Az
1990-es elején az úgynevezett washingtoni konszenzus neoliberális
gazdaságpolitikai modelljét ajánlották az amerikai és nemzetközi
pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) a feltörekvő országoknak. A
liberalizáció, dereguláció, privatizáció Clinton-adminisztráció által is
erősen ajánlott politikája azonban katasztrofális következményekkel
járt az oroszországiak számára.
1992,
1993 táján az orosz reformereknek két csoportja alakult ki, egy
radikális és egy mérsékelt tábor. A mérsékeltek a piaci átalakításokkal
együtt intézményi reformokat, korszerű adórendszer megteremtését, jogi
változásokat tartottak szükségesnek. Úgy vélték, az azonnali
privatizáció átláthatatlan korrupciót szül, amiben teljes mértékig
igazuk is lett. A Jelcin körül csoportosuló fiatal radikálisok és
amerikai tanácsadók viszont sokkterápiát tartottak jónak, mellyel
elkerülhető a kommunizmus visszatérése és gyorsan megteremthető egy
tulajdonosi réteg.
Végül
a sokkterápia valósult meg, ennek három pillére volt: az árak
felszabadítása, monetáris stabilizáció, privatizáció. Az árak
felszabadítása azonban hiperinflációt idézett elő (1993: 800 %, 1994:
400 %, 1995: 200 %). A középosztály évtizedes megtakarításai köddé
váltak. A sietős privatizáció során aprópénzért eladták az ipari
vállalatokat, a munkanélküliség megnövekedett, s mindeközben nem alakult
egy széles középosztályi, tulajdonosi réteg. Éppen ellenkezőleg, egy
kicsiny oligarcha klikk kezében összpontosult az ország javainak
jelentős része. Ők ráadásul vagyonukat külföldön helyezték el. Az
Oroszországba érkező nyugati hitelek és pénzsegélyek kétharmadát
egyszerűen szétlopták, ezek külföldi offshore számlákon landoltak.
Eme
politika eredményeképpen Oroszország gazdasági teljesítménye 50
százalékkal zuhant, az ipari termelés kétharmaddal csökkent. 1989-ben az
oroszországi társadalom 2 százaléka számított szegénynek, tíz év alatt
ez 59 százalékra nőtt. Az 1990-es években az öngyilkosságok száma 60
százalékkal nőtt, az átlagos élettartam négy évvel csökkent. 1996-ban
100 szülésre 240 abortusz jutott. A neoliberális reformok Oroszországban
totális csődöt mondtak. Ennek messze ható globális következményei
voltak. Megkezdődött a korábban megkérdőjelezhetetlen washingtoni
konszenzus felülvizsgálata. Ma már tényszerűen tudjuk, hogy a
neoliberális washingtoni konszenzus 1980-tól számítható évtizedeiben
globális mértékben is alacsonyabb volt a gazdasági növekedés, magasabb a
munkanélküliség, nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség, mint a megelőző
évtizedekben.
Az
orosz katasztrófa arra is rávilágított, hogy a közgazdászoknak a
gazdaság állítólagos mindenhatóságába vetett dogmája semmit sem ér.
Jellemző, hogy 1993-ban Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnöknek az
IMF részéről azzal akarták eladni a gazdasági reformokat, hogy a
gazdaság éppen olyan mint a fizika, egzakt törvények alapján működik…
Mindez
arra mutat, azok a nyugati politikusok és véleményformálók, akik
Oroszországot vagy más fejlődő országokat leckéztetni akarnak, jobb, ha
szerényebben viselkednek.
(nationalinterest.org )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése