságának közel harmada valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozik, és mint azt a tavalyi tibeti és a mostani ujgur felkelés megmutatta, a kommunista vezetés hatalma és tekintélye már nem a régi. A kormány viszont nem engedhet teret semmilyen ellenzéki kezdeményezésnek, hiszen az lavinát indíthat el. A párt csak a töretlen gazdasági növekedéssel, az ellenzék elhallgattatásával és az egyre nacionalistábbá váló külpolitikával őrizheti meg egyeduralmát - ezekhez azonban a hadsereg fejlesztésére van szükség, ami ismét csak költséges.
Végül, de nem utolsó sorban Pei megemlíti, hogy a geopolitikai hegemóniához nem csak gazdasági befolyásra és erős hadseregre van szükség, hanem politikai vízióra is. Ezen a téren pedig súlyos deficit jellemzi a térség államait, különösen Kínát. Az Egyesült Államok a szabad kereskedelem és a wilsoni liberalizmus elveinek exportjával, illetve a multilaterális intézményeknek a segítségével tudott globális szuperhatalommá válni. „Lehet, hogy a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságai Ázsiában vannak, ötletek terén azonban Ázsia nem tekinthető a világ vezetőjének. Az ázsiaiak joggal büszkék az új ipari forradalomra. A magabiztosság azonban nem ideológia, és az agyondicsért ázsiai modell nem exportálható."


http://www.foreignpolicy.com/articles/2009/06/22/think_again_asias_rise?page=full

A Nyugat alkonya még várat magára


„Ázsia erősödése legfeljebb multipoláris világot eredményezhet.”

Az elmúlt években és különösen a globális gazdasági válság tavaly őszi kirobbanása óta egyre több közgazdász és külpolitikai elemző jut arra a következtetésre, hogy véget ért a nyugati világ hegemóniája, és a 21. század a feltörekvő keleti nagyhatalmak, mindenekelőtt Kína és India dominanciáját hozhatja. Min-Xin Pei, a Carnegie Endowment for International Peace Kína-szakértője a Foreign Policy-ben sorra veszi - és cáfolja - a Kelet előretörésével kapcsolatos legelterjedtebb feltételezéseket, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedés önmagában kevés a geopolitikai befolyás növeléséhez.
Ami a gazdaságot illeti, vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedek az ázsiai csodákról szóltak. De Ázsia a nagy növekedés ellenére is elmarad a Nyugat mögött. A globális GDP-nek még ma is csak 30 százalékát adja, ráadásul az ázsiai egy főre jutó össztermék mindössze 5800 dollár, miközben az Egyesült Államokban 48 000. Ha az ázsiai országok továbbra is az elmúlt évtizedekben látott ütemben fejlődnek, akkor is átlagosan 77 évre lesz szükség ahhoz, hogy egy főre jutó GDP tekintetében utolérjék Amerikát - Kínának 47, Indiának 123 évre. Kína gazdasági termelése a mai növekedéssel számolva csak 2027-re, Indiáé 2050-re érheti el az amerikait.
Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a közelmúltban már megszokottá vált, esetenként kétszámjegyű növekedés a jövőben is fenntartható lesz - figyelmeztet Pei. A produktivitás élénkülésének hátterében ugyanis a nyugati országok által generált kereslet állt, amely most a gazdasági válság hatására elapadt. De még ha sikerül is úrrá lenni a válságon sem garantált az elmúlt évtized dinamizmusa. Kína népessége ugyanis drámai ütemben öregszik, és félő, hogy az eltartottak számának növekedése és a szociális kiadások egekbe szökése visszahúzhatja a gazdaságot, ahogyan az korábban Japán esetében történt.
Ráadásul innováció terén sem rózsás a Kelet helyzete. Igaz ugyan, hogy ezen a téren is dinamikusan fejlődnek a térség országai, de az Egyesült Államok még mindig kétszer annyi új szabadalmat jegyez be évente, mint a Japán és Dél-Korea, a térség két innovációs fellegvára. Az oktatás színvonala sem mérhető az amerikaihoz - nem meglepő, hogy az elmúlt 30 évben mindössze 8 ázsiai (egy kivétellel japán) természettudós kapott Nobel-díjat annak ellenére, hogy ma már Kínában 700 000, Indiában 350 000 mérnököt képeznek évente (az Egyesült Államokban mindössze 70 000-et). Kína és India a tömegoktatást fejleszti, de kifejezetten elmaradottnak számít a kutatás-fejlesztés terén, ami szintén fékezheti a növekedést.
Ha a temérdek a strukturális problémát sikerül is leküzdeni, hosszú távon további problémát jelent a kvázi-tervgazdaság: a kínai növekedés ugyanis nem kis részben annak köszönhető, hogy a kommunista vezetés kézi vezérléssel dönt a megtakarításokról és a beruházásokról.
A közelmúltban számos elemző vélekedett úgy, hogy a következő évszázad a Kelet, és mindenekelőtt Kína geopolitikai előretörését hozhatja. Pei elismeri, hogy a második világháború óta jelentősen nőtt az ázsiai nagyhatalmak geopolitikai súlya, de azért túlzás hegemóniáról beszélni. „Ázsia erősödése legfeljebb multipoláris világot eredményezhet."
Ráadásul - teszi hozzá Pei -, a keleti rezsimek hatalmuk növekedésével szükségképp szembe kerülnek egymással, és a lokális hegemóniáért folytatott versengés lassíthatja őket. Valószínűleg az Egyesült Államok sem fogja ölbe tett kézzel nézni, ahogy befolyási övezete kicsúszik az irányítása alól. A helyzetet súlyosbítja, hogy a térségben több rivális atomhatalom található: India és Pakisztán viszonya pedig régóta feszült. Ha Pakisztán a bukott államok sorsára jut, akkor az egész régió stabilitása veszélybe kerülhet, és a rendezés a térség vezető országaitól jelentős erőforrásokat vonhat el.
Különösen a sokak által a világ jövőbeni urának tartott Kína helyzete ingatag: az ország lakosságának közel harmada valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozik, és mint azt a tavalyi tibeti és a mostani ujgur felkelés megmutatta, a kommunista vezetés hatalma és tekintélye már nem a régi. A kormány viszont nem engedhet teret semmilyen ellenzéki kezdeményezésnek, hiszen az lavinát indíthat el. A párt csak a töretlen gazdasági növekedéssel, az ellenzék elhallgattatásával és az egyre nacionalistábbá váló külpolitikával őrizheti meg egyeduralmát - ezekhez azonban a hadsereg fejlesztésére van szükség, ami ismét csak költséges.
Végül, de nem utolsó sorban Pei megemlíti, hogy a geopolitikai hegemóniához nem csak gazdasági befolyásra és erős hadseregre van szükség, hanem politikai vízióra is. Ezen a téren pedig súlyos deficit jellemzi a térség államait, különösen Kínát. Az Egyesült Államok a szabad kereskedelem és a wilsoni liberalizmus elveinek exportjával, illetve a multilaterális intézményeknek a segítségével tudott globális szuperhatalommá válni. „Lehet, hogy a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságai Ázsiában vannak, ötletek terén azonban Ázsia nem tekinthető a világ vezetőjének. Az ázsiaiak joggal büszkék az új ipari forradalomra. A magabiztosság azonban nem ideológia, és az agyondicsért ázsiai modell nem exportálható."


http://www.foreignpolicy.com/articles/2009/06/22/think_again_asias_rise?page=full

2009. június 17., szerda

Szovjet kémek Amerikában

A KGB tevékenysége az Egyesült Államokban
The New Republic

Anne Applebaum amerikai Kelet-Európa szakértő a The New Republic hasábjain John Earl Haynes, Harvey Klehr és Alexander Vassiliev új könyvét (Kémek: a KGB tündöklése és bukása Amerikában) elemzi. Cikke elején leírja, hogy az amerikai szovjet kémkedést sokféleképpen ítélték meg, és két szélsőséges véleményt idéz is (az egyik szerint nem történt ilyesmi, ezért a kérdést vizsgálni sem érdemes, a másik szerint minden baloldali és liberális szovjet ügynök volt). A vizsgált könyv e két szélsőség között helyezkedik el. A jelentős tudományos múlttal rendelkező szerzők több mint egy évtizede kutatják a témát, s jártak az egykori szovjet levéltárakban is.
Korábban három népszerű könyvet is megjelentettek már a témában. Az első kötet (The Secret World of American Communism) a Komintern újonnan hozzáférhetővé tett archívumait felhasználva azt sugallja, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja (EÁKP) jelentős szovjet (anyagi) támogatást élvezett. A második kötet (The Soviet World of American Communism) szintén szovjet levéltári forrásokra támaszkodik, s elsősorban a Szovjetunió EÁKP-ra gyakorolt ideológiai hatásait vizsgálja. Meglepő, hogy ez még erőteljesebb volt, mint az anyagi befolyás. A harmadik kötet (Venona: Decoding Soviet Espionage in America) a Nemzetbiztonsági Ügynökség és a szovjet archívumok „Venonával" kapcsolatos iratait dolgozza fel. A „Venona" a második világháború idején közös amerikai-brit projekt volt a szovjet üzenetváltások megfejtésére. Bebizonyosodott, hogy az 1940-es években a Szovjetunió kiterjedt kémhálózatot működtetett az USA-ban, a legértékesebb szovjet ügynökök között pedig ott volt Alger Hiss és Julius Rosenberg. A szerzők a tényeket sorakoztatják fel, nem polemizálnak, s nem helyeslik Joseph McCarthy szenátor amerikai kommunizmusról vallott véleményét, sőt elítélik azt, ahogy az antikommunizmust „partizánfegyverként" alkalmazta. „Túlzásai" nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai kommunizmus történetéről folytatott vita eltorzult.
Legújabb könyvük, a szovjet kémkedés története Amerikában, ugyanebben a szellemben folytatja a megkezdett munkát, csupán a felhasznált források köre bővült. A szovjet levéltárak, az FBI-archívumok és a Venona-fájlok mellett Haynes és Klehr ezúttal hozzájutott a KGB (Applebaum az egyszerűség kedvéért így nevezi a külföldi szovjet hírszerzést) operatív aktáihoz is, amelyekbe eddig nyugati történészek még nem nyerhettek bepillantást. Ebben orosz társszerzőjük, az egykori KGB-tiszt Vassiliev volt a segítségükre. Ezenkívül szemtanúk, disszidensek visszaemlékezéseit is felhasználták, sőt Applebaum még hozzáteszi, hogy a problémáról szóló ismereteinket a magyar levéltárak anyagai is gazdagítják.
Újdonságnak számít, hogy az atomkémkedésen és Alger Hissen kívül [az amerikai ügyvédet 1948-ban azzal vádolták meg, hogy a háború alatt Moszkvának kémkedett - a szerk.] még rengeteg szovjet hírszerző dolgozott az Egyesült Államokban. A KGB-akták lehetővé tették Haynes és Klehr számára, hogy az FBI által korábban csak a fedőnevükön ismert kémek tucatjait azonosítsák be. Munkájukról, jellemükről, tevékenységükről számos érdekes részletet mutatnak be.
A szórakoztató részleteken túl Klehr és Haynes könyvének a legnagyobb érdeme az, hogy rávilágít az Amerikában folytatott szovjet kémkedés valódi méreteire és az abba bevont emberek számára. A szerzők mintegy ötszáz KGB-ügynökről beszélnek, de nem mindegyikükről rendelkeznek pontos információkkal. De ha csupán azokat vesszük számba, akiknek a név szerinti beazonosítása sikerült, akkor is azt mondhatjuk, hogy jóval több kém tevékenykedett az USA-ban, mint azt bárki gondolta volna, és sokkal mélyebbre hatoltak az amerikai társadalomban, mint hittük. Az 1930-as években a KGB-nek voltak emberei a külügyminisztériumban, a kereskedelmi és az igazságügyi minisztériumban, az OSS-ben [a CIA elődje - a szerk.]. Szaglásztak a Manhattan-terv környékén, a kutatóintézetekben, a vegyipari vállalatoknál, a repülőgépgyárakban stb. Dolgoztak ügynökök a médiában és az irodalmi életben. A KGB még Ernest Hemingwayt is megpróbálta beszervezni, sikertelenül.
A szovjet kémek nagyon magas szinten űzték hivatásukat, karjuk elképesztően messzire elért. Közülük többen orosz vagy kelet-európai bevándorlók voltak. Mások, mint például Hiss, a protestáns fehér elithez tartoztak, akik a Princetonon, Stanfordban vagy a Harvardon végeztek. Egyikük, Samuel Dickstein kongresszusi képviselő volt, Henry Ware pedig a cserkészmozgalomban játszott fontos szerepet. Csak kevesen dolgoztak pénzért - Dickstein bizonyosan közéjük tartozott -, a többségük ugyanis meggyőződésből cselekedett, s nyíltan vagy titokban tagja volt az EÁKP-nak, mely akkoriban szoros kapcsolatokat ápolt a Szovjetunió Kommunista Pártjával (SZKP).
Úgy tűnik, az EÁKP és más országok kommunista pártjai, valamint a KGB közötti kapcsolatok szorosságát nem lehet alábecsülni. Többé-kevésbé azt lehet mondani, hogy aki hitt a kommunizmusban, az hitt a világforradalom szükségességében is, melynek legfőbb letéteményese az SZKP, illetve annak „kardja és pajzsa", a KGB volt. Az igazi marxisták szemében a KGB és az EÁKP céljai meg kellett, hogy egyezzenek. Az amerikai párt főtitkára, Earl Browder maga toborzott és ajánlott ügynököket a KGB-nek (a felesége egykori bolsevik politikai komiszár volt, aki az oroszországi polgárháború idején, 1918-ban és 1919-ben ellenforradalmárokat ítélt halálra). A párt vezetői tisztában voltak azzal, hogy a pénz Moszkvából érkezik, s ebben semmi kivetnivalót sem találtak.
A KGB számára a Szovjetunió és az EÁKP közötti szoros kapcsolat egyszerre jelentett áldást és átkot. Egyfelől a szovjet kommunizmus iránti szimpátia a KGB-t hozzásegítette a széleskörű kémhálózat kiépítéséhez. Vitán felüli, hogy az általa nyújtott információknak köszönhetően a Szovjetunió gyorsabban szert tehetett az atombombára, megerősíthette a Kelet-Európa feletti hatalmát és a hidegháborús pozícióját. Ezek az információk segítséget jelentettek Sztálinnak a Roosevelttel való jaltai tárgyalásain és általában a szovjet vezetésnek abban, hogy jobban megértsék az amerikai döntéshozatal mögött rejlő motívumokat a világháború alatt és után. Másfelől viszont ez az ideológiailag motivált ügynökcsapat egy idő után szükségképpen „ingataggá" vált. Mivel lojalitásukat az eszmék táplálták, politikai nézeteik változásával a hűségük is alábbhagyhatott. Abban a pillanatban, hogy nem értettek egyet az EÁKP vagy a Szovjetunió politikájával, felhagyhattak a tevékenységükkel. Így például az 1937-1938-as koncepciós perek idején vagy az 1939. augusztusi Molotov-Rippentrop-paktum aláírása után több ügynök felmondta az együttműködést. A KGB amerikai csillaga az 1940-es évek végén áldozott le, amikor az antikommunizmus térhódításával sokan megértették, hogy a Szovjetunió iránti lojalitás az amerikai értékek elárulásával egyenértékű: az EÁKP taglétszáma és befolyása drámaian visszaesett, ahogy a KGB toborzási lehetőségei is megnehezültek.
Az érdekességek közül érdemes kiragadni Robert Oppenheimer ügyét. A Manhattan-terv vezetőjéről a szerzők alapos vizsgálódások után azt írják, hogy titokban az EÁKP tagja volt, legalábbis 1941 folyamán. Ezt látva a KGB számos próbálkozást tett, hogy együttműködésre bírja. Úgy tűnik azonban, hogy ezek nem jártak sikerrel. Mások viszont igenis adtak át atomtitkokat.
Az igazi kérdés persze az, hogyan vált lehetségessé, hogy ilyen sok ember működött együtt a KGB-vel. A válasz Applebaum szerint az 1930-as évek nemzetközi kommunista mozgalmának természetében és ideológiájának rendkívüli erejében rejlik. Egyesek hittek abban, hogy a szovjet típusú kommunizmus Amerikában utópiát teremt, de alapvető fontosságú, hogy tudjuk, minden ügynök motivációja más és más lehetett, ami természetesen a megítélésüket is befolyásolja. Ez a „fontos és mélységesen lebilincselő" könyv a tényeket vizsgálja, ami Applebaum szerint helyes, hiszen csak így lehet ezt a jelenséget megérteni és megismerni, a fikciót pedig kizárni.

