2013. október 25., péntek

AZ ÜGYÉSZSÉG VÉDI A TERRORISTÁKAT

„Mind a két oldalon történtek jogellenes bűncselekmények.” - állította Fazekas Géza 2006-ról, a HírTV adásában, októberben. Ez a piszkos szöveg ugyanaz, mint amit az ÁVO-sok utódai hazudnak 1956-ról, miszerint akkor a barikádnak két oldala volt. Ez nem igaz! Sem 1956-ban, sem 2006-ban nem volt két oldal Magyarországon, hanem csak EGY NEMZETI ODLAL. A szovjetbérenc patkányok és söpredékek a magyar nemzet ellen voltak. Akárcsak ma az „eurokommunisták” és a demokraták. Az ügyészségnek hivatalból már 2006-ban vádat kellett volna emelni az ÁLLAMI TERRORISTÁK ellen és ezt máig nem tették meg. A videón nyilatkozó vérlázító szövegét érdemes végignézni és amilyen pofákat vág közben...



A 2006-OS ÁLLAMI TERRORNÁL SOK MAGYAR SZEMÉT LŐTTÉK KI
Eddig csak két áldozat képét sikerült fölfedezni, de sokkal többen vannak és őket a tévlk nem emlegetik, nem mutatják sorsukat. Az első képen Csorba Attila, aki öngyilkos lett, megrendítő sorsa olvasható a neten, 37éves volt. A másik képen Nagy László, aki a YT-on meséli el hogyan lőtték ki a szemét. És a többiek?


http://amagyaroldal.hu/hirek/content/eltitkolj%C3%A1k-h%C3%A1ny-magyar-szem%C3%A9t-l%C5%91tt%C3%A9k-ki

10%-os vagyonadót akar az IMF?

Az IMF októberi Fiscal Monitor jelentését nem terveztem végignyálazni, a magyar médiában megjelent összefoglalókat bőven elégnek gondoltam. Egészen addig, amíg rá nem bukkantam arra a főcímre, amit most én is kölcsönvettem. A legtöbb magyar kiadvány cikkének az általános, (IMF: stabilizálódik a nemzetközi pénzügyi rendszer) és a Magyarországra vonatkozó (Ezt várja az IMF Magyarországtól) összefoglalójának is az MTI volt a forrása, gyakorlatilag mindegy, hogy hol olvasod el, ha eddig még nem tetted meg.
Az egyik kivétel a Portfolio, akik valamivel mélyebben belemásztak az októberi Fiscal Monitorba:
A Nemzetközi Valutaalap tanulmánya összességében az elmúlt évek fiskális konszolidációjáról megállapítja: az eredetileg tervezettnél jobban építettek az országok a bevételnövelő intézkedésekre és akkor is az adókulcs emeléséhez nyúltak, amikor inkább az adóalap szélesítését kellett volna meglépni. Ezért azt javasolják, hogy a jövőben a gyenge növekedési kilátások fényében a gazdaságpolitikának az adórendszerek torzulásaira és a potenciális növekedés erősítésére kellene fókuszálnia. - Itt az IMF igazán lesújtó prognózisa! - Portfolio
Az IMF jelentése a gazdasági helyzetértékelésen kívül, elsősorban a bevételnövelésről, a költségvetési egyenleg javításáról, az adózásról, és az adóztatás hatékonyságáról szól. Erre utal az elemzés címe is, a "Taxing Times", amit magyarra nagyjából az adóztatás korszakaként lehetne fordítani.

Egy részlet az előszóból:
Tudnak az országok többet, jobban, méltányosabban adóztatni? A jelentésben felsorolt eredmények azt mutatják, hogy a bevételnövelés lehetősége több fejlett gazdaságban is korlátozott, és ahol az adóterhek már most is súlyosak, a kiigazításokra inkább a kiadáscsökkentés keretein belül van mód. 
Mindazonáltal számos országnak (beleértve néhány, a legnagyobb konszolidációs szükségletekkel rendelkező országot, mint például az USA, vagy Japán) lehetősége van jelentős összegek mozgósítására, miközben a növekedésre gyakorolt torzító, és kedvezőtlen hatások is korlátozottak maradnának. - IMF Fiscal Monitor: Taxing Times
A jelentésben összehasonlítják a különböző adóztatási stratégiák hatásait. Kiderül például, hogy az örökösödési, és az ajándékozási adók nem elég hatékonyak, az ingatlan, illetve a vagyonadóztatás azonban tetszik a Valutaalapnak. Van még egy rakás statisztika is, például a különböző országokban rejtőző, további adózási potenciálról.
Vagyonadók mértéke az OECD országokban: Forrás: IMF Fiscal Monitor: Taxing Times
Na de a lényeg:
A 49. oldalon valóban található utalás az egyszeri vagyonadóra, (One-Off Capital Levy) amit minden - pozitív nettó vagyonnal rendelkező - háztartásra vetnének ki. Az IMF elemzői szerint ez a rendkívüli intézkedés hatásos az adósság fenntarthatósága érdekében, de bizonyos feltételek nélkülözhetetlenek a sikerhez. Fontos, hogy a lakosságot váratlanul érje, mert ha van idejük felkészülni, akkor megpróbálják eltitkolni, vagy kimenekíteni a vagyonukat, és csökken a várható bevétel. A másik, hogy szigorúan egyszer szabad alkalmazni, mert az ismétlődés lehetősége, az egész rendszerbe vetett bizalmat hosszútávon erodálja.
Az elemzők számításai szerint, ahhoz, hogy az adósság a 2007-es szint alá kerüljön, 10%-os egyszeri vagyonadót kellene kivetni, minden pozitív nettó vagyonnal rendelkező háztartásra. (15 uniós tagállam összesített adatai alapján) 
Az IMF véleménye az, hogy ha a megfelelő körülmények adottak, akkor az adósságpályára elméletileg kedvező hatást gyakorolhat az egyszeri "vagyondézsma" de az világos, hogy ha valamelyik országban készülnek is ilyesmire, akkor sem fogják előre bejelenteni, a meglepetés szükségessége miatt.
(utajovobe.eu )

Brüsszel elleni front Kelet-Európában: kik lesznek a résztvevők?


Бельгия Брюссель Совет ЕС совет евросоюза
© Fotó: Flickr.com/infomatique/сс-by-sa 3.0


Az euroszkepticizmus hullámán a közép- és kelet-európai országok józan gondolkodású politikusai igyekeznek alkalmazni annak a társadalmi, gazdasági és politikai irányvonalnak egyes aspektusait, amelyeket sikerrel valósítottak meg a délkelet-ázsiai és a latin-amerikai országokban.

Október 23-án, Budapesten Orbán híveinek félmilliós nagygyűlése azt mutatta, hogy az ilyen irányvonalnak van támogatottsága. Ebben a kurzusban a nacionalizmus bizonyos aránya erősíti a követelést a nemzeti önállóság megtartása iránt a szociális, gazdasági és politikai problémák megoldásában. Orbán Viktor beszédében elítélte a kommunista, totalitárius rendszer éveit, az 1956-os forradalom leverését, a külföldi tőke jelenkori expanzióját, az EU politikáját, és a nemzeti valuta megtartására szólított fel.
Orbán-kabinetjének politikája a helyzet reális értékelésén alapul: ezt mutatja a Nabucco-projekt kapcsán tanúsított álláspont is. 2012 tavaszán Orbán Viktor szorgalmazta Magyarország kilépését a költséges és kevéssé rentábilis projektből, amelynek hatékonyságában több tekintélyes szakértő sem hisz.
A magyar kormány jelenleg szembeszáll az EU vezetésével, mert szerinte az élet különböző területeinek túlzott ellenőrzésére törekszik. Más kelet-európai országoknak ugyancsak megvannak a komoly reklamációi Brüsszelhez. A sajátos „Brüsszel elleni frontnak” tagja lehet Bulgária és Románia, miután nem kaptak belépést a schengeni övezetbe. Németország, Hollandia és Franciaország nyomására az Európai Bizottság ismét eloszlatta a bukaresti és a szófiai illúziókat. Korábban az EU-s hivatalnokok a bűnözésről, a hiányos demokráciáról, a nemzeti határok gyenge ellenőrzéséről beszéltek, most viszont az említett két ország iránt a cigányok helyzetének témájában konkretizálódott az elégedetlenség. Brüsszel úgy látja, hogy a bolgár és a román kormány nem igyekszik azon, hogy a helyi cigánylakosságot szociálisan integrálja a társadalmi életbe, miközben erre a célra””euró milliárdokat” adtak.
A brüsszeli milliárdok kapcsán Titus Corlatean román külügyminiszter speciálisan összehívott sajtókonferenciáján kijelentette, hogy „mese” az ilyenfajta állítás. Corlatean rámutatott: az Európai Unióban van még közel 15 millió roma, és ők nem román állampolgárok, de velük reálisan senki sem foglalkozik. Csak Szófiát és Bukarestet éri szemrehányás.
Bulgária politikai vetületet lát abban, hogy az Európai Unió vezetői nem sietnek a balkáni országnak a schengeni térségbe kapcsolásával. Roszen Plevneliev bolgár államfő szerint Szófia is, Bukarest is kész „technikailag”munkálkodni az EU-t érdeklő irányokban. „Itt nem csak egyik vagy másik ország bizonyos irányvonaláról van szó, hanem egészében az Európai Unió politikájáról” – jelentette ki a bolgár elnök, aki szerint hiányzik az „európai szolidaritás”.
Valóban, az Unióban hiányzik a szolidaritás. Így meglehet, hogy hamarosan lehet majd beszélni a közép- és kelet-európai országok – és régión túli, hasonló elveket vallók – Brüsszellel szembeni szolidaritásáról.


Pjotr Iszkenderov

Nigéria és India amerikai chemtrail gépeket kényszerített leszállásra

A chemtrail jelenség világszerte tovább folytatja vérlázító tevékenységét. Úgy tűnik a kocka meg fog fordulni. Egyes Európai Katonai Elemzők szerint, az Amerikai Fegyveres Erők pánikba estek, amikor megtudták, hogy nigériai és indiai légierők amerikai fennhatóság alá tartozó AN-124 chemtrail ukrán gépeket kényszerítettek leszállásra. Az indiai Diego Garcia légi bázison, ami az Indiai-óceánon található, történt meg az akció. A repülőgépeket a katonaság elkobozta, majd a chemtrail személyzetét letartóztatták.
Az eseményeket követően a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje (PLAAF) felhívta a figyelmét a nigériai és az indiai hírszerzésnek, hogy valóban léteznek ilyen amerikai gépek, amelyek szerte a világban mérgezik a légkört. Érdekes dolog, hogy az ukrán repülőgépek amerikai finanszírozással működnek. A kínaiak szerint nem csak azokkal az anyagokkal mérgezik a földet, amelyeket az eddigi cikkekből ismerünk, hanem immár biológiai anyagokkal is szennyezteti más államok égisze alatt az USA bolygónkat.
Hír Ma

A „Fekete péntek”

Az első világháború után nemcsak a vesztes hatalmak, hanem a győztesek közül is többen komoly gazdasági problémákkal küzdöttek. Egyedül az Egyesült Államok volt az, amely hasznot tudott húzni a háborúból az Európába történő hadianyagbeszállítások révén. A világháború után Európában szinte mindenhol megjelent az amerikai tőke, amely révén a fiatal kontinens válhatott a világgazdaság irányítójává. Nagy-Britannia az első világháború miatt bekövetkezett eladósodása az USA-nál már veszedelmes pénzügy-politikai bizonytalansághoz vezetett. Pusztán az államadósság évi kamatai kereken 350 millió font sterlinget tettek ki.
Az 1929. október 24-én a New York-i tőzsdén főként zsidó származású spekulánsok összehangolt tevékenysége miatt óriási mértékű árzuhanás volt tapasztalható. A tőzsdei árzuhanás után, 25-én került sor a New Yorki-i börzén a „fekete péntek” elnevezésű tragédiára.
Több mint 13 millió értékpapírt adtak el, az árfolyamok 90%-kal is estek. A veszteségeket 15 milliárd dollárra becsülik. A `fekete péntek' váltotta ki azt a gazdasági válságot, amely minden ipari országot magával ragadott. Mivel az európai országok hitelei Amerikából érkeztek, így a New York-i tőzsde összeomlása számottevő hatást gyakorolt az öreg kontinensre. Az ezt követő két év a világ legtöbb országában a gazdasági válság legsúlyosabb éveit jelentette. Számos kisbefektető elvesztette a vagyonát, rengeteg cégnek csődöt kellett jelentenie, emberek milliói vesztették el munkahelyüket. Hitelválság, a külföldi piacok bezárulása, jelentős exportvisszaesés, munkanélküliség, és a kontinentális munkamegosztás megbomlása jellemezte a világ országainak gazdaságát.
Ferences Tamás


Miért omlott össze a New York-i Tőzsde 1929-ben?


Ma már elegendő adat áll rendelkezésünkre annak a kijelentéséhez, hogy a new yorki tőzsde összeomlását, amely kiváltotta a nagy világgazdasági válságot, a Federal Reserve System megtervezett intézkedései készítették elő. A City of London vezető bankárai már több mint egy évszázadon át úgy manipulálták a pénzügyi folyamatokat, hogy felváltva hoztak létre inflációs és deflációs időszakokat, mindezt azért, hogy a rendelkezésükre álló pénzvagyont még gyorsabban növelhessék. Az 1920-as évek végére megérett bennük az a szándék, hogy a mesterségesen felfúvódott tőzsdei árak és a részvénypiac összeomlásával rákényszerítik az amerikai államot, hogy mondjon le az aranyra beváltható pénz forgalombantartásáról. 1923 és 1929 között a Federal Reserve System (a továbbiakban: FED) mintegy 62%-kal kibővítette az amerikai gazdasági élet számára rendelkezésére álló közvetítő közeget, a saját maga által kiadott bankjegyet, a dollárt. Sok beruházó igénybe vette a könnyen elérhető és olcsó kamatozású hiteleket azért, hogy ezen a pénzen részvényeket és más értékpapírokat vásároljon. Ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy a részvényárak szédítő magasságba emelkedtek. A washingtoni Kongresszus néhány törvényhozója látva ezt a folyamatot, 1928-ban kongresszusi meghallgatásokat tartott arról, hogy miként lehetne stabilizálni a dollárt. Ezeken a kongresszusi meghallgatásokon derült fény arra, hogy 1927-ben a FED és az európai központi bankok vezetői egy titkos munkaebédjükön kidolgoztak és elfogadtak egy tervet arról, hogy előkészítenek egy nagyarányú tőzsdei összeomlást. Mivel az amerikai törvényhozók többsége szabadkőműves volt (a képviselők 69%-a, a szenátorok 63%-a tartozott a szabadkőművesség valamelyik irányzatához), így a kihallgatások során felszínre került tények nyomán nem hoztak megfelelő intézkedéseket. Az Egyesült Államok élén álló Calvin Coolidge elnök maga nem volt szabadkőműves, de az ő befolyásuk alatt állt és kormányának valamennyi tagja kivétel nélkül szabadkőműves volt. Köztük volt Andrew Mellon pénzügyminiszter, a Mellon National Bank of Pittsburgh elnöke, aki a “Royal Arch” elnevezésű fokozatot viselte, mint szabadkőműves. 1929. február 26-án az ugyancsak magas fokozatú szabadkőműves Montagu Norman, a Bank of England kormányzója, Washingtonba utazott, hogy tárgyaljon Andrew Mellon-nal.

Nyomban a tárgyalást követően a FED megváltoztatta hitelezési politikáját és a kamatok nagyarányú megnövelésével megnehezítette a hitelekhez való jutást. Ebből a tényből kiindulva és az ezt követő eseményekre támaszkodva levonhatjuk azt a következtetést, hogy a brit szabadkőműves pénzoligarchia szándékosan olyan monetáris kurzusba kezdett, amely szükségszerűen vezetett a pénzügyi összeomláshoz, és addig példa nélkül álló gazdasági nehézségeket okozott az amerikai gazdaság egészének és az Egyesült Államok lakóinak. A fő cél, mint már említettük az volt, hogy kikényszerítsék a kormánytól az aranyra átváltható pénz feladását. De további fontos cél volt az értéket előállító reálgazdaság ipari és mezőgazdasági üzemeinek a pénzügyi oligarchia tulajdonába való átvétele. A City of London urai számára azonban fontosnak találták, hogy tájékoztassák szabadkőműves testvérüket, Andrew Mellón-t, mert egyrészt az amerikai pénzügyminiszternek tudnia kellett, hogy a saját vagyonát mikor vonja ki a tőzsdéről. Fontos érdek volt, hogy az amerikai pénzügyminiszter saját vagyonát illetően gazdaságilag ne menjen csődbe, mert ellenkező esetben olyan kormányintézkedésekhez folyamodhat, mint a tőzsde bezárása, egészen addig, amíg a spekulációs láz alábbhagy, és a tőzsde megnyugszik. 1929. március 9-én a Grand Orient szabadkőműves Paul Warburg jelt adott a FED valamennyi tagbankjának, hogy kezdjék meg részvényeik még magas áron történő eladását, és mielőbb vonják ki vagyonukat a tőzsdéről. Ha a jelzést követően azonnal cselekednek, hatalmas haszonra tehetnek szert, amikor a Dow Jones index a mélybe zuhan. Mellon-nak a bankja volt az első, amely követte Paul Warburg tanácsát. Hét hónappal később, 1929. október 24-én, a FED által hét éven át következetesen felpumpált pénzbuborék kipukkadt. Ekkoriban már új elnöke volt az Egyesült Államoknak, Herbert Hoover, aki maga nem volt szabadkőműves, de az ő pénzügyminisztere is Andrew Mellon volt, vagyis az az amerikai politikus, akit elsőnek tájékoztattak a new yorki tőzsde tudatosan előidézett krachjának az időpontjáról.

Az említett tőzsdei összeomlás menete a következő volt: 1) A Wall Street szabadkőműves pénzemberei egyszerre visszahívták a tőzsdei brókerek számára nyújtott 24 órás hiteleket. 2) A tőzsdei brókerek és ügyfeleik így arra kényszerültek, hogy piacra dobják részvényeiket, mert csak így tudtak készpénzhez jutni és így tudták a gyors és rövidlejáratú hiteleket visszafizetni. A FED rendszerébe nem tartozó bankok jelentős mértékben vettek fel és nyújtottak is tőzsdei spekuláció céljára rövidlejáratú hiteleket. 3) Amikor ezeket a hiteleket váratlanul visszahívták, és a hitelezők megrohamozták a bankokat, ezek a bankok kénytelenek voltak bezárni.

