Giscard d’Estaing a tízéves közös pénzről
Valéry Giscard d'Estaing volt francia köztársasági elnök, illetve pénzügyminiszter, az európai építés egyik meghatározó személyisége a párizsi Le Monde-nak adott terjedelmes interjújában az euró és Európa helyzetét elemezte tíz évvel az új valuta bevezetése után.
Mint kifejtette, az euró valójában Brémában fogant meg 1978-ban, az
európai monetáris egyezménnyel és az ECU létrejöttével. Ezt az európai
egységes piac építése tette lehetővé, mert a sokféle nemzeti pénz
fennmaradása akadályozta volna e cél elérését. Az euró létrejöttében
különösen nagy érdeme volt Németországnak, amely a legtöbbet nyújtotta,
lemondva az erős német márkáról, az ország feltámadásának jelképéről.
Tíz éve sem az Európai Bizottság illetékesei, sem az amerikaiak, sem a
Nobel-díjasok nem hittek az euró sikerében - emlékezett vissza Giscard
d'Estaing -, de végül mégis sikeres lett, mert egy nagy és elég stabil
övezet pénze, és ezt az övezetet egy ésszerű, német gyökerű gazdasági
hagyomány jegyében igazgatták, ennek eredményeként az euró bizalmat
tudott kelteni maga iránt.
Az első igazi megrázkódtatás, a
2007 nyarán kibontakozott subprime - az amerikai rossz ingatlanhitelek
okozta - válság idején az Európai Központi Bank reagált a legjobban;
hatékonyabban, mint az Angol Bank vagy az amerikai FED. Az euró
hiányában általános európai valutaválság alakult volna ki, a nagy hiány
miatt a líra, a peseta s valószínűleg a frank is leértékelődött volna,
míg a márka akár erősödhetett volna, ezek a változások lehetetlenné
tették volna a közös politikák - különösen a közös mezőgazdasági
politika - folytatását, 2008 második félében pénzügyi viharba került
volna az EU.
A volt francia elnök szerint az euró nem jelent
a dollár elleni kihívást, de fontos, hogy a vezető valuták - a dollár,
az euró, a jen - között az ingadozások ne mozogjanak túl széles sávban.
2009-ben az euró-dollár arány 1,35-1,40 között valószínűsíthető. A
jelenlegi recessziót nem a pénzpiacok, hanem a nagy gazdasági
egyensúlyok felborulása okozta, így például a nyersanyagárak,
élelmiszeripari termékek árának óriási növekedése. Az euró megvédte
Európát a pénzügyi válságtól, egyike azoknak az eszközöknek, amelyek
lehetővé teszik nemcsak a recesszió, de a depresszió elkerülését is
Európa számára. A nagy veszély ugyanis az utóbbi. Egy 1-2
százalékpontos visszaesés nem tragikus, zéró növekedés esetén ugyanúgy
élünk majd, mint 2008-ban - vélekedett VGE.
A helyzet akkor
válik aggasztóvá, ha mindez depresszióba csap át, a gazdasági gépezet
leáll, a foglalkoztatottság súlyosan csökken. Az Egyesült Államokban ez
akkor következne be, ha a munkanélküliség aránya meghaladná a 10
százalékot. Európában, ahol nőni kezd a munkanélküliség, 7-8 százalékon
túl bontakozna ki ilyen depresszió, veszélyes szociális
feszültségekkel. Itt 2009 tavasza lehet a kritikus időszak. Vagy
sikerül korlátok között tartani a recessziót, vagy megcsúszik a szánkó
és tudnunk kell, milyen féket használjunk.
A volt francia
elnök nem bízik túlságosan a gazdaságélénkítő programokban. Helyes
célpontok, például a gépkocsiipar megválasztása esetén csökkenthetik a
recesszió hatását, ellenkező esetben lélektani okokból kudarc vár
rájuk. Ha ugyanis jövedelmeket biztosítanak bizonyos rétegeknek,
például az adók enyhítésével a középosztálynak, mit fognak tenni?
Fogyasztás helyett a megtakarításaikat növelik. A vállalkozások
segítése azt jelenti, hogy azok kevésbé adósodnak el, de ettől még nem
térnek vissza a válság előtti magatartásukhoz. Ezért az ilyen terveket
gondosan kell mérlegelni, Angela Merkel joggal ragaszkodik a
maastrichti kritériumokhoz, Obama joggal mondja, hogy fő gondja az
amerikai költségvetési deficit.
Amikor viszont a Newsweek
amerikai hetilap 4000 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programot
nevez „megoldásnak", az már eltévelyedés, a likviditásokkal elárasztott
világgazdaság ismét veszélyes pályára kerülne.
A volt
köztársasági elnök úgy vélekedik, hogy a francia kormány helyes úton
jár, amikor a beruházásokat támogatja, az ellenzéknek pedig nincs
igaza, amikor a fogyasztás fellendítését sürgeti. Véleménye szerint
Keynes-nek is az volt az álláspontja, hogy a gazdaság fellendítését nem
a fogyasztás támogatásával lehet elérni, mert ez nem lenne elegendő a
termelő kapacitások és így a beruházások növeléséhez. Az a
legfontosabb, hogy a vállalati beruházások számára kedvező légkör
alakuljon ki.
„Az állam visszatérésére" vonatkozó kérdésre
válaszolva úgy vélekedett, hogy az Nagy-Britanniára, nem pedig
Franciaországra jellemző. Viszont gyorsan meg kell találni a
kapitalizmus szabályozására szolgáló eszközöket, különben a világ által
megtapasztalt torzulások kiújulnak. Világos, hogy akik profitáltak a
válságból, azt szeretnék, ha „minden ugyanúgy folytatódna, mint
azelőtt". Hihetetlennek tartja VGE, hogy az ellenőrző szervek nem
töltötték be a faladatukat, senkit semmire nem figyelmeztettek előre.
Ezért gyors intézkedésekre van szükség a bank- és pénzügyi rendszer
szabályozására, így állhat helyre a bizalom. Hogy fordulhat elő, hogy a
short sellings gyakorlatát (olyan javak eladását, amellyel az eladó nem
is rendelkezik az adott pillanatban) még nem szabályozták? Hogyhogy nem
ébredtek rá, hogy a beruházási bankoknak az utóbbi évtizedben nyújtott
kedvezmények nem terjeszthetők ki a kereskedelmi bankokra? Mindezt ezen
a télen meg kellene oldani.
Giscard d'Estaing szerint a
válságban gyengült a német-francia együttműködés, mert míg a németek a
károk korlátozására törekedtek, a franciák úgy érezték, ki tudnak jutni
a válságból és nem adták fel költekező politikájukat, az állam pénzügyi
helyzete romlik. A volt elnök figyelmeztetett: ez nagy terhet róhat a
jövendő költségvetésekre. Abban sem biztos VGE, hogy Európa
megerősödött a válságban. A gazdaságirányítás nemzetibbé vált, mint a
válság előtt, már csak azért is, mert a beavatkozásra elsősorban
nemzeti szinten vannak eszközök.
Végül Giscard d'Estaing
kifejtette: azokban az új nemzedékekben lehet majd reménykedni, amelyek
Európában végezték egyetemi tanulmányaikat és külföldön szereztek
szakmai gyakorlatot. Tőlük lehet várni olyan új lépést Európa
világméretű szerepének növelésére, „mint amilyet mi tettünk az euró
megteremtésével".
http://www.lemonde.fr/cgi-bin/