Az oroszlán barlangjából nincs kiút

Az emberiség a XXI. századot írja és minden korszakban, így ebben is, van egy világhatalmat birtokló állam. A mi korunk nagyhatalma és mondhatjuk egyeduralkodója az Amerikai Egyesült Államok. Ez az állam, kedve szerint irányítja az országokat, és egy gombnyomással népek, nemzetek felett dönti el a sorsukat.

A II. világháború óta több mint ötvenszer avatkozott bele az Egyesült Államok különböző országok belpolitikájába. Hol csak, mint külső támogató hozzásegítette a hű bérencét a hatalomhoz, hol pedig katonai beavatkozással szállta meg az adott országot és égetett fel mindent.

Az USA-nak mindig kell egy háború. Mindig kell kreálnia egy gonoszt, aki ellen érveket hoz fel, hogy elfogadtassa a világgal miért is kell azt az országot lerohanni, felégetni, gazdaságilag megszállni, hogy majd exportálhassák a „demokráciát”.

A háborúra épül a gazdasága is. Gondoljunk csak bele. Egy háború rengeteg fegyver eladással jár. Majd miután megszállták az adott országot, jöhet a Világbank és az IMF, hogy soha vissza nem fizethető kölcsönt adjon. Majd jönnek a cégek, amelyek a lerombolt országot újjáépítik és fillérekért felvásárolják. Ez volt mindig is a forgatókönyv és mindig is bevált. De mint minden birodalomnak, így az USA-nak is beköszönt az alkonyat.

Sokan nem ismerik, sokan le is becsülik, de van egy kis ország a Közel-Keleten, amit Szíriának hívnak, és képes volt több tucat országgal, köztük az USA-val is szembeszállni. Ami ma történik Szíriában az nem a véletlen műve, és mindenki tudja, hogy simán elkerülhető lett volna, ha Szíria is beáll a sorba. Ha áruló módon a palesztinok jogai visszaszerzése nélkül békét köt Izraellel. Ha nem támogatja a fegyveres ellenállást Palesztinában és Libanonban és Irakban. Ha kiárusítja az ország ásvány- és olaj kincseit. Ha beengedi a multikat az országba és eladja a szírek alól a földeket. Ha az USA-tól vásárolt volna fegyvereket dollár milliárdokért. Ha nem tanítja az fiatalokat a nemzet és a haza szeretetére… és még sorolhatnám. Ha Szíria, mint a többi ország inkább meghunyászkodik és fejet hajt, akkor ma azt halhatnánk a médiumokban, hogy Szíria a legdemokratikusabb ország, barátja a nyugatnak. Assad elnök a legjobb vezető az arab világban. Csak egy baj van, a szírek nem ilyenek. A szírek egy igazán büszke és hazaszerető nép. Nem is vezethetné ezt a nemzetet egy olyan elnök, aki nem az ország javáért dolgozna nap mint nap.

Ennek az országnak hihetetlenül összetartó népe van. Egyként állnak ki hazájuk mellett és akár az életük árán, de megvédik azt a földet, ahol születtek, ahol az őseik már több ezer évvel ezelőtt éltek. Nem véletlen hogy a szírek egyként állnak ki az ország elnöke, Bashar Al-Assad mellett. Szíriában közel huszonhárom millió ember él, és körülbelül még ugyanennyi szír él szerte a világban. Ezért is láthatunk tízezreket kimenni az utcára Szíria, a hadsereg és Assad mellett tüntetni Ausztráliától Kanadáig az Egyesült Államoktól Nagy Britanniáig Venezuelától Németországig.

Ezt az országot, ezt a népet akarják ma elpusztítani, mert független, és kiáll a jogai mellett. A Nobel békedíjas Obama elnök már két hete katonai beavatkozással fenyegetőzik. Az emberek többsége azt gondolná meg is fog ez történni. De aki jobban ismeri Szíriát és figyelemmel követi az eseményeket, az nem biztos hogy erre fogadna. Ugyanis Szíriának stratégiai szövetségesei vannak a térségben és a világban is. Iránnal katonai szövetségben van. Irak nem csak a fegyveres támogatást köszönheti Szíriának, hanem több millió iraki menekültet is befogadott, akik hálásak és hűek a második hazájuk felé. Libanoni és palesztin szervezetek szintén a végsőkig kitartanak az Assad által vezetet Szíria mellett. Assadnak erős és jelentős követői vannak Jordániában, Jemenben, Egyiptomban, szerte az arab világban. A kurdokat se felejtsük el, akik 15-20 milliós közösséget alkotnak Törökországban és szintén sokat köszönhetnek Szíriának.

A világ országai közül Oroszország, Kína, India, Dél-Afrika és mondhatjuk, az összes dél-amerikai országok szintén Szíria mellett vannak. Az USA vezetői azt hitték, ha nagy szájjal hangosan telikiabálják a médiákat azzal, hogy meg kell támadni Szíriát, akkor ezt csendben mindenki helyeselni fogja. Csak hogy változott a világ és változtak a körülmények is. Obama azt hitte, hogy elég lesz egy pár hetes propaganda turné, amivel könnyen megkapja a felhatalmazást a világtól, hogy ismét tönkretegyen egy országot. De mit ad Isten, az angolok, németek, olaszok és tulajdonképpen szinte az egész NATO kihátrált a katonai beavatkozás elől. Mivel jól tudják, hogy ennek a következménye beszámíthatatlan lenne a térségében, de kihatna az egész világra is.

Szíria nincs egyedül, köszönhető ez annak, hogy egy kiváló vezetője van az országnak, akit Dr. Bashar Al-Assadnak hívnak. Aki egy erős országot épített fel, erős és jelentős szövetségesekkel. Az Assad jelentése arabul oroszlán. Az USA amikor Szíria ellen kezdett háborút indítani, azt hitte hogy nyúl vadászatra indul, de nagyot hibázott, ugyanis egy oroszlán barlangba tévedt, ahonnan nincs kiút. Az USA patt helyzetbe került, ha megtámadja Szíriát, akár egy harmadik világháborút robbanhat ki, ha visszatáncol a katonai beavatkozástól, akkor mindörökre csorbul a tekintélye. Bárhogyan is fog történi, Szíria lesz az az ország, amelyik az első szöget veri bele a cionisták által irányított USA koporsójába.

Mert Szíriát Isten védi!
Szíriai Hírek - Sinoda

Nyugat alkonya. A kezdet - 1812.

1812. szeptember 7-én Borogyinónál a vérbajos francia hadsereg az orosz hadsereggel megütközött és olyan pótolhatatlan veszteséget szenvedett, mely Moszkva elfoglalása ellenére a berezinai katasztrófához vezetett. A franciáknak nem sikerült döntő csapást mérni az oroszokra, akik a csata éjszakáján visszavonultak fegyverzetükkel és zászlóikkal együtt, és hamarosan feltöltötték az eredeti létszámukra a hadseregüket, így várták a franciák kimerülését.

Az oroszok vonatkozásában Kutuzov hadvezéri képességei, a nagyobb létszám és a tüzérségi fölény kiegyenlítette a francia hadsereg harci tapasztalatából adódó gyenge mentális fölényét. A csatában a franciák 40 ezer, az oroszok 50 ezer katonát vesztettek.

A korán beköszöntött tél, a "felperzselt föld" taktika és az utánpótlás hiánya a francia sereget Moszkva elfoglalása után visszafordulásra kényszerítette. A teljes élelemhiány, a betegségek és a kozák szabadcsapatok a visszaúton igen nagy veszteségeket okoztak a tartásukban megtört franciáknak. Az orosz hadsereg Berezinánál csapott le a visszavonulókra.

A berezinai csata 1812. november 26 - 29 -én zajlott, melyben Napóleon elveszítette maradék seregének a felét. A csata után megmaradt 25 ezer katonájával menekülésszerűen kivonult Oroszországból.

Napóleon oroszországi hadjáratának (1812. június 12 - 1812. december 12) vesztesége francia részről 680 ezer, orosz részről 210 ezer katona volt. A szétzüllött szövetséges francia hadsereg óriási veszteségét a nagy hideg (-30 fok), a kozák szabadcsapatok vadászatai és a feldühödött orosz parasztok bunkósbotjai okozták a csaták aránytalanul nagy veszteségszámai mellett.

Ez lett Európára nézve az 1789-es elsötétedés első tragikus következménye, és könnyen előfordulhat, hogy a szíriai beavatkozás miatti katasztrófa lesz az utolsó.

Kassai Ferenc

ORBÁN MEGVÉDTE KOMMUNISTA ÜGYNÖKÉT

Érdekes közjáték volt ma a Házban. Novák Előd jobbikos újra elővette Martonyi János külügyér kommunista ügynök múltját, majd lobogtatta a történeti hivatal róla szóló aktáit, de a fölszólalását nem tudta folytatni, mert a sunyi tekintetű Lezsák elnök kikapcsolta a mikrofonját Nováknak, majd elég nehézkes dadogásba kezdett, hogy miért is vonja meg tőle a szót. Azzal a nevetséges szöveggel jött elő Lezsák, hogy Novák nem tudja bizonyítani, hogy Martonyi ügynök volt...

NINCS SZÓLÁSSZABADSÁG A PARLAMENTBEN

Mocsokráciánk nagy vívmánya, hogy már a képviselők sem beszélhetnek. Mi van akkor a többi polgárral? Ők hol szólalhatnak föl? Sehol? Igen, sehol. Legfeljebb a kocsmában elmondhatják politikai nézeteiket. Ezt még Rákosi Mátyás rémuralma idején is szabad volt megtenni...Orbán Viktor is igen zavaros magyarázkodásba kezdett a témával kapcsolatban, miszerint Martonyi beperelte azt a lapot amelyik őt ügynöknek állította be és a pert megnyerte. Hogy lehet az, hogy mi erről eddig semmit se hallottunk? Talán ezt a pert is titokban tartották? És melyik volt ez a híres lap? Novák elmondta, hogy Martonyinak „Marosvásárhelyi” volt az ügynökneve. Akkor már tudunk három kommunista ügynöknevet, a sok száz közül. Csurka volt a „Raszputyin”, Torgyán volt a „Szatmári” és most már tudjuk, hogy Martonyi volt a „Marosvásárhelyi”.

A GENNYSAJTÓ MÉG HALLGAT

Úgy látszik Martonyi „Szent Tehén”, mert ügynökmúltjáról semelyik lap és netes oldal nem mer írni. Na erre megnéztük a lexikont, hogy ugyan mit hazudnak Martonyiról...Előérzetünk beigazolódott, mert igen sok lyuk tátong Martonyi gyanúsan rövid életrajzában. Idézzük:

1962-ben érettségizett, majd felvették a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1967-ben szerzett jogi diplomát („summa cum laude” minősítéssel). Emellett aranygyűrűs doktorrá avatták, mivel tanulmányai során végig kitűnő eredményeket ért el. Ezt követően Budapesten, majd Szegeden volt ügyvédjelölt. 1968-ban a City of London College-ban nemzetközi kereskedelmi jogot tanult. 1970-ben a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián tanult nemzetközi kereskedelmi jogot. 1968-ban a Masped-Mafracht jogtanácsosa lett, majd 1979 és 1984 között kereskedelmi titkár volt Magyarország brüsszeli kereskedelmi kirendeltségen. 1985-ben a Kereskedelmi Minisztérium osztályvezetőjévé nevezték ki. Itt 1989-ig dolgozott. 1989-ben privatizációs kormánybiztossá nevezték ki (ekkor lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba). A rendszerváltás után a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, majd 1991 és 1994 között a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt. Emellett 1990–1991-ben az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának alelnöke volt. 1998-ban Orbán Viktor kinevezte külügyminiszterévé. 2010-ben újra külügyminiszterré nevezték ki. (wikipedia, részlet)

NÉZZÜK AZ ELHALLGATOTT ADATOKAT

Martonyi anyja neve, foglalkozása titkos, mert elhallgatják. Mikor került Magyarországra? Igen gyanús, hogy életét rögtön az érettségivel kezdik, de nem írják meg az iskola nevét. A legvadabb kommunista korszakban 24 éves korábban Angliában tanulhat, amikor útlevelet senkinek sem adtak nyugatra akkoriban. Igen érdekes, hogy 1989-ben lépett be a kommunista pártba. Ez több mint gyanús, főleg abban az esetben, hogy öt évig kereskedelmi titkár volt Brüsszelben. Akkoriban az ilyen külkereskedelmi alakokat mindig kémkedésre használta a kommunista rendszer. Ilyen munkakört nyugati munkára csak megbízható kommunista ügynökökre bíztak. Ilyen sötét előélet után nem csodálkozunk azon, hogy Orbán már 1998-ban maga mellé vette, hiszen Orbán igen képzett ügynökkérdésekben. Az sem volt véletlen, hogy Martonyi a privatizációs rablás során is vezető helyen ügyködött, Antall kormánya alatt. Legjobban arra leszünk kíváncsiak, hogy a Heti „nyálas” Fidesz-közeli szócső mit fog írni ezek után Martonyi ügynökmúltjról?

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/jelent%C3%A9s-mocsokr%C3%A1ci%C3%A1b%C3%B3l-34

“Olyan lehetőség előtt állunk, ami gyökeresen megváltoztathatja a harcot”

“Olyan lehetőség előtt állunk, ami gyökeresen megváltoztathatja a harcot.
HA most jól élünk ezzel, akkor ez Karácsony már valóban boldog lehet milliók számára! - HAJrá!” – Póka László / Nem adom a házamat mozgalom

A Rendszerváltó Fórum - Otthonvédelmi Tanács közleménye:

Kedden Találkozunk!

