Megemlékezés Mándoky Kongur István turkológus születésének hetvenedik évfordulóján
1944.02.10. - 1992.08.22.
Ázsia a művelt világ szemében nagy dolog: kultúra, kitartás, és erő.
A magyar és a kazah tudományos élet jelentős turkológusa Mándoky
Kongur István tágas aurájában mindez elfért. Mert egyben látó emberként
érzékelte, kutatta és dolgozta fel az őt körülölelő világot. Életének fő
célja volt a magyarok és a kunok testvéri szövetsége Európa és Ázsia
török népeivel. Felbecsülhet
etlen értékűek a kazahsztáni, kirgizisztáni, üzbegisztáni és
türkmenisztáni komplex nyelvi, történeti, népköltészeti és néprajzi
gyűjtései. Barátaira, kollégáira és tanítványaira vár a feladat, hogy
közkinccsé tegyék fáradtságot nem ismerő munkájának eredményeit, így
állítva örök emléket küzdelmes életének. Ám mi az ő XXI. századi
öröksége a magyar tudomány, a turkológia és csak egyszerűen a
munkásságát szeretők, tisztelők számára?
Mit ér az ember, ha egy személyben kun-magyar és kazah?
A kérdésekre kapott válaszok mellett a megszakadt életű
kutató és tudós özvegye, Mándoky Ongajsa asszony világít rá az eddig még
nem közölt életrajzi részletekre a következő három fejezetben.
Írta és összeállította: Mándoky Ongajsa, Mándoky András, Monos János
Interjú: Monos János
Fotók: Mándoky Ongajsa archívuma
Rajz: Györfi Sándor
(A teljes riport rövidített változata az Explorer Magazin februári-márciusi számában olvasható.)
Közeledik a Nagykunságból származó, sajnálatosan fiatalon
elhunyt nagy magyar turkológus, Mándoky Kongur István születésének
hetvenedik évfordulója. Mi ennek az évfordulónak a jelentősége a
magyarság és a török világ számára?
Úgy érezem, a férjem ma nagyon boldog lenne, mert láthatná az álma
beteljesülését a magyar és a kazah, ill. a többi török nyelven beszélő
és török eredetű népek összefogásának valóra válását.
Miben látja az összefo
gás népeket mozgató erejét?
2008 augusztusában rendezték meg Magyarországon az immár jelentős
eseményként emlegetett első Kurultájt, más szóval a torgaji
kazah-magyarok és a Kárpát-medencei magyarok találkozóját. A nagyszabású
rendezvényen a nomád török népek ősi harci játékait mutatták be a
hagyományőrző csoportok. A Kurultájon a magyarokon és kazahokon kívül
más török népek képviselői is részt vettek. Az érdeklődés óriási volt,
hiszen közel negyvenezren élték meg a rendezvény eseményeit. Az első
napon, amikor a pódiumon elhangzott a férjem, Mándoky Kongur István
neve, egy nagy csillag jelent meg az égen mely lassan kettévált, majd
szivárvánnyá alakulva ívével megvilágította az egész égboltot. Közöttünk
volt, és marad mindörökre.
Önök Istvánnal bizonyára sokszor és sokat beszélgettek arról, hogy mi indította el őt a szép de, nehéz életpályáján.
Mándoky Kongur István 1944. február 10-én született, a Nagykunság
fővárosában, Karcagon, kun nagygazda családból. Ez a város sok nagy
embert adott a kunoknak és velük együtt az egész magyarságnak.
Feltétlenül meg kell itt említenünk a honfoglaló magyar nép eredetével,
és életével is foglalkozó turkológust Németh Gyulát, István egyik
támogatóját, vagy Győrffy István néprajzost, de bizony sorolhatnánk
másokat is.
A hagyomány szerint István burokban született, fogakkal. A nomád
népek hite szerint az így született gyermek az égiek kegyeltje,
küldetése van. Férjem pályája is mutatja, hogy ennek a hagyománynak
lehet alapja. A kunok, magyarok táltosnak, a kazahok sámánnak hitték a
férjemet.
Gyerekkorában a kis István sokat hallott szüleitől, rokonaitól és a
helybéli öregektől arról, hogy az ő őseik voltak azok a kunok, akik
Kötöny kánnal együtt a XIII. század első felében a mai Kazahsztán
területéről érkeztek Magyarországra. Apja sokszor mondta neki: Valamikor
majd el kell utaznod Keletre és találkoznod kell a velünk azonos
gyökerű török testvéreinkkel! Az apja ösztönzésére a fiatal fiú már igen
korán pályát választott. Elhatározta, hogy a kunok-kipcsakok nyelvét,
életét, történetét és néprajzát fogja egész életében tanulmányozni.
Gyermekkorukban sokan eldöntik, milyen pályát választanak. A
legtöbbjük később nem fogja megvalósítani álmát. A Maga férjének hogyan
sikerült ez? Ahogy tudom, a körülmények egyáltalán nem segítették elő
terveit…
Osztályidegenként nem volt könnyű az útja. A Mándokyak 1945-ig a
Nagykunság legelőkelőbb kun családjai közé tartoztak. Férjem
nagyapjának, Mándoky Andrásnak jelentős birtoka volt, földet és lovakat
szerető gazdálkodóként egyben Karcag „városgazdája” volt. Mándoky Kongur
István nagybátyjának a felesége, Dusa Mária szintén gazdag, sok földdel
rendelkező kun családból származott. Jól beszélt franciául,
festészettel is foglalkozott. Kongur édesapja, Mándoky Sándor
lótenyésztő nagygazda, környezetében befolyásos emberként élt. Fiának
érdeklődését a kunok eredete és története iránt ő keltette fel s azt
folyamatosan táplálta is. 1956-ban, amikor a szovjet hadsereg
megszállta Magyarországot Mándoky Sándor és családja nehéz körülmények
között élt Karcagon. Ebben az időben István édesapja ötezer forintért –
mintegy félévi fizetéséért – vásárolta meg tizenkét éves fiának a
„Codex Cumanicust”. A Rákosi rendszerben Mándoky Sándort kulákként
bélyegezték meg, ami fiának komoly nehézségeket okozott a tanulásban. A
nyolc általános után Istvánt nem vették fel gimnáziumba, így
lehetetlennek látszott, hogy egyetemre kerüljön. Ezekben a terhes
időkben különösen sokat jelentett az egyébként végig jellemző anyai
támasz és folyamatos segítség. Férjem édesanyja, Karaszi Erzsébet
szintén jómódú kun családból származott, nagyon jól beszélt németül,
művelt asszony volt. Fiát törekvéseiben haláláig támogatta.
Édesapja halála után Mándoky Kongur István nagybátyját, a korábban
említett „városgazda” unokáját, dr. Mándoky Andrást tekintette apjának.
„András bácsihoz” nagyon ragaszkodott, tanácsait, kritikáját egyaránt
elfogadta.
A kis István minden akadály ellenére, rendíthetetlenül haladt előre
céljai felé. Igyekezett minél többet megtudni a török népekről és ezen
belül a kunok testvéreiről, a kipcsakokról is. Már 10 éves korában
bement a karcagi múzeumba és könyvet kért a török nyelvek
tanulmányozásához. A múzeumban dolgozó kiváló néprajzos Szűcs Sándor,
megértéssel fogadta a fiú gondolatait, szárnyaló elképzeléseit és adott
neki megfelelő könyveket. A történelmet oktató tanár is segítette
Istvánt abban, hogy jobban megismerje a kunok történetét. A Mándoky
család a „létező szocializmus„ első időszakában nagyon szegény volt. A
kis István önkéntes véradó lett azért is, hogy megvehesse a török
kultúrát és nyelvet bemutató első könyveit. Vagyis vérét adta értük.
Mándoky Kongur Istvánnak ebben az időben a kötelező orosz nyelv
jelentette az igazi segítséget ahhoz, hogy megismerkedjen a kunokhoz
legközelebb álló rokon néppel, a kazahokkal és azok nyelvével. Nem
messze Karcagtól Kunmadarason, szovjet katonai alakulatok állomásoztak. A
katonák és feleségeik időnként Karcagra jöttek vásárolni. István
észrevette, hogy az egyik sofőr arcvonásai jelentősen különböznek az
oroszok arcvonásaitól. Kiderült, hogy a sofőr kazah volt. Ő lett Mándoky
Kongur Istvánnak, a jövő nagy turkológusának első nyelvtanára. Máig
őrzöm a füzetet, melyben az ifjú István által orosz, magyar és kazah
szavak vannak feljegyezve. A későbbiek során török nyelvekre tanították
Istvánt ugyanannak a szovjet laktanyának tatár és kirgiz katonái. Így
történt, hogy Mándoky Kongur Istvánnak hátrányos helyzete ellenére már
gyermekkorában, ill. serdülő ifjúként sikerült széleskörű ismereteket
szereznie a török nyelvekről és a török népek történetéről.
A következő célja az lett volna, hogy bejusson a Budapesti Eötvös
Lóránd Tudományegyetem Belső-Ázsiai tanszékére. Ez először lehetetlennek
látszott, hiszen az érettségit is le kellett valahogy tennie Karcagon.
Ám ekkor jelentős segítséget kapott. Hajdú Béla a helyi mezőgazdasági
technikum igazgatója felvette az iskolába annak ellenére, hogy tiltva
volt. Ellenőrzések alkalmával kiküldte Istvánt az osztályból, az
osztálykönyvben pedig „kivehető” lapot alkalmazott. Így sikerült Mándoky
Kongur Istvánnak eredményesen leérettségiznie, bár ezt követően az
egyetemre még nem vették fel. Ebben az időben édesapja régi
foglalkozását űzte, azaz lótenyésztőként és a lovassport trénereként
dolgozott. Választása nem volt véletlen, hiszen neveltetéséből adódóan
is a lovak szeretete meghatározó erővel vitte ebbe az irányba. Kiválóan
ismerte a lovak fajtáit, tudása kiterjedt a lótenyésztés
mesterfogásaira, de igen tájékozott volt a különböző fajták szokásaival,
viselkedési jellemzőivel kapcsolatban is. Egy alkalommal, amikor
szerepelt a kazah televízióban, viccesen jegyezte meg, hogy nem tudja
bizonyosan vajon a lótenyésztésben, vagy a turkológiában ismeri-e ki
jobban magát. Megrovóan szólt arról a jelenségről, hogy a mai kazah
gyermekek jobban ismerik a japán autók márkáit, mint a lófajtákat. Nem
sokkal az említett kazahföldi televíziós felvétele előtt Kongur részt
vett 1983-ban Kirgíziában egy lóversenyen, ahol megmutatta milyen
nagyszerű lovas és díjat is nyert. Sokat lovagolt, sőt versenyeket nyert
a Mongol Altaj kiválóan lovagló nomád kazahjainak mezőnyében is. Magam
láttam és tapasztaltam, hogy szobatudósi munkája közben otthonunkban,
deszkából összeeszkábált állványra helyezett eredeti kazah nyergen úgy
lovagolt, mint egy lovon. Így szeretett a legjobban a szobájában olvasni
és gondolkodni.
Végül is földije, Németh Gyula professzor, a neves turkológus
segítette őt abban, hogy 1963-ban bejusson az egyetemre, amit 1968-ban
fejezett be. Kisdoktori disszertációját 1971-ben summa cum laude védte
meg. Így lett Mándoky Kongur Istvánból vágyai szerint mégiscsak
turkológus. Mándoky kazah nyelvi tudását egyetemista korában az itt
tanuló mongóliai kazah diákok körében, majd a Mongol Altaj nomád
kazahjai között, ill. az eredeti nomád világ utolsó fellelhető helyein
is gyarapította. A mongóliai kazahokhoz vezetett expedícióin fontos
néprajzi, nyelvészeti adatokat gyűjtött. Utazásait egész pályája során
folytatta, a török világ minden részén.
Mi volt Mándoky Kongur István legmagasabb elért tudományos fokozata? Milyen szintű volt István tudományos felkészültsége?
Férjem a Nyelvtudományok Kandidátusa lett a kun nyelv magyarországi
emlékeiről írott disszertációja alapján, mely dolgozatát 1981-ben védte
meg. Nagyon erősen szemben állt az akkori hivatalos tudományos
állásponttal, amely szerint egyedül a finnugor eredet az elfogadható.
Ezzel szemben István nemcsak a kunok rokonságát kereste a török
népekkel, hanem a magyarokét is. Hivatalosan háromszáz török kölcsönszó
van a magyar nyelvben. Mándoky Kongur István már a mongóliai kazahok
között végzett kutatásaik során ezret talált. Így tudományos szempontból
is szembe úszott az árral. Emiatt nehéz volt előrehaladnia, sok támadás
érte idehaza. Munkahelyéről, a Magyar Tudományos Akadémia belső-ázsiai
kutatócsoportjából többször el akarták távolítani. Ilyenkor főnöke, Kara
György professzor állt ki mellette, aki sokszor megvédte. Ahogy mondani
szokták, sok más küldetéssel megáldott emberhez hasonlóan, ő sem volt
próféta a saját hazájában. Külföldön sokkal nagyobbak voltak a
tudományos sikerei, így például a baskír és kirgiz Tudományos Akadémia
tagjai közé választotta. Bár Mándoky Kongur István pályáját korai halála
sajnálatosan röviddé tette, mégis, ez a pálya teljesnek tekinthető, a
legkisebb mértékben sem torzó. A kazah és a magyarországi kun nép
körében, szélesebb értelemben véve pedig az összes török nép körében
Mándoky Kongur István neve mindig is élni fog.
Tudományos felkészültsége nagyon magas szintű volt. Széleskörű
tájékozottsággal bírt a nyelvészet terén és sok török nyelvet megtanult.
48 éves korára közel 30 nyelven beszélt, a török nyelveket anyanyelvi
szinten bírta! Nem csoda, hogy megharagudtak rá olyanok, akik jóval
kevesebb tudással rendelkeztek nála és hibákat követtek el a
turkológiában, amelyeket a férjem észrevett és ki is javított.
Mi újat hozott Mándoky Kongur István a magyar tudomány, és általában, a turkológia számára?
Mándoky Kongur mintegy két évtizedes tevékenysége
jelentős mértékben megváltoztatta a már régóta létező magyar turkológia
kutatási irányait. A magyar turkológusokat a finnugristák hosszú időre
kiszorították a magyarság eredetkutatásából. Ők elsősorban azoknak az
oszmán-törököknek a történetével, nyelvével és kultúrájával
foglalkozhattak, akik 150 éves magyarországi tartózkodásuk során mély
nyomot hagytak a magyar nép életében. A kipcsak-kunkutatás önálló
tudományos irányzatként Mándoky Kongur Istvánnal kezdődött
Magyarországon. Előtte egyes magyar tudósok egyedül a kunok történetének
kérdéseivel foglalkoztak, mások pedig a kun kultúra egyes elemeit
hasonlították össze a magyarral. Mándoky Kongur István volt az első, aki
tudományos tevékenysége során ezeket a kutatási irányokat egyesítette
és egységesen kezdett el foglalkozni a magyarországi kunok történetével,
nyelvével és kultúrájával. Hatalmas anyagot gyűjtött össze kun eredetű
magyar szavakról, helynevekről, egykori törzsnevekről és azok keleti
párhuzamairól. Keleti török nyelvismerete, elsősorban a kazah
nyelvismeret segítette abban, hogy a Kun Miatyánkot hitelesen lefordítsa
és ezzel bevezesse a magyar tudományba a legkiterjedtebb kun
nyelvemléket. Rekonstruálta a kun kiszámoló mondókákat, összevetette
őket más török népek hasonló emlékeivel. Tisztázta számos fennmaradt kun
szó jelentését, szintén elsősorban közép-ázsiai kipcsak szavak alapján.
A kun, kipcsak és általában véve a török törzsi és nemzetségi
nomenklatúra legjobb ismerője volt. Ide vonatkozó készülő nagy műve
megírásában a korai halál akadályozta meg. Mándoky Kongur István
műveiben szorosan összekapcsolta nemcsak a kun nép, hanem a magyar nép
történetét és nyelvét is a Nagy Sztyeppe életével, különösen a kazahok
baskírok, történetével és nyelvével.
Úgy tudom, Mándoky Kongur István főmunkatársként dolgozott az ELTE Belső-Ázsiai Tanszékén. Milyen volt kapcsolata diákjaival?
Hasonlóan a magyar turkológia atyjához, Vámbéry
Árminhoz, a férjem is szívesebben tanított otthon, mint az egyetemen.
Kedvenc diákjai feljártak hozzá. Odahaza, szűk körben, a kun-török világ
iránt érdeklődő diákok számára különórákat adott. Ez volt az ún. Török
Kör. A diákok, akik részt vettek ezeken az összejöveteleken, ezeket a
szűk körben tartott órákat és szemináriumokat Mándoky Akadémiának
nevezték el. Sok magyar turkológus, néprajzos, történész, hagyományőrző
tartotta és tartja magát Mándoky Kongur István tanítványának.
Férjem a török népek hagyományainak népszerű ismertetésében is fontos
szerepet játszott. Minden hagyományőrző, aki a mai Magyarországon
jurtákban él, és a nomád pásztorélet emlékeit gyűjti, ill. a harci
hagyományok felélesztésén munkálkodik, mind Mándoky Kongur tanítványának
tekintheti magát. Férjem sztyeppei múzeum létesítésén is gondolkodott,
amit a Hortobágyon akartunk felállítani. Sajnos, ezt az akkori hajdúsági
hatóságok nem engedélyezték.
Férje egyik vezetékneve: Mándoky, ez magyar név. Másik
vezetékneve Kongur, ez ősi kun-kipcsak név. Mándokynak, vagy Kongurnak,
illetve magyarnak, vagy kunnak érezte magát Mándoky Kongur István?
Egyértelműen kunnak érezte magát. Ez nincs ellentétben magyarságával.
Kötöny kán mongolok elől Magyarországra menekült népe soha nem volt
földesúri igában, kivéve egy rövid időszakot a XVIII. század elején,
amikor a Habsburg udvar jobbágyként a Német Lovagrend alá rendelte őket.
Fontos tudni, hogy egyébként a kunok mindenkori hadereje közvetlenül a
magyar királyok alá tartozott, így az uralkodó katonáiként szolgáltak. A
kun haderő parancsnokai Magyarország nádorai voltak. Ennek a szabálynak
köszönhetően a XIX. század elején alapított Jász-Kun Nádor huszárezred
tulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett. A kunok büszke huszárok
voltak. Férjemnek is voltak családjától örökölt huszár emléktárgyai,
kardok, csákók és nyergek.
Férjemet különösen élete vége felé sokféle igaztalan támadás és
sérelem érte, elsősorban azért mert kunnak, kipcsaknak vallotta magát. A
Kongur nevet általánosan használta, míg az István keresztnév helyett
halála előtt annak kun megfelelőjét, az Atlant vette fel. Tervezte, hogy
Kazahsztánba költözik, ahol a helyi körülményeknek és szokásoknak
megfelelően majd folytatni tudja az aktív kutatómunkát, valamint a
rendszeres publikációs tevékenységet.
(A család turkológussá nőtt hajtása rájött a név igazi jelentésére,
és büszke ragaszkodással viselte! A Kongur szó jelentése „barnás”, amely
egyben lószín, és a szemnek, léleknek kedves, megnyugtató rozsdás szín.
Az Atlan kissé eltérő hangtani formában katonai parancs szó: Attan,
vagyis Lóra! Talpra Magyar! Lóra Kazah! Sokunkkal együtt Mándoky hitt
abban, hogy a név lélek, amely „meghatározza az Embert”. Monos János
megjegyzése.)
Ki folytatja Mándoky Kongur István munkáját?
Nehéz erre válaszolni. Férjem volt az utolsó olyan típusú magyar
kutató, aki Kőrösi Csoma Sándorhoz, Vámbéry Árminhoz, Stein Aurélhoz,
vagy akár professzorához: Ligeti Lajoshoz hasonlóan, egyaránt erős volt
nyelvészként, történészként, néprajzosként és terepkutatóként.
Véleményem szerint, mindezek együtt adják a keletkutatót. Hiányzik a mai
magyar kutatókból a férjemet fűtő lángoló lelkesedés is. Tehát csak a
következőket mondhatom: nem ismerek ma olyan embert, különösen nem
Magyarországon, aki Mándoky Kongur István munkáját a szó szoros
értelmében folytathatná.
Kikre emlékszik a legszívesebben férje tanítványai, barátai, tisztelői közül?
Első helyen említeném Sudár István történészt és újságírót, férjem
volt tanítványát, aki elindította annak a tervnek a megvalósítását,
melyet eredetileg még a férjem vetett papírra és juttatott el Karcag
tanácselnökének 1984. november első napján. Mándoky Kongur István
remélte, hogy ezek az alapgondolatok maradéktalanul megvalósításra
kerülnek. Magát a tervezetet a következő címmel küldte meg Karcag
városának „Tervezet egy honfoglalás kori magyar vagy XIII-XVII. századi
kun nomád szállásnak a Nagykunságon (Hortobágyon) való bemutatására”.
Ezt a tervet férjem halála után Sudár István félig megvalósította,
1995-96-os években Nyugat-Kazahsztánból hozott kazah „zsaby” fajta
lovakat és jurtákat. Az volt a célja, hogy a Hortobágyon létrehozzon egy
skanzent. Hirtelen bekövetkezett halála után mások kezébe kerültek ezek
a lovak és sátrak. Sudár István maga is igazi kun ember volt, mint a
férjem, akit példaképének tekintett.
Férjem jó barátai között meg kell említenünk Kelemen Andrást, Hóvári
Jánost, akik jelentős szerepet játszottak a magyar-kazah diplomáciai
kapcsoloatok kiépítésében, valamint Torma József néprajzost,
Magyarország első kazahsztáni nagykövetét, aki „Bérem bélő, ikem égő”
című szép könyvében emlékezett meg Mándoky Kongur Istvánról.
Férjem közép-ázsiai kollegái közül többen is nagy emberek lettek a
keletkutatás, turkológia világában. Például Bolat Kumekov kazah
akadémikus, történész eetnológus és nyelvész, a kazahsztáni Kipcsak
kutató Központ igazgatója, kifejezetten férjem szellemében kutatja a
magyarországi kun opk és a közép-ázsiai kipcsakok történeti, etnológiai
és kultúrális kapcsolatait. Kumekovnak fontos cikkei jelentek meg ebben a
témában,, magyar és orosz nyelven is. Konkobajev Kadüralü, a
kirgizisztáni „Manasz” Egyetem turkológiai professzora, szintén a kunok,
kipcsakok és magyarok kapcsolataival foglalkozik.
Férjem egyaránt nagyon szerette a közép-ázsiai népek irodalmát és a
magyar pusztai költészetet. Barátai között voltak magyar és török nyelvű
költők is. Körmendi Lajos a Magyarországon tanuló Buharaj Ravil tatár
költő verset is írtak férjem emlékére, közvetlenül halála után. Ezek a
versek 2014 február 10-én elhangzottak a Mándoky Kongur István
születése 70-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen, a
Budapesti XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal konferenciatermében.
Somfai Kara Dávid fiatal tudós, aki férjem útját járva kutatja a
keleti népek hagyományát. A Mándoky Kongur István emlélére
összeállított, „Kőember állott a pusztán” című tanulmánykötet 2008-ban
jelent meg Birtalan Ágnes és Somfai Kara Dávid szerkesztésében. A fiatal
turkológus szintén példaképének tartja férjemet, és tökéletesen
megtanulta a kipcsak-török nyelveket.
Bíró András Zsolt az 1960-as években Tóth Tibor által felfedezett,
majd 2002-től Benkő Mihály által kutatott torgaji argün-magyarok között
átfogó genetikai vizsgálatokat végzett és bebizonyította, hogy a
kazah-magyarok és a Kárpát-medence magyarjai között Y-kromoszóma vonalon
csakugyan van genetikai rokonság. Az általa szervezett kiskunsági
Kurultáj találkozókon a kazahok között népszerű lovas játékokat mutatnak
be, amikor jurták százai állnak a tábor szélén, élő emlékeket állítva a
hun-török - magyar közös eredetnek. Férjemet, ha élne, mindez örömmel
töltené el, hiszen a nomád hagyományok felelevenítésének ő volt
Magyarországon a kezdeményezője, még az 1970-80-as években.
A torgaji magyarok kérdése ádáz vitákat ébresztett a magyar
keletkutatás és őstörténet kutatás berkeiben. Mándoky Kongur Istvánnak
mi volt a véleménye erről a kérdésről?
Négy-öt éve történt, hogy férjem jegyzeteit lapozgattam. Kezembe
került férjem 1985-ös kazahföldi útjáról a Magyar Tudományos Akadémia
részére küldött jelentésének kéziratos piszkozata. A feltett kérdéssel
kapcsolatban, érdemesnek tartom a kézirat néhány sorát szó szerint
idézni:
„Noha körülbelül ugyanolyan szívélyes vendégszeretet tapasztalható a
törökség minden ágában, így a közép-ázsiai török köztársaságokban, mint
Kirgizisztánban, Özbegisztánban, Türkmenisztánban, vagy a kaukázusi
törökségnél, a Volga-vidéki tatároknál és a baskíroknál, továbbá
Azerbajdzsánban és Törökországban is, a kazakoknál a magyarság iránti
testvéri szeretetnek azonban egy egyáltalán nem lebecsülendő oka,
illetve igen figyelemreméltó alapja van. A kazakság törzsrendszerében
ugyanis van egy nem is kisszámú, csaknem 100000 lelket számláló madzsar,
vagy mazsar, illetőleg madjar nevű törzs. A törzs eredetével a kutatás
eddig még egyáltalán nem, vagy csupán alig-alig foglalkozott, pedig a
Kazak Tudományos Akadémia Irodalmi és Népköltészeti Intézetének
adattárában jó néhány, e törzs körében gyűjtött eredetmonda szerint is a
kazak-madzsarok, ill. madjarok egy valaha nyugatra költözött nagy nép
maradványának tartják magukat. Ez a tény, illetőleg adat így magában
talán még nem sokat mond a szakembernek, de a kutatás ilyen irányban
való kiterjesztését feltétlenül indokolja.
Egyébként néhány éve egyik kutatónk már járt a kazak-madjarok között,
azonban csupán antropológus lévén, nem éppen a legszerencsésebb és
legkívánatosabb módon kezdett hozzá e jóval bonyolultabbnak látszó
történeti és etnikai kérdés tanulmányozásához. A szovjet-magyar, illetve
kazak-magyar tudományos kapcsolatok jövőbeni erősödésével talán e
probléma megfelelően komoly és alapos kutatására is mód nyílik.”
Ezt a szöveget döntő, megcáfolhatatlan bizonyítékként idézi a
kazak-magyarok és a Kárpát-medencei magyarok rokonságára vonatkozólag
Magyarok Keleten és Nyugaton” című könyvében Ajbolat Kuskumbajev, az
asztanai Gumiljov Egyetem történész professzora, aki maga is kazak
magyar (pontosabban: magyar-kipcsak) származású, és életét a keleti
magyarok kutatásának szentelte. Ilyen óriási tekintélye van a kazah
tudósok körében Mándoky Kongur Istvánnak!
Férjem fentebb idézett soraihoz én magam mindössze annyit tennék
hozzá, hogy ő Kazahsztánban jártában igyekezett alaposan tájékozódni a
kazak-magyar kérdésről. Felvette a kapcsolatot Szejitbek Nurhánov
torgaji kipcsak származású nyelvésszel, aki 1965-ben Tóth Tibor
antropológust elvitte Torgajba, az argün - magyarok közé. Szejitbek
Nurhánov őrzi is férjem egyik hozzá intézett levelét. Kazahföldön a
férjem többször is kért engedélyt arra, hogy maga is elmehessen
Torgajba, hiába. A Torgaj-vidék Kazahsztán legszigorúbban titkos és
külföldiek számára tiltott régiói közé tartozott, többek között lakóinak
lázadó szelleme miatt. Tóth Tibor is csak „adminisztratív hiba” miatt
juthatott el oda, további kutatásait megakadályozták. Férjemnek, aki
híres volt arról, hogy szívvel-lélekkel támogatta a kazah szellemi,
kulturális és nyelvi függetlenséget, egyenesen megtiltották, hogy oda
utazzon. Akkoriban igen erős volt szülőhazámban a félelem a szovjet
erőszakszervezetektől. A Kazah Szovjet Köztársaságban nem hogy
kazah-magyarnak, de kazahnak lenni sem volt ajánlatos. Hivatalosan
nálunk is, mint mindenütt a Szovjetunióban, egyedül szovjet emberek
léteztek. A „nacionalizmus” börtönévekben mérhető bűnnek számított.
Ugyanazok a városba költözött, hírneves kazak-magyarok, akik később,
országunk függetlenné válása után szívesen találkoztak magyar kutatókkal
(például az argün - magyar Gulnar Dulatova, az 1910-es évek kazah
függetlenségi mozgalma, az Alas mozgalom Sztálin idejében mártirságot
szenvedett vezérének lánya, vagy a magyar-kipcsak Amirzsanov Kaliakbar
Kuskumbajev, a szovjet időkben a Kazah Szovjet Köztársaság kulturális
miniszterhelyettese), óvatosságból nem fogadták a férjemet az 1980-es
években. A Kazah Köztársaság függetlenné válása után Mándoky Kongur
István egyik terve volt, hogy a torgaji magyarok témájávalal
foglalkozzon. Sajnos, ennek a tervének megvalósításában is
megakadályozta a hirtelen halál. Mindez azért különösen szomorú, mert
kazah nyelvtudása, nyelvészeti képzettsége és tapasztalata a
terepmunkában éppen a férjemet tették volna a legalkalmasabbá ennek a
fontos tudományos problémának az alapos feldolgozására. A magyar
tudomány számára is cáfolhatatlan érvekkel bizonyíthatta volna a
kazak-magyaroknak a Kazahsztánban mindenki: közember és tudós számára
egyaránt egyértelmű közvetlen rokonságát a Kárpát-medencei magyarsággal.
Akkor pedig kutyák sem ugattak volna többé a haladó karaván után, nem
úgy, mint ahogy mostanában teszik.
Mándoky Kongur István magát elsősorban utazónak, „expedíciós embernek” tekintette. Meséljen valamit erről!
Állítólag tízszer annyit utazott, mint a „magyar turkológia atyja:
Vámbéry Ármin. Bekóborolta az egész kipcsak világot: a mai
Törökországot, az egykori oszmán hódoltsági területeket: Bulgáriát,
Dobrudzsát, Székelyföldet, kutatott Moldvában, a Krímben, az
Urál-vidéken Baskíriában, Tatárföldön, a csuvasoknál, Közép- és
Belső-Ázsiában, Kínai Turkesztánban. Sokszor járt a Kaukázusban is, ott,
ahol elérte a halál 48 éves korában, 1992. augusztus 22-én. Mindig azt
mondta, hogy ötven éves koráig gyűjt, aztán kezdi megírni tervezett
munkáit. Ez utóbbi tervében a sors sajnos, megakadályozta.
A legjobban talán az én szülőföldemet, Kazahsztánt szerette, ahol
aztán mi is találkoztunk. Ázsiai kutatóútjai alkalmával mindig
keresztülutazott Kazahsztánon. Kazah, kirgiz nyelven, de más török
nyelveken is, anyanyelvi szinten beszélt, írt, tartott előadásokat.
Magam is hallottam, nem is egyszer, amikor híres közép-ázsiai
értelmiségiek mondták neki: „Ön jobban beszéli a nyelvünket, mint mi
magunk!”
Mint igazi turkológus, mindenütt jó kapcsolatokat épített ki a
tudományos, művészeti és irodalmi világgal, de a legjobban vidéki
expedícióin, a nép között érezte magát, ahol a magyar nyelv török
kölcsönszavait, a kun szavak kipcsak párhuzamait és, a nomád népek
történeti hagyományait, legendáit, népszokásait, a néprajz anyagi
emlékeit gyűjtötte. Ami különösen érdekes: Mándoky Kongur terepmunkája
során sohasem készített jegyzeteket, és nem hordott magával diktafont.
Ilyen módon eltüntette azokat a távolságot és a korlátokat, amelyek
gyakran keletkeznek az információt kereső tudós látogató és az
adatközlők között. A pusztai emberek így könnyebben nyíltak meg előtte.
Hatalmas etnográfiai lexikális anyagot gyűjtött össze, ennek jelentős
része még ma is publikálatlan.
Tehát a nagy tudóst Ázsiában még jobban tisztelik, mint Magyarországon? Igen.
Ennek komoly oka van. Férjemben lángolva égett az ősi kun
identitástudat. Úgy gondolta, hogy ha már a kun nyelvet nem sikerül
felélesztenie, legalább abban kell segítenie, hogy mai kun-rokon
kipcsakok, vagyis a kazahok, kirgizek, karakalpakok, karacsai, balkárok,
nogajok, tatárok, baskírok megőrizzék ősi kultúrájukat és nyelvüket.
Ami a kazahságot és általában a közép-ázsiai népeket illeti, ők mind
nagyon sokat kaptak Mándoky Kongur Istvántól. A Szovjetunióban úgy
alakult ezeknek a népeknek az élete, hogy területükön lassanként már
több orosz élt a helyi lakosoknál. Az értelmiség, a városi lakosság
ezekben az országokban, a szovjet időkben szinte kizárólag oroszul
beszélt. A XX. század második felében optimista értékelők szerint is
legfeljebb néhány évtized volt már csak hátra például a kazah nyelv
teljes eltűnéséig. Mándoky Kongur István, Közép-Ázsia országaiban,
elsősorban Kazahsztánban, minden szinten fellépett ez ellen a helyzet
ellen, társaságban, a sajtóban, a televízióban és rádióban egyaránt.
Ennek a tevékenységének nagy hatása volt. Nem kis szerepe volt például
abban, hogy a már független Kazahsztánban ismét egyre többen használják a
kazah nyelvet. A Kazah Alkotmánynak az a szakasza, amely kimondja, hogy
a kazah nyelv a Kazah Köztársaság államnyelve és az orosz a 137
nemzetiség közötti közvetítő nyelv, tulajdonképpen Mándoky Kongur István
elvei alapján lett megalkotva. Így igaz, amit Nurszultan Nazarbajev,
Kazahsztán elnöke mondott a magyar turkológusról: Mándoky Kongur István
aranyhidat épített a magyar és kazah nép között. A volt Szovjetunió más
török népei is sokat köszönhetnek neki. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
ezeknek a népeknek az apostola lett. Nemzeti tudatra ébresztő
tevékenységének hatását országaikban a maga teljes nagyságában még ma
sem tudjuk felbecsülni.
Nem véletlen, hogy például a kazah nép, amelynek egyik alapvető
etnikai alkotó része a kunokkal azonos vérből származó és azonos nyelven
beszélő kipcsak elem, éppen annyira saját fiának tekinti Mándoky Kongur
Istvánt, mint a magyar nép és a magyarországi kunok. Vonzódása eredeti
hazámhoz, Kazahsztánhoz olyan nagy erejű volt, hogy három évvel halála
előtt mondogatni kezdte: ha valami történne vele, elődei: a kipcsakok
földjén, Kazahsztánban szeretne örök nyugvóhelyet találni. Amikor
1992-ben Dagesztánban elérte a halál, elhatároztam, hogy teljesítem
kívánságát. Ez sikerült is. Mándoky Kongur István Almatiban, a tudósok,
művészek, írók, hősök temetőjében, a Kensai temetőben alussza örök
álmát.
Férjem halála napján, azt mondják, földrengés volt számos helyen
Kazahsztánban. Ez a jelenség mindenkiben tudatosította, hogy égiektől
támogatott, nagy ember hunyt el. Temetését is csodás jelek kísérték.
Amikor elindultunk a temetőbe, fenn az addig felhőtlen tiszta kék égen
egy felhő követett bennünket, egészen a kijelölt sírhelyig. Amikor
odaértünk, a felhő megállt a fejünk felett és szemerkélni kezdett az
eső. Nomád hiedelem szerint ez az égi jel azt jelenti, hogy az elhunytat
a föld befogadta.
Nagy temetés volt. Halotti sátrat állítottak neki, ahogy illik a
török népeknél. Sírjánál ott volt, fejet hajtott előtte mindenki, aki
számított a közép-ázsiai tudományos életben. Abduali Haidar, a Kazah
Tudományos Akadémia elnöke azzal zárta búcsúbeszédét: meghajol a magyar
nép előtt, mert ilyen nagy tudóst és csodálatos embert adott a világnak…
Magyarországról a temetésen részt vettek a külügyminisztériumból a
fentebb említett Hóvári János turkológus és diplomata, a család
részéről dr. Mándoki Andrásné Anna és a szülőföldről Bartha Júlia,
karcagi születésű néprajzkutató, aki nagykunsági földet hintett a
sírjára…
Mándoky Kongur István emlékét ma utca és egy róla elnevezett gimnázium is őrzi Almatiban.
Azt is szeretném megemlíteni, hogy férjem mindent megtett azért, hogy
a közismert kun-kipcsak kapcsolatok mellett az ősi és későbbi magyar -
török kapcsolatokat is feltárja. A török világban, ahol a magyarokat
mindig is testvéreknek tekintették, Mándoky Kongur István munkásságát
igen nagyra becsülik. Így az ő öröksége révén tovább nő a török világ
tisztelete a magyarok és a magyarországi kunok iránt is.
Hogyan vélekedtek, vélekednek a kazahok a magyarokról?
Bár országainkat és népeinket több ezer kilométer választja el
egymástól és történelmünk folyása különböző irányt vett, a magyar és
kazah nép között sok a hasonlóság. A hagyományok szerint népeink
egyaránt a hunoktól származnak. Kétségtelen tény, hogy a magyarokat
mintha megbabonázná a Nagy Sztyeppe. Különösen az én szülőhazám,
Kazahsztán, amelynek távoli pusztáin napjainkban is él az argünök és a
kipcsakok között egy-egy Madiar (Magyar) nevű törzs. A kazahok pedig
érzik a kellemes otthonosság érzetét keltő magyar városok és falvak, a
felettük magasodó alacsony, de festői hegyek megbabonázó szépségét.
Vonzó hatást gyakorolnak rájuk a Nagy Magyar Alföld tájai: a Nagykunság
és a Kiskunság, amelyeken a régi kipcsakok kazahokkal rokon utódai: a
kunok élnek és dolgoznak. Azonban nemcsak az ősi rokoni szálak és a
nyelvi rokonság, vagyis nemcsak a múlt köt össze bennünket, hanem a jövő
is. Az a jövő, amelyet napjainkban építünk, amikor a fejlett országok
élenjáró technikája segít kitermelni a kazah föld mélyének kincseit. A
jövő a kölcsönös gazdasági érdekekre, és az emberi kapcsolatokra épül. A
magyarok és kazahok vonzódása egymáshoz, közös ősi kulturális
kapcsolataink ápolásán alapszik. Ezeknek keretei között együtt éltünk és
érintkeztünk egymással évezredeken keresztül, azonos „szuperetnikai”
környezetben, a Nagy Eurázsiai Sztyeppén.
Röviden szólva: a kazahok a magyarokat a legnyugatibb kazahként,
tartják számon, a magyarok pedig úgy vélik, hogy a kazahok a legkeletibb
magyarok.
A Kazah Köztársaság Elnöke, Nurszultan Abisevics Nazarbajev a
következőket mondta 2007. november 22-én magyarországi hivatalos útján, a
Magyar Köztársaság Elnökének az ő tiszteletére adott vacsoráján:
„Európában a kultúrát tekintve nincs a kazahokhoz közelebb álló nép,
mint a magyar. Mint ismeretes, a XIII. században a kipcsak törzsek egy
része az Önök országában telepedett le és jelentősen hozzájárult annak
fejlődéséhez. Ma Magyarország mintegy 200 ezer lakosa kunnak, azaz a
magyarok leszármazottjának tartja magát. A magyar kutatók pedig
felállítottak egy hipotézist, amely szerint a magyar törzsből származó
kazahok a magyarok közeli rokonainak bizonyulhatnak. Mindez fontos
alapja kulturális-humanitárius kapcsolataink további fejlődésének.”
Egy személyes kérdés: Ön, Ajsa asszony, a Kazahsztánt is
hazájának érző kun-magyar tudós, Mándoky Kongur István felesége, hogyan
éli meg a mai Kazahsztánt?
Izgalmas volt innen, Magyarországról nézni, hogyan lett a Szovjetunió
léte idején kizárólag a birodalom, ezen belül is elsősorban Oroszország
nyersanyagellátó szerepére kárhoztatott, természeti kincsekben igen
gazdag Kazah Szovjet Köztársaságból Közép-Ázsia gazdaságilag
leggyorsabban fejlődő, békeszerető, világszerte tiszteletnek örvendő
állama, amely önálló külkereskedelemmel, valutával, diplomáciával,
fejlett oktatási, szociális ellátási rendszerrel rendelkezik
napjainkban.
Huszadik századi történetünk során népünk számos katasztrófán ment
keresztül. Bár a mai Kazahsztán területe a XIX. század közepe óta az
orosz cári birodalom uralma alá tartozott, függetlenségi harcunk teljes
letörése csak 1929-33-ban, a kolhozosítással és a nomád élet
elpusztításával fejeződött be. A sztálini terror idején a Szovjetunió
minden részéből kerültek hozzánk emberek a GULAG táboraiba, vagy
száműzöttként a kazah sztyeppére. Hruscsov idején az 1960-as évek
velején ismét népvándorlás indult a Szovjetunió minden részéről
Kazahföldre. A kényszerű jövevények közül sokan a mi földünkön is
maradtak, élvezik a vendégszerető kazah nép támogatását. Így alakult ki
az a helyzet, hogy a független Kazah Köztársaságban 137 nemzetiség él!
Alkotmányunk biztosítja mindezeknek a nemzetiségeknek az államalkotó
kazah néppel egyenlő jogait. Kemény törvények akadályozzák a mai
Kazahsztánban a vallási és nemzetiségi megkülönböztetést. A Kazah
Köztársaság függetlenné válása után azonnal bezárták a volt Szovjetunió
atomkísérleti telepét Szemejben, amelyen 1947-1991 között több mint
hétszáz nukleáris bombát robbantottak fel, ökológiai katasztrófát,
számos ember betegségét, megnyomorodását, halálát okozva az egész
vidéken. Megszabadultunk az egykori szovjet birodalomtól örökölt
atomfegyverektől. Ma Kazahsztán az egyik élharcosa az atomstop egyezmény
kiterjesztésének Földünk valamennyi államára. Az űrkísérletek a
szülőhazám nyugati területén fekvő bajkonuri űrrepülőtéren a Kazah
Köztársaságnak Oroszországgal megkötött egyezménye alapján ma is
folynak, ma már kazah űrrepülők is részt vesznek a programokban.
Amikor egész Európa, Amerika, sőt az egész világ a pénzügyi válság
csapdájába esett, aggodalommal figyeltem, hogy mi fog történni
szülőföldemen. Azonban a kazah elnök, Nurszultan A. Nazarbajev
előrelátása következtében nem történt nagyobb baj. Ő rendelte el még
1997-ben, országunk olajjövedelme egy részének Nemzeti Alapban történő
tartalékolását. A 2009-es világválság idején a Kazah Köztársaság
költségvetése ettől az alaptól kapott támogatást a korábban megkezdett
nagy ipari, mezőgazdasági, egészségügyi és oktatási projektek
folytatására. Így esett, hogy a válságok éveiben alig esett vissza a
Kazah Köztársaság évenkénti gazdasági növekedésének üteme.
Örülök annak is, hogy Köztársaságunk annak idején Magyarországon
alapította meg első kelet-európai követségét, még 1992 áprilisában. A
két ország közötti diplomáciai, kulturális, külkereskedelmi kapcsolatok
azóta is fejlődnek. Ennek jegyében járt nemrégiben Magyarországon a
Kazah Köztársaság külügyminisztere. 2014-ben, a véletlen folytán éppen
férjem születésének 70-ik évfordulója idején látogat el ide, második
hazámba: Magyarországra a Kazah Köztársaság elnöke, Nurszultan Abisevics
Nazarbajev.
Sajnálom, hogy férjem mindezt nem érte meg. Országunk
függetlenségének elnyerése után egészen más körülmények között
folytathatta volna kutatásait szeretett Kazahsztánjában. Örömmel
figyelné az országunk fejlődését és azt, hogy az értelmiség körében is
egyre többen beszélnek egymás között orosz helyett anyanyelvükön,
kazahul.
Hogyan segítette Ön feleségként a nagy tudós áldozatos
munkáját, küldetésének teljesítését, és hogyan reméli emlékének méltó
megőrzését?
Mióta együtt éltünk, igyekeztem neki folyamatos segítséget nyújtani a
nyelv és kultúra legkülönbözőbb kérdéseiben. Azonban sokszor kiderült,
hogy hatalmas olvasottsága következtében, valamint állandó érintkezése
révén a keleti emberekkel ő sok mindent jobban tudott nálam. Nálunk
sokan megfordultak az évek során: külföldi és magyar tanítványok,
érdeklődők, a rokonnépek tudósai. A beszélgetések mindig fesztelen
légkörben, jó hangulatban történtek, melyhez a keleti világban szokásos
szívélyes vendéglátás biztosította az alapot. Mindig betartottuk a
keleti illemszabályokat, amelyeket egyébként István sokszor még nálam is
jobban ismert. István emlékét őrző külföldi barátai, tudóstársai
napjainkban is meg-megfordulnak nálam.
Boldogan éltem mellette, bizalmas barátok is voltunk, nemcsak
házastársak. Megosztottuk egymás gondolatait, de jó volt részt venni a
munkájában is.
Hogyan élnek ma a nyugat-kazahsztáni adaj törzs tagjai?
Óriásit változott nálunk a világ, mióta Kazahsztán 1991 végén
elnyerte függetlenségét. Ugyanis szülőhelyemen vannak a Kazah
Köztársaság legnagyobb olajlelőhelyei. A Kazahsztánt olajhatalommá tevő
hatalmas tengizi, korolevói, karacsaganaki, kashagani olajlelőhelyek a
mi provinciánkban vannak. Ott, ahol valaha ménesek, nyájak legeltek,
jurták eregették békésen a füstöt, ma olajkutak, gáztartályok százai,
olajfinomítók emelkednek és lázas munka folyik, amit kazahok,
amerikaiak, angolok végeznek. Az adaj törzs tagjai közül sokan a
szénhidrogén kitermelésén dolgoznak, mások városba költöztek és üzleti
tevékenységet folytatnak. Mindez sokkal kevésbé romantikus a régi nomád
életnél. Ráadásul az ökológiai problémáink óriásiak. Az arcokat, a tájat
olajszennyezés fedi. Gondjaink vannak a környezetvédelemmel, de ezeket
meg kell oldanunk, hiszen a mi régiónk vált a világot bámulatra keltő
kazahsztáni fejlődés motorjává. Tehát napjainkban a régi életforma gyors
átalakulásának lehetünk tanúi, mely az adaj törzs életében is látható,
pusztán a harcos mentalitás sugárzó ereje változatlan.
Férje emlékének ápolása megtisztelő, de nehéz feladat lehet…
Mándoky Kongur István emlékének ápolását ma is fő feladatomnak tartom.
Nagyon fontosnak segítség ezen a téren,, hogy az utóbbi néhány évben
több könyv is megjelent Mándoky Kongur István emlékére. Ezek közül kettő
összefoglaló jellegű. A Kazahsztánban 2008-ban megjelent könyvben az ő
tudományos művei és magyar, kazah tudósok, irodalmárok írásai egyaránt
olvashatók. Ezt a könyvet követte nemrégiben, 2012-ben Magyarországon a
Vásáry István és Fodor Pál által szerkesztett török - magyar könyvtár
első köteteként Mándoky Kongur István kun és magyar témában írott
tudományos cikkeinek gyűjteménye, valamint kazah, üzbég, kazanyi tatár
és más műfordításai. A „Kunok és magyarok” című mű kiadása Molnár Ádám
és Vásáry István elgondolása volt.
Néhány szót Mándoky Kongur István születése 70. éves évfordulójának előzményeiről, eseményeiről.
Tíz évvel ezelőtt, 2004. február 12-én egyszerre avattuk utolsó
lakóhelyünk: a Bartók Béla út 52. számú ház kapujánál és Karcagon, a
Nagykunsági Múzeum kertjében férjem domborműves emlékszobrát, amelyet
Győrffy Sándor szobrászművész, férjem régi, kedves, gyermekkori barátja
készített el. Budapesten jelen voltak az avatásnál a Kazah és Kirgiz
Tudományos Akadémia képviselői is, akik ezt követően részt vettek a
Mándoky Kongur István emlékére rendezett tudományos konferencián is.
A koszorúzás az utóbbi tíz év során minden februárban ismétlődött.
Az idén, 2014 február 10-én ismét koszorúztunk férjem domborművénél,
majd ezután a XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal konferenciatermében
folyt le férjem születése 70-ik évfordulójának első eseménye, az ő
emlékére megrendezett konferencia és baráti találkozó. Ezen részt vettek
a Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövete, magyarországi magasrangú
külügyminisztériumi tisztviselők, kerületünk alpolgármestere, a
keletkutatás, turkológia tudományának művelői, a magyar-kazah
történelmi, kulturális kapcsolatokat elősegítő alapítványok vezetői.
Megemlékezések voltak az évforduló alkalmából a Kazah Köztársaságban
is. Ezeket maga Nurszultan Nazarbajev kazah elnök kezdeményezte.
Nemcsak Mándoky Kongur István magyarországi és kazahsztáni barátai és
tisztelői, hanem az egész török világ részt vesz majd az év további
során rendezett eseményeken. Ez elő fogja segíteni Magyarország és a
török államok kulturális kapcsolatainak fejlődését is. A fő események a
2014 augusztusában a kun területen: a Kiskunsági Nemzeti Park egyik
központjában: Bugacpusztán a Bíró András Zsolt vezette Magyar Turán
Alapítvány által megszervezett, államilag támogatott negyedik török -
magyar Kurultáj köré csoportosulnak. A Kurultájt a férjem emlékére
szervezett tudományos konferencia követi majd. Erre a világ számos
országából, mindenekelőtt a török világból érkeznek turkológusok,
nyelvészek, történészek, írók, költők, férjem barátai, tisztelői.
Bizonyos vagyok abban, hogy Mándoky Kongur István életének fő célja, a
magyarok és kunok testvéri szövetsége Európa és Ázsia török népeivel a
közeljövőben megvalósul.
Sokan fognak elzarándokolni az idei évforduló során is férjem
sírjához, az almati Kensai temetőbe. Tudósok, költők, művészek, írók,
diákok és egyszerű kirándulók fogják meghajtani fejüket a legendává vált
kun-magyar tudós örök nyugvóhelye előtt.
Mándoky Ongajsa
Köszönet és hála Mándoky Ongajsa asszonynak, hogy a sokáig feledés
homályába állított nyelvészünk neve és élete, ill. az ő nyomdokain járók
munkássága ma már összeforrt az ősök és a haza iránti tisztelettel.
Ő erre született, és ha megszakadt életével is, de az egyéni útját becsülettel végigküzdötte.
„Ki magyar földön nagy sorsra vágyik,
Rokkanva ér el az éjszakáig.”
Ady Endre
Forrás: http://explorertravel.hu/
Mostarban is tüntettek. A városban ma is láthatóak a két évtizeddel ezelőtti háború nyomai