A Federal Reserve System, amely többek között azzal indokolta létjogosultságát, hogy ellátja a “Lender of last resort” (“Utolsó menedék bankja“) feladatát, visszautasította, hogy ezeknek a pénz nélkül maradt bankoknak a segítségére siessen, és hitelekkel lássa el őket. A FED-nek és a hozzá hasonló többi modern központi banknak – legalábbis hivatalosan - az a legfontosabb funkciója és egyben létének végső igazolása, hogy a kereskedelmi bankok számára végső hitelforrást jelentenek, azaz a “hitelezők végső mentsvárai”. A végső hitelforrás iránti igény pénzügyi válságok idején merült fel – és ma is ilyen esetekben jelentkezik -, vagyis amikor megrendül az emberek magánhitelekbe vetett bizalma, és magánköveteléseiket megingathatatlanul szilárd eszközökbe kívánják konvertálni. Ez a nyomás nagy erővel nehezedik a bankrendszerre, és ha egy bank nem képes gyorsan likviddé tenni pénzügyi eszközeit, akkor az egész rendszert az összeomlás veszélye fenyegeti. Ezt előzheti meg a központi bank, avagy kivételes esetekben az állam támogató közbeavatkozása. De mint már utaltunk rá, a FED nem teljesítette ezt a törvény által előírt kötelezettségét. Ezért az 1929-et követő négy és fél évben az Egyesült Államok gazdasági élete és a társadalom egésze mély válságba süllyedt. Miközben a FED tagbankjai felhasználva a City of London szabadkőműves oligarchiájától kapott előzetes jelzést, ki tudták vonni eszközeiket a tőzsdéről, még magas áron eladva részvényeiket, amikor aztán az összeomlás következtében ezek a részvények értéküknek a töredékére zuhantak, akkor tömegesen felvásárolták őket. Az amerikai polgárok vagyonának a jelentős része így ment át egyik napról a másikra a brit pénzügyi manipulátorok tulajdonába dolláronként néhány pennyért. Ezt követően a londoni pénzoligarchia úgy döntött, hogy a reálgazdaság vagyontárgyainak a megszerzését követően ráteszi kezét az Egyesült Államok aranykészletére is. A politikai színlelés és álcázás szabályainak megfelelően várható volt, hogy a gazdasági és pénzügyi katasztrófáért az éppen hivatalban lévő republikánus elnököt, Herbert Hoover-t, fogja a pénzügyi oligarchia és sajtója felelőssé tenni. Valóban ez történt, így megjósolható volt, hogy a következő amerikai elnök a demokrata párt soraiból fog kikerülni. A színlelési technika alkalmazásával csupán arról kell meggyőzni az amerikai választó polgárokat, hogy a gazdasági és társadalmi katasztrófát a hozzá nem értő republikánus kormány okozta, amely csak a gazdagok érdekeire van tekintettel, ezzel szemben a demokraták, akik a szegényebb néprétegek érdekeit képviselik, majd orvosolni fogják a republikánusok által okozott súlyos bajokat. A politika látható világában lezajló ilyen színjáték lehetővé teszi, hogy az eseményeket ténylegesen irányító pénzoligarchia a demokratikus folyamatok kulisszái mögé rejtőzzön. Ezért a pénzoligarchia kedvenc politikai irányítási rendszere ez az alibinek használt demokrácia, mert ez elhiteti a társadalom félrevezetett többségével, hogy az ő akarata érvényesül, miközben a pénzoligarchia könnyűszerrel választja ki és teszi meg politikai vezetőjének a saját érdekeit kiszolgáló politikai ügynököket. Ez ma már csak marketing-kérdés, és csupán megfelelő public relations technikát igényel a politikai PR-manager-ektől.

Ki a Federal Reserve System tulajdonosa? A Federal Reserve bankrendszer 12 regionális Federal Reserve Bankból áll és mindegyiket magántulajdonú korporációk hozták létre a létesítéséről szóló törvény előírásainak megfelelően. Élén a kormányzó testület áll, amelynek 9 igazgatósági tagja van. Ezek közül hatot a regionális Federal Reserve Bankhoz tartozó bankok választanak, hármat pedig a Federal Reserve System kormányzó testülete nevez ki. A Federal Reserve System-nek tehát nem az Egyesült Államok a tulajdonosa és valójában nem is ellenőrzi. A FED “kegyesen” megengedi az Egyesült Államok elnökének, hogy kinevezze a FED felügyelő testületének az elnökét, de csak akkor, ha a korábbi elnök lemond vagy elhalálozik. Elnökké csak olyan jelölt nevezhető ki, aki tagja az éppen hivatalban lévő felügyelő testületnek, azaz akit a tagbankok korábban már megválasztottak. Az Egyesült Államok kormánya sohasem gyakorolt, és jelenleg sem gyakorolhat befolyást a Federal Reserve Testület érdemi monetáris döntéseire. Éppen ezért megalapozottan állíthatjuk, hogy a Federal Reserve System nem a közérdeket szolgálja, hanem magántulajdonosainak privát érdekeit. A FED története azt tanúsítja, hogy ez a magán pénzmonopólium mind az amerikai államot, mind az amerikai polgárokat pénzügyileg maximálisan kihasználta tulajdonosai gazdagodása érdekében. A központi bankok, mint már korábban utaltunk rá, csak hitelnyújtással foglalkoznak és nincs szerepük a megtakarítások összegyűjtésében, a kereskedelem és a beruházások finanszírozásában. Egyetlen feladatuk a kölcsönpénz előteremtése lényegében a levegőből, vagyis a semmiből történő pénzkreálással, továbbá ennek a pénznek a kikölcsönzése az állam számára, hogy az ebből fedezze költségvetési kiadásait. Ha az amerikai kormány nem hajlandó a FED monetáris programját követni, akkor a központi bank egyszerűen gazdasági visszaesést vagy válságot idéz elő azáltal, hogy tetszése szerint manipulálja a pénzkibocsátást, a valutaátváltást, az arany áramlását, a kamatlábakat és mindezek segítségével a termelő gazdaság egész tevékenységét. Ezekkel az eszközökkel bármikor arra lehet kényszeríteni a kormányt, hogy a FED által megkívánt mennyiségben vegyen fel kölcsönt. Amikor egy állam és egy kormány átadja a központi banknak az ország pénzkibocsátását és hitelrendszerét, akkor a kereskedelmi bankok nyomban alárendelődnek a központi banknak. A központi bank elsősorban azzal tartja függőben őket, hogy ún. elsődleges kamatlábbal kölcsönöz ki pénzt a számukra. Ez a bázispénz vagy jegybanki pénz, döntően körülhatárolja a többi bank hitelezési mozgásterét. A központi bank határozza meg az elsődleges kamatlábat is. A tagbankok – a kereskedelmi bankok – viszont magasabb kamatlábbal nyújtanak kölcsönt a gazdasági élet szereplői és az állampolgárok számára. A központi bank annál nagyobb pénzmennyiséggel rendelkezik, minél nagyobb az adott ország, az állami és a nem állami szektor együttes eladósodása. Az amerikai dollár fedezete is adósság, nem pedig arany vagy más nemesfém. Az aranyfedezettel ellátott dollár, vagy más néven aranyra beváltható pénz veszélyes a központi bankok számára, ezért tettek meg, és tesznek meg mindent a központi bankok és az őket irányító pénzoligarchia azért, hogy a forgalomban lévő pénzt ne lehessen átváltani a fedezetéül szolgáló aranyra. Egy aranyfedezettel rendelkező pénzrendszerben a forgalomban lévő pénz bizonyos hányadát állandóan aranyban kell tartalékolni. Ezt a pénzt sem kamatra kikölcsönözni, sem beruházni nem lehet, és így nem hoz kamathozamot vagy profitot a hitelező banknak. Az aranyalap addig elfogadható a központi bankok számára, ameddig a nemesfém fedezettel nem az állam, nem a kormány, hanem a központi bank rendelkezik. Az aranyalappal rendelkező pénz – szemben az aranyra bármikor becserélhető valutával – stabilizálja a pénz értékét, miközben lehetővé teszi a fedezetlen pénz forgalomba bocsátását a bank aranytartalékait meghaladó tízszeres nagyságrendben.

Noha Wilson elnök teljesítette a szabadkőműves pénzoligarchiának tett ígéretét és létrehozta a Federal Reserve System-et, számos hazafias elkötelezettségű amerikai törvényhozó átlátta a rendszer hátrányait és bizalmatlanul viseltetett a Wall Street uraival szemben. Ezek a törvényhozók ragaszkodtak ahhoz, hogy az aranyra beváltható pénz legyen az Egyesült Államok hivatalos valutája, vagyis a Kongresszus nem 100%-osan hagyta jóvá a pénzoligarchia Jekyl Island-i programját, és továbbra is érvényben tartotta az aranyra átváltható valuta rendszerét. Ez lényegében megakadályozta egészen 1971-ig a Federal Reserve System magántulajdonosait abban, hogy korlátlan mennyiségű fedezetlen papírdollárt hozzanak forgalomba. 1913-ban, amikor a Federal Reserve Act elfogadásra került, ezzel kapcsolatban Paul Warburg a következő megjegyzést tette House ezredesnek: “Nos nem kaptunk meg mindent, amit akartunk, de ami hiányzik, azt majd később adminisztratív úton pótolni lehet.”

források:
2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0004.htm

kapcsolódó:
http://www.youtube.com/watch?v=tV3UTDypJZ8

Celente ismét figyelmeztet: „Ami nem a zsebedben van, az nem a tiéd”

Egy dolog sajnos világosan látható: a kormány és banki partnerei által a válság megoldására tett intézkedések nem a mi javunkat szolgálják. Ismét saját vagyonukat gyarapították a nép kárára, miközben azt hangoztatják, hogy javul a helyzet. Aki figyel, láthatja, hogy még csak hasonló sem történt.
Az amerikai munkahelyek fogynak, továbbra is százak és ezrek veszítik el otthonaikat, a lakosság adóssága a 2007-es értékekhez közelít, a visszafizethetetlen államadósságról nem is beszélve.
Benne vagyunk a javában és a helyzet romlik.
Gerald Celente trend előrejelző, aki a 2008-as összeomlást is figyelemre méltó módon megjósolta most egy hasonló válságra figyelmeztet:
Félelem és hisztéria vonul végig a globális pénzrendszeren, mert mindenki tudja, hogy csupán késleltették az elkerülhetetlent.
Amerika még nagyobb részét fogják rabszolgafölddé alakítani, ahol az emberek biztosítás és járulékok nélküli részidejű munkákból és állami segélyből próbálnak túlélni…
Mindenkinek üzenem: ha a pénzed nem a zsebedben van, akkor az nem a tiéd.
Azt jósoljuk, hogy 2014 második félévére beszakad a padló… vagy történik valami figyelemelterelés, hogy ne vegyük észre, amikor szakad.
Folyik az Egyesült Államok militarizációja… a nagy terv miatt. Lehet, hogy a kormányt működtető emberek buták, de ugyanakkor nagyon ravaszak is. Tudják, hogy ezeket a gazdasági problémákat nem lehet megoldani.
Emlékezzünk, hogy mi történt, amikor az emberek nem tudták beváltani az élelmiszerjegyeiket a Walmartban. Ezt szorozzuk meg tízmillióval. Szorozzuk meg a társadalom összeomlásával.
Nézd meg mit tettek Bostonban! Számomra világos, hogy az egy teszt volt. Egy száz négyzetmérföldnyi területet lezártak…, hogy egy 19 éves srácot elkapjanak.
Nézd meg Amerika legfélelmetesebb személyiségeit 2013-ban: egy 19 éves srác, Snowden, Bradley Manning. Most már három arccal riogatnak.
Láthatjuk, hogy a társadalmat tudatosan irányítják. Nem akarják, hogy bárki is kilógjon a sorból.

Forrás: shftplan.com

Közeleg a nyugdíj-katasztrófa: mi lesz velünk az állam nélkül?

Közgazdasági tény, hogy a jelenlegi nyugdíj rendszer nem fenntartható, a politikusok mégsem szeretnek erről beszélni, mert félnek a népszerűtlenségtől. Reménykedni ugyan lehet benne, hogy az állam talál valamilyen kedvező megoldást a problémára, de készüljünk fel a legrosszabbra. A kérdés csak az: hogyan? A politikusok hajlamosak arra, hogy a hosszú távú megoldások helyett inkább rövid távú érdekeket helyezzenek előtérbe – a közelgő nyugdíj-katasztrófa helyett jellemzően inkább a négyévente esedékes választások határozzák meg a gazdaságpolitikai irányokat. Az azonban, hogy a politika nem foglalkozik azzal a problémával, hogy a most még nem nyugdíjas korúaknak egyáltalán nem lesz vagy nem lesz elég nyugdíja a megélhetésre, nem jelenti azt, hogy nekünk, magunknak sem kell.
Fenntarthatatlan a rendszer
Magyarországon úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer van, amelynek lényege, hogy az éppen aktív dolgozók adó jellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Ez a rendszer ugyan kevés gazdasági kockázatot hordoz, de kiszámíthatatlan: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Ez a rendszer elméletben nem igényel takarékoskodást az egyén részéről, hiszen az államtól a megélhetéshez elég nyugdíjat biztosít. A rendszer fő hátránya, hogy erősen ki van téve a demográfiai változásoknak – a legtöbb állam most szembesül ezzel a problémával.
A rendszer fenntartása még akkor is megkérdőjelezhető lenne, ha nem lenne demográfiai válság így azonban számíthatunk arra, hogy az állam el tud majd tartani minket idős korunkban.  Egy átlagos magyar család 1,3 gyereket vállal, miközben családonként 2,2 gyereknek kellene születni csak ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer életképes maradjon. És akkor még nem számoltunk azzal, hogy a várható élettartam folyamatosan kitolódik. A válság tehát nem csak az alacsony születésszám, a növekvő számú nyugdíjas, de a kitolódó várható élettartam miatt is egyre súlyosabb.
Én úgysem leszek sokáig nyugdíjas, vagy mégis?
2012-ben a várható élettartam születéskor a nők esetében 78,4, míg a férfiaknál 71,5 év volt, 2001-ben még mindkét nem esetében 2 évvel kevesebb. Ez azt jelenti, hogy évente több mint 2 hónappal tolódik ki az átlag életkor. Egy most 30 éves nő tehát arra számíthat, hogy 84 évig fog élni -  ha valaki az átlagosnál egészségesebb életmódot folytat, ennél jóval hosszabb életre is megnöveli esélyét. Egy ma 30 éves férfi pedig – a statisztika szerint – azzal számolhat, hogy átlagosan 77 évig fog élni. Ha azzal számolunk, hogy 65 év marad a nyugdíjkorhatár, akkor egy most 30 éves, átlagos nő 19, míg egy férfi 12 évet fog nyugdíjasként megélni.
Hogyan fogunk ennyi időt fogunk munka és kereset nélkül leélni? Érdemes végiggondolni, hogy mennyiből akarunk majd tengődni akkor, akarunk-e utazni, világot látni, a családot támogatni, vagy a bakancslistánkat valóra váltani. Egy a probléma: miből?
Mennyi nyugdíjjárulékot fizetünk, és mit kapunk majd vissza belőle?
Már most is nagy összeget fizetnek az aktív dolgozók nyugdíjjárulékként, és ez a jövőben egyre nagyobb teher lesz – ahogy csökken az aktív dolgozók száma és több lesz az eltartandó nyugdíjas. Különösen most lesz ez probléma, amikor a Ratkó-korszakban születettek elkezdenek nyugdíjba vonulni.
Bruttó munkabér Nettó munkabér Nyugdíjjárulék
98 000 64 190 9 800
150 000 98 250 15 000
250 000 163 750 25 000
350 000 229 250 35 000

A nyugdíjjárulék jelenleg a bruttó bér 10 százaléka, ami azt jelenti, hogy a nettó bérnek a 15,2 százaléka – ha ezt az összeget nem fizetnénk be az államkasszába, hanem öngondoskodásra fordíthatnánk, nem lenne miért aggódnunk. De nem így van: a nyugdíjrendszerünk alapján a most befizetett pénzt az állam visszaosztja a mostani nyugdíjasoknak. Méltánytalannak tűnik, hogy a ma dolgozói eltartják a ma nyugdíjasait, de saját nyugdíjukat is most kell előteremteni? Igen, de gondoljunk arra, hogy nagyszüleinknek/szüleinknek még nem szóltak arról, hogy nem fenntartható a rendszer. Mi azonban már tudjuk, így fel is tudunk készülni rá, de hogyan?
Mivel a fentiek miatt magas állami nyugdíjban aligha bízhatunk, marad az öngondoskodás…
(privatbankar)

A neoliberális modell csődje Oroszországban

Az 1990-es elején az úgynevezett washingtoni konszenzus neoliberális gazdaságpolitikai modelljét ajánlották az amerikai és nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) a feltörekvő országoknak. A liberalizáció, dereguláció, privatizáció Clinton-adminisztráció által is erősen ajánlott politikája azonban katasztrofális következményekkel járt az oroszországiak számára.
1992, 1993 táján az orosz reformereknek két csoportja alakult ki, egy radikális és egy mérsékelt tábor. A mérsékeltek a piaci átalakításokkal együtt intézményi reformokat, korszerű adórendszer megteremtését, jogi változásokat tartottak szükségesnek. Úgy vélték, az azonnali privatizáció átláthatatlan korrupciót szül, amiben teljes mértékig igazuk is lett. A Jelcin körül csoportosuló fiatal radikálisok és amerikai tanácsadók viszont sokkterápiát tartottak jónak, mellyel elkerülhető a kommunizmus visszatérése és gyorsan megteremthető egy tulajdonosi réteg.
Végül a sokkterápia valósult meg, ennek három pillére volt: az árak felszabadítása, monetáris stabilizáció, privatizáció. Az árak felszabadítása azonban hiperinflációt idézett elő (1993: 800 %, 1994: 400 %, 1995: 200 %). A középosztály évtizedes megtakarításai köddé váltak. A sietős privatizáció során aprópénzért eladták az ipari vállalatokat, a munkanélküliség megnövekedett, s mindeközben nem alakult egy széles középosztályi, tulajdonosi réteg. Éppen ellenkezőleg, egy kicsiny oligarcha klikk kezében összpontosult az ország javainak jelentős része. Ők ráadásul vagyonukat külföldön helyezték el. Az Oroszországba érkező nyugati hitelek és pénzsegélyek kétharmadát egyszerűen szétlopták, ezek külföldi offshore számlákon landoltak.
Eme politika eredményeképpen Oroszország gazdasági teljesítménye 50 százalékkal zuhant, az ipari termelés kétharmaddal csökkent. 1989-ben az oroszországi társadalom 2 százaléka számított szegénynek, tíz év alatt ez 59 százalékra nőtt. Az 1990-es években az öngyilkosságok száma 60 százalékkal nőtt, az átlagos élettartam négy évvel csökkent. 1996-ban 100 szülésre 240 abortusz jutott. A neoliberális reformok Oroszországban totális csődöt mondtak. Ennek messze ható globális következményei voltak. Megkezdődött a korábban megkérdőjelezhetetlen washingtoni konszenzus felülvizsgálata. Ma már tényszerűen tudjuk, hogy a neoliberális washingtoni konszenzus 1980-tól számítható évtizedeiben globális mértékben is alacsonyabb volt a gazdasági növekedés, magasabb a munkanélküliség, nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség, mint a megelőző évtizedekben.
Az orosz katasztrófa arra is rávilágított, hogy a közgazdászoknak a gazdaság állítólagos mindenhatóságába vetett dogmája semmit sem ér. Jellemző, hogy 1993-ban Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnöknek az IMF részéről azzal akarták eladni a gazdasági reformokat, hogy a gazdaság éppen olyan mint a fizika, egzakt törvények alapján működik…
Mindez arra mutat, azok a nyugati politikusok és véleményformálók, akik Oroszországot vagy más fejlődő országokat leckéztetni akarnak, jobb, ha szerényebben viselkednek.

(nationalinterest.org )

AZ ÁVÓSOK ÖRÖKÖSEI MA AZ ORSZÁGHÁZBAN ÜLNEK ÉS TÖRVÉNYEKET HOZNAK A MAGYAROK ELLEN





ORSZÁGHÁZ ELŐTTI ÁVÓS GYILKOSSÁGOK 1956-BAN
Nem tudjuk azt, hogy a Rákóczira emlékezők megfognak-e emlékezni október 25-én a "véres csütörtökről", amikor Nagy Imre parancsára (akkor ő volt a kommunista miniszterelnök és aznap bent tartózkodott az országházban) a téren lévő épületek tetejéről az ÁVO-sok sörtüzekkel közel félezer ártatlan magyart öltek meg és ezrek sebesültek meg. A hullákat még aznap délután és este teheratókkal elszállították, de ma sem tudni, hogy hol kaparták el őket? A Kegyeleti Bizottság máig hallgat erről. Kép: hullák százai a Rákoczi-szobor tövében.

Pénz nélkül az állástalanok több mint fele

A legfrissebb munkaerőpiaci statisztika egyaránt tartalmazott kedvező és igencsak elszomorító tényeket is. Az ellátás nélküli állástalanok aránya 55,2 százalékra ugrott, ami történelmi rekordot is jelent – legalábbis mióta közlik a rájuk vonatkozó létszámot is. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nemrég tette közzé a szeptemberi munkaerőpiaci statisztikáját, mely alapvetően kedvező folyamatokról is árulkodik, hiszen a nyilvántartott álláskeresők 484 ezres létszáma nemcsak havi, de éves bázison is csökkenés eredménye. Sőt, 2008 decembere óta nem voltak még ennyire kevesen, ami mindenképpen örömteli és pozitív eredményként értelmezhető. Az egyes csoportokat nézve egyaránt kevesebben lettek azok, akik szociális segélyben részesülnek: 167,1 ezer fő az egy évvel korábbi 186,6 ezer után, és a tartósan munkanélküliek száma is csökkenést mutatott. Az augusztusi 162 ezer után 160 ezret közölt az NFSZ, ami az egy évvel korábbinál azonban még majdnem 10 ezer fővel magasabb is.
(Bal-Rad megjegyzése : A csökkenés hátterében az áll, hogy amennyivel nőtt az ellátatlanok száma-annyival csökkent a regisztrált álláskeresők száma!) Ennél sokkal beszédesebbek ugyanakkor a különböző arányok, vagyis az, hogy a nyilvántartott álláskeresők hány százalékát teszik ki a fentebb is említett csoportok. A szociális segélyesek aránya stagnálást mutat szinte egész évben, április óta 35-36 százalékon áll a mutató, a tartósan munkanélküliek aránya pedig minimális emelkedéssel 33 százalék lett szeptemberben. Ami viszont még ezeknél is “elkeserítőbb”, az az ellátás nélküliek aránya. Egy majdnem 1,5 százalékpontos ugrással ugyanis 55,2 százalékra emelkedett ez a ráta, aminél magasabbra eddig még egyszer nem volt példa 2010 nyara óta – ettől az időponttól kezdve közli ugyanis az NFSZ ezt a létszámot.
Mindez pedig azt jelenti, hogy bár – elsősorban – az állami munkahelyteremtés a munkaerőpiaci szempontból nehezebb helyzetben lévőkön képes segíteni (például szakképzetlenek), az állástalanok összetételét előnytelenebbé teszi. Vagyis azok, akik maradnak a piac kínálati oldalán, többségében a “perifériára szorult” csoportot képezik: egy éve elhelyezkedni képtelenek, illetve a már ellátás nélkül állást keresők. Utóbbiak esetében nagy szerepe volt az Orbán-kormány munkanélküli segélyrendszert átalakító intézkedéseinek, melynek keretén belül harmadára csökkentették a jogosultsági időt…
(mfor-nyomán)

Új tulajdonost kap a Magyar Posta - Szorosabb kapcsolat a takarékokkal

Kisebbségi, egészen pontosan 25%-1 szavazatnyi tulajdoni hányadot szerez a takarékok nemrég létrejött új integrációja a Magyar Postában - derül ki abból a közleményből, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium küldött ki.

A közlemény így fogalmaz: "A Kormány a takarékszövetkezeti rendszer reformjával nemcsak gazdaságpolitika feladatot hajt végre, de fontos társadalom- és fejlesztéspolitikai célok elérését is meg kívánja valósítani, elsődlegesen azt, hogy helyzetbe hozza a vidéki Magyarországot. Mivel sokhelyütt csak postahivatalok illetve csak takarékszövetkezetek működnek, egyedül ezeken keresztül érhető el az a fontos cél, hogy országos lefedettséggel eljusson a legkisebb falvakba is a banki, biztosítási, postai és befektetési termékek olyan teljes skálája, amely termékek és szolgáltatások hozzáférhetősége a XXI. századi Magyarországon a nagyobb városokban már hosszabb ideje magától értetődő.

A takarékszövetkezeti integráció megerősítése kapcsán az eddig végrehajtott lépéseken túl szükségesnek látszik, hogy a Magyar Posta és az új takarékszövetkezeti integráció között szorosabbra fűzzék és tartóssá tegyék az együttműködést és ebbe bevonásra kerüljön a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete is. Ennek a szorosabb és tartós együttműködésnek a kétoldalú megállapodásokon túlmenően a kölcsönös tulajdonosi kapcsolat lehet a biztosítéka. Azaz az, hogy nemcsak a Magyar Posta tulajdonol részesedést a szövetkezeti hitelintézetek központi bankjában, hanem az, hogy a takarékszövetkezeti irányítás és szabályozás központja, az állami többségi ellenőrzés alatt álló Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete is tulajdont szerez a Magyar Postában. Ez a részesedésszerzés megfelelően megalapozza a fent bemutatott társadalom- és fejlesztéspolitikai célok eléréséhez nélkülözhetetlen multifunkciós szolgáltatási szerveződés kialakítását.

A Kormány a fenti szempontokat és indokokat mérlegelve úgy döntött, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete 25%-ot el nem érő - 25%-1 szavazatnyi tulajdoni hányadot jelentő - kisebbségi tulajdont szerezhet a Magyar Postában. A tulajdonszerzés jogszabályi háttere a 2007. évi CVI tv., amely kimondja, hogy a Magyar Postában 75% + 1 szavazat a tartós állami tulajdon mértéke. A Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete számára történő értékesítés, illetve ő tulajdonszerzése esetén mellőzhető a versenyeztetés a 2007. évi CVI. törvény 24. § (1) e) pontja alapján figyelemmel arra, hogy ezzel fontos állami cél valósul meg és a kérdésről nyilvános kormányhatározatban született döntés.

A fenti kisebbségi tulajdon ellenértékét a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete - piaci vagyonértékelés alapján - készpénzben fizeti meg a Magyar Államnak. "


http://hunnio.com/news.php?readmore=667

Kapzsiság: avagy miért gyógyíthatatlan a rák?

A rák rettenetesen sok embert öl meg minden egyes nap, akkor amikor egyáltalán nem kellene, hogy így legyen. Amerikai adatokat tudunk, 2013-ban 580.350 ember halt meg eddig rákban az USA-an, legalábbis az American Cancer Society szerint. Több milliárd dollárt szánnak minden évben a rákkutatásra, de a probléma egyáltalán nem megoldott.swayze1
És miért nem?- kérdezhetnénk. Sok esetben tudjuk mi okozza a rákot, vagy mi az, ami növeli kialakulásának kockázatát, de a világ még mindig nem látott egy univerzálisan “orvosilag elfogadott” gyógymódot.
Miért van az, hogy ebben a nagy tudományos léptekkel és fényes elmékkel teli korban nem vagyunk képesek megoldást találni? A válasz egyszerűen fogalmazva: azért, mert a rendszer annyira korrupt, hogy ezt nem teszi lehetővé.
A rák, bár tragikus és szívszorító betegség oly sok beteg, barát és családtag számára, nagy üzlet a Gyógyszeriparnak. Ezek a hatalmas vállalatok minden rákos esetből jelentősen kasszíroznak. Minél tovább tartanak valakit a rák-kezelő gyógyszerekkel, sugárzással és kemoterápiával életben, annál több pénzt tesznek zsebre. Ha valóban meggyógyítanák a betegséget, a nyereség egy jelentős részétől elesnének.
A Mindenható Gyógyszeripar újra és újra bebizonyítja, hogy a nyereség és nem a beteg a lényeg. Az “American Cancer Society” nagy gyógyszeripari cégek, mint pl az AstraZeneca több millió dolláros hozzájárulását fogadja el évről évre. Viszonzásul viszont az AstraZeneca befolyásol mindent, amit a az amerikai, rákkezelésre és kutatásra szakosodott szövetség tesz. Vegyük például a mellrákot. Minden “tudatos” kísérlet középpontjában szinte kizárólag a mammográfia áll, és nem szólnak egy szót sem a rákkeltő élelmiszerekről, a dezodorok alumínium tartalmáról, valamint az oltóanyagok hosszútávú hatásairól. Nem szólnak egy szót sem a mellrák természetes megelőzéséről, mert az túl olcsó eszköznek bizonyulna.
Amint arról Mercola beszámol:
“A tipikus rákbeteg 50,000 USD-t költ el miközben harcol a betegséggel, és nagy valószínűséggel bele is hal. A kemoterápiás gyógyszerek a legdrágábbak az összes orvosi kezelések közül a világon, sok közülük 3,000 és 7,000 USD közt mozog és csupán egy hónapra elegendő. “
Ez a hatalmas összeesküvés akkor kezdődött, amikor több mint egy évszázaddal ezelőtt a nemzetközi bankárok – akik a gyógyszeripar tulajdonosai egyben- átvették az irányítást az egészségügyi oktatási rendszer fölött. Aztán pedig pénzt adományoztak az Amerikai Orvosi Szövetségnek (amit az alternatív hírek területén “egészségügyi maffiának” neveznek) és ezek az iskolák cserébe azt oktatják amit ők akarnak.
A tudomány hihetetlen gyorsasággal tárja fel a természetes daganatellenes szerek tárházát, nagyon ígéretes eredményekkel. Azonban bármikor, amikor ezeket egy orvosi kongresszuson valaki megemlíti, nevetség tárgyává teszik, kutatási eredményeit pedig szőnyeg alá söprik. Az egészségügyi létesítmény ezeket a megoldásokat nem hajlandó tudomásul venni, pontosan azért, mert az az egészségügyi üzlet történelmének egyik legnagyobb öngólja lenne, egyik első számú bevételforrásukat lőnék ki vele.

Az eddig felfedezett természetes módszerekről, amelyekről már mi is hírt adtunk, az alábbi linkeken olvashatsz:
Nem a természet rendje, hogy rákban haljunk meg!
A rák elleni természetes harc négyesfogata (amygdalin vagy B17-vitamin, kurkuma, gyömbér, alkáli só) hatékonyabb mint a kemoterápia

Kurkuminnal a rák és sok más betegség ellen: a tudományos bizonyítékok egymás után látnak napvilágot

Az anyatej véd a rák ellen, megöli a rákos sejteket
A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?
Tanulmány: A rák terjedését több mint 40 növény-alapú komponens gátolja
A búzafű klorofillja bizonyítottan hatásos a rák elleni küzdelemben
A marihuána megállitja az agresszív rákfajták metasztázisát
Az ananász enzimje megöli a rákot anélkül, hogy megölné a rákost
A szőlőmag kivonat a leukémiás sejtek 76%-át megöli mindössze 24 óra alatt
5 rákölő élelmiszer

Natura Hírek