2009. június 16., kedd

Irán még nem érett meg a nyitásra


A szavazatok újraszámlálása pusztán taktikai manőver
A Neue Zürcher Zeitung egykori közel-keleti tudósítója, Arnold Hottinger kérdésekre válaszolva fejti ki, hogy Iránban még nem érett meg a helyzet a nyitásra, és arról is beszél, miért nem alkalmas a választások vesztese, Hoszein Muszavi egy olyan vezetői pozícióra, amilyenre az országnak szüksége volna.
Hottinger több okból is gyanúsnak tartja a szavazatszámlálás eredményét. Nem csak a folyamat gyorsaságát érzi furcsának, hanem azt is, hogy az országban mindenütt hasonló eredmények születtek, továbbá hogy Mohszen Rezai, a harmadik jelölt csak egy százalékot ért el, pedig a korábbi választásokon 17 százalék körüli eredményeket ért el. Nyilvánvalónak látja, hogy felső utasításra alakították mindenütt az eredményeket. Ennek pedig az az oka, hogy az Őrök Tanácsa a legfőbb vallási vezető, Ali Khamenei szándékának megfelelően még egyszer Mahmúd Ahmadinezsádot kívánta az államfői posztra, mert tart a rendszer fellazulásától. Muszavi nem mondható valódi reformistának, de mindenki mögötte sorakozott fel, aki alternatívát keres a fennálló állapotokkal szemben.
A zürichi lap további kérdésére válaszolva Hottinger úgy vélte, hogy a szavazatok újraszámlálása pusztán taktikai manőver. Az Őrök Tanácsa ugyanis egyfajta állam az államban, amely a politikai és katonai mellett a saját gazdasági hatalmát is elkezdte kiépíteni. Velük szemben a politizáló ajatollahok belátják, hogy Ahmadinezsáddal nem vezet út előre. Már csak ezért is mindenképpen a nyugalom helyreállításában érdekeltek. Khamanei és társai azzal is tisztában vannak, hogy meg kell akadályozniuk egy lehetséges vezető kiemelkedését a másik oldalon.
„Nincs elegük a fiatal irániaknak a totalitárius rendszerből?" - kérdezte a Neue Zürcher Zeitung volt közel-keleti tudósítójától. Hottinger szerint igen, de ehhez vezetőre van szükségük, aki lelkesíti őket, aki mögé fölsorakozhatnak. Személyes emlékeire utal: Khomeini ajatollah hatalomra kerülése után egy fiatal iránitól csodálkozva kérdezte: „Most zavarták el a sahot, és máris új vezetőt kerestek maguknak?" „A perzsák már csak ilyenek." - hangzott a válasz. Ez az ottani hagyományokból következik. Muszavi azonban aligha tenné ki magát annak a veszélynek, hogy ilyen vezéri törekvéseket ápoljon. Sokan mondják, hogy hogy még mindig túl szkeptikusak azok, akik átélték az 1979-es fordulatot, és nem akarnak újabb forradalmat. Újabb lökést az adhat, ha többségbe kerül a fiatalabb nemzedék. És akkor is az lesz a kérdés, hogy felbukkan-e az új vezető. Más lehet a helyzet, ha Khamenei meghal, ő ugyanis élethossziglan áll az ország élén. Az utódlásért folyó harc elvezethet a nyitáshoz, de mindenképpen hosszú és összetett folyamatra kell számítani - mondta Arnold Hottinger a Neue Zürcher Zeitungnak.

http://www.nzz.ch/nachrichten/international/arnold_hottinger_ehemaliger_nzz-nahostkorrespondent_zur_lage_in_iran_1.2751202.html?printview=true

Az atomfegyvermentes világ ígérete


Az orosz-amerikai leszerelési megállapodás következményei
Policy Review

Tíz éve még csak naiv illúziónak tűnhetett az atomfegyverek nélküli világ képe. Az elmúlt években egyre több biztonságpolitikai szakértő és politikus támogatta a teljes nukleáris leszerelést. Barack Obama hivatalba lépése után pedig tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal az atomfegyverek számának jelenős csökkentéséről. Henry Sokolski biztonságpolitikai szakértő, az amerikai kongresszus tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására létrehívott bizottság tagja arra figyelmeztet a konzervatív  Policy Review hasábjain, hogy  a nem kellően átgondolt nukleáris leszerelési program visszaüthet, és könnyen a globális geopolitikai egyensúly felborulásához, illetve újabb atomfegyverkezési versenyhez vezethet.
Sokolski röviden összefoglalja az amerikai elnök által Oroszországnak ajánlott nukleáris leszerelési tervezet főbb pontjait. Barack Obama európai körútján jelentette be, hogy a teljes nukleáris leszerelést fogja szorgalmazni. Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel elvben már meg is egyezett a stratégiai atomfegyverek csökkentéséről. Sokan úgy vélik, hogy a világ nukleáris robbanótölteteinek 96 százalékát birtokló két nagyhatalom vezetőinek egyetértése nyomán remény van rá, hogy globális megállapodást lehet kötni a teljes nukleáris leszerelésről. Így nemcsak a nagyhatalmak közötti atomháború lehetőségét lehetne kizárni, hanem azt is, hogy a nukleáris fegyverek terrorista szervezetek kezére jussanak. Az Obama által javasolt egyezmény megerősítené az atomenergia békés célú felhasználását, de szabályozná a dúsított urán előállítását, tárolását és kereskedelmét is.
Az atomfegyverek számának jelentős csökkentése világszerte nagy érdeklődést váltott ki annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a két nagyhatalom nukleáris arzenálja. Sokolski emlékeztet rá, hogy Oroszország és az Egyesült Államok a hatvanas években még 77 000 nukleáris töltettel felszerelt fegyverrel rendelkezett, mára azonban hetedére, 11 000-re csökkent a számuk. A folyamat hátterében elsősorban az áll, hogy a modern rakéták sokkal pontosabban célba juttathatók, így az elrettentéshez kevesebb nukleáris töltet is elegendő. Az atomfegyverek jelentős csökkentésére tett obamai javaslat így tulajdonképpen csak az elmúlt évtizedek spontán folyamatainak felgyorsítását indítványozza. Szakértők szerint akár 1000-re, még merészebb elemzések szerint 500-ra csökkenhetne az Egyesült Államok stratégiai atomfegyverkészlete.
Sokolski arra hívja fel a figyelmet, hogy a széles körben üdvözölt obamai leszerelési javaslat könnyen káros mellékhatásokkal járhat. Nem kizárt az sem, hogy globális atomfegyverkezési hullámot indíthat el, ha az Egyesült Államok és Oroszország megállapodik nukleáris arzenáljaik csökkentéséről.
Az egyik problémát az atomenergia békés felhasználásának támogatása okozza. A javaslat értelmében minden államnak jogában állna nukleáris erőműveket üzembe állítani. Sokolski szerint azonban egyáltalán nem könnyű a békés célokat és az atomfegyverek előállítását elválasztani. Az atomerőművekben használatos hasadóanyagok ugyanis könnyen alkalmassá tehetők nukleáris fegyverek előállítására. Oroszország például 700 tonnányi dúsított „békés célú" urániumot és 100 tonnányi plutóniumot raktároz a 160 tonnányi hadászati hasadóanyagon túl. A kínai békés célú tartalékok az ország nukleáris arzelnáljának négyszeresére növelését teszik bármikor lehetővé. De a deklaráltan atomfegyver-ellenes Japán is 50 tonnányi hasadóanyaggal rendelkezik, amelyből akár 1500 atomtöltet is előállítható lenne néhány hónap leforgása alatt.
Az atomerőművek építése és az urándúsítás engedélyezése nem választható el a hasadóanyagok katonai felhasználásától. Az az állam ugyanis, amely atomerőművekkel és urándúsításra alkalmas centrifugákkal rendelkezik, hónapok alatt atomfegyvereket gyárthat. Észak-Korea és Irán évek óta az atomerőművek építésére hivatkozva folytat atomprogramot, és semmi kétség nem fér hozzá, hogy mindkét ország valódi célja nukleáris fegyverek előállítása.
Az is kérdéses, hogy lehetséges-e kellő hatékonysággal kontrollálni a kísérleti atomrobbantásokat. Szakértők szerint ugyanis hiába az egyezmények, ma már mód van olyan kis kísérleti robbantások végrehajtására, amelyeket a szeizmográfok nem tudnak kimutatni.
A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a leszerelés vajon hozzájárul-e a globális biztonság és stabilitás növekedéséhez. Sokolsi arra hívja fel a figyelmet, hogy a két nagyhatalom nukleáris arzenáljának csökkentésétől nem feltétlenül remélhetjük ezt. Pakisztán, India, Kína és Izrael ugyanis aligha dönt atomfegyvereinek csökkentése mellett pusztán azért, mert az Egyesült Államok és Oroszország csökkenti atomtölteteinek számát.
Sőt, az sem kizárt, hogy a második világháború óta fennálló, és még a hidegháború idején is aránylag stabil  globális geopolitikai egyensúlyt biztosító rend is felborulhat - figyelmeztet az amerikai biztonságpolitikai szakértő. Ha a két nagyhatalom nukleáris elrettentőereje csökken, akkor a többi atomfegyverrel rendelkező állam kénytelen lesz saját arzenáljának fejlesztésére. Bizonyára akadnának olyan országok is, amelyek úgy érznék, hogy könnyen fontos geopolitikai szereplővé válhatnak atomfegyverek gyártásával. Könnyen lehet, hogy például Japán, Ausztrália, Dél-Korea is nukleáris fegyvereket akar, ha úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok már nem képes megvédeni. Az orosz-amerikai leszerelés hatására geopolitikai hatalmi harc és atomfegyverkezési hullám indulhat meg, amely jelentős biztonságpolitikai kockázatokkal járna. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az elmúlt években sem volt képes nem csak meggátolni az atomfegyverkezést, így nincs rá remény, hogy a jövőben meg tudná akadályozni, hogy az atomreaktorokkal bíró államok nukleáris fegyverek gyártásába kezdjenek. Az atomfegyverkezési hullám fokozná annak kockázatát, hogy terrorista szervezetek is nukleáris robbanótöltethez jutnak.
Nem szükségszerű azonban, hogy így legyen - teszi hozzá gyorsan Sokolski. Ehhez azonban nem elég az orosz és az amerikai nukleáris arzenál csökkentése, hanem minden atomhatalomnak el kell köteleznie magát fegyvereinek számának csökkentése mellett, és biztosítani kell az atomsorompó egyezmény betartását is. Legalább ilyen fontos lenne a békés felhasználására szánt hasadóanyagok a jelenleginél sokkal szigorúbb ellenőrzése is. (Sokolski nem fejti ki, hogy milyen előírásokkal és intézmények felállításával lehetne garantálni, hogy a dúsított uránt ne lehessen atomfegyverek előállítására használni.) A globális geopolitikai egyensúly fenntartása érdekében elengedetlen lenne a rakétavédelem erősítése, hogy az elrettentő potenciál csökkenésével ne nőjön a jelenlegi atomhatalmak fenyegetettsége.

http://www.hoover.org/publications/policyreview/46390537.html

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 32 -Jézus tanítása a VIII. parancsolatról

Jézus: VIII. parancs: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen!
Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek, tégy engem békéd eszközévé. Ma Te leszel a mi bölcs tanítónk. Add, hogy összeszedve figyelmünket, szívvel-lélekkel hallgassunk Téged! Szentlélek Úristen, jöjj, segíts, hogy az Úr Jézus szent Szavait méltóképpen közvetíthessem engesztelő testvéreimnek.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a VIII. parancsról lesz szó: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen!
Mi a hamis tanúság? Másról olyat állítani, ami egyáltalán nem igaz. Állítsunk párhuzamba egymással két bűnt: az ítélkezést és a rágalmazást. Mindkettő szeretetlenséget jelent a felebaráttal szemben. Az ítélkező más valós hibáiról beszél, tehát nem hazudik. A rágalmazó hazudik, mert valótlan dolgokat mond másról és ezzel tekintélyét és becsületét tönkreteszi. A rágalmazás kegyetlen dolog, a gyilkosságnál is több. Míg a gyilkos csak a testet öli meg, a hazug viszont megöli a jó hírnevet, becsületet. De van olyan szörnyű rágalmazás is, mely egyaránt megöli a testet és a becsületet. Itt arra a szélsőséges esetre gondolok, mikor a bírósági tárgyaláson valaki hamisan tanúskodik, és miatta halálra ítélik az ártatlan embert.
Az emberek szeretik kategóriákba sorolni a hazugságot: szükség hazugság vagy szívesség hazugság, kegyes hazugság vagy részvéthazugság. De ez csak mellébeszélés. Minden hazugság - hazugság.
Szükséghazugság : Mikor valaki kénytelen azt hazudni, hogy szombaton egy komoly szinfonikus hangversenyen volt, mert különben a művelt társaságból kinézik.
Szívességhazugság : A férjnek titkos randevúja van, és a barátja fedezi őt, hogy ma nála lesz egy videofilmet nézni.
Kegyes hazugság: Csak úgy mehet el szentmisére valaki, ha ateista férjének azt mondja, hogy a barátnőjéhez megy.
Részvét hazugság: 2 fiú focizik az iskolaudvaron, az egyik véletlenül betöri az ablakot és a másik együttérzésből magára vállalja.
Akárhogy szépítitek a dolgokat, ez mind hazugság, mert félrevezetitek, becsapjátok vele felebarátaitokat. Az „igen" legyen mindig „igen" és a „nem" legyen mindig „nem". Akkor nagy lesz a jutalmatok az égben.
Gyermekeim! Vizsgáljuk meg, honnan ered a hazugság! A sátántól. Ő a hazugság atyja. Hasznosnak mutatja be a hazugságot, mert védelmet nyújt a kényelmetlen helyzetekben, esetleg anyagi előnyökhöz juttat, elfedi az emberek szeme elől a bűnöket stb.. De hátrányai sokkal nagyobbak: a kárhozatba visz, a hazug ember környezete tiszteletét, hitét, bizalmát, szimpátiáját elveszti, és általában kitudódik az igazság.
Mi a Sátán legravaszabb hazugsága? Hogy elhiteti veletek, hogy ő és a pokol nem is létezik. Tehát arra ösztönöz, hogy ne féljetek, bátran bűnözzetek, mert nem jár büntetés érte. És mi az ember legnagyobb hazugsága? Ha valaki magát szentnek tartja: nem loptam, nem öltem, jó vagyok, nincs semmi bűnöm, még a házastársamat sem csaltam meg. Biztos a Mennybe jutok. Minden vasárnapi misén ott vagyok és áldozok. Nem gyónok, mert nincs mit meggyónni. Az ilyen embernek elaludt a lelkiismerete, a legrosszabb úton jár. Van egy ilyen öregasszony, már 30 éve házasságon kívüli kapcsolatban él egy emberrel, 13 abortusz van a háta mögött, és mindig arról beszél, hogy ő milyen jó.
Tudjátok-e kedveseim, miről lehet felismerni a hazug, rágalmazó embert? Hogy társaságban hirtelen lehalkítja a hangját és suttogva beszél a fületekbe. Egészen biztos, hogy másokat akar bemártani előtted.
Miért hazudik az ember?
  1. Gyűlöletből: Csak az gyűlöl, aki a Sátán barátja. A jó ember sohasem gyűlöl. A gyűlölet a gonosz támadása és lázadása a jó ellen. Nem bocsát meg annak, aki jó. Erre mesélek egy esetet. Láttam egy tanárnőt az iskolában, aki csak kiabálva, trágár szavakkal, kemény szigorral tudott félelmen alapuló fegyelmet tartani. Páttag volt a kommunizmus alatt, magas jutalmakat kapott. Volt egy vidám, kiegyensúlyozott kolléganője, akiről tudta, hogy vallásos, Isten hívő, a tanítványaihoz kedves, mosolygós, barátságos, és szereteten alapuló jó fegyelmet tud tartani. Ez ellenszenvet, gyűlöletet ébresztett benne. Nemegyszer megrágalmazta a tantestület előtt. Egyik lukas órán a tanári szobában megkérdezte tőle: Mondd, te miért mosolyogsz mindig? Nincs semmi gondod? Sose vagy ideges? A szelíd tanárnő így felelt: Ez az én titkom. És közben arra gondolt: „Jézus békéje és szeretete él bennem."
  2. Irigységből is hazudik az ember. Bosszantja, hogy a másik tehetségesebb, okosabb, gazdagabb, sikeresebb, mint ő. Egy irodában egymás mellett dolgozott két férfi. A főnökük nyugdíjba készült menni, és gondolta, hogy a nagyobb gyakorlattal rendelkező, szorgalmasabb, ügyesebb beosztottját teszi meg utódjául. A másikat elöntötte a sárga irigység. Ő akart vezető pozícióba kerülni, és ezért minden aljas lépésre készen állt. Egyik délután látta, ahogy az utcán ez a kollégája és a főnök fiatal felesége állnak és beszélgetnek. A fantáziája megmozdult és másnap azonnal mondta az igazgatónak, hogy a kollégaúr elcsábította a feleségét és felmentek a lakására. Egy kis kivizsgálás után kiderült, hogy az állítás alaptalan rágalom.
  3. Félelemből is lehet hazudni. Ez nagyon gyakran elő fordul az emberekkel. Van, aki azért rágalmaz, hogy magát kimentse. Ami rosszat tett, azt másra fogja, hogy reá nézve ne legyen következménye és ennek érdekében mindenki előtt eláztatja, rossz színben tünteti fel.
    Először egy olyan történetet mondok el nektek, amiben nincs rágalom, csak félelmen alapuló hazugság. Egy fiatal leány találkozni akar a barátjával, de szülei erről hallani se akarnak, mert sok rosszat hallanak erről a fiúról. A lány - hogy nem kelljen elmondani otthon - azt hazudja, hogy a barátnőjéhez megy tanulni, de elfelejti megbeszélni ezt a cinkosságot a barátnővel. Míg ő a fiúval van, közben az osztálytársa felhívja őt otthon. A szülei veszik fel a telefont és kiderül a hazugság.
    Egy professzor orvosi műhibát követ el a műtétkor, és a beteg meghal. A felelősséget - a következménytől való félelmében - áthárítja az asszisztáló orvosra. A műtős nővér nem mer a főnökével szembeszállni, másik tanú nincs, így az ártatlan orvost ítéli el a bíróság.
Hogyan viszonyulnak az őszinte emberhez, és hogyan a hazughoz. Az őszinte embert szeretik, bizalmasak hozzá, hisznek neki. A hazug embernek még a közelléte is kellemetlen. Nem barátkoznak vele, gyanakszanak rá. Még ha az igazat mondja is, aki hallja, titokban arra gondol: „Vajon most is hazudik?"
Drága Gyermekeim! Legyetek őszinték! Oly szép annak az embernek a szája, aki nem ismeri a hazugságot. Az őszinteség aranynál, gyémántnál értékesebb ajándék, a tömeg fölé emel. Vigyázzatok, mert a hazugságot meg lehet szokni és nehéz abbahagyni. A hazug ember nyugtalan, mert fél a hazugság kiderülésétől, mert emlékeznie kell arra, hogy mit hazudott, kinek hazudott, még évek után is, nehogy ellentmondásba keveredjen. Én végtelenül irgalmas Isten vagyok és ezt a csúf bűnt is megbocsátom. Mély bűnbánattal, szentgyónással és az Én Szent Vérem permetezésével a hazugságot is eltávolítom lelketekről. Vannak emberek, akiket megkötözött a gonosz és notórius hazudozóvá tett. Csak az ima és a böjt segíthet rajtuk. Imádkozzatok a rágalmazókért és a hamis tanúkért, mert ők vétnek a legsúlyosabban a VIII. parancs ellen. Imádkozzatok minden hazudozóért, a nagyzolókért is, akik feltűnési mániából hazudoznak, hogy magukat jobb színben tüntessék fel!
Ti magatok, tiszta szívű kicsi engesztelőim Irántam való szeretetből és az Én kedvemért soha ne hazudjatok. Mindig igazat kell mondani, de az igazat nem kell mindenkinek elmondani. Megáldalak benneteket az igazmondás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
2009.06.15. hétfő

2009. június 15., hétfő

Szaakasvili felelőssége

Európai tényfeltáró jelentés az orosz-grúz háborúról
Der Spiegel

A tavaly augusztusban kirobbant orosz-grúz háború óta folyik a vita arról, hogy melyik fél felelős a konfliktusért. A Der Spiegel beszámolója szerint az Európai Unió tényfeltáró bizottságának júliusra elkészülő jelentése elsősorban Mikhail Szaakasvili grúz elnököt hibáztatja a történtek miatt.
Micheline Calmy-Rey svájci külügyminiszter tavaly októberben az EU elnökségének felkérésére megbízta Heidi Tagliavinit a 2008 augusztusában kirobbant orosz-ukrán háborús összecsapás körülményeinek kivizsgálásával. A Tagliavini által vezetett tényfeltáró bizottság legfontosabb célja annak megállapítása, hogy melyik fél milyen mértékben felelős a fegyverek konfliktusért. Tagliavini korábban a svájci külügyminisztériumban dolgozott, majd az EBESZ csecsenföldi és boszniai missziójának volt tagja. Egy rövid ideig Moszkvában nagykövet-helyettesként is működött, és az ENSZ képviseletében Grúziában is tevékenykedett. Elismertségét jól jelzi, hogy a Neue Zürcher Zeitung Madame Bátorságként aposztrofálta nemrégiben. Tagliavini 1,6 millió eurós költségvetést és tucatnyi tanácsadót kapott az EU-tól a jövő hónapban esedékes jelentés elkészítéséhez.
A Der Spiegel birtokába jutott bizalmas információ szerint a tényfeltáró csoport tagjai körében egyelőre nem alakult ki egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy melyik fél tehető inkább felelőssé a háborúért. Vannak, akik szerint Oroszország a hibás: Moszkva célja Dél-Oszétia elszakítása volt a NATO-ba igyekvő volt szovjet tagköztársaságtól. Jörg Himmelreich amerikai diplomata szerint az orosz támadás a nemzetközi normákat megsértő agresszió volt.
A bizottság szakértőinek többsége azonban inkább arra hajlik, hogy Grúzia provokálta ki az orosz támadást. A Tagliavini által összegyűjtött dokumentumok cáfolni látszanak a Szaakasvili állítását, miszerint Grúzia az orosz agresszió áldozata. „Grúzia csak magát okolhatja" - idézi a német hetilap a bizottság egyik tagját, Christopher Langtont, a Brit Hadsereg ezredesét. Otto Luchterhandt hamburgi nemzetközi jogi szakértő szerint szó sem volt orosz agresszióról: a Dél-Oszétiában nemzetközi felhatalmazással békefenntartó missziót teljesítő orosz csapatok elleni támadás volt jogtalan, és ezen az sem változtat, hogy Oroszország aránytalan erővel válaszolt. A bizottság többsége egyetért abban, hogy Oroszország jogosan indított katonai akciót, de a hadműveletek során többször megsértette a hadviselés nemzetközi normáit: tiltott fegyvereket vetett be és nem kímélte a polgári lakosságot, ami háborús bűncselekménynek számít.
A bizottság egyelőre semmilyen bizonyítékot nem talált, amely igazolta volna Szaakasvili állítását, miszerint a háború azzal kezdődött, hogy augusztus 7-én éjjel 150 orosz tank nyomult be a grúz területekre. Sőt, a Der Spiegel úgy tudja, hogy a bizottság arra viszont bizonyítékot talált, hogy egy nappal az orosz csapatok augusztus 8-i bevonulása előtt 12 000 főből és 75 tankból álló grúz alakulat sorakozott fel a dél-oszét határvonalon. Minden jel arra mutat, hogy Szaakasvili hosszú előkészületek után meg akarta kezdeni a szakadár dél-oszét tartomány katonai visszafoglalását. A bizottság tagjainak tudomására jutott az is, hogy a hadsereg vezetése elkészítette a hadműveletek részletes tervét is, de a grúz kormány nem volt hajlandó a többek által hivatkozott dokumentumok bemutatására. A német hetilap szerint ez is a bizottság azon gyanúját erősíti, hogy Szaakasvili titkol valamit.
A bizottság tagjait leginkább annak kérdése osztja meg, hogy Szaakasvili miért akart az orosz nemtetszés ellenére katonai akciót indítani a dél-oszét területen. Vannak, akik valószínűsítik azt is, hogy Szaakasvili vakmerősége hátterében a nyugati hatalmak bátorítása állt. Bruno Coppieter brüsszeli politológus szerint nyugati országok fegyverekkel is támogatták a grúz elnököt. Mások szerint azonban nem kellett külföldi ösztönzés: a grúz választók azt várták az elnöktől, hogy vessen véget a szakadár tartomány függetlenségi törekvéseinek. Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint Szaakasvili egyszerűen elvesztette a józan ítélőképességét.
A Der Spiegel szerint a bizottság jelentése nem fog fényt deríteni arra, hogy az Egyesült Államok támogatta-e Szaakasvili akcióját. A német napilap mindenesetre megemlíti, hogy Amerika George W. Bush elnöksége idején jelentős katonai segélyt folyósított a volt szovjet tagköztársaságnak. Elgondolkoztató az is, hogy az amerikai külügyminisztérium augusztus 8-án, az orosz csapatok megindulásakor nem fogadta Gregorij Karasin orosz külügyminiszter-helyettes telefonhívását.

http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,630543,00.html

2009. június 13., szombat

Iránban vége az iszlám reformmozgalomnak

Vallási kötelezettség volt az Ahmadinezsád érdekében történő csalás
Valóban újraválasztották Mahmúd Ahmadinezsádot elnöküknek az irániak? - teszi fel a kérdést Christiane Hoffmann, a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája, aki a politikust aprótermetű, széldzsekis Holokauszt-tagadó provokatőrnek bélyegzi. Ráadásul majdnem kétharmados többséggel, már az első fordulóban. A szerző szerint felmerül a kérdés, vajon tényleg csak a városlakók egy kisebbségének jelentett-e reményt a kihívó, Mir-Husszein Muszavi. Akit Teherán utcáin hősként és üdvözítőként ünnepelt a változást követelő tömeg. És akit a nyugati tudósítások mint reménytkeltő, reformokat és nyitást ígérő jelöltként festettek le.
A politikus híveivel együtt biztos abban, hogy Ahmadinezsád csalt. Már a pénteki választás előtt figyelmeztettek a várható csalásra, a paramilitáris forradalmi gárdisták és a baszidzsik beavatkozására. Még a belügyminisztériumból is kaptak figyelmeztetést, hogy nagyszabású csalás készül. Egy Ghom városbeli ajatollah vallási kötelezettségnek titulálta az Ahmadinezsád érdekében történő csalást. Minderre az iráni választási rendszer bőséges lehetőséget biztosít. Mint a frankfurti lap szerzője megjegyzi, már négy éve is a gyanú árnyéka vetült arra, ahogy Ahmadinezsád a voksolás második fordulójába jutott.
Az idei választási kampány egy mélyen megosztott országról tanúskodik. Egy modern, városi lakosságról, amely szabadságot és demokratikus jogokat követel. Sokan közülük szekuláris politikai rendszert követelnek. A másik oldalon pedig ott állnak az egyszerű, vallásos emberek, akik számára a jelek szerint továbbra is hihető az igazságosság ígérete.
A publicista szerint Muszavi alulmaradása az iráni iszlám reformmozgalom végérvényes vereségét jelentheti. Sokan feladhatják a reményt, hogy az iszlám rendszer egyáltalán megreformálható. Minden bizonnyal átvertnek érzik magukat. Okkal-joggal lehet rettegni attól, hogy bosszúhadjárat indul azok ellen, akik az elnök ellen szólaltak fel. Ahmadinezsád ugyanis többek között megerősítette a sajtó-, és a művészeti cenzúrát; a vallási kesebbségeket, mint például a bahaiokat szisztematikusan üldözni kezdte.
Muszavinak, a kihívónak köszönhető a magas részvételi arány a választásokon - szögezi le a szerző. Az Iszlám Köztársaságban a voksolási hajlandóság a politikai rendszer elfogadásának fokmérője. Amennyiben alacsony, akkor a hatalmat gyakorlók úgy hiszik, hogy ki vannak téve a nyugati bírálatoknak: a rezsimkritikus irániak bojkottálják a szavazást. Így volt ez négy éve, amikor korábban soha nem tapasztalt kevesen járultak az urnákhoz. Muszavi ezért kapta azt a lehetőséget, hogy mobilizálja azokat is, akik akkor otthon maradtak: szokatlanul élesen támadhatta Ahmadinezsádot, a sajtószabadságról és a nők jogairól beszélhetett, sőt, feleségével együtt kampányolhatott, ami a konzervatív-iszlám beidegződések szerint kész botrány.

http://www.faz.net/s/RubAB001F8C99BB43319228DCC26EF52B47/Doc~E3E718B72CDA54E71BFFC3D93FF980987~ATpl~Ecommon~Scontent.html