2012. november 30., péntek

Lenhardt Balázs: 2 év a gyilkos cigánynak, 2 év a rabbi szidalmazójának is

Elmondhattam első fontos felszólalásomat független képviselőként az állítólagos “jogállamról”. Ahol ugyanúgy 2 évet kap az osztálytársat agyonverő cigány bokszoló, mint a csepeli rabbit ÁLLÍTÓLAG – csak a rabbi vallomása igazolta ezt – megtámadó (külsérelmi nyomot nem találtak rajta) és szidalmazó 21 éves srác. Ahol a lincselő cigányhordák tagjai megússzák büntetlenül vagy nevetséges ítéletekkel. Ahol gyermekeket halálra kínzó szadista elmebetegek a jól megérdemelt és hosszú kínhalál helyett akár beszámíthatatlannak minősítve elkerülhetik még a börtönt is. Ez a rendszer igazságtalan és tűrhetetlen. Ezt naponta el kell mondjuk, és ezzel jobbikos harcostársaimnak is pozitív példát akartam mutatni! Mert ez volt az egyik olyan hozzászólás, amit nem mondhattam el, mint jobbikos. Pedig szembesíteni kell folyamatosan a közvéleményt, hogy mi folyik ebben az országban! Ahol a köztársaságunk megfelelési vágytól remegő elnöke személyesen siet vigasztalni a nyílt utcán ÁLLÍTÓLAG lezsidózott zsidó rabbit, amit rajta kívül megint nem hallott más. És ahol naponta aláznak meg, vernek meg vagy akár meg is ölnek magyar embereket, mert magyarságuk a bűnük. És tőlük soha, senki nem kér bocsánatot… ELÉG VOLT!!!
Lenhardt érdeklődött a kettős mérce okairól. Érdemi választ persze nem kapott a gyilkosvédő Rétvári Bence államtitkártól…

Lenhardt Balázs

Negyven dolog, ami vonzó a vallásban

A vallást sokan sok mindenért kritizálják. A Huffington Post amerikai hírportál több száz olvasói levél alapján arról készített listát, mi az, amit az emberek szeretnek a vallásban. Negyvenet sorolunk fel közülük.
1. A hívő közösség
2. A megnyugtató tudat, hogy végül minden Isten kezében van
3. Hogy fontosnak tartja a társadalmi igazságosságot
4. Hogy Isten szeretetére emlékeztet
5. Hogy a szeretetet tekinti az élet legfőbb céljának
6. Jézus
7. A nyolc boldogság
8. Hogy lehet kérdezni
9. A bizalom
10. A zene
11. A liturgia szépsége
12. Hogy tisztán áttetsző
13. A csend
14. A misztérium
15. Hogy férfi és nő egyenlő méltóságú
16. Az örök élet
17. A szentek közössége
18. A kereszt
19. A szentmise
20. A kegyelem
21. A megbocsátás
22. Hogy senkit sem gyűlöl
23. Az együttérzés
24. A befogadás
25. A Szentlélek
26. Az öröm
27. Az egység
28. Mások szolgálata
29. Istennel való kapcsolat
30. Hogy képes átformálni a szívet
31. Hogy életeket változtat meg
32. A Lélek kreativitása
33. Hogy megszabadít a bűntudattól
34. A gyönyörű imák
35. Az egyszerűség
36. A nyugalom
37. Az Eucharisztia
38. Hogy nincs kényszer
39. A hagyomány
40. A remény
Magyar Kurír

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország

Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan, erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került…
Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetőinek felderítésére.
A budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában - „eltűntek”… 
„1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés olajbizottsága előtt.
A volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.
Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendőrtiszt.
Ennek a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. 
Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak…
Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövődött. Nagyon szoros…
Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával. 
„Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és hitelleveleket.”
Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások történnek hazánkban…
1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé.
Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi Fotex-vezér…
Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk" - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. 
(Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…)
Bodnár György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is).
Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek). 
Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő, sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak a „titokzatos kezek”.
Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő” Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, működését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közreműködött a társaság.
Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság irányítását.
A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek.
Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket.
1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették, hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi
Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként működött. 
Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve.
1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások, valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből keletkező befektetések FIK Rt. részére történő érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották.
Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére.
Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak" képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban…
A kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erő" számára biztosan nem. 
Hülyének vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V. F. - privatkopo.hu)

Mennyei Üzenetek. MAI ESEMÉNYEKc

Szeptember 13.
 
1.)DEMONSTRÁCIÓK A KÖVETSÉGEKNÉL
 
Újból szólnom kell a világhoz, mert óriási tűz gyújtására készülnek. Sokáig fogják azt táplálni, és le fogják rombolni a még megmaradt reményeket is a Közel-keleten. Gúnyolódások,csúfolódások, és demonstrációk mindenfelé. Azonban az igazán nagy erőszak még várat magára, azt még nem robbantják ki.
 
A diplomaták mind lázasan dolgoznak, és nyilatkozatokat küldözgetnek egymásnak. A sajtó pedig mindezt kommentálja. A média leadja. De már túl késő. A sátán tüzéhez már minden összeállt, és én hajszálpontosan megnevezem erődítményeik központjait; Kairó, Szíria, és Irán. Ezeket a tűzfészkeket a muszlim szélsőségesek védik, és fegyverzetükön nem lehet áttörni.
Ezek a tüzek lesznek majd a következő lépés, - a következő fázis. Még nem vagyunk a sátán által előkészített tűz centrumában.
 
 
Szeptember 14.
 
2.) A FORTYOGÓ FAZÉK
 
Sokan nem látják, mi történik, mert csak emberi normák szerint mérlegelnek. Nem látják az ember szívét, és azt sem, hogy a csata valójában az emberi szívben folyik a jó és a gonosz között, hogy (a rossz) birtokolhassa azt. Ha az ember átadja magát a gonosznak, a szívét adta neki. Beszippantja őt magába a sötétség és a gonoszság. Némelyeket nagyon mélyen, és ők a gonosz eszközeivé lesznek. Másokat kevésbé, őket nem tudja a gonosz hadra fogni.
Ez már régóta tart a Közel-Keleten. Ezek a tüzek azért tombolnak, mert oly sok szívet találnak, amely táplálja őket. Ezekből lesz a sátán fortyogó fazeka, melyet emberi erő nem képes kioltani.
 
Szeptember 15.
 
3.) A LEÍRHATATLAN ELKERÜLHETETLEN?
 
Nincsenek szavak arra, ami következik. De ha le is tudnám írni a zűrzavart, és a pusztítást, az emberi elme azt nem tudná felfogni. Mert ez kívül esik az emberi fogalmakon és a felfogó képességen. Senki nem tudja már irányítani a mészárlást, vagy azoknak a pokoli szenvedéseknek a nagyságát, amelyeknek emberi életek lesznek kitéve.
 
A tüzek lenyelik az erdőket, és a vizeket, elégetve az egyiket,és kiszárítva a másikat. Jeruzsálem romokban fog heverni, Izrael pedig remegni fog. Mindenfelé szükségállapotok lesznek, vészhelyzetek szirénáit lehet majd hallani. A világ rémülettel fogja ezt látni. Nem tették meg azokat a lépéseket, amelyekkel mindez megelőzhető lett volna.
 
El lehet kerülni ezt a jelenetet? Vagy elküldhetem fiamat, a pápát, hogy mentse meg Jeruzsálemet a teljes pusztulástól, hogy mielőtt még bomba esne rá, vérét ontsa ahogyan erre még nem volt és nem lenne példa?
Ő az egyike annak, amit a szívemen viselek, az én drága egyetlenemet, aki kezdettől velem van, és akit én sohasem hagytam el. Ő az, akit fel fogok emelni. Ő közelebb áll majd hozzám, mint bármikor előtte, - ő, és azok, akik vele vannak.
 
Szeptember 16.
 
4.) AZ EGÉSZ VILÁG FOGJA LÁTNI
 
Senki nem fogja megérinteni mindazt, ami szent az Én Számomra, kivéve annak módját, és mértékét, amit engedek megtörténni. Minden esemény az ellenőrzésem alatt lesz, melyek a szent helyeket érintik, és azokat a személyeket, akik szándékaimnak lettek szentelve.
 
Semmi nem történik véletlenül, vagy találomra. Ezek a személyek pontosan tudni fogják, hogy mit, és mikor kell tenniük, hogy ezen események legnagyobbikát véghezvigyék.
 
Ezen eseményeket nem szabad elrejteni a világ elől. Mindenki látja majd, mindenki számára felfogható lesz. Nem lesznek elrejtve, éppen ellenkezőleg. Hatásuk az egész világot érinteni fogják, amint majd látják, és meg is értik azokat, ahogy kiteljesednek.
 
Szeptember 16.
 
5.) A SÁTÁN BIRTOKAINAK LEROMBOLÁSA
 
Mi többet lehet még mondani? Ezek az események gyorsan peregnek majd le, egyik a másik után.
Mindegyik előkészíti majd az utána következőt. Mindet a Sátán tervelte ki évszázadok óta.
Azonban itt rejtett erők lesznek. Az én kezem fogja irányítani az eseményeket. Én pedig enyhíteni fogom azokat. Nem fognak azzal a teljes pusztító erővel rendelkezni, amire a Sátán gondolt, és amit elő akart idézni.
 
Ami még ennél is fontosabb, meglepő irányt vesznek majd az események, amely a Sátán számára egyáltalán nem kívánatos. Megsérül majd néhány ember, akiket azért helyezett oda, mert azt várta tőlük, hogy majd még nagyobb pusztítást fognak okozni.
 
Ezekben a folyamatban lévő eseményekben, melyek feloszlatják a világot, az Én hatalmam véget vet majd a pusztító sátáni terv néhány fontos részének.
Aki a tüzet meggyújtotta, az éppen a saját birtokait fogja majd felégetni vele.
 
Október 16.
 
6.) BEFEJEZŐ SZAVAK
 
Ne féljetek, kicsinyeim. Még ezek a pusztítást okozó események is az Én kezemben vannak. Mindenkit biztonságba helyezek, aki hozzám fordul. Sok védelmi forrás, és sokféle menekülő út van a gonosz elől, amikor eljön. De kevés az idő, és ti nem térhettek ki az elől, aminek meg kell lennie, vagy aminek már be kell teljesednie.
 
Végezzetek jó szentgyónást, tartsatok bűnbánatot, és határozottan forduljatok el mindentől, ami gonosz. Mindenkinek meg kell tisztulnia, megújulnia, és újra kezdenie. Bocsássatok meg egymásnak, erősítsétek meg kapcsolataitokat, és ily módon egymás mellett legyetek, hogy segíteni tudjatok.
Végezetül pedig: ne féljetek. A félelem nem tesz jót. Helyette inkább imádkozzatok, reménykedjetek, és cselekedjetek. Én vezetni fogok mindenkit, aki hív Engem. Nem hagylak cserben titeket. Hamarosan újra szólni fogok hozzátok a világról, és problémáiról.

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/mai-esemenyek/

Hogyan készüljünk fel a legrosszabbra?!


1. Tárolj otthon 1 havi hideg élelmet (beleértve a háziállatoknak is). Konzervek, rizs, instant levesek, szárazbab, só, cukor, méz, tea, kávé. Nagyobb mennyiséget legjobb vízhatlanul zárható műanyag hordóban tárolni, ez megvédi a kártevőktől és a nedvességtől is. Legyen otthon valamennyi ivóvíz is. Ha 1 havi mennyiség praktikus okokból nem megoldható, azért néhány napi készlet legyen otthon.
2. Szerezz be valamilyen főzőeszközt, amivel gáz / villany nélkül is lehet főzni. Legjobb, ha van hozzá egy kukta is, így sokkal kisebb energiafelhasználással lehet az ételt elkészíteni. 
3. Legyen otthon minden családtag számára egy meleg hálózsák. Egy katasztrófa esetén a kihűlés az egyik legnagyobb veszély.
4. Tarts magadnál legalább 1-2 hétre elegendő készpénzt! Ha a bankok zárva vannak, vagy ha a távközlési rendszer megsérül, a bankkártya nem fog működni.
Mi az a Bushcraft?
A bushcraft a természetes környezetben történő túlélés és boldogulás művészete, illetve az ehhez szükséges készségek és tudásanyag elsajátítása. A bushcraft-készségek magukba foglalják a tűzgyújtást, a menedéképítést, a növényismeretet, a táplálékszerzést- és készítést, a tájékozódást, a famegmunkálást, a kés, a fejsze és egyéb eszközök használatát, illetve ezek segítségével a természetes anyagokból történő eszközkészítést stb. A bushcraft ugyanakkor nem csupán túlélési technikák gyűjteménye, hanem eltűnt vagy mára kihaló félben lévő természeti, népi fogások, foglalkozások és módszerek néprajzi jelentőségű megőrzése.
5. Az autó üzemanyagtartályát tartsd legalább félig – ha lehet inkább tele – megtankolva. De legalábbis mindig azonnal tankolj tele, ha kifogy. Ha valamiért el kell hagyni a lakhelyet, üres tankkal nem fog menni.
6. Legyen egy vészterv, amiről a család minden tagja tud. Gondolj arra, hogy esetleg a telefon/internet/mobil hálózatok nem működnek. Kell valami alternatív találkozási pont, ha a lakhelyed esetleg nem megközelíthető.
7. Az alábbi eszközökkel mindenképpen szerelkezz fel: balta, svájci bicska, gyufa, öngyújtó, elemlámpa, tartalék elem, meleg bakancs vagy túra cipő, zsebrádió, elsősegély csomag, tájoló iránytű és térkép és egy hátizsák, amibe mindezeket tárolod; menetkészen.
Ezek az abszolút legszükségesebb lépések, amelyek vészhelyzetben életet menthetnek.

(navimozgalom.com)

Orbán kontra Kásler

Orbán beléptetné az embereket az árfolyamgátba, Kásler óva int ennek igénybevételétől.
Ezt is megértük, úgy néz ki, hogy egyelőre nagyobb hitelem van (legalább is az adósok körében), mint Magyarország miniszterelnökének. Ennyi szerénytelenséget nézzenek el nekem, előre is köszönöm.
A miniszterelnök szokásos rádió interjujában a következőket mondta:
Kérem figyeljenek, mindenki aki csak tud lépjen be az árfolyamgátba”
Az RTL Klub híradójában állítólag azt mondták be, hogy a Bankszövetség és az RTL Klub által megkérdezett szakértő is egyetért ezzel. Végre legalább hárman egyetértenek az országban, nem is annyira széthúzó ez a magyar nép mint mondják, bár nem tudni, hogy a megkérdezettek mindegyike magyar-e.
Még pár hete ugyancsak az RTL klub azt sugározta, hogy a bankok bevallása szerint ahol Kásler kampányol, ott erősen csökken a fizetési hajlandóság, tehát nemhogy árfolyamgátat nem veszik igénybe, hanem még fizetni sem fizetik a jogtalan követeléseket. Ha igaz a hír akkor minden 10 adósból csak 2 azaz KETTŐ rögzített, összesen 78 ezren.
Az árfolyamgát nem szolgálja az adós érdekét, nem beszélhetünk semmilyen rögzítésről mindaddig amíg az elkövetett törvénytelenség és mulasztás ki nem mondatik és kártérítést nem fizetnek a bankok.
Addig amíg Orbán Viktor a bankok érdekei mellett kardoskodik én továbbra is azt mondom, hogy az árfolyamgáttal megvezetik az adósokat és ezáltal a költségvetés forintjait juttatják a bankárok feneketlen zsebébe.
Orbán forintgyengüléssel és egész európára jellemző pénzfelhígulással riogat. Ez szerintem alkalmas a tömeges pánikkeltésre.
Tisztelt miniszterelnök úr! Ne riogasson, hanem a kétharmados fülkeforradalom vezetőjeként stabilizálja a gazdaságot és a magyar forintot, ha meg ez túl nagy feladat, akkor tessék lemondani, mert kárt okoz Magyarországnak!
Kelt, Gyulán 2012.11.30.-án