Több otthonvédő civil szervezet (a Kásler Árpád vezette „ A Haza Nem Eladó Mozgalom” Balogh Béla Koppány Csoportja, Póka László és a „Nem Adom a Házam” mozgalom, valamint számos civil szerveződés keresi a találkozási pontot Orbán Viktor miniszterelnök háza előtt szeptember 10-én (kedden) 10 órakor.
Ami körvonalazódik: Egységes tüntetés a miniszterelnök háza előtt, követelve a devizahiteles probléma azonnali megoldását. Póka László kezdeményezése 2007-re emlékeztető logikára épül, miszerint, közvetlenül és félreérthetetlenül el kell juttatni az üzenetet ahhoz a címzetthez, aki a megoldás kulcsát jelenti, vagyis ebben az esetben a jelenlegi miniszterelnökhöz.
A megkeresés formája – éhségsztrájk, demonstráció – azért sem hagy kivetnivalót maga után, mert bár 3 millió magyar szenvedi a devizahitelezés nyűgjét, a kormány 2/3-os többsége ellenére sem rendezte a problémát, ellenkezőleg, még mélyebb válságba sodorta azokat, akiket a bankok féktelen profitéhsége megnyomorított. A nyomor a házhoz jött, a megnyomorítottak a hivatalban lévő miniszterelnök háza elé mennek.
Minden törvényes utat bejártunk. Petíciók, beadványok, tucatjait nyújtottuk be „illetékes” hivatalokba, egymásba érő (zömmel a média által elhallgatott) tüntetések zajlanak hónapok óta. A kormány tétlenkedik, egymásra torlódó ígérgetésekkel próbálja hárítani a problémát, azt a problémát, amelynek halogatása főbenjáró bűn, mert minden egyes nap keserves áldozatokkal jár, emberek betegszenek bele, nyomorodnak meg, halnak bele a „magas politika” által rákényszerített valóságba.
A devizahiteles demonstrációk sokban eltérnek más tüntetésektől, a létbiztonság, a személyes érintettség és fenyegetettség egyre radikalizálja a résztvevőket, hiszen családok tízezreinek sorsa a tét, 120.000 otthont fenyeget a kilakoltatás.
Fiatalok százezrei szavaznak a lábukkal, családalapítás helyett az emigrációt válasszák, kétségbeesett apák, anyák, nagyszülők keserednek bele a kilátástalanságba, vagy azért, mert életük munkájával megszerzett vagyonukat uzsorások viszik, vagy azért, mert szeretteiket a reménytelenség külföldre kényszeríti.
Az állam elfordult az állampolgáraitól, a politikai hatalom élhetetlen, torz világot teremtett. Magyarország nem az ígéret, hanem az ígérgetés földje, ahol a gátlástalan manipulátorok – a parlamenti székekre vadászó szerencsevadászok – a választási kampány égisze alatt politikai zsonglőrködéssel be akarják biztosítani – akár emberéletek árán is – a jelenlegi politikai rendszer túlélését.
A civil érdekvédelemnek a pártpolitikai rendszer ellenőrzése a stratégiai feladata, ezért erkölcsileg és szakmailag stabil együttműködést kell közös akarattal megteremtenie.
A jelenlegi politikai intézményrendszerre csak úgy lehet nyomást gyakorolni, ha, következetesen képviseljük elképzeléseinket, és ki tudjuk kerülni azokat a csapdákat, amelyeket egyéni ambíciókból fakadó tévutak, vagy éppen elvtelen kompromisszumok jelentenek.
A keddi nap kérdése az: a célorientált konszenzus, a valódi együttműködés tiszta szándéka vezérli vajon devizahiteleseket képviselő szervezetek vezetőit, vagy csupán a kiemelt médiaérdeklődés a közös fellépés fő motivációja? A kérdés már szerdán eldől, mindenesetre bízom abban, hogy olyan építő folyamat veszi kezdetét, ami megteremti a későbbi eredményes együttműködést.

Tatár József
Rendszerváltó Fórum-
Otthonvédelmi Tanács szóvivő

Indul a devizahiteles háború – Csányi rémálma teljesül?

B-R: “Rájött a pénzügyi burzsoázia, hogy ez már az ő bőrükre is megy. – Ők is veszíthetnek.”

Értelmezhetetlen és ezért teljesíthetetlen ultimátumot kaptak a bankok tegnap Rogán Antaltól, ma pedig Orbán Viktortól. Amennyiben nem módosítják november 1-jéig a devizahitel-szerződéseket úgy, hogy az árfolyamveszteségek nagy részét a bankok nyeljék le, a kormány maga fogja forintosítani a devizahiteleket. Az ultimátum önkéntes teljesítésére hiába várunk, a banküzem egyszerűen nem így működik. A kormány megoldásával a Csányi Sándor által hétfőn felvázolt forgatókönyv teljesülhet: a bankoknak 900-950 milliárd forintos veszteséget kellene lenyelniük. Ez a tőkéjük közel harmada, és nagyjából megegyezik a válság előtti háromévi nyereségükkel. Ennek pusztító következményein túl csak egyben lehetünk biztosak: a bankszövetség és a kormány eddigi tárgyalásait elfelejthetjük, a devizahiteles konfliktus az ultimátum teljesíthetetlensége miatt háborús szakaszába lépett.

Rejtélyes casus belli

A háború kirobbantó okáról csak találgathatunk. A harciasabb fél hangosan ordítozik és verbális hadüzeneteket küld. A védekező álláspontot elfoglaló fél viszont még a reggeli kávéját issza, és ha megkérdezik az ügyről, az együttműködés fontosságát hangsúlyozza. A támadó és a megtámadott tökéletesen eltérő dimenzióban mozog. A nyaralási szezon végeztével egyikük a választási kampányba, másikuk a normál üzletmenetbe csöppent bele. A bankok és talán az egész ország szerencsétlensége, hogy míg normál üzletmenettel nem lehet megszelídíteni a kampányt, a kampánnyal irgalmatlanul meg lehet vadítani a normál üzletmenetet. Úgy, hogy abban ne legyen köszönet. A konfliktus új, háborús szakaszának kiszámíthatatlansága tehát először is abból fakad, hogy a két fél képtelen megérteni egymást. A meg nem értés többé-kevésbé mindkettejük részéről szándékos lehet.

A szakmaiság ezért most már nevetségesen gyámoltalan értelmezési keretnek tűnik. A racionalitás talaján maradva esélytelen megmagyarázni, már megint mi bosszanthatta fel úgy a kormányt, hogy mindenféle ultimátumokat küldözget. Gondoljunk csak bele, hogy indult ez az egész! Júliusban a Kúria hozott egy döntést, amelyből kiderült: jogi értelemben a devizahitel nem semmis, a szerződés továbbra is hatályos. Az OTP “mindössze” annyit vétett, hogy a devizahitel költségei között a THM-ben és a gyakorlatban érvényesítette, sőt tágította, a papíron lévő felsorolásában viszont nem említette meg az eladási és a középárfolyam különbségét, az árfolyamrést. Hogy a devizahitelek eltörlése szóba sem került, az természetesen mérhetetlenül felbőszítette a devizahiteleseknek minden földi jót ígérő illuzionistákat, táltosokat és javasasszonyokat, így a rájuk fél füllel mindig odafigyelő kormányt is. Pláne, hogy még Orbán Viktor házát is megkörnyékezték.

Három hónapja még egy szó sem esett devizahiteles csomagról, sőt nem egyszer hallhattuk, hogy az árfolyamgát jó és végleges megoldás a belépők számára. A Kúria döntését megelőző szélcsend aztán a nyár kellős közepén kormányzati nyilatkozatok sokaságába csapott át. Elkezdtek füstölni a szerkesztőségben a billentyűzetek, halmozódni a devizahiteles excelek, szaporodni a telefonhívások. Elsősorban annak köszönhetően, hogy míg az egyik nyilatkozat csak a devizahitelenként havi néhány száz forintról szóló árfolyamrés eltörlését, a másik már a néhány ezer forint sorsával kapcsolatos banki kamatemelések orvoslását, a harmadik pedig a folyósítás óta bekövetkezett, havi több tízezres többletterhet jelentő árfolyamemelkedés eltüntetését ígérte. Persze nyíltan és egyértelműen sosem, csak célozgatva, ködösítve, üzengetve. Míg az egyik politikus csak a lakáscélra felvett hitelek kezelését szorgalmazta, a másik azt hangsúlyozta, hogy mindazoknak jár a segítség, akiknek a lakása hitelbiztosítékként veszélybe kerülhet. Egyik nap a devizahitelek azonnali forintosításáról, a másikon fokozatos, öt év alatt történő kivezetéséről volt szó. Káosz volt az is, káosz a mostani helyzet is, de legalább egyértelmű: a kormány magasról tesz az eddigi tárgyalásokra, jöhet az újabb végtörlesztés, vagy valami hasonló.

Az egymásnak is ellentmondó nyilatkozatok dacára nagyjából úgy folytak az egyeztetések egészen mostanáig a bankokkal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A kormány úriember módjára megvárta a másik fél javaslatát, amit a múlt héten át is vett. A Fidesz frakcióülésén azonban kiborult a bili. Hogy egy időközi választás, egy újabb szűk körű devizahiteles megmozdulás vagy a helyi képviselők szava váltotta-e ki, nem tudni. Tény azonban, hogy a bili tartalma nagyon büdös. Már nem is bíbelődnek azzal, hogy megmagyarázzák, miért menjen a fenébe a bankszövetség a múlt héten benyújtott két devizahiteles javaslatával. Talán örökre rejtély marad az is, miért állhatott ki Patai Mihály a nyilvánosság elé a múlt héten, bejelentve: több százmilliárdos terhet vállalnak a következő évekre a bankok, jelentősen csökkentve a devizahitelesek terheit. Úgy hírlik, a kormánynak valahogy nem jött ki az a bizonyos több százmilliárd a bankszövetség csomagja alapján, illetve nem tetszett neki a bankok – valljuk be, elég necces – kérése, miszerint a résztvevő ügyfelek a programért cserébe lemondjanak a korábbi szerződéses jogviszony, vagy annak egyes elemeinek megtámadásának jogáról.

Hogy egészen pontosan mi nem tetszett a kormánynak, talán mellékes is. Eleve volt egy olyan érzésünk, hogy az eddigi tárgyalások csupán Orbán Viktor két, nyaralás közben elejtett fél mondatán alapultak. Az egyik úgy hangzott, hogy a devizahiteleket el kell tüntetni, a másik úgy, hogy senki sem járhat jobban annál, mintha forinthitelt vett volna fel. Mivel minden hitelszerződés más, ráadásul a forinthitelek nagy része eleve államilag támogatott, képtelenség megtalálni az egyenértékest a forint- és devizahitelek között, a második kívánalom igazságosan megvalósíthatatlan. Maradt tehát a devizahitelek egyszeri vagy fokozatos, nem túl nagy törlesztőrészlet-csökkenést jelentő forintosítása, ami mindennek nevezhető, csak “mentőcsomagnak” nem. A hiteleseknek ugyanis a devizanem valószínűleg teljesen mindegy, még a szovjet rubelnek is örülnének, ha a törlesztőrészletük hirtelen 20-30%-kal csökkenne, az árfolyamkockázatot pedig valaki más átvállalná tőlük. A bankszövetség “mentőcsomagjában” azonban semmi ilyen szépség nem volt. Hogy pontosan miről volt szó benne, arról viszont mélyen hallgattak a bankok, a nyilvánosság támogatásától eleve megfosztva magukat. Most vethetnek magukra.

Mi lesz most?

Hogy ezek után mi fog következni, azt talán jobb is, ha nem látjuk előre. Nem vagyunk Csányi Sándor, aki a bankszövetség javaslatáról szóló kérdésre hétfőn olyan választ adott, aminek (nyilván nem véletlenül) köze sem volt a bankszövetség javaslatához, inkább feltehetőleg az általa már akkor legvalószínűbbnek tartott forgatókönyvről szólt. Ugyanarról, amiről most Orbán Viktor beszélt a rádióban: a bankok viseljék az árfolyamváltozások miatti teher nagy részét. Ez ugyanis nagyjából annyiba kerülne a bankoknak, amennyit Csányi mondott: 900-950 milliárd forintba. Ez a bankok tőkéjének a harmada, válság előtti utolsó három évük (2006-2008) nyeresége. Az OTP-re jutó rész a bank másfél évi nyereségét vinné el, ezért az intézmény túlélné, külföldi versenytársainak egy részénél azonban talán még a kivonulás költségénél is nagyobb egyszeri teherrel járna. Ehhez képest még a Magyar Nemzeti Bank örökös árfolyamgátról szóló javaslata is szúnyogcsípés lenne nekik, amennyiben a bankok (rögzített árfolyam feletti kamatrész) és az állam (rögzített árfolyam feletti tőke+árfolyamkockázat) közötti tehermegosztáson alapulna. Lehet, hogy végül ez lesz a bankok számára a legvonzóbb forgatókönyv. Csakhogy fegyverek közt hallgatnak a múzsák – a kormány valószínűleg most már senki javaslatcsomagjából nem merít ihletet.

Nem gondolhatjuk, hogy a kormány mostani ultimátuma komoly, és hogy bármilyen értelmes eredményt vár a bankoktól november 1-jéig. Egyszerűen úgy döntött, hogy politikai megoldást választ, miután az eddigi mentőcsomagok nem teljesítették azt a követelményt, hogy mind szakmailag, mind politikailag megállják a helyüket. A bankszövetség csomagja az utóbbi szempontból hibádzott, de nagyon. A politikai megoldás azonban drámai következményekkel fenyeget, ráadásul forintgyengítő hatása miatt annál nagyobb lehet a költsége, minél később hajtják végre. Miért kell várni újabb két hónapot? Lehet, hogy a kormány tényleg ezt akarja, hogy aztán már tényleg óriási bukó legyen a forintosítás? Jóhiszeműségünket megőrizve sem jut most jobb az eszünkbe.
(Portfolio.hu)

Bal-Rad komm: Rájött a pénzügyi burzsoázia hogy ez már az ő bőrükre is megy. – Ők is veszíthetnek.

Az adósok szerint eddig volt: Otthonvédő háború. – A bankárok szerint: Kitört a Devizahiteles háború. – Egyenlő: Totális összeomlás. - Vagy:  RENDSZERVÁLTÁS!

A luxusélet elrontja a kínaiakat

- Hír és vélemény -

Hír – Oroszország hangja: A magas rangú kínai állami köztisztviselő, Van Cisjany sürgeti a Kommunista Párt tagjait, hogy segítsenek megfékezni a hedonizmust, amely, szavai szerint, megfertőzte a kínai társadalmat.

Van Cisjany megjegyzi, hogy a párt tagjainak szerényen kell élni, hogy ellenálljanak a dekadens életvitelnek, amely elterjedt az elmúlt években.

Korábban a kínai vezetők segítették a fogyasztást, hogy fellendítsék a gazdaságot, most azonban úgy tűnik, azon aggódnak, hogy a kicsapongás rossz útra tereli az országot.

Vélemény – Szabad Riport: Lám mégis csak igazuk lett a brit kínaiaknak, – amikor ’97-ben azt mondták: ”Nem Kína kapja vissza Hongkongot, – hanem Hongkong kapja vissza Kínát.”

Mindaz, ami Van Cisjany emleget, (hedonizmus, dekadens életvitel, pénzéhség, anyagias gondolkodás), – a hongkongi kínaiakra volt jellemző.

Sok kínai kommunista tartott már akkor attól, hogy megfertőzik a kínai társadalmat. – Megtörtént. – Elsőként Sanghajt, – mely a kommunista rendszer bevezetése előtt majd 400 évig, az európai kereskedőházak hagyományos bázisa volt, Makaóval együtt. – 97 után nem volt nehéz újra éleszteni ezt.

Persze a kínaiak alapvetően pénzcentrikus gondolkodásúak. Ahogy mondani szokták: “Mo csing – Mo meng – Nincs pénz, nincs élet”, – de alapvetően másféleképpen fogják fel a profitot, mint az európai és amerikai finánckapitalisták.

A kínai megelégszik a kisebb haszonnal is, – de az legyen folyamatos és állandó. – Kis jóindulattal ezt nevezhetjük: tisztes haszonnak is. – Az a fajta pénzügyi fosztogatás, mely manapság az európai és amerikai pénzvilágra jellemző, – idegen a kínaiaktól.
Ők a befektetéseiket sokszor évtizedekkel előre tervezik, – hogy akár az unokáiknak hozzon hasznot. Megtehetik, mert az ő nagyapáik is ezt tették.

Ezzel együtt, a liberális gondolkodásmód valóban komoly rombolást okozott, – a bár anyagi formájában impozánsan fejlődő, – ám lelkiekben a bizonytalanság jeleit mutató kínai társadalomban.

Ha a kommunistáknak és főleg Xi Jingping-nek sikerül ennek gátat vetnie, – a pozitívumok felhasználásával, egy kifejezetten modern és ütőképes közösségi társadalmat tudnak kialakítani. Hacsak…

Az alábbi galériában a “Shanghai Tower” látható, mely jelenleg a város pénzügyi központja. (Bár még fejlesztés alatt van.) Magassága: 623 méter.

Fotók: Ewcg.com / Shanghai Tover

SzRTI