2012. február 17., péntek

Kedves Testvérek!
 
Bizonyára ti is figyelemmel kíséritek a világ eseményeit, és látjátok, hogy  - bár úgy tűnik szélcsend van a világban - nagy katasztrófa előtt áll(hat) a világ. Már több ideje lehetett követni, hogy az USA egyenesen provokálja Iránt azzal, hogy a légzónájába berepültek az amerikai gépek, most meg már harcra készen állnak. Ez nagyon veszélyes, mert Iránnak is vannak szövetségesei (pl. Oroszország, Kína), nem is akármilyen országok, szóval nagy a veszélye annak, hogy ha kitör ez a háború egyrészt elterjed, másrészt pedig hogy bevethetik a nukleáris bombát, ami katasztrófát jelentene. Nem akarok politizálni, de annyit megemlítek, hogy az atombomba ledobása előtt az E.Á. ugyanúgy provokálta Japánt, mint most Iránt. Vannak, akiknek a háborúk jól jönnek...először is sok pénzt hoznak...
Tudjuk, hogy az előző háborúk mennyi pusztítást, szenvedést, nyomort okoztak, ezért meg kell előznünk egy újabb háborút, vagy legalábbis megtegyük azt, ami hatalmunkban áll ennek érdekében. Tudjuk, hogy a háború a sátán műve, ezért most, amikor egy háború reális veszélye előtt állunk, nekünk, mint Krisztus katonáinak be kell vetnünk minden szellemi fegyvert ennek a nagy veszélynek az elhárítása érdekében. Ezért szeretném arra buzdítani magunkat, közösségeinket, hogy imádkozzunk, például a rózsafüzért (bebizonyítottan erős szellemi fegyver), ajánljuk fel lemondásainkat, kisebb-nagyobb szenvedéseinket, stb. erre a szándékra, mert nagy a tét. Remélem nem tekintitek ezt a buzdításomat, felhívásomat ijesztgetésnek, mert nem az, mivel tényeken alapszik.
 
Isten áldása legyen rajtatok!
Szeretettel,
Fülöp Magdi
 
P.S. Elnézést kérek a forradalmi hangnemért, nem tudtam ezt másként leírni, mert reálisnak látom a veszélyt, és a passzivitást végzetesnek.

A házasság legalattomosabb ellensége

Házassági tanácsadók szerint a konfliktusok és a válások egyik fő oka a nyaggatás. A süket fülre vett kérések ismételgetése éppoly romboló lehet, mint a hűtlenség vagy az anyagi problémák.
Minden házaspár számára ismerős helyzet, amikor az egyik fél ismételten kér valamit, a másik ismételten nem reagál, és mindketten egyre ingerültebbek lesznek. Scott Wetzler New York-i pszichológus, magatartáskutató szerint a kérések ismételgetése ördögi kör: az egyik unja a követelőzést és visszahúzódik, mire a másik még inkább mondja a magáét. A nyaggatásra való hajlam személyiségtől is függ – teszi hozzá. Precíz, kényszeres vagy szorongó embernek nehéz nem noszogatnia a társát, főleg ha az lassú vagy szeret mindent az utolsó pillanatra hagyni. A tunyaság, a lusta természet viszont bárkiből előhozza az állandó nógatást.

Szakértők szerint a nők hajlamosabbak a nyaggatásra, mert természettől fogva jobban szívükön viselik az otthont, a családi életet. A feleség általában érzékenyebb is; úgy véli, ha a kérése nem fontos a férjének, bizonyára ő maga sem az. Persze ha ilyenkor nyaggatni kezdi, azzal csak tetézi a bajt. A férfiak viszont sokszor abban hibáznak, hogy nem válaszolnak világosan a feleségüknek. A férfi gyakran azért nem vesz tudomást felesége noszogatásáról, mert még nem tudja a választ, vagy mert tudja, hogy az kedvezőtlen. De előfordul, hogy azért nem felel, mert nem tartja annyira sürgősnek a feladat elvégzését, vagy mert bosszantja, hogy olyan a helyzet, mintha kisfiú lenne, akit szid az anyukája.

Howard Markman házassági tanácsadó, a Denveri Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a nyaggatás akkor válik komoly szétválasztó erővé, amikor a házaspár nem az alapproblémát próbálja kezelni, hanem magáról a követelőzésről kezd vitatkozni. Harmincéves tapasztalata alapján úgy véli, a probléma előbb-utóbb minden házasságban megjelenik, ám ha a házaspár vissza tudja szorítani, nagy eséllyel együtt tudnak maradni. A jó hír pedig az, hogy a jelenség valóban kezelhető.     

A legfontosabb, hogy a házaspár felismerje: ha magáról a követelőzésről kezdenek vitatkozni, egy helyben járnak. Inkább arra igyekezzenek rájönni, mitől ideges a másik. Lehet, hogy a férj nem lusta és szeretetlen, hanem túlterhelt és kimerült? Lehet, hogy a feleség nem bizalmatlan, hanem túl sok feladatot igyekszik kezelni?

Íme néhány további ötlet:

• Keressétek a kérések kifejezésének nem bántó, kedves vagy humoros módját! Egy feleség sokszor cetlikre írja a kéréseit, mosolygós fejjel illusztrálva; máskor a megjavítandó háztartási eszköz nevében ír levelet: „Nagy szükségem van a segítségedre. Teljesen eldugultam. Hűséges kádlefolyód.” A leírt kérés nem nyomasztja a másikat; elkerülhető vele az idegeskedés, a követelőzés, a szóváltás.

• Mindketten higgadjatok le! Mondjátok ki, hogy az állandó noszogatás a probléma, és keressetek rá közösen megoldást! Lehet, hogy változtatni kell a viselkedéseteken; hasznos lehet, ha megfogalmaztok néhány új szabályt.  

• Próbáld a másik szemszögéből nézni a dolgot: ne gondold, hogy segíted azzal, hogy ismételten figyelmezteted az elvégzendő feladatokra! Talán inkább úgy érzi, nem értékeled kellően, amit már megtett vagy amit éppen tesz.

• Ha kérésed van a másik felé, mindig egyes szám első személyben beszélj: „(Én) Kérlek, fizesd be a számlát!”, nem pedig: „(Te) Sosem fizeted be időben a számlát!”
 
• Indokold meg a kérést! Pl.: „Amikor későn fizeted be a számlát, mindig annyira idegeskedem, hogy marad-e elég pénz a hónap végén.”

• Csak reális, igazán szükséges dolgot kérj! Tényleg most azonnal ki kell cserélni azt a villanykörtét?

• Adj időt! Kérd meg a társadat, hogy végezzen el valamit pl. vasárnap estig, de hadd döntse el ő, hogy számára mikor a legalkalmasabb!

• Ha a társad nyaggat, válaszolj világosan! Mondd meg neki őszintén, meg tudod-e tenni, amit kér, és mikor; azután tégy úgy, ahogy megígérted.

• Gondolkozz más megoldáson! Lehet, hogy érdemesebb szakembert hívni, mint követelőzéssel, vitatkozással terhelni a kapcsolatotokat!

Forrás: wsj.com

Magyar Kurír

Tegnap a fegyver csöve Moszkva felé fordult

Tegnap Moszkva és Peking ismét az Asszád lemondására felszólító ENSZ határozat ellen szavazott - a szavazás 137 igen szavazattal és 12 tartózkodással végződött. Azt követően az orosz külügyminisztérium kifogásolta, hogy a szíriai helyzet kapcsán erős háborús retorika tapasztalható az ENSZ-ben. A külügyminisztérium még ezt nem jelentette ki, de ez a háborús retorika már Oroszország ellen irányul. Ugyanis közvetlen azelőtt, hogy az ENSZ közgyűlésében a szavazás megkezdődött volna, a médiában elterjedt, hogy Moszkva vegyi fegyvereket adott el Damaszkusznak és különleges erőket küldött Szíriába. A hirtelenjében elterjesztett hírek célja egyértelműen a szavazás befolyásolása, az európai képviselők sakkban tartása volt. Moszkva mindkét állítást tagadta.
A csütörtökön napvilágot látott hírek szerint Oroszország azért küldött különleges alakulatokat Szíriába, mert azok a vegyi fegyvereket szállító konvojt védték. Az Al-Arabija csatorna még interjút is közölt egy szíriai dezertőrrel, aki azt állította, hogy az ő egységében is ideggáz (!) volt használatos a tüntetések leverésére. Állítása szerint Oroszország és Irán tanította meg az egységének, hogyan kell használni a gázt...
Világos: Oroszország és Irán, vegyi fegyver, következésképpen terrorista, és az elmúlt évtizedek amerikai külpolitikájából tudható, hogy a terrorizmus ellen fel kell lépni. Többnyire a vezetőket meggyilkoló drónokkal, végül teljes invázióval. A nyugati média az elmúlt hetekben nagyon kitett magáért. Legalább féltucatnyi sikertelen merénylet kapcsán volt olvasható, hogy azt Irán követte el, és tegnap már azt is megtudhattuk, hogy Oroszország és Irán vegyi fegyvereket szállít a - terrorista - szír államba. Évek óta mondjuk, hogy a nyugati média az Irán és Oroszország elleni NATO hadművelet társadalmi elfogadottságát készíti elő! Ez a folyamat tegnap magasabb szintre lépett.
Egészen eddig nem merték egyenesen Moszkva ellen fordítani a nyugati propagandát, annak egyfajta lappangó hatása volt csak. A tegnapi nap fordulópontot jelent abból a szempontból, hogy a médiának nevezett fegyver csöve egyenesen Oroszország ellen lett fordítva. Ez egyfajta nyomásgyakorlásnak is tekinthető amiatt, mert az orosz vétó hónapok ót akadályát jelenti a szíriai NATO invázió törvényesítésének.
A képviselők azt elfelejtették említeni: miért jelentene problémát, hogy orosz különleges alakulatok vannak Szíriában, ha már az ENSZ szinte összes, jelentősebb katonai erőt képviselő országának alakulatai jelen vannak és gyilkolják a lakosságot? Egyszerű dezinformációnak tekinthető, hogy a Specnaz alakulatok valamiféle vegyifegyver-szállítmányt védtek. Az alakulatok nagy valószínűséggel személyvédelmi feladatokat látnak el, mivel Bashar Asszád a nyugati különleges alakulatok elsődleges célpontjává vált. Ha nem Asszád személyét védik, az esetben Oroszország hatalmas hibát követ el, és számolhat valamennyi szíriai érdekeltségének elvesztésével a következő egy év folyamán. Ez az a fájó pont, amiért a nyugati országok nem látják szívesen az orosz alakulatokat az országban annyira, hogy ennek érdekében a háborús retorikáig is hajlandók voltak elmenni.
Fenyvesi Áron

Miért lett Szíria világpolitikai tényező?

Kínán belül igen komoly alapvető változások történnek. Az állami politika és a népi politika kezd különválni. Az állami politika mindig tartalmazott valamennyi nacionalista elemet, de ezt eddig sikerült az internacionalista retorikával elfedni. A népi nacionalizmus viszont rendkívüli módon erősödik, jobban mint a gazdaságuk. A világ legnacionalistább állama lesz pár éven belül Kína, és az állam mérséklő törekvése lassan háttérbe szorul. A kínai társadalom fő ellenségeként az USA-t határozza meg, ezt a nyugati államokkal szembeni ellenséges magatartás követi. Évente egyre nagyobb propagandával tartják meg az 1899. május 4-i nyugati agresszió napját, amikor kifosztották a császári palotát, elszakították Hong Kongot és Macaót, és a kínai népet az ópium mámorába akarták fullasztani. Ezt az ópium háború utáni, félgyarmati időszakot a "megaláztatás idejének" nevezi a kínai társadalom.
A népi politika arra ösztönzi az állam vezetését, hogy óriási mértékben fokozza a katonai fejlesztéseket. A nacionalista közvélemény orosz-ellenessége az utóbbi időben kissé mérséklődött, de még mindig meghatározó. Kína 32 országgal határos és igen nagy a különböző nemzetiségek száma is. A Szovjetunió szétesése és Jugoszlávia szétdarabolása igen kedvezően hatott a népi, majd az állami nacionalizmus fejlődésére, mert minden liberális, nacionalizmus ellenes megnyilvánulást - teljes joggal - Kína hasonló jellegű szétforgácsolására irányuló ellenséges tevékenységnek nyilváníthatott. A népi nacionalizmus az állami akarattól függetlenül kiépíti helyi, térségi rendszereit, mely némely térségben már xenofóbiás jellegű megnyilvánulásokhoz vezetett. Az ujgur és a tibeti felkelések, melyeket a CIA pénzelt és pénzel, tovább erősítette a nacionalista gondolkodást népi szinten, mert bizonyítva látták a Kína-ellenes USA tevékenységet. A közvélemény gyengének tartja a lázadás leverésére irányuló állami válaszokat, és durvább fellépéseket követel.
Az USA stratégiai szervezői ha nehezen is, de megértették, hogy a kínai társadalom fellazítására szőtt terveik ellenkező hatást váltottak ki. Rendkívüli módon megerősödött a belső összetartás, a nacionalizmus jegye alatt. A számukra elképzelhetetlen és mind a mai napig érthetetlen óriási gazdasági fejlődés következményeit kiszámítani képtelenek, ezért minden eszközzel a fejlődést, illetve annak ütemét akarják lefékezni. A jelenlegi világhelyzetben a kínai modell a legeredményesebb, és ezért a legcélszerűbb is. Nincs már kapitalista-kommunista ideológiai ellentét, mert a kínai társadalomban olyan magántulajdon koncentrációk jöttek, és jönnek létre, melyről a klasszikus kapitalista államok már nem is álmodozhatnak. Ez az eredmény az idegen elemek kizárásának a következménye. Az idegenek a kínai társadalomban már ma sem teljes jogú néptársak, de a jövőben még a maradék jogaikat is megvonják.
Kína látja, és örömmel látja azt a leépülési folyamatot, melyet az idegenek térnyerése következményeként a nyugati társadalmakat sújtja. Az etnikai feszültségeket csak egy népi nacionalista rendszer képes kezelni, könyörtelen eszközökkel. A liberális demokráciákban (diktatúrákban) ez a kérdés ma már kezelhetetlenné vált és a rohamos leépülés okozója is.
A nyugati tervezők tudják, hogy a saját etnikai alapú romlásukat se megakadályozni, se fékezni nem tudják, ezért akarják Kína fejlődését aljas módszereikkel akadályozni. A sikertelen belső felforgatási kísérlet után most a kínai fejlődés egyik tényezőjét, az energiahordozókat tették támadásaik célkeresztjébe. Irak, Líbia és Irán elleni terveik és műveleteik a kínai nemzetgazdaságot akarták a nyersolajától megfosztani. Irak és Líbia esetében még sikerült az épp kiépülő kapcsolatokat és szerződéseket egy háborúval megakadályozni, Irán vonatkozásában ez sikertelen lesz. A Szíria elleni USA-NATO tevékenységnek az a célja, hogy az Irán elleni háború kezdetére minden veszélyt jelentő tényezők kiiktassanak. A totális anarchia a legcélravezetőbb, mert ez felemészti saját magát, így nincs velük egy ideig semmi gond. De számításukat az orosz érdek keresztülhúzta. Az oroszok évszázadok óta tartanak országuk bekerítésétől, és amikor úgy gondolják, hogy valakinek a tevékenysége ilyen célzatú, nagyon keményen lépnek fel. A svédek, lengyelek, franciák, angolok, németek, törökök, kaukázusiak, sőt még a kínaiak is megtapasztalták az orosz brutalitást, mely minden esetben teljesen jogos volt. Honvédelmi és nemzetvédelmi célokkal végrehajtott kegyetlen válaszok sokaságát senki nem ítélheti el.
Szíria esetében az oroszok bekerítéstől való félelme és az erre adandó brutális válasz lehetősége találkozik a kínaiaknak az energiahiánytól való félelmével, és az erre adandó szintén brutális válasz lehetőségével. Kína igyekszik Szíriába áthelyezni a konfliktus súlypontját, és az oroszok szintén, bár más okok miatt. Irán ugyanezt szeretné, ezért már be is ígért 15 ezer önkéntest a szíriai rendszer megsegítésére. Kínától állítólag politikai menedékjogot kért egy szíriai politikus. Valójában katonapolitikai tanácsadóként teljesít küldetést. Kína ezt követően tényfeltáró küldöttséget vezényelt Szíriába. Stratégiai tervezők. Az oroszok cáfolják a speciális kommandósok küldését, de a politika világában a cáfolat kész beismerés.
Izrael óriási bajba kerülhet. Szíriában a közelsége miatt az atomfegyverei bevethetetlenek, hagyományos háború esetén totális vereségre számíthat. Már Libanonban is katonai és politikai vereséget szenvedett, pedig az nem is volt igazi háború. A palesztin felkelés teljes erővel fellángol, tehát ezt meg kellene valahogy akadályozni. Igen gyorsan le kellene rendezni a szír kérdést. De hogyan?
Egyetlen lehetőség volna. A NATO azonnali bevetése, a teljes erejével. Erre viszont nincs lehetőség. Így marad a politikai diskurzus, amire tesz mindenki. Lehet pofázni reggeltől estig az ENSZ-ben, vagy akárhol, ez csak kutyaugatás, mely nem befolyásolja a karaván haladását.
Második lehetősége a Nyugatnak Irán azonnali megtámadása. Erre viszont szintén nincs felkészülve, és könnyen egy újabb Vietnamot kontárkodhat magának. Ez viszont a mai világhelyzetben vagy világháborúvá eszkalálódik, vagy a nyugati világ teljes felbomlásához vezet. Ennek a veszélyes helyzetnek az egyetlen okozója Izrael, illetve a cionizmus csapdába került. Halálos csapdába.
Kíváncsian várjuk a közeljövő eseményeit.
Kassai Ferenc

Irán fokozott ütemben vásárol gabonát

A nyugati média az iráni helyzet elhúzódása kapcsán rendszerint abban reménykedik, hogy Iránban fokozódnak majd a társadalmi feszültségek az élelmiszerellátás csökkenése miatt. Számításaik szerint az EU szankciók miatt olyan források estek ki, amiket a közeljövőben nem tudnak fedezni, és az országban élelmiszerhiány léphet fel.
Nemrég Irán moszkvai nagykövete kijelentette, hogy „Ha Iránt leigázzák, nem vonható kétségbe, hogy (a nyugatiak) hatalmas Oroszország-ellenes frontot alakítanak ki. Nem titok, hogy mi délről fedezzük Oroszországot”. Teherán most tárgyalásokat folytat Moszkvával a gabonabeszállításról. A kialakítandó egyezmények értelmében Teherán rubelben fizet a gabonáért, ám az eddigieknél jóval nagyobb mennyiségű megrendelésekről van szó.
A szankciók nélkül Irán főleg európai forrásokból áprilisig mintegy 1220 tonna gabonát importált volna, de mivel az európai források hosszú távon megszűnnek, Oroszországtól csak a héten több mint fél millió tonna gabonát vásárolt.
Molnár István


Oroszország szerint Irán komoly ellencsapást mér, ha megtámadják


Egy az ország elleni támadás esetén Irán komoly ellencsapást mérne, mondta Nikolai Makarov hadseregtábornok, az orosz védelmi erők vezérkari főnöke. Makarov elmondása szerint a vezérkar is valószínűsíti, hogy Irán abban az esetben, ha támadás éri, hasonló eszközökkel fog visszavágni a támadó országoknak. ”Naponta ellenőrizzük a helyzetet Iránban, és ha elkezdődik egy az ország elleni agresszió, egyik alternatívát sem tudjuk elutasítani” - tette hozzá Makarov. Szerinte az iráni atomprogram idén nyárra komoly előrelépéseket tud elérni. ”Természetesen Irán egy fájó pont. A helyzet Irán atomprogramja körül előbb utóbb valamilyen választ követel, és hogy milyen, az még ezen a nyáron kiderülhet” - mondta Makarov.
Az Egyesült Államok, Izrael és néhány szövetségese azzal vádolják Teheránt, hogy folytatja a katonai célkitűzéseket a nukleáris programjában és ezt ürügyként használják arra, hogy újabb szankciókat léptessenek életbe az Iszlám Köztársaság ellen. Irán végig cáfolta a vádakat, azzal érvelve, hogy aláírta az Atomsorompó Szerződést és a NAÜ tagja, emiatt joga van használni a nukleáris technológiát békés célokra.
Juhász Pál


Németország is óva inti Izraelt Irán megtámadásától


A német védelmi miniszter arra figyelmeztette Tel-Avivot, hogy tartózkodjon a katonai hősködéstől Iránnal szemben, miközben az Egyesült Államok és Izrael által gerjesztett háborús retorika egyre erősödik.

Thomas de Maiziere, német védelmi miniszter szombaton a Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung-nak adott interjúban kijelentette, hogy az Iszlám Köztársaság elleni ilyen jellegű erőfeszítéseik nagy valószínűséggel hiába valónak bizonyulnának.
A miniszter figyelmeztette az izraeli rezsimet az egyértelmű „politikai károkra” is, amelyeket egy esetleges Irán elleni támadás következményeként szenvednének el.
Az elmúlt hetekben az izraeli vezetés egyre komolyabb fenyegetésekkel bombázza Iránt, arra az esetre, ha az USA kezdeményezésére bevezetett szankciók nem járnának sikerrel, azaz nem lesznek képesek megállítani Irán atomprogramját.
Avigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter február 9-én azt mondta, „ha a nemzetközi szankciók nem járnak sikerrel, Izrael igen sok alternatív eszközzel rendelkezik az iráni atomprogram megállítására.”
A hónap elején Ehud Barak, izraeli védelmi miniszter pedig kijelentette, hogy amennyiben a nyugat által Irán ellen bevezetett szankciók nem képesek megállítani az ország atomprogramját, a katonai opciót is számba kell venni, mint lehetőséget.
A nyilatkozatháború közben Leon Panetta, amerikai védelmi miniszter február 2-án azt állította, hogy Izrael nagy eséllyel indíthat támadást Irán ellen 2012. áprilisa és júniusa között.
„Az amerikai vezetés szeretné egyértelművé tenni Teherán számára: az Egyesült Államok 60-éves elkötelezettséget vállalt Izrael biztonságáért és amennyiben izraeli lakott területeket támadás ér, az Egyesült Államoknak kötelessége Izrael segítségére sietni,” idézi Panettát a Washington Post cikke.
Mivel a cikk egy izraeli elsőcsapás lehetőségét taglalja, a fenti kijelentést csak úgy értelmezhetjük, hogy amennyiben Irán válaszcsapást mérne Izraelre, az Egyesült Államok azonnal belépne a konfliktusba.
Washington és Tel-Aviv folyamatosan a „katonai opcióval” fenyegeti Iránt, hogy megállítsa az ország békés célú atomprogramját, amit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szoros felügyeletével folytat.
Irán visszautasította a nyugati médiában rendszeresen megjelenő vádakat és emlékeztette kritikusait, hogy mint az Atomsorompó Egyezmény egyik aláírójának és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagországának joga van a nukleáris technológia békés célú alkalmazására. 

Forrás: PressTV.ir, RichardSilverstein.com