Az európai kis államok nyomorúsága

A cseh EU-elnökség keserű tanulságai

Ulrike Guérot, az Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) stratégiai elemzőközpont berlini irodájának igazgatója szerint a cseh EU-elnökség féléve bebizonyította, hogy a kis uniós államok nem alkalmasak az elnökséggel járó feladatok ellátásra. Svédország sem nagyobb Csehországnál, mégis nagy reményekkel és tervekkel vág neki a féléves elnökségnek - írja Guérot a Der Spiegelben. Az Unió jövője szempontjából is fontos lenne, hogy többet sikerüljön elérnie, mint a cseheknek.

Az Európai Uniónak a gazdasági válság miatt talán még a szokásosnál is fontosabb a gördülékeny ügymenet és az összehangolt és egységes külpolitika érvényesítése - véli Guérot. A cseh elnökség azonban minden szempontból kudarcnak tekinthető: a kelet-európai ország képtelen volt az EU függőben lévő ügyeinek előmozdítására. Cseh elemzők is kudarcként értékelték az elmúlt hat hónapot: Prága nagy várakozásokkal indult neki a hat hónapos soros elnökségnek, de a nagy tervekből semmi sem valósult meg. Csehország beletörődött, hogy kis állam, és a kishitűség miatt nem mert semmilyen komoly kezdeményezésbe fogni. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy Csehország elnöke az év elején az euroszkeptikus Václav Klaus volt, és az EU-elnökség idején bekövetkezett kormányválság sem tett jót a cseh vezetés hatékonyságának. A totális leégést csak azzal tudta elkerülni Csehország, hogy hosszas viták után végül május 6-án ratifikálta a Lisszaboni Szerződést.

De még ha a belpolitikai nehézségek nem nehezítették volna a csehek dolgát, akkor sem valószínű, hogy bármit elértek volna elnökségük alatt - jegyzi meg Guérot. Még egy erős cseh kormány sem lett volna képes elősegíteni az ukrán gázválság megoldását. Ha nincs gazdasági válság, aligha sikerülhetett volna rávennie az íreket a Lisszaboni Szerződés elfogadásáról szóló népszavazás megismétlésére.

Az Európai Unió egyre inkább fontos világpolitikai tényezővé válik, ezért nagyon fontos, hogy a soros elnökséget betöltő állam képes legyen az Unió számára is kulcsfontosságú kérdésekben egységet teremteni és képviselni a közösség érdekét. A cseh elnökség idején azonban minden fontos kérdésben - a gazdasági válság kezelésében, az ukrán-orosz gázvita megoldásában - az európai nagy-hatalmak, mindenekelőtt Franciaország és Németország játszott meghatározó szerepet, miközben a cseh elnökség alig hallatta a szavát. A gyenge EU-elnökség azért különösen kártékony, mert hozzájárulhat az Unió dezintegrálódásához és a nemzetállami törekvések megerősödéséhez - figyelmeztet Guérot. Pedig az EU új, a volt szovjet tagköztársaságokkal kötött partnerségi megállapodásai miatt és a NATO szerepének visszaszorulásával a korábbinál fontos lenne az Unió egységének megőrzése.

Mit várhatunk ezek után a svéd elnökségtől? - teszi fel a kérdést a berlini politológus.

A skandináv állam nagy reményekkel vette át az elnökséget, amelynek hat hónapja során rendkívül fontos, az Unió jövőjét is meghatározó kérdésekben kell előrelépni. Carl Bildt külügyminiszter többször kifejtette, hogy mindent el fog követni, hogy az Unió segítségével Moldávia és Grúzia jól működő demokráciává váljon. Fontos lenne az egyre súlyosabb politikai és gazdasági válsággal küzdő Kijev megsegítése is, hiszen Ukrajna összeomlása maga alá temetheti egész Kelet-Európát. A svéd elnökségnek előre kellene lépnie a volt szovjet államok európai integrációjának és Törökország EU-csatlakozásának ügyében is. A svédeknek mindent el kell követnie a Lisszaboni Szerződés írországi sikere érdekében. A referendum sikere esetén pedig el kell kezdenie az egységes európai külpolitika és elnöki pozíció alapintézményeinek megszervezését. Az elkövetkező félév fontos feladata lesz a transzatlanti kapcsolatok erősítése és a 2010 júniusára tervezett, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozó előkészítése is. Guérot szerint geopolitikai szempontból elengedhetetlen lenne, hogy az EU mielőbb a közel-keleti rendezés megkerülhetetlen szereplőjévé nője ki magát. Közben persze nem szabad megfeledkezni a környezetvédelemről sem, amely ügynek az Unió mindig is élharcosa volt: a svéd elnökségnek oroszlánrészt kell vállalnia az év végén esedékes koppenhágai klímakonferencia megszervezésében. Még felsorolni is hosszú az elkövető a svédekre váró legfontosabb feladatokat.

Fél év múlva kiderül, hogy a kis Svédországnak mit sikerült teljesíteni a hosszú listából. Ha a csehek után a svédek is kudarcot vallanak, akkor félő, hogy Guérot-nak lesz igaza, és kétségessé válik, hogy van-e értelme a kis európai államokra bízni az Unió soros elnökségét.

http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,633226,00.html