2011. június 2., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 107 - Szűzanya: Onnan jön el ítélni.

2011. június 01.
Szűzanya: „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat…” (Hiszekegy)
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Anyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. most a „Hiszekegyből” ez következik: „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”
Az Atya az ítéletet a Fiú kezébe adta. Sajnos rengetegen nem hisznek az ítéletben és az azt követő túlvilágban. Ezt mutatom be nektek az alábbi példával. Két idős asszony megy haza az ABC-ből: Margit és Ica: Hogy vagy Margitkám? –kérdezi Ica. – Ne is mondd! Dagadnak a lábaim, ugrál a vérnyomásom, fulladok. Tudom, a legjobb lenne már meghalni. Eltemetnek, aztán minden elmúlik. – Gondolod? Azt hiszed, a halál után megszűnik minden? Tovább élünk, csak egy másik életformában a Mennyországban, a Tisztítóhelyen vagy a Pokolban. Attól függően, hogy a különítéletkor ki hová kerül. – Ugyan már, Icukám! Itt van minden a földön. Aki sikeres, gazdag, egészséges élvezi az életet, annak ez az élet maga a mennyország. Aki nélkülözik, beteg, sokat szenved, akit bántanak, megaláznak, annak itt van a földön a pokol. – Nagy tévedésben vagy. Ha így lenne, nem lenne igazság. Ugyanis a halál után mindenki ugyanazt kapná, jó és rossz egyaránt, vagyis a megsemmisülést. Nem lennének megbüntetve a gonoszok, és nem jutalmaznák meg a jókat. Akkor itt lelkiismeretfurdalás nélkül lehetne gyilkolni, rabolni, lopni stb., és feleslegessé válnának a jócselekedetek. – Hű, erre nem is gondoltam. Igazad van, kell lenni valami ítéletnek.
Két féle ítélet létezik: 1.) A különítélet és az 2.) utolsó ítélet. Most vizsgáljuk meg először a különítéletet. Közvetlenül a halál után történik a különítélet, ahol Jézus Krisztus, akinek az Atya átadta az ítélkezés jogát, megítél egyenként minden embert és dönt a sorsáról és azt az ítéletet követi azonnal a végrehajtás. Itt végérvényesen eldől, hogy ki hova kerül a túlvilágon, vagy a Mennyországba, vagy a Pokolba, vagy a Tisztítótűzbe. Most azt szeretném megvilágítani nektek, hogy a különítéletkor kiknek a lelke jut a Mennyországba? A teljesen tisztáknak a lelke. Egyrészt, akik a keresztség után semmi bűnt nem követtek el, másrészt ha életük alatt be is szennyeződtek, de már megbánták, levezekelték, nincs semmi lelki tartozásuk. Itt az első eset, hogy a keresztelés után semmi bűn nem tapad a lélekre, még egy bocsánatos bűn se, az nehezen képzelhető el. Ide inkább az ártatlan kisbabák és egészen kicsi 1-2 éves gyermekek sorolhatók. Ugyanis még a legnagyobb szenteknél is előfordult néha bocsánatos bűn. A másik esetre mondok egy példát. Ilona gyermekünk vallásos családból származott, így is nevelték. Tudta mi a bűn, óvakodott tőle. Voltak ugyan bocsánatos bűnei, de azonnal megbánta, meggyónta: figyelmetlen imádkozás, torkosság, hiúság, úgynevezett kegyes hazugságok, egy-egy ítélkező szó. Szűzen ment férjhez, gyermekei születtek. Hirtelen felbukkant egy régi udvarlója. Nem tudta legyőzni a kísértést és kétszer megcsalta a férjét, házasságtörés és paráznaság bűnébe esett. Azonnal mélyen megbánta, meggyónta. Isten végtelen szeretete és irgalma lehajolt hozzá, és nagyon fájdalmas és súlyos betegséggel sújtotta, amellyel ezt a bűnt teljesen levezekelhette. Ez a betegség elhozta neki az igazi megtérést és egészen Istennek adta magát. Jézus lett szíve királya. Nagy kegyelmeket kapott és bensőséges kapcsolatba került Istennel. Hátralévő élete áldozatokkal, szenvedésekkel és buzgó lélekmentéssel telt el. 73 évese korában egy gyorslefolyású daganatos betegségben halt meg. Szent Fiam ítélőszéke elé került. Jézus látása és forró ölelése mélyen megérintette. Üdvözítője megfogta a kezét és a Mennybe vezette. Tehát Kicsinyeim, az ilyen egészen megtisztult lelkek a különítéletkor a Mennybe jutnak.