Bogár László: Ez az EU igazi drámája

Bár az Európai Unió csúcsértekezletének kudarca „borítékolható” volt, ez a sikertelenség azonban önmagában nem tragédia. Európa legfelsőbb uralmi körei az első menetben képtelennek bizonyultak a döntéshozatalra, ennyi történt. De azért van min elgondolkodni. Például azon, hogy vajon miért is süllyed kontinensünk egyre mélyebbre, és ha erről beszélni sem lehet a legszélesebb nyilvánosság előtt, akkor ugyan hogyan képzelhető el egyáltalán e süllyedés megállítása.

A hanyatlás ténye ma már közhely, de azért érdemes lenne alaposabban megvizsgálni ezt a kérdést, hogy minél pontosabban értsük, hogy az az elemi szintű elosztási konfliktus, amelynek megoldhatatlansága elvezetett a mostani kudarchoz, valójában miből is táplálkozik. Abból kellene kiindulni, hogy bár Európa, azaz a történelmi értelemben vett Nyugat soha sem volt ugyan teljesen egységes birodalom, de újra és újra születtek kísérletek ennek a létrehozására. Az egység megalkotásának legfőbb akadálya valószínűleg az volt, hogy mindig több, egymással élesen szemben álló értelmezési logika és erre épülő szerveződési mód volt jelen, és ezek összekapcsolása lehetetlennek bizonyult.

A „vallásháborúk” krónikája drámai módon írja le ennek a történetét. Az európai nagyhatalmak rivalizálása is — ami sokszor vezetett iszonyú pusztítással járó háborúkhoz —, valójában ennek az ellentmondásnak a következménye. A XX. század szörnyű tragédiái vezettek el oda, hogy Európa uralmi elitjei újra felvessék az egységes birodalom megteremtésének kérdését. Az egyes nemzetek, például a németek és franciák pusztító ellenségeskedése mögött nemcsak az erőforrások elosztásának kérdései húzódtak meg, hanem kulturális, sőt civilizatórikus jellegű kérdések is. Az egyik döntő fontosságú, máig is elbeszélhetetlen és kibeszélhetetlen probléma, hogy milyen mechanizmusokkal és hogyan kezelhető a „centrum és a periféria” kérdése.

A XVI. századtól nekilendülő modernitás ugyanis olyan új munkamegosztási rendszert hozott létre a kontinensen, amelynek lényege egyre inkább az lett, hogy a gazdag északi és nyugati centrum folyamatosan erőforrásokat szív el a keleti és déli perifériákból. Egyszerűen azért, mert a technikai evolúciót vezérlő tőke kezdettől fogva meglévő helyzeti előnye állandósult, sőt egyre jelentősebb lett. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ez a különbség és az ebből eredő feszültség az elmúlt évszázadok során legfeljebb átmenetileg csökkent csak, hosszú távon egyértelműen a periféria leszakadásáról tanúskodnak a jelek. A második világháborút követő békerendszer, amelyre az egész európai integráció is épül, felismerte ugyan ezt az alapkérdést, és próbált is tenni valamit a kezelésére hosszú távon, ám a kezdeményezés összességében egyre fenyegetőbb kudarcnak látszik.

A déli periféria, amelyet mostanában csak PIGS („disznó”) (Portugália, Itália, Görögország és Spanyolország) országokként szokás emlegetni, és amelyek a sikeres felzárkózás kirakatországai voltak eddig, most éppen szabadesésben zuhannak ismeretlen mélységek felé. (És lényegében ugyanez mondható el a nyugati periféria egyetlen „bezzeg gyerekéről”, Írországról is.) Ha, és amennyiben van feneke ennek a kútnak, az bizonyosan sokkal mélyebben található, mint ahonnan a kérdéses országok felzárkózása indult annak idején. A volt szocialista periféria egyelőre nem zuhan ilyen látványosan, de az a tény, hogy az itt élők döntő többsége eleve történelmi kudarcnak véli a rendszerváltást, sokat elárul a lényegről. A fokozódó társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és etnikai feszültségek itt is bármikor működésbe hozhatják azokat a „pokolgépeket”, amelyeknek a pusztító hatását néhányszor már megtapasztalhattuk.

A perifériák integrálása tehát teljes kudarccal zárul, és ennek végső oka nagyon egyszerű. Európa uralmi körei a hetvenes évekig képesek voltak az 1933-as Roosevelt-féle „New Deal” mintájára új egyezséget kötni a globális tőkével. E megállapodás lényege, hogy a tőke fizet elég adót és elég bért ahhoz, hogy a centrumtérségek történelmileg megszokott életnívója megtartható legyen, s a déli és keleti perifériák lassú felzárkózását is hajlandó megfinanszírozni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a perifériákról éppen a globális tőke által kiszivattyúzott erőforrások töredéke azért visszajuthat a perifériákra. Persze csak nagyon célzott módon. A nyolcvanas évektől kezdve azonban Európa meghatározó tőkés körei fokozatosan felmondták ezt az alkut. Globális mozgásterük kitágításával olyan profitokhoz jutnak ugyanis az Európán kívüli perifériákról, hogy az európai centrumokban egyre kevésbé hajlandók adót és bért fizetni. Az állam és annak polgárai ott is elindultak az egyre veszélyesebbnek látszó lepusztulási lejtőn.

A déli és keleti perifériák felzárkózásának kérdése és további támogatásuk már szóba se kerül. Újra hangsúlyozzuk azonban, hogy valójában ez a támogatás, ami főként a kohéziós alapokat és az agrártámogatásokat foglalja magába, mindössze azt jelentené, hogy a globális tőke az általa innen kamat (adósságszolgálat) és profitként kivont erőforrások egy csekély részét juttatná így vissza. (Az „etetni is kell a birkát, ha nyírni akarjuk” mintájára.) A 2014 és 2020 közötti időszak költségvetési döntéseinek látványos kudarca azt igazolja, hogy sem a valóságos hatalmat gyakorló tőkés körök, sem a nevükben az uralmat gyakorló „birodalmi adminisztrátorok” nem értik, vagy, ami még rosszabb, nem akarják érteni a helyzetet. És ez az igazi dráma!

Bogár László


forrás. Hitel-világ-stádium


Az EU új marxista forradalmat hoz, mondja egy brit politikus

Időkjelei: Az Antikrisztusról és az eljövendő világkormányról hallva sok embernek egy katonai puccs vagy hasonló erőszakos hatalomátvétel jut eszébe. A Biblia azonban arra enged következtetni, hogy a megjövendölt világvezető más módszerekhez folyamodik majd a hatalom megszerzéséhez és „alattomban [más fordítások szerint békével] jön, és hízelkedéssel jut az országhoz”. (Dániel 11:21) A mai világra jellemző politikát figyelve nem nehéz elképzelni, hogyan hitetheti el egy megnyerő, jó képességekkel rendelkező vezető a világgal, hogy legfőbb szándéka a világ gazdasági és társadalmi megmentése.
Pál apostol is arra figyelmeztet, hogy „amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk.” (I. Thessalonika 5:3)
Több bibliai próféciából is arra lehet következtetni, hogy az Antikrisztus a vagyon újraelosztását használja majd népszerűségének növelésére, így a tömegek tényleg gazdasági megváltóként, a nép, vagy manapság népszerű kifejezéssel a 99% megmentőjeként üdvözlik majd. Az antikrisztusi világkormány minden jel szerint egy szocialista hatalom lesz.
„Zavartalanul [más fordítások szerint békésen] eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek.” (Dániel 11:24)
Ismét a békéről és a bőségről, a vagyon elosztásáról olvasunk.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy uralmát kizárólag a béke és bőség jellemzi majd, hiszen mindenkit nem fog tudni megtéveszteni és nem mindenki fogadja majd el az általa képviselt elveket, így számos háborút vív majd a teljes hatalom megszerzéséért illetve annak megerősítéséért (Dániel 11:22, 25-26, 29-31, 40-43, 44), azonban a vagyon újraelosztása valószínűleg stratégiájának fontos eleme lesz, főleg a nép elismerésének megszerzésében.
Az LaTimes.com  a következőket írja:

A Csatorna túlfeléről nézve Peter Reeve, brit képviselő nem egy kedves, szerethető kontinenst lát, ami pizzájáról, a Burgundiról vagy a BMW-iről híres. Ő a gonosz szovjet hatalmat látja.
Ez alkalommal azonban Brüsszel, nem Moszkva áll az egyre terjedő szuperkormány mögött, amelynek egyik legfőbb célja, hogy a Franciaországhoz és Németországhoz hasonló nemzeteket hűbérállamokká alakítsa. Nem a Szovjetunió, hanem az Európai Unió miatt aggódik.
A Brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselőjeként Reeve szeretné, ha országa minél előbb kilépne az Unióból, amíg még lehetséges.
„Őszintén hiszem, hogy egy Marxista forradalom van kialakulóban,” mondja Reeve. „Ez az ország is benne van, de ugyanakkor ágáll is ellene,” ami szerinte bátorítandó reakció.
Reeve disztópikus jövőképe az euró szkepticizmus szélsőségesebb kategóriájába tartozik Nagy-Britanniában, de az Európai Unióval szemben érzett elégedetlenség, sőt kifejezetten ellenséges érzelmek tagadhatatlanul erősödnek, egyre elképzelhetőbbé téve a brit kilépést.
Egyre több brit szerint az EU tagság többet árt az országnak, mint használ, legjobb esetben is visszatartja az országot gazdasági céljai elérésében, de sokak szerint minden szuverenitásától megfosztja és a hatalmat barátságtalan, választás nélkül kinevezett eurokraták kezébe helyezi Brüsszelben.
Egyes elemzők szerint ugyanakkor Nagy-Britannia hatalma jelentősen csökkenne az Unión kívül.
„Az amerikaiak mindig is azt mondták, hogy az angolok azért fontosak, mert nagy befolyással rendelkeznek Európában,” mondja Philip Whyte, a londoni székhelyű Európai Reformközpont kutatója. „Ha Anglia kilép ez EU-ból, Önök [az Egyesült Államokban] nem biztos, hogy Londont fogják felhívni fontos kérdésekben. Nem Nagy-Britanniát hívnák elsőként, hanem Németországot.”
David Cameron halogatja országa kapcsolatának rendezését az Unióval. Túlságosan elevenen él emlékezetében két korábbi konzervatív kollégájának, John Major és Margaret Thatcher esete, akik az európai kérdés körüli vitáknak köszönhették hatalmuk végét. Nem szeretné, ha ő lenne a harmadik a sorban.
Előbb utóbb azonban döntenie kell. Az európai vezetők legutóbbi brüsszeli találkozóján egyértelműen látható volt a brit miniszterelnökre nehezedő nyomás. A hazájában érzett düh, hogy több pénzt követelnek a britektől az EU költségvetésébe, arra kényszerítette Cameront, hogy elutasítson minden olyan javaslatot, ami szerinte egyet jelent a brit adófizetők kifosztásával. A tanácskozás sikertelenül zárult.
A brit lépések ugyanakkor dühítik az ország kontinentális partnereit, akiknek eltökélt szándéka az euró megmentése, miközben a saját valutájához ragaszkodó Nagy-Britannia az ellenkező irányba húz. Egyes EU tagállamok azt fontolgatják nem lenne-e jobb ajtót mutatni az együttműködést ily módon megtagadó klubtagnak, aki amúgy is kifelé húz.


Az iskolák és kórházak üdvözlik a tenyérleolvasók bevezetését

retekklub

A floridai Pinellas megyében a diákok már nem készpénzzel vagy kártyával fizetnek az ebédért, hanem tenyérlegyintéssel.
„Olyan gyors, hogy a sorban álló gyerek nyugodtan felhívhatja édesanyját, hogy „Anya, elfelejtettem berakni az ebédpénzt!” Anya otthon a gép előtt ülve bankkártyája segítségével egy pillanat alatt feltölti a szükséges összeget, és mire a gyerek sorra kerül, az összeg jóváírásra került,” mondja Art Dunham, a Pinellas megyi iskolák élelmiszerellátásért felelős hivatalának vezetője.
A tenyérleolvasás átlag négy másodpercet vesz igénybe és a rendszer 99%-os pontossággal működik.
„Egyszerűen imádjuk. Senki sem akar visszatérni a régi módszerhez,” mondja Dunham.
A tenyérleolvasás egyre több helyen bukkan fel az Egyesült Államokban, a biometrikus azonosítás elfogadott és megbízható módszereként és úgy tűnik az iskolák és kórházak után most már a gazdaságban is sok helyen megjelenik, a bank automatáktól egészen az egyszerű boltokig. A felhő informatika (cloud computing) területén is alkalmazzák biztonsági funkcióként.
A módszer ugyanazt a közel-infravörös technológiát alkalmazza, ami a tévé távirányítókban vagy a Nintendo Wii játékban is megtalálható. Nagyfelbontású képet készít a tenyér bőrfelszíne alatt futó erekről, amit azután digitalizál.
Jelenleg 50 iskolahálózat és 160 kórházrendszer használja a módszert az USA 15 államában és DC-ben.
Pinellas megye volt az első a sorban, ahol jelenleg 37 általános és középiskola 50 ezer diákja használja, akikhez hamarosan további 80 iskola 60 ezer tanulója csatlakozik. A részvételt elutasító 2% még használhat készpénzt.
Dunham elmondta, hogy a higiénia miatt sem kell aggódni, mert a gyerekeknek nem kell hozzáérni a leolvasóhoz, elég, ha elhúzzák a kezüket felette.
A kórházakban a leolvasás hatékonyabbá teszi a betegregisztrációt, megakadályozza a tévedéseket, a betegek felcserélését. A Houston régió kórházi adatbázisában található 3,5 millió betegből például 2488 nőt hívnak Maria Garcia-nak és ráadásul közülük 231-nek még a születési dátuma is megegyezik. A tenyere viszont mindegyiküknek egyedi.
A szoftverfejlesztő HT Systems elnöke David Wiener elmondta, hogy 2007 óta 160 kórházban vezették be a rendszert és összesen 5 millió beteg tenyerét olvasták le.
„Az ember mindenféle biometrikus leolvasóról olvas, meg ott vannak a Mission Impossible filmek is, így azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen technológia nem integrálható egy kórházi rendszerbe, pedig nem így van,” mondja Dawn Gramse, a wisconsini UW Health System rendszerelemzője.
A tenyérleolvasás azonban nem mindenkinek tetszik.
A Carroll megyei iskolák tanulói is tenyérleolvasót használnak a menzán, de a hétéves Ian Webb nincs köztük. Édesapja úgy döntött nem csatlakoznak a programhoz.
„Az én fiam nem használja ezt a technológiát,” mondja. „Őszinte leszek: szerintem ez borzalmas. A gyerekek személyes jogainak megsértése.”
Mr. Webb szerint a tenyérleolvasók általános iskolai bevezetése hozzászoktatja a gyerekeket a biometrikus azonosításhoz és érzéketlenné teszi őket aziránt, hogy az életben később felismerjék az adatvédelmi és személyes szabadságjogokkal való visszaéléseket.
„Megértem, ha leolvassák egy repülőgép pilótájának az íriszét, hogy biztosan az vezesse a gépet, aki erre jogosult,” mondja. „De ugyanezt a technológiát bevezetni egy menzán, ahol egy főtt kukorica felszolgálása a tét, kicsit más tészta.”
Chris Calabrese, az ACLU jogi tanácsadója szerint a technológia elfogadtatásának kulcskérdése az adatok bizalmas kezelése.
„Ha a technológia jól működik, előbb utóbb egyre több területen várható a felbukkanása és akkor nagyon fontos, hogy ki férhet hozzá a beolvasott adatokhoz,” mondja Calabrese.
Márpedig a technológia terjed. A tenyérleolvasókat gyártó Fujitsu szeptemberben új bank automatákat állított üzembe Japánban, amikhez a tenyéren kívül semmire sincs szükség.
Bár egyelőre a Fujitsu az egyetlen gyártó, tudni lehet, hogy az Intel is dolgozik egy hasonló technológia kifejlesztésén.
Sridhar Iyengar, az Intel Labs biztonsági kutatórészlegének igazgatója szerint a tenyérleolvasás leválthatja a nehézkes, könnyen elfelejthető jelszavakat.
„Létezik alternatíva és a biometria az egyik,” mondja Iyengar. „Lecserélni azt, amit tudunk, arra, ami vagyunk … ez csupán egy könnyebbség.  Nehezebb hamisítani és nem lehet elfelejteni.”
Forrás: usatoday.com

Schütz Antal: Prohászka rendkívülisége

Ahol mindennek megvan a maga helye, ott rend van. Ami a rendcsináló rubrikákba — kategóriáknak nevezi a tudós nyelv — bele nem fér, az rendkívüli. Ezért rendkívüli valami az ember a természettel szemben; vele új kategória jelenik meg, a gondolat, a cél, az eszme és eszmény, egyszóval a szellem. Legrendkívülibb az Isten; egyáltalán meghalad minden kategóriát. Természetes tehát, hogy az ember is annál rendkívülibb, minél több van benne Istenből. Istennek legközvetlenebb és leghívebb tükrözése és képviselete az emberek között a kegyelem. A rendkívüli embert tehát elsősorban ott kell keresnünk igazi hazájában, a kegyelmi világban.Ebben a rendkívüli világban a teológia egy érdekes különböztetést tesz: a gratia és charisma különböztetését. Ez azt jelenti, hogy van rendes rendkívüliség, s ez a közönséges kegyelem; s van — ne ütközzünk meg a szón — rendkívüli rendkívüliség: charisma.
Igen, a kegyelem az a titokzatos szent tűz, mely a keresztség vizével együtt ereszkedik a lélekbe; amennyire megszokott és elterjedt, mégis annyira rendkívüli valami. Gyümölcséről ismerni meg a fát. A kegyelem a keresztény életnek és gondolkodásnak gyökere; s ha ez a gyökér kiadja minden erejét, ha teljes és következetes keresztény élettel találkozunk valahol, úgy járunk, mint Mózes az égő és el nem égő csipkebokor előtt: gyökeret ver lábunk, az ámulattól nem tud hová lenni lelkünk. Megérezzük, hogy itt Isten látogatta meg teremtményét. Minden következetes, hitvalló, teljes, azaz katolikus keresztény rendkívüli jelenség, élő csoda: bensőség az elkülsőségesedés, áldozatosság az önzés, istenesség a profánság, éltető melegség a hideg tél közepett, néhány hőfokkal mindig magasabb a környezetnél, miként a rádium; égvilágban és e világnak él, de más világból, más világba; e világ rubrikáiból kirí. Ezért is csodájára járt Prohászkának a kora.
De az igazán szembetűnő, csodaszerű rendkívüliség a karizmákkai jelen meg. Itt találkozik a két rendkívüliség; a rendes és a rendkívüli kegyelmek régiója ölelkezik az elsővel, az emberben megjelenő rendkívüliséggel, s ennek gyümölcse a szent zseni.
Mikor Prohászka tüneményes egyéniségét ennek a rendkívüliségnek szemszögébe állítom, megint észbe veszem, hogy rendkívüliség annyi, mint kategóriák-fölöttiség. Már most az embervoltunkhoz, legalább a szemléletességünkhöz legközelebb eső kategóriák tér és idő. Minden mélyebb és erőteljesebb emberi törekvés ebben csattan ki: ki a térből, ki az időből. Nem nehéz ezt a törekvést kihallani már az első ember első imádságából és kiolvasni már az első írásrovónak első följegyzéséből. S korunk arra büszke, hogy technikájával «legyőzte a teret, a távolságot» és készül legyőzni az időt.
Azonban ezeknek a végre is érzéki kategóriáknak igazi legyőzője a szellem — a technikában is annyi az igazi térgyőző diadal, amennyi benne a szellem: gondolat és célkitűzés. A szellem legtisztább koncentrációban a zseniális emberekben jelenik meg, s igazi tér és idő legyőző diadalait azokban a zsenikben üli, kik a kegyelmi létben is nagyok.
A mai technika az idő kategóriája fölött csak szeretne úrrá lenni. Idáig az akarásnál tovább nem igen jutott; sőt élvetegségével és röghözkötöttségével rabja az időnek és mulandóságnak inkább, mint atyái. Ellenben nagy, szent emberek kitörtek az idő sorompóiból és valamiképpen egy darab örökkévalóságot állítottak bele az idő sodró árjába. Ezt néhány utalással megmutatom Prohászkán, akinek rendkívülisége többek között abban is elénk lobban, hogy volt ideje mindenre, mindenki számára, mindenkor.
Mindenre volt ideje. Prohászka rengeteget írt; többet, mint amennyit az átlagember egy életen át elolvas. Ha kispap bekopogtatott az esztergomi spirituálishoz, ott fogadta a híressé vált állóíróasztalnál, tollal a kezében. Ha egyszer másképp találta valaki, annak híre ment. Íróember elég akad e hazában; Jókai Mór többet írt, mint Prohászka. De az írók nem szoktak közügyeknek élni. Prohászka pedig mindig és mindenütt ott volt, hol a magyar Egyház és haza során akartak lendíteni: sajtóegyesületekben és főrendiházban, leánykereskedelem elleni egyesületekben és akadémiákban, ifjúsági mozgalmakban és képviselőházban. Közügyekben dolgozó emberek ritkán érnek rá magánirgalmasságra. S Prohászka itt is csodákat művelt. Karitatív papok nem érnek rá sokat gyóntatni és lelki bajokkal törődni. De Prohászkáról tudjuk, hogy megolvashatatlan órákat töltött a gyóntatószékben, és légió volt azok száma, kiket személyes lelki segítségben részesített. Lelki vezetők viszont nem igen jutnak a fórumra. De Prohászka nevével árfigyelő úgyszólván mindennap találkozott. Megközelítőleg sem tudjuk, hány ezer előadást, szentbeszédet, lelki gyakorlatot, konferenciát tartott! A külső foglalatosság munkása ritkán imádság embere. Prohászka azonban több időt fordított imádságra, mint írásra! De ki győzné végig ezeket az antinómiákat!
Aziránt nincs kétség, hogy éppen nem rokon területeken legalább hat ember életmunkáját végezte; s az a csodálatos, hogy mindig volt még ideje nem várt föladatokra; mindig kész volt; és sohasem késett meg, sem kézirattal, sem megjelenésben — kivéve azt a négy alkalmat (negyven esztendő alatt), mikor akarata ellenére autón vitték. Mert ezt az időcsodát az tetézi, hogy magántitkárt nem használt, minden művét és levelét (kb. 15 ezret!) maga írta, s legtöbbször gyalog járt.
Mindenki számára volt ideje. Itt nemcsak arról van szó, hogy ajtaja, szíve nyitva volt mindenki számára, és az évek során beláthatatlan sereggé dagadt azoknak száma, kikkel személyes kapcsolata volt. Kár, hogy erről nincs statisztikánk. Ez egyszer a rideg számok ékesebben szólnának, mint a legszínesebb beszéd. Bizonyos azonban, hogy székvárosában alig volt híve, akit ne ismert volna; egyházmegyéjében és Budapesten alig volt ember, kit buzgóság vagy ügyefogyottság elkülönített az átlagtól, aki személyesen meg ne kereste volna. S nincs Nagy-Magyarországon nagyobb község, hol ne akadnának, sokszor tekintélyes számban, akik szemtől-szemben való vagy levélbeli érintkezésben ne lettek volna vele. Színezi ezt a tényt a «Prohászka-járók» sokfélesége. Betű szerint minden kor, nem, rang, állás, foglalkozás, típus és szükség ott tolongott szívének ajtaja előtt.
És őneki teljes és osztatlan szíve volt mindegyik számára. S ez itt a csodálatos. Aki szemben állt véle, mind úgy érezte, mintha külön helye volna Prohászka szívében és figyelmében, sőt mintha csak őreá volna gondja és szeretete. Akivel egyszer találkozott, azt évek múlva is fölismerte és visszaemlékezett ügyére; akivel gyakrabban volt érintkezése, mindig teljes odaadást, készséget, gyöngédséget talált nála. Ha egy délelőtt negyvenen adták egymásnak a kilincset szobájában, egy sem érezte, hogy rosszkor jött vagy terhessé lett; ha egy alkalommal háromszázan üdvözölték levélben, mind kapott személyes tónusú, sajátkezű választ. Akinek van dolga emberek személyes ügyeivel, érti, mi itt a rendkívüli.
Mindig volt ideje. Aki annyi tevékenységi területen egész emberként jár, mint Prohászka, aki annyi embernek és ügynek tudja egész-magát odaadni, annak, világos, van mindig ideje. Legfeljebb azt kérdi az ámuló megfigyelő: honnan van ideje és hogyan győzi? Miképpen tud az idő szinte megsokszorozódni kezében, illetve hogyan tud a nap megállni, míg Józsueként minden csatáját diadalmasan meg nem vívta? S hozzá minden istenáldotta nap?
Azonban itt egy más mozzanatot akarok kiemelni: Prohászkának mindig volt ideje egészen csinálni azt, amit csinált. Ha írt, tudott egészen író lenni; ha imádkozott, tudott az egész világvásárról elfeledkezni; ha egy parasztasszonnyal vagy cseléddel beszélt, tudott úgy hallgatni és szólani, mintha csak az az együgyű ember is az ő «egy-ügye» volna a világon; és ha nézte egy kis kutya játszadozásait vagy egy harmatcsöpp ragyogását, úgy bele tudott felejtkezni, mintha semmi más dolga és gondja nem volna.
Ez azt mondja, hogy mindig készenlétben volt lelkének minden energiája ; az mindig a maga teljességében ki tudott áradni elfoglaltsága mindenkori tárgyára, és abba bele tudta lehelni Prohászka egész valóját. Még pihenésének, sétájának, társas felüdüléseinek tanúja is bámulattal döbbent rá, hogy mindig kész a legsúlyosabb kérdést is teljes energiával megfogni és áthatolni, viszont minden tekintetében, szavában, akcentusában is benne van koncentrált értékkel az egész Prohászka.
Így sodorta magával Prohászka életritmusa még az időt is. Sokszorosította és sűrítette, kinyújtotta és megállásra késztette. Idő gyermeke volt ő is közöttünk, de megsejtetett velünk valamit az időfölöttiségnek, az örökkévalóságnak másvilágából.
Ez is égő csipkebokor. Áhítattal, kegyelettel állunk előtte és érezzük a biztatást: Menj, nézd meg közelebbről ezt a látomást! Járj a végére Prohászka időcsodájának, keresd a nyitját; hisz amint oly mély igazsággal mondja Jean Paul: «ami csoda a földön, az törvény az égben». De ez nem szándékom. Ezúttal csak arra akartam ujjal rámutatni, hogy nagy emberek nagyságát csak úgy érjük föl, ha sok helyről nézzük. Prohászkát jobban meglátjuk, ha a rendkívüliség szempontjából is nézzük. S nekünk, kiket a középszerűség «rendessége» ül meg, jó ráeszmélnünk, hogy minden nagyság rendkívüliség.
(http://amdg.betiltva.com)

A Te gyereked miben él?


HA EGY GYEREK SZIDALOMBAN ÉL,
MEGTANULJA AZ ÍTÉLKEZÉST.

HA EGY GYEREK HARAGBAN ÉL,
MEGTANULJA A HARCOT.
HA EGY GYEREK FÉLELEMBEN ÉL,
MEGTANULJA A RETTEGÉST.
HA EGY GYEREK SZÁNALOMBAN ÉL,
MEGTANULJA AZ ÖNSAJNÁLATOT.
HA EGY GYEREK GÚNYBAN ÉL,
MEGTANULJA A SZÉGYENT.
HA EGY GYEREK FÉLTÉKENYSÉGBEN ÉL,
MEGTANULJA AZ IRÍGYSÉGET.
HA EGY GYEREK SZÉGYENBEN ÉL,
MEGTANULJA A BŰNBÁNATOT.

HA EGY GYEREK BÍZTATÁSBAN ÉL,
MEGTANULJA AZ ÖNBIZALMAT.
HA EGY GYEREK MEGÉRTÉSBEN ÉL,
MEGTANULJA A TÜRELMET.
HA EGY GYEREK HELYESLÉSBEN ÉL,
MEGTANULJA MAGÁT SZERETNI.
HA EGY GYEREK ELISMERÉSBEN ÉL,
MEGTANULJA HOGY JÓ, HA CÉLJA VAN.
HA EGY GYEREK TISZTESSÉGBEN ÉL,
MEGTANULJA AZ ŐSZINTESÉGET,
MEGTANULJA, MI AZ IGAZSÁG ÉS BECSÜLET.
HA EGY GYEREK BIZTONSÁGBAN ÉL,
MEGTANULJA HOGY BÍZZON MAGÁBAN
ÉS A TÖBBIEKBEN.
HA EGY GYEREK NYUGALOMBAN ÉL,
MEGTANULJA MEGTALÁLNI A SAJÁT BÉKÉJÉT.

Sertésölés a háztartásban - előkészületek, munkamenet és receptek

Vidéki háztartásokban elkerülhetelen szükséglet egy-két disznó levágása s felhasználása telente. Sajnos a mai kor embere inkább megveszi készen a hormonokkal és gyanús eredetű tápokkal, gyógyszerezve felnevelt nagyüzemi disznó húsát, pedig ha ráfordítanánk azt az energiát, amibe egy malac felnevelése kerül, anyagilag is jobban kijönnénk, és sokkal finomabb, egészségesebb hústermékekhez jutnánk. Ahol nem hizlalják háznál, ott is érdemes hízott disznót venni s felhasználni, mindenképp jobban járunk, mint a boltival. Még ha lakótelepi lakásunk van is, bizonyára megoldható a disznóvágás kertes házzal rendelkező barátoknál némi kóstoló fejében. Egy-két disznó egész évre ellát hússal, zsírral, hurkával, szalonnával egy közepes háztartást. A sertés felneveléséről már írtak előttem, én inkább a vágáshoz szükséges előkészületeket és a feldolgozást foglalnám össze.
Előkészületek: A disznóvágás alaposan próbára teszi a háziasszonyt, sok gonddal, körültekintéssel jár, már előző nap készítsünk össze mindent, mert különben zavar áll be a munkamenetben, és a kapkodás sok hibát szülhet. Ha a disznót nem perzseljük, akkor készítsünk elő egy nagy teknőt és egy üstöt a vízforraláshoz, egy másikat a belsőségek és a fölösleges csontok, aprólék megfőzésére, kell egy edény a vér felfogására, egy tál a kolbásznak, a hurkának, egy dézsa a sonkapácoláshoz és bödön a zsírnak. Előző nap élesítsük ki a késeket, gondoskodjunk sok törlőruháról és kötényekről is. Szereljük fel a húsdarálót, néhány kisebb-nagyobb fazék és tál is legyen kéznél, ahogy a szükséges eszközök (hurkatöltő, szűrő, vágódeszkák stb.) se legyenek a kamra mélyén. Nézzük meg, hogy megfelelő mennyiségben van -e minden fűszerből, az ölés napján már nem szaladhatunk boltba pótolni a hiányzókat: só, babérlevél, paprika, bors, hagyma, fokhagyma, csombor (Erdélyben szokás), rizs, koriander, őrölt vagy egész köménymag, zsemle vagy kenyér legyen elegendő.
Munkamenet: Ha a disznót leölték, leforrázták-perzselték (hagyományosan szalmával perzselnek, de manapság a gyorsabb munkamenet végett leginkább gázzal csinálják) s tisztára vakarták, mosták, végighasítjuk a hasánál, kibelezzük, kiszedjük a belsőségeket, majd levágjuk a lábakat és a fejet. A nyelőcsőre csomót kötünk vagy valamivel elszorítjuk, hogy a gyomortartalom ne folyjon ki. Az ölésnél felfogott vérbe keverjünk egy marék sót, hogy ne alvadjon meg. A fejet felhasítva kiszedjük az agyat, a nyelvet, majd megtisztítjuk a fejet és a lábakat is.


A beleket egy nem túl mély teknőbe téve bontogatni kezdjük. A zsiradékot még akkor szedjük le róluk, amíg nem hűltek ki, s kiürítés után mosni kezdjük. Gondolom szükségtelen elmondani, hogy a belet alaposan meg kell tisztítani, jól kimosni, öblíteni meleg vízben, de ne túl forróban, különben összezsugorodnak. A langyos, enyhén sós víz tisztítja a legjobban, sós hagymával is át lehet dörzsölni, ez jól szagtalanítja. A kaparásnál is vigyázzunk, mert ha túlságosan elvékonyítjuk, akkor szakadni fog. Ha kész, akkor osztályozzuk: a vastag fodrosok a véres-, a vastag simák a májashurkának jók, a vékonyak kolbásznak valók. Használatig hideg vízbe tesszük. Vehetünk üzletben is tisztított belet, ha nem akarunk mi bajlódni vele, de azért azt is mossuk át.
A felvágott sertést szétfeszítjük, mind a négy sonkát kivágjuk, lefejtjük a háját, a hátán is elvágjuk végig. Orját is vehetünk, vagyis a disznó gerincét végig, kb. 3-4 ujjnyi csíkban kivágjuk, hogy maradjon is rajta hús (levest szokás készíteni belőle). Az így kétfelé osztott sertésből kivesszük az oldalakat vagy karajrészeket. Ezeket is két részre osztjuk. Elvágjuk a bordákat, s ebből kapjuk a vékony- és vastag karajt. Egyiken hús van, másikon kevés hús és a kövérség. A szalonnát tetszés és ízlés szerint osztjuk el, a zsírnak valót különrakjuk. A többiből többféle módon készíthetünk szalonnát, ezeket majd ismertetjük.
A tüdőt, szívet s vesét megfőzzük. Felvágjuk a fejet és félretesszük a kocsonyának szánt részeket, a többit főzni tesszük. A sonkákat még melegen bepácoljuk, dézsába rakjuk és betesszük a kamrába. A bendőt is kiürítjük, jól kimossuk, megtisztítjuk s hideg vízbe tesszük a felhasználásig, ebbe töltjük a disznósajtot majd. Ezalatt összegyűlt a kolbászhús is. Megdaráljuk, fűszerezzük és a belekbe töltjük. A hurkák hozzávalói is megvannak, elkészítjük. A szalonnát besózzuk. S most lássunk néhány receptet:
Zsírolvasztás
A zsírnak szánt szalonnát apró kockákra vagdaljuk, vagy húsradálón leőröljük. Fontos, hogy csak egyikféle módon csináljuk, mert különben a ledarált elég, míg a kockára vágott nyers marad! A legnagyobb fazekunk egyikét használjuk zsírolvasztásra, mert csak félig szabad megtölteni, hogy legyen hely az olvadéknak, különben kifut, és a kár mellett (ha gáztűzhelyen sütjük) még meg is gyulladhat a kifolyt zsír. Egyenletes tűzön óvatosan kavargassuk addig, amíg a szalonna megpirul és tepertővé nem alakul, amit onnan tudunk, hogy kavargatás közben csörgős hangot ad. Ekkor levesszük a tűzről, hagyjuk ülepedni, majd egy lyukas szűrőn átszűrjük a bödönbe, a tepertőből közben kinyomkodjuk fakanállal a zsírt. Előzőleg a bödönt jól ki kell sikálni szódás, forró vízzel, semmi szaga nem lehet, különben a zsír könnyebben avasodik. A zsírt, amíg tart a hideg idő, legjobb a padláson vagy a hideg kamrában tartani, s csak a meleg idő beálltával a pince hűvösébe szállítani, ahol egész nyáron jól eltartható. A tepertőt megsózzuk, s igen sokáig eltartható.
Füstölt szalonna
Zsírolvasztásra a disznó hasa alja, hacsak nincs nagyon meghízva, nem igazán jó, ezt célszerű szalonnának meghagyni, ahogy a tokát is. Nem túl keskeny, hosszú csíkokba vágjuk a szalonnát, s még melegen jól besózzuk. Borssal és finomra vágott vöröshagymával behintjük, majd két deszka közé téve kissé megnyomkodjuk. Miután a só jól átjárta kb. 3-4 nap múlva, füstre tesszük, de ha paprikásra szeretnénk, előtte behintjük.
Abált (Északon abárolt) szalonna
A disznó hasa aljából, ahol vékonyabb a szalonna, keskeny csíkokat vágunk. Mikor a zsírt olvasztjuk, a fövő zsírba belerakjuk ezeket a szalonnadarabokat. Addig hagyjuk benne, amíg átlátszó nem kezd lenni. Ekkor kivesszük, hagyjuk, hogy a zsír lecsurogjon róla, belerakjuk egy lapos tálba, majd ízlés szerint zúzott fokhagymával, sóval és paprikával behintjük. Egymás mellé rakjuk a deszkára, de úgy, hogy ne érjenek egymáshoz és hideg helyen tartjuk, hogy kifagyjon. Ezután már fogyasztható. Huzamosabb ideig csak hideg helyen, hűtőben tárolható.
Véres- és májashurka
Rizskását párolunk, de nem szabad túl puhára, mancsosra. Hagymát pucolunk és nagyon finomra vágjuk. A megfőtt sertésfejet felvagdaljuk, a húsosabb részeket a disznósajhoz félretesszük, a szalonnás részből pedig kis kockákat vágunk. A vágás során félretett húsmaradékot megdaráljuk a főtt vesével, tüdővel, léppel együtt. Kenyeret vagy zsemlét kockára vágunk. Ha ez mind elkészült, megszűrjük a vért, nehogy szőrszál maradjon benne. Egy mély tálba belerakjuk a darált hús felét, másik részét hagyjuk meg a májashurkához. Hozzáadjuk a kockára vágott kenyeret, zsemlét, a felkockázott szalonnát, hagymát, megsózzuk és borsozzuk, adunk hozzá egy kis paprikát, fűszer -vagy pástétomport és porrázúzott zöld csombort (Erdélyben ez kihagyhatatlan). Felhígítjuk a vérrel és utoljára belekeverjük a rizst. Megkóstoljuk (úgy a jó, ha a fűszerek kellőképpen, de nem túlságosan érződnek rajta), majd a fodros belekbe töltjük. Óvatosan megfőzzük, vigyázzunk, hogy ne pukkadjanak ki. Akkor jó, ha tűvel megszúrva nem vér, hanem zsíros lé folyik ki belőle. A forró vízből hidegbe tesszük át, majd innen deszkára rakjuk.
Hideg véres
A disznóbőrt, a szívet és a tüdőt nagyon puhára főzzük. Apróra vagdalunk nyers szalonnát, két evőkanál zsírban párolt, aprított hagymát adunk hozzá. A jól megfőtt, kockára vágott disznőbőrt, tüdőt, szívet ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, fűszerport is adhatunk hozzá. Jól elkeverjük s felhígítjuk vérrel. Vastagbélbe töltjük, megfőzzük és füstre tesszük. Hidegen, ecettel és tormával kínáljuk.
Májashurka
A májat nyersen megőröljük vagy lereszeljük. Hozzáadjuk a félretett darált húsokat, vesét, tüdőt, szívet, párolt rizskását, egy kevés reszelt friss kenyérmorzsát, zsírban párolt aprított hagymát, darált kövérséget, paprikát, borsot, sót, fűszerport. Erdélyben az a jó májashurka, amibe mazsolát is tesznek. Ezeket összekeverjük zsíros lével, amiben a tüdő, bőrök stb. főttek és vastag, sima bélbe töltjük. Nem szabad túl feszesre tölteni, mert ha a májashurkának főzésnél nincs helye a terjeszkedéshez, akkor kidurran. Onnan tudjuk, hogy megfőtt, hogy tűvel megszúrva harsány hangot ad ki. Hideg vízbe s onnan deszkára tesszük.
Hideg májas
Egyenlő mennyiségű nyers májat és kövérséget megdarálunk. Egy darab szalonnát kissé átfőzünk és felkockázzuk. Hagymát megpárolunk és ledarálunk, teszünk hozzá paprikát, borsot, sót, fűszerport. Mindezt összevegyítjük, vastagbélbe töltjük és nem túl hosszú hurkákat kötözünk belőle. Kifőzzük sós vízben, majd pár percre hideg vízbe mártjuk és deszkára tesszük. Másnap hidegen vágjuk fel. Füstre téve hosszabb ideig is eltartható. Ecet, torma és citrom is illik hozzá.
Hurka másképp (Gömör)
A főtt belsőségeket (szív, máj, tüdő, vese stb.) nagylyukú darálón ledaráljuk, elkeverjük a félretett, darált húsmaradékkal, hozzáadjuk az apróra vágott párolt hagymát és a főtt rizst. Befűszerezzük (só, bors, majoránna ízlés szerint), majd a bélbe töltjük, és kb. 15-20 cm-es hurkákat csomózunk. Szoktak még a fátyolhájba is göngyölni, ez a disznó gyomrát fedő hártyaszerű rész, s fasírtszerű gombócokat kapunk így, kisütése nem különbözik a hurkáétól. Az elkészült hurkákat pár percig a zsíros lében főzzük. Amit nem sütünk ki azonnal, azt tegyük fagyasztóba.
Kolbász
A megmosott kolbászhúsokat ledaráljuk, majd mély tálba téve sót, borsot, paprikát, őrölt vagy egész köményt teszünk hozzá. Ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszünk hozzá, aki csípősen szereti, az darált erőspaprikát is tegyen bele. Az egészet jól összedolgozzuk, és nem túl feszesen a vékonybélbe töltjük. Huszonnégy órára hideg helyre (ne fagyasztóba) tesszük, hogy az ízek összeérjenek, és utána füstöljük. A sütnivalónak szánt puha füstölt kolbászt tegyük fagyasztóba. A többit hideg, hűvös kamrában tároljuk, minél tovább áll, annál finomabbra érik, keményedik, kb. egy hét múlva már nyersen is fogyasztható.
Disznósajt
Időközben puhára főttek a bőrök, a szív és a tüdő, valamint a fej is, ezekből vékony csíkokat vágunk, a nyelvből pedig nagyobb kockákat. Úgy is lehet, hogy a hozzávalók felét ledaráljuk, és csak a másik részét daraboljuk fel. Ha zsírosabban szeretjük, több hájat, ha soványabban, több húst tegyünk bele. Ízlés szerint ízesítjük sóval, borssal, összegyúrjuk és felöntjük annyi zsíros lével, hogy összeálljon. A megtisztított bendőbe töltjük, amit összevarrunk és utána megfőzünk. Ezután hideg vízbe mártjuk, majd két deszka közé téve kissé kilapítjuk. Másnap füstre tesszük, de enélkül is használható, csak akkor ajánlott fagyasztóba tenni.
Sonkapácolás
10 kg húshoz 7 liter vizet forralunk, ehhez 4 deka salétromsót és 80 deka sót teszünk. Tetszés szerint fokhagymát, vöröshagymát adunk hozzá összevagdalva, majd borókapálinkát (borovicska), fenyőborsot, babérlevelet, koriandert, borsot, mindezt összezúzva. Ha kihűlt a pácunk, ráöntjük a dézsába rakott sonkákra, hűvös helyre állítjuk, teszünk rá egy deszkát és arra egy súlyos követ, s így jól összenyomkodjuk. Három-négy hétig ázni hagyjuk, minden második nap átfordítva, majd füstre tesszük.
Sonkapácolás másképp
A még meleg sonkákat bedörzsöljük salétrommal és egy cikk félbevágott fokhagymával. Jól megsózzuk, különösen a csontok körül, majd a dézsába rakjuk. Meghintjük felszeletelt hagymával, korianderrel, babérlevéllel, fenyőborssal, illetve, ha szeretjük, fokhagymával is. Deszkát ráhelyezve jól megnyomjuk, s így hagyjuk. Egy-két nap múlva levet ereszt, megkóstoljuk, ha nem elég sós, akkor teszünk még bele. Három-négy héten keresztül mindennap megfordítjuk. Ha letelik ez az idő, füstre tesszük.

Havasi Csenge