2008. október 12., vasárnap

„Ha nincs euró, általános európai valutaválság alakult volna ki”

Giscard d’Estaing a tízéves közös pénzről
Valéry Giscard d'Estaing volt francia köztársasági elnök, illetve pénzügyminiszter, az európai építés egyik meghatározó személyisége a párizsi Le Monde-nak adott terjedelmes interjújában az euró és Európa helyzetét elemezte tíz évvel az új valuta bevezetése után.
Mint kifejtette, az euró valójában Brémában fogant meg 1978-ban, az európai monetáris egyezménnyel és az ECU létrejöttével. Ezt az európai egységes piac építése tette lehetővé, mert a sokféle nemzeti pénz fennmaradása akadályozta volna e cél elérését. Az euró létrejöttében különösen nagy érdeme volt Németországnak, amely a legtöbbet nyújtotta, lemondva az erős német márkáról, az ország feltámadásának jelképéről.
Tíz éve sem az Európai Bizottság illetékesei, sem az amerikaiak, sem a Nobel-díjasok nem hittek az euró sikerében - emlékezett vissza Giscard d'Estaing -, de végül mégis sikeres lett, mert egy nagy és elég stabil övezet pénze, és ezt az övezetet egy ésszerű, német gyökerű gazdasági hagyomány jegyében igazgatták, ennek eredményeként az euró bizalmat tudott kelteni maga iránt.
Az első igazi megrázkódtatás, a 2007 nyarán kibontakozott subprime - az amerikai rossz ingatlanhitelek okozta - válság idején az Európai Központi Bank reagált a legjobban; hatékonyabban, mint az Angol Bank vagy az amerikai FED. Az euró hiányában általános európai valutaválság alakult volna ki, a nagy hiány miatt a líra, a peseta s valószínűleg a frank is leértékelődött volna, míg a márka akár erősödhetett volna, ezek a változások lehetetlenné tették volna a közös politikák - különösen a közös mezőgazdasági politika - folytatását, 2008 második félében pénzügyi viharba került volna az EU.
A volt francia elnök szerint az euró nem jelent a dollár elleni kihívást, de fontos, hogy a vezető valuták - a dollár, az euró, a jen - között az ingadozások ne mozogjanak túl széles sávban. 2009-ben az euró-dollár arány 1,35-1,40 között valószínűsíthető. A jelenlegi recessziót nem a pénzpiacok, hanem a nagy gazdasági egyensúlyok felborulása okozta, így például a nyersanyagárak, élelmiszeripari termékek árának óriási növekedése. Az euró megvédte Európát a pénzügyi válságtól, egyike azoknak az eszközöknek, amelyek lehetővé teszik nemcsak a recesszió, de a depresszió elkerülését is Európa számára. A nagy veszély ugyanis az utóbbi. Egy 1-2 százalékpontos visszaesés nem tragikus, zéró növekedés esetén ugyanúgy élünk majd, mint 2008-ban - vélekedett VGE.
A helyzet akkor válik aggasztóvá, ha mindez depresszióba csap át, a gazdasági gépezet leáll, a foglalkoztatottság súlyosan csökken. Az Egyesült Államokban ez akkor következne be, ha a munkanélküliség aránya meghaladná a 10 százalékot. Európában, ahol nőni kezd a munkanélküliség, 7-8 százalékon túl bontakozna ki ilyen depresszió, veszélyes szociális feszültségekkel. Itt 2009 tavasza lehet a kritikus időszak. Vagy sikerül korlátok között tartani a recessziót, vagy megcsúszik a szánkó és tudnunk kell, milyen féket használjunk.
A volt francia elnök nem bízik túlságosan a gazdaságélénkítő programokban. Helyes célpontok, például a gépkocsiipar megválasztása esetén csökkenthetik a recesszió hatását, ellenkező esetben lélektani okokból kudarc vár rájuk. Ha ugyanis jövedelmeket biztosítanak bizonyos rétegeknek, például az adók enyhítésével a középosztálynak, mit fognak tenni? Fogyasztás helyett a megtakarításaikat növelik. A vállalkozások segítése azt jelenti, hogy azok kevésbé adósodnak el, de ettől még nem térnek vissza a válság előtti magatartásukhoz. Ezért az ilyen terveket gondosan kell mérlegelni, Angela Merkel joggal ragaszkodik a maastrichti kritériumokhoz, Obama joggal mondja, hogy fő gondja az amerikai költségvetési deficit.
Amikor viszont a Newsweek amerikai hetilap 4000 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programot nevez „megoldásnak", az már eltévelyedés, a likviditásokkal elárasztott világgazdaság ismét veszélyes pályára kerülne.
A volt köztársasági elnök úgy vélekedik, hogy a francia kormány helyes úton jár, amikor a beruházásokat támogatja, az ellenzéknek pedig nincs igaza, amikor a fogyasztás fellendítését sürgeti. Véleménye szerint Keynes-nek is az volt az álláspontja, hogy a gazdaság fellendítését nem a fogyasztás támogatásával lehet elérni, mert ez nem lenne elegendő a termelő kapacitások és így a beruházások növeléséhez. Az a legfontosabb, hogy a vállalati beruházások számára kedvező légkör alakuljon ki.
„Az állam visszatérésére" vonatkozó kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy az Nagy-Britanniára, nem pedig Franciaországra jellemző. Viszont gyorsan meg kell találni a kapitalizmus szabályozására szolgáló eszközöket, különben a világ által megtapasztalt torzulások kiújulnak. Világos, hogy akik profitáltak a válságból, azt szeretnék, ha „minden ugyanúgy folytatódna, mint azelőtt". Hihetetlennek tartja VGE, hogy az ellenőrző szervek nem töltötték be a faladatukat, senkit semmire nem figyelmeztettek előre. Ezért gyors intézkedésekre van szükség a bank- és pénzügyi rendszer szabályozására, így állhat helyre a bizalom. Hogy fordulhat elő, hogy a short sellings gyakorlatát (olyan javak eladását, amellyel az eladó nem is rendelkezik az adott pillanatban) még nem szabályozták? Hogyhogy nem ébredtek rá, hogy a beruházási bankoknak az utóbbi évtizedben nyújtott kedvezmények nem terjeszthetők ki a kereskedelmi bankokra? Mindezt ezen a télen meg kellene oldani.
Giscard d'Estaing szerint a válságban gyengült a német-francia együttműködés, mert míg a németek a károk korlátozására törekedtek, a franciák úgy érezték, ki tudnak jutni a válságból és nem adták fel költekező politikájukat, az állam pénzügyi helyzete romlik. A volt elnök figyelmeztetett: ez nagy terhet róhat a jövendő költségvetésekre. Abban sem biztos VGE, hogy Európa megerősödött a válságban. A gazdaságirányítás nemzetibbé vált, mint a válság előtt, már csak azért is, mert a beavatkozásra elsősorban nemzeti szinten vannak eszközök.
Végül Giscard d'Estaing kifejtette: azokban az új nemzedékekben lehet majd reménykedni, amelyek Európában végezték egyetemi tanulmányaikat és külföldön szereztek szakmai gyakorlatot. Tőlük lehet várni olyan új lépést Európa világméretű szerepének növelésére, „mint amilyet mi tettünk az euró megteremtésével".

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1066107&clef=ARC-TRK-D_01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése