1812. szeptember 7-én Borogyinónál a vérbajos francia hadsereg az
orosz hadsereggel megütközött és olyan pótolhatatlan veszteséget
szenvedett, mely Moszkva elfoglalása ellenére a berezinai katasztrófához
vezetett. A franciáknak nem sikerült döntő csapást mérni az oroszokra,
akik a csata éjszakáján visszavonultak fegyverzetükkel és zászlóikkal
együtt, és hamarosan feltöltötték az eredeti létszámukra a hadseregüket,
így várták a franciák kimerülését.
Az oroszok vonatkozásában Kutuzov hadvezéri képességei, a nagyobb
létszám és a tüzérségi fölény kiegyenlítette a francia hadsereg harci
tapasztalatából adódó gyenge mentális fölényét. A csatában a franciák 40
ezer, az oroszok 50 ezer katonát vesztettek.
A korán beköszöntött tél, a "felperzselt föld" taktika és az
utánpótlás hiánya a francia sereget Moszkva elfoglalása után
visszafordulásra kényszerítette. A teljes élelemhiány, a betegségek és a
kozák szabadcsapatok a visszaúton igen nagy veszteségeket okoztak a
tartásukban megtört franciáknak. Az orosz hadsereg Berezinánál csapott
le a visszavonulókra.
A berezinai csata 1812. november 26 - 29 -én zajlott, melyben
Napóleon elveszítette maradék seregének a felét. A csata után megmaradt
25 ezer katonájával menekülésszerűen kivonult Oroszországból.
Napóleon oroszországi hadjáratának (1812. június 12 - 1812. december
12) vesztesége francia részről 680 ezer, orosz részről 210 ezer katona
volt. A szétzüllött szövetséges francia hadsereg óriási veszteségét a
nagy hideg (-30 fok), a kozák szabadcsapatok vadászatai és a feldühödött
orosz parasztok bunkósbotjai okozták a csaták aránytalanul nagy
veszteségszámai mellett.
Ez lett Európára nézve az 1789-es elsötétedés első tragikus
következménye, és könnyen előfordulhat, hogy a szíriai beavatkozás
miatti katasztrófa lesz az utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése