B-R: “Rájött a pénzügyi burzsoázia, hogy ez már az ő bőrükre is megy. – Ők is veszíthetnek.”
Értelmezhetetlen és ezért
teljesíthetetlen ultimátumot kaptak a bankok tegnap Rogán Antaltól, ma
pedig Orbán Viktortól. Amennyiben nem módosítják november 1-jéig a
devizahitel-szerződéseket úgy, hogy az árfolyamveszteségek nagy részét a
bankok nyeljék le, a kormány maga fogja forintosítani a
devizahiteleket. Az ultimátum önkéntes teljesítésére hiába várunk, a
banküzem egyszerűen nem így működik. A kormány megoldásával a Csányi
Sándor által hétfőn felvázolt forgatókönyv teljesülhet: a bankoknak
900-950 milliárd forintos veszteséget kellene lenyelniük. Ez a tőkéjük
közel harmada, és nagyjából megegyezik a válság előtti háromévi
nyereségükkel. Ennek pusztító következményein túl csak egyben lehetünk
biztosak: a bankszövetség és a kormány eddigi tárgyalásait
elfelejthetjük, a devizahiteles konfliktus az ultimátum
teljesíthetetlensége miatt háborús szakaszába lépett.
Rejtélyes casus belli
A háború kirobbantó okáról csak
találgathatunk. A harciasabb fél hangosan ordítozik és verbális
hadüzeneteket küld. A védekező álláspontot elfoglaló fél viszont még a
reggeli kávéját issza, és ha megkérdezik az ügyről, az együttműködés
fontosságát hangsúlyozza. A támadó és a megtámadott tökéletesen eltérő
dimenzióban mozog. A nyaralási szezon végeztével egyikük a választási
kampányba, másikuk a normál üzletmenetbe csöppent bele. A bankok és
talán az egész ország szerencsétlensége, hogy míg normál üzletmenettel
nem lehet megszelídíteni a kampányt, a kampánnyal irgalmatlanul meg
lehet vadítani a normál üzletmenetet. Úgy, hogy abban ne legyen
köszönet. A konfliktus új, háborús szakaszának kiszámíthatatlansága
tehát először is abból fakad, hogy a két fél képtelen megérteni egymást.
A meg nem értés többé-kevésbé mindkettejük részéről szándékos lehet.
A szakmaiság ezért most már nevetségesen
gyámoltalan értelmezési keretnek tűnik. A racionalitás talaján maradva
esélytelen megmagyarázni, már megint mi bosszanthatta fel úgy a
kormányt, hogy mindenféle ultimátumokat küldözget. Gondoljunk csak bele,
hogy indult ez az egész! Júliusban a Kúria hozott egy döntést, amelyből
kiderült: jogi értelemben a devizahitel nem semmis, a szerződés
továbbra is hatályos. Az OTP “mindössze” annyit vétett, hogy a
devizahitel költségei között a THM-ben és a gyakorlatban érvényesítette,
sőt tágította, a papíron lévő felsorolásában viszont nem említette meg
az eladási és a középárfolyam különbségét, az árfolyamrést. Hogy a
devizahitelek eltörlése szóba sem került, az természetesen mérhetetlenül
felbőszítette a devizahiteleseknek minden földi jót ígérő
illuzionistákat, táltosokat és javasasszonyokat, így a rájuk fél füllel
mindig odafigyelő kormányt is. Pláne, hogy még Orbán Viktor házát is
megkörnyékezték.
Három hónapja még egy szó sem esett
devizahiteles csomagról, sőt nem egyszer hallhattuk, hogy az árfolyamgát
jó és végleges megoldás a belépők számára. A Kúria döntését megelőző
szélcsend aztán a nyár kellős közepén kormányzati nyilatkozatok
sokaságába csapott át. Elkezdtek füstölni a szerkesztőségben a
billentyűzetek, halmozódni a devizahiteles excelek, szaporodni a
telefonhívások. Elsősorban annak köszönhetően, hogy míg az egyik
nyilatkozat csak a devizahitelenként havi néhány száz forintról szóló
árfolyamrés eltörlését, a másik már a néhány ezer forint sorsával
kapcsolatos banki kamatemelések orvoslását, a harmadik pedig a
folyósítás óta bekövetkezett, havi több tízezres többletterhet jelentő
árfolyamemelkedés eltüntetését ígérte. Persze nyíltan és egyértelműen
sosem, csak célozgatva, ködösítve, üzengetve. Míg az egyik politikus
csak a lakáscélra felvett hitelek kezelését szorgalmazta, a másik azt
hangsúlyozta, hogy mindazoknak jár a segítség, akiknek a lakása
hitelbiztosítékként veszélybe kerülhet. Egyik nap a devizahitelek
azonnali forintosításáról, a másikon fokozatos, öt év alatt történő
kivezetéséről volt szó. Káosz volt az is, káosz a mostani helyzet is, de
legalább egyértelmű: a kormány magasról tesz az eddigi tárgyalásokra,
jöhet az újabb végtörlesztés, vagy valami hasonló.
Az egymásnak is ellentmondó
nyilatkozatok dacára nagyjából úgy folytak az egyeztetések egészen
mostanáig a bankokkal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A kormány
úriember módjára megvárta a másik fél javaslatát, amit a múlt héten át
is vett. A Fidesz frakcióülésén azonban kiborult a bili. Hogy egy
időközi választás, egy újabb szűk körű devizahiteles megmozdulás vagy a
helyi képviselők szava váltotta-e ki, nem tudni. Tény azonban, hogy a
bili tartalma nagyon büdös. Már nem is bíbelődnek azzal, hogy
megmagyarázzák, miért menjen a fenébe a bankszövetség a múlt héten
benyújtott két devizahiteles javaslatával. Talán örökre rejtély marad az
is, miért állhatott ki Patai Mihály a nyilvánosság elé a múlt héten,
bejelentve: több százmilliárdos terhet vállalnak a következő évekre a
bankok, jelentősen csökkentve a devizahitelesek terheit. Úgy hírlik, a
kormánynak valahogy nem jött ki az a bizonyos több százmilliárd a
bankszövetség csomagja alapján, illetve nem tetszett neki a bankok –
valljuk be, elég necces – kérése, miszerint a résztvevő ügyfelek a
programért cserébe lemondjanak a korábbi szerződéses jogviszony, vagy
annak egyes elemeinek megtámadásának jogáról.
Hogy egészen pontosan mi nem tetszett a
kormánynak, talán mellékes is. Eleve volt egy olyan érzésünk, hogy az
eddigi tárgyalások csupán Orbán Viktor két, nyaralás közben elejtett fél
mondatán alapultak. Az egyik úgy hangzott, hogy a devizahiteleket el
kell tüntetni, a másik úgy, hogy senki sem járhat jobban annál, mintha
forinthitelt vett volna fel. Mivel minden hitelszerződés más, ráadásul a
forinthitelek nagy része eleve államilag támogatott, képtelenség
megtalálni az egyenértékest a forint- és devizahitelek között, a második
kívánalom igazságosan megvalósíthatatlan. Maradt tehát a devizahitelek
egyszeri vagy fokozatos, nem túl nagy törlesztőrészlet-csökkenést
jelentő forintosítása, ami mindennek nevezhető, csak “mentőcsomagnak”
nem. A hiteleseknek ugyanis a devizanem valószínűleg teljesen mindegy,
még a szovjet rubelnek is örülnének, ha a törlesztőrészletük hirtelen
20-30%-kal csökkenne, az árfolyamkockázatot pedig valaki más átvállalná
tőlük. A bankszövetség “mentőcsomagjában” azonban semmi ilyen szépség
nem volt. Hogy pontosan miről volt szó benne, arról viszont mélyen
hallgattak a bankok, a nyilvánosság támogatásától eleve megfosztva
magukat. Most vethetnek magukra.
Mi lesz most?
Hogy ezek után mi fog következni, azt
talán jobb is, ha nem látjuk előre. Nem vagyunk Csányi Sándor, aki a
bankszövetség javaslatáról szóló kérdésre hétfőn olyan választ adott,
aminek (nyilván nem véletlenül) köze sem volt a bankszövetség
javaslatához, inkább feltehetőleg az általa már akkor legvalószínűbbnek
tartott forgatókönyvről szólt. Ugyanarról, amiről most Orbán Viktor
beszélt a rádióban: a bankok viseljék az árfolyamváltozások miatti teher
nagy részét. Ez ugyanis nagyjából annyiba kerülne a bankoknak, amennyit
Csányi mondott: 900-950 milliárd forintba. Ez a bankok tőkéjének a
harmada, válság előtti utolsó három évük (2006-2008) nyeresége. Az
OTP-re jutó rész a bank másfél évi nyereségét vinné el, ezért az
intézmény túlélné, külföldi versenytársainak egy részénél azonban talán
még a kivonulás költségénél is nagyobb egyszeri teherrel járna. Ehhez
képest még a Magyar Nemzeti Bank örökös árfolyamgátról szóló javaslata
is szúnyogcsípés lenne nekik, amennyiben a bankok (rögzített árfolyam
feletti kamatrész) és az állam (rögzített árfolyam feletti
tőke+árfolyamkockázat) közötti tehermegosztáson alapulna. Lehet, hogy
végül ez lesz a bankok számára a legvonzóbb forgatókönyv. Csakhogy
fegyverek közt hallgatnak a múzsák – a kormány valószínűleg most már
senki javaslatcsomagjából nem merít ihletet.
Nem gondolhatjuk, hogy a kormány mostani
ultimátuma komoly, és hogy bármilyen értelmes eredményt vár a bankoktól
november 1-jéig. Egyszerűen úgy döntött, hogy politikai megoldást
választ, miután az eddigi mentőcsomagok nem teljesítették azt a
követelményt, hogy mind szakmailag, mind politikailag megállják a
helyüket. A bankszövetség csomagja az utóbbi szempontból hibádzott, de
nagyon. A politikai megoldás azonban drámai következményekkel fenyeget,
ráadásul forintgyengítő hatása miatt annál nagyobb lehet a költsége,
minél később hajtják végre. Miért kell várni újabb két hónapot? Lehet,
hogy a kormány tényleg ezt akarja, hogy aztán már tényleg óriási bukó
legyen a forintosítás? Jóhiszeműségünket megőrizve sem jut most jobb az
eszünkbe.
(Portfolio.hu)
(Portfolio.hu)
Bal-Rad komm: Rájött a pénzügyi burzsoázia hogy ez már az ő bőrükre is megy. – Ők is veszíthetnek.
Az adósok szerint eddig volt:
Otthonvédő háború. – A bankárok szerint: Kitört a Devizahiteles háború. –
Egyenlő: Totális összeomlás. - Vagy: RENDSZERVÁLTÁS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése