2012. március 6., kedd

Kadarkúti Égi Üzenetek 139. Mennyei Atya: Bűn, bűnbánat, szentgyónás

2012.03.06   ÉGI ÜZENETEK                Mennyei Atya: Bűn, bűnbánat, szentgyónás
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A nagyböjti időszakban a bűnről, a bűnbánatról és a szentgyónásról szeretnélek tanítani benneteket. Az áteredő bűn miatt, ami ősszüleitektől maradt rátok, az ember természete rosszra hajlik. Könnyebben teszi a rosszat, mint a jót. Az igaz, hogy a keresztség lemosta rólatok az eredendő bűnt, de a bűnre való hajlam megmarad bennetek. Ezt a hajlamot lehet csökkenteni neveléssel, szívós akarattal. A bűn ellen harcolni kell egy életen át, csak így juthattok el az életszentségre. Csak az tud harcolni a bűn ellen, aki felismeri a bűneit. Erzsike és Marika együtt szoktak szentmisére járni. Marika egyedül él, Erzsike a családjával. Szentmise után így beszélgetnek: Marikám, olyan nyugodt, békés a lelkem, hogy ma meggyónhattam. Könnyűnek érzem magam. Még csak két hete gyóntam, és már megint összegyűltek a bűneim. Marika így válaszolt: Nekem elég egy évben egyszer gyónni. Mond, milyen bűnöket tudok én elkövetni, hiszen egyedül vagyok, nincs akivel veszekedjek, mindennap mondom a rózsafüzért, nem lopok, nem gyilkolok, nem paráználkodok. Figyeld meg csak meg Líviát, minden vasárnap ott van a templomban, heti áldozó, és az internetről összeszedett férfiakat váltogatja, hol egyikkel, hol másikkal alszik. Látod, ő aztán bűnös. Hallottad, hogy már több abortusza volt. Marikám, ezt nem hallottam, de már találtam is egy meggyónni való bűnt a lelkeden, mégpedig az ítélkezést. – Hát én csak az igazat mondtam, ez is bűn? – De még mennyire, hogy az! És ha mégsem igaz, csak pletyka, akkor bizony rágalmaztál, az pedig súlyos bűn. Marika elgondolkodik, és lehajtott fejjel szégyenkezve mondja: Jövő vasárnap elmegyek gyónni.
Gyermekeim, segítsetek a másiknak felismerni a bűneit, hogy a bűnbánat megindulhasson benne. Mit jelent a bűnbánat? Mit bántok ilyenkor? Elsősorban azt, hogy ilyenkor Nekem fájdalmat okoztok, Jézus szívébe tövist szúrtok, másodsorban bánjátok, hogy lelketeken foltot ejtettetek. Súlyos bűn esetén kiestetek a megszentelő kegyelem állapotából. Aki bűnt követ el, nem érzi jól magát, alig várja, hogy megváljon terhétől. A bűnt nem elég megbánni, hanem jóvá kell tenni, engesztelni kell érte, mert ha nem teszitek, tartozásokat gyűjtötök magatoknak a tisztítóhelyre. Hogy hogyan lehet jóvátenni. Pl. úgy, hogy aznap lemondasz valamiről, amit szeretsz, vagy valami többletmunkát vállalsz, ami nem a te dolgod lenne. Az a helyes, ha a bűnbánatot a szentgyónás követi. A szentmise elején a közgyónás nem helyettesítheti a fülbe való gyónást, hiszen ott nincs a bűnök személyes beismerése és nincs feloldozás. Hány és hány olyan szentmisére járó van, aki azt hiszi, hogy a közgyónással minden bűn el van törölve, pedig tudnotok kell, hogy ezzel a formával csak a bocsánatos bűnöktől lehet megszabadulni, a halálos bűnöktől nem, tehát a szentmisén csak akkor áldozhattok, ha nincs súlyos bűnötök, a megszentelő kegyelem állapotában vagytok. A szentgyónás nem emberi találmány, hanem isteni alapítás, a feltámadt Jézus húsvét vasárnap este bűnbocsátó hatalmat adott apostolainak, amikor így szólt: Vegyétek a Szent Lelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.
Drága Gyermekeim! Nagyon fontos, hogy tudatosítsátok magatokban, hogy a gyóntatószékbe a pap az én helyettesem, eszközöm. Nem egyszerűen csak emberhez mentek, és mondjátok el bűneiteket, hanem Nekem, Istennek teszitek. A pap helyettem bocsátja meg bűneiteket. Ebben a nagyböjti időben még fogtok hallani a bűnbánat szentségéről, de mára ennyi elég.
Itt van körülöttetek a Szentháromság és a ti Mennyei Édesanyátok. Jézus, az Én szeretett Fiam papi ruhában ül. Vele szemben térdel egy középkorú asszony, mivel ő azt hiszi, amit lát, hogy a gyóntató pap van ott, akit személyesen ismer, szégyelli bevallani az egyik bűnét, ezért csak a többit mondja el. Jézus a pap ajkán keresztül így szól hozzá: És a múlt heti házasságtörésedről miért nem beszélsz? A nő megdöbbenten néz rá: Honnan tudja? – Én minden pillanatodat látom, Gyermekemés felfedi magát teljes valóságában az asszony előtt. Láthatóvá válik. A gyónó ámulva nézi őt, elszégyelli magát bűne elhallgatása miatt, és elfogja a mély bűnbánat, a zokogás. Ezt a bűnt is meggyónja, és Jézus feloldozza. Ott áll a Szűzanya, és egy szép hófehér ruhát ad rá, a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Most pedig Engem, Mennyei Atyátokat láthattok lelki szemeitek előtt. Két angyal áll mellettem, jobbról és balról. Egyik egy vérrel teli kelyhet, a másik egy könnyekkel teli kelyhet tart a kezében. Így szólok hozzátok: Drága Gyermekeim! Körbe megyek angyalaimmal, és megjelölöm homlokotokat az Úr Jézus Golgotán összegyűjtött vérével és a szíveteket a Szűzanya értetek ontott könnyeivel. Ezután, amikor beléptek a gyóntatószékbe, mindig kiosztom nektek e két lélektisztító jelet. A Szentlélek óriási fehér galamb formájában kering felettetek, szárnyaiból lila virágszirmokat hullajt rátok, melyek a bűnbánat jelképei. Drága Gyermekeim, töltse el szíveteket őszinte, mély bűnbánat. Gondoljatok arra, hogy személy szerint ti is hozzájárultatok Szent Fiam golgotai és mai szenvedéséhez. Megáldalak benneteket a bűnbánat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

A magzat naplója-etikához


Kiszivárgott a Nemzetközi Pénzügyi Intézet belső anyaga: forgatókönyv az eurózóna felbomlására

Kiszivárgott a Nemzetközi Pénzügyi Intézet egy belső jelentése, amely az irányítatlan görög államcsőd és Görögország eurózónából való kilépésének várható következményeit részletezi. Röviden: szinte cselekvésképtelen állapotba hozná az Európai Központi Bankot, miközben a többi eladósodott periféria-államba sokszor annyi pénzt kellene azonnal juttatni, mint amennyit a görög gazdaság vegetáló állapotban tartására költenének.
A görög államcsőd bejelentésével az államadósságot pénzelő befektetők kb. 73 milliárd euró veszteséget szenvednének el, miután Görögország nem lenne képes tovább fizetni a hiteleket, az Európai Központi Bank pedig 177 milliárd veszteséget szenvedne, ami az EKB alaptőkéjének kétszerese. Vagyis nem csak az EKB szenvedne jókora veszteséget, hanem az EKB mozgatható tőkéjét adó befektetők és európai uniós tagállamok. A veszteség ellensúlyozására újabb befizetésekre lenne szükség a tagállamok részéről, ami több országban is a megadott 3%-os küszöb fölé emelné az államháztartási hiányt. A folyamat ezen a ponton újabb megszorításokat és tömeges leépítéseket jelent az érintett tagállamokban, illetve az államadósság-állomány további növekedéséhez vezet.
Emiatt Portugália és Írország azonnali külső segítségre szorulna, ugyanis a főbb befektetők egy lapon kezelik a két államot Görögországgal. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy újabb központi hitel nélkül Portugália és Írország kormányainak mozgástere a nullával válik egyenlővé. Bármelyik eset történik, Portugália és Írország ugyanabba a helyzetbe kerül, amiben most Görögország van. Beavatkozás esetén az uniós intézmények védekező reakciója szűkíti be a két ország lehetőségeit, a beavatkozás elmaradása esetén pedig a befektetői bizalom drasztikus csökkenése teszi meg ugyanezt. A két ország hitelezése az alapvető működések fedezésére 380 milliárd euró plusz forrást igényelne a következő öt évben.
Ha ez a helyzet előáll, azonnal szükség lesz a spanyol és olasz bankrendszer feltőkésítésére, ahol a lakossági és befektetői tőkekivonás együttesen a bankrendszer összeomlásával fenyegetne. Görögország eurózónából kilépése esetén vagy a kormányok maguk pénzelik Spanyolország és Olaszország főbb bankjainak kimentését, vagy a bankok csökkentik a kitettségüket, ami arra kényszeríti az EKB-t, hogy fokozza állampapír vásárlási programját. Ez további terheket róna az EKB-ra, vagyis újabb befizetések kellenének a tagállamok részéről, ami újabb leépítéseket és megszorításokat jelent.
Ezt nem mi mondjuk, hanem a Nemzetközi Pénzügyi Intézet elemzői. Ideje lenne észhez térni végre azoknak, akik még mindig azt gondolják, hogy az eurózóna átvészeli a válságot, és "végül majd minden rendben lesz". A Szovjetunió felbomlását megelőzően is voltak ilyen hangok, melyek egyre hangosabbak lettek, aztán később szép lassan elhalkultak... A Nemzetközi Pénzügyi Intézet anyaga szerint ez több mint 1000 milliárd euró terhet ró az Európai Unió pénzügyi hálózatára, vagyis nem érdemes abban reménykedni, hogy ennek hatása nem fog érződni közvetlen a magyarországi viszonyokon.
Végvári Ákos


Európa összeomlását az egész világ megérezné

 Az eurozóna munkanélküliségi rátája jelenleg 10,7%, ami a legmagasabb érték az euró bevezetése óta, pedig az előző válság során soha nem emelkedett 10,2% fölé. Éppen csak bejelentették, hogy az eurozóna válságban van és a munkanélküliség máris rekord magasságokba emelkedett. Mi lesz később?
Úgy tűnik Európa gondjai ezzel csak elkezdődtek. Az európai szuverén adósságválság tovább mélyül és egy újabb globális válság van a láthatáron. Az EU lakossága és bankrendszere összességében nagyobb, mint az Egyesült Államoké és több Fortune 500 cég működik területén. Európa pénzrendszerének összeomlását az egész világ megérezné.
A munkanélküliségi adatok bizonyos országokban megdöbbentőek.
Spanyolországban például jelenleg 19,9%, Görögországban pedig 23,3%-on áll.
A fiatal munkavállalókra vonatkozó adatok ennél is elszomorítóbbak.
Görögországban a 25 év alattiak 48,1 százaléka Spanyolországban pedig 49,9 százaléka van munka nélkül.
A háttérhatalom egyelőre nem hagyta, hogy Görögország és a főbb európai bankok csődbe menjenek, de egyre több jel mutat arra, hogy a „leszámolás napja” közeledik.
Az Európai Központi Bank például néhány napja bejelentette, hogy európai bankoktól nem fogad el biztosítékként görög kötvényt.
Számos nagy európai bank jelentett hihetetlenül magas, nem várt és a görög adósságból eredő veszteséget. A Reuters a következőket írja:
A görög adósságválság sebei újra felnyíltak, amikor számos európai bank kénytelen volt komoly veszteséget elkönyvelni csütörtökön, miközben vezetőik arra figyelmeztettek, hogy a régió ingatag pénzügyei továbbra is fenyegetik a gazdasági növekedést és az eredményeket.
Franciaországtól Németországig, Nagy-Britanniától Belgiumig, a régió négy legnagyobb bankja összesen 8 milliárd euró veszteséget jelentett be a múlt évre, görög kötvényeiknek köszönhetően.
„1929 óta nem voltunk ilyen komoly bajban gazdaságilag,” nyilatkozta Jean-Paul Chifflet, a Credit Agricole elnöke.
A Nemzetközi Swaps és Derivatíva Szövetség úgy döntött, hogy a görög adósság-megállapodás nem eredményez kötvénykockázat swap (CDS) kifizetéseket. Ennek következtében a magán kötvénytulajdonosok nem igen lesznek hajlandóak önként elfogadni a küszöbön álló adósságcsere-megállapodást. (http://index.hu/marciusban_indul_a_gorog_adossagcsere/)
Ez a döntés komolyan megingatja a kötvénykockázati swapokba vetett bizalmat. Végtére is elsődleges céljuk, hogy „biztosítékot” szolgáltassanak arra az esetre, ha valami közbejön. Ha azonban nem fizetnek, amikor szükség lenne rá, mire jók?
A német szavazóknak elege van abból, hogy fekete lyukakba öntsék a pénzüket. Egy mostanában végzett közvélemény kutatás szerint a németek nagy része ellenzi az újabb görög mentőcsomag(ok) lehetőségét.
Nem egy német politikus egyértelművé tette álláspontját az ügyben. Hans-Peter Friedrich, német belügyminiszter a következőket nyilatkozta a Spiegel által készített interjúban:
„Görögország esélyei arra, hogy lábra álljon és ismét versenyképes gazdaság lehessen, sokkal nagyobbak a monetáris unión kívül, mint annak részeként,” mondta, hozzátéve, hogy a kényszer kilépést nem támogatja. „Nem arról beszélek, hogy Görögországot ki kell rúgni, hanem olyan ösztönzéseket kell létrehozni, hogy a kilépés ellenállhatatlan opció legyen.”
A görög médiában számos olyan cikk jelent meg, amely Angela Merkelt Hitlerként ábrázolja. A mentőcsomagokat ellenző szélsőbaloldali politikai pártok egyre népszerűbbek, az emberek dühe pedig folyamatosan nő.
A Guardian a következőket írta:
Athén utcáin egyre érezhetőbb a németellenesség. Az egyik görög lap a legtöbb ellenszenvet Angela Merkelre irányítja, nácinak csúfolva a főkancellárt az újság címlapján.
A 40 éves Niki Fidaki azt mondja a görögök az adóemelések és a közszolgáltatások csökkentése miatt dühösek leginkább Németországra és a trojkára. „Az embereknek nincs pénzük ekkora adóra. A fizetésem kevesebb lett, de több adót kell fizetnem. Én még szerencsés vagyok, mert a barátaim felének munkája sincs. A görögök azt utálják, hogy még több pénzt kérnek tőlünk, de nincs. Az embereknek nincs munkája és nincs pénzük, hogy gondot viseljenek a gyerekeikről.”
A hangulat fokozatosan romlik az országban, már nem kell sok ahhoz, hogy beteljen a pohár. Az eurozóna egy igazi lőporos hordó.
Miért tűnik úgy, hogy az Egyesült Államok jobb helyzetben van a jelen pillanatban? Az egyik fő ok a megszorító intézkedések hiányában keresendő. Egyelőre Barack Obama állja a hamis jólét költségeit, azzal, hogy óránként 150 millió dollárt vesz kölcsön a gyerekeinktől és az unokáinktól.
Természetesen ez az őrült költekezés csak még nagyobb összeomlást eredményez majd a maga idejében, de a legtöbb ember úgy tűnik, nem aggódik efelől. Néhány számadat javult és ez elég.
Figyeljük Európát, mert Amerika ugyanarra veszi az irányt! 

Egy illegális háború – Francia mesterlövészek tizedelik az embereket Szíriában

Előző cikkünkben nyitva hagytuk a kérdést: miért lett olyan fontos hirtelen a szíriai beavatkozás? A választ természetesen nem a nyugati és hazai sajtóban találtuk meg, hanem kicsit keletebbre. A forrás egy régóta Damaszkuszban élő újságíró, Ankhara Kochneva.
A cikket az orosz Szabad Újság közölte, majd a hiteles tájékoztatás miatt sokan átvették. Nos, miért is olyan fontos, hogy elejét vegyék bármi áron annak, hogy Asszad csapatai egész Homsz városát felügyelet alá vonják? Mert nem sokkal ezelőtt a szíriai hadsereg egyik akciójában 300 francia, líbiai, katari idegenlégióst (zsoldost) kerítettek be. Az újságíró elmondta, hogy Homsz városágban a mesterlövészek kivétel nélkül francia katonák, akik mindenre és mindenkire lőnek, legyen az jármű, katona, civil, vagy gyerek. Volt olyan nap, hogy 15 katonát lőttek le a harcok alatt. Eddig összesen nagyjából 150 idegen katonát ejtett fogságba a szíriai hadsereg.
Miért nem hozzák ezt nyilvánosságra?
Mert jelenleg Asszad kezében ez az egyik legnagyobb diplomáciai fegyver. Ez egy titkos alku tárgya lehet. A hadsereg egyre jobb pozícióból harcol, a zsoldosok helyzete pedig egyre reménytelenebb. A Vöröskereszt nem véletlenül próbálta kieszközölni, hogy bejuthasson katonai kísérettel, mert fontos lett volna lőszert és ételt juttatni a zsoldosaiknak. Asszad csak a felügyelet alá vont városrészekbe engedi be őket, erős katonai kísérettel. A hadsereg szó szerint vadászik az idegen katonákra. Nagyon nehéz  a hadsereg helyzete, mert élve kell elfogni őket, ami sokkal nehezebb, mint lelövöldözni. Homszban kizárólag ilyen idegenek harcolnak, szíriait alig találni közöttük.
Ezek nem csak kiképzők és tanácsadók?
Nem. A legtöbben részt vesznek a harcokban. Az idegen kormányok úgy akarják feltüntetni, hogy Homsz az ellenállás központja. Ezzel szemben, itt nincs másról szó, mint hogy  a Nyugat rászabadított a városra 5-10 ezer banditát, zsoldosok segítségével. Ezek ölnek, pusztítanak amerre járnak, nőket erőszakolnak. Többen közöttük mint kiderült, ejtőernyős különleges alakulatok katonája, és mesterlövészek. Aki tehette, elmenekült a városból. Csak azokon a területeken tudnak visszatérni otthonaikba, ahol már a hadsereg felügyeli a rendet. Ugyanis a mesterlövészek valóban mindenkire lőttek, nőkre gyerekere is. Becsléseik szerint nagyjából 2000 fegyveres lehet még a városban.
Homsz az új Bengázi lehet?
Semmiképpen. Itt ugyanis nincs lakossági támogatás. Az, hogy becsempésznek és összevonnak az országban pár ezer zsoldost, és azok ölnek és pusztítanak, az nem ellenállási központ. Semmilyen mértékű lakossági támogatás nincs ezek mögött. Semmi egyéb, mint a nemzetközi porondon ordítanak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Látható, hogy Homszban kudarcot vallottak. Nem volt nehéz dolguk ide csődíteni idegeneket, Törökország, Irak, Libanon felől a határ olyan mintha nem is lenne. Most viszont bajban vannak.
Miért nincs támogatása a szabadságharcnak?
Mert nem szabadságharc. A felesleges gyilkolás nem az. És Asszad rendszere egy stabil rendszer. Szíriában az emberek látják Líbia esetét, és félnek attól, hogy arra a sorsra jutnak, így semmi nem maradt a zsoldosok mögött. A kurdokat sem tudják fellázítani, mert a törökök olyan brutalitással irtják a kurdokat Törökországban, hogy semmiképpen sem fognak a NATO mellé állni. Sőt. Ha Asszad igazi bosszút akarna most állni, akkor elkezdene fegyvert eladni a törökországi kurdoknak. Törökországban pillanatok alatt kitörne a belháború. A drúzok kitartanak, mert Asszad igen nagy szabadságot biztosított nekik és jobban élnek itt, mintha Izraelben élnének. Az alaviták szintúgy kitartanak a jelenlegi rendszer mellett, mert Asszad biztosítja számunkra a szabadságot a vallásukban. A Szíriai Nemzeti Tanács bukásra van ítélve, külföldről próbál okoskodni, de nem lát bele a helyzetbe, fogalma sincs, mi van az országban. Azt hiszik Szíria hadsereg gyenge. De nem az. Nem megosztható, mint Líbia a törzsi ellentétek miatt. Katarnak nagyon jól kiképzett elit alakulatai vannak, de a szír elit alakulatok zsebre vágják őket. Ha Katar idedugja az orrát, elmondhatjuk, hogy az egér is kibújt az egérlyukból. Azt nem képesek felfogni, hogy ha a szír nép meg akarja buktatni Asszadot, akkor megteszi, Nem kell ahhoz sem francia, sem német, angol, vagy amerikai beleokoskodás.
Mi lesz a diplomáciai hatása a francia katonák ügyének?
Igazából semmi. Sarkozy elbukja a választásokat és ennyi. Az idegenlégiósok egyszerű ágyútöltelékek. Ha túlélik, kapnak állampolgárságot, ha nem, akkor hol zavarja az a franciákat?
svpressa.ru / Jövőnk.info
Jövönk.info megjegyzés: Tehát ezért lett olyan sürgős, hogy mielőbb cselekedjenek, mert pár hét és nem már lesz kinek segíteni. Elfogynak az idegen zsoldosok, fogságba esnek, és újabb ilyen akciót megszervezni már nincs mód, nincs rá sem lakossági támogatás, sem lehetőség. Asszadnak pedig már most több száz idegen katona van a kezében, tárgyalási alapnak. A Szíriában kirobbantott felforgatásnak nincs társadalmi támogatottsága, nem tudott kiteljesedni és átterjedni már területekre. Be vannak szorítva, és az utánpótlás hiánya miatt a napjaik meg vannak számlálva. Mellesleg a szíriai események hátterét már hónapokkal korábban megírtuk, így rendszeres olvasónk számára az újabb hírek semmilyen meglepő újdonságot nem jelentenek. A fenti interjú-részletet az eddig híreink hiteles alátámasztása céljából vettük át.

Megkezdődtek az evakuálások Szíriából

Több ország, köztük Kína, az Egyesült Államok, Spanyolország evakuálni kezdte polgárait Szíriából. Akkor, amikor látszólag már Homsz városában csendesedni kezdene a helyzet, és a hadsereg az egész várost felügyelete alá vonja, hirtelen több ország bejelenti, hogy evakuálja az ott tartózkodó embereit.
Könnyen elképzelhető, hisz Líbia esetében is ez volt a folyamat, hogy az evakuálások után nemsokkal megkezdődött az ország bombázása. Lehet hasonló lenne a forgatókönyv? Mindazonáltal ha Kína tud valami biztos információt, miért nem jelzi a világ felé? Obama éppen a napokban jelentette ki, hogy nem készülnek Szíria ellen, mert a folyamatok már beindultak, amelynek a végén Asszadnak úgyis mennie kell. Irán atomprogramja sokkal fontosabb kérdés. Az ENSZ beadványban már nem szerepel a katonai akció. Az egész csak hazugság és terelés volt? Ezektől minden kitelik.
Mindenesetre az evakuálás nem jó jel. A szíriai légvédelem elkezdhet készülődni, valószínűleg lesz elég dolguk rövidesen. Ezek szerint a lázadók még annál is rosszabbul állnak, mint amit sejteni lehetett eddig. Az, hogy nem sikerül megtörni az állam rendjét, és a hatalmas pénzek ellenére képtelenek egy hídfőállást létrehozni egész Szíriában, könnyen lehet, hogy egy ilyen lépésre sarkallja őket. Szíria és Irán kapcsolata túl erős a térségben, egyszerre nem lehet elbánni velük. muszáj külön-külön, és először a gyengébbet. A két ország közül Irán az erősebb.
Ezekben a napokban rendezik Kairóban a szíriai ügyekkel kapcsolatos tanácskozást, ahol valamennyi nagyhatalom, és a környék érintett országai részt vesznek. Az oroszok és kínaiak által megvétózott ENSZ határozat után, a zsidók minden vonalon tovább próbálkoznak. Az USA meghívta az orosz külügy képviselőit Washingtonba, hogy rávegye őket, Oroszország írja alá az ENSZ határozatot. Némileg módosították, de az orosz külügy nem írta alá, mondván az abban hozott engedmények olyan minimálisak, hogy azokkal foglalkozni sem érdemes. "Ez még jelentős átdolgozást igényel" - mondta Gennagyij Gatilov orosz külügyminiszter helyettes. A mostani kairói tárgyalás azonban sokkal súlyosabbnak ígérkezik.
Szergej Lavrov, aki Oroszországot képviseli, előre kijelentette: semmiben sem fognak eltérni az eredeti feltételeiktől. Elvi kérdésekben nem tudnak szót érteni a másik oldallal. "Az Arab Liga és az USA stratégiailag ugyanaz" - jelentette ki a külügyminiszter. Ezt Lavrov biztosan jelenthette ki, hiszen miközben az Arab Liga Bagdadban értekezett arról, melyik arab állam képviselje őket Kairóban, az Arab Liga küldöttsége Moszkvában tárgyalt - minden eredmény nélkül. Az ENSZ főtitkárának helyettese pedig két napja Damaszkuszban tárgyal humanitárius ügyek miatt. El akarja érni, hogy a Vöröskeresztet engedjék be a még nem felügyelt városrészekbe is Homsz területén.
Meglehetősen nagy a baj a szíriai akciójukkal, hogy ennyire felgyorsultak a diplomáciai próbálkozások. Vajon mit rejt Homsz még ellenőrizetlen része, amit nem tudtak kimenteni, vagy eltüntetni, és azért kapkodnak ennyire, nehogy kiderüljön? Olyannyira, hogy elképzelhető lenne egy nyílt katonai agresszió, mindenféle politikai fedezet nélkül? Mit takarnak ott ennyire, nehogy kiderüljön?
Tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy ha Homsz elesik, egy újabb központ létrehozása újabb milliárdokba, és hónapokba telhet. Arra meg talán nincs idő? Irán miatt?
Mindenesetre hatalmas diplomáciai harc zajlik éppen a két szuperhatalom között, ami könnyen lehet nemsokára az asztalok helyett földön-égen fog zajlani.
Rövidesen megpróbálunk erre is választ keresni, és eddig elhallgatott híreket osztunk meg olvasóinkkal.
Kemény Gábor

Újabb franciák szíriai fogságban


Újabb 12 katona, most azonban 12 tiszt esett szíriai fogságba a homszi harcok során. Előzőleg 19 katona (egyes hírekben ügynök) esett fogságba. Akkor Alain Juppé francia külügyminiszter több vonalat próbált megmozgatni, valamint a damaszkuszi nagykövet is azonnal visszatért Szíriába, de a katonákat nem sikerült kiszabadítani. Ezek után Franciaország bejelentette, hogy teljesen megszakít minden diplomáciai kapcsolatot a szír vezetéssel.
Most 12 francia tisztet ejtettek fogságba a szír katonák. A francia kormány ugyan továbbra is tagadja, hogy katonái lennének Szíria területen, de a foglyok egyértelműen bevallották melyik ország küldte őket. Már csak a francia kormány magyarázkodására várnak. Elhangzott ugyan egy utalás, miszerint újságírókat kellett volna kimenteniük, de ezt többek cáfolták. A kimenekült újságírók közül többen is jelezték, semmiféle segítséget nem kaptak külföldi katonáktól.
Eközben egyre több újság veszi elő a lehetséges USA invázió forgatókönyvét. Mivel Obama 2011 májusában kijelentette, hogy milliárdokat adnak egyes országok ellenzékének felépítésére, az ellenállás finanszírozására, ebből tudható, hogy a szíriai fegyveres csoportokat miből szerelik fel és képezik ki. Azonban Líbiával ellentétben itt nem sikerült egyetlen hídfőt sem kiépíteni. A líbiai forgatókönyv ismeretében sokkal gyorsabban reagáltak mind a szíriai kormány, mind a vele szövetséges országok.
Konkrét hírek vannak arról, hogy a szomszédos Jordánia és Szíria határaihoz nagyobb létszámú amerikai csapatokat helyeztek át. Az amerikai média parancsot kapott rá, hogy cenzúrázza ezeket a híreket, de más forrásokból napvilágra kerültek. Szintén kiszivárgott olyan információ, miszerint Törökországban Hakkari városában képezik tavaly májusa óta a Szíriába szánt külföldi zsoldosokat. A hír szerint 10 000 zsoldosról van szó.
Az ENSZ legújabb beadványa, mely a szíriai rendezésre vonatkozik, orosz követelésére már nem tartalmazza sem a katonai megoldást, sem Asszad elnök elmozdítását, sem a fegyverszállítás leállítását. Viszont követeli a demokratikus átalakulások biztosítását. A vicc az, hogy mindezt az Arab Liga jelentései alapján, amely államokban legtöbbször súlyosan sértik az emberi jogokat, monarchikus állapotok uralkodnak, sőt, nemrégiben még tüntetőket lőttek le. A követelésük erkölcsi és jogi alapja tehát mindössze annyi, hogy az Egyesült Államok szócsöveiként lépnek föl.
Nyugati szakértők úgy nyilatkoztak, az orosz fél követelésére kivett részek miatt ez a határozat az ég világon semmit nem fog érni. A katonai készülődés viszont egyértelmű. Lesz-e bármilyen kis ok, amit a közvélemény elfogadna egy ilyen lépésre? Az elmúlt napok történései alapján nem valószínű, sőt egyre inkább úgy tűnik, hogy ha katonai akcióra kerül sor, nincs mivel megindokolni az agressziót.
Mindezek mellett azonban egy valamit szeretnénk tudatni az olvasóval. Ha bibliai oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor bizonyos Armageddon előtti jelek már beteljesedtek. A Megiddo mezején lezajló hatalmas összecsapás a sátáni erők, és a világosság harcosai között éppen ezen a vidéken kell hogy megtörténjen. Az Armageddon helyszínéül ugyanis Megiddo dombjai vannak megjelölve, amely egy terület Jeruzsálemtől északra, nagyjából 100 kilométerre. Ahol összegyűlnek a sötétség katonái a világ minden tájáról, szembe velük a világosság erői szintén a világ minden tájáról. Kína és Oroszország már áttételesen jelezte, hogy nem fogják hagyni Szíria megszállását. Irán szintén katonai segítséget nyújt, Venezuela pedig üzemanyagot szállít a szíriai kormány részére. Ki tudja? - Talán itt fog eldőlni az elkövetkező ezer év? És tán az is lehet, hogy éppen ennek tudatától félnek annyira? Mert láthatóan sokkal bizonytalanabbul lépkednek, mint Irak, Afganisztán, Líbia, vagy Irán ügyeivel kapcsolatban.
Kemény Gábor

Kajtár Edvárd: felülvizsgálják a magyar misekönyvet- liturgikus előírások nélkül káosz lenne

A Szentszék kérésére átnézik a mise szövegének magyar fordítását, valamint többet kell majd állniuk a híveknek a misén – árulta el a Kurírnak Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) új vezetője, aki arról is mesél, miért „szőröznek a liturgikusok” első látásra jelentéktelen apróságokon, és hogy azok miért fontosak. A liturgikus elmélyültség szerinte a szövegekhez, formákhoz, gesztusokhoz, előírásokhoz való hűségből fakad.
Mi a dolga a liturgikus intézetnek, a MALEZI-nek?
A feladatunkat a püspöki kar határozta meg. Akár alulról érkezik egy megkeresés a liturgiával kapcsolatban, amit megvizsgál a püspöki kar, akár a Szentszék rendelkezéseit kell végrehajtani, ennek vagyunk mi az operatív szerve. Ilyen feladat például a liturgikus könyvek magyar kiadása, ami most az egyik legsürgetőbb feladat. Húsvét körül megjelenik az Áldások könyve, amit egyébiránt a Szentszék 1985-ben adott ki, de itthon még nem volt elérhető. Az utoljára 1991-ben kiadott zsolozsma, azaz az Imaórák liturgiája is megérett a felülvizsgálatra és az újrakiadásra. Ebbe a munkába is most, a nagyböjtben kezdünk bele. Szükség van a meglévő fordítások revíziójára, részint új fordításra és új anyagok beledolgozására is. Máris sok javaslatot kaptunk egyszerű hívőktől a püspökökig. Négy kötetről, vagyis nyolcezer oldal áttekintéséről, van szó, úgyhogy több munkacsoportban fogunk dolgozni. Ha beválik a munkamódszerünk, akkor ennek segítségével fogjuk elvégezni a zsolozsma után a magyar nyelvű misekönyv megújítását is.
Miért van szükség a misekönyv felülvizsgálatára?
Vannak benne sajtóhibák is, de egyes részeket újra kellene fordítanunk, mert az idők során bebizonyosodott a lelkipásztori gyakorlatban, hogy egy-egy orációt nem megfelelően ültettek át, vagy néhol teológiailag nem pontos a fordítás. Emellett főleg II. János Pál pápa alatt számos új szentje lett az egyháznak, akiknek van miséje is, amiket eddig külön kis kiegészítő kötetben adtunk itthon ki, és ezeket bele kellene dolgozni a misekönyvbe.
Nemrég adták ki az új angol misekönyveket, a Szentszék szándéka szerint ez jobban követi a latin eredetit, mint a korábbi fordítás. Szép sorjában minden nemzeti fordítást felülvizsgálnak?
Igen, ezt maga a Szentszék kérte a Liturgiam authenticam instrukcióval. Emögött a kérés mögött rengeteg teológiai és pasztorális probléma áll.
Tudna mondani egy-két várható változást?
Például itthon nem alkalmazzuk a római misekönyvnek a hívek gesztusaira vonatkozó kitételeit. A magyar püspöki konferencia ugyanis 1969-ben engedélyt kért és kapott Rómától, hogy ne kelljen a teljes előírásrendszert átvennünk. Nyugaton tapasztalhatjuk, hogy a hívek nagy része végigállja a szentmisét. Leülnek a szentleckére, a válaszos zsoltárra és ülnek a prédikáció alatt. Itthon viszont jóformán végigüljük a szentmisét. Az idő bebizonyította, hogy érdemes lenne az általános gyakorlathoz igazodni. Ide, a liturgikus intézetbe is rengeteg megkeresés érkezik, hogy mi miért nem azt csináljuk, amit nyugaton mindenütt. Ha megújítjuk a misekönyvet, akkor fontosnak tartjuk ennek a bevezetését is. Ez elég látványos dolog lesz. Persze aki nem tud állni például egészségügyi okokból, az nyugodtan ülhet majd.
Nyilván lesznek, akik attól félnek majd, hogy ez elriasztja a híveket.
A nyugati egyházak gyakorlata azt mutatja, hogy nincs ebből probléma. Sok mindent nem valósítottunk még meg, amit nyugaton igen, mert például a kommunizmus miatt sok könyvet nem adhattunk ki. Persze paradox módon a vasfüggönynek volt egy olyan pozitív hatása is, hogy számos rossz fejlemény, például a liturgikus visszaélések nálunk sokkal kevésbé terjedtek el. Úgyszintén szembetűnő dolog lehet majd néhány ünnep naptári áthelyezése: vízkereszt például január 6-án, a napján lenne, és nem az utána következő vasárnap. Több ilyen ünnep van itthon, amit rákövetkező vasárnap tartunk, ezt a gyakorlatot felül kell vizsgálni. Sokan kérik is, a pap számára is könnyebb lenne így technikailag: a zsolozsmás könyvben például van január 6-i és nem január 6-i vízkereszt. A plébánosi tapasztalatom azt mutatja, hogy a hétköznapi ünnepen is meg tudják tölteni a hívek a templomot az esti misén.
Legutóbb emlékezetes, sokakat elgondolkodtató váltás volt a mindenkiért-sokakért. Ön mit mondana a méltatlankodóknak?
Ezek a formulák az esetek nagy többségében „nem mai gyártmányúak”. Réges-régi hagyományok évszázadokon át csiszolt termékeiről van szó. A misében fellelhető hagyományok biblikus és patrisztikus gyökérzetből nőttek ki. Jézus mindenkiért halt meg, a sokakért nem ezzel szembeállítva értendő. Aki érti, átlátja, hogy miként gyökerezik ez a megfogalmazás az egyházatyák műveiben, nem csinál belőle problémát. Ragaszkodnunk kell ezekhez a formákhoz, mivel egy rítus önazonosságához hozzátartozik a saját gyökérzete, kulturális horizontja is. A Szentszék emiatt ragaszkodik hozzá, hogy őrizzük meg a nyelv ezen veretességét, és ne tegyük magyarázóvá a meglévő latin formákat, amikor fordítunk, ne egyszerűsítsünk.
Van másik példája is?
A Szentatya gyakran említ egy jó példát. A felajánlás szövegében elhangzik, hogy „imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen…”. Itt azonban a latinban „meum ac vestrum sacrificium” áll, azaz „imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a ti áldozatotok”… ezt a legtöbb nyelv összevonta: „áldozatunk”. Tartalmilag ezzel nincs is baj, viszont a pap a saját, személyes áldozatát is bemutatja: cselekszik önmagáért és cselekszik a népért. Egy hajóban evezünk, de egyazon cselekményben van egy papi síkja a szertartásnak, ahogy a pap megéli, és van a hívek lelki megélésének síkja is. A pap másként éli meg a misét, mint a hívek, és erre a középkor nagyon kényes volt, a formula is onnan származik. Apróságnak tűnik, de a spiritualitás kihívásait tekintve mégsem az. Ez egy elmosódott finomság.
„Szőröznek a liturgikusok”, mondanák erre páran.
A misét a 9. századtól kommentálták rendszeresen. Az első misemagyarázatokat püspökök számára írják teológiai segédletként. A II. Vatikáni Zsinatnak felismerése volt, hogy erre nem csak a papok és püspökök szorulnak rá, hanem a hívek is, és a liturgia magyarázata fontos szerepet kell, hogy játsszon a hitoktatásban és a felnőtt katekézisben, a szentbeszédekben is. Ha valaki részt vesz egy liturgikus katekézisen, megérti, miért van jelentősége ezeknek a nüanszoknak. Nagy félreértés volt a zsinat után az, ahogyan összemosták a kreativitást és a liturgikus elmélyültséget. A liturgikus elmélyültség a szövegekhez, formákhoz, gesztusokhoz, előírásokhoz való hűségből fakad. A kreativitás viszont nem tekinti normatívnak mindezt, csak ajánlásnak.
Itt érdemes visszautalni az angol misekönyvek problémájára: már a nyelvhasználat is sok problémát vetett fel, mert nem ugyanaz a kultúra áll a beszélt angol nyelv mögött Írországban, Amerikában vagy az egykori afrikai angol gyarmatokon. Az áldások könyvében például van egy rész az olajfa-megáldásról. Ezt az Alpoktól északra sehol sem lehet alkalmazni, érthető okokból. Létezik latin-amerikai spanyol liturgikus nyelv és spanyolországi spanyol liturgikus nyelv. Egyszer miséztem Dél-Amerikában spanyolul, de véletlenül a spanyolországi misekönyv szerint, amit értettek a hívek, de igen furcsán néztek rám.

Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor? – teszi fel a kérdést Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője az ősegyház idealizálása kapcsán. Mint mondja: az ókori források többségét asszimilálta a középkor. Rámutat arra is: már az ókorban is szabályozták a pápák a liturgiát, és épp a misén belüli rögtönzések sikertelensége miatt honosodtak meg a kötött formák. Kajtár Edvárd azt is elárulta: mit tehet az egyszerű hívő, ha liturgikus visszaélést tapasztal.  
A liturgikus visszaélések elkövetői többnyire a lelkipásztori szempontokra hivatkoznak: amit csinálnak, azt megszerették a hívek, sőt igénylik, mivel közelebb áll hozzájuk, mint a „merev formák”. Hogy lehet úgy visszaszorítani az abúzusokat, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon?
A novus ordo, a zsinat utáni reform nagy előnye, hogy sok esetben a papra hagyja a választást. Azonban csak meghatározott dolgok közt választhat a pap, nem akármiben. Azért is bizonytalanságot keltett ez, mert szöges ellentéte volt a zsinat előtti liturgikus mentalitásnak, ott nem voltak alternatív lehetőségek. Nem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa XXIII. János misekönyvét tette meg etalonnak a régi rítus végzésére, mivel az áttörés volt a korábbi tridenti misekönyvekhez képest a liturgikus szabadságot tekintve. Sokak számára üdítően hatott, hogy már nem csak egyféleképpen lehet csinálni dolgokat halálos bűn, kiközösítés meg a mise érvénytelenségének terhe mellett, ami sokszor egyfajta spirituális és morális görcsöt okozott a miséző papokban.
Erdő Péter bíboros mondta egyszer egy beszélgetésben, hogy az abúzusok és a liturgikus feszültségek azokban az országokban voltak igazán nagyok, ahol a zsinatot követően egyfajta képromboló hév jelent meg: akár fizikai értelemben is le akarták rombolni a múltat, azaz tönkretettek olyan liturgikus tereket, amelyeket évszázadokon keresztül csiszolgattak nemes anyagból hozzáértő és imádságos emberek. Ott az abúzusok sokkal borzasztóbbak, ott a hívekben nagyobbak a sebek, és, éppen ezért általában ott jobban elterjedt a rendkívüli forma, vagyis a régi rítus iránti igény is a hívekben. Észak- és Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban sok ilyen probléma van, ami feszültséget teremt. Nagyon sok elgondolkodtató van abban, amit a régi rítus hívei mondanak azzal kapcsolatban, hogy mit tapasztaltak, mik történnek a zsinat nevében. A visszaélések oka egyfelől a tudatlanság: nem ismerjük az előírásokat, ami persze szabadságnak tűnik. Másfelől rosszul állunk hozzá a liturgikus utasításokhoz. 
A lelkipásztorkodás, mint olyan, a hit gyümölcse, ami mögött biblikum, dogmatika, egyházjog áll. Nem a lelkipásztorkodás határozza meg ezeket, hanem ezek határozzák meg a lelkipásztorkodást. Az önkényes liturgikus újításoknak nincs reflektált teológiai előzménye. Persze ilyenkor azt mondja a pap, hogy „a hívek így jobban szeretik”. Erre mondta Várnagy Antal, az itthon használt liturgikus tankönyv szerzője, hogy a hívek azt csinálják a szertartáson és azt szeretik meg, amire a pap megtanítja őket. Ennek a gyökere a lelkipásztori felelősségben van. Ha a lelkipásztor bevezet valamit, akkor jó, ha óvatosan teszi, és előtte utánanéz, hogy lehet-e olyat. Egyébként nagy abúzusokról ritkán hallani itthon. Sokszor azonban nem csak az egyházon belüli liberálisok, hanem a konzervatívok is elfelejtik, hogy a liturgia mindenek előtt ajándék, Isten ajándéka az ő népe számára. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja: a megtestesüléssel Jézus elhozta a földre azt az örök liturgiát, ami a Szentháromságban örökké van. Azaz a liturgia elsősorban nem emberi alkotás, nem a lelkipásztor kreativitásának gyártmánya, hanem a kinyilatkoztatás része, mint Krisztus műve.
Említette az „áldozatunk” problémáját. Talán az egyik legfontosabb kérdéskört feszegeti ez: a misét végső soron mindenki mutatja be, és pap csak a közösség delegáltja? A papot laicizáljuk, a világiakat klerikalizáljuk, a misén való aktivitás fontos vagy túlzó? A lényeg pedig a személyes spiritualitás, ami meghaladja a formákat, vagy a formák is fontosak?
A hetvenes-nyolcvanas években főleg német nyelvterületen eluralkodott egy olyan nézet, hogy a szolgálati papság a közösség terméke. Hans Küng írja egy helyen, hogy a közösség kitermeli magából a karizmatikus személyt. Ez a protestáns lelkészfelfogás lényege. A katolikusok évszázadok óta hangsúlyozzák annak igazságát, hogy Isten hív meg a papságra, ugyan a közösségből, de a hivatás nem annak belső terméke. 
De mégiscsak működő közösségekből érkeznek a papok, nem?
Valóban. A koreai keresztények az első koreai egyházüldözésben, az 1600-as években elveszítették a papjaikat. Amikor kétszáz év múlva újra megjelennek arra a misszionáriusok, találnak egy nagyszámú közösséget, akik a nyelvükön olvassák a Bibliát, mondják a keresztény imákat, megvannak a keresztény szokásaik és ünnepeik, de nincsenek megkeresztelve, és nincs Eucharisztiájuk, mert nincs papjuk. Ha Küngnek igaza lett volna, a közösség kitermelte volna a saját papjait. Isten kihív valakit a közösségből, majd visszaajándékozza a közösségnek. Ezt a dinamikát a liturgiában is meg kell őrizni. A liturgia a hierarchia felelőssége, mivel az egyház egységének a kulcsa. Ahol nagyon „belekaszáltak” a liturgiába, ott született egy szekta, netalántán egyház. Luther is a liturgia „profiltisztításával” kezdte, kidobált egy csomó dolgot, amit feleslegesnek vélt. Szent Pál az első, aki leírja az utolsó vacsora jelenetét, és már ő is azt mondja, hogy „az Úrtól kaptam, amit átadok nektek”. Az általános és a szolgálati papság a liturgiában, ami a feladatokat illeti, hivatásszerűen és szükségszerűen elkülönül, erről beszél a középkor is.
Mostanában a középkori fejleményeket felesleges feudális rárakódásoknak tekintik, és az ókort tekintik etalonnak az egyházban: az „ősegyház” eszményét, mivel akkor is diaszpóra-helyzetben voltak a keresztények, és most is.
Nagy Konstantin koráig még nem különülnek el egymástól a liturgikus hagyományok. Ezután alakulnak ki a patriarchális központok saját liturgikus gyakorlattal. Nagy Szent Gergely pápáig számoljuk a patrisztika korát, mondhatjuk, hogy ő az utolsó ókori és az első középkori pápa. Konstantin és közte van háromszáz év. Ha megnézzük a középkori liturgikus írásokat, mind ókori forrásokra hivatkoznak. De ez becsapós lehet. II. János Pál pápa szertartásmestere, Piero Marini disszertációjában összegyűjtötte a Szent Ágoston írásaiban található liturgikus utalásokat, és kiderült, hogy Ágoston nem a római, hanem egy észak-afrikai rítus szerint végezte a liturgiát, ami viszont eltűnt a vandálok inváziójával. Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor. Nagyon kevés forrásunk van, a releváns kétszáz évet, ahonnan ezek többsége származik (IV-V. század), asszimilálta a középkor – sokszor csak a középkoron keresztül „sejtjük” az ókort, legalábbis ami a liturgiát illeti.
Szokás liturgikus kutatásokra hivatkozni, hogy azok kimutatták, hogy egykoron így vagy így volt. Későbbi kutatások viszont mondjuk azt állítják, hogy pont az ellenkező volt, például a misézés iránya vagy a kézbe áldozás kérdésében. Mit tesz ön, amikor az ókori keresztényekre hivatkoznak? 
Visszakérdezek: az milyen volt? Nem tudnak válaszolni, mert nagyon kevés átfogó információnk van az ókor liturgikus életéről. Az egyik pap nagyon érti a patrisztikát, ő kitalálja, hogy náluk így lesz a templomban. A másik nagyon jó egyháztörténelemből, ő amúgy csinálja, a harmadik pedig a biblikus tudására támaszkodva talál fel valamit. Ebből akkora káosz lenne így, hogy szétesne az egyház, ezért kell betartani az előírásokat. A kézbe áldozás ügyében Jeruzsálemi Cirillre szoktak hivatkozni, aki görög püspök volt, nem latin szertartású, és több művéről a legutóbbi patrisztikus kutatások kiderítették, hogy azokat nem is ő írta. Akire támaszkodva megindokoljuk a kézbe áldozást itt, a latin nyugaton, az nem latin rítusú püspök volt. Megjegyzendő, ugyanakkor, hogy a görögöknél ma nincs kézbeáldozás. 
A miseszövegek szabad kezelése kapcsán is szokás az ókorra hivatkozni. 
A misekönyv fejlődésének is megvan a maga íve. Ha ma megcsinálnánk ugyanazt, hogy mindenki mondhat, amit gondol a misén, káosz születne belőle, pedig eleinte valóban elég szabadon mondhatta a pap a mise könyörgéseiben, amit gondolt. A 200-as évektől már vannak ajánlások, „hogy lehet ezt is imádkozni”: ilyen például a Traditio Apostolica. De ha mindenki olyan jól „kreatívkodik”, miért írnak ajánlásokat? Mert nem mindenki olyan jó a rögtönzésben: adnak egy szöveget, hogy ha nem sikerül, olvasd fel ezt. Az 5. és 6. század pápáinak levelezéséből lehet látni, hogy rengeteg lett az abúzus, és ezért számos esetben avatkoznak be a pápák kis latin egyházmegyék liturgikus életébe. Nagy Szent Gergely például ír a portugáliai Braga püspökének, hogy mint misézzenek, mert az nem jó, ahogyan ott ünneplik az Eucharisztiát. I. Ince pápának egy frissen felszentelt itáliai püspök ír levelet, hogy mit tegyen, mivel liturgikus káoszt talált egyházmegyéjében. A pápa válaszol: mi így csináljuk, csináljátok ti is így. Azaz az visszaélések miatt alakultak ki a kötelező normák. 
Sok vita van azon, hogy a pápa még szabadabbá tette a tridenti rítus bemutatását. Ön szerint miért?
Ezelőtt az intézkedés előtt forráspont-közeli volt a helyzet nyugaton. Volt olyan Franciaországban, hogy a régi rítus hívei elfoglaltak egy templomot, a plébános meg rendőrt hívott, hogy bejusson oda: nagy blamázs és feszültség volt ez az egész az egyháznak. A pápa a Hittani Kongregáció korábbi prefektusaként belelátott ebbe, és nagyon tarthatott egy belső egyházszakadástól. Nem véletlenül írtak a liturgikus intézkedéseiről könyvet, azzal a címmel, hogy XVI. Benedek és a liturgikus béke
A liturgia méltóságára hivatkozva védi az egyik oldal az ünnepélyes külsőségeket és formákat, míg a másik oldal mindezt giccsnek minősíti, és hiányolja, hogy a liturgia nem eléggé „hétköznapi” és „közérthető”. 
Füstölni egy szertartáson ugye nem kötelező, csak lehetőség: „pro opportunitate”. Viszont egyesekben felmerül, hogy miért kell miseruhát húznia a papnak, miért nem elég csak a stóla. A válasz egyszerű: azért, mert oda van írva. Vajon meg tudjuk-e indokolni, miért ne kellene? A válasz az ilyenkor, hogy hát a stóla a papi hatalom jelképe, elég lesz az, ezt azonban az a Rabanus Maurus írja a 9. században, aki utána hozzáteszi, hogy miseruhát is kell húzni. És honnan tudom, hogy például egy kis faluban a hat elemit végzett cigánygyerekeknek mi vonzó a misén? A szépség az evangelizáció kiemelt útja, és ez áll a szertartásainkra is. Aki volt már szerelmes, tudja, miről beszélek: amikor például egy társaságban megjelenik egy hölgy elegáns öltözékben, kisminkelve, az nem ugyanazt a hatást váltja ki a környezetében, mint amikor valaki „trampli”, igénytelen módon érkezik. Miért ne törekednénk az igényességre és a szépségre a liturgiában is? Szerintem az emberek megalázása, ha azt gondoljuk, hogy „nekik jó ez is”. Vianney Szent János mondta: ha ténylegesen értenénk, mi történik a misében, meg kellene haljunk, annyira megrendítő. Egy francia püspök jegyezte meg nem sokkal a zsinat után: hiába fordítottuk le franciára a misekönyvet latinról, ugyanúgy nem értik a hívek. Attól, hogy lefordítottuk nemzeti nyelvre, a liturgia egyik szintje lett csak hozzáférhetőbb. Egyébként a Biblia nyelvét sem modernizáljuk. Mi alkalmazkodunk a Bibliához, nem azt alakítjuk magunkhoz. Ha már itt tartunk: számos dolog előbb volt a liturgikus használatban, mint ahogy belekerült a Bibliába. A liturgia a kinyilatkoztatás hordozója is – ezért is kell nagyon felelősen viszonyulni hozzá.
Olyannal is gyakran találkozni, hogy „oké, hogy nem az előírás szerint misézek, de attól még érvényes”, mivel az érvényességhez kevés kell. Ilyenkor szoktak például Mindszenty börtönmiséire hivatkozni, egy szem szőlővel és egy kis darab kenyérrel. 
Mindszenty kényszer miatt misézett így, mi nem vagyunk börtönben, és ha lett volna lehetősége, felvette volna a miseruhát, ment volna a kápolnába. Minderről egyébként az jut eszembe, amikor a székelyt megkérdezi a felesége húsz év házasság után: „szeretsz te engem? A székely pedig azt válaszolja: minek kérdezed, egyszer már megmondtam. Nem volt elég?” Az egyszeri szerelem-vallomás már „érvényessé” teszi a szerelmet egy életre? Mi a liturgiával szeretjük az Urat! És ezt újból és újból kifejezzük neki: figyelmességgel, stílussal, szépséggel, alázattal!
Mit tehet az egyszeri hívő, ha liturgikus visszaélésekkel találkozik?
Ne rontson rá a papra, inkább kérdezzen rá, hogy mit miért csinál, esetleg mutasson rá, kellő tisztelettel, de bátran, hogy szerinte hogyan kellene. Ha valami nem világos, hozzánk is lehet fordulni, ezért vagyunk. Az egyház hierarchikus valóság, ami nem feudalista csökevény, ahogy az igazságok is hierarchiába rendeződnek. Ezt dinamikus valóságként kell felfogjuk: például, ha a pápa tisztábban szeretne látni egy nagyobb horderejű kérdésben, összehív egy zsinatot, hogy a jelen lévő püspökökkel közösen szemléljék az Igazságot, de végső soron ő fog dönteni. Sajnos egy időre eluralkodott az a liberális, protestáns eredetű felfogás az egyházban, hogy a testvériség demokráciát jelent – a mi esetünkben a liturgiában is –, a nyolcvanas években ez nagyon kusza helyzeteket teremtett közösségeinkben, de mára szerintem a nehezén túl vagyunk.
Hogyan tudja összeegyeztetni a sok teendőjét?
Olykor komplikáltan, de bírom: ebédig itt vagyok az intézetben, ebédre visszamegyek a Központi Szemináriumba, ahol a kispapok lelkivezetője vagyok: kétlaki életet élek, ráadásul tanítok a Pázmány Hittudományi Karán is.


Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Oregánó és a tojásfehérje

Az oregáno a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré.
 Enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést.
 De enyhíti az orrmelléküreg gyulladást és a tüdőgyulladást is, eltünteti a szemölcsöket valamint a fejbőrről a korpát, segít ízületi fájdalmak esetén, és még az idegeket is nyugtatja.
 Ha valakinek a házi patikájából eddig hiányzott az oregánó olaj, ideje beszereznie.
 A Science Daily online tudományos magazin híradása szerint az oregánó olaj relatíve kis dózisban is hatékony a staphylococcus nemzetség baktériumai ellen is, hatásossága a penicillin baktériumölő képességeivel hasonlatos. A staphylococcus jelentős szerepet játszik  kórházi járványok kialakulásában, és a baktériumcsoport ma már jó pár antibiotikumra rezisztens.
Rengeteg baktériumfaj ellen hatásos
 Az aromaterápiával a párizsi Orvostudományi Egyetemen a hetvenes évektől foglalkozó Paul Belaiche professzor számos kísérlete igazolta az oregánó olaj hatásosságát. A szer gyakori, alattomos baktériumcsoportokkal szemben is hatékonynak bizonyult: laboratóriumi körülmények között az oregánó olaj például elpusztította a pneumococcus baktériumok 96 százalékát, valamint a neisseria, a proteus és a staphylococcus baktériumoknak 92 százalékát.
 A pneomococcus komoly fertőzéseket, így agyhártyagyulladást, tüdőgyulladást, fülfertőzéseket, továbbá arcüreggyulladást okozó baktérium.
 A neisseria fajok közé tartozik például a nemi betegség okozó neisseria gonorrhoeae baktérium, valamint a neisseria meningitidis, más néven memingococcus, amely szintén súlyos fertőzéseket, például agyhártyagyulladást, vérmérgezést okozó parazita.
 A proteus baktériumok bélfertőzéseket okoznak, a staphylococcus baktériumok pedig az akut hányással járó, csoportos ételmérgezésekért is felelősek.
 Az oregánó olaj továbbá elpusztította a streptococcus baktériumok 83 százalékát és az enterococcus 78 százalékát is.
 A streptococcus egyes fajtái felelősek az akut torokgyulladásért, az enterococcus baktériumok pedig szerepet játszhatnak húgyúti fertőzésekben, sebek elfertőződésében, de még az anorexiával is kapcsolatba hozzák.
 Belaiche professzor kísérletei azt is igazolták, hogy az oregánó olaj hatásos a candida baktériumok ellen is (78 százalékukat pusztította el), valamint a tüdőfertőzésekért felelős klebsiella baktériumok ellen (szintén 78 százalékukat ölte meg).
 Egy mexikói kutatás a súlyos hasmenéssel járó giardiás fertőzések esetén találta hatásosnak az oregánó olajat, és egy amerikai kutatás pedig nagyon előnyös antibakteriális tulajdonságaira hívja fel a figyelmet az olyan népszerű parazitákkal szemben, mint a staphylococcus, az E. coli, és listeria. Végül egy brit kutatás 25 különböző baktériummal szemben mutatta ki az oregánó olaj baktériumölő képességét. A természet tehát egy különleges antibiotikummal ajándékozta meg az emberiséget - igazán megérdemli a helyét a házi patikában. Itthon inkább fűszerként ismerjük
 A szárított oregánó vagy magyar nevén szurokfű, illetve vadmajoránna leginkább az olasz konyha ételeinek fűszereként ismert itthon. Hatásában és aromájában leginkább majoránnára és a kakukkfűre hasonlít. Bab-, paradicsom-, hús- és halételek ízesítésére használják. Teakánt elsősorban köhögéscsillapításra, nátha ellen használják. Remek meghűlés elleni izzasztó teakeverék a következő: 1-1 csomag oregánó, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág, majoránna keverékéből 2-3 evőkanálnyit adunk egy liter vízhez. 1-2 perces forralással főzetet készítünk, finom szűrön átszűrjük melyből napjában többször melegen iszogatunk.
 Az élet gyógyfüve!
 Az ősi indiai szerzetesek azt tartják, hogy: a hagyma, a fokhagyma és a gyömbér az élet három gyökere.
 A bazsalikom, a kapor és az oregánó (szurokfű) pedig az élet három gyógyfüve.
 ÉGÉSRE-TOJÁSFEHÉRJE!!!
 Egy kurzuson tanították,ahol a tűzoltókat készítették fel elsősegélynyújtásra.Ha valaki megég,-legyen az bármilyen nagy terjedelmű-,legelőször a megégett részt folyó hideg víz alá kell tartani,míg a megégett bőr lehűl.Azután egy tojásfehérjét kicsit felverünk habnak,-csak hogy könnyebb legyen kenni.Több rétegben rákenjük a megégett felületre.
 Egy nő odatett vizet főni.Mikor le akarta venni a tűzről,ráömlött a kezére és egy nagy részen leégette a bőrt.Azonnal hideg vizes csap alá tartotta,míg le nem csillapodott kicsit a tüzessége-bár az erős fájdalom maradt.
 Azután felütött 2 tojást,a fehérjét kicsit felverte és rákente az égett bőrre.Annyira el volt égve a keze,hogy ahogy rákente a fehérjét a bőrre,az rögtön rászáradt és egy hártyát képzett rajta,ami azután megkeményedett,-ez tulajdonképpen natúr collagén volt.Legalább 1 órát tartott,míg rétegenként rákente az eg ész tojásfehérjét.
 Később már nem érzett fájdalmat és másnap már csak alig volt az égés helye pirosas-barnás.
 Eredetileg azt hitte,hogy nagy hegesedések maradnak vissza az égés után,de legnagyobb csodálatára 10 nap múlva semmi nyoma nem maradt!!!!
 A bőr színe sem változott el.A megégett bőr teljesen recuperálódott,köszönhetően a tojásfehérjében található colagénnek,-ami a valóságban egy placenta és tele van vitaminnal.
 BÁRMIKOR SZÜKSÉGE LEHET VALAKINEK ERRE A TUDÓSÍTÁSRA;
KÜLDD TOVÁBB!!!!
 Kínai közmondás:
 Ha valaki megoszt veled valamit, aminek Te hasznát veszed, erkölcsi kötelességed, hogy azt Te megoszd mással !
 Tehát, tégy úgy, ahogy én.

René Descartes - A filozófia alapelvei (Részletek)

II. rész
Az anyagi dolgok alapelveiről


4. Nem a súly alkotja, sem nem a keménység, a szín stb., a test természetét, hanem egyedül a kiterjedés
 Miközben így teszünk, tudni fogjuk, hogy az anyag természete, vagy a testé általában, egyáltalán nem abban áll, hogy kemény, súlyos vagy színes dolog, vagy olyan, ami valamilyen más módon érinti az érzékeinket, hanem csak abban, hogy hosszúságban, szélességben és mélységben kiterjedt szubsztancia. Ami a keménységet illeti, a tapintás révén nem tudunk róla mást, csak azt, hogy a kemény tárgyak részei ellenállnak a kezünk mozgásának, amikor ezek találkoznak velük. Ámde ha minden alkalommal, amikor a kezünket valamerre visszük, az ezen a helyen található testek éppoly gyorsan vonulnának vissza, mint ahogyan a kezünk közeledik feléjük, akkor bizonyos, hogy soha nem éreznénk keménységet, még sincs azonban egyetlen érvünk sem, amely elhitethetné velünk, hogy ezért az ily módon visszavonuló testek elveszítenék azt, ami őket testté teszi. Amiből az következik, hogy a természetük nem a keménységben áll, amely olykor az érzékelésük alkalmával jelentkezik, sem nem a súlyban, hőben és más efféle tulajdonságban. Mert ha bármilyen testet is vizsgálunk, akkor elgondolhatjuk, hogy nincs meg benne egyik sem ezekből a tulajdonságokból, de közben világosan és elkülönítetten megismerjük, hogy mindene megvan, ami testté teszi, feltéve, hogy kiterjedése van hosszúságban, szélességben és mélységben. Ebből következik az is, hogy ahhoz, hogy létezzen, semmiképp sincs rájuk szüksége, és hogy természete egyedül csak abban áll, hogy kiterjedt szubsztancia.
...
 16. Semmilyen vákuum nem lehetséges e kifejezés filozófusok által használt értelmében
Ami a vákuumot illeti, abban az értelemben, amelyben a filozófusok használják ezt a szót, tudniillik olyan teret jelölve általa, amelyben egyáltalán nincsen szubsztancia, nyilvánvaló, hogy egyáltalán nincs olyan tér a világegyetemben, amely ilyen lenne, mert a tér vagy a belső hely kiterjedése nem különbözik a test kiterjedésétől. S mivel egyedül abból, hogy egy test kiterjedt hosszúság, szélesség és mélység tekintetében, azon az alapon, hogy felfogjuk, a semminek nem lehet kiterjedése, jó okunk van azt következtetni, hogy e test szubsztancia, ugyanezt kell következtetnünk a térről is, amelyet üresnek feltételeznek: tudniillik, hogy mivel van benne kiterjedés, szükségképpen van benne szubsztancia is.
 ...
 20. Nem lehetséges, hogy valamiféle atomok vagy oszthatatlan kis testek létezzenek
Ugyancsak roppant könnyen felismerhető, hogy nem létezhetnek atomok, vagyis a testek olyan részecskéi, amelyek nem lennének oszthatók, mint ahogyan egynéhány filozófus képzelte. Mivelhogy bármily kicsinyeknek tételezzük is fel ezeket a részeket, mégis, mivel kiterjedtnek kell lenniük, felfoghatatlan, hogy egy is volna közülük, amelyet ne lehetne még két vagy több más, kisebb részecskére osztani, amibôl következik, hogy mindegyikük osztható. Mert a dolog oszthatóságának tiszta és elkülönített felismerésébôl arra kell következtetnünk, hogy a dolog ténylegesen is felosztható, mert ha másként ítélnénk, akkor az errôl a dologról alkotott ítéletünk ellentétes lenne a róla való ismeretünkkel. S még ha fel is tételeznénk, hogy Isten az anyag valamelyik részét oly roppant kis méretûvé tette volna, hogy nem lehetne más, még kisebb részekre osztani, még ekkor sem következtethetnénk arra, hogy ez a rész oszthatatlan, mert amikor Isten oly kicsivé tétte ezt a részt, hogy egyetlen teremtmény sem képes felosztani, akkor nem foszthatta meg magát a felosztás képességétôl, mivel lehetetlen csökkentenie – mint már megjegyeztük – a saját mindenhatóságát. Ezért azt mondjuk, hogy még a világon lehetséges legkisebb kiterjedt rész is mindig osztható, mert természetébôl adódóan osztható.

21. A világ kiterjedése határtalan
Azt is tudjuk, hogy ennek a világnak, vagy a világegyetemet alkotó kiterjedt anyagnak, egyáltalán nincsenek határai. Mert bárhová akarnánk is ôket a képzeletünkkel helyezni, képzelhetnénk még azon a helyen túl is határtalanul kiterjedt tereket, amelyeket nem csupán képzelünk, hanem csakugyan olyanoknak fogunk fel, mint amilyeneknek képzeljük, olyképpen, hogy a terek egy határtalanul kiterjedt testet foglalnak magukban. Mert a valamilyen térben felfogott kiterjedés ideája az az igaz idea, amellyel a testrôl rendelkeznünk kell.

22. Egyazon anyagból épül fel a föld és az ég, s nem lehetséges, hogy több világ létezzen
Végül nem nehéz mindebbôl arra következtetni, hogy a föld és az ég ugyanabból az anyagból épül fel, s hogy ha még végtelen sok világ lenne is, akkor is csak ebbôl az egy anyagból készült volna valamennyi. Ebbôl következik, hogy nem lehetséges több belôlük, mivel nyilvánvaló módon felfogjuk, hogy az anyag, melynek természete egyedül csak abban áll, hogy kiterjedt dolog, most valamennyi olyan elképzelhetô teret elfoglal, ahol ezek a másik világok lehetségesek lennének, s mivel nem fedezhetünk fel magunkban ideát semmiféle más anyagról.

23. Az anyagban található minden változás részeinek mozgásától függ
Tehát csak egy anyag van az egész világegyetemben, s ezt kizárólag azáltal ismerjük meg, hogy kiterjedt. Mert az összes tulajdonság, amit elkülönítetten észlelünk benne, arra vezethetô vissza, hogy részekre osztható, e részek pedig külön-külön mozgathatók, és hogy képes az összes olyan különféle helyzetet felvenni, amelyekrôl megfigyeljük, hogy részeinek a mozgása által jöhetnek létre. Mert noha végezhetünk gondolati felosztásokat ezen az anyagon, mégis bizonyos, hogy gondolkodásunknak nincs hatalma bármit is változtatni rajta, és a forma minden különbözôsége, ami elôfordul benne, a helyi mozgásoktól függ. Ezt a filozófusok kétségkívül észrevették, mivel sokszor hangoztatták, hogy a természet a mozgás és a nyugalom elve, s mivel természeten azt értették, ami elôidézi, hogy a testek felveszik azt a helyzetet, amelyet a tapasztalat révén látunk.
...
IV. rész
A Földrõl

201. Bizonyos, hogy az érzékelhetô testek érzékelhetetlen részekból tevôdnek össze
Talán majd azt mondják, hogy minden testben több olyan részt is szemügyre veszek, amelyek annyira kicsinyek, hogy nern lehet érzékelni ôket. És tudom jól, hogy ezt azok, akik érzékeiket a megismerhetô dolgok mértékének veszik, nem fogják helyeselni. Ámde nagy igazságtalanságnak tûnik számomra az emberi okoskodással szemben, ha nem akarjuk, hogy messzebbre jusson a szemnél, és senki sem kételkedhetik benne, hogy vannak annyira pici testek, hogy egyetlen érzékünk sem észlelheti ôket, csupán azt kötve ki, hogy vegye fontolóra, mely testek adódnak hozzá minden alkalornmal az állandóan, fokozatosan növekvô dolgokhoz, és melyek azok, amelyek kivonódnak az ugyanígy csökkenô dolgokból. Minden nap látjuk, hogy a növények növekednek, és lehetetlen felfognunk, hogy miként válnak nagyobbá annál, mint amekkorák voltak, ha nem ismerjük fel, hogy valamilyen más test adódik hozzá az övékhez. Ámde ki volt képes valaha is az érzékek segítségével észrevenni, hogy melyek azok a kicsiny testek, amelyek minden pillanatban hozzáadódnak egy növekedésben lévô növény minden egyes részéhez? A filozófusok, legalábbis azok, akik a mennyiség részeinek végtelen oszthatóságát vallják, kénytelenek elismerni, hogy osztás közben a részek oly kicsikké válhatnak, hogy semmiképpen sem lesznek érzékelhetôk. Az az ok pedig, amely megakadályozza számunkra a roppant kicsiny testek érzékelhetôségét, nyilvánvaló: mert abban áll, hogy az összes általunk érzékelt tárgynak meg kell mozgatnia azokat a testrészeinket, amelyek érzékszervként szolgálnak, vagyis néhány kis idegszálunkat, s mivel ezek az idegszálak rendelkeznek valamennyi vastagsággal, ezért a náluk sokkal kisebb testeknek nincs erejük a mozgatásukhoz. Ily módon megbizonyosodván róla, hogy minden általunk érzékelt test több más, annyira kis testbôl tevôdik össze, hogy nem tudjuk észlelni ôket, úgy tûnik nekem, hogy nincs senki, aki – feltéve, hogy helyesen akar élni az eszével – ne vallaná be, hogy sokkal jobban filozofálunk akkor, ha azt, ami ezekben a kis testekben történik, melyeknek egyedül csak a kicsinysége akadályozza meg az érzékelhetôségüket, annak példájára ítéljük meg, amit az általunk érzékelt testekben látunk történni, s ha ezen a módon adjuk az okát mindennek, ami a természetben elôfordul, úgy, ahogyan én próbáltam ezt ebben az értekezésben tenni, mint ha ugyanezen dolgok megokolásához tudom is én miféle más dolgokat találnánk ki, amelyek semmiféle kapcsolatban sem állnak az általunk érzékeltekkel, mint amilyenek az elsô anyag, a szubsztanciális formák, és a minôségeknek az a hatalmas gyûjteménye, amelyet többen feltételezni szoktak, de amelyek közül egyet is nehezebben ismerhetünk meg, mint valamennyi dolgot, amelyet a segítségükkel kívánnak megmagyarázni.

202. Ezek az alapelvek nem egyeznek meg jobban Démokritosz, mint Arisztotelész vagy mások alapelveivel
Még talán azt is mondja majd valaki, hogy Démokritosz elképzelt már elôttünk különbözô alakú, nagyságú és mozgású kis testeket, amelyeknek a különbözô keverékébôl tevôdött össze valarnennyi érzékelhetô test, filozófiáját mégis egyöntetûen elvetették. Azt válaszolom erre, hogy ezt a filozófiát soha senki sem azért vetette el, mert az érzékeink által észlelteknél kisebb testekre irányítja a figyelmet, s mert különbözô nagyságokat, alakokat és mozgásokat tulajdonít nekik. Abban ugyanis senki nem kételkedhet, hogy ezek valóban léteznek, mint ahogyan már bebizonyítottuk. Hanem, elôször is, azért vetették el, mert ezekrôl a kicsiny testekrõl azt feltételezte, hogy oszthatatlanok, ezt én is teljesen elvetem. Azután azért, mert ûrt képzelt el két kicsiny test között, én pedig kimutatom annak lehetetlenségét, hogy legyen efféle ûr. Azután azért is, mert súlyt tulajdonított nekik, én viszont tagadom, hogy egyetlen testben is lenne súly, amennyiben önmagában tekintjük, mert ez olyan minôség, amely több test egymás közötti kölcsönös viszonyától függ. Végül, azután, azért volt alapos okuk az embereknek elvetni ezt a filozófiát, mivel nem magyarázta meg közelebbrôl, hogyan alakult ki minden dolog egyenként, pusztán e kicsiny testek találkozásából, vagy ha ezt némelyikrôl meg is magyarázta, akkor a felhozott érvek nem úgy függtek egymástól, hogy ez beláttatta volna azt, hogy az egész természetet ugyanezen a módon lehet megmagyarázni (legalábbis ezt nem lehet annak alapján tudni, ami írásban ránk maradt Démokritosz nézetéibôl). Én azonban az olvasókra bízom annak megítélését, hogy vajon azok az érvek, amelyeket ebben az értekezésben hoztam fel, megfelelôen következnek-e egymásból, s hogy vajon elég dolgot lehet-e belõlük levezetni. Mivel pedig az alakok, a nagyságok, valamint a mozgások figyelembevételét Arisztotelész s valamennyi többi filozófus éppúgy elfogadta, mint Démokritosz, és mivel én mindent elvetek, amit ez utóbbi filozófus ezenkívül még feltételezett, csakúgy, ahogyan általában is elvetek mindent, amit a többiek feltételeztek, ezért nyilvánvaló, hogy e filozofálási módnak nincs több rokonsága Démokritosz filozofálásával, mint valamennyi többi sajátos szektáéval.

203. Hogyan juthatunk el az érzékelhetetlen testek alakjának, nagyságának és mozgásának megismeréséhez
Valaki majd újfent azt kérdezheti, honnan tudom, hogy milyen a testek kicsiny részeinek alakja, nagysága és mozgása, amelyek közül többet egészen úgy határoztam meg itt, mint ha láttam volna ôket, noha bizonyos, hogy az érzékek segítségével nem észlelhettem ôket, mivel el is ismerem, hogy érzékelhetetlenek. Erre azt felelem, hogy, elôször is, általánosságban megvizsgáltam valamennyi olyan világos és elkülönített fogalmat, amelyek az anyagi dolgokra vonatkozóan az értelmünkben lehetnek, és hogy nem találva közöttük másokat, mint amelyekkel az alakokról, a nagyságokról és a mozgásokról rendelkezünk, valamint olyan szabályokat, amelyek szerint e három dolog, egymásra hatván, különbözô dolgok sokaságává bomlik – amely szabályok a geometria és a mechanika alapelvei –, ezért úgy ítéltem meg, hogy mindazt az ismeretet, amellyel az emberek a természetrôl rendelkezhetnek, szükségképpen csupán ebbôl kell meríteni. Mivel valamennyi többi fogalom, amellyel az érzéki dolgokról rendelkezünk, homályos és zavaros lévén, nem szolgálhat arra, hogy egyetlen rajtunk kívül lévô dologról is ismeretet nyújtson számunkra, hanem inkább megakadályozhatja azt. Ezek után megvizsgáltam az egyedül a kicsinységük miatt érzékelhetetlen, a különbözô testek alakja, nagysága és mozgása között elôforduló valamennyi alapvetô különbséget, és azt, hogy milyen érzékelhetô hatásokat hoznak létre azok a különbözô módok, ahogyan a testek egymással keverednek. Azután pedig, amikor hasonló hatásokkal találkoztam az érzékeink által észlelt testekben, akkor arra gondoltam, hogy ezek így jöhettek létre. Majd meg is gyôzôdtem róla, hogy csakis így jöhettek létre, amikor lehetetlennek tûnt számomra, hogy az egész természetben bármilyen más, létrehozásukra képes okot találjak. Ebben több, az emberek ügyessége által összeállított test példája segített sokat nekem: mert nem ismerek el semmiféle különbséget a mesteremberek által készített gépek és azok között a különbözô testek között, amelyeket egyedül csak a természet állít össze, hacsak nem azt, hogy a gépezetek megnyilvánulásai csak bizonyos csövek, rugók vagy más eszközök elrendezésétôl függnek, amelyek, mivel arányosnak kell lenniük az ôket készítôk kezével, mindig oly nagyok, hogy alakjukat és mozgásukat láthatjuk, miközben azok a csövek vagy rugók, amelyek a természeti testek megnyilvánulásait okozzák, rendszerint túl kicsik ahhoz, hogy az érzékeink észleljék ôket. És bizonyos, hogy a mechanika valamennyi szabálya a fizikához tartozik, úgyhogy az összes mesterséges dolog ezzel egyben természeti is. Mert amikor például egy óra azokkal a kerekekkel mutatja az órákat, amelyekbôl készült, akkor ez nem kevésbé természetes a számára, mint a fának az, hogy gyümölcsöket teremjen. Ezért ugyanúgy, ahogyan egy órásmester is, amint egy olyan órát lát, amelyet nem ô készített, az általa látott részek alapján képes rendszerint annak megítélésére, milyen is lehet valamennyi többi rész, amelyet nem lát, ugyanígy próbáltam én is megérteni a természeti testek érzékelhetô részeit és hatásait vizsgálva, hogy milyeneknek is kell lenniük az érzékelhetetlen részeiknek.

204. Azokat a dolgokat illetően, amelyeket az érzékszerveink nem észlelnek, elég, ha megmagyarázzuk, hogyan lehetségesek, s ez minden, amit Arisztotelész is próbált tenni
Még mindig azt felelik majd erre, hogy jóllehet talán elképzeltem itt olyan okokat, amelyek okozhatnak hasonló okozatokat, mint amilyeneket látunk, ám ezért még nem szabad arra következtetnünk, hogy ôk is okozták a látható okozatokat. Mivel mint ahogyan egy iparkodó órásmester is készíthet két olyan órát, amelyek ugyanazon a módon jelzik az idôt, s amelyek között külsô látszatra semmilyen különbség sincs, s mégis, ami a rugók összetételét illeti, e két óra között nincsen semmiféle hasonlóság, ugyanígy bizonyos, hogy Istennek végtelen sok, különféle eszköz áll rendelkezésére, amelyek mindegyike által lehetséges, hogy valamennyi dolog ezen a világon most olyannak látszik, mint amilyen, anélkül, hogy az emberi elme megismerhetné, melyiket akarta mindezek közül Isten a létrehozásukra felhasználni. Ezt minden nehézség nélkül elfogadom. S azt hiszem, már eleget teljesítek azzal, ha az általam kifejtett okok olyanok, hogy az okozatok összessége, amit létrehozhatnak, azokhoz a dolgokhoz hasonló, amelyeket a világban látunk, anélkül, hogy azt is megvizsgálnám, vajon általuk vagy pedig más okok által jöttek létre. Sôt, azt hiszem, hogy az élet szempontjából éppoly hasznos az ily módon elképzelt okokat ismerni, mintha a valódiakat ismernénk. Az orvostudomány, a mechanika s általában az összes olyan mesterség ugyanis, amelyek számára a fizika ismerete hasznos lehet, kizárólag csak azt a célt tűzik maguk elé, hogy oly módon alkalmazzák az érzékelhető testeket, egyiket a másik elôidézésére, hogy a természeti okok eredményeként érzékelhetô okozatok jöjjenek létre. Ezt pedig éppoly jól meg fogjuk tudni tenni, ha úgy tekintünk néhány így elképzelt, noha hamis ok egymásra következésére, mintha igaziak lennének; mivel ezt az egymásra következést igaznak feltételezzük az érzékelhetô okozatok tekintetében. És hogy ne gondoljuk azt, hogy Arisztotelész valaha is ennél többet akart tenni, ô maga jelenti ki az Égi jelenségek elsô könyve hetedik fejezetének elején, hogy "azokat a dolgokat illetôen, amelyek az érzékek számára nem nyilvánvalóak, ô elégséges módon, s amennyire csak ésszerûen kívánható, bizonyítottaknak véli, ha csupáncsak megmutatja, hogy olyanok lehetnek, mint amilyennek ô magyarázza ôket".

Principia philosphiae 1644; - Osiris Kiadó, Budapest, 1996
(Dékány András fordítása)
www.kfki.hu


Megjegyzés: Descartes filozófiáját áttekintve láthatjuk, hogy egy hívő ember világos gondolkodásmódja a világról. Mentes az okoskodástól, világos és egyszerű, olyan összefüggéseket tartalmaz minden területről, amit nehéz lenne tagadni. Azt is mondhatjuk, hogy tükrözi a hit ésszerű megnyilvánulásait, és példa a hívő ember racionális felfogására - vagyis hogy a hittel áthatott világnézet lehet racionális, és egyedül ez lehet racionális. A példák a gyűjteményben hitbéli és filozófiai oldalról közelítik meg például a magfizikát is (létezik-e oszthatatlan anyag?), és olyan válaszokat fogalmaz meg, ami messze megelőzte korát, és azóta kétségtelenül bizonyítást nyert. A fogalmazásmód lehet régies, de a tartalom nem az - érdemes most is gondolkodni az üzenetén.

Tamási Attila