De most nézzük kiknek a lelke jut a tisztítótűzbe a különítélet után?! Azoké, akik bocsánatos bűnben halnak meg, vagy még van a megbánt, meggyónt bűneikért vezekelnivalójuk. Ezért kérlek, benneteket kicsinyeim, hogy a bocsánatos bűnöket is nagyon kerüljétek, vagy ha beleestek, azonnal gyónjátok meg, és ne akarjatok megszabadulni minden áron a földi szenvedéstől, mert azokat azért engedi meg Isten, hogy ne legyen tartozásotok a túlvilágon. Ő azt akarja, hogy azonnal a Mennyországba jussatok a tisztítótűz megkerülésével. A harmadik kérdés: Kiknek a lelke jut az örök kárhozatra a különítélet után? Hittétel az Egyház tanításában, hogy akik halálos bűnben halnak meg, az örök kárhozatra jutnak, de nem egyenlő büntetéssel kell szenvedniük. Azok is a kárhozatra jutnak, akik csak az áteredő bűnben halnak meg. De azért nagy különbség van a személyes halálos bűnért elkárhozottak szenvedése és a csak áteredő bűn miatt elkárhozottak szenvedése között. ugyanis a súlyos bűnben elkárhozottaknak örök tűzben kell égni, érzéki szenvedésen átmenni. Viszont a csupán áteredő bűn miatt elkárhozottak nem szenvednek érzéki kínokat, csak Isten színe-látásától vannak megfosztva.
Gyermekeim! Eddig a különítéletről szóltam. Most az utolsó ítélet következik. A világ végén ez lesz Jézus Krisztus második eljövetele. Majd nagy dicsőséggel és hatalommal eljön ide a Földre. Ő váltotta meg a világot, Ő fogja megítélni is. Akkor minden ember cselekedetei nyilvánvalóvá válnak mindenki előtt. Ez az utolsó ítélet szétválasztja a jókat a gonoszoktól. Jézus így fog szólni a jobbján állókhoz: „Jöjjetek Atyám áldottai vegyétek birtokotokba a világ kezdete óta nektek készített országot.” A balján álló istentelenekhez meg így szól: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!” A tisztítóhely ezután megszűnik, lakói mind üdvözülnek. Az utolsó ítélet után a jelen világ megszűnik, de nem semmisül meg, hanem átalakul.
Ma is itt van veletek a Szentháromság és én. Ez a helyiség most eltűnik és a Mennyország előtere van itt helyette. Amit mutatok, szimbólum. A kép középpontjában Jézus ül egy dísze széken. Fehér ruha van rajta és felette piros köpeny. Egy fényes angyal vezet feléje egy megtört, szomorú lelket. Idős, ősz hajú asszony, csupa ránc az arca. Őrangyala most kissé hátrébb helyezkedik el, ott vár az ítéletre. Én, Édesanyátok odaállok a jobboldalára és a Sátán a baloldalára. Jézus szeretettel, bíztatóan tekint a reszkető lélekre és így szól: Gyermekem, ne félj Tőlem, a legjobbat akarom neked. Most bemutatom életedet születésedtől kezdve halálodig, úgy, hogy az Én szememmel lásd. Nézd! Mindössze 3 éves vagy, a homokozóban játszol a szomszéd kislánnyal. Ő az egyik homokozó formádat kezébe veszi, és te dühösen fejbevágod a kis vödröddel. Látod, Gyermekem, Velem együtt elszomorodsz durva viselkedéseden. Nézd, milyen áhítattal készülsz az elsőáldozásodra, lelkedet önmegtagadásokkal, jócselekedetekkel díszítetted fel nekem a nagy találkozásra. Gyönyörködünk tisztaságodban, mind a ketten. Szép nagy lány lett  belőled, a fiúk körülhemzsegnek, sokat állsz a tükör előtt. Már alig gondolsz rám és a lelkedre. Kötelességszerűen jársz a vasárnapi szentmisére és unatkozol alatta. Csak a pokoltól való félelmed tart vissza a paráználkodástól. Végül beleszeretsz egy férfiba, nem tudsz ellenállni a kísértésnek és odaadod magad neki. Elbuktál. Azonnal teherbe estél. Titokban tartottad és a laza erkölcsű nagynénédtől kértél tanácsot. Ő pénzt adott és elküldött egy nőgyógyászhoz. Az abortusz után döbbentél rá, mit tettél. Mélyen megbántad és Én felemeltelek. Férjhez mentél, de nem lehetett gyermeked. Ez volt a legnagyobb bánatod, vezeklés az abortusz miatt. A másik, férjed kemény goromba természete. A szenvedés egészen felém fordított téged, elmélyülten gyakorlod vallásodat. 50 éves korodban még mindig vonzó, mutatós nő voltál. Egy zarándokúton megismerkedtél egy nős emberrel. A gonosz most sem hagyott békében, és több ízben házasságtörést követtél el. Újra kiemeltelek a bajból. Nézd! Mutatom neked, hogy a barátod talált egy fiatalabbat és elhagyott. Hogy zokogsz! Ezek még nem a bűnbánat, hanem az önsajnálat könnyei. Újabb keresztet adtam. Meghalt édesanyád, akit te nagyon szerettél. Ez a bánat végre felébresztett, és rám találtál. Azóta lelkedet féltve őrzöd a legkisebb bűntől is. Figyeld, már megint összeroskadva sírsz. De nem magadat sajnálod, hanem bánod, hogy ítélkeztél, ugyanis barátnődnek férjedet minden rossznak elmondtad. Mindig visszatérnek ugyanazok a bocsánatos bűnök, s te gyakran gyónni jársz. Ott vagy minden hétköznapi szentmisén és minden héten egyszer engesztelő közösségbe jársz. Indulatos vagy és belekötsz lelki testvéreidbe és mindig visszaesel az ítélkezésbe. Megint segítenem kell, mert akarom, hogy az enyém légy. Súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel látogatlak meg életed végén. Két évig sokat szenvedsz, nagy fájdalmaid vannak. Mindent felajánlasz bűneid bocsánatáért. Nézd, kicsim, ezzel mentetted meg lelkedet. Ezekben a percekben hiába leselkedik rád ellenségem, hiába kevert bele súlyos bűnökbe életed folyamán, te már az enyém vagy. Adósságaid nagy részét levezekelted. Jöjj, szerető karjaimba! Szívemre ölellek és elkísérlek Édesanyámmal együtt a tisztítóhely középső fokozatának legfelsőbb részére. Őrangyalod visz be oda téged, és veled marad, míg ki nem szabadítunk.
Most átveszem a szót Szent Fiamtól. Látjátok, Kicsinyeim? Ez egy bűnös lélek volt, de a szenvedések, melyeket kapott Istentől, lelkét megmentették. Enélkül elkárhozott volna. Hogy szerette volna a gonosz elragadni az ítélet alatt, de nem tehette, mert e lélek bűnbánata és szenvedései megakadályozták. Szentfiam irgalma végtelen, bízzatok benne!